Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-24 / 277. szám, kedd

5 MOZAIK 1992. NOVEMBER 24. EGY INTÉZKEDÉS MARGÓJÁRA KIZÁRT DOLOG ..., hogy a gyerek nyolc óra előtt (az iskola órája szerint pontosan, közép-európai idő szerint pontatla­nul) öt perccel bejusson az iskolába. Miért? Mert tulajdonképpen ô a ki­zárt dolog. Sajnos, egyelőre csak annyit fogalmaztak meg szállóige­ként, hogy az alkohol öl, butít és nyomorba dönt; a hatalomról még a felét is suttogni merik csupán. Tény. hogy egy iskolában rend­nek kell lenni: diáknak és szülőnek tudomásul kell venni, mit tartalmaz az előírás - jobb helyeken az iskolai rendtartás, mint ahogy az is tény, hogy praktikusabb, ha a gyerek a ta­nítás megkezdése előtt tizenöt perc­cel már átlépi az iskola küszöbét, mert legalább negyed óra szüksé­geltetik ahhoz, hogy levetkőzzék, váltócipőt húzzon, kikészítse a tan­szereit az eiső órára, tömören összefoglalja barátaival az előző nap történteit. Sőt, az is tény, hogy az iskolai oktató és nevelő munkáért az igaz­gató felel; a gyerekek épségéért az iskola. Ki felel azonban azokért a gyerekekért, akik - nem biztos, hogy minden esetben szubjektív okok miatt (lásd notórius késők - elalvók), hanem a fővárosi közle­kedési vállalat rosszvoltából (hogy legalább egy példái említsünk) vál­nak kizárt dologgá. Az iskola épülete elé kizárt dologgá, ahol senkiföldjén tanyáznak, ahol senki sem felel ér­tük (a szülő már,,leadta", az iskola még „nem vette át"), s ahol megle­hetősen nagy a forgalom, ahol folyik az üzletelés, ahol utakat túrnak-fúr­nak, ahol csak egy rossz szó, és csattan(hat) a nemzetiségi pofon, vagy az egymásközti pofon. És így tovább. Míg a világ s még két nap? Tudom, rend a lelke mindennek. Azt is feltételezem, hogy a rend ott kezdődik, hogy az ember gyereke pontosan jár iskolába. De abban viszont már egyáltalán nem vagyok biztos, hogy a rend így kezdődik. -sk­HUSZ EV A GYERMEKGYILKOSNAK HITTEK A MESÉBEN... A vádlottak padján ülő fekete hajú és tarka pulóveres fiatalember lehaj­tott fejjél, szinte közömbösen hall­gatja a már jól ismert vádiratot. Ha valaki nem ismerné bestiális tettét, minden bizonnyal legfeljebb egy diszkóban elkövetett verekedéssel vagy motorkerékpár ellopásával gyanúsítaná. Sajnos, a huszonegy esztendős pedofil (nemi vágyát gye­rekeken kiélő egyén) sokkal ször­.nyűbb és ami a legszomorúbb, jóvá­tehetetlen bűnt követett el. Brutáli­san megölt egy hét esztendős gye­reklányt és barátnőjét egy életre megnyomorította. Jó lenne a szemébe nézni és látni, vajon felvillan-e a „lélek tükré­ben" egy csipetnyi megbánás. Elő­ző bűncselekményeit, és főleg legu­tóbbi rémes tettét ismerve, - aligha. Lehet ennek a még csak az élet küszöbén álló fiúnak, lelkiismerete? Az ítélethirdetéskor - már állva - egy másodpercre farkasszemet néz a szenátussal, de aztán ismét lesüti a fejét és rezzenéstelen arccal hallgatja a legfelsőbb bíróság Ítéle­tét, melynek végkicsengése: Húsz év fegyház. Jaroslav Cifra fellebbezését visszautasították és a napokban visszakerült oda, ahonnan hasonló jellegű cselekedetért alig két hónap­pal tettének elkövetése előtt közke­gyelemre szabadult. Akkor harminc­hat hónapra ítélték. A büntetés eredménytelen volt, hiszen már négy nappal szabadulása után Ta­polcsányban leszólított két kiskorút. A lánykáknak ezúttal szerencséjük volt. Egy váratlanul felbukkanó járó­kelő elijesztette az ifjú szadistát. Sajnos, két hónappal később a 7 éves Kristinát és Veronikát elérte a végzet. xxx Jaroslav Cifra kiskorától agresz­sziv, nehezen irányítható gyerek volt. Ehhez bizonyára hozzájárult a siralmas otthoni környezete is. Az alkoholista apa és a könnyűvérü anya nem sokat törődött a pubertás­korú fiúval. Válásuk után, a mosto­haapa látogatásaikon még jobban kiéleződtek a családi ellentétek. Jaroslav végigjárta a bűnözők is­kolájának valamennyi osztályát. Volt javítóintézetben, kezelték pszichiát­rián, később a fiatalkorúak börtöné­be került, majd három évi fegyház következett. Onnan, ahogy már em­lítettük, időelőtt szabadult. 1990. június 24-én két galgóci kislány, Kristina és Veronika a házuk előtti homokozóban játszott. Veroni­ka édesanyja, T.-né olykor kiment az erkélyre és onnan ellenőrizte a gyerekeket. Mivel már hét óra felé járt, lekiáltott a kislányának, jöjjön fel, nemsokára kezdődik a mese. Pár perc múlva f .-né ismét lenézett, de a lányokat nem látta. Először arra gondolt, gyermeke a szomszédban lakó barátnőjéhez ment és együtt nézik a mesét. A kislányok azonban ekkor már az erdő felé tartottak. Járót, aki véletlenül vetődött a ját­szótér közelébe, szinte megbabo­názta a gyerekek gondtalan kacaja. Mint már annyiszor, ismét felébredt benne az állati ösztön. Ezt nem próbálta, de nem is akarta elfojtani. Egyedüli célja aljas szexuális vágya­inak kielégítése volt. A játszó gyer­kőcökhöz sétált és megszólította őket. „Sziasztok. Tudjátok-e, hogy amott az erdőben egy árva kiscsíbe szomorkodik? Gyertek, nézzük meg, hátha segíthetünk rajta." A mese ezúttal is bevált. A kislá­nyok gyanútlanul kézen fogták az ismeretlen bácsit és arról beszéltek, hogy fogják majd a pelyhes kis álla­tot nevelni. Az erdőhöz közeledve a fiú keze már izzadt volt és reszke­tett az izgalomtól. Alig bírta kivárni, hogy a bokrok közt legyenek. A két kislányt akkor még az arany színű pici sorsa foglalkoztatta, ők nem vet­tek észre semmit, nem sejtették mi vár rájuk. A vádirat aprólékosan elemzi a történteket. Az olvasó engedelmé­vel én inkább nem bocsátkozom a részletekbe. Jaroslav a bokrokhoz érve azonnal támadott. Kristínára vetette magát, lehúzta melegítőjét és bugyiját... A lány ellenállása két ütés után alábbhagyott. Amikor a férfi kielégült, egy közeli mocsár szélére húzta ájult áldozatát, ahol fojtogatta és fejét az iszapos vízbe merítette. A boncoló orvos szakvéle­ménye szerint a halált súlyos sérülé­sek, a fojtogatás és a tüdőbe került iszap okozta. Jaroslavnak ez nem volt elég. Még egy nemi kielégülésre vágyott, ezért a sokk hatására szinte sóbálvánnyá merevedett Veronikát is levetkőztette, és veréssel „púhí­totta". A zokogó kislány hirtelen si­koltozni kezdett, és ez mentette meg életét. Jaroslavot a váratlan fordulat annyira meglepte, hogy futásnak eredt. Veronika csak több hónapos orvosi kezelés után épült fel, de lelki megrázkódtatása nyomait egy éle­ten át viseli majd. A gyilkos nagyon hamar megához tért az extázísból. Jól tudta, mit kö­vetett el, és mi vár rá, ha rendőrkéz­re kerül. Semmi kedve sem volt visszatérni a börtönfalak közé, azért hosszabb gondolkodás után úgy ha­tározott, félrevezeti a hatóságokat. Találomra becsöngetett egy ház­ba és gesztikulálva egyre csak azt ismételgette; gyorsan hívják ki a rend­őrséget, mert szörnyű dolog tör-* tént. A tetőtől talpig sáros és véres fiú azt állította, hogy a mocsaraknál a cigányok megöltek két kislányt. „Saját szememmel láttam mit csi­náltak, de nem segítettem, mert en­gem is összevertek." A két eltűnt gyereket közben már a fél lakótelep kereste. Jaroslav a helyszínre vezette a nyomozókat, de csak távolról mutatta meg a két fekvő testecskét. Nem volt bátorsá­ga közelebb menni áldozataihoz. Ki­hallgatása során ellentmondásba bonyolódott, így a rendőrök előtt világossá vált, hogy a „cigányhistó­ria" csak kitaláció. Amikor aztán a számítógép elárulta Jaroslav Cifra viselt dolgait, minden világossá vált. A fiatalember nem is próbált tagadni. A gyilkost az előző tárgyaláson mindössze tizenkét évre ítélték. Az ügyész fellebbezése után a napok­ban a legfelsőbb bíróság húsz esz­tendei fegyházzal sújtotta. Ha nem jön közbe semmi, és Jaroslav letölti büntetését, egy ereje teljében levő, 41 éves férfi szabadul majd a bör­tönből, aki cellájában két évtizedig kislányokkal álmodott. Ki tudja nem próbálja-e majd ezeket az álmokat újból valóra váltani? ORDÓDY VILMOS (A ČSTK felvétele) Autohaus Bogoly. Ez a reklám már Dunaszerdahelyen, a DAC sta­dionban is feltűnt az őszi idényben. A cím ismerős, hiszen Bruckneu­dorf, a patinás város: Bruck an der Leitha része. Ez a település a Mo­narchiában határállomás volt Auszt­ria és Magyarország között. Bruck, vagyis Királyhida egyébként Hašek világhírű művének egyik színtere. Itt állomásozott a 91 -es ezreddel Švejk és Lukáš főhadnagy, akit a szépasz­szonyok iránti olthatatlan rajongása miatt e városban is kínos malőr ért. Ugyancsak itt egyezett meg a derék katona Vodičkával, az öreg árkász­szal, hogy a háború után hatkor találkoznak a Kehelyben. A Lajta menti Bruck nemcsak szellemi értelemben van közel hoz-i zánk, hiszen a szlovák határtól alig BOGOLY" ALEXANDER: CSAK EGY A KÉRÉSEM... negyven kilométerre található. így aztán valóban nem kerül sok időbe és pénzbe fölkeresni a Bogoly autó­kereskedést, ahol magyarul is szinte mindenki tud. - Bogoly Alexander vagyok, öt­venhatos - fogad atulajdonos, akinek kézszorítása, határozott, akár a be­széde. Már fogalmaztam magamban a szokványos újságírói kérdéseket arról, hogy mikor, miért jött, nehéz volt-e otthagyni a szülőföldjét, de ô más irányba terelte a beszélge­tést: Az 1993-mas Opel Astra (Méry Gábor fotoreprodukciói) - ötvenhatban jöttem ki Magyar­országról, ez volt életem egyetlen politikai tette, egyébként nem érde­kel a politika, üzletember vagyok. Autókereskedéssel foglalkozom im­már harminchat éve. Az évszám az egyik reklámszlogenem is. Jövőre már így hangzik: 37 év nagy idő. Ebből On profitál, tisztelt ügyfe­lünk. - Itt telepedtem le Burgenland egyik kapujában, közel Magyaror­szághoz és Szlovákiához. Én ezek­nek az embereknek a mentalitását és gondolkodásmódját ismerem a legjobban, az ő szolgálatukba áll­va kívántam itt boldogulni. Egyszeri látogatás alkalmával is úgy érzi az ügyfél, hogy sikerült. A Bogoly-autókereskedésben mindig nagy a forgalom. Osztrák, magyarországi és az utóbbi időben egyre több szlovákiai magyar is be­tér hozzá. Egyesek nézelődni jön­nek, mások alkatrészeket keresnek és találnak, megint mások autót kí­vánnak vásárolni. -Én azért reklámoztam a DAC stadionjában, mert üzletházamban is azt tapasztaltam, hogy a Csalló­közben és Szlovákia más magyar­lakta részén is vannak tehetős, am­biciózus emberek. Nekik kínálom az Opel és a Suzuki legújabb autónem­zedékét, ezeket a szuperkényelmes és szuperbiztonságos 1993-as mo­delleket, amelyek nálam már most kaphatók. Én igazán jó árat tudok csinálni, habár önöknek ez még mindig soknak tűnik, de gondolkoz­zék velem: ezek a kocsik éveken át hibátlanul működnek, különben is több éve garanciákat nyújtunk, ala­csony a fogyasztásuk, sokféle elmés szerkezet szolgálja az utas bizton­ságát, kényelmét és szórakozását. - Gondoltunk más autótulajdono­sokra is. Mi helyben csaknem vala­mennyi autómárkával kapcsolatos alkatrészgondjait, festékgondjait azonnal megoldjuk. Nyolcszáz egyedi alkatrészt 24 órán belül be­szerzünk. A Bogoly-autókereskedés tovább gyarapodik. Decemberben adják át a padlófűtéses, látványnak is szép kiállítótermet, ahol a legújabb német és japán autócsodák tekinthetők meg. Megemlítem neki, hogy nálunk is szaporodnak az autókereskedések, akinek van pénze, vehet szinte bár­milyen gépkocsit az országon belül is. Egyre több a magánszerviz is. Érdemes hát idejönni? - Döntse el az olvasó. Mi csak­nem negyven év szaktudásával, ta­pasztalatával szolgáljuk ügyfelein­ket. Ugye, autót nem mindennap vásárol az ember, szükséges tehát a jó tanács, a kellő szakmai segít­ség. Az autóját félti is az ember. Nálunk javítás közben ha akar, ott állhat a tulajdonos az autója mellett, habár ezt nem sokan teszik, mert abszolút megbíznak bennünk. Mi perceken belül megmondjuk, mi a baj, mennyibe kerül és meddig tart a javítás. A kifogástalan és becsüle­tes munka a célunk, s nem az, hogy minél többet fizessen az ügyfél. Mondok egy tegnapi példát, amelyet jellemzőnek tartok. - Jött egy autós dízel, turbó gép­kocsijával. Fekete a kipufogóm he­tek óta, mondja, kellene egy dűzni, vagyis fúvóka. Átnéztük a kocsit és megkérdeztük tőle: ki mondta magá­nak, hogy dűzni kell? Hát a szere­lőm, hangzott a válasz. Megmond­tuk neki, hogy csak a levegőszűrőt kell kicserélni, az volt nagyon pisz­kos, s az okozta a galibát. Ezernyolcszáz schilling helyett, mindössze százhetvenet fizetett. Elégedetten távozott és nekünk ez a legfontosabb. Az odaátról jött embernek még mindig szokatlan ez a fegyelem, tisztaság és udvariasság. Motoszkál bennem a kisördög: - Bogoly úr, itt mindig minden ilyen jól működik? A tulajdonos gondolkodás nélkül válaszol; - Hatminchét éve minden kataló­gusra és reklámkiadványra ugyan­azt a mondatot írom: Kommen Sie, schauen Sie und machen Sie eine probefahrt bei uns. Vagyis: jöjjön el, nézzen körül és tegyen próbára bennünket. Ezt kérem az Új Szó tisztelt olvasóitól is. MOLNÁR BÉLA (x) Harminchat év nagy idő

Next

/
Oldalképek
Tartalom