Új Szó, 1992. november (45. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-12 / 267. szám, csütörtök

1992. NOVEMBER 12. ÍÚJSZÓM GAZDASÁG MŰVELETGYORSÍTÓ SZÜLETIK MILYEN CÉLLAL LÉTESÜLT SZLOVÁKIA KLÍRINGELSZÁMOLÁS! KÖZPONTJA? Először a múlt héten, új társa jelenlétében adott életjelt magáról Szlovákia Klíringelszámolás! Központja. Abból az alkalomból lépett a nyilvánosság elé, hogy szerződést írt alá az amerikai Unisys céggel. Ennek értelmében megfelelő műszaki berendezéssel és számítógépprogrammal látják el az augusztusban létesült intézményt, amelynek feladata a vállalatok közti követelések gyorsított, számítógépes feldolgozású elszámolása lesz. Nyáron a politikai helyzet alakulása tette szükségessé az önálló pénz' ügyi rendszer működéséhez nélkülözhetetlen központ bejegyeztetését, és fokozatos kiépítésének megkezdését. Máshol egy-másfél- évig tart az ilyesmi, Pozsonyban 4-5 hónap maradt rá. Ez csak azért lehetséges, mert a csehszlovák Állami Bank prágai vezérigazgatóságán már a kipróbált elszámolási rendszert alkalmazzák, s ennek forgalmazója éppen az Unisys cég. Szlovákia Klíringelszámolási Központjában ebben a hónapban már teljes létszámú szakembergárdával folytatják felkészülésüket (jelenleg Angliában tanulnak) a decemberi próbaüzemre, majd a szervezetek közti elszámolás februári-márciusi beindulására. Valamennyi piacgazdaságban jelentős szerepe van a klíringelszámolási központnak, egy önállósuló köztársaságban meg kiváltképp szükséges, mert felgyorsítja a nemzetgazdaságban zajló finanszírozási műveleteket, ugyanakkor életben tartja a gazdaság finanszirozási-hitelezési rendszerét. Az Unisys cég évtizedünk csúcstechnológiájával száll be a projekt megvalósításába, műszaki infrastruktúránk fejlettségi színvonala azonban csak a 80-as évek végére jellemző' szinten teszi lehetővé befogadását. Tervezett paraméterei: naponta 15 pénznemben 50 bank közötti 500 ezer elszámolási művelet lebonyolítása. Csak összehasonlításképpen: jelenleg Szlovákiában 17 bank viszonylatában 100-150 ezer napi pénzügyi tranzakció zajlik. ('.mészáros) VÁLLALKOZÓ, ÉÍ PARTNERT KERES? A prágai Csehszlovák Kereskedelmi és Ipari Kamara és az Európai Közösségek Bizottságának egyezménye értelmében hazai vállalataink beléphetnek a Bussines Cooperation Network (BC-NET) adatbankjába. A BC-NET főleg a kis- és középvállalkozók részére szolgáló adatbank-rendszer, mely kiváló segítséget nyújt a külföldi partnerek keresésében, elsősorban az EK-országokban. A CSKIK az egyezmény értelmében a BC-NET konzultánsainak hálózatába kerül azzal, hogy egyelőre Prágában és Pozsonyban van, a későbbiekben pedig az ország valamennyi régiójában lesz munkahelye. fon FÖLDÜGYBEN A mezőgazdasági földterület adózási feltételeiről, illetve az adó nagyságáról a 172/1988 Tt. sz. törvény rendelkezik. Az adóalap kiszámítás sakor a kiindulási pont a mezőgazdasági földterület úgynevezett konfiskációs egységbe való besorolása. Tehát amennyiben a földterület azonos egységbe van besorolva, azonos az adó összege. Az ön esetében fontos lenne tehát ismerni, melyik konfiskációs egységbe van a földterület besorolva és abból a fentebb megjelölt törvény 1. számú melléklete alapján lehetne megállapítani, hogy helyesen számították-e ki az adó összegét vagy sem. DR. VILÁGI OSZKÁR UJ TIPUSU SZÖVETKEZET ALAKUL TRANSZFORMÁCIÓ - ELLENTERV NÉLKÜL Az őszi mezei munkákon túl az idén a transzformációval összefüggő feladatok is szaporítják a mezőgazdasági szövetkezetek gondjait. Akárcsak a betakarítás, az új típusú szövetkezet létrehozása is határidős feladat. Az előbbinél atörvényszerűen beköszöntő fagyok, az utóbbinál a paragrafusok teremtenek kényszerítő helyzetet. Január végére vagy lesz magántulajdonon alapuló szövetkezet, vagy felszámolják a meglévőt. Felsőszeliben a jelek szerint minden a legnagyobb rendben halad. Az ezernél is több jogosult személy december 18-án ül a képzeletbeli közös asztalhoz. A jogosult személyek fele szövetkezeti tag, harmadrészben földtulajdonos, a többiek kívülállók. Ha abból indulunk ki, hogy a felajánlott tízezer korona értékű vagyoni betétet csak páran vették meg, ennek tizedrészét pedig tíznél is kevesebben, akkor a Felsőszeliben érdekelt személyeknek vagy nincs befektethető pénze, vagy ha van, tőkéjét nem a szövetkezetben véli kamatoztathatónak. Szabó Dániel elnök szerint fő ok a befektethető pénz hiánya, és nem a szövetkezet jövője iránti bizalmatlanság. Eddig még senki sem jelezte, hogy szeretne különválni a szövetkezettől. Arról sincs tudomásuk, hogy valaki saját transzformációs tervezetet készül benyújtani. A jogosult személyek második közgyűlését egy transzformációs tervezet alapján hívták össze. Ez „egy falu, egy szövetkezet" formára készült. A vezetőség nyújtotta be, így az elnök részleteiben ismeri. — Transzformációs tervezetünk következetes belső privatizációval számol. Személy szerint az átalakulás helyességéről meg vagyok győződve, kevésbé a tervezet százszázalékos kivitelezhetőségéről. A traktorok, tehergépkocsik, gépműhely bérbe adása aligha okoz majd gondot, mivel ezekre lesz jelentkező. Szerintem még a zöldségtermesztésre is akad vállalkozó. A mezei növények termesztése sem okoz majd gondokat, mivel ezt a feladatot a transzformálódott szövetkezetben is hagyományos formában és gazdaságosan lehet megoldani. Elképzeléseink és transzformációs tervezetünk, illetve a vállalkozási kedv között az állattenyésztés szakaszán lesz alighanem áthidalhatatlan különbség. Aki a mezőgazdaságban dolgozik az tudja, hogy azért csökkent majd 40 százalékkal a tehénállomány és azért nincs elég hízottsertés már 32 koronás kilónkénti árért sem, mert nem szavatolt a termelés folyamatos jövedelmezősége. Nem mondja meg senki, hogy mikor, milyen tételben és minimurn mennyiért veszik meg a vágóállatot. Igy hiába a transzformációs tervezet, ilyen bizonytalanság mellett aligha akad, aki állattenyésztő telepet vesz bérbe. Csörög a telefon, az elnököt keresik földügyben. Olyan személy — tudom meg később —, aki eddig csak jelezte, hogy földtulajdona van a szövetkezetben, de állítását egyelőre semmiféle okmánnyal sem igazolta. Az elnök türelmes, részletesen elmondja, hol kaphatja meg az érdeklődő a birtoklapot, hol a parcellaazonosítást. Bíztatja a telefonálót, intézze tulajdonjogát, hogy ha gazdálkodni akarna, kivehesse földjét, illetve amennyiben ilyen szándéka nincs, megegyezhessenek a bérleti díjban. — Ez sem tudja, mivár rá—jegyzi meg miután helyére teszi a kagylót. Mi ketten azonban tudjuk, ismerjük a hosszúra nyúló hivatali tortúrákat, így az elnök szinte átmenet nélkül folytatja a témát. — A jogosult személyek többségének még mindig hiányoznak az okmányai. Ez a második közgyűlésen komoly problémákat okozott volna, ha nem kerül sor a transzformációs törvény módosítására. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy az őt megillető vagyoni betétet mindenki megkapja. Mi a vagyont a régi és a módosított törvény szerint is azonos arányban nevesítjük, a különbség csupán az, hogy az érdekelt személyek vagyoni hányadait letétbe helyezzük és az okmányok benyújtása után nevesítjük. így az elosztás igazságosabb lesz. A szövetkezetben ledolgozott év után ezer koronánál kisebb értékű vagyoni betét jár, és ez a tény bizonyos szerénységre, megfontoltságra intette a transzformálódott szövetkezet alapszabályzatát előkészítőket. Ha az alakuló taggyűlés is úgy látja helyesnek, akkor a minimális tagsági betéttízezer korona lesz. Azt remélik, hogy így könnyeben találnak fiatal iskolázott munkaerőket. A kilenc mérnökből ugyanis eddig a jobb kereset reményében hat hagyta el a szövetkezetet, ami nem kis gondokat okoz. Az új típusú szövetkezet pedig menedzseri vezetéstfeltételez, s ehhez megfelelően képzett személyek kellenek. Ennyiből is egyértelmű, gondok, problémák kísérik a transzformációt, az elnököt elsősorban mégsem ezek nyugtalanítják. — Ami rajtunk múlik, azzal nem lesz baj. A transzformációs törvény szellemében a szövetkezet átalakul, de a fennmaradáshoz ennél több kell. Olyan állami mezőgazdasági politika, hogy az átlagszínvonalon termelő termékeit veszteség nélkül tudja értékesíteni. Elképzelhetetlen, hogy a közélelmezést szolgáló ágazatok a magas ráfordítási költségek és az alacsony felvásárlási árak miatt eleve veszteségesek legyenek. Ameddig így lesz, addig szerintem a mezőgazdaság problémáját a transzformáció sem oldja meg. Legyen az magángazda, farmer vagy az új típusú mezőgazdasági szövetkezet dolgozója, megélni csak ésszerű és elfogadható árrelációk mellett képes. EGRI FERENC AZ ÁLLAM! GAZDASÁGOK PRIVATIZÁCIÓJÁRÓL A MINISZTERREL ELADÁS - KEDVEZŐ HITELLEL Az előjelekből ítélve viharos hangulatúnak ígérkezett, aztán mégis békés eszmecserévé langyosodott Nyitrán a mezőgazdaságban dolgozók szakszervezeti szövetségének és az állami gazdaságok képviselőinek találkozója Peter Baco szlovák földművelési miniszterrel. Az ágazatban uralkodó szinte katasztrofális állapotok miatt várható volt, hogy a szakszervezetek képviselői az időszerű foglalkoztatás-, bér- és szociálpolitika időszerű kérdéseire, valamint az állami gazdaságok privatizálásával kapcsolatos legégetőbb problémákra kérnek válaszokat. A levegőben lógott több szorító kérdés is: mi lesz például a csaknem 120 ezer munkanélküli sorsa, igaz-e, hogy újabb 80 ezerrel csökkentik a foglalkoztatottak létszámát az. ágazatban, miért nem éri el az itt dolgozók átlagkeresete még a 3200 koronát sem, mi várható a kulturális és szociális alap megszüntetése után,' mikor születik végleges döntés az_ állami gazdaságok privatizálásának alapelveiről, hogyan tovább a szaktanintézetek, kutatóintézetek, nemesítő állomások sorsának alakításában? Nos, az említett kérdéseknek alig a fele hangzott el a tanácskozáson, ráadásul a miniszter bevezetőjében ügyesen és diplomatikusan kifogta a szelet a vitorlából. Miközben megköszönte az ágazatban dolgozók becsületes és önfeláldozó munkáját, egyúttal halvány reményt öntött beléjük azzal, hogy leszögezte: az alagút végén már megcsillant néhány fénysugár. Az általa elmondottak szerint ugyanis a gazdasági elemzések kedvezőbb eredményeket jósolnak, mint amilyet a válság jelenlegi lefolyásából következtettek. Azt sugallta, hogy elértük már a gödör alját, s most az a cél, hogy a gazdaságot stabilizálják, egyúttal megteremtsék a feltételeket a jövő évi felkapaszkodáshoz. A kormány, tudatosítva a helyzet komolyságát, nagy figyelmet szentel az ágazat legégetőbb kérdéseinek. Nem ígértük senkinek, hogy két kézzel szórjuk majd a pénzt, azt azonban igen, hogy rövid távra szóló intézkedésekkel megteremtjük az ágazat működéséhez szükséges alapvető feltételeket, állította a miniszter. Ezenkívül készül a mezőgazdaság távlati fejlesztési koncepciója, amelyhez szorosan kapcsolódnak az új törvénytervezetek. A tanácskozáson jó néhány állami gazdaság vezetője is részt vett, elsősorban a gazdaságok privatizálásával kapcsolatban szerettek volna új, a gyakorlatban alkalmazható információkat szerezni. A miniszter azonban a már előzőleg ismertetett alapelveket sorolta fel. Megtudhatták, hogy az állami tulajdonban levő földeket nem adják el, csak bérlik. A többi tulajdont viszont mihamarabb értékesíteni szeretnék. Hét-nyolc állami gazdaság marad meg teljes állami tulajdonban, mintegy 20 állami gazdaság vagyonának 34 százalékát is megtartja magának az állam. A többi állami gazdaságot közvetlenül eladják, vagy pedig csődeljárással felszámolják. A kormány valószínűleg november 15-ig döntést hoz ebben a kérdésben, a privatizáció gyakorlati megvalósítása a jövő év februárjában megkezdődhet. A vásárlás iránt érdeklődőket kedvező hitelkonstrukcióval is megpróbálják megfogni. Az ingatlanok vételére például 20 éves lejáratú 0,5 százalékos hitelt kínálnak, az ingóságok, a készletek és az állatállomány 7 éves 2-3 százalékos hitelre vásárolható majd meg. Azt viszont kikötötte a miniszter, hogy az eladásoknál előnyben részesítik az egész gazdaságok megvétele iránt érdeklődőket. Az egyházi földtulajdon kérdése sem dőlt még el véglegesen. Minden attól függ, hogy milyen alapokra helyezik az állam és az egyház viszonyát. Ha az egyház teljesen független lesz, valószínű, hogy visszaköveteli a tulajdonát, ha viszont továbbra is állami támogatást élvez majd, vélhető, hogy a földtulajdon kérdésében sem lesz túlságosan merev. Az alkalmazotti részvények iránt az ágazati dolgozók körében fokozottabb érdeklődés nyilvánul meg. A tanácskozáson is felvetődött, hogyan támogathatná a minisztérium ilyen részvények kibocsátását annak érdekében, hogy a gazdaságok dolgozói ne csupán idénymunkás státuszt kapjanak a privatizáció után. A kulturális és szociális alap megszűnése újabb problémát vet fel. A szakszervezetek igényét egy ilyen célú alap létrehozására a parlamenti képviselőkhöz passzolta át a miniszter. A szaktanintézetek kérdésében pedig elutasította a kérdést, hogy újabb szakbizottság adjon tanácsokat a megoldásra, mondván, tökéletesen megbízik munkatársai véleményében. S habár a szakszervezet képviselői értékelték a minisztérium lépéseit a felmerült problémák megoldására, továbbra is követelik a szociális és gazdasági garanciákat, többek között a jogi feltételeket a szociális alap létrehozásához, egyúttal a szakszervezet vezetése és a miniszter közötti szorosabb kapcsolattartás igényét is felvetették. -tszlŠUm. TÁMAD Ä MUNKANÉLKÜLISÉG Bár Szlovákiában az év eleje óta fokozatosan csökken a munkanélküliség, mégis mindmáig komoly gondokat okoz. Szeptember végén a munkaképes lakosság 10,62 százaléka (266 117 fő) volt állástalan, ami összevetve a csehországi adatokkal (2,61 százalék — 136 963) rendkívül kedvezőtlennek számít. Ráadásul elsősorban hazánk déli járásait sújtja e „kór", az öt legroszszabb mérleggel rendelkező járás közű! négy Dél-Szlovákiában található (Tó'keterebes, Dunaszerdahely, Rozsnyó és Rimaszombat). Ezért különösen fontos számunkra, milyen eszközök alkalmazásával igyekszik csökkenteni az állástalanok seregét a Szlovák Murika-, Szociális és Családügyi Minisztérium. Olga Keltošová, a tárca minisztere azonban nem sok jóval kecsegtet: „Az év végéig jelentős munkanélküli növekedéssel nem számolunk, 1993-tól azonban megváltozik a helyzet. Becsléseink szerint 14 százalékra ugrik fel a mutató, amelyet elsősorban a szövetkezetek transzformációja és a privatizáció második hulláma gerjeszt fel." Csehszlovákia kettéválása minden bizonnyal szintén ront — legalábbis rövid távon — a helyzeten, ami az előre beharangozott áremelések mellett jelentősen fokozza a szociális feszültségeket. Keltošová minisztériuma a jövő évre 4,4 milliárd koronát kért csak az állástalanok támogatására, ehhez jönnek még az átképzési programok költségei és a munkahelyet teremtő vállalkozóknak nyújtott anyagi juttatások. A munka-, szociális és családügyi minisztérium — a gazdasági és pénzügyi tárca jóváhagyásával —azokat a terveket részesíti előnyben, amelyek a legtöbb munkahely biztosításával számolnak, függetlenül a költségektől. Sokat várnak az ún. közmunka-programtól, ennek lényege: ésszerűbb az állami forrásokat különböző közmunkákra fordítani, melyek révén munkahelyek teremtődnek, mint csak segélyekként kifizetni. A jól hangzó elmélet egyetlen bökkenője a megvalósítás nehézsége. Elsősorban két módszerre gondolnak: az egyik, hogy e program révén befejezik a félbemaradt infrastrukturális építkezéseket (mintegy 200 milliárd korona összegű holttőkefekszik ilyen beruházásokban), a másik, stratégiai fontosságú beruházásokat finanszíroznának, főleg a telekommunikációs és közúti hálózat javítása kapna prioritást. Keltošová külön hangsúlyozta, hogy elsősorban a munkanélküliek legnagyobb részét kitevő munkásság számára nyújtana rövidebb-hosszabb távú megoldást a közmunkák beindítása. Az elvárások szerint az elkövetkező két évben a munkanélküliek 15-20 százalékát foglalkoztatnák e programok keretében. A szépen szárnyaló terveket azonban földre ránthatja a rideg valóság, ugyanis az elképzelések nem szólnak arról, miből fedezik a költségeket, milyen konkrét beruházások kapnak elsőbbséget, és hogyan valósítják meg a több minisztériumot érintő program koordinálását. Annyi bizonyos, homokszemcsék kerültek a minisztérium fogaskerekei közé, ugyanis a terv beindulása máris késésben van. Emellett nagy reményeket fűznek az aktív foglalkozáspolitikához, amely a munkaügyi hivatalok munkájának támogatása mellett az egyes régiók anyagi megsegítésével számol. Hozzá kell tenni, az elképzelések többnyire még csak a tervezés fázisában vannak. A munkaügyi hivatalok előtt kígyózók sora tehát nem fog hamarosan rövidülni. A hivatalokban még hiányos az adatrendszer, a prognózisok gyenge lábakon állnak, ami tovább nehezíti a tisztánlátást. Az átképzés, a közmunka-program és az aktív foglalkoztatáspolitika „szentháromságának" hatékonyságában bizakodó munkaügyi minisztérium remélhetőleg tudatosítja: ha a hangzatos tervek csak kis mértékben oldják meg e nehéz problémát, akkor a rendkívüli szociális feszültségek a gazdasági program további részét is veszélyeztetni fogják. (sidó)