Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-16 / 296. szám, szerda

1992. DECEMBER 16. HAZAI KÖRKÉP 4 FÖLDÜGYBEN TRANSZFORMÁCIÓ UTÁN... 1993. január 28-a a végső idő­pont, amikor a transzformálódott mezőgazdasági szövetkezet, vagy a belőle kivált új jogi személy bejegyeztetheti magát a kereske­delmi cégjegyzékbe, és a második közgyűléstől a bejegyeztetésig még rengeteg a tennivaló. Olvasóink leveleiből Ítélve a köz­gyűlés, illetve az azt követő időszak élményei kapcsán többen úgy érzik, hogy jogosult személyként félreállí­tották, becsapták őket. Egyeseknél jogos, másoknál a törvény nem is­meretéből adódik s így vélt a sére­lem. Megalapozott lehet például azok felháborodása, akik április 28­ig jelentkeztek a transzformációba, részt vettek a jogosult személyek első közgyűlésén, de most, a máso­dik közgyűlésre már nem kaptak meghívót. Nekik csak egyet taná­csolhatunk, nézzenek utána, miért maradtak ki a meghívottak sorából. Az okokat esetenként kell mérlegel­ni. Ha valakit azért hagytak ki, mert annak idején egy személyre írták a földet és a tulajdont az örökösök egymás között még nem osztották el, nem történt törvénysértés. Más a helyzet, ha valaki azért nem vehe­tett részt a közgyűlésen, mert nem adta be hiányzó okmányait. Ez már törvénysértés, mivel időközben az okmányok benyújtásának záros ha­táridejét 1995 végéig meghosszab­bították. Akiket meghívtak a második köz­gyűlésre, de nem mentek el és az új szövetkezetbe sem jelentkeztek tag­nak, azok a közgyűlést követő tag­gyűlésre már joggal nem kaptak meghívót. A jogosult személy „tiszt­ség", akárcsak a transzformációs tanács megbízatása a második köz­gyűléssel véget ért. Azért, mert ezen a közgyűlésen megszűnt a volt me­zőgazdasági szövetkezet (jogi sze­mély), amelyben jogosult személyek voltak. A megalakult új mezőgazda­sági szövetkezetbe (ha akartak) már tagokként léptek be. Ha nem jelent­keztek tagnak, akkor az új szövetke­zettel (jogi személlyel) szemben a jogosult személyből olyan termé­szetes személy lett, aki földjét és vagyoni betétét használatra áten­gedte a mezőgazdasági szövetke­zetnek. Mindebből következik, hogy az új szövetkezet alapító, illetve a volt szövetkezet alapszabály-módosí­tó taggyűlésére már csak a tag­nak jelentkezett személyek me­hettek el. Tag viszont csak az lehetett, aki befizette a Kereske­delmi Törvénykönyvben előírt tagsági alapbetétet. Ez a valódi szövetkezetben a tagsági viszony elengedhetetlen feltétele, az pedig már a szövetkezet elvitathatatlan joga, hogy az alapbetét nagyságát tíz- vagy akár ötvenezer koroná­ban határozza meg. Ugyancsak a tagsággal összefüggő tény, hogy az nem jár okvetlenül együtt munka­viszonnyal. Tehát aki arra játszott, hogy jelentkezik tagnak és így mun­kához jut, tévedett. A panaszokból Ítélve néhányan még mindig megfeledkeznek arról, hogy a kaptafa korszaknak vége. A szövetkezetnek egyre kell ügyel­nie. Arra, hogy alapszabálya össz­hangban legyen a Kereskedelmi Törvénykönyv rá vonatkozó parag­rafusaival. Azok tehát, akik a törvény ismerete nélkül az ő földjüket és vagyoni betétüket használó szövet­kezet bérleti díjait hasonlítják a só­gor vagy a szomszéd szövetkezeté­vel, netán az egyik szövetkezet díjait a másikéval, ahol szintén érdekel­tek, rosszul csinálnak. Az ugyanis, hogy ki és mennyi bérleti díjat fizet, ki és mennyiért adja haszon­bérbe tulajdonát, a díj nagysága fiigg-e a bérleti viszony hosszától stb., teljes egészében a szerződő felek ügye. Akinek nem tetszenek a feltételek, az - legyen akár bérbe adó akár bérlő — csak egyet tehet: másik ügyfelet keres. A haszonbér a kereslet-kínálat függvénye. Abban a régióban, ahol több a földbérleten alapuló magángazdaság, törvény­szerűen nagyobb, mint abban, ahol a földbérletben csak egy rosszul gazdálkodó mezőgazdasági üzem érdekelt. (egri) AZ ANGOL PÉLDA Úttörő jellegű kezdeményezésnek mi­nősítette Antonin Liemh, Párizsban élő cseh irodalom- és filmteoretikus a pozso­nyi Brit Tanácsnak (intézetnek) és a Szlo­vák Televíziós Szerzők Egyesületének közös kezdeményezését azon a tegnapi sajtóértekezleten, amelyet az említett brit intézmény rendezett. Antonin Liemh hang­súlyozta, hogy véleménye szerint a pozso­nyi fesztivál az adott műfaj, világszínvo­nalú csúcsteljesítményéből adott ízelítőt. Rámutatott, hogy a brit televíziónak még a leglaposabb műsorai is meghaladják az európai átlagszínvonalat. A résztvevők erre még kérdések nélkül is kaptak szinte önmagáért beszélő ma­gyarázatot Kenith Trodd-tói, a BBC tévé­játékokért felelős szerkesztőségének ve­zetőjétől, a Londoni Filmakadémia taná­rától, aki elmondta, hogy a BBC mint közszolgálati - tehát nem magánjellegű és nem állami tömegtájékoztatási intéz­mény - függetlenségéhez következete­sen ragaszkodva sikeresen dacol az anyagi, a politikai és az állami nyomással szemben. Persze, jó lett volna megkérdezni, hogy mindazonáltal a brit tömegtájékozta­tás „nagy öregje", a BBC hogyan érzi magát a választások óta, amikor is a rá­diózás és a televíziózás új felügyeleti szerve, az újonnan létrehozott „Nemzeti örökség Minisztériuma" lett. A miniszté­rium a „kulturális" elnevezést állítólag azért vetette el, mert - ahogy a Filmvilág című szaklapban nemrégen olvashattuk - „csengése a hajdani keleti blokk hason­ló néven működött intézményére utal". Ennek feszegetésére nem jutott idő. Az Új Szó munkatársának viszont sikerült megkérdezni, hogy volt-e szakmai kap­csolata Kenith Trodd-nak Kaplan úrral, amikor ez utóbbi Angliában elkészítette a Heyndrich elleni merényletről szóló do­kumentumfilmjét, melynek idei csehszlo­vákiai televíziós bemutatója sokkolóan hatott. A film ugyanis többek között fel­használta azt a korabeli híradófelvételt, mely megörökítette, hogy több mint 200 ezer prágai a Kde domov mújt énekelve miként búcsúzik a náci helytartótól. Az angol filmszakember elmondta, hogy nem túl .tehetséges diákjaként ismerte meg Káplánt. Antonin Liemh pedig a szóban forgó filmet szakmailag is meglehetősen elmarasztalta. Kár, hogy az összejövetelnek a tanulsá­gai minden bizonnyal megrekednek az érdeklődők szúk közegében. ígéret hang­zott viszont el, hogy több videofelvételt a jövő év elején a hazai érdeklődők széle­sebb körei is megtekinthetnek. Addig is alighanem elgondolkodásra késztet ez a rendezvény. Mert igaz, hogy a pénz és irigylésre méltó függetlenség birtokában könnyen élvezhetik a mozgásteret az an­gol televíziós szerzők. De nem játszik-e ebben közre az a szemlélet is, amelyet lehet, hogy a néhai brit miniszterelnök­nek, Disraelinek a mondása sugall: „So­ha se panaszkodj, soha se magyaráz­kodj". Tehát nálunk is nem a megoldást kel­lene inkább keresni? (kiss) A gyártmányai az Önök üzemrészlegeibe! Az 1992. év végéig előnyös áron kínálunk Önöknek: • csapoló- és hűtőpultokat • hűtővitrineket és pénztári boxokat • hűtőberendezéseket ravatalozókba • horganyzott asztalosszögeket (csillagszögeket) • összeállított vendéglői gépsorokat • 18 és 29 kW teljesítményű gázkazánokat Novokalt hűtővitrineket mar 10 840 koronától! Hozzájárulunk anyagi gondjaik megoldásához ­árainkkal nyernek!!! NE HABOZZANAK, JÖJJENEK EL!!! 940 01 NOVÉ ZÁMKY, POVAŽSKÁ 18 TEL.: 0817/214 23. FAX: 0817/214 17 V K. 51 6 HAZAI MAGYAR OKTATASÜGY MEGKONDULT A LÉLEKHARANG? A Szlovák Televízió Aktuality című hétfő este sugárzott műsorának a nemzetiségi oktatásüggyel foglalkozó részével kapcsolatban tegnap több olvasónk is telefonált, hogy hangot adjon tiltakozásának. Éppen ezért, Dolník Erzsébetet, az oktatásügy kérdéseivel évek óta foglalkozó magyar pedagógust kérdeztük a műsorban elhangzottakkal kapcsola­tos véleményéről. Az említett riportot láttam, és őszintén szólva nem lepett meg a hangneme, mert az utóbbi időben éppen az Aktuality adja a legelfogul­tabb tájékoztatásokat. Igaz ugyan, hogy a műsorban megszólaltatták Csáky Pál képviselőt is, aki elmond­ta: Európában a nemzeti kisebbsé­gek milyen nyelvhasználati, oktatás­ügyi jogokkal rendelkeznek. Csáky Pál felhívta a figyelmet egyben arra is, hogy a nálunk sokat emlegetett „európai standard" nem létezik, csupán a kisebbségi jogok minimu­ma. Tény, hogy Csáky Pál kijelenté­seit nem kommentálták. Elmentek néhány magyar iskolába, ahol be­szélgettek az ott tanító pedagógu­sokkal, igazgatókkal; rákérdeztek az iskolák színvonalára, az osztálylét­számokra... Megkérdeztek azon­ban gyermekeket is, miért járnak magyar iskolába? Ha a gyermek azt válaszolta, hogy azért, mert magya­rul jobban tud, mint szlovákul, a kö­vetkező kérdés úgy hangzott: nem lesz-e hát károdra, hogy magyar iskolába jársz? Avagy: nem lenne-e jobb, ha szlovák iskolába járnál? A műsorban többször is elhangzott, hogy a magyar gyermekek kárára szolgál, ha magyar iskolába járnak és a magyar szülők ezért gyakran szlovák iskolába Íratják gyermekei­ket. Nos, Komenský országában ez meglehetősen furcsán hangzik. • A szerkesztőségünkbe telefo­náló olvasóink azonban egy más kérdés felvetését; valamiféle párhu­zamos iskolák létesítését kifogá­solták! - A telefonálók véleményét ugyan nem ismerem, de tény, hogy a riport­ban elhangzott egy olyan bejelentés, amely az olvasókat tiltakozásra késztethette. Arról van szó, hogy a magyar iskolákban bevezetnék a kétnyelvű oktatást. Ez most hang­zott el először a nyilvánosság előtt. A műsor lényegében üdvözölte Ku­čera miniszter úr azon javaslatát, hogy azokban a községekben, ame­lyekben magyar iskola működik, a magyar diákok számára alternatív iskolákat hozzanak létre. Itt a humán tantárgyakat magyarul, a természet­tudományi tárgyakat pedig szlovákul oktatnák. A szülőkre bíznák, hogy válasszanak a két iskola között. Ez így szépen hangzik, ám ha a körülményeket is figyelembe vesz­szük, két lehetőség kínálkozik: vagy az alternatív iskola létrehozásával együtt megszüntetni a létező ma­gyar iskolákat, vagy azokban olyan alacsonyra csökken az osztálylét­szám, hogy ezzel magyarázzák majd a magyar tannyelvű iskolák felszámolását. • Hasonló lépések már történtek Csehszlovákia hét évtizedes törté­netében. Nevezetesen az, hogy az elnemzetietlenítést szolgáló iskolák­nak több pénz jutott az állami költ­ségvetésből, az adózó állampolgá­rok pénzéből. Elképzelhető hát, hogy az alternatív iskolák több pénzt kapnának, mint a létező magyar tannyelvű iskolák? - Ha az oktatásügyi miniszter az úgynevezett alternatív iskolákat tá­mogatja, nem lehet kétséges, hogy azokat anyagilag is támogatni fogja. Én a miniszter úr elképzelését min­denképpen a magyar kisebbési ok­tatásügy elleni támadásnak tartom, FEKETE MARIAN A DBP (IS) FELELŐSSÉGET VÁLLAL (Munkatársunktól) - Üdvözöltük a par­lamenti pártok keddi trencséntepiicei ta­lálkozóját, mert a politikai konszenzuske­resést, a problémák közös megoldását, a nyílt véleménycserét szolgálta - mondta a Demokratikus Baloldal Pártja tegnapi pozsonyi sajtótájékoztatóján Dušan Do­rotin alelnök. Szerinte a megbeszélés hozzájárult a jogállam formálásához, a politikai kultúra elmélyítéséhez, s két alapvető kérdésben - Szlovákia jó nevé­nek öregbítése a világban, a belső gazda­sági és politikai helyzet megszilárdítása - közelebb hozta az álláspontokat. Doro­tin hasznosnak mondta, hogy áttekintet­tek több időszerű belpolitikai kérdést és megállapodtak a kisebbségek helyzetét felügyelő bizottság létrehozásában, vala­mint a törvényalkotó tanácsnak a parla­menti pártok küldötteivel történő kibővíté­sében. Hangsúlyozta: a DPB tudatosítja, hogy Szlovákia sorsáért neki is felelőssé­get kell vállalnia, mert végeredményben •a választópolgárok érdekéről van szó. Zselenák József parlamenti képviselő az önkormányzatok szempontjából ele­mezte az állami költségvetési javaslatot, s figyelmeztetett a községek áldatlan helyzetére, amelyet a költségvetés terve­zete tovább bonyolíthat. A költségvetés legnagyobb gyengéjének a komplex la­kásépítés megoldatlan problémáját ne­vezt e- -zsár AHOGY ÉN LÁTOM KINCSTÁRI IDILL Most, a szlovákiai parlamenti pártok reprezen­tánsainak trencsénteplici értekezlete után az em­ber ahelyett, hogy a Vladimír Mečiar által „legde­mokratikusabb asztal"-nak minősített tanácsko­zás konkrét eredményeit vizsgálná, így kénytelen feltenni a kérdést: Vajon mi késztette arra a győz­tes párt elnökét, hogy politikai partnereivel meg­vitassa a további együttműködés kérdéseit. A konkrét eredmények már csak azért is nehezen vizsgálhatók, mert fölöttébb szegénye­sek ezek az eredmények. Már amelyekről a talál­kozó óta tudomást szereztünk. Mert lehet, hogy vannak, de ezeket sikerült eltitkolni. így a szemlé­lődő állampolgár számára nem marad más hátra, mint hogy találgassa a miniszterelnök nyitási készségének indítékait. Közvetlenül a választások után nem kis büsz­keséggel utalt rá Mečiar több ízben is, hogy a szlovák parlamentben az egyszerű többséghez mindössze egy szavazata hiányzik a Demokrati­kus Szlovákiáért Mozgalomnak. Néhány héttel később már ez az egy szavazat sem hiányzott; Ivan Hudec a Demokratikus Baloldal Pártjának képviselői klubjából átlépve megjavította a DSZM esélyeit, parlamenti matematikai képletét. Ekkor azonban a kormányban, amelynek elnöke váltig állítja, hogy nem koalíciósan kormányoz, a Szlo­vák Nemzeti Párt már megkapott egy bársony­széket. Így a magát ellenzékinek tartó kommunis­ta utódpárt is tett egy gesztust a győztes párt felé (hiszen a vak is látja, hogy Hudec úr pártutasítás­ra lépett ki klubjából), és a győztes párt is gesztussal, Ľudovít Černák bársonyszékhez jut­tatásával kötelezte el maga mellé a Szlovák Nemzeti Pártot. Ha minden úgy marad, ahogy a júniusi válasz­tások utáni első hetekben kialakult, Vladimír Mečiar aligha hívja össze Trencsénteplicbe a hat (a szocdemekkel együtt hat és fél) parlamenti párt vezetőit. Ma már sem Mečiaréknál, sem Weisséknél, sem Černákéknál nem olyan a helyzet, mint júliusban-augusztusban volt. A győztes mozga­lomban ma már tavalyi hóként emlegetik az egykori megbonthatatlan egységet. Igaz, a mi­niszterelnök, Milan Kňažko és Rudolf Filkus a sajtónak nyilatkozva még tagadja, hogy repe­dezne az egység gránitja. De már mindenki tudja, hogy ez a gránit: műgránit. Kňažko külügyminisz­ter az utóbbi tévészerepléseiben szinte már nem is leplezte, hogy támadja Mečiart. Nem csinna­drattával teszi, hanem utalásokkal. Ahhoz sem kell buja fantázia, hogy elképzeljük, milyen érzés­sel fogadhatta Rudolf Filkus, a mozgalom egyet­len valamirevaló közgazdásza a hírt, hogy Szlo­vákia gazdaságának irányítása helyett bécsi nagykövetségünket bízzák rá. Mindenki tudja, hogy a győztes mozgalom Szövetségi Gyűlésből kikopott (pontosabban: önmaguk által kikoptatott) képviselői most, miután kiderült, hogy Mečiar lehetőleg nem hozza létre a szlovák szenátust, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom működé­sében időzített bombát jelentenek. A volt kommunisták pártja ugyanúgy viszonyul Mečiarékhoz, mint korábban. Felemásul. Mind­össze annyi változott meg, hogy úgy látja, elérke­zett az idő, hogy benyújtsa a számlát. A számlát Hudec „spontán" színeváltozásáért, a számlát azért, hogy a szuverenitási nyilatkozat, illetve a szlovák alkotmány vitája során csak a markát köpte, de végül képviselőinek többsége úgy sza­vazott, hogy az Mečiarnak is tessék. A számlát azért, hogy a föderáció megszűnéséről szóló prágai törvény megszavazásánál is besegített a cseh és a szlovák győztes párt körüli tömörü­lésnek. Kevés olyan politikai párt van ma Cseh­szlovákiában, amely a kommunista utódpárthoz hasonló türelmetlenséggel toporog a végrehajtó hatalom kapui előtt. Ľudovít Černák Trencsénteplicben szó szerint ezt mondotta: „Nem miniszteri bársonyszékek kedvéért törekszünk koalícióra lépni a Demokra­tikus Szlovákiáért Mozgalommal". Politikusi nyi­latkozatokon edzett újságolvasók vagyunk, így tudjuk, hogy az ilyen megnyilvánulásokat ponto­san fordítva kell érteni. Úgy is értjük. Külön pikantériája a hazai politikai életnek, hogy Weissék és Černákék hatalom körüli nyüzs­gése voltaképpen versenyfutás a még mindig legerősebb, Vladimír Mečiar kegyeiért. A Szlovák Nemzeti Párt nemzetibb volt az érdemszerzés­nél, a volt kommunisták viszont többen vannak. A Čarnogurský-féle Kereszténydemokrata Mozgalom vezetői pontosan tudják, miről van szó, és tisztában vannak vele, hogy mennyit ért a trencsénteplici „legdemokratikusabb asztal". Tisztában vannak azzal, hogy a szlovákiai politi­kai élet nyomorának fő oka: az ütőképes ellenzék hiánya. Ján Čarnogurský a magyar pártok felé már megtette az első lépéseket. Reméljük, az Együttélés és az MKDM is ért ebből a gesztusból. A nemzetibb lapok idillről számoltak be Tren­csénteplic után. Ez - sajnos - megint csak kincstári idill. TÓTH MIHÁLY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom