Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-04 / 260. szám, szerda

1992. NOVEMBER 4. tÚJSZÓi HIT ESELET SZENT MARGIT IV. Béla király legkisebb lányát, Margitot az egyház a II. világháború legvégén avatta szentté. Születése . évében is éllenség dúlta az országot, tatár hadak özönlöttek el mindent. IV. Béla is menekülni kényszerült, a dalmát tengerparton húzta meg magát. Margit is itt született, Kiissza várában, 1242. január 27-én. Szülei szorongattatásukban Istennek ajánlották fel gyermeküket, hogy fordítsa el az országról a tatárdúlást. A cseperedő kislányt a veszprémi domonkos apácák zárdájába adták, először csak nevelés céljából, de Margit annyira megkedvelte a zárdai életet, hogy véglegesen oda kötötte szívét. Tízéves volt, amikor a nyulak-szigeti újonnan épült kolostorba került. Még nem tett fogadalmat, módjában állt volna elhagyni a kolostort, dé nem tette. Pedig királyi kérők versengtek kezéért, köztük Ottokár cseh király. Apja dinasztikus érdekből hajlott is a házasságra, megpróbálta rábírni leányát, fogadja el a felkínált házasságot. De Margit hajthatatlan maradt. 1261-ben letette az örök fogadalmat. Kolostori életéről pontos adataink varinak. Fennmaradt ugyanis az a jegyzőkönyv, amelyet halála után társnői tanúvallomása alapján készítettek. Pontosabban az ebből a jegyzőkönyvből és más okmányokból összeállított életrajza maradt ránk, egy ugyancsak nyulak-szigeti apáca, a kódexmásoló Ráskai Lea kézírásában. Nem sokkal halála után megindították a szentté avatási eljárást, melynek első fázisa volt a szemtanúk kihallgatása. A ránk maradt irat, az ún. Margit-legenda a középkori magyar nyelv esetlen bájával állítja elénk a királyi apáca aszketikus alakját. „E szent szűznek ő ágya vala egy gyékény, egy hitvány lazsnok és egy kis vánkos némikoron pedig egy gyékény csak. Ezen nyugoszik vala magyari királynak leánya." Szinte versengett az önsanyargatás újabb és újabb módozatainak keresésében. Abban a korban nem volt ritka a jámborságra törekvő szerzetesek körében az úgynevezett cilicium, egy ruha alatt hordott, lószőrből készült, olykor sündisznóbőrrel bélelt, testre szorított öv viselése. Margit már tizenkét éves korától hordta a ciliciumot. Nagy lelki gyötrelmet jelentett számára az apja és a bátyja közötti feszültség, amely fegyveres konfliktusba torkollt. Ekkor még jobban gyötörte magát, éjszakákat töltött imádkozással. Végül is sikerült apját ós bátyját, az ifjabb királyt, V. Istvánt összebékítenie. Az önsanyargatás, a vezeklés felemésztette erejét, 1271. január 18-án meghalt. Még nem volt 29 éves. Kolostorának templomában temették el, a róla elnevezett Margit-szigeten. (Á) BIBLIÁNK - MAGATARTÁSUNK KÖNYVE így látom — így láttatják Bódás János, Hajdú Zoltán, Kányádi Sándor, Keresztúry Dezső, Luther Márton, Reményik Sándor, Károli Gáspár, Szász Károly, Túrmezey Erzsébet, Vékey András, Vörösmarty Mihály Október 31-ike pirosként bejegyzett nap a református naptárban — a sok protestáns szenvedés vérének és a megélt dicsőség jelképeként. Minden nép reformációját sajátossá teszi a nemzet nyelvén olvasott és magyarázott Szentírás. A népek és etnikumok nyelvére átültetett Biblia jelzi, hogy nipcsen nagyobb vagy kisebb, értékesebb vagy értéktelenebb, megbecsülendőbb vagy kisemmizhetőbb nép: mindannyian csak fordítóik vagyunk. Eleve felvetődik a kérdés: vajon melyik nép nyelvének irata ez? Nincs ilyen! Élő és holt nyelveket kapcsol mindenki, minden nép számára. Egyben a Lélek nyelve. Fordítás által próbálkoznak a népek egymás kultúrájával ismerkedni. Különösen kis népek számára elengedhetetlen követelmény, hogy ily módon hozzák közel a nagyobbat, amennyiben kívánnak bekapcsolódni az Egyetemes vérkeringésébe. A folyamat azonban nemcsak egyirányú. Az eredeti lefordításán keresztül rá lehet döbbenni, hogy hogyan értik, értelmezik azt a maguk tehetségét, adottságát helyezvén megmérettetés alá. Ezen a ponton lesz a Szentírás fordítása mindén nép számára nemzeti értékké. Esetünkben a Tökéletes beszéde (Igéje) jelenik meg a tökéletességet nélkülöző ember nyelvén. Benne van az évezredeket átfogó bölcselet, az emberi nyelv korlátai között. Lelkünk fogalmazta a képes beszéd szófordulatait és egyben hatott vissza ránk annyira, hogy egészen tudatlanul fájdalmainkban Jóbot, a vőlegény—menyasszony epekedésekor az Énekek énekét — hogy ne is beszéljünk a népbölcseletről, amelyben Salamont vagy az apostolokat — idézzük. Annyira a mieink ők, mint maga Isten: nyelvünkön beszélünk Vele. Kevésbé gondolunk arra, Hogy az a könyv, melyet magyarul Szentírásnak nevezünk, nemcsak kultúránkat, irodalmunkat, nyelvünket, hanem magát a történelmünket befolyásolta és formálta. A 16. század végén olyan mű született, amely egy 600 éve itt lakó népet saját anyanyelvére tanított. Amikor nem volt étele, itala, s már talán jövendője sem, a semmit pótolta és pótolja e könyv. A magyar fordítás Luther Mártonját tiszteljük Károlyi Radios, Gáspár személyében. Valószínűleg Nagykárolyban született 1530 körül. Honi tanulmányai után német és svájci földön studírozott. 1562-ben Szatmár várában tartózkodott, 1563-ban „plébános" Göncön. Tállyai kerül később vissza Göncre. 1586-ban kezdi el szűk közösségével hatalmas fordítói munkáját és rövid négy év alatt, 1590-re a mű készen áll. A fordítás létrejöttének háttere: A reformáció, mint mozgalom meghatározza a 16. század életét. Nemcsak hitújítást jelent, amint azt nálunk a többség tartja, hanem a fordítások száma és alapja szerint magának a Bibliának és a nemzeti irodalmaknak a reneszánsza. Sajnos, népünk kárára sokan ezt szakításnak nevezik, a Kányádi S. Folytonosságban közölt gondolataival ellentétesen. Az össznépi élet körülményeiből fakadóan talál történelmünk folyamán a haza földjén soha nem imádták annyiféle módon Istent, mint először a reformáció korában. A történelem csapásait Isten büntetéseként ismerték fel, s így egy igazibb, jobb jövendő keresésében kutatták Istenhez való igazabb közeledés lehetőségét elődeink. Ez á gondolat fogalmazódik meg Károlyi egyetlen, 1563-ban megjelent eredeti alkotásának címében: Minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjének okairól. „Meg kell engesztelni Istent!" — fakad a felismerés ott, ahol egy nemzet küzdelmes harcában magára marad. Egyrészt ki van szolgáltatva az ifjúságot rabságba cipelő töröknek, másrészt a kiéhezett német zsoldosnak. Vajon hova fordulhatott volna ez a meggyötört nép?! Hazafiúi érzelme, vallásos mezbe rejtőzött. Nemzetünk oly időket élt meg, mikor könnyebb volt meghalni, mint élni. Két rossz között sínylődtünk: gyermekeinket vitték el nem pusztítván (pl. Buda vára), ugyanakkor nemzeti vagyonunkat származtatták el vagy tették tönkre. Egy éhező nép fiai indultak el minden lehetőséget megragadva kenyeret keresni a még élőknek. A szabad hajdú így tanult meg rabolni ós lett sokszor barbárrá. Sanyarú megállapítás lehet: ez sem volt céltalan, habár drága árat fizettünk érette. Megszületett az a réteg, mellyel a török ellen a haza megtartásának érdekében az uralkodó osztály kezet fog. Ebben az időben a nemzet de jure három részre volt szakítva. Egysége csak nyelvében, irodalmában élt. A királyi területen latin volt a törvény szövege, a hódoltságban helyet nyert a magyar, olyannyira, hogy Konstantinápolyban is állandó magyar tolmácsok voltak. Egyedül Erdélyben volt magyar a törvény szövege 1556-tól oly módon, hogy a bevezetés és a záradék latinul íródott. Törést csupán Izabella „országlása" jelentett, amikor ismét a latin került előtérbe, lévén, hogy ő maga nem tudott magyarul. 1565-től annyira magyarrá lesz a törvénykezés nyelve, hogy a fejedelmi előterjesztések is közérthetőek. Érdemes felhívni a figyelmet, hogy a három államalkotó nemzet közül maga a szászság sem kifogásolta ezt! Iskolák, nyomdák alakultak, templomok épültek, s a haladó szellemet lelkes tanulók hozzák külföldről haza és teszik hazaivá. A16. század második felében csupán Wittenbergben 800-an tanulnak honiak, de eljutottak Párizsba, Genfbe is. A protestánsok Lőcsén kívántak főiskolát alapítani, de Rudolf nem vette tudomásul, hogy „... az örök Isten beszél — magyarul" (Reményik A fordító). Ezekben az időkben fellendül a költészet: Tinódi Lantos Sebestyén mint kora riportere tudósít a helyszínről és egyben rímbe szedve fogalmazza történelmünket. Amint a teljes reménytelenségben születik meg a jövendőt fakasztó reménység, úgy kerekedik mind meghatározóbbá a józanság és a tudomány szeretete. Sylveszter János a népnyelvet fedezi fel, Balassa Bálint pedig a népiességet emeli műköltészeti magaslatokra. Önmagunkra való találásunk, önmegbecsülésünk teljesedik ki irodalmi nyelvünk alapjának megformálásában. Nem első és egyszeri próbálkozás eredménye volt ez. 1533-ban Komjáti Benedek: Az szent Paal leueley magyar nyeluen, 1536-ban Pesti Miz^r Gábor: Wij Testamentum magijar nijeluen 1541-ben Sylveszter János: Wy Testamentu Magar nelven, Székely István zsoltároskönyve, Heltai Gáspár 1551—1565 teljes Szentírás-fordítása jelzik ezt a szárnybontást. Heltai, akit a retómráció tett szászból magyarrá, unitárius vallásra tért át. Lehet, hogy ez lett a Károli-fordítás szerencséje, ezt fogadják el. Egyik méltatója szerint „nyelve egyszerű, magyar népnyelv, sem magasra nem tör, sem alant nem marad". „Fordításában keresnek századok áhítatot és megnyugvást, találjanak nemzedékek vigasztalást és okulást." Ez lett a mi drága örökségünk. Drága valójában, hiszen évszázadokon keresztül oly anyagi értéket képviselt, hogy megvásárlására az egyházakat egy bizonyos ideig törvény kötelezte. Történelmünkben egyetlen egyszer sikerült a hazában önerőből kiadni — ez volt a Váradi Biblia. De drága volt, mert évtizedekig árat kellett fizetni, ha valaki nyilvánosan vagy bevallottan olvasta és hitét fogalmazta meg eszerint. Volt az mégis népünknek új erő és bátorítás — csend a zajban, tűz a lankadásban. Sokan elkerülték és elkerülik mind a mai napig. Egyházon kívüli tanárom a sanyarú években kötelezett a gimnáziumban mindenkit, hogy olvassa el a Bibliát. Ő tudta és vallotta: nemcsak nyelvet tanulunk, de nem ismerése félműveltséget jelent. Manapság cseng vissza a gondolata az űrben: mi lenne, ha mai pedagógusaink kultúrát nyújtanának a maga teljességében ily módon; bármely iskolába járó gyermekeknek szülei nyelvet ily módon; Isten pedig Lelket... Az anyanyelvű Bibliánk története sok tekintetben üzenet a mának: jelen körülményeink között nemcsak Visszatekinteni kell, hanem a történelem összefüggéseiből az örök érvényű elemeket felismerve és hasznosítva készülni a jövendő, fogadására és alakítására. Művészetünk nagyjai roskadtak össze Adyként annak fényében, örültek József Attilaként a három királyoknak, laktak jól Bódásként a sivárságban s nem utolsósorban tanultak meg hűnek lenni önmagukhoz az Igéből Reményik Sándorral. PÁSZTORI ATTILA, lelkipásztor A KERESZTÉNYSÉG VESZEDELME? NÉHÁNY GONDOLAT AZ ÚJ KOR MOZGALOMRÓL Prikler János felvétele A New Age paravallásos mozgalom az Egyesült Államokban keletkezett. Európában most kezd elterjedni. A francia episzkopátus szektákkal foglalkozó delegátusával, Jean Vernette-ve\ készített interjút kivonatosan közöljük alább. A francia teológus könyvet írt a New Age-ről, s mint kiderül, igen komolyan veszi ezt a panteista mozgalmat, a kereszténység veszedelmét látja benne. „A huszonegyedik század vagy vallásos lesz, vagy egyáltalán nem lesz" — figyelmeztet Jean Vemette atya Malrau kijelentésére, amely drasztikus ugyan, de talán igaz. Társadalmunkban meglepő visszatérés tapasztalható a valláshoz, s ennek egyik megnyilvánulása a Kaliforniában húsz évvel ezelőtt keletkezett Új Kor mozgalom, a New Age. Az utóbbi években már Németországban és Franciaországban is elterjedt. A mozgalom olyan folyóra emlékeztet, amelybe számtalan áramlat belefolyt. Az emberek jól érzik magukat ebben a folyóban, mindenki azt fogadta el, ami a kedvére való. Félő, hogy a XXI. század vallásossága inkább New Age-féle stílusban nyilvánul majd meg, mint a kereszténységben. Az Új Kor mozgalom szerint minden ember kialakítaná a maga vallását, egyrészt abból merítve, ami gyermekkora vallásosságából neki megfelel, másrészt valamennyi más rendszerből. A mozgalom az asztrológiára hivatkozik, állítólag minden állatövnek bizonyos kultúra felel meg. Krisztus születése óta a Halak jegyében éltünk, ez volt a keresztény kultúra korszaka. Most lépünk a Vízöntő jegyébe, amikor a kereszténység hanyatlása következik, s egy új kultúra jön létre, a harmónia, a béke, az egység kultúrája, az igazi aranykor. Csakhogy az asztronómia — a csillagászat, ami nem azonos a csillagjóslással — szerint a Nap csak 2160-ban lép a Vízöntő konstellációjába. Az Új Kor mozgalomban számtalan jó és radikális változás van, állítja a francia teológus, tehát nem lehet a sátán műve. Tulajdonképpen a kereszténység új korszakáról is lehetne szó. A bökkenő abban van, hogy a Vízöntő gyermekei, ahogy magukat nevezik, jobbára a keleti doktrínákban keresik az ihletet, nem pedig a kereszténységben. Például hisznek a keleti vallások hirdette lélekvándorlásban. Franciaországi felmérések szerint a franciák 20 százaléka hisz az újjászületésben. El kell ismerni, a gondolat igen vonzó. Sebaj, ha az ember élete folyamán nem tudta megvalósítani terveit, majd a következő életében újra megpróbálhatja... De aki hisz a lélekvándorlásban, nem lehet keresztény. A keresztények számára Krisztus a kínhalállal és a feltámadásával győzedelmeskedett a halálon; Jézus valamennyi embert megváltotta. De a „hitetlenek megváltása" évszázadokon át megosztotta a teológusokat. Egy azonban bizonyos: minden embernek lehetősége van az üdvösségre, akár keresztény, akár nem. Jean Vernette a keresztény hit nevében elutasítja az újjászületés elméletét, az objektíven bizonyított reinkarnációkról azt állítja, hogy ez jelent bizonyos problémát, de a reinkarnáció még .nem tudományosan bizonyított tény, mivel minden hasonló tapasztalatra létezik valamilyen magyarázat. Példakánt említi a „déja vu"-t (olyan emlékezeti csalódás, amikor azt hisszük, hogy már egyszer átéltünk valamit, ami nem történt meg) Napoleonnal kapcsolatbari, aki közeli barátainak megvallotta, hogy ő volt valamikor Nagy Károly... A gyerekek gyakran hivatkoznak korábbi életük emlékeire... s ilyen esetekben vonzó az újjászületés elmélete. De ez csak egy a sok lehetséges magyarázat közül. Telepátiáról is szó lehet. Vagy — ismét mások szerint — a holtakkal való kapcsolatról, akik ekképpen igyekeznek közölni valamit az életükről. A láthatatlan világ létezik, a keresztény hit egyik láncszemét képezi. A paranormális jelenségekről, a jóslásról, a jövőbelátásról, a teológus így vélekedik: „Nem lehet figyelmen kívül hagyni a sarlatánságot, a szélhámosságot. Ez rendkívül gyümölcsöző tevékenység; erős az emberi hiszékenységgel való visszaélés kísértése. Ugyanakkor a lelki zavarokat is figyelembe kell venni. De ezen területeken is előfordulnak autentikus esetek, amit a tisztességes embernek tudomásul kell vennie. Indiai utazásom során tanúja voltam a levitációnak, ahol mindennemű szélhámosság kizárt volt. Ismerek olyan látnokokat, akiknek a képességeihez nem fér Kétség. Egyesek hozzám fordulnak segítségért, hogy képességeiket úgy hasznosíthassák, hogy ne kerüljenek összeütközésbe a keresztény életformá val. Egyszer ma jd az emberi agy e téren is magyarázattal szolgál. Mert a láthatatlan világ létezik, s ez nem üres világ." Röviden szólva: az Új Kor mozgalom istene pogány isten. A világűr megismerésével a Földünkről alkotott elképzelés is megváltozott. Tehát szükség van rá, hogy másképp szemléljük a dolgokat, hogy megszabaduljunk a szűk nemzeti, illetve faji koncepcióktól. Meg kell szabadulnunk a más emberek iránt érzett félelmünktől és bizalmatlanságunktól. (kop)