Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-16 / 296. szám, szerda
HÍREK-VÉLEMÉNYEK IÚJSZÓM 1992. DECEMBER 16. Százezren tüntettek egy rockkoncert alkalmából Majna-Frankfurtban a Németországban teret hódító idegengyűlölet és újnáci terjesztői ellen. MEGÖLTÉK TÚSZUKAT FOLYTATÓDIK AZ ARAB-IZRAELI TÁRGYALÁS Washingtonban folytatódtak a múlt héten csütörtökön megszakadt arab-izraeli tárgyalások. A megbeszélések amiatt szüneteltek, hogy iszlám fundamentalisták elraboltak egy izraeli katonát, Niszszim Toledanót. Az emberrablók ily módon akarták Izraelt arra kényszeríteni, hogy bocsássák szabadon Ahmed Jaszin sejket, a Hamasz iszlám ellenállási szervezet vezetőjét. Tegnap délután érkezett a jelentés arról, hogy az izraeli egységek a Jordán folyó nyugati partján megtalálták Toledanó összekötözött holttestét. A Hamasz már vasárnap azzal fenyegetőzött, hogy kivégzik öt, ha az izraeliek nem engedik szabadon az életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Jaszint. Ez a legújabb fejlemény nyilván még inkább befolyással lesz az amerikai védnökséggel folyó arab-izraeli párbeszédre. Az eszmecseréken közvetítő szerepét betöltő Fehér Ház holnap fogadja az arab és az izraeli tárgyalóküldöttségek tagjait. Személyesen George Bush is találkozik velük. Az izraeli küldöttség már előzetesen jelezte afeletti elégedetlenségét, hogy a Fehér Házba készül Hanan Asravi asszony, a palesztinok szóvivője és a PFSZ egyik-másik vezető tisztségviselője, Fejszál Husszeini, holott mindketten csak tanácsadói, s nem pedig tagjai a palesztin delegációnak. OLASZ KORMÁNYPÁRTOK KUDARCA Až olaszországi helyi választásokon nagy kudarc érte a két fő kormánypártot, a kereszténydemokratákat és a szocialistákat. Az 55 városban és az egyik tartományban lezajlott választások megfigyelők szerint egyúttal képet adtak az olasz politikai közhangulatról is. A kereszténydemokraták átlagosan egyharmaddal, a szocialisták pedig a felével kevesebb szavazatot szereztek, mint a legutóbbi helyi választásokon. Előre tört viszont a gazdag olasz Észak számára széles körű autonómiát és pénzügyi önállóságot követelő Északi Liga, amelynek programja gyakorlatilag Olaszország egysége ellen irányul. Vezére, Umberto Bossi ezt az eredményt nagy győzelemnek tartja. FINTOR EGY ORSZÁG FOVÁROSA Szoknunk kell lassan az új szókapcsolatokat. Szlovákia néhány napon belül ország lesz. Azt mondjuk majd: az ország telefonhálózata, ha nehezen hívható Léváról Nagykapos. Azt mondjuk majd: végig az országon, ha Ágcsernyön Pozsonyig kérjük a vonatjegyet. Azt mondjuk: az ország iskolaügye, energiagazdálkodása, hadserege. Azt mondjuk: egy ország fővárosa. És az lehet London, Amsterdam, Róma, Párizs. De lehet Pozsony is. Hát lássuk... Helyszín: Pozsony, időpont: ezüstvasárnap, délelőtt. Sürgős megbeszélnivalóm akadt valakivel. A Štefánkában adtunk randevút. Barátom a hagyományaira oly büszke Stefánia kávéház előtt ácsorog a zuhogó esőben. Szabadnap - bök rá a bejárati ajtóra hevenyészve kiragasztott cédulára. Próbáljuk meg hát az aluljáróban, a Szárazvám alatt. Aprócska presszó, de hátha akad benne szabad asztal. Már messziről látszik, hogy kihalt. Azért átböngésszük a nyitvatartási időrendet: vasárnap tizenkettőkor nyit. Milyen igazuk van! Délelőtt csak ájtatoskodjanak a polgárok a templomban, foglalkozzanak a vasárnapi ebéddel, a gyerek leckéjével, vagy ha éppen ezüstvasárnap van, akkor meg tülekedjenek a boltokban. A Széplak utcai Veterán nevezetű presszóban nagy a sürgés-forgás. Két mázoló serénykedik, lassan készen lesz a mennyezet is. Gyerünk tovább. A Magas út sarkán, az egykori kocsmából lett Aranykapu kávézó dugig tele emberrel, füsttel, zajjal - reménytelen. Lássuk a Búza- alias Kollár-téri körpresszót. Valaha tisztító székelt itt, s mögötte van ma is az oly ritka pozsonyi nyilvános vécék egyike. Bent égnek a lámpák, benyitnánk, hiszen tizenegy óra elmúlt, kísérletünket nem koronázza siker. Egy fiatalember, talán pincér, mutogat valamit, no, nem azt, jöjjünk be. (A szocialista Drezda jut eszembe, úgy nyolc éve történt, egy zimankós délelőtt integettünk így tíz perccel a hivatalos nyitvatartás után, óráinkra mutogata a kávéház üvegtábláin át a személyzetnek. Ők mosolyogva visszaintegettek és tejeskávéjukra meg a vajaszsömléjükre mutogattak, merthogy még nem fejezték be a reggeíizést.) * Kicsit följebb az Olympia kávéház, az Új Színpad parádésan rendbehozott épületében új reményt önt szívünkbe. Tíztől nyitva tart. Vasárnap is. Fönt az emeleten nem akarunk hinni a szemünknek. Az asztaloknál idősek és fiatalok, adnak, vesznek, csereberélnek. Bélyegbörze. Vége! A Tátra szálló presszója kedélyes, nyitva és üres. Már vetkőznénk, amikor barátom arcáról lehervad a megkönnyebbülés mosolya. Ez itt nemdohányzó. Nekem kimondottan tetszik, de érzem, hogy az ő felajzott idegei most már csakugyan egyedül egy slukkal csillapíthatok. Tovább! Vagyis: vissza a térre! Az Aižbetka presszóba szinte félve nyitunk be. Nézzük csak először a nyitvatartást. Vasárnap kilenctől - ez máris jó. Hétköznap hajnali hattól! Hát normálisak ezek? Bent nyájas meleg fogad: két ázott és elkeseredett ürgét. Diszkrét karácsonyi díszítés, enyhe, megnyugtató dohányfüst, a sarokban halk magyar szó. Leroskadunk. Otthon vagyunk. Ez Pozsony. Egy ország fővárosa. (bit) MOSZKVA KOHL-JELCIN TALÁLKOZÓ AZ ÚJ OROSZ KORMÁNYFŐ ELLENTMONDÁSOS ÉRTÉKELÉSE Helmut Kohl német kancellár, aki hétfőn érkezett Moszkvába, tegnap mindenekelőtt gazdasági kérdésekről folytatott tárgyalásokat Borisz Jelcinnel. A találkozón jelen volt Viktor Csernomirgyin, az új orosz kormányfő, valamint Andrej Kozirev külügyminiszter. Kohl és Jelcin a találkozó után helikopterrel a Kremlből a Moszkvától kb. 140 kilométerre fekvő Zavidovo kormányrezidenciára repült. Itt folytatódott a német-orosz csúcstalálkozó. Jelcin a Kremlben köszönetet mondott a kancellárnak, amiért első látogatására a független Oroszországba olyan időszakban érkezett, amely az ország számára nagyon nehéz. Ami az új miniszterelnököt illeti, elmondta, már hosszú ideje együttműködött vele és meggyőződése, hogy nem fog letérni a reformpolitika útjáról. A Gajdar-kormány több hónapon át készítette elő Kohl látogatását, de nem sikerült megegyezésre jutniuk a minisztereknek a legfontosabb vitás kérdéseket illetően. A volt Szovjetunió Németországgal szembeni, egyes források szerint 57 milliárd márkás adósságáról van szó, valamint az egykori NDK vállalatainak további, kb. 17 milliárdos követeléseiről. Egyelőre nem született megállapodás a volt szovjet hadsereg hátrahagyott vagyonát, illetve az általuk Németországban okozott környezeti károk megtérítését illetően sem. A csúcstalálkozón ezen kívül szóba kerül a oroszországi német kisebbség helyzete. Bonn szerint a németek helyzetének javítása elkerülhetetlen feltétele a további együttműködés fejlesztésének. Ami az új orosz kormányfőt illeti, Csernomirgyin hétfő este kijelentette: egyelőre arra kérte a kormány valamennyi tagját, hogy maradjanak meg tisztségükben. Elismerte, hogy bizonyos mértékig eltérnek elképzelései a gazdasági reform^ illetően elődje terveitől. Véleménye szerint a termelésnek kell szentelni a legtöbb figyelmet, meg kell akadályoznia további visszaesését. Szergej Sztankevics, Jelcin elnök tanácsadója úgy vélekedett, hogy a reformok érezhetően megváltoznak, de nem radikálisan. Véleménye szerint az új kormányfő aktív iparpolitikát fog folytatni, és az eddiginél sokkal nagyobb hangsúlyt kap az agrárpolitika is. Más politikusok Jelcin táborából úgy vélekedtek, hogy Csernomirgyin a reformokkal szembeni ellenállás szimbóluma. A Demokratikus Oroszország mozgalom Jelcin eddigi támasza pedig egyenesen ellenzékbe vonul. Joe Snyder, az amerikai külügyminisztérium szóvivője szűkszavú nyilatkozatában csak annyit mondott, Washington üdvözli, hogy Öroszország alkotmányos módon választotta meg az új kormányfőt. Egyben reményét fejezte ki, hogy az eddigi miniszterelnök továbbra is szerepet kap a gazdasági reformok végrehajtásában. A The Daily Telegraph című brit napilap szerint Csernomirgyin miniszterelnöki kinevezése a hidegháború befejezése óta a legdeprimálóbb hír Moszkvából. A lap szerint elég ahhoz, hogy megrendítse a Nyugat bizalmát Jelcin iránt, mivel Jelcin kapitulálása legalább is lelassítja a reform ütemét. SZEREPET VALLAL A NATO? (Folytatás az 1. oldalról) Milosevics szerb elnök interjúja jelent meg tegnap a Le Quotidien de Paris francia napilapban, amelyben azt állította, hogy Szerbia probléma nélkül túléli az ENSZ által meghirdetett embargót. Szavai szerint Szerbia több élelmiszert termel, mint amennyit fogyaszt, a villamosenergia termelését olyan mértékben fokozta, hogy már exportálja is, ugyanakkor bővítette a kőolaj és a szén kitermelését. Milosevics azt állította, Szerbia a béke oázisa a volt Jugoszlávia területén, a boszniai háborúért pedig Horvátországot okolta. Butrosz Ghali ENSZ-főtitkár írásban kérte Manfred Wörnert, a NATO főtitkárát, hogy nyújtson segítséget a világszervezet tervezett katonai akciójához a volt Jugoszláviában. A NATO egy magát megnevezni nem kívánó tisztségviselője szerint tegnapi brüsszeli tanácskozásukon mind a 16 tagország egyetértett az ilyen segítségnyújtással. A brüsszeli hírnek némileg ellentmond az a londoni kijelentés, amely szerint John Major brit kormányfő a parlamentben hétfőn ismételten nagyon óvatosan nyilatkozott a Boszania-hercegovinai katonai intervenció lehetőségéről. Közben Norman Schwarzkopf amerikai tábornok a Stern című német hetilapnak adott interjújában azt mondta, ha bevetnék a nemzetközi erőket Boszniában, követelné a német részvételt is. Utalt arra, hogy az Öbölháborúban a németek nem vettek részt, s ezzel kapcsolatban kijelentette: Ha a világban változnak a körülmények, akkor meg lehet változtatni az alkotmányt is. Az adott esetben szerinte nem helyénvaló az alkotmányra hivatkozni. NÉHÁNY SORBAN B ili Clinton arkansasi szülővárosában, Little Rockban konferenciát hívott össze az amerikai gazdaság fellendítésének lehetőségeiről. A leendő elnök ezen megerősítette, hogy kormányzatának nem áll szándékában Kína elszigetelése az emberi jogok kérdésében megnyilvánuló magatartása miatt. A fórumon egyébként a januárban hivatalba lépő új amerikai kormányzat vezető gazdasági tisztségviselői, továbbá a legnagyobb cégek gazdasági szakemberei és menedzserei vesznek részt. V áelav Klaus cseh kormányfő tegnap egynapos hivatalos látogatáson Ausztriában járt, Franz Vranitzky kancellár meghívására. A bécsi tárgyalásokon elsősorban Csehszlovákia várható kettéválásáról s ennek kapcsán Prága és Bécs jövőbeni viszonyáról volt szó. S alvadorba érkezik ma az ENSZ főtitkára abból az alkalomból, hogy részt vegyen az országban 12 éve dúló polgárháború hivatalos befejezését jelentő ünnepségeken. Butrosz Ghali érkezésének előestéjén jelentette be San Salvadorban a helyszínen tartózkodó ENSZ-megfigyelők csoportja, hogy feloszlatják •az FMLN fegyveres felkelő szervezet utolsó, mintegy 1800 főt számláló alakulatát. Az FMLN lefegyverzése volt annak a feltétele, hogy a szervezetet politikai pártként tarthassák nyilván. N ew Yorkban az ENSZ Biztonsági Tanácsa újabb fél évvel meghosszabbította a Cipruson tartózkodó ENSZ-békeerők mandátumát. Ciprus az 1974-es török invázió óta van kettéosztva. R omániában az 1989-es Ceausescu-ellenes felkelésben 1104 személy vesztette életét és 321-en sebesültek meg. Ezt állítja az a napokban nyilvánosságra hozott jelentés, amelyet a katonai ügyészség tett közzé eddigi vizsgálatainak eredményeit összegezve. Bukarest hivatalosan ezzel tehát cáfolni próbálja, hogy a véres fordulat idején tízezrek haltak meg, holott a román közvélemény meg van győződve erről. ^Qernobilben tegnaptól újra Ww üzemel az atomerőmű első blokkja. Ezt az ukrajnai szűkös energetikai helyzet tette szükségessé. Az erőmű vezérigazgatója közölte, hogy helyi és külföldi szakértők véleménye szerint az atomerőműben a biztonsági intézkedések nem roszszabbak, mint másutt az ilyen típusú erőművekben. vardnadze lépése, aki úgy akart figyelmeztetni a puccsveszélyre, hogy lemondott. Sevardnadze jó jósnak bizonyult. Tekintsük annak Kozirevet is? Éppen most, amikor a kéthetes orosz küldöttkongreszszust mindenki Jelcin és a reformok győzelmeként, túléléseként értékeli? Annak ellenére, hogy Jelcin elveszítette Gajdart, sorozatos engedményekre kényszerült és meg kellett válnia több közeli munkatársától, a reform legkövetkezetesebb híveitől? LÚDBORZÉS STOCKHOLMBAN nista ellenzék a Jelcin-gárda tagjai közül nemcsak Jegor Gajdarnak a fejét követelte, hanem a külügyminiszterét is, mondván: Kozirev elárulja az orosz nemzeti érdekeket, s túlságosan nyugatbarát politikát folytat. Aztán Kozirev visszaszívott mindent: csupán bemutatta, milyen lehetne az orosz politika, ha a reformok ellenzői, a régi rend hívei kerülnének hatalomra. Kozirev tehát csak tréfált. De ettől a tréfától lúdbőrös lett ötvenegy ország vezető diplomatáinak a háta. Ilyen viccelődést ilyen fórumon még soha senki sem engedett meg magának. Viccelődés? Nem. Kozirev egy ügyes húzással szinte belerángatta a nemzetközi közösséget az orosz belpolitikai hatalmi harcokba. Kétségkívül hatásos volt, amit csinált, hatásosabb, mint annak idején az utolsó nagy szovjet külügyminiszter, SeHa ez győzelem, akkor csupán egy esetben lehet az. Ha elismerjük, hogy a vörös-barna orosz ellenzék még mindig igen erős. És ha így van, akkor Jelcin és a reformtábor sem sokkal erősebb. Magyarán: tart még a puccsveszély, s kimondatlanul is erre utalt Kozirev. Vagy csak látványos zsarolás volt ez: a Nyugat figyeljen jobban oda Oroszországra, támogassa hatékonyabban (anyagilag is) Jelcint? S ennek érdekében kijátszotta a nagyorosz balkáni kártyát is? Persze, Kozirev nem mondott semmi olyat, amit eddig ne tudott volna a világ: az orosz tábornokok jelentős része még mindig nem nyugodott bele a szovjet nagyhatalmi, katonai pozíciók elvesztésébe. Ezeknél a tiszteknél (és nem kevés politikusnál) a szovjet nagyhatalmi ambíciók orosz nemzeti színű nagyhatalmi ambíciókká alakultak át. Ezért keseregnek a nukleáris leszerelés miatt, hiszen beléjük nevelték: az atomfegyver egyenlő a világhatalmi státussal. Akkor sem hazudott Kozirev, amikor a nevükben tolmácsolta: egy esetleges nemzetközi katonai akcióra a délszláv térségben úgy tekintenének, mint a NATO terjeszkedésére a Balkánon és szívesen megállítanák azt. És a hagyományosan jó szerb-orosz kapcsolatok emlegetése sem nélkülözi a realitásokat. Az persze aligha hihető, hogy a kommunista pártot betiltó Jelcin, aki a Nyugat felé is nagyon érdekelt, éppen a posztkommunista és háborús bűnösnek tartott Milosevics szerb elnököt támogatná. Tény viszont, a moszkvai vörös-barnák Miloseviccsel szimpatizálnak. De, hogy kissé bonyolítsuk a dolgot: Gorbacsov még szovjet elnök volt, amikor Milosevics Moszkvában járt, és már egyértelmű volt, hogy Milosevicset terheli a felelősség a szerb -horvát háborúért. Gorbacsov akkor megmosta Milosevics fejét, viszont a Jelcinnel megtartott találkozón a hagyományos orosz-szerb barátságot emlegették nagy egyetértésben. Két nép barátsága ellen az embernek nem lehet kifogása, az pedig remélhető, s valószínűleg így is van, hogy azóta megváltozott Jelcin véleménye Milosevicsről. L ehet tehát találgatni, hogy mi volt Kozirev szándéka. Egyet lehet vele érteni, vissza lehet utasítani, el lehet öt ítélni, vagy éppen dicsérni a humorát, csak egyet nem lehet: figyelmen kivül hagyni. MALINÁK ISTVÁN \/alószínűleg még sokáig és soV kan vissza fognak gondolni Kozirev orosz külügyminiszter hétfői stockholmi beszédére, ha a délszláv válság, az általános európai biztonsági helyzet, vagy akár az oroszországi gondok kerülnek szóba. Bevallom, amikor Kozirev hidegháborús rétorikájáról befutottak az első jelentések, rögvest arra gondoltam, az orosz diplomácia vezetője így akarja megőrizni miniszteri bársonyszékét. Hiszen közismert, hogy Moszkvában a nacionalista-kommu-