Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-09 / 264. szám, hétfő

1992. NOVEMBER 9. ÚJ SZÓ; HÍREK - VÉLEMÉNYEK 2 NOSZTALGIA-MENET A KREMLNÉL A. néhai Szovjetunió területén nosztalgia-meneteket tartottak több nagyvárosban november 7-ike alkal­mából, gyér részvétellel. Kijevben például mindössze 4 ezren emlékez­tek a bolsevik forradalom 75. évfor­dulójára. Rendkívüli biztonsági in­tézkedések kísérték a Kremlhez vo­nuló nem túl népes tömeget, amely vörös zászlókat lobogtatva helyezett el virágokat Lenin mauzóleumánál, s élesen támadta Jelcin privatizációs lépéseit. A Krímen ezek a megmozdulások nagyobb tömeget vonzottak, ame­lyeken a legfelsőbb politikai vezetők is ott voltak. A szónokok többsége követelte a Szovjetunió felújítását és elítélték az ukrán vezetés népelle­nes politikáját. November 7-iki számában a kom­munista párti Pravda címoldalán kö­zölte A leninizmus - korunk forradal­mi zászlaja című beszédet, amelyet 1979-ben nem más mondott Szverd­lovszkban, mint Borisz Jelcin. ÉRTÉKTELEN!?) DUNAI HALAK (Folytatás az 1. oldalról) a süllő, a keszeg, a kecsege, a már­na, az őn, valamint a busa? A többi pedig az ún. szeméthal (ökle, vö­rösszárnyú, sügér és kárász)! Ezt még az sem hiszi el, aki sosem pecázott, s a Dunát is csak a tévé­ben látta... Nem vitás, sok fehérhal elpusztult a napokban a Csallóközben, a Duna elterelése következtében, viszont azt sem szabad elhallgatni, hogy jó pár (s nem egy-két!) kapitális pél­dány is az iszapban rekedt. És még nagyobb lett volna a kár, ha a helyi horgászok nem szabadítanak ki és helyeznek biztonságos helyre több száz „halálra ítélt" nemes halat. A fent említett kozmetikázott hírek az átkos időket juttatják eszembe, amikor egy-egy komoly halpusztu­lást vagy elhallgattak, vagy így tálal­tak: mérgező anyag került a folyóba, a tettes ismeretlen, az anyagi kár jelentéktelen, a vizsgálat folyik! A valóságban aztán néhány tonna hal pusztult el. Az igazat nem tud­(hat)tuk meg. Most viszont? A tette­s(ek) nagyon is ismert(ek), s a kár szintén könnyen felbecsülhető. A „kilencvenszázalékos mese" pe­dig felettébb átlátszó! (zsigárdi) KÖZLEMÉNYEK Az alakulóban lévő KÖZGÁZ (Közgazdasági Egyetem) diákklubja szeretettel meghív mindenkit 1992. november 11 -én, szerdán 19.00 óra­kor kezdődő nyitóbulijára, melynek vendége Gerendás Péter. Ezen műsort 20.00 órákor a NEUJK által szervezett nosz(f)tal­gia-buli követi. Mindezek helyszíne a pozsonyi CSEMADOK székháza. XXX A diákklub szeretettel meghív mindenkit 1992. november 10-én, kedden 19.30 órakor kezdődő SÜNÉ alias Györy Attila estjére, amelyen megismerkedhettek Süné MÜ - V - ÉSZ-i egyéniségével és stílusával. A garantált ál-mélkodás és borz-alom színhelye a Csemadok székháza. VALUTAflBFOLYAWOK ERVENYBEN: 1992. NOVEMBER 9-ÉN Pénznem Eladási árfolyam 1 egységre, koronában Deviza Valuta Angol font 44,206 . 45,30 . Francia frank 5,354 . 5,46 Német márka 18,111 18,48 Olasz líra (1000) 21,127 21.21 Osztrák schilling 2,574 2,63 Svájci frank 20,142 20,59 USA-dollár 28,733 29,29 MEGHALT ALEXANDER DUBČEK A TOTALIS HATALOM ELLENI HARC JELKÉPE A Szlovák Köztársaság kormánya mély sajnálkozással fogadta Alexan­der Dubček halálának a hírét. Az ő személye az egész világ számára az ember legyőzhetetlen akaratát és szabadságvágyát szimbolizálta és jelképe lett a totális hatalom minden formája elleni harcnak. A fentieket közölte a sajtóirodával Bohuslav Géczi, az SZK kormánya sajtó- és információs osztályának igazgatója. Közlésében szerepel továbbá, hogy Alexander Dubček személyisége ki­törölhetetlen nyomokat hagyott Szlovákia és Csehszlovákia politiká­jában. VÁCLAV HAVEL, volt köztársa­sági elnök: - A Szövetségi Gyűlés élén nagy munkát végzett, meggyőződéses képviselője volt a csehek és szlová­kok közös államának. BUGÁR BÉLA, a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozgalom el­nöke: - Megőrzöm emlékezetemben, hogy jóval 1989 előtt sem félt kimon­dani az igazságot 1968 tragikus napjairól a Magyar Televízió Pano­ráma műsorában. Úgy gondolom, hogy olyan jelentős politikust veszí­tettünk el, aki leginkább napjainkban hiányzik majd közülünk. JANICS KALMAN: EMBERI, TOLERÁNS VOLT Hogyan emlékszik vissza Alexander Dubčekra JANICS KÁLMÁN, neves közírónk, a hazai magyarság sorskér­déseinek kiváló ismerője. Az idős poli­tikus lapunknak elmondta: - 1963-ban figyeltem fel Dubčekra, amikor az SZLKP első titkára lett. Nem is a kinevezése volt a lényeg, hanem az, hogy eltávolították a politikai életből Bací­leket, Širokýt és másokat. Úgy éreztük, valami elindult. Amikor Dubčeket a CSKP első titkárává választották, még nem tud­tuk, milyen jelentősége lesz ennek a szlo­vákiai magyarok szempontjából. 1968 ja­nuárjában még magam sem mértem fel, hogy egy emberibb korszak kezdődött. Meglepett bennünket, hogy februárban­márciusban, amikor a demokrácia úrrá lett a sajtóban, szabadabban kezdtek írni az emberi és társadalmi jogokról. Elhatá­roztam, hogy én sem fogok hallgatni. Ezt azért is megtehettem, mert az előző évek­ben tömérdek olyan történelmi kiadványt szereztem be, amelyeket pozitívan érté­kelhettem, bár voltak kifogásaim is. Ami­után Dubček az élre került, '68 áprilisában megjelent a párt akcióprogramja, amely demokratikusabb, emberibb, toleránsabb volt a nemzetiségek felé, mint a mai nyelvtörvény, alkotmánytörvény úgyneve­zett demokratikus megoldásai. Ez a doku­mentum kimondta, a nemzetiségek teljes politikai, gazdasági és kulturális egyenjo­gúságát, a létszámuk arányának megfele­lő képviseletűket az államhatalomban és közigazgatásban, a választott és a végre­hajtó szervekben. Leszögezte, hogy a nemzetiségeknek joguk van önállóan és önigazgatásilag dönteni az őket érintő ügyekben. A 68-ban kidolgozott nemzeti­ségekkel foglalkozó alkotmánytörvényben is benne van a nemzetiségek kollektív egyenrangúsága és joguk a kulturális ön­igazgatásra. Ezt a törvényt kilenc nappal elfogadása után visszavonták, nyilvánva­ló, hogy a megszálló hatalom elkobozta az eredeti szöveget és egy hamisítványt terjesztettek elő. Dubčeknak nagy súlya, pozitív szerepe volt a nemzetiségi politi­kában. Munkatársaival olyan eseménye­ket, elvi elhatározásokat indított el, ame­lyek megelégedést váltottak ki nemzeti kisebbségünkben. Határozottan ignorálta és semmibe vette a nacionalista uszító­kat, nem is tárgyalt velük. Mindig vártam, hogy nyilatkozni fog a történtekről a Brezsnyev-féle megszállás utáni ese­ményekről, de ezekről így a nemzetiségi vonatkozásokról is hallgatott. Jó lett volna beszélgetni a dolgokról, de sajnos, most már erre nem kerülhet sor. AZ EGYÜTTÉLÉS IS KETTÉSZAKAD (Folytatás az 1. oldatról) fő része itt marad Szlovákiában, hogy milyen lesz a kapcsolatunk a másik résszel, azt a belpolitikai helyzet alakulása határozza majd meg. • Ez azt jelenti, hogy mozgal­muk tevékenysége kiterjedne a Csehországban élő szlovák kisebbségre is? - Csehországban elsősorban a lengyelek lennének a Coexistentia tagjai, de amennyiben az ott élő szlovákság elfogadja a kisebbségi sorsot, és ki tudja alakítani a kisebb­ségi szerkezetét - ami természete­sen időt igényel - akkor ők is csatla­kozhatnak. Nekünk pedig fel kell vennünk a kapcsolatot a Szlovákiá­ban élő csehekkel. • Milyen kérdésekkel foglalko­zott az említetteken kívül a ta­nácskozás? - Az általános belpolitikai helyzet és a külföldi kapcsolatok elemzésén kívül tájékoztatás hangzott el a po­zsonyi és prágai képviselőink mun­kájáról. A gazdag vitában nagyon sok téma merült fel: többek között további politizálásunk mikéntje, a mozgalom szerkezeti felépítésé­nek tökéletesítése, az országos kongresszus és szerveink munkája. • Záródokumentumuk érinti a többi párt iránti viszonyt, s ki­emeli, hogy az MKDM-mel kötött koalíciót meg kell erősíteni. Ezt úgy kell érteni, hogy a két mozga­lom közt nem teljes az egység? - Megállapodtunk abban, hogy intenzív kapcsolatokat kell kialakíta­ni a szlovákiai demokrfaikus erőkkel a demokrácia megmentése érdeké­ben. Erősítenünk kell együttműkö­désünket a magyar mozgalmakkal és pártokkal, elsősorban a hármas koalíció keretében. A Magyar Ke­reszténydemokrata Mozgalommal minden területen jó a kapcsolatunk, de sok esetben hiányzik a rendsze­resség és az egyeztetés. • Tanácskozásuk tükrében me­lyek a mozgalom legfontosabb feladatai a közeljövőben? - Mindenekelőtt elő kell készíteni kettéválásunkat és zökkenőmentes további működésünket mind a két köztársaságban. Fel kell készülnünk a februári kongresszusra is, amely tulajdonképpen a kettéválás fóruma lesz. Ugyancsak fontos a belső szer­kezeti megszilárdítás, ezt szolgálja majd az alapszabályzat és a prog­ram módosítása. Szélesítjük külföldi kapcsolatainkat és információs háló­zatunkat is. (esi) Az Országos Tanács ülésén közleményt fogadtak el, amelynek leglényegesebb pontjai a kővet­kezők: Az Országos Tanács felhatal­mazta az Intéző Bizottságot, hogy az Csehszlovák Szövetségi Köz­társaság várható megszűnésére való tekintettel dolgozza ki a bel­politikai cselekvés konkrét módo­zatait. Megbízta az Intéző Bizott­ságot, hogy rendszeresen tár­gyaljon a többi magyar mozga­lommal és párttal abból a célból, hogy a felmerülő politikai kérdé­sekben egységesen léphessen fel, valamint törekedjen az MKDM­mel való koalíció megerősítésére. Az Országos Tanács elfogadta, hogy 1993 februárjában rendez­zenek országos kongresszust, mely célja jogilag biztosítani a mozgalom strukturális szétválá­sát a szövetségi állam megszűné­se kapcsán. Elhatározta, hogy megszervezi a magyar vállalkozók országos összejövetelének valamint a ma­gyar nemzetiségű parlamenti kép­viselők és polgármesterek talál­kozóját. Sürgette a Csehországi kisebb­ségek jogainak, főleg az identitás­hoz való jognak a cseh alkot­mányban való rögzítését. Az OT egyetértését fejezte ki az Együttélés-MKDM közös állás­foglalásával a bősi vízerőmű ügyében, valamint a csallóközi városok és falvak polgármesterei­nek legutóbbi állásfoglalásával. Két felhívást fogalmaztak meg a tanácskozás résztvevői: Ismé­telten felhívják a polgárok figyel­mét arra, hogy tiltakozzanak a bösi vízi erőmű ügyében a szülőföldjü­ket veszélyeztető lépések ellen az ENSZ Emberi Jogi Bizottságánál. Továbbá felhívnak minden állam­polgárt, hogy emberi, állampolgá­ri és kisebbségi jogaik bármine­mű sérelme esetén forduljon a mozgalom parlamenti képvise­lőihez a központi irodán ke­resztül. ANARCHISTÁK AKCIÓJA BERLINBEN Berlinben tegnap több tízezren vettek részt Németország egész te­rületéről azon a nagygyűlésen, amellyel az extrémizmus, az erő­szak és a fajgyűlölet ellen tiltakoz­tak. Jelen volt Weizsäcker államfő és Helmut Kohl kancellár is. A há­ború utáni Németország történeté­ben először vonultak utcára közösen a kormány és az ellenzék, a szak­szervezetek es az egyházak, vala­mint az üzleti körök képviselői, hogy tiltakozzanak az erőszakos megnyil­vánulások ellen. A nagygyűlést megelőzően incidensre került sor az Unter den Linden sugárúton, ahol Kohl csatlakozni akart a felvonulók­hoz, azonban egy szélsőséges cso­port kövekkel és tojással dobálta meg őt. A rendőrök az anarchisták további támadásai elől szolgálati gépkocsijába menekítették a kancel­lárt. A nagygyűlés után is több ösz­szetűzést provokáltak ki a baloldali szélsőségesek. Esti jelentések sze­rint a német politikusok közül senki sem sérült meg, mivel többüket, így a szövetségi elnököt is, ért hasonló inzultus. VIHAR ELŐTT MACEDÓNIÁBAN? Macedóniában, a volt Jugoszlávia legdélibb köztársaságában eddig még nem került sor súlyosabb inci­densekre, holott a független, önálló­sult, ám a Nyugat által még el nem ismert államban ezt sokan előreje­lezték. Nos, most ez is bekövetke­zett. Az említett köztársaságban mintegy kétmillió macedón, egymil­lió albán, s megközelítőleg 100 ezer szerb él. Mint várható volt, a mace­dónok és albánok közötti feszültség vezetett pénteken este robbanás­hoz. A főleg üzletelésből, a fekete­piac ellátásából élő albán árusok között agresszív módon razziázott a rendőrség, bántalmaztak egy 14 éves fiút, aki szembeszegült velük, majd ennek hallatára rövid idő alatt mintegy 2000 albán tódult a főváros, Szkopje utcáira, lövések is eldördül­tek, amelyekre a rendőralakulatok sorozatlövésekkel válaszoltak. A za­vargásnak négy halottja és harminc sebesültje van. Bosznia-Hercegovinában kisebb intenzitással ugyan, de folytatódtak a harcok. A hétvégén ismeretlen személyek gépfegyverből rálőttek a Tuzla irányába haladó brit felderítő csapatra, amelynek tizenkét katoná­ja három terepjáróval utazott. Sebe­sülés nem történt, viszont szokatlan, hogy az UNPROFOR katonái visz­szalőttek. SINKOVITS PÉTER, Újvidék KLAUS MARAD AZ ELN0K (Folytatás az 1. oldalról) állásfoglalásaiban is visszatükröző­dik. Szombaton éjjel, a kongresszus befejzését kővető sajtótájékoztatón a cseh kormányfő posztját is betöltő Váelav Klaus kiemelte, hogy a PDP harmadik kongresszusa az egyik angliai vendég szerint sokkal de­mokratikusabb volt, mint Nagy-Bri­tannia konzervatív pártjainak kong­resszusai. A szlovákiai PDP előké­szítő bizottságának jelen levő tagja kijelentette, hogy pártja november 28-ára tervezett zsolnai kongresz­szusa után fognak végérvényesen elszakadni a csehországi PDP-től. A szimbólumait azonban továbbra is használni fogja. A PDP harmadik kongreszusán a párt ügyvezető alelnökévé Petr Cermák szövetségi belügyminisz­tert, az alelnökeivé pedig Jan Stráský szövetségi kormányfőt, Jo­sef Zieleniecet, a cseh külkapcso­latok miniszterét és Jirí Vlachot, a CSNT első alelnökét választották a küldöttek. (kajó) A TUDÁS FÖLÉNYE Méltóságteljes magabiztosságot áraszt Pázmány Péter mellszobra a bizonytalan jövőjű nagyszombati egyetem előcsarnokában. Több mint 350 évnek kellett eltelnie ahhoz - mondotta Imrich Borbély polgármester -, hogy a város az egyetemet alapító esztergomi érseknek emléket állítson. Nevét e városban, de azon kívül is jó ideig alighanem csak a lokálpatrióták, a múttbaveszö értékek lelkes számontartói és a szakemberek ismerték. A szoboravatáson részt vevő, villámgyorsan felduzzadt embertömegben nevét elég sűrűn a szlovák írásrendszer szerinti kiejtéssel emlegették. Nincs rajta megütköznivalő. Sokan nyilván most hallották először. Fő, hogy a város lakói és maguk a szlovákok úgy érezzék, hogy e személyiség­hez megvan a külön jussuk, igaz, a történészek nevének szlovák írásmódját erőltetve már a teljes kisajátításán mesterkedjek. A valóság az, hogy a Pázmány által tétrehozott egyetemen a latin és a magyar nyelven kívül a szlovák is polgárjogot nyert. Most a szónokok inkább az intézmény egykori európai hatósugarát hangsúlyozták. Sokan a katedrálisban tartott szentmisé­ről az egykori Egyetem tér túloldalára, a szoboravatásra átsétálva - miköz­ben az esőfüggönyön áttörő bágyadt őszi napsugaraknak örvendeztek - nyilván nem gondoltak arra, hogy számos katolikus ének épp Pázmány jóvoltából kapott a nép nyelvéből táplálkozó szlovák hangzást. A nyelvek egymást gazdagító hatásának felismeréséről tanúskodott, hogy Pázmány ösztönzésére látott napvilágot az idő tájt a magyar-íátin-szlovák szótár. Megnyugtató érzés számunkra, hogy e többnyelvű egykori művelődési központnak a nevét ma már mi is úgy Írhatjuk te, ahogy az a magyarok ajkán él - Nagyszombatnak. De annál nyomasztóbb, hogy a nagyszombati egyetem sorsának eldöntésébe olyan gátlástalanul szólnak bele e leplezet­len politikai érdekek által gerjesztett indulatok. Mindenesetre Pázmány Péter mellszobra most már a tudás fölényét jelképezve figyelmeztetés lesz a hangzatosan ígérgető és ugyanakkor önkényeskedő mindenkori politiku­sok számára. ,,Nekünk nem hímes szó, hanem erős valóságok kellenek" - szól a mához Pázmány Péter intelme. Vajon eljut-e szava a mai politikusokhoz: hogy csak a tudás megbecsülé­sével és szívós munkával juthatunk előre. (kiss)

Next

/
Oldalképek
Tartalom