Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-24 / 277. szám, kedd

1992. NOVEMBER 24. ÚJ szói HAZAI KORKÉP 4 KI A JANI? Mármint a cseh és a szlovák politikusok között - a szlovákiai közvélemény szemében. A Szlovák Statisztikai Hivatal most közzétett adatai szerint nem térhet kétség ahhoz, hogy - természetesen Vladimír Mečiar. A kérdezettek 42,7 százalékának bizalmát élvezve áll a lista élén; nagyobb a bizalom iránta az alapés középfokú iskolai végzettséggel rendelkező férfiak, a munkások körében, mint a nők között. Mögötte viszont Peter Weiss a maga 27 százalékával bizalomra számíthat mind a férfiak, mind pedig a nők részéről valamennyi korosztályt beleértve - iskolai végzettségre való tekintet nélkül. Fejtörést okozhat, hogy minek köszönheti Václav Klaus a szlovákiai felmérésben résztvettek 12 százalékának bizalmát. Főként az 50 ezer lakoson felüli városokban és Pozsonyban vannak hívei - valamint a magyar nemzetiségűek között. Mit is jelentsen ez? önmagáért talán inkább az beszél, hogy a magyar 'nemzetiségű kérdezettek 48 százaléka egyetlenegy cseh vagy szlovák politikust sem tüntet ki bizalmával. S itt önkéntelenül is jelentkezik a kíváncsiság. Vajon milyen lenne az eredmény - megfordítva? Hány százalékot kapnának a szlovákiai magyar politikusok a szlovák közegben? Különben ahhoz, hogy a velük kapcsolatos ilyen jellegű esetleges adattal egyáltalán foglalkozzanak, legalább 2 százalékot kellene elérni. Ez a szóban forgó felmérés 1166 , személyből álló mintavételt tekint* ve legalább 23 szlovák személy bizalmát feltételezi. Van erre egyáltalán esély? A kimutatás helyett talán még mindig jobb a puszta illúzió. MIT SUHOGNAK? Nem várják ki az elbocsátó szép üzenetet a szövetségi kormány tagjai. Inkább előre gondoskodnak önmagukról. Legalábis ez derül ki jól értesült körökből származó hírforrásokból, vagyis inkább - ahogy a köznyelvben használatos - a kiszivárogtatásokból. A legutóbbi Nedeľná Pravda tette midezt közhírré. Ezek szerint közjogi méltóságra csak Milan Čič számíthat, a Szlovák Köztársaság alkotmánybírósága elnöki tisztének várományosaként. A másik szövetségi miniszterelnökhelyettes, Rudolf Filkus állítólag, ha nem változna a szlovák kormány összetétele, diplomáciai megbízást kap valamelyik német nyelvű szomszéd országban. Miroslav Macek kissé közelebb kerül eredeti foglalkozásához, az egészségügyhöz, tudniillik ott is lát vállalkozói perspektívákat. Petr Čermák belügyminiszter viszont nem ölti fel ismét az orvosi fehér köpenyt, hanem „átvonul" a pártpolitika mezejére: a Polgári Demokratikus Párt III. kongreszszusán „hirtelen" fizetett ügyvezető alelnöki tisztség birtokába jutott. Jan Klak pénzügyminisztert a hasonló cseh tárca fogadja be, míg Jaroslav Kubečka gazdasági miniszterrel feltehetően Szlovákiában történik ugyanez. A sors alighanem a szövetségi honvédelmi miniszterrel, Imrich Andrejčákkal bánik a legmostohábban. Valahogy szálka lett a szlovákiai tiszti kar radikálisainak körében, s lehet, hogy inkább a nyugállományba vonulást választja. Ha így van, jól teszi. Ugyanis nem mindenki képes helytállni beosztottként azok között, akiknek felettese volt. Még olyan helyeken sem, ahol az értékrend nem a címekhez és a rangokhoz igazodik. A hadsereg viszont ňem ilyen hely. Ha talán lennének némi illúziói, esetleg konzultálhat az egykori albán vörös hadsereg volt főtisztjeivel. Ott ugyanis az volt a szokás, hogy a tábornokokat időnként pár hétre közlegényként csapatszolgálatra osztották be. Elgondolkoztató Jozef Moravčik külügyminiszter személye. Ő lenne -ugyanis az egyedüli, aki kimondottan visszatér a szakmájába, az egyetem jogi karára. Vajon tényleg megelégszik-e ezzel? Ki tudja, hogy a mai szlovákiai politikai vezérkar ' nem érez-e már a részéről fenyegető veszélyt? K. J. HELYSÉGNÉVTÁBLÁK A DUNASZERDAHELYI JÁRÁSBAN ÍGY CSINÁLJÁK Az SZK Közlekedési, Távközlési és Közmunkaügyi Minisztériuma a múlt hónapban körlevélben utasította Szlovákia összes járási útkarbantartó vállalatát a 428/90. számú nyelvtörvényre, az 517/90. számú területfelosztási és közigazgatási törvényre valamint a Belügyminisztérium 99/89 számú, a közúti közlekedést szabályozó rendeletére hivatkozva, hogy a magyar nyelvű, illetve kétnyelvű helységnévtáblákat szereljék le 1992. október végéig. . KÖLTSÉGVETÉS ÉS MÉZESMADZAG Az abszolút bizonytalanságba megyünk - jellemezte Július Tóth szlovák pénzügyminiszter a jövő évi állami költségvetés előkészületeit. Bár a költségvetési tervezetet szinte naponta befolyásolják a föderáció leépítésének fejleményei, a kormány - ahogy az érdekegyeztető tanács legutóbbi ülése igazolta - kiegyensúlyozott költségvetést akar. A bevételi forrásoknak az idei 117-tel szemben 155 milliárd koronára kellene jövőre emelkedniük. Csakhogy a büdzsé összeállítása mindössze félsiker. Jelentősebb annak valós teljesítése. Szerencsére (?) a szlovák pénzügyi tárca is érzi, hogy költségvetési kalváriajárás vár reá. Bizonytalan: tudja-e majd pótolni a januártól elapadó szövetségi pénzforrásokat. Sopánkodik amiatt is, hogy a szlovák hadsereg megteremtése, a rendőrség hiányzó testületeinek létrehozása, a diplomáciai képviseletek kiépítése súlyos összegekkel terheli meg az önálló Szlovákia kincstárát. A kabinet pár lépésre az önállóság beteljesedése előtt elismeri, amit eddig tagadott, félvállról vett: az önállóság pokolian sok pénzbe kerül! A pénzügyminiszter nem véletlenül beszél „abszolút bizonytalanságról", hiszen a felsoroltakon kívül még számos további negatív körülmény gátolhatja a költségvetés megtervezett alakulását. Figyelmeztető jel, hogy ezúttal sem sikerült az év eddigi kilenc hónapjában a tervezett költségvetés bevételi részét teljesíteni. Nem szűnt meg a gazdaság visszaesése, a kabinet tehetetlennek bizonyult á termelés felélénkítése terén. Ezt joggal vetik szemére a munkáltatók és kifogásolják, hogy a gazdaság fellendítésére az állami büdzsében nem terveztek pénzt. Szerintük kölcsönökből, s a költségvetésen kívüli egyéb forrásokból képtelenség a termelés felélénkítését megoldani. A költségvetési előkészületek során a Mečiar-kormány nem merte megkockáztatni, hogy a gazdaság felélesztésére szánt támogatást a költségvetés szociális juttatásainak rovására tervezze. Nem tette kockára amúgy is jócskán megcsappant népszerűségét, ezért inkább a mézesmadzag rángatásának taktikájához folyamodott. A szociálpolitika céljaira előirányzott kiadásokat az idei 46 helyett 50,7 milliárd koronára szándékszik bővíteni. A nyugdíjak 10 százalékos emelését is beharangozta, elismerve, hogy ez az utolsó lehetőség: az alacsony fizetésből megállapított nyugdíjakat úgy-ahogy összhangba lehessen hozni a megemelkedett létfenntartási költségekkel. A nyugdíjemelés konkrét időpontját viszont nem volt mersze meghatározni. Az idei, illetve a jövő évi első negyedévi költségvetés teljesítésétől teszi függővé. Itt van az említett mézesmadzag, amit elhúztak a polgárok szája előtt. Az érzékeny szociálpolitika kinyilvánításától reméli a kabinet a szociális béke fenntartását. A költségvetés előkészítésével kapcsolatban kormánykörökben erősen fontolgatták a gyermekeknek járó állami kompenzációs járulék és a családi pótlék eltörlését. A szakszervezetek tiltakozása nyomán ezeket a kérdéseket egyelőre elnapolták. Oľga Keltošová szociálisügyi miniszter ígéretet tett: családi pótlékról törvényt készítenek elő, és a kompenzációs járulékot olyan formában fogják folyósítani, hogy azt valóban a rászorultak kapják. A szociális juttatásokra a pénzt csak a gyakorlatban teljesített költségvetés garantálhatja. A kormány - legalábbis pénzügyminisztere állítása szerint - nagyobb reményeket fűz saját vámpolitikájához, a szlovák fennhatóság alá kerülő vámhivatalok munkájához, s nem bízik az új adórendszer mindenhatóságában. Reméli, hogy a vámokon elszivárgó nagy pénzek az új évtől az állami pénztárba vándorolnak majd. A bizakodás mellett több a kétely, a bizonytalanság a költségvetés valós teljesítése miatt. így reményeink a szociális biztonság megteremtését illetően is tiszavirág életűek. MÁZSÁR LÁSZLÓ BAOO SZERINT: EGYEDÜL NEM MEGY Immár másodszor találkozott tegnap munkaértekezleten Peter Baco szlovák földművelési miniszter a parlamenti pártok és mozgalmak, a szakszervezetek, az önigazgatási szervezetek, a főiskolák és a tudományos intézmények képviselőivel, hogy jelezze nekik: a szlovák kormány egyedül nem képes megoldani a mezőgazdaság, az erdőgazdaság és a vízgazdálkodás gondjait. A tárcavezető elmondta, a kormány csak a legiszlatív normák szervezője, a gazdasági közeg alapítója, valamint az önigazgatás és a piaci intézmények létrehozásának kezdeményezője lehet. A reszort koncepciós elképzeléseinek kialakításához elsősorban a kamarával folytatott együttműködés járulhat hozzá. „MÁR TÁRT A PÉNZREFORM" (Folytatás az 1. oldalról) Bankja várhatóan örökösként folytathatja ezt az utat, vagy éppen abbahagyhatja. Erről tárgyalunk majd. Egyébként nem érdekünk nehezíteni a helyzetet, inkább könnyíteni szeretnénk rajta, de nem biztos, hogy már január másodikától sikerül. Visszatérve kérdésére: a bank előkészítése teljes ütemben folyik, miközben azonban panaszra is van okom. A szlovák kormány szeptember 8-án javasolta alelnöki kinevezésemet, valójában azonban csak október 22-töl töltöm be ezt a posztot, s így 45 napos hátrányba kerültünk. Intenzív munkával próbáljuk behozni a lemaradást, s látom, kollégáim is nagyon igyekeznek. Felelősségünkkel együtt átérezzük azt a történelmi esélyt, amit az alkalom kínál, mert jegybank valóban csak elvétve születik. • Felmerül a kérdés: ilyen gyors előkészületek után mennyire lesz működőképes az intézmény? - Mint ismeretes, aláírták a cseh-szlovák pénzügyi egyezményt, amely bizonyos értelemben egy időre mentesít a teljes felelősségtől a pénznem sorsáért. Igaz, ez nem tarthat a végtelenségig, mert a szerződés felbontása feltételekhez kötött. De azért mégiscsak levegőhöz jutunk, s erre a tevékenységre még jobban felkészülhetünk. • És mi történik akkor, ha már június vége előtt a szlovákiai jegybankra hárul a pénzpolitika önálló vállalása? - Erre is számítunk. Ha bekövetkezne: szeretnénk kihasználni a Világbank és a külföldi jegybankok szolgálatait, s az olyan tevékenységeket, amelyekkel korábban Szlovákiában nem foglalkoztunk, külföldi szakértők bevonásával végeznénk el. Hangsúlyozom: az állampolgárra semmilyen veszély nem leselkedik, s főleg arra törekszünk, ne is vegye észre, hogy más bank születik. Pénzintézményünk legfontosabb feladata annak elérése, hogy a lakosság biztonságban érezhesse pénzbetéteit. Fokozottabban törődünk majd a korona jelenlegi belső átválthatóságának megőrzésével, akárcsak árfolyamának tartásával. És ugyanolyan fontossági sorrendben, mint ahogy szóba hoztam őket. • Ennek ellenére az emberek Szlovákiában bizalmatlanok a koronával szemben, különböző módon reagálnak a kialakult helyzetre. Ha jól értettem szavait, január elsejétől pénzünk semmilyen változáson nem megy keresztül, s ezt állampolgárként sem élhetjük át másképp. - Pontosan ezt mondtam. • De azért jövőre eljön egy nap, amikor a csehszlovák koronát 1:1 arányban szlovák koronára váltják át, mint azt már korábban jelezték. - Más elképzelés fel sem merült, legalábbis a bank és a kormány részéről nem. Egyes professzorok eltérő véleménye nem mérvadó számunkra. Végül is az lesz a döntő, mi valósul meg belőle. • Az emberek azonban a pénzreformtól is tartanak. Valóban lesz, vagy nem? Esetleg eloszlatja kételyeinket? - Ha a pénzreform a pénz értékvesztését jelenti, akkor már átéltük. Ha a pénzrefórmon az egyik pénznem másikra történő átváltását értjük, akkor még előttünk van. De a kettő között van különbség. Klaszszikus értelemben ugyanis a pénzreform a lakosság vásárlóerejének elszívása. Esetünkben egyáltalán nem erről van szó. Csupán a bankjegyeket cseréljük ki, hogy a csehszlovák helyett szlovák korona forogjon. Sok más ok mellett Szlovákia önállóságra törekvésének előidézője az, hogy köztársaságunk az utóbbi időben valóban jobban megérezte az egységes gazdaságpolitika következményeit, mint Csehország. És ebben nincs semmi különös, mert az állami központ nem folytathat kétféle politikát, csak egységeset, s ilyenkor mindig a többség érdekeit képviseli. így aztán Szlovákia szükségletei nem lehettek kellő hatással a gazdaságpolitikára. Ugyanakkor pénzünk értéke már eddig is csökkent. És éppen a gazdaságpolitika következtében. Ami 1990 január elsején száz koronát ért, ma már csak 30-40, esetleg 50 lehet. Ilyen értelemben a pénzreform már tart, de mi 1993 végéig mindössze a bankjegyeket cseréljük ki, ezzel is kifejezve a köztársaságok gazdasági fejlődésének sajátosságait. És mindennek az emberek javára kell történnie, nem kárukra. Ésszerűtlen lenne Szlovákiának csak azért önállósulnia, hogy rontsunk a megélhetési körülményeken. Remélem, s meg vagyok győződve arról, hogy kialakulnak a jobb gazdaságpolitika feltételei, és a korábbiaknál rugalmasabban igazodhatunk Szlovákia igényeihez. Bár az utóbbi esztendőben nincs nagy infláció és a munkanélküliség sem emelkedik, a termelés visszaesése mégis jelentős, ami állandóan Szlovákiát sújtja jobban. Idővel azonban újra elkezdhet felfelé kúszni az infláció és a munkanélküliség. Ennek a gazdaság élénkítésével próbálunk elébe menni, lehetőségeink adottak hozzá. Úgy tűnik, a 74 éves Csehszlovákia és a kommunizmus évtizedei után eléggé rendetlen az udvarunk. Hozzáláthatunk a takarításához, amely munkát ad és hasznos is lesz egyszerre. Valahol itt kezdődik a jó pénz megalapozása. Valóban nem leszünk képesek fizetőeszközünk értékének megőrzésére, ha nem lesz mit eladnunk a világnak, ha igényeinket nem tudjuk majd kielégíteni, ha nem teremtünk munkaalkalmakat. Meggyőződésem, hogy nyílik erre lehetőség Szlovákiában. Hogy egy hónap, fél év vagy néhány esztendő múlva élünk vele, az mindnyájunkon múlik, magyar állampolgárainkat is beleértve. • Derűlátásának megalapozottságában reménykedve köszönöm az interjút. J. MÉSZÁROS KÁROLY A kilátástalan helyzetben felkerestük Szomolai Ernő mérnököt, a Dunaszerdahelyi Járási Útkarbantartó Vállalat igazgatóját, hogy az említett körlevél végrehajtásáról érdeklődjünk. - Szorongatott helyzetben vagyunk. A közlekedési, és a belügyi tárca és a hivatalok szigorúan ragaszkodnak a kétnyelvű helységnévtáblák és utcanevek eltávolításához, sőt a különböző fenyegetésektől sem riadnak vissza - kezdte a beszélgetést az igazgató, majd így folytatta: - Vállalatunk respektálja a politikai mozgalmak és önkormányzatok döntéseit. A polgármesterek és képviselők pedig azzal a kéréssel fordulnak hozzánk, hogy tegyünk lépéseket a magyar nyelvű helységnévtáblák hatóságilag elrendelt eltávolítása ellen. A végső döntést a községi- és városi önkormányzatokra bíztuk, mivel az ó tulajdonukat képezik a fehér feliratos, kék színű, magyar nyelvű táblák. Az önkormányzatok úgy döntöttek: nem engedhetik meg, hogy jogaikat minisztériumi, hatósági rendeletekkel, körlevelekkel és egyéb megfélemlítő utasításokkal korlátozzák. Ennek tudatában nem hajtottuk végre a felsőbb szervek utasításait. Érintetlenül hagytuk a helységnévtáblákat. Kivételt képeztek azok, amelyeken fehér alapon fekete betűkkel a szlovák névvel együtt a helység magyar megnevezése is fel volt tüntetve. Néhány ilyen táblát október 31-ig leszereltünk. A nyelvtörvényt értelmezve, valóban nem lehet ugyanazon táblán feltüntetni a magyar változatot. Helyettük megrendelésre szabályos magyar nyelvű táblákat szerzünk be, a 200 koronát az önkormányzatok fizetik. Járásunkban csupán egyetlen egy község, Kisfalud polgármestere nem igényelte a magyar nyelvű helységnévtáblákat. Az igazgatótól azt is megtudtuk, hogy a súlyos gondok enyhítéséhez számos technikai kérdést kell megoldaniuk az önkormányzatoknak, de úgy vélik ez nem okozhat számottevő anyagi megterhelést. S belügyminisztérium közúti közlekedést szabályozó rendeletét, a nyelvtörvényt értelmezve hangsúlyozni kell, hogy a szabályos magyar nyelvű helységnévtáblák a jövőben nem lehetnek azonos táblaszáron a szlovákokkal és az új táblaszárak lehetőleg ne kerüljenek állami földterületbe. Ezeket a szlovák nyelvű tábláktól jó néhány méterre kell elhelyezni, ügyelve arra, hogy legkevesebb 60 centiméterre legyenek az útszéli ároktól. így nem kifogásolhatják, hogy állami területen magyar nyelvű táblát helyeznek el. A táblaszárak elhelyezésének engedélyezését ezúttal a mezőgazdasági szövetkezettől vagypedig a föld tulajdonosától kell kérelmezni. A táblaszár költségeit az önkormányzatok fedezik. Ebben a járási útkarbantartó vállalat nem segíthet. Igazgatósága viszont azt javasolja a városi és községi önkormányzatoknak, hogy a helyzet további elmérgesedésének megakadályozása, az esetleges erőszakos rendőri, közlekedésrendészeti beavatkozás megelőzése érdekében sürgősen szereljék le a kék táblákat, s azokat az említett kritériumoknak megfelelően, haladéktalanul helyezzék új táblaszárakra, de ne az állami földterületre. Ez a megoldás, ha nem is a legtökéletesebb, de az egész ország területén hasznos lehet. Nagyobb költség és áldozat nélkül, ötletes megoldással átmenthetők a magyar nyelvű helységnévtáblák. Használatukat tételesen egyetlen törvény sem tiltja. Sőt, Ivan Gašparovič, az SZK Nemzeti Tanácsa elnöke is úgy vélekedett a panaszos üggyel kapcsolatban: őt személy szerint nem zavarják a magyar nyelvű helységnévtáblák, s ha már egyszer ott vannak egyes településeken, akár ott is maradhatnának. Azt azonban elutasította, hogy a nyelvtörvény megengedné a más nyelvű helységnévtábla használatát is, mint a szlovákot. A törvény magyarázására nincs illetékes szerv, mert nincs működő alkotmánybíróságunk. Egyébként is, az alkotmány második cikkelye és az emberi jogokról szóló alkotmánytörvény szerint is lehetőség van a kétnyelvű utcanevek és helységnévtáblák további használatára. KRASCSENICS GÉZA