Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-16 / 296. szám, szerda

HÍREK-VÉLEMÉNYEK IÚJSZÓM 1992. DECEMBER 16. Százezren tüntettek egy rockkoncert alkalmából Majna-Frankfurtban a Németországban teret hódító idegengyűlölet és újnáci terjesztői ellen. MEGÖLTÉK TÚSZUKAT FOLYTATÓDIK AZ ARAB-IZRAELI TÁRGYALÁS Washingtonban folytatódtak a múlt héten csütörtökön megsza­kadt arab-izraeli tárgyalások. A megbeszélések amiatt szünetel­tek, hogy iszlám fundamentalisták elraboltak egy izraeli katonát, Nisz­szim Toledanót. Az emberrablók ily módon akarták Izraelt arra kénysze­ríteni, hogy bocsássák szabadon Ahmed Jaszin sejket, a Hamasz iszlám ellenállási szervezet vezető­jét. Tegnap délután érkezett a jelen­tés arról, hogy az izraeli egységek a Jordán folyó nyugati partján meg­találták Toledanó összekötözött holttestét. A Hamasz már vasárnap azzal fenyegetőzött, hogy kivégzik öt, ha az izraeliek nem engedik sza­badon az életfogytiglani börtönbün­tetésre ítélt Jaszint. Ez a legújabb fejlemény nyilván még inkább befo­lyással lesz az amerikai védnökség­gel folyó arab-izraeli párbeszédre. Az eszmecseréken közvetítő sze­repét betöltő Fehér Ház holnap fo­gadja az arab és az izraeli tárgyaló­küldöttségek tagjait. Személyesen George Bush is találkozik velük. Az izraeli küldöttség már előzete­sen jelezte afeletti elégedetlenségét, hogy a Fehér Házba készül Hanan Asravi asszony, a palesztinok szó­vivője és a PFSZ egyik-másik veze­tő tisztségviselője, Fejszál Husszei­ni, holott mindketten csak tanácsa­dói, s nem pedig tagjai a palesztin delegációnak. OLASZ KORMÁNYPÁRTOK KUDARCA Až olaszországi helyi választáso­kon nagy kudarc érte a két fő kor­mánypártot, a kereszténydemokra­tákat és a szocialistákat. Az 55 vá­rosban és az egyik tartományban lezajlott választások megfigyelők szerint egyúttal képet adtak az olasz politikai közhangulatról is. A keresz­ténydemokraták átlagosan egyhar­maddal, a szocialisták pedig a felé­vel kevesebb szavazatot szereztek, mint a legutóbbi helyi választáso­kon. Előre tört viszont a gazdag olasz Észak számára széles körű autonómiát és pénzügyi önállóságot követelő Északi Liga, amelynek programja gyakorlatilag Olaszor­szág egysége ellen irányul. Vezére, Umberto Bossi ezt az eredményt nagy győzelemnek tartja. FINTOR EGY ORSZÁG FOVÁROSA Szoknunk kell lassan az új szókapcsolatokat. Szlovákia néhány napon belül ország lesz. Azt mondjuk majd: az ország telefonhálózata, ha nehezen hívható Léváról Nagykapos. Azt mondjuk majd: végig az országon, ha Ágcsernyön Pozsonyig kérjük a vonatjegyet. Azt mondjuk: az ország iskolaügye, energiagazdálkodása, hadserege. Azt mondjuk: egy ország fővárosa. És az lehet London, Amsterdam, Róma, Párizs. De lehet Pozsony is. Hát lássuk... Helyszín: Pozsony, időpont: ezüstvasárnap, délelőtt. Sürgős megbeszél­nivalóm akadt valakivel. A Štefánkában adtunk randevút. Barátom a hagyo­mányaira oly büszke Stefánia kávéház előtt ácsorog a zuhogó esőben. Szabadnap - bök rá a bejárati ajtóra hevenyészve kiragasztott cédulára. Próbáljuk meg hát az aluljáróban, a Szárazvám alatt. Aprócska presszó, de hátha akad benne szabad asztal. Már messziről látszik, hogy kihalt. Azért átböngésszük a nyitvatartási időrendet: vasárnap tizenkettőkor nyit. Milyen igazuk van! Délelőtt csak ájtatoskodjanak a polgárok a templomban, foglal­kozzanak a vasárnapi ebéddel, a gyerek leckéjével, vagy ha éppen ezüstva­sárnap van, akkor meg tülekedjenek a boltokban. A Széplak utcai Veterán nevezetű presszóban nagy a sürgés-forgás. Két mázoló serénykedik, lassan készen lesz a mennyezet is. Gyerünk tovább. A Magas út sarkán, az egykori kocsmából lett Aranykapu kávézó dugig tele emberrel, füsttel, zajjal - reménytelen. Lássuk a Búza- alias Kollár-téri körpresszót. Valaha tisztító székelt itt, s mögötte van ma is az oly ritka pozsonyi nyilvános vécék egyike. Bent égnek a lámpák, benyitnánk, hiszen tizenegy óra elmúlt, kísérletünket nem koronázza siker. Egy fiatalember, talán pincér, mutogat valamit, no, nem azt, jöjjünk be. (A szocialista Drezda jut eszembe, úgy nyolc éve történt, egy zimankós délelőtt integettünk így tíz perccel a hivatalos nyitvatartás után, óráinkra mutogata a kávéház üvegtáb­láin át a személyzetnek. Ők mosolyogva visszaintegettek és tejeskávéjukra meg a vajaszsömléjükre mutogattak, merthogy még nem fejezték be a reggeíizést.) * Kicsit följebb az Olympia kávéház, az Új Színpad parádésan rendbehozott épületében új reményt önt szívünkbe. Tíztől nyitva tart. Vasárnap is. Fönt az emeleten nem akarunk hinni a szemünknek. Az asztaloknál idősek és fiatalok, adnak, vesznek, csereberélnek. Bélyegbörze. Vége! A Tátra szálló presszója kedélyes, nyitva és üres. Már vetkőznénk, amikor barátom arcáról lehervad a megkönnyebbülés mosolya. Ez itt nem­dohányzó. Nekem kimondottan tetszik, de érzem, hogy az ő felajzott idegei most már csakugyan egyedül egy slukkal csillapíthatok. Tovább! Vagyis: vissza a térre! Az Aižbetka presszóba szinte félve nyitunk be. Nézzük csak először a nyitvatartást. Vasárnap kilenctől - ez máris jó. Hétköznap hajnali hattól! Hát normálisak ezek? Bent nyájas meleg fogad: két ázott és elkeseredett ürgét. Diszkrét karácsonyi díszítés, enyhe, megnyug­tató dohányfüst, a sarokban halk magyar szó. Leroskadunk. Otthon vagyunk. Ez Pozsony. Egy ország fővárosa. (bit) MOSZKVA KOHL-JELCIN TALÁLKOZÓ AZ ÚJ OROSZ KORMÁNYFŐ ELLENTMONDÁSOS ÉRTÉKELÉSE Helmut Kohl német kancellár, aki hétfőn érkezett Moszkvába, tegnap mindenek­előtt gazdasági kérdésekről folytatott tárgyalásokat Borisz Jelcinnel. A találko­zón jelen volt Viktor Csernomirgyin, az új orosz kormányfő, valamint Andrej Kozirev külügyminiszter. Kohl és Jelcin a találkozó után helikopterrel a Kremlből a Moszkvától kb. 140 kilométerre fekvő Zavidovo kormányrezidenciára repült. Itt folytatódott a német-orosz csúcstalálkozó. Jelcin a Kremlben köszönetet mondott a kancellárnak, amiért első látogatására a független Oroszországba olyan idő­szakban érkezett, amely az ország szá­mára nagyon nehéz. Ami az új miniszter­elnököt illeti, elmondta, már hosszú ideje együttműködött vele és meggyőződése, hogy nem fog letérni a reformpolitika útjáról. A Gajdar-kormány több hónapon át készítette elő Kohl látogatását, de nem sikerült megegyezésre jutniuk a miniszte­reknek a legfontosabb vitás kérdéseket illetően. A volt Szovjetunió Németország­gal szembeni, egyes források szerint 57 milliárd márkás adósságáról van szó, va­lamint az egykori NDK vállalatainak to­vábbi, kb. 17 milliárdos követeléseiről. Egyelőre nem született megállapodás a volt szovjet hadsereg hátrahagyott va­gyonát, illetve az általuk Németországban okozott környezeti károk megtérítését ille­tően sem. A csúcstalálkozón ezen kívül szóba kerül a oroszországi német kisebb­ség helyzete. Bonn szerint a németek helyzetének javítása elkerülhetetlen felté­tele a további együttműködés fejleszté­sének. Ami az új orosz kormányfőt illeti, Cser­nomirgyin hétfő este kijelentette: egyelőre arra kérte a kormány valamennyi tagját, hogy maradjanak meg tisztségükben. Elismerte, hogy bizonyos mértékig eltér­nek elképzelései a gazdasági reform^ illetően elődje terveitől. Véleménye sze­rint a termelésnek kell szentelni a legtöbb figyelmet, meg kell akadályoznia további visszaesését. Szergej Sztankevics, Jelcin elnök ta­nácsadója úgy vélekedett, hogy a refor­mok érezhetően megváltoznak, de nem radikálisan. Véleménye szerint az új kor­mányfő aktív iparpolitikát fog folytatni, és az eddiginél sokkal nagyobb hangsúlyt kap az agrárpolitika is. Más politikusok Jelcin táborából úgy vélekedtek, hogy Csernomirgyin a reformokkal szembeni ellenállás szimbóluma. A Demokratikus Oroszország mozgalom Jelcin eddigi tá­masza pedig egyenesen ellenzékbe vonul. Joe Snyder, az amerikai külügyminisz­térium szóvivője szűkszavú nyilatkozatá­ban csak annyit mondott, Washington üdvözli, hogy Öroszország alkotmányos módon választotta meg az új kormányfőt. Egyben reményét fejezte ki, hogy az eddi­gi miniszterelnök továbbra is szerepet kap a gazdasági reformok végrehajtásában. A The Daily Telegraph című brit napi­lap szerint Csernomirgyin miniszterelnöki kinevezése a hidegháború befejezése óta a legdeprimálóbb hír Moszkvából. A lap szerint elég ahhoz, hogy megrendítse a Nyugat bizalmát Jelcin iránt, mivel Jelcin kapitulálása legalább is lelassítja a reform ütemét. SZEREPET VALLAL A NATO? (Folytatás az 1. oldalról) Milosevics szerb elnök interjúja jelent meg tegnap a Le Quotidien de Paris francia napilapban, amelyben azt állította, hogy Szerbia probléma nélkül túléli az ENSZ által meghir­detett embargót. Szavai szerint Szerbia több élelmiszert termel, mint amennyit fogyaszt, a villamosener­gia termelését olyan mértékben fo­kozta, hogy már exportálja is, ugyanakkor bővítette a kőolaj és a szén kitermelését. Milosevics azt állította, Szerbia a béke oázisa a volt Jugoszlávia területén, a boszniai há­borúért pedig Horvátországot okolta. Butrosz Ghali ENSZ-főtitkár írásban kérte Manfred Wörnert, a NATO főtitkárát, hogy nyújtson segítséget a világszervezet tervezett katonai akciójához a volt Jugoszlá­viában. A NATO egy magát megne­vezni nem kívánó tisztségviselője szerint tegnapi brüsszeli tanácsko­zásukon mind a 16 tagország egyet­értett az ilyen segítségnyújtással. A brüsszeli hírnek némileg ellent­mond az a londoni kijelentés, amely szerint John Major brit kormányfő a parlamentben hétfőn ismételten nagyon óvatosan nyilatkozott a Bo­szania-hercegovinai katonai inter­venció lehetőségéről. Közben Nor­man Schwarzkopf amerikai tábor­nok a Stern című német hetilapnak adott interjújában azt mondta, ha bevetnék a nemzetközi erőket Bosz­niában, követelné a német részvé­telt is. Utalt arra, hogy az Öböl­háborúban a németek nem vettek részt, s ezzel kapcsolatban kijelen­tette: Ha a világban változnak a kö­rülmények, akkor meg lehet változ­tatni az alkotmányt is. Az adott eset­ben szerinte nem helyénvaló az al­kotmányra hivatkozni. NÉHÁNY SORBAN B ili Clinton arkansasi szülőváro­sában, Little Rockban konferen­ciát hívott össze az amerikai gazda­ság fellendítésének lehetőségeiről. A leendő elnök ezen megerősítette, hogy kormányzatának nem áll szán­dékában Kína elszigetelése az em­beri jogok kérdésében megnyilvánu­ló magatartása miatt. A fórumon egyébként a januárban hivatalba lé­pő új amerikai kormányzat vezető gazdasági tisztségviselői, továbbá a legnagyobb cégek gazdasági szakemberei és menedzserei vesz­nek részt. V áelav Klaus cseh kormányfő tegnap egynapos hivatalos láto­gatáson Ausztriában járt, Franz Vra­nitzky kancellár meghívására. A bé­csi tárgyalásokon elsősorban Csehszlovákia várható kettéválásá­ról s ennek kapcsán Prága és Bécs jövőbeni viszonyáról volt szó. S alvadorba érkezik ma az ENSZ főtitkára abból az alkalomból, hogy részt vegyen az országban 12 éve dúló polgárháború hivatalos be­fejezését jelentő ünnepségeken. Butrosz Ghali érkezésének előesté­jén jelentette be San Salvadorban a helyszínen tartózkodó ENSZ-meg­figyelők csoportja, hogy feloszlatják •az FMLN fegyveres felkelő szervezet utolsó, mintegy 1800 főt számláló alakulatát. Az FMLN lefegyverzése volt annak a feltétele, hogy a szerve­zetet politikai pártként tarthassák nyilván. N ew Yorkban az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsa újabb fél évvel meg­hosszabbította a Cipruson tartózko­dó ENSZ-békeerők mandátumát. Ciprus az 1974-es török invázió óta van kettéosztva. R omániában az 1989-es Ceau­sescu-ellenes felkelésben 1104 személy vesztette életét és 321-en sebesültek meg. Ezt állítja az a napokban nyilvánosságra ho­zott jelentés, amelyet a katonai ügyészség tett közzé eddigi vizsgá­latainak eredményeit összegezve. Bukarest hivatalosan ezzel tehát cá­folni próbálja, hogy a véres fordulat idején tízezrek haltak meg, holott a román közvélemény meg van győ­ződve erről. ^Qernobilben tegnaptól újra Ww üzemel az atomerőmű első blokkja. Ezt az ukrajnai szűkös ener­getikai helyzet tette szükségessé. Az erőmű vezérigazgatója közölte, hogy helyi és külföldi szakértők véle­ménye szerint az atomerőműben a biztonsági intézkedések nem rosz­szabbak, mint másutt az ilyen típusú erőművekben. vardnadze lépése, aki úgy akart fi­gyelmeztetni a puccsveszélyre, hogy lemondott. Sevardnadze jó jósnak bizonyult. Tekintsük annak Kozirevet is? Éppen most, amikor a kéthetes orosz küldöttkongresz­szust mindenki Jelcin és a reformok győzelmeként, túléléseként értékeli? Annak ellenére, hogy Jelcin elveszí­tette Gajdart, sorozatos engedmé­nyekre kényszerült és meg kellett válnia több közeli munkatársától, a reform legkövetkezetesebb hí­veitől? LÚDBORZÉS STOCKHOLMBAN nista ellenzék a Jelcin-gárda tagjai közül nemcsak Jegor Gajdarnak a fejét követelte, hanem a külügymi­niszterét is, mondván: Kozirev el­árulja az orosz nemzeti érdekeket, s túlságosan nyugatbarát politikát folytat. Aztán Kozirev visszaszívott min­dent: csupán bemutatta, milyen le­hetne az orosz politika, ha a refor­mok ellenzői, a régi rend hívei kerül­nének hatalomra. Kozirev tehát csak tréfált. De ettől a tréfától lúdbőrös lett ötvenegy ország vezető diplo­matáinak a háta. Ilyen viccelődést ilyen fórumon még soha senki sem engedett meg magának. Viccelő­dés? Nem. Kozirev egy ügyes hú­zással szinte belerángatta a nem­zetközi közösséget az orosz belpoli­tikai hatalmi harcokba. Kétségkívül hatásos volt, amit csinált, hatáso­sabb, mint annak idején az utolsó nagy szovjet külügyminiszter, Se­Ha ez győzelem, akkor csupán egy esetben lehet az. Ha elismerjük, hogy a vörös-barna orosz ellenzék még mindig igen erős. És ha így van, akkor Jelcin és a reformtábor sem sokkal erősebb. Magyarán: tart még a puccsveszély, s kimondatla­nul is erre utalt Kozirev. Vagy csak látványos zsarolás volt ez: a Nyugat figyeljen jobban oda Oroszországra, támogassa hatékonyabban (anyagi­lag is) Jelcint? S ennek érdekében kijátszotta a nagyorosz balkáni kár­tyát is? Persze, Kozirev nem mondott semmi olyat, amit eddig ne tudott volna a világ: az orosz tábornokok jelentős része még mindig nem nyu­godott bele a szovjet nagyhatalmi, katonai pozíciók elvesztésébe. Ezeknél a tiszteknél (és nem kevés politikusnál) a szovjet nagyhatalmi ambíciók orosz nemzeti színű nagy­hatalmi ambíciókká alakultak át. Ezért keseregnek a nukleáris lesze­relés miatt, hiszen beléjük nevelték: az atomfegyver egyenlő a világha­talmi státussal. Akkor sem hazudott Kozirev, ami­kor a nevükben tolmácsolta: egy esetleges nemzetközi katonai akció­ra a délszláv térségben úgy tekinte­nének, mint a NATO terjeszkedésé­re a Balkánon és szívesen megállí­tanák azt. És a hagyományosan jó szerb-orosz kapcsolatok emlegeté­se sem nélkülözi a realitásokat. Az persze aligha hihető, hogy a kom­munista pártot betiltó Jelcin, aki a Nyugat felé is nagyon érdekelt, éppen a posztkommunista és hábo­rús bűnösnek tartott Milosevics szerb elnököt támogatná. Tény vi­szont, a moszkvai vörös-barnák Mi­loseviccsel szimpatizálnak. De, hogy kissé bonyolítsuk a dolgot: Gorbacsov még szovjet elnök volt, amikor Milosevics Moszkvában járt, és már egyértelmű volt, hogy Milo­sevicset terheli a felelősség a szerb -horvát háborúért. Gorbacsov akkor megmosta Milosevics fejét, viszont a Jelcinnel megtartott találkozón a hagyományos orosz-szerb barát­ságot emlegették nagy egyetértés­ben. Két nép barátsága ellen az embernek nem lehet kifogása, az pedig remélhető, s valószínűleg így is van, hogy azóta megváltozott Jel­cin véleménye Milosevicsről. L ehet tehát találgatni, hogy mi volt Kozirev szándéka. Egyet lehet vele érteni, vissza lehet utasí­tani, el lehet öt ítélni, vagy éppen dicsérni a humorát, csak egyet nem lehet: figyelmen kivül hagyni. MALINÁK ISTVÁN \/alószínűleg még sokáig és so­V kan vissza fognak gondolni Kozirev orosz külügyminiszter hétfői stockholmi beszédére, ha a délszláv válság, az általános európai bizton­sági helyzet, vagy akár az oroszor­szági gondok kerülnek szóba. Be­vallom, amikor Kozirev hideghábo­rús rétorikájáról befutottak az első jelentések, rögvest arra gondoltam, az orosz diplomácia vezetője így akarja megőrizni miniszteri bársony­székét. Hiszen közismert, hogy Moszkvában a nacionalista-kommu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom