Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-04 / 260. szám, szerda
A karatlanul is kiélezett helyzetben keltünk útra „vízlépcsőügyben" a múlt hét csütörtökén déli szomszédainkhoz, hiszen ezen a nápon a győri Kisalföld például ,, Vészhelyzet a Szigetközben " szalagcímmel jelentetett meg egy cikket, és ez a megállapítás egyáltalán nem bizonyult túlzottnak. A Duna rendkívül alacsony vízállása miatt ugyanis az előző napon Rajka alatt még a vízmércék is szárazra kerültek, és rögtönzött toldásaik további folyamatos apadást mutattak. A tudósítás arról is beszámolt, miszerint • összejövetelünkön a környékbeli önkormányzatok képviselői kifogásolták, hogy a régióból érkező figyelmeztetések ellenére az országos politikában a C-variáns lekicsinylése, a papírtigris elmélet vált mérvadóvá. A lakosság választott képviselői azt is hangsúlyozták, hogy súlyos hiba volt a vízkormányzás lehetőségének elszalasztása és a dunaki.liti duzzasztómű ökológiai célokra alárendelt működéséről való lemondás. Mivel első élményeink arra utaltak, hogy a hatalom és az érintettek együttműködése a Dunától délre sem felhőtlen, elsőként Dunakiliti környékére látogattunk el. Azért is választottuk ezt a vidéket, mert míg a bősi vízlépcső valósággal kettészeli a Csallóközt, a magyar oldalon az utóbbi napokig inkább csak potenciális veszélyt jelentett. Ez alól mindössze Dunakiliti környéke kivétel, amely kénytelen volt végigszenvedni az építkezéssel járó nehézségeket is. Mosonmagyaróvárott délre kanyarodva olyan környékre jutunk, ahol Somorja környékéről érkezve nem érezzük magunkat idegennek. Itt is van Bodak, Doborgaz, Tejfalu, és az utcán megszólított emberek ugyanolyan tájszólásban válaszolnak, mint otthon. Ráadásul, ha lehet, ez még a csallóközinél is hamisítatlanabb Duna melléki táj. A dunakilitiek például csák a szomszédos Feketeerdőbe juthatnak el anélkül, hogy ne keresztezzék a folyó valamelyik mellékágát. Így azután nem csoda, hogy egyre inkább nyugtalanítja őket a dunai természet évtizedek óta tapasztalható fokozatos elszegényedése. Napjainkban ezt tetézi a környékbeli gyárakban jelentkező elbocsátási hullám is, amely miatt az ingázók közül is sokan kénytelenek újra otthon munkát keresni. Márpedig, ha a talajvízszint csökkenése miatt leépül a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás, utolsó megélhetési reményüket is elvesztik. Ha eltűnik a közös folyó A faluba érve elsőként, persze, az ottani duzzasztóművet látogattuk meg. Eredetileg itt zárták volna el a Dunát és erre alapult volna a szigetközi vízpótló rendszer, amelynek építését viszont a magyar fél a vízlépcsővel egyidöben leállította. Kiérve a parthoz, tulajdonképpen először szembesülünk a szárnyaszegett Duna látványával. Az elzárás, illetve a műszaki problémák következtében lezárt gútori duzzasztómű miatt a vízszint a kisvíznél is vagy három méterrel alacsonyabb, így Európa második legnagyobb folyama ezen a szakaszon afféle Vág nagyságú folyócskává zsugorodott. A gyakorlatilag szárazra került műtárgy környékén teljes csend honolt, annál szorgalmasabb munka folyt viszont a másik oldalon. A folyóparton felhúzott új töltés tövében vezető űton - ez teremt majd jobb közlekedési lehetőséget a Kissziget lakói, illetve a pozsonyi üdülőtulajdonosok számára - óriási teherautóforgalom bizonyította, az építők továbbra is kemény küzdelmet folytatnak a folyó megzabolázásáért. Láng István, a duzzasztómű üzemvezetője épp terep-bejárásról érkezett vissza. Kiderül, a folyami szolgálat ezekben a napokban az árvízi helyzetre érvényes beosztás alapján épp kármegelőzéssel foglalatoskodik. Ebbe - itt, Európa közepén - az is beletartozik, hogy távRIPORT JL 1992. NOVEMBER 4. .ÚJSZÓI kevesebb víz jutna. Errefelé azonban „a víz az eleje és vége mindennek", így a jelenség a természeti tájon kívül kedvezőtlenül hatna az erdőgazdaságra, a halászatra és a mezőgazdaságra is. A Győr környéki szakemberek ezért leszögezték, hogy számukra a C-változat a legelönytelenebb, mert így elvesztik a vízkormányzás lehetőségét. Ezzel egyidöben azonban azt is megállapították, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha a víz nagy része a főágban maradna és a hajózást egy alacsony duzzasztással a felvízcsatornába terelnék, ahol árvíz esetén az erőmű akár áramot is termelhetne. Ily módon az eddigiekkel ellentétben a főmederben nem kellene fenntartani a hajózási mélységet és a vízzel szabadon gazdálkodva nyugodtan táplálhatnák a mellékágrendszert. A dunakiliti duzzasztómű - a szigetközi vízpótlórendszer kulcsa Győri üzenet Pozsonyba és Budapestre Ez az ötlet egyébként nem Győrben született; hanem Budapesten dolgozta ki dr. Tóth János biológus, az egyik legismertebb magyarországi Duna-kutató. Elgondolására jellemző, hogy nagyban megegyezik azzal a D-változattal, amelyet viszont Josef Vavroušek minisztériuma megrendelésére Pozsonyban dolgoztak ki a vízlépcső ügyében ezidáig nem kompromittálódott szakemberek. a városi és a megyei önkormányzat, illetve a köztársasági megbízott által összehívott bizottságban, amely az idén tavasszal értékelte a helyzetet és javaslatot tett a megoldásra. Végezetül Alexay Zoltán és társai véleménye szerint a magyar D-változat előnyére válik az is, hogy megoldási lehetőséget jelent a vízlépcsőt mindenképpen befejezni óhajtó másik fél számára is. csövekkel igyekeznek megállapítani, mi is történik a túloldalon. Hazai illetékeseink ugyanis semmit sem közölnek velünk, nekik viszont tudniuk kell, mire is számítsanak az elkövetkező órákban, napokban. Csütörtök délután a körülményekhez képest jó hírrel tértek haza. A szivárgócsatornában ugyanis a határon megjelent a víz, így többnapos teljes tehetetlenség után végre azon törr hették a fejüket, hogy azt a néhány cseppet hogyan osszák el a sok kiszáradt folyóág között. Ezen kívül továbbra is csak a remény maradt számunkra, hogy nemsokára víz kerül a Mosoni-Dunába is, s hogy a „szlovákok" előbb-utóbb teljesítik ígéretüket és újra a főmederbe engedik a Duna vízhozamának túlnyomó részét. A problémákkal a terepen naponta szembesülőknek ilyen esetekben újra csak az jut az eszébe, milyen nagy hiba volt a felsőszomszédnak átengedni a víz szabályozásának lehetőségét. A szakember azért valószínűnek tartja, hogy a vízszolgáltatás elöbb-utöbb helyreáll. Ő viszont kénytelen távlatokban is gondolkozni. Láng István szerint a szigetközi ágrendszer vízpótlásával foglalkozók számára , nyilvánvaló, hogy mivel az ÖregDuna alacsonyabban fekszik mint az ágrendszer, oda a víz már csak a vízszint emelése útján juttatható el. Megjegyzi viszont, hogy a részletek kidolgozása a jövő feladata lesz. A faluba visszaérve utunk a polgármesterhez vezetett. Szokoli Sándor meggondolt, halk szavaiból csalódottság érződik ki. A nyáron - meséli - falunapot tartottunk, amelyen az ország más tájairól érkezett országgyűlési képviselők meglepődve tapasztalták, hogyan is áll az építkezés. Ennek hatására a nagyközönség előtt úgy nyilatkoztak, hogy teljesen megváltozott a véleményük. Sajnos, ez döntéseikben azóta sem érzékelhető. Elmondja továbbá, hogy a Győr környékiek már régóta tisztában vannak azzal is, mekkora hiba volt lebecsülni a C-variánst. A Szigetközi önkormányzatok Szövetsége ezért többször - legutóbb például az elmúlt hetek során - állásfoglalást juttatott el a parlamentbe, a kormánynak, valamint a sajtóhoz, amelyekben egyrészt tiltakoztak a túloldalon folyó építkezések ellen, másrészt viszont saját kormányuktól is azt követelték, hogy valamilyen megoldással jusson egyezségre a másik féllel és így kerülje el a katasztrófa bekövetkezését. A dunakiliti polgármester szerint mindez hiábavaló volt, a nyilvánosan tett vagy levélben elküldött javaslataikat az illetékes szervek soha nem vették figyelembe. Nem volt ez másképp az idén nyáron sem, amikor is a falvak nagy része támogatta a régió "szakembereiből összeverbuválódott bizottság javaslatait. Itt, helyben próbáltunk erőlködni Az általában ,,ad hoc" bizottság néven ismert szakmai fórum tevékenységével Győrben igyekeztünk megismerkedni. Ebben dr. Alexay Zoltán, a Kazinczy gimnázium biológiatanára volt a segítségünkre. Ö 1972 óta folytat természetbúvárkodást a Szigetközben, és ennek eredményeként három könyvet, köztük egy tájmonográfiát is publikált. Húsz éve járom a környéket elcsípett szakidőmben - mondja -, de egyre kisebb kedvvel, pontosan azért, mert látom a fokozatos kiszáradást és ennek negatív következményeként az élővilág elszegényedését. Ezért is vállalta, hogy részt vesz „Nekünk itt semmiféle hivatalos információt nem adtak, mi itt, helyben próbáltunk erőlködni, lévén, hogy tudtuk, a C-változat komoly dolog. Jeleztük ezt Pest felé is, de ott nagyon félvállról kezelték az ügyet" - teszi hozzá. Szerinte a bizottság tagjai (erdészek, agrár és halászati szakemberek, a környezetvédelmi felügyelőség, a Szigetközi Tájvédelmi Körzet, az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság, valamint a közegészségügyi szolgálat munkatársai) azért vállalták a munkát , mert úgy ítélték meg, hogy a hivatalos magyar álláspont, vagyis az ún. nulla-változat a természeti értékek megőrzése szempontjából újra csak negatív hatású lenne. Amennyiben ugyanis a hajózás továbbra is a főmederben maradna, a vízszintet is tartani kellene és a mederbevágódás miatt a mellékágakba fokozatosan egyre Ilyen tekintetben tehát nem álltunk messze a megegyezési lehetőséget rejtő közös tárgyalási alaptól. Sajnos, ezt politikusaink mind a két oldalon elengedték a fülük mellett. Ez lett a sorsa egyébként a szigetközi szakemberek által kidolgozott javaslatnak is. A köztársasági megbízott, aki Magyarországon afféle összekötő szerepet játszik a legfelsőbb vezetés és a régió között, áprilisban ezt annak rendje és módja szerint eljuttatta a parlamentnek és a kormánynak. Budapestről azonban azóta is hiába várjuk a választ. Legjobb szándékkal kialakított véleményünk nem illett bele az Országgyűlési határozat által megszabott képbe - mondják jobb híján kesernyésen. Tipikus közép-európai reakció - tesszük hozzá hazai tapasztalataink birtokában. TUBA LAJOS A Duna elzárása után a Felső-Szigetközben az összes vízmérce szárazra került (Méry Gábor felvételei) Szokoli Sándor: javaslatainkat az illetékes szervek soha nem vették figyelembe Dr. Alexay Zoltán: errefele a víz az eleje és vége mindennek
