Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-05 / 261. szám, csütörtök

1992. NOVEMBER 5. GAZDASÁG 6 FÖLDÜGYBEN P.M. • Az SZNT 293/92 Tt. sz., az ingatlanok rendezéséről szóló törvénye ad lehetőséget arra, hogy amennyiben egy örökös vette át a mezőgazdasági földtulajdont és így a többi örökös örökrésze csökkent, most ez kiegyenlítődhetne az örökösök által kötött egyezség formájában. Az emlftett törvény 13. §-a, ennek az egyezségnek a megkötése, 1993. jún. 30-ai időhatárt ír elő. Az egyezségben a jogosult személy, tehát az, aki kéri örökrésze átadását, nem vehet át nagyobb örökrészt, mint ami neki az eredeti hagyatéki eljárás során a törvényből következőleg jár. Tehát, ha az eredeti eljárás során három testvér jött számításba örökösként, de csak egy vette át az egész mezőgazdasági ingatlant, akkor az egyezségben, amelyet a három testvér most megkötni szándékszik az említett törvény alapján, nincs lehetősége az örökösnek, illetve ha ő nem él, akkor örököseinek egyharmadnál, nagyobb tulajdonrészt átvenni. Ha a három örökös közül csak egy kéri az örökrész kiegyenlítését, akkor a maradók kétharmad annak az örökösnek a tulajdonában marad, aki eredetileg átvevő örökös volt. A megkötött egyezséget hitelesített aláírásokkal kell ellátni és beterjeszteni az illetékes közjegyzőségnek. A közjegyző pedig bizonylat formájában jóváhagyja az egyezséget. A későbbiekben ez a bizonylat lesz feltüntetve a tulajdont bizonyító okiratként. Amennyiben az egyezség megkötésére nem kerül sor, mivel a jogosultak között ilyen irányú akarat nincs, abban az esetben bírósághoz lehet fordulni az örökrészek kiegyenlítésére adott javaslat formájában. Ezekben az esetekben az a tény, hogy valaki szerepelt a kitelepítettek listáján vagy sem, nem bír jelentőséggel. G.I-NÉ, Kassa A transzformációs tanács, de más állami hivatal vagy szerv is minden földtulajdonhoz kötődő jogviszony megítélése esetében a tulajdonjogból kell, hogy kiinduljon. Mikor az Önök földtulajdonát különböző nagyságú vagyonrészeknek tüntette fel a transzformációs tanács* kellett, hogy ezt valamilyen okirattal bizonyítottnak vélje. Leveléből nem derül ki, hogy az elmúlt években történt-e hagyatéki tárgyalás, amelynek során a testvérek közül valaki a többiek örökrészét is átvette, ilyen esetben a fentiekben leírt eljárást javaslom. Előfordulhatott az az eset is, hogy a földtulajdon az elmúlt évtizedekben az államra szállt, ilyen esetben a visszaigénylésnél mindenki egyenlő arányban kell, hogy részesüljön. Amennyiben valaki a többiek részét is visszaigényelte az államtól, akkor ezt köteles kiadni, s erre bírósági úton is kényszeríthető. B.B. Levélírónk egy teljesen különleges példáját mutatta be az esélyegyenlőségnek. A szövetkezet használatában van 2 ha földterülete, amiért a szövetkezet 500,- Kčs bérleti díjat szeretne fizetni hektáronként. Levélírónk saját használatába visszaigényelt 10 ár földterületet, amelyet a szövetkezet pótföldként adott vissza. A bérleti díj 10 ár földért a szövetkezet szerint, láss csodát, 3000,- Kčs. Válaszom a következő: Amennyiben a szövetkezet használja az önök tulajdonában lévő 2 ha földterületet és Önök visszaigényeltek 10 árat saját használatba, akkor ezért a 10 árért nem kell bérleti díjat fizetniük a szövetkezetnek. A szövetkezet ezekután önnek 1 ha 90 ár földterületért kell, hogy bérleti díjat fizessen. K.S. Amennyiben traktorjukat gépállomás vette el, s most tőle kérték a visszaadását, illetve a kárpótlást, akkor mindenképpen érdeklődjenek a gépállomásnál a kárpótlásról szóló szerződés megkötése ügyében. DR. VILÁGI OSZKÁR A KOVOSMALTOT AZ ÁG IS HÚZZA KEDVEZŐTLEN FORDULAT A CSŐDELJÁRÁSBAN Több mint fél év telt el azóta, hogy a gazdasági miniszter kinevezte a gazdasági csőd szélére jutott patinás füleki gyár, a Kovosmalt felszámolóját. Lapunk rendszeres olvasói nyomon követhették a gyáróriás felszámolásának menetét, hiszen a legújabb fejleményeknél igyekeztünk mindig ott lenni. Legutóbb azzal foglalkoztunk, hogy a zománcgyár szekere minden valószínűséggel egyenesbe jut, mivel a Kelet-szlovákiai Vasmű Rt.-vel megkötött előzetes szerződés után már csak az illetékes minisztérium beleegyezése kellett ahhoz a kérvényhez, melyben a gyár közvetlen eladását engedélyezik a potenciális érdeklődőnek, a minden feltételt és elképzelést kielégítő jó nevű partnernek. A Kovosmalt csőd-dossziéja azonban nem kis meglepetésünkre nem zárult le szeptember végével. Újabb, október utolsó hetében tett látogatásunkhoz az szolgáltatta az apropót, hogy előzőleg több napilapban is nerri kis megrökönyödéssel olvastuk a Kovosmalt egyben történő eladására, illetve vásárlására figyelmeztető hirdetést. De mi is történt valójában? — ezzel a kérdéssel kopogtattunk be IIkovič Ferenc mérnökhöz, a felszámolás egyik kulcsemberéhez, a gazdasági részleg vezetőjéhez. — Bekövetkezett az, amitől mi is tartottunk. írásban kérvényeztük a 92/91-es törvény mások által már több esetben kért és megkapott kivételét, mely a gyár egybeni közvetlen eladását tette volna lehetővé. Bár a gazdasági tárca ezt szintén javasolta, a privatizációs miniszter nem hagyta jóvá. „Visszadobták a labdát" ós azzal indokolták, hogy nyilvános versenytárgyalást kell lefolytatnunk, s ezt megelőzően a széles nyilvánosság figyelmét is fel kell hívni az adott lehetőségre. Ennek eredményeképpen van itt a felszámolóbizottság és a bent dolgozó mintegy 150 ember is maradt tovább a helyén. • Ez tehát ismét bizonytalanná tette a helyzetet, hiszen úgy értesültem, nagyon gyér érdeklődés mutatkozott a gyar iránt. Mi az igazság? — Ez van. Három napilapban két héten keresztül futott a hirdetés és mindössze egy írásbeli javaslat érkezett. Választási lehetőségünk tehát nincs. Az egyetlen javaslat is helybéli — a már hivatalosan is bejegyzett, a Kovosmalt egykori részlegein tevékenykedni szándékozó kft.-éktől származik. Legnagyobb szívfájdalmunk, hogy a kassaiak semmilyen érdeklődést sem tanúsítottak. Az ő export-kilátásaik sem éppen rózsásak, de ez a mi gyártmányainkat n,em érintette volna. Egyszóval ők lemondtak rólunk, így maradt az egyetlen javaslat, amiről november folyamán döntünk. • Arról tudok, hogy a tűzhelygyártó és a kádgyártó kft. -ék már működnek, de gondolom, nem állnak olyan jól, hogy meg tudják vásárolni a gyárat. Hogyan látja ezt ön, részint mint felszámoló, részint mint közgazdász? — Nem egy egyszerű helyzet állt elő — főleg napjainkban nem, amikor az állam kettéválásából és a pénzintézetek osztódásából adódó problémák, gondok mindennapi kihívásaival kell megbirkóznunk. Hogy a kft.-ék milyen úton-módon jutnak pénzhez, azt mi nem tudhatjuk, de hogy e téren vannak nehézségeik, az biztos. Emiatt, máris késésben van az ügyintézés, ugyanis az adásvételnél nekünk nemcsak a műszaki megoldást a termelés újraindításának tervezetét kell elbírálnunk, hanem a számlák kiegyenlítését is. A gyárat a jelenlegi adósságterhek szintjének megfelelő áron, vagyis körülbelül 450 millió koronáért lehet megvásárolni, mintegy 75 millió koronás kintlévőség mellett. Nekünk biztosítékok kellenek a pénzintézettől, a Kezesbank viszont szintén biztosítékokat akar a vállalkozóktól. Ebbe az ördögi körbe mi a legnagyobb jóakarattal sem tudunk beavatkozni — egy olyan igazolást tudtunk csupán nyújtani, melyben igazoltuk a vállalkozói tervezet helyességét, a tényállást és szándékainkat. November közepére minden kérdőjel kiegyenesedik. • De az is lehet, hogy semmi sem dől el, hiszen ha nem lesz hitelező, ha nem akad mecénás, a gyár ugyanoda kerül vissza, ahol egy fél évvel ezelőtt volt. És máskülönben is, nekem úgy tűnik, egy bizonyos üresjá rat volt gyáron belül is. Mi erről az ön véleménye? — Üresjáratról nem lehet szó, hiszen sok minden történt az eltelt fél óv alatt. Sok felesleges dolgot, alkatrészt, berendezést eladtunk, javult a csődbe jutott állami vállalat anyagi mérlege is abban az értelemben, hogy sok kintlevőség befutott és mi is csökkentettük tartozásunkat. Még mindig jobb ez az állapot, mintha forrófejűen mindent kiárusítottunk, eladtunk volna, s lehet, azóta már a gépeket is leszerelték és elvitték volna az új tulajdonosok. A kft.-ék bérleti szerződés alapján működtek és működnek, s az ő itteni létük is biztosíték az újraindulásra. A jelenlegi társadalmi és politikai fejlemények nekünk, likvidátoroknak sem kedveznek, hiszen ilyen tranzakció lebonyolításához erős és stabil bankrendszer kellene. Ha esetleg bekövetkezne az, amit nem szeretnénk, vagyis, hogy ismét visszatérnénk a gyár rószlegenkénti értékesítéséhez, minden valószínűséggél akkor is a helybéli kft.-ék lennének a vevők — s ez áprilisban még nem állót fenn. • A felszámolást végző 150 ember tehát továbbra is a helyén marad? — ők is és a kft.-ékben dolgozó további 300 ember is végzi a munkáját. Változás akkor áll majd be, ha az adásvételi szerződés novemberben tető alá kerül. Ha nem, a felszámolóknak, lehet, még hónapokig itt kell maradniuk. Polgári László KERDOJELEK A PÉNZÜGYI UNIÓ KORUL A PIAC DÖNTI EL AZ ÁRFOLYAMOT Október elején a két nemzeti kormány döntött a csehszlovák korona további sorsáról. E szerint a kettéválást követően Csehország és Szlovákia pénzneme előreláthatólag 1993. június 30-ig közös maradna, majd egy ideig változatlanul 1:1 lenne az arány a két ország immár önálló fizetőeszközei között. Mivel pénzről van szó, minden részletkérdés izgalmas, hiszen közvetve vagy közvetlenül a zsebünkre megy ki a játék. Még nem egyértelmű, vajon a szétválást követően — a későbbiek során — a cseh és a szlovák korona kölcsönösen átváltható lesz-e vagy sem. Ha az előbbi valósul meg, akkor minden bizonynyal a piacra bízzák a valutakurzusok kialakulását az adminisztratív megoldások helyett. Előfordulhat, hogy a két független állam fizetőeszköze nem lesz kölcsönösen konvertibilis. Persze, ilyen esetben is van megoldás: egy harmadik valutát hívnak segítségül (elsősorban az amerikai dollár és a német márka jöhet számításba/, esetleg klíring vagy barter ügylet áll rendelkezésre, amelyek minimalizálják vagy teljesen kikapcsolják a készpénz szerepét a kereskedelemben. A SPEKULÁCIÓ MELEGÁGYA? Egyesek szerint gesztusértékű, hogy a Klaus-kormány belement — legalább egy időre — az 1:1 valutaarányba. Ha a rideg* minden érzelmet nélkülöző piaci mechanizmusokból indulunk ki, hamarosan kiviláglik, amíg ilyen lesz az árfolyam a két ország között, a pénzügyi stabilitás csak látszólagos és tisztátalan módszereknek lehetünk szemtanúi. A valutakurzusok mozgására egy sor tényező hat: a kereskedelmi mérleg, a gazdasági növekedés mértéke, a termékek konkurenciaképessége, amely az export nagyságában mutatkozik meg, a központi bank pénzügyi intervenciója (a nemzetközi valutapiacokon a saját fizetőeszközét vásárolja fel, hogy megnövekedjen iránta a kereslet), s nem utolsósorban a kormány politikájába vetett bizalom. Emellett lényeges szerepet játszhat a spekuláció. Éppen a két utóbbi tényező juthat döntő szerephez 1993 januárjától. Az árfolyamok rendkívül rugalmas és akár hirtelen változó tényezők. Ezért nagyon fontos, hogy a kereskedők, a pénzintézetek miképpen ítélik meg a helyzetet, a birtokukban levő információk alapján milyen kurzusmozgásra számítanak. Ha úgy látják, az 1:1 arány mesterséges, nem felel meg a valóságnak, akkor rövidesen kialakulnak a fekete árfolyamok, elejét veszi a spekuláció. Az állami beavatkozás ilyenkor nem sokat segít, s még inkább meggyőzi az ügyeskedőket, valóban nem reális a kurzus. Nyugat-Európában a közelmúltban alapjaiban rázkódott meg az Európai Valuta Rendszer. Olyan tiszteletreméltó fizetőeszköz iránt rendült meg a bizalom, mint a brit font. Ez is jelzi, milyen fontos a kormánypolitika szilárdságának demonstrálása. Elég csak egy kis megingás, s szó szerint akár hisztérikus jelenetek, előre nem látható árfolyammozgások következnek be a pénzpiacokon, sokszor gazdasági szempontból megalapozatlanul. A szlovák kormány eddig keveset tett azért, hogy higgyünk pénzpolitikájában. Példának okáért elég Hvezdoň Kočtúch szerencsétlen kijelentésére gondolnunk, aki a szlovákiai pénzreformot 1953-hoz hasonlóan képzeli el (akkor 1:5 vagy még kedvezőtlenebb arányban történt a pénzcsere). FÉLELEM AZ INFLÁCIÓTÓL Vajon milyen lesz az árfolyamhullámzás a cseh és szlovák korona között, ha egyik kormány vagy központi bank sem avatkozik bele? Mindig az a fizetőeszköz élvez nagyobb bizalmat, amely nagyobb stabilitást ígér, azaz kevésbé van kitéve inflációs hatásnak. Az önállóság útjára lépő köztársaságok közül Csehország rajthelyzete jobb, 1993-ban kisebb inflációval számolnak, mint keleti szomszéduknál. Szlovákia, hogy ne veszítse el pénzneme vonzerejét, felemelheti a kamatlábakat, ez viszont egyértelműen visszafogná a beruházásokat és az eladósodott vállalatok még nehezebb helyzetbe kerülnének. Ezért ezzel a húzással csak rövid távon, vagy egyáltalán nem élhet a pénzügyi tárca. A szlovákiai lakosság pénzgazdálkodása már most jelzi, félnek a még nem is létező szlovák korona devalválásától. Ennek egyértelmű jele: a Csehszlovák Állami Bank közlése szerint az év első nyolc hónapjában a szlovákiai háztartások döntő része kimerítette az idei kemény valuta keretét, míg Csehországban alig az egyharmada. Mint ismeretes, az infláció csalhatatlan „előszele", mikor a lakosság konvertibilis valutába, nemesfémekbe és ingatlanokba menekíti fölös készpénzét. Nagy bizonyossággal állítható, a cseh korona iránti bizalom nagyobb lesz, mint a szlovák fizetőeszközé, ezért már 1993 elején elmozdul az 1:1 árfolyam. Ha megmarad a kölcsönös átválthatóság, fokozatosan a cseh valuta kerül domináns helyzetbe, s minél nagyobb volumenű lesz a mozgása Szlovákiában, annál kevésbé tudja majd véghez vinni a Mečiar-kormányzat a független pénzpolitikáját. Az adminisztratív akadályok pedig csak ideig-óráig hatásosak. Természetesen a felvázolt folyamat csupán egyike a különböző lehetőségeknek, ám meglehetősen valószínű. Annyi bizonyos: a politikai egyezség szülte 1:1 árfolyam rövid életű lesz, a piac fogja megszabni a cseh és szlovák korona közti tényleges erőviszonyokat. (só) HA ÉN GAZDAG LENNÉK... ... énekli kissé sóvárogva, de nem teljesen elkeseredve az egyik világhírű musicalban, a Hegedűs a háztetőnben a szegény tejesember — s ábrándoznak hozzá hasonlóan nagyon sokan a világon. Alighanem többen igen, mint nem, s az is valószínű, hogy zömében elsősorban az anyagi gazdagságról és kevesebben a• szellemi gyara podásról. Ha én gazdag lennék... énekli a szegény tejesember, de dalából az is kicseng, hogy sok pénzt szeretne ugyan, ám nem mindenáron. Nem tudom, hány Jejesember" él ma a világon, viszont kétségtelen, hogy nagyon sokan takarékoskodva gyarapítják anyagi javaikat. Ki aprót gyűjtöget, ki ezreseket, milliókat halmoz. Ki tisztességesen, verejtékes munkával, tehetségével szerzi azt, ki pedig szerencsével, esetleg csalással. E téren is nagy a választék. A pénznek minden időben megvan a súlya, értéktermelő ereje, mint ahogy megvan a jelentősége a takarékosságnak is. Apropó, takarékoskodás. Vitathatatlan, hogy csak az tud spórolni, akinek van miből, s a.mi országunkban hányan tehetnek félre néhány koronát, s hányan látják értelmesebbnek a pénzhalmozást az azonnali (mindenároni) befektetéstől? Vajon az ország kettéválásának időszakában hányan bíznak pénzünk jövőjében, erejében, értékében? Megvallom, nincs erről országos képem, áttekintésem, viszont van néhány friss adatom Kassa legforgalmasabb takarékpénztárából, a Štúr utcaiból. Ivan Nemčíktôí, a takarékpénztár igazgatójától megtudtam, hogy az országban végbemenő változások nem csökkentik az itt élő emberek takarékossági „kedvét", inkább erősítik azt. Tavaly nyáron, amikor a helyi takarékpénztár három teljesen önálló részre szakadt, a náluk elhelyezett betétek összege 2,8. milliárd koronára rúgott, ma pedig meghaladja a 3,3 milliárdot. Egy év alatt tehát mintegy félmilliárd koronával gyarapodott ügyfeleik náluk elhelyezett pénze. Sokatmondó adat — akár olyan értelemben is, hogy tudjuk: a betétösszeg emelkedése nem annyira a kispénzűek „érdeme", mint inkább a kisebb létszámú tehetősebbeké. Vagy részben hozzájárult ehhez a kedvezőbb képhez a pénzintézetek konkurenciaharcában helytállni igyekvő említett takarékpénztár maga is? Feihetően igen. Hiszen ha ez a belvárosi intézmény lazsálna, rugalmatlanul végezné a szolgáltatásokat, akkor aligha lenne ma 200 ezer betétkönyves, 20 ezer átutalási betétszámlás és 11 ezer folyószámlás ügyfele. (gazdag) (Prikíer László felvétele)