Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-05 / 261. szám, csütörtök

5 MOZAIK ÚJSZÓi 1992. NOVEMBER 5. T

alálkozásunk a véletlenek összjátéka volt. Álmomban •sem gondoltam, hogy Frýdek-Místekben bemutatnak valakinek, aki idegen közegben nemcsak megtartotta, hanem vállalja is magyarságát! - Ezen nincs semmi különös, bárhol élnék, magyar maradnék. Annak születtem... - mondja csendesen Pražákné Fiasár Éva, s hangja hirtelen fátyolos lesz. S hogy ne lássam könnyeit, a konyhaszekrény felé indul, nápolyit vesz elő, azzal kínál. - Ebbe a panzióba csak tíz hónappal ezelőtt költöztem. A férjem halála után - magyarázza felindulásának okát. Aztán visszaül férje kedvenc karosszékébe s felidézi a múltat. - Apám morvaországi, anyám kárpátaljai magyar volt. Cseh apám úgy került Dercenbe, hogy a magyar jegyző mellé kellett egy cseh alkalmazott. S mert nem talált másutt állást, nem tétovázott. Nem zavarta, hogy magyarok között kell élnie. Ott ismerkedett meg a mamámmal, feleségül vette. 1923-ban Nagybereznára költöztünk. Apám gyorsan megtanult magyarul, baráti körünk csak magyarokból állt, habár odahaza a társalgás mindkét nyelven folyt. Nagyon szép gyerekkorom volt, szeretetben nőttem fel, egyke voltam. Amikor 1939-ben ,,bejöttek a magyarok", Ungváron, a magyar tanítóképzőben folytatta tanulmányait, kiskorától tanítónő szeretett volna lenni. Ám csak egy évig tanulhatott, mert szülei a bizonytalan politikai helyzet miatt 1940-ben Pferovba költöztek. - Fájdalmas búcsúzás volt az, de anyám nem ellenkezett, nem panaszkodott amiatt, hogy el kell hagynia szülőföldjét. Pedig ő az igazán a ,, büszke magyar" kategóriába tartozott. Talán azért, mert ősei között ott vannak a Bocskayak. Amikor férjéről beszélt, minduntalan felzokogott. Nem tagadta, halála óta nem találja helyét sem a városban, sem új otthonában. - 1945-ben, a háború végén volt az esküvőnk. A férjem is morva volt, de bennünket, magyarokat szeretett és tisztelt. Imádta a cigányzenét, a csárdást. Bélyeggyűjtőként a fél világgal levelezett, de a legjobb barátai magyarok voltak. Velük én tartottam a kapcsolatot, mert az uram nem beszélte a nyelvet. Nagyon szép évek voltak azok. Budapesti ismerőseim láttak el olvasnivalóval, hiszen Prerovban sem magyar újsághoz, sem magyar könyvhöz nem juthattam. Tudtommal a városban édesanyámon kívül nem éltek magyarok, de talán még magyarul beszélők sem. Odahaza nem fért kétség ahhoz, hogy a kislányomnak is meg kell tanulnia magyarul. A nagymama tanította, igaz, mára már sokat felejtett. Édesanyám 1966-ban bekövetkezett halála óta én is csak nagyon keveset beszéltem magyarul. Éva asszony elmesélte azt is, hogy bírósági tolmácsként kamatoztatta nyelvtudását. Prerovban jónéhány magyarországi dolgozott, nekik akadtak peres ügyeik: válások, apasági keresetek, de előfordult, hogy esküvőkön is tolmácsolnia kellett. Férjével csak négy évvel ezelőtt költöztek Frýdek-Místekre. - Az uram túl volt már a második agyvérzésen. Úgy gondoltuk, jobb, ha a lányom, s az orvos vőm a segítségünkre lesz. Láthatja, az egyik oldalam nekem is szinte béna, nehezemre esik a mozgás. Ki hitte volna, hogy ebben a városban újra magyarokra találok, barátokra, segítőtársakra.. . - Magyarok, itt? - hitetlenkedtem. -Bányavidék a mienk, valaha a kereseti lehetőség nagy vonzerő BÁRHOL ÉLNÉK... volt, jöttek a magyarok is. És mert sokan megunták a fárasztó ingázást, elhozták asszonyaikat is. Velük találkoztam. - Honnan tudtak egymásról? Hogyan ismerték meg egymást? - A Jehova tanúin keresztül. Eleinte a kíváncsiság vitt közéjük, de amikor megismerkedtem hitükkel, rádöbbentem, hol az én helyem. Már akkor megkeresztelkedtem, amikor még tiltotta a törvény. Összetartunk, s ez erőt ad ahhoz, hogy átvészeljem a csapásokat is. A férjem halála előtt és utána is mellettem álltak, s ha nem bírok elmenni összejövetelükre, ők jönnek hozzám. Nem hagynak magamra. Lányomék eleinte furcsállták ezt a kapcsolatot, de most már tiszteletben tartják döntésemet. Gyakran jönnek ők is, naponta beszélünk telefonon. Szinte a végszóra érkezett meg a vendéglátóm lánya. Előkerültek a fényképekkel teli dobozok, a múlt megsárgult emlékei. A hirtelen ránk törő sötétség figyelmeztetett az idő múlására. Elbúcsúztam Éva aszszonytól, a lánya a kapuig kísért. - Édesanyámat megviselte apám halála. Beszélt erről? - kérdezte. - Igen, bár nem említette édesapja főglalkozását... - Gondoltam - vonja össze szemöldökét. - Ugyanis apu az ötvenes évek politikai pereinek áldozata, s amikor bebörtönözték, anyám összeroppant. Még szerencse, hogy velünk élt a nagyanyám, gondunkat viselte. Apám öt évet kapott, büntetését megduplázták. A jáchymovi bányában rábízták a rabok teljesítmény-kimutatásainak vezetését. Az egyik beteg társának magasabb teljesítményt jegyzett a naplóba. Lebukott. Ezért sóztak rá még plusz öt évet. Tíz évig éltünk egyedül, anyám belerokkant. Szegény édesapám sem tért haza egészségesen. A negyedik agyvérzés vitte el. Anyámat jelenleg a hite segíti, pedig nagyapja görög katolikus pap volt. Szerintem erősíti az a tudat is, hogy élete alkonyán, távol szülőföldjétől - ahogy ő mondja, övéitől - idegenben, megmaradt magyarnak, és beszélhet is anyanyelvén. PÉTERFI SZONYA FÜLEKI ZSÁKSZÍNHÁZ -CSODA November 7-én, szombaton 19 órától lesz - ebben az évben már a második - bemutatója a füleki Zsákszínháznak. Ennek kapcsán Mázik Istvántól, a társulat vezetőjétől és egyben a darab rendezőjétől kértünk bővebb tájékoztatást. - A februári siker után, amikor Schwajda Györgytől A szent család című darabot mutattuk be, úgy döntöttünk, hogy ismét egy Schwajdadarabot, a Csoda című kétfelvonásos komédiát visszük színre. A komédiát groteszk játékká formáltuk át, készakarva, mivel a darabban olyan fordulatok, problémák vannak, melyek kifigurázzák az elmúlt időszakot, évtizedeket. Nem véletlen a bemutató november 7-ei dátuma sem, megvan a maga mondandója. Bűn lett volna kihagyni ezt az alkalmat. • Hol lesznek következő fellépéseik? - A darabot elsősorban a környező falvakban mutatjuk be, de meghívást kaptunk Budapestre is. Társulatunk valószínűleg januárban a Jádzó Társaság meghívására egy erdélyi turnéra indul. Sepsiszentgyörgy környékét keressük fel, s májusra egy újabb meghívást kaptunk Erdélybe. Repertoárunkon már négy darab szerepel, de a Csodával készülünk, mert szakmailag értékesebb mint a kommerszdarabok. Mivel városunkban régi hagyománya van a színjátszásnak, tervünkben szerepel egy közönségcsalogató operett színrevitele is. • A Jádzó Társaság - a Nemzetközi Magyar Amatőr Színjátszás Egyesülete - november 1-jén fogadta soraiba a füleki Zsákszínházat. Mit jelent ez a társulatnak? - Nagy erkölcsi sikert, nemzetközi elismerést, s egyben állandó, színvonalas munkát. Szlovákiából elsőként lehettünk tagjai ennek az európai magyar műkedvelő egyesületnek. A londoni illetékességű Jádzó Társaság működési területe Erdély és a Felvidék. A Társaság tulajdonképpen a csoportok külföldi fellépését segíti nemcsak Magyarországon és Erdélyben, hanem a nyugati országok magyarlakta területein is. Óriási jelentősége van - határokon túl is terjeszti a magyar kultúrát. TÓTH ÁGNES Fiasár Éva szüleivel, Nagybereznán SIDO ZOLTÁN MEGKÉSETT FŐHAJTÁS* Tiszteletadásra jöttünk egybe. Megkésett főhajtással adózni Rákosi Ernő emlékének. Rákosi Ernő nem ebben a , házban született, s mégcsak nem is Kassán, de az ő jóvoltából áll itt ez az épület, mint a Csemadok kassai székháza. A Mester művészi pályája Budapest, Bécs, München után visszakanyarodott Eperjesre, hogy a rá jellemző lágy színhatásokkal, a fény és az árnyék mesteri láttatásával megörökíthesse a szűkebb szülőföld bizalmasan ismert táját: a kanyargós Tarca, a csendes Szekcső partjait, a cemétei, a borkúti cserjést, Sóvár és Enyicke lankáit 93 éves koráig, amikor 1973-ben végleg letette az ecsetet. Rákosi Ernő, akárcsak Fábry Zoltán, a Csemadokot nevezte meg egyedüli és kizárólagos örököséül: ránk testálta ingó és ingatlan vagyonát azzal, hogy az (Bodnár Gábor felvétele) örökös ,,köteles illő egyházi-állami temetésemről gondoskodni, s engem a már meglevő sírhelyen eltemetni. Tovább tartozik a Csemadok síremlékemet rendben tartani, gondozni, javítani és kellő piétával kezelni". A Mester 59 alkotását — eleget téve a képtár kérésének — a Csemadok akkori vezetése az Eperjesi Városi Galériának adományozta, a művész könyvei, egyéb írásos anyagaival egyetemben, a stószi Fábry-házban nyertek elhelyezést. Eperjesi házát és ingóságait értékesítve, szövetségünk Kassán vett magának hajlékot, s ez a ház, amelynek udvarán állunk, azóta is a magyar kulturális és társadalmi élet központja, mától, Ferencz György nagykaposi alkotó domborműve által az örökséghagyó emlékének az őrzője. E megkésett főhajtás jó alkalom arra, hogy feltegyük önmagunknak a kérdést: mikor teszszük jóvá mulasztásunkat Rákosi Ernő szellemi örökségét illetően? Erre a kérdésre csak mi magunk adhatunk feleletet. Nem szóban, de tettel. Az első tettet, e megkésett főhajtást: a Mester emlékét őrző dombormű elhelyezését kövesse hát a ránk testált szellemi örökség mielőbbi feltárása és közkinccsé tétele, az örökséghagyó nevével fémjelzett képzőművészeti alkotótábor, emlékülés, a Rákosi Ernő által megfogalmazott „ami bennem jó és tartalmas, túlél engem..." gondolat jegyében, a Fábry-napokhoz mérhető országos emlékezés rendszeresítése! * Elhangzott október 23-án a festőművész emléktáblájának leleplezése alkalmából. Az Új Szó és a Charlotte Fotolaboratórium ajánlata Kedves Oívasórtk! Még nem tudja, milyen ajándékkal lepje meg szeretteit karácsonyra? Nos, az Uj Szó szerkesztősége és a Charlotte Fotolaboratórium lehetőséget kínál olcsó és kedves ajándék beszerzésére. Ha talál otthon oiyan fekete-fehér filmet, amelyről még nem készült fénykép, karácsonyra meglepetés lehet. A felejthetetlen pillanatok, események, melyek ugyanabban a formában már nem térnek vissza, most újból örömet szerezhetnek. Hogyan? Karácsonyig az Új Szó 6 számában - hetente egyszer - közlünk egy szelvényt, melyet ha kivágnak, és a filmmel együtt elküldenek a Charlotte Fotólaboratóriumba, a fényképekre 10 %-os kedvezményt kapnak. Ezenkívül a szelvényeket december 18-án kisorsoljuk, és 3 nyertest karácsonyra egy-egy fotóalbummal (epünk meg. A fekete-fehér fényképek ára: 9x13 cm: 2,80, 7 x 10 cm: 2,10, (6x6-os negatívról) 9 x 9 cm: 2,50 korona. A postaköltséget felszámoljuk, de remélhetőleg még így is kevesebbe kerül majd a meglepetés, mint ha saját maguk vinnék el a filmet a legközelebbi városba. Ne felejtsék hát megvenni az Új Szót és a filmet a szélvénynyel együtt elküldeni a következő címre: Fotolaboratórium Charlotte, Páričkova 3, 821 08 Bratislava A karácsonyi meglepetés Önre is vár! VX-003