Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-25 / 278. szám, szerda

5 PUBLICISZTIKA ÚJ szól 1992. NOVEMBER 25. A FELNŐTTEK A FELADATOKHOZ SIKERESEN EGYÜTTMŰKÖDIK A CSALLÓKÖZI DUNSTAV ÉS AZ ÖMV Alapvető, belső változások idő­szakában toppantam be Nagy Jó­zsef igazgatóhoz, akitől megtudtam, hogy októbar elsejével a volt közös mezőgazdasági vállalat AGS-Dun­Stav név alatt részvénytársaság­gá alakult át. - Nem véletlen az új név - ma­gyarázta az igazgató. - Jelzi szű­kebb hazánkhoz, a Csallóközhöz, a Dunához való kötődésünket, vala­mint azt, hogy a szlovákiai Agrostav vállalatokkal továbbra is partneri vi­szonyt akarunk fenntartani. - A rendszerváltás óta sok válla­lat sodródott a gadasági csőd szélé­re .- tereltem a szót az átmeneti időszak nehézségeire. - Nem vagyunk a padlón, sót kezdünk kibontakozni. Az augusztu­si tiszta nyereségünk 1 189 000 ko­rona volt - utalt a vállalat jelenlegi helyzetére az igazgató, akinek nép­szerűségét mi sem bizonyítja job­ban, mint az: a rendszerváltás után is bizalmat szavaztak neki, megbíz­nak benne. - Mi kezdettől fogva közös válla­lat voltunk, abból éltünk, amit kiter­meltünk. Ez a tény bizonyára fogé­konyabbá tett bennünket a változá­sokra. Ennek ellenére az elmúlt két év folyamán rendkívüli nehézségek­kel kellett szembenéznünk. Nem voltak megrendeléseink, fizetéskép­telenség miatt leálltak a beruházá­sok. Veszteséges részlegeinket le kellett építenünk, több munkatár­sunktól meg kellett válnunk. Mások, köztük kiváló szakemberek, bizony­talannak látva a jövőt, önszántukból mondtak búcsút. A vállalat történe­tének legkritikusabb időszaka volt ez. Tanulságos lehet, ahogy a duna­szerdahelyi Agrostav átlendült a holtponton és fokozatosan úrrá lett a válságos helyzeten. Új partnereket keresett, külföldi kapcsolatokat épí­tett ki, jobban figyelt a külföldi tőké­vel társult vegyesvállalatok megren­deléseire. Megnyerték az ÖMV oszt­rák cég üzemanyagtöltő-állomás megépítésére kiírt pályázatát. A rendkívül szigorú feltételeknek és a magas minőségű követelmények­nek eleget téve határidő előtt felépí­tették a nagymegyeri benzinkutat. A lamacsi korszerű benzinkút a dunaszerdahelyiek munkáját dicséri Kérdések sokasága foglalkoztatott, amikor a dunaszerdahelyi Agro­stav közös vállalatba igyekeztem. Vajon a radikális változások vihara mennyire viselte meg a valaha virágzó vállalatot? Tudott-e váltani és változni, képes volt-e felnőni az összehasonlíthatatlanul igényesebb kö vetetményekhez ? Nagy József: Korszerűsítésre is jut pénz... Osztrák partnerük, aki kezdetben bi­zalmatlanul viszonyult a csallóközi­ekhez, meglepődött a kifogástalan teljesítmény láttán és örömmel fűzte szorosabbra velük kapcsolatait. Az ÖMV cég többször kinyilvánított bi­zalma ellenére ismét csak szigorú feltételeket diktáló pályázat meg­nyerése útján juthattak a következő megrendeléshez, a lamacsi üzem­anyagtöltő-állomás felépítésére ka­pott megbízatáshoz. A 60 millió ko­ronát meghaladó beruházást nem egész hat hónap alatt megvalósítot­ták, kiváló minőségben, az osztrák cég nagy megelégedésére. zások, fejlesztések. Ez mindenkép­pen biztató jet. Nagy József neveket sorol: Ve­gatron, Varia, Bioterra. Ezek a cé­gek szintén bíznak az Agrostav mi­nőségi munkájában, különböző léte­sítmények felépítésével bízták meg. A vállalat további megrendeléseket is kapott: Komáromban két magán­benzinkút felépítésére, Dunaszerda­helyen a volt pionírtábor átalakításá­ra, s egy motoreszt felépítésére. A csallóköziek ügyesen éltek elő­nyükkel, hogy az igényesebb ma­gánberuházók bonyolultabb elkép­zeléseit is meg tudták valósítani. Legjobb bizonyítványuk pedig a kül­földi megrendelők elégedettsége, a jó minőség, a kiváló teljesítmény A lamacsi benzinkút építkezésén pl. napi teljesítményük elérte a 850 ezer koronát. - Nagyobb bizalommal tekinthe­tünk a jövőbe - mondja derűlátással az igazgató. - Már gondolhatunk fejlesztésre, gépparkunk, technoló­giáink fokozatos korszerűsítésére is jut pénz. A munkaszervezés tökéle­tesítésén törjük fejünket, mert a ver­senyhelyzetben ez elsőrendű fel­adat. Lokálpatriotizmussal is vádolhat­nak, de a korszerű nagymegyeri, és lamacsi benzinkutakat látva engem büszkeséggel tölt el a tudat, hogy amire nyugati újdonságként csodál­koztunk rá - az a csallóköziek mun­kája. igy is lehet jó nevet szerezni a szlovákiai magyaroknak. MÁZSÁR LÁSZLÓ A JÖVŐ MENEDZSEREI? PÁRKÁNYBAN JAPÁNUL TANULNAK Párkány nevezetességeinek sora tovább bővül. A magyar alapiskolában immár japán nyelvet is tanítanak. A tanulók évi 300 koronával járulnak hozzá a többi költséget a Ma­gyar Ifjúság Érdekeit Védő Szövetség (MIÉSZ) fedezi. A tanárt is a szervezet bizto­sítja. - Konicsiva, - mondja a tanár a diákoknak s azok viszonozzák a köszöntést. Kis meghajlás és megkezdődik az óra. Takács Andrea, a tanár Magyar­országról jár Párkányba minden hét­főn, hogy a nebulókat bevezesse a japán nyelv rejtelmeibe. Szívesen osztja meg velem tapasztalatait. - Élvezet a gyerekekkel dolgozni. Meglátszik rajtuk, hogy tavaly már tanultak japánul, ügyesek, érdemes lesz velük hosszabb távon is foglal­kozni. A japán nyelv nagyon igé­nyes, teljesen más mint a magyar. Ezért a heti két óra a jövő tanévben már nem lesz elég. - Milyen módszerrel tanít? - Mivel gyerekekről van szó, csak­is játékosan. Eleinte az a cél, hogy megszerettessem velük a nyelvet. Rajzokkal, ábrákkal segítem a tanu­lást. A kiejtést, az intonációt a gyere­kek hamar megtanulják, ráéreznek, mert az nem nagyon különbözik a magyartól. Viszonylag könnyen megtanulható a szótagírás is, mely 160 jelből áll. Igényesebb a fogalmi írás, az ún. kanjik (kandzsik), ezek­ből a rajzszerü jelekből kb. 2000-2500 van. Jó, ha évente 100-at meg tudunk tanulni. A nyelvtan szintén nehéz, erős, kötött szabá­lyok érvényesülnek. A japán nyelv­ben kötelező az udvariasság, s ezt körülményes megtanulni. Azt a ta­gadószócskát kimondani, hogy nem, rendkívül udvariatlan. Helyette más szókapcsolatokkal kell élni, pl. téve­dés áll fenn, kis tévedésről van szó stb. A japán nyelvhez mindenkép­pen szükség van egy közvetítő nyelvre, ez leggyakrabban az angol vagy az orosz, szótárak is csak ezeken a nyelveken vannak. A gyerekek rövid kis párbeszédet adnak elő. Andrea mosolyogva fi­gyeli őket s a végén közösen kijavít­ják a bakikat. A tanulók láthatóan élvezik, kevés hibát vétenek. Inkább csak az udvariasság kifejezésének módja okoz problémát. A tanárnő partnerként kezeli a gyerekeket. Annak ellenére, hogy nagyon szigorú, feszültség nem érezhető osztályában. Kultúrtörté­neti érdekességekkel is fűszerezi mondandóját. -A japán szokásokról, társada­lomról és általában a japán kultúrá­ból is igyekszem minden órán egy kicsit adni a gyerekeknek. Enélkül ugyanis nem lehet nyelvet tanulni. Ma a tűz szó kapcsán a tűzvészről beszéltem nekik, mert Japánban a földrengés mellett a legnagyobb veszélyt ez jelenti. A földrengésre számítva házaikat fából és papi­ruszból építik s ezek gyúlékony anyagok. Ráadásul egymás he­gyén-hátán vannak a házikók, így a tűz gyorsan terjed, egész városré­szek is leéghetnek. A japán szoká­sok közül ma azt említettem, hogy egy japán lakásba belépve azonnal le kell vetni a cipőnket. Illetlenség­nek számit, ha ezt nem tesszük meg. Az óra hátralevő részében a gye­rekek néhány új kanjit tanulnak meg, és a hét napjait is leirják és megta­nulják. Kockás füzeteikbe gondos mozdulatokkal vésik a jeleket és azután visszaolvassák. Az órának vége. A tanárnő és a diákok elköszönnek egymástól. Egy kissé meghajolnak, mert ez a tisztelet kifejezése a másik iránt. Az utcán ballagva még megkérde­zem Andreától, hol tanult meg ja­pánul? - Az EL TÉ-n végeztem orosz-tör­ténelem szakon, s mint választható tantárgyat a japánt tanultam. Emel­lett angolul is beszélek. Megpályáz­tam egy ösztöndíjat Japánba. Ha sikerül kijutnom, ott tovább csiszol­hatom nyelvtudásomat. Tanítani na­gyon szeretek, több helyen is okta­tok. Ezek a gyerekek pár év alatt olyan szintre fejlődhetnek, hogy akár karriert is csinálhatnak japán vállala­toknál. Japán gazdasági nagyhata­lom, tehát mindenképpen érdemes tanulni a nyelvüket. Minél kisebb korban kezdik a tanulást, annál fo­gékonyabbak a nyelv iránt. Dávid Mihálynál, az iskola igaz­gatóhelyettesénél arról érdeklőd­tem, hogyan sikerült bevezetniük a japán nyelv oktatását? - Egy Csemadok értekezleten ta­lálkoztam Geönczeöl Zsuzsáékkal, a MIÉSZ vezetőivel, akik felvetették annak a lehetőségét, hogy Párkány­ban, a magyar alapiskolában japánt lehetne tanítani. Az igazgató, Bálint Ernő teljes mértékben támogatta az elképzelést, a többi már csak a szü­lőkön és a gyerekeken múlott. A gyerekek közül a legjobb tanulók, az újra, különlegesre vágyók válasz­tották ezt a nyelvet. Eleinte egy itteni tanár, ez évtől pedig egy magyaror­szági vendégtanár oktat. Amikor az egészet beindítottuk, az lebegett a szemünk előtt, hogy Európában egyre terjeszkedik a japán ipar. Nem tartom kizártnak, hogy Szlovákiában is létesítenek mondjuk egy autógyá­rat, hiszen Esztergomban már mű­ködik a Suzuki gyár. Szász Éva fia szintén japánul ta­nul. Vajon hogyan vélekedik a do­logról egy szülő? - Mivel magam is nyelveket taní­tok itt az iskolában, örömmel fogad­tam az új lehetőséget. Eleinte töb­ben jártak, de lemorzsolódtak. A fi­am, s amint látom, a többi gyerek is, élvezik a nyelvet. Nekem nagyon tetszik a japán tanárnő módszere, a közvetlensége és játékossága. A gyerekek zöme hetedikes, nyolca­dikos, remélem lesz lehetőségük a nyelvtanulás folytatására. Útban hazafelé arra gondoltam, lehet, hogy a párkányi alapiskola az első az országban, ahol keleti nyel­vet, ráadásul japánt tanítanak. Biz­tos vagyok benne, hogy hamarosan újabb iskolákban is követik példáju­kat. VIDA JÚLIA Elhárult a GATTasztrófa Végre megtört a jég, pont került az Általános Vámtarifa és Kereske­delmi Egyezmény (GATT) leghosz­szabb ideje tartó vitájának végére. Washingtonban az Egyesült Álla­mok és az Európai Közösségek (EK) megegyeztek a mezőgazdasági ter­mékek ártámogatásának és kivitelé­nek nagyságában, s ez végső lökést adhat a hat éve húzódó ún. Uru­guay-forduló lezárásának. A dél-amerikai ország Punta del Este fürdővárosában először 1986­ban ültek tárgyalóasztalhoz a GATT tagországai, hogy az addig elért vámkönnyítések után megállapodja­nak újabb termékcsoportok világke­reskedelmének liberalizálásában, elsősorban a szolgáltatások, a szel­lemi és textilipari termékek és nem utolsósorban a mezőgazdasági cik­kek területét érintve. Az újabb vám­falak lebontásában a legfőbb aka­dályt éppen az utóbbi tétel jelentet­te. főleg az Egyesült Államok és az EK egyre élesedő vitája miatt. Az uruguayi-forduló határidejéül 1990 decemberét tűzték ki, ám a két nagy kereskedelmi tömb civódása gya­korlatilag lehetetlenné tette az előbbrelépést. Agrártámogatás szinte mindenütt van, ám az Európai Közösségek egyfajta ,,születési rendelenessé­ge'', hogy a mezőgazdaságot súlyos összegekkel dotálják, ugyanakkor a szubvenciók jellegüknél fogva túl­termelésre ösztönöznek A gabona-, vaj- és húshegyeket azután kényte­lenek dömpingáron elvesztegetni, s ez az értelmetlen és drága tevé­kenység ráadásul az EK költségve­tésének több mint a felét elviszi. Az idén tavasszal végre megreformál­ták a tizenkettek agrárháztartását, ám ez Washington és a többi jelen­tős exportőr számára kevésnek bi­zonyult. Az utóbbi hetekben aztán felgyor­sultak a történések. Az egymást kö­vető tárgyalásokon fokozatosan kö­zeledtek az álláspontok. Washing­ton kezdetben 24 százalékkal kíván­ta visszaszorítani a közösségi gabo­naexport mennyiségét, miközben Brüsszel csupán 18 százalékos csökkenést volt hajtandó vállalni. Az éjszakákba nyúló alkudozások so­rán a két adat már-már megegye­zett: az USA 22 százalékig enge­dett, az EK 21-ig ment el. Itt azon­ban megmerevedtek a ,.frontvona­lak", s csak november 20-án egye­zett meg a két fél a szubvencionált agrátermékek kérdésében, mely szerint az EK 21 százalékkal csök­kenti kivitelét. Külön fejezetet érdemel a vitában az olajos magvak története, amely elsősorban a szójatermesztés mennyisége körüli bonyodalmakat jelentette. Az Európai Közösségek tagállamaiban hihetetlenül felfutott a termesztésük: míg 1986-ban 7 millió tonna, addig tavaly már 13 millió volt a termés, s hathatós kö­zösségi támogatás mellett fokozato­san kiszorították az amerikaiakat az európai piacról. Most ebben is meg­egyezés született: az EK az olajos növények vetésterületét 5,4 miílió hektárról 5,12 millióra csökkenti. Éppen jókor jött a kompromisz­szum, ugyanis vészesen közeledett december 5-e, az amerikai fél által előre bejelentett 200 százalékos büntetővámok életbelépésének ide­je, ami elsősorban a francia borex­portot sújtotta volna. A kereskedelmi háború veszélye elhárult, bár a fran­ciák nehezen emésztik meg az egyezséget. Parasztjaik máris tilta­koznak, az USA egyik szimbólumá­nak tekinthető McDonald's gyors­éttermeket bezárással fenyegetik, s a tiltakozó felvonulások sem ma­radnak el. Ennek ellenére a 108 országot tömörítő GA TT újabb for­dulójának lezárása óriási energiákat szabadíthat fel a világkereskede­lemben, s igy az általános recesszió sújtotta világgazdaságban is. Óva­tos becslések szerint évi 200-300 milliárd dolláros világkereskedelmi hozadékot von maga után az Uru­guay-fordulóban elhatározott korlá­tok felszámolása, a protekcionizmus megfékezése, s ez térségünk álla­mainak a világgazdaságba való szerves beilleszkedését szintén megkönnyítheti. (sidó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom