Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-14 / 269. szám, szombat

1992. NOVEMBER 14. TISO TENYEREK OLTALMÁBAN .Megszokhattuk, hogy velünk, magyarokkal itt e térségben valahogy mindig minden összefügg. Ilyesmi járt az eszemben, a Jozef Tiso Baráti Társaság sajtóértekezletén. A tájékoztatót tartó hölgy ugyanis elmondta, hogy őt személyes emlékek is a ,,pán prezident" iránti örök hálára kötelezik. Édesapja révén honossága 1938 ôszqn a Magyarországhoz visszacsatolt területre szólt, ő viszont édesanyjával a később szlovák államban maradt - állampolgárság nélkül. Dr. Jozef Tiso személyesen fogadta, s azonnal intézkedett, hogy eleget tegyenek folyamodványának. A rozsnyói származású Elena Kozanková (lánykori nevén, ahogy elárulta: Pollák Ilona) mélyen vallásos érzelmű. Elmondta, hogy a dr. Gustáv Husákot búcsúztató összejövetelre is virágot vitt, mert 1945 után amikor felkereste őt a kormányépület kápolnájának ügyében, az akkori belügyi megbízott gondoskodott arról, hogy a kápolna a dúbravkai templomba kerüljön. Felcsillant a szeme, amikor úgy látta, hogy *osztozunk az elmúlt évtizedek kegyeletsértései miatti felháborodásában. Vallásos hite alapján viszont Kozanková asszony számára dr. Jozef Tiso a keresztény erkölcs és •a felebaráti szeretet megtestesülése, személyes emlékei és élményei szerint pedig a szlovákság felemelkedésének vértanúja. Nyomasztó, elgondolkodásra késztető helyzet. Úgy tűnik, ugyancsak megbosszulják magukat a múltbeli társadalomlélektani, ki nem bontott gubancok. Hosszú évtizedeken át szó sem eshetett Tiso személyiségének ellentmondásairól, arról, hogy papként valószínűleg malomkövek között őrlődött. Képes volt nagyvonalúságot, megértést, sőt talán segítőkészséget is tanúsítani néha-néha. S ennek a lelkekben azért nyoma van. Ugyanúgy a szlovák államiság létrejöttének ellentmondásai is rejtve maradtak: az, hogy Tiso nevéhez fűződik egy. emancipálásra éhes kis nép - ugyan Hitler kényének-kedvének kiszolgáltatva, de az oroszlán barlangjában letagadhatatlanul - elért gyarapodása. A zsidóüldöztetésben viselt felelősségével kapcsolatban felesleges és értelmetlen volt elhallgatni, hogy menleveleket is adott ki. Ezekután kedvez a helyzet a mai egyoldalú magasztalásoknak. Emberi mozzanatok és politikai minősítések szembeállítása helyett könynyen tért hódít a puszta moralizálás. S ebben a légkörben a szóban forgó társaság - amelynek alapszabályzatát a legfelsőbb bíróság jóváhagyta - egyéni vallomások gyűjtésével a Tiso-elleni bírósági ítélet semmissé nyilvánítását és politikai büntetlenségének kimondását szorgalmazza. Nemzeti közadakozásból szándékoznak emlékművet állítani számára. A tervezett 7 méter magas emlékmű: imára kulcsolódó kéz, a két tenyér között az egykori szlovák köztársasági elnöknek a mellszobra, és vele szemben egy esendő emberalak, aki nyilván bűnbocsánatot és oltalmat nyer. Gondoljuk csak végig, micsoda érzelmi hullámokat és indulatokat válthat ki egy ilyen gyűjtés. S mi lesz, ha ez netalán megtetszik egyes politikusoknak, mert úgy látják, hogy el lehet vele terelni a figyelmet a társadalom égető gondjairól. Nem kezdődik akkor el egy végzetes játék a tűzzel? (kiss) HAZAI KÖRKÉP Félben is élökoncert -Harangozó Teri, Poór Péter Royal együttes, 1992. november 21-én 19.30 órakor a féli (Tomášov) művelődési házban. Jegyelővétel a helyi és a - csallóközcsütörtöki községi hivatalban. Ez is Koller-produkció! V-444 DURAY MIKLÓS A KORMANYFO K.ERESERQL SZÁMUNKRA ELFOGADHATATLAN Mečiar kormányfő és a parlamenti pártok vezető képviselőinek csütörtöki találkozója váratlan fordulatot hozott: a kormányfő fegyverszünetet kért az ellenzéki pártoktól. Erről és a találkozón felmerült többi kérdésről kérdeztük Duray Miklóst, az Együttélés elnökét. • Elképzelhetőnek tartja, hogy egy működő demokráciában az ellenzék egy időre felfüggessze bíráló álláspontját a kormányerőkkel szemben? - Egy demokráciában minden elképzelhető, hogyha konszenzus alakul ki a pártok között. Azonban a Mečiar-kormánynak az a kérése, hogy január közepéig semmilyen politikai vitát ne folytassunk és tulajdonképpen politikai moratóriumot hirdessünk, megítélésem szerint elfogadhatatlan. Nekünk is politikai döntést kell erről hoznunk. Az előzmények alapján úgy ítélem meg, hogy az Együttélés nemigen járulhat hozzá a kérés akceptálásához. Ugyanis a kormányzat olyan követeléseinket utasított vissza, amelyek nem teszik lehetővé, hogy túlságosan türelmesen bánjunk ezzel a kormánnyal. Ide tartozik az utóbbi napok eseménye, a kétnyelvű községtáblák eltávolítása. • Ez a kérdés a csütörtöki találkozzon is felmerült. Született valamilyen döntés? - Csak kerekasztali témaként merült fel, de Mečiar nem reagált rá. Néhányan, főleg a DBP részéről, úgy vélekedtek, hogy tekintettel a Szlovákiában uralkodó helyzetre pillanatnyilag le kellene állítani a táblák eltávolítását. Azt viszont mindannyian elutasították, hogy ez az eltávolítás törvényellenes lenne. • Mi lenne az elfogadható megoldás az Együttélés szerint a Szövetségi Gyűlés képviselőinek kérdésében? - Egyértelműen a demokrácia elvéből indulunk ki. Az ország megszüntetését csak demokratikus módon tudjuk elképzelni. Minden más mód, ami megkerüli a népszavazást, nem demokratikus. Ennek a népszavazásnak lenne joga felfüggeszteni a szövetségi parlament képviselőinek mandátumát is. A legelfogadhatóbb szerintünk az lenne, ha új választásokat írnának ki, ami bizonyos mértékben át tudná hidalni a szövetség megszüntetésének antidemokratizmusát. A mai politikai helyzetben szó sem lehet erről, ezért más megoldást kell találni. Furcsa helyzetmegítélésnek tekintem a Prokeš- és Mečiar-párt kategorikus álláspontját, miszerint azok, akik az új választások demokratikus mechanizmusát követelik, rontják Szlovákia nemzetközi hitelét. Az elmúlt egy-két évben az Európában létrejött új államok választások kiírásával alakultak meg. • Tárgyaltak a ratifikáló népszavazásról is? - A miniszterelnök felvetette, hogy rendezzenek népszavazást a pártja és a Klaus pártja között megkötött 16 egyezményről. Minden párt elutasította ezt, amit én helyesnek tartok. Ugyanis ez olyan népszavazás lenne, amely azt a felelősséget, amelyet a DSZM és az SZNP magára vállalt, átruházná arra a népre, amelyet nem kérdeztek meg, mi legyen ennek az országnak a sorsa. • Strasbourgban a közelmúltban az Európa Tanács elé terjesztették aláírásra a regionális és kisebbségi nyelvek európai Chartáját. Csehszlovákia nem írta alá, amit a szlovák külügyminisztérium munkatársa azzal indokolt, hogy az aláírással olyan jogokat és kötelességeket vállalnának magukra, amelyek törvénymódosításokat követelnének az oktatásüggyel, a bíróságokkal kapcsolatban. Mi a véleménye erről? - Arról van szó, hogy a szlovák alkotmány ellentétben áll a Chartával. Ha Csehszlovákia ezt aláírja és Szlovákia Csehszlovákia utódállama lesz, akkor automatikusan módosítania kellene alkotmányát. A szlovák kormánypolitika cinikusan viszonyul a nemzetközi politikához, az egyik oldalon állandóan arról beszél, hogy integrálódni akarunk a nemzetközi együttműködési szerkezetekbe, ugyanakkor az ezekben a struktúrákban elfogadott elveket nem akarják tiszteletben tartani. • Egyedülálló esetről van szó? - Az év folyamán már tanúi voltunk annak, hogy Csehszlovákia nagyon fontos dokumentumokat nem írt alá. Ilyen a helsinki konvenció, amely a határon átnyúló környezetszennyező és a -romboló tevékenységék leállítására vonatkozik, amelynek értelmében le kellett volna állítani a bősi építkezést. Ugyanígy nem írták alá a riói nemzetközi környezetvédelmi kongresszus dokumentumát sem. -esiA LIBERALIZMUS JELENE ÉS JÖVŐJE BESZÉLGETÉS A. NAGY LÁSZLÓVAL, AZ MPP ELNÖKÉVEL November elején nagyszabású nemzetközi konferenciát rendeztek Prágában a liberalizmus gyökereiről és jövőjéről Kelet-Európában, amelyen részt vett a Magyar Polgári Párt küldöttsége is A. Nagy László elnök vezetésével. Októberben a Magyar Polgári Pártot felvették az Európai Liberális Pártok Szövetségébe (ELDR). Mindezek után megkérdeztük A, Nagy Lászlót, hogyan látja a liberalizmus jövőjét térségünkben. - Nemrég eléggé elmarasztalóan nyilatkozott az európai liberalizmusról az Új Szó hasábjain Emanuel Mandler, a csehországi Liberális Demokrata Párt elnöke, aki szerint Nyugat-Európa nem érti meg a kelet-európai nemzeti(ségi) önrendelkezési törekvéseket... - Az interjút olvastam. Meg kell mondanom, hogy Mandlerből az utóbbi időben egyre inkább a keserűség és csalódottság beszél. Pártja az első bejegyzett új párt volt Csehszlovákiában, amely még 1989 novembere előtt alakult. Az utóbbi három évben azonban állandó belső viszályokkal és identitászavarral küszködött s nem tudta magát Csehország meghatározó liberális pártjává kinőni. Mindamellett igaz, hogy a kommunizmus bukása után kialakult új válsághelyzetek eléggé felkészületlenül érték Nyugat-Európát, sőt egy kis túlzással úgy is lehet fogalmazni, hogy nem értette meg a kelet-európai önrendelkezési folyamatokat. Az említett beszélgetésben azonban sajnálatos módon összemosódnak „a liberális Európa" és a „demokratikus (nyugat)Európa" fogalma. Hiszen éppen a liberális Hans Dietrich-Genscher, Németország volt külügyminisztere volt az, aki elindította a jugoszláviai nemzetek nemzetközi elismerésének folyamatát. Vagy utalhatnék itt az Európai Liberális Pártok Szövetsége programnyilatkozatának arra a részére, amely a kisebbségvédelmet a jövendőbeli Európai Unió három alapelve egyikének határozza meg. Vagy felidézhetném a Líberlis Internacionálé tavalyi kongresszusát, amelynek a fő tárgya volt a kisebbségi kérdés. - Térjünk vissza a prágai konferencia eseményeire! - Nagyon színvonalas előadások hangzottak el a nemzetállam és kisebbségek témakörben Jirí Dienstbiertől és John Alderdice-töl, az észak-írországi Liberális Párt elnökétől, a liberlizmus gyökereiről és jelenéről Kelet-Európában Tamás Gáspár Miklóstól, és Hegedús Istvántól, az SZDSZ és a FIDESZ parlamenti képviselőitől, a poszttotalista gazdaságpolitikáról Leszek Balcarovicz volt lengyel pénzügyminisztertől és Faria de Oliviera, a portugál kormány kereskedelmi miniszterétől. - Milyen legfontosabb tanulságot vont le a konferencián elhangzottakból a liberalizmus jövőjére nézve? - A konferencián elhangzottak és az európai események általában azt igazolják, hogy a poszttotalista rendszerekben a liberalizmusnak nagy szerepe van. Nagyon tanulságos volt például a portugál miniszter beszámolója arról, hogyan vált Portugália a fasiszta rendszer bukása után, liberális kormányzattal az élén, Európa legnagyobb ütemben fejlődő országainak egyikévé. A Portugál Liberális Párt a legutóbbi választásokon is megszerezte a szavazatok több mint a felét. De nem kell okvetlenül Nyugat-Európába elmenni példáért. Itt van például Szlovénia, ahol erős liberális pártok vannak a kormányban, a legutóbbi választásokon Macedóniában is liberális párt győzött - ezek pedig olyan vidékek, ahol komoly nemzetiségi gondok voltak, vagy vannak. A liberális pártok tehát ezekre is megfelelő megoldást kínáltak, ha megválasztották őket. Utoljára, de nem utolsósorban megemlíteném a magyarországi FlDESZ-t, amely már majdnem egy éve 3CMI-0 százalék közti népszerűségnek örvend a lakosság körében. A FIDESZ-ről pedig igazán nem lehet elmondani, hogy nem kezelné komolyan a kisebbségi kérdést, vagy hogy megpróbálná felhigítani a magyar nemzettudatot. Ilyet csak Csurka István és társai állítanak, de a magyar közvélemény többségének, mint azt a népszerűségi adatok is mutatják, más a véleménye. PETŐCZ KÁLMÁN LAZADÁS IVIENZEL ELLEM SZÓFOGADATLAN DIÁKOK A RENDEZŐI SZAKON Nem férnek a bőrükbe a prágai Színművészeti Főiskola rendező szakos diákjai. Sztrájkba kezdtek néhány hete a tanszékvezető és helyettese eljárása miatt, akik, ,,katasztrofális helyzetet" okoztak a tanészéken, mert kötelességeiknek nem tettek eleget, gyakorlatilag megbénították a rendezői szak működését. A vádak címzettje a világhírű rendező, Jirí Menzei, aki csakugyan gyakran van távol tanszékétől, hiszen hol rendezői, hol pedig Színészként vállalt teendői szólítják el gyakorta Prágából. Menzei azzal védekezett, hogy a diákok egyszerűen megtagadják a rendszeres fölkészülést, renitenskednek, ,,inkább hisztéria, semmint konkrét tények" vezették őket a tiltakozó megmozdulásokhoz. A tanszékvezető a sztrájk meghirdetésének hírére azonnal hazautazott Párizsból és első kijelentései szerint dűlőre jutottak a diákokkal, vagyis rendbehozták a megromlott kapcsolatokat. A sztrájknak így vége szakadt, ámde a rendező-színész-tanszékvezető most benyújtotta felmondási szándékát rögzítő levelét a főiskola rektorának. Indoklásában minden vádat visszautasít és úgy véli, „a továbbiakban nem tudja ellátni az iskola oktatói teendőit". (bit) AHOGY ÉN LÁTOM A HELY SZELLEME ötezer bányász vonult fel a héten Prágába. Ostravából, Észak-Csehországból, Kladno környékéről és máshonnan. Vonaton érkeztek és buszon. Ahogy kiszálltak a járművekből, nyomban transzparenst bontottak, és gyalogszerrel vonultak a gyülekezőhely felé. Szabályos, előre bejelentett tüntetés volt, így a rendőrség még rendfenntartó kíséretet is kivezényelt. A helybeli járókelők még rokonszenvezően meg is mosolyogták az akció résztvevőit, és ebben talán az is közrejátszott, hogy a bányászok tisztességesen, civilizáltan viselkedtek. Sőt, egyesekben még az is felkeltette a szimpátiát, hogy transzparenseik felirata a kormányt bírálta. Főleg Dyba iparügyi minisztert. És arra figyelmeztettek a transzparens-feliratok, hogy ha a tárnák mélyén marad a szén, előfordulhat, hogy hideg lesz télen a fővárosiak lakása. A prágaiak rokonszenve azonban valószínűleg annak volt elsősorban köszönhető, hogy a felvonulók magatartását összehasonlították Sládek republikánusainak randalírozásával. Hát ezt bizony össze sem igen lehet hasonlítani. És a bőrfejűek által kiprovokált összetűzésekkel sem lehetett e tüntetést összehasonlítani. Ahogy közeledtek a gyülekezőhelyhez, egyre zártabb, tömörebb lett a menetoszlopuk. Talán túlságosan is zárt és tömör. Mindazonáltal még a gyülekezőhelytől néhány száz méterre menetelve is bírták bányászaink a lakosság rokonszenvét. Még visszaintegettek nekik a járókelők. Mihelyt azonban a menetoszlopok bekanyarodtak a „célegyenesbe", egycsapásra megváltozott a prágaiak hangulata. Ugyanis az ötezer bányász tüntetésének helyszíne az a tér volt, amelyen 1948. február 21-én olyan esemény zajlott, amely több mint négy évtizedre meghatározta Csehszlovákia fejlődését. Fejlődést írtam? Akkor most nyomban pontosítok: visszafejlődést kellett volna írnom. A bányászok prágai tüntetésének színhelye az Óvárosi tér volt. A derék prágaiak hangulata mát akkor a bányászok ellen fordult, amikor még távolról sem fejeződött be a felsorakozás. Amikorra pedig a bányászoknak már minden menetoszlopa a helyén állt, elkezdődött a komcsizás és a bolsizás, hogy a járdán szemlélődök szaftosabb kifejezéseit már ne is említsük. Az Óvárosi tér az egyetlen olyan hely Prágában, amelyen ha 5000 ember zárt sorokban felvonul, mindig mindenkinek a februári győzelem jut az eszébe. Mindegy, hogy bányászok vonulnak-e fel vagy kiscserkészek, kazánkovácsok-e vagy Mária leányok. Talán akkor is a néhány nappal előttihez hasonlóan reagáltak volna a prágaiak, ha a feldühödött 5000 bányász helyett az Üdvhadsereg 5000 tagja tart imaórát ezen a téren. Bolsizott és komcsizott aznap délután mindenki. így tett a primitív antikommunista, aki számára már a liberális és a demokrata, vagy a szakszervezeti tag és az antifasiszta is kommunista. Köpködött az értelmes munkás is, aki végre talán rájött, hogy éppen a februári győzelemnek és az utána következő, 40 évnek köszönhető, hogy ebben az országban négy évtizedig nem volt igazi munkás érdekvédelem, és eltart még jóidéig, amíg kialakul. Az Óvárosi térre csődített bányászokat szidta az az egyszerű cseh patrióta is, aki soha sem tudott megbékélni azzal, hogy hazája a 40 év alatt egyre lejjebb csúszott az európai nemzetek rangsorában. Vagy politikai analfabéta szervezte ezt a tüntetést, vagy azoknak kell igazat adnunk, akik szerint tudatosan intézték valakik úgy, hogy éppen Gottwald tetthelyén találkozzék az 5000 elégedetlen bányász. Reméljük, az előbbi eset áll fenn. Ugyanis ha kiderülne, hogy tudatosan rendezték úgy a dolgot, ahogy rendezték, annak elsősorban azok látnák kárát, akik azt gondolták, hogy az Óvárosi tér az a hely, ahol 1992 novemberében tüntetni kell a kétkeziek jogaiért. TÓTH MIHÁLY