Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-09 / 239. szám, péntek

1992. OKTÓBER 9. . ÚJSZÓM HAZAI KÖRKÉP MEČIAR MEGERŐSÍTETTE: SZLOVÁKIÁBAN LESZ RATIFIKÁCIÓS NÉPSZAVAZÁS Mindenképpen sor kerül Szlovákiában a ratifikációs népszavazásra, még akkor is, ha a Cseh Köztársaság lemond erről a lehetőségről - jelentette ki Vladimír Mečiar szerdán este a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom pozsonyi nagygyűlésén. Elmondta azt is, hogy a Cseh, illetve a Szlovák Köztársaság határán ellenőrző helyek létesülnek, amelyek a kölcsönös áruforgalmat fogják nyilvántartani. Az viszont még nem teljesen tisztázott, hogy ezek vámhivatalok lesznek-e. Vladimir Mečiar elutasította azt a véleményt, hogy Jihlavában kedden a Polgári Demokrata Párt képviselőivel aláírt szerződés az 1968-as évhez hasonló árulás volna. Nem írtam alá semmit, ami ellentétes lenne Szlovákia, érdekeivel - jelentette ki. Kérdésre válaszolva: egyet nem értését fejezte ki azzal, hogy a köztársaságok közti vagyonfelosztásra a Nemzetközi Valuta Alap ügyeljen fel. Mi 2:1-hez arányú osztozkodást követelünk, a Valuta Alap más, számunkra kevésbé előnyös szempontokat helyez előtérbe - mondta. Utalt arra is, hogy már megkezdődött a köztársaságok közti „agyleszívás". Erre utal szerinte a cseh kormány felhívása, amely szerint a szlovákoknak lehetővé teszi a további diplomáciai szolgálatot. Szlovákia viszont felhívást intézett a Csehországban szolgáló szlovák katonatisztekhez, hogy kötelességüket otthon is teljesíthetik. Németországgal kapcsolatban leszögezte, hogy ha az önálló szlovák államtól követelni fogja a kárpáti németek kártalanítását, a szlovák kormány ennek fejében hasonló igényekkel áll elő az 1939-45 közötti Szlovák Köztársasággal szemben fennálló adósságok, illetve a háborús kártérítés tekintetében. MAGYAR-SZLOVÁK VÍZÜGYI SZEMLE A DUNÁN SZÁZHATVAN KILOMÉTEREN TIZENNYOLC GÁZLÓ Magyar-szlovák vízügyi szemle kezdődött a Dunán. A két terület szakemberei hajóval járják be a Pozsony és Szob közötti 160 kilométer hosszú szakaszt. Tájékozódnak a hajózást érintő közös szabályozási munkákról, megbeszélik a hajóút-kitűzés időszerű teendőit. A szemle tulajdonképpen a hét végéig tartó határvizi tárgyalások részét képezi. Szerdán például felmérték, hogy az érintett szakaszon 18 gázló és hajóút-szűkület nehezíti a hajózást. A legrosszabb gázló Nyergesújfalu határában van, amelyben, mindössze 15 deciméter a vízmélység. Pozsony alatt, illetve Szigetköznél a legrosszabb gázlóban ez 18 deciméter. A gázlók következménye, hogy még az alacsony merülésű uszályokat sem tudják teljes terheléssel vontatni. A szemlén és a tárgyalásokon elhangzottaknak egyik fél sem kíván nagyobb nyilvánosságot adni. Annyi azért kiszivárgott, hogy a magyar szakemberek bevezetésként megtekinthették a C-variáns munkálatait, amire tulajdonképpen először nyílt hivatalosan módjuk. Eddig a magyar fél tulajdonképpen csak hallomásból informálódott a munkákról. A két tárgyaló delegáció tagjai szerdán a Pozsony és Komárom közötti szakaszt hajózták végig, tegnap pedig a Komárom és Szob közötti szakaszt szemrevételezték. CSERESZNYÁK ISTVÁN DÖNTSD A (SZÓLÖ)TÓKÉT... Szép, meleg őszi napsütésben ballagok a szólóhegy felé, gondolataim a világ folyásán, a hosszan tartó szárazságon és természetesen az idei szőlőtermésen kalandoznak. A szüret már vége felé közeledik, a termés aránylag jó volt. A szőlőbe érve fejszecsapásokra, csattogásra lettem figyelmes. Közelebb érve látom, hogy gyerekkori barátom, iskolatársam serénykedik a szőlőtőkék között, kezében csákányból átalakított alkalmatossággal (amit mifelénk ,,kapacs"-nak neveznek) sorba vágja ki a szőlőtőkéket. - Hát te mit csinálsz? - kérdem megrökönyödve. - Látod - feleli -, döntöm a tőkét. - Talán valami betegség támadta meg? - Dehogy támadta, csak egy kis számvetést végeztem és rájöttem, jobban járok, ha kivágom a szőlőt. Tudod, iskolában is tanultunk az egyenes és fordított arányról, és az én §zőlőmre a fordított arány érvényes; mennél többet költök rá, annál kisebb belőle a hasznom. Számítsd csak össze; ősszel be kell födni, tavasszal le kell metszeni, majd megszólal a kismadár, a „nyitni kék", tehát a szőlőt ki kell nyitni. Májusban kezdheted a permetezést, és az év folyamán végezheted vagy ötször. Kapálni is kell háromszor vagy négyszer, a vesszőket be kell fűzögetni a huzalok közé, augusztusban hegyelni, és örülhetsz, ha jól eltaláltad a permetezést és a peronoszpóra vagy a lisztharmat nem tizedelte meg a termést. Utána jöhetne a szüret, ami valamikor ünnepszámba ment, de ma már csak fárasztó munka. És ha termett egy kis fölösleg is, úgy azt add oda kilogrammonként 4 koronáért a fölvásárlónak. Elgondolkodtam a hallottakon, majd megkérdeztem: - S vajon mit ültetsz a szőlő helyére? Ravaszul elmosolyodott, majd így válaszolt: -Hát bodzát, mert képzeld el: nem kell födni, nyitni, metszeni, permetezni, kapálni, csak a termést leszedni és azért is négy koronát fizet a fölvásárló kilogrammonként, akárcsak az én Peszeki leánykámért, vagy a Zöld velteliniért. Hát érdemes akkor a szőlővel kínlódni? - kérdezte, majd folytatta a ,,tőke döntését". KLEBECSKA ISTVÁN AHOGY ÉN LÁTOM NINCS JELZŐRENDSZERÜNK Tegnapelőtt megjelent a Statisztikai Hivatal legutóbbi közvéleménykutatásának az eredménye, amely szerint augusztus és szeptember folyamán 8 százalékkal csökkent a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom népszerűsége. A Szlovák Nemzeti Párté pedig 2 százalékkal. Az ezen örvendezők ujjongásának mérséklésére mindjárt megjegyzem: a Demokratikus Baloldal Pártjának (volt kommunisták) ázsiója viszont 2 százalékkal javult a jelzett időszakban. Egy frissen hatalomra került párt számára még nem tragikus az ilyen mértékű népszerűségcsökkenés. Csak éppen jelez valamit. Még több mint három és fél év van a választásokig, addig még sok víz lefolyik a Dunán, és sok törvény hozható a kényelmes többségű győztes párt elnökének szája íze szerint. Előfordulhat, hogy 1996 tavaszán-nyarán már közvéleménykutatás sem lesz, és megtörténhet, hogy a választások inkább a konszolidációs időszak szavazásaira hasonlítanak, mintsem arra, ahogy nemrég, júniusban voksoltunk. No de ne fessük az ördögöt a falra. Ehelyett most gondolkodjunk el inkább arról, van-e nekünk, szlovákiai magyaroknak módunk arra, hogy megmérjük, közösségünkben miként alakult a parlamentben működő hárompárti nemzetiségi koalíció népszerűsége. Még ha rászánna is néhány tízezer koronát az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Néppárt népszerűségének tanult szociológusok általi megméretésére, az eredmény mindenképpen nélkülözné a hitelességet. Ugyanis komolyan vehető választ én is, te is, ő is csak akkor tudok (tudunk, tudnánk) adni, ha tisztában vagyok vele, hogy mit értékelek. Milyen politikai magatartást. A parlamentben. És a Tisztelt Házon kívüli pártközi kapcsolatokban. Talán elmondhatom magamról, hogy az átlagpolgárnál tájékozottabb vagyok, de kijelenthetem, hogy ha módomban állna is, nehezen tudnám tiszta lelkiismerettel véleményezni, hogy a magyar nemzetiségű képviselők a magyarság érdekei szempontjából milyen osztályzatot érdemelnek egy-egy szavazás után. Hát akkor mit mondjon a többi állampolgár? Márpedig a szlovákiai viszonylatban végzett közvéleménykutatási eredmények úgy alakulnak ki, hogy a megkérdezetteknek legalább egy része tudatosan, konkrét jelenségekhez kötődő politikusi „teljesítmények", állásfoglalások alapján nyilatkozik pozitívan vagy negatívan egy-egy pártról. A magyar nemzetiségű szlovákiainak egyre kevesebb a kapaszkodója. Ugyanis a parlamenti szavazásnál a tartózkodás: nem kapaszkodó. Mint ahogy a tanító sem értékelheti a megíratlanul maradt dolgozatot, úgy én sem tudnék állást foglalni, ha valaki arra kérne, „osztályozzam" koalíciónk teljesítményét, politikai előrelátását, bölcsességét. Mi marad így hátra a szlovákiai magyar honpolgár számára? Az, hogy ismét csak abból induljon ki, amiből immár két szabad választás során kiindult. Tájékozódó eszköze továbbra sem az agy, hanem a belső elválasztású mirigy. Hormonjaira, hangulatára támaszkodik, mint ahogy azt a szlovák nemzet 37 + 6+14 százaléka tette a legutóbbi szabad választásokon is (DSZM + SZNP + DBP). De hát akkor - rikolt fel vidáman a szlovákiai magyar - semmivel nem vagyunk e szempontból roszszabb helyzetben a szlovákoknál! De rosszabb helyzetben vagyunk, állítom én. Elsősorban is mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy kisebbségként olyan roszszul politizáljunk, mint a többségi nemzet. De nem ez a leglényegesebb, hanem az, hogy a többségi nemzet számára van lehetőség a korrekcióra. A szlovákoknál ez - Mečiar mínusz 8 százaléka már jelzi - talán meg is kezdődött a korrekció. Nekünk azonban egyelőre még arra sincs lehetőségünk, hogy a legközelebbi választásokon hangot adjunk képviselőinkkel szembeni kiábrándulásunknak. Nincs jelzőrendszerünk, mi csak hitünkre hagyatkozhatunk. Itt van például a legutóbbi eset is. Nem a cseh és nem a szlovák parlamentben történt, hanem Budapesten. A magyar fővárosban járt a három pártelnök. Kommüniké is megjelent a vizitről. Amire azonban a szlovákiai magyar leginkább kíváncsi (mert azért csak megnézi a budapesti televíziót), arra nem adott választ: találkoztak-e Csurka Istvánnal is. Mert ha találkoztak vele, akkor is egészen más a helyzet, és ha nem, akkor is más kalkulust kapnának egy esetleges közvéleménykutatás során. Tehát: több határozott állásfoglalást a parlamentben és kevesebb ködösítő, semmitmondó nyilatkozatot az újságokban! TÓTH MIHÁLY A MAGYAR HELYSÉGNEVEK ALKONYA? A Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma alig egy évvel ezelőtt adta ki az ukázt a járási hivatalok igazgatóinak: a nem szlovák nyelvű feliratokat el kell távolítani, illetve 1991. november 5-ig a szlovák belügyminisztériumnál kell feljelenteni azokat a községeket, amelyek a helység vagy az utcák, terek, közterületek nevét magyarul is feltüntették. A belügyminisztérium pedig ezt annak ellenére tette meg, hogy Ladislav Pittner, az akkori belügyminiszter többször is úgy nyilatkozott a nyilvánosság előtt, hogy a nyelvtörvénnyel nem ellenkezik, az emberi jogok és szabadságok alkotmánylevelével összhangban van, ha a hivatalos tábla alatt egy eltérő nagyságú és színű táblát helyeznek el, amelyen a kisebbség nyelvén tüntetik fel a helységnevet. Az 1991. október 22-én szétküldött körlevelét néhány nappal később egy újabb körlevél hatálytalanította. A magyar nyelvű feliratok - megmaradtak. Új kormány, új seprű. És, mint mondják, az új seprű jól söpör. Egy új kormány emberei mindig bölcsebbnek hiszik magukat az előző kormány hivatalnokainál. Az előző kormányzat a „kétnyelvű" feliratokkal, pontosabban a különböző táblákon elhelyezett feliratokkal kapcsolatban csak a nyelvtörvényre próbált hivatkozni. Az új kormány bürokratái azonban végignyálazták az összes lehetséges jogszabályt, indokot keresve a magyar nyelvű feliratok betartására, eltávolítására. Az egyik ilyen túlbuzgó-járási hivatalnok (Ivan Tichý, a Galántai Járási Hivatal osztályvezetője) nemrég egy újabb körlevelet adott ki, amelyben a járás valamennyi községi és városi hivatalát felszólítja a magyar nyelvű feliratok eltávolítására, mégpedig 1992. október 9-ig, azaz máig. Bocsánat, az a kitétel, hogy „magyar" - egyáltalán nem szerepel a felszólításban. Ugyanúgy, miként a zsidókat sújtó fasiszta törvényekben is csak elvétve szerepelt a „zsidó", mivel mindig hivatkozni tudtak egy korábbi rendelkezésre. A Galántai Járási Hivatal osztályvezetője szerint a táblák kérdését egyértelműen rendezi a Szlovák Nemzeti Tanács ún. nyelvtörvénye. (Számtalanszor bizonyítottuk már konkrét idézetekkel, hogy ez a törvény nem akadályozza a magyar nyelvű feliratok elhelyezését). Újabb és eddig sehol sem említett érvekként sorolja a csehszlovák közúti közlekedés szabályairól szóló 99/1989 Tt. számú szövetségi belügyminisztériumi rendeletet, továbbá az utakról szóló 55/1984 Tt. számú törvényt és a helyi államigazgatásról szóló 472/1990 Tt. számú SZNT-törvényt. Mindez azonban csupán annak a szlovák közmondásnak gyakorlati igazolása, hogy aki a kutyát verni akarja, talál hozzá botot. Mert a közúti közlekedés szabályai szerint ugyan valóban tilos a közúti táblákon, illetve azok oszlopain bármi olyat elhelyezni, „ami nem áll összefüggésben a közúti jelzéssel". Pittner belügyminiszter szerint a Šamorín és Somorja elnevezések között megtalálható az összefüggés. Az új bürokraták a két elnevezés között semmiféle kapcsolatot nem látnak. Tény viszont, több falu is azt a megoldást választotta, hogy az állam tulajdonában lévő oszlopra a magyar nyelvű helységnévtáblát nem teszik ki. Néhány méterrel odébb (a falu felé) külön, a saját pénzükön állított oszlopon helyezték el községük magyar elnevezését jelző táblát, amely színben és nagyságban ugyancsak különbözött a hivatalos közúti tábláktól. Ivan Tichý mérnök körleveléből nem állapítható meg, az említett változatok közül melyiket tartja törvénysértőnek. A nyelvtörvényre való utalás azonban azt jelzi, hogy a magyar feliratokat egyáltalán törvénysértőnek tartja. A körlevél - általánosságban - négy törvényre hivatkozik. Indoklás helyett viszont leszögezi, hogy a járás „több községi hivatala a községi képviselőtestületek határozatai alapján megsérti a törvényt". Hogy melyik törvényt, melyik paragrafusát, azt a körlevélben hiába kerestük. Hiába olvastuk el szóról szóra a körlevélben említett négy törvényt is. Egyetlen egy rendelkezést sem találtunk, amely a Galántai Körzeti Hivatalnak „a kétnyelvű közlekedési táblák ügyében" hozott intézkedését indokolhatná. Apropó, számos újságírót kérdeztem, láttak-e kétnyelvű táblákat, vagyis egy és ugyanazon táblán szlovák és magyar feliratot. Nos, az országjáró kollégák kétnyelvű községtáblákkal Szlovákiában eddig még nem találkoztak (említettek viszont kétnyelvű utcafeliratokat, reklámtáblákat stb ). Azaz, a Galántai Körzeti Hivatal körlevele már tárgyának hivatalos megjelölésében sem mond igazat. Hogyan is várhatnánk el ezek után azt, hogy a továbbiakban ragaszkodjon a törvényességhez? Törvényesség? A közúti közlekedés szabályairól szóló rendelet leszögezi azt is, hogy az utak közelében nem szabad olyan tárgyakat elhelyezni, amelyek a közlekedési táblákat elfednék, vagy a sofőrök figyelmét elterelnék. Különös módon ezt a rendelkezést kifejezetten nemlétezőnek tekinti, habár számtalan hatalmas, a tekintetet vonzó reklámtábla van az utak mentén felállítva. Senki sem tiltakozott, senki sem próbálta betiltatni a három hónappal ezelőtti parlamenti választásokat megelőző időszakban a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom kétszer négyméteres nagyságú propagandatábláit. Lehet, hogy ez a jövő útja? Elképzelhető, hogy egyes községek, községi szervezetek az elvakultan nacionalista bürokraták által arra lesznek kényszerítve, hogy hasonló nagyságú táblákon üdvözöljék „Z" községben a látogatókat? Elégedettebbek lesznek, ha a hivatalos tábla mögött méteres betűkkel a magyar elnevezést olvashatják majd? Avagy úgy gondolkodnak, hogy a hivatalosnál kisebb tábla inkább bántja a szemet, mint az annál sokkal nagyobb felirat? A felirat nagysága problémaként felmerült már Angliában is. A hetvenes évek végén vezették be Walesben a kétnyelvű forgalmi táblákat, és a felirat, az elnevezés hosszúsága volt az a probléma, amely miatt vitatni kezdték, hogy a valóban kétnyelvű táblákon a Wales nyelvű elnevezés az angol elnevezés fölött vagy alatt szerepeljen-e (mert például az angol Cardiff a welsh nyelvben „Cardydd"). A sorrendet vitatták és nem azt, hogy a több mint 19 milliós lakost számláló Walesben feltűntethetik-e a csupán 600 ezer ember által beszélt welsh nyelven. Éppen ezért meghökkentő, hogy a mind^ össze 5 milliós Szlovákiában a majd 600 ezres magyar kisebbség hasonló jogát vita tárgyává teszik. Egyébként Európa számos más országában a községek elnevezését az ott élő kisebbségek nyelvén is feltüntetik, olykor akár három nyelven. És ez még sehol sem okozott államjogi problémát vagy közúti balesetet. FEKETE MARIAN A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 6455/91 Lovánszky Imre, 1920. 8. 15., Feketenyék (Moszkva) 7272/91 Lovász Mihály, 1913. 9. 4., meghalt, Galánta (Dombasz) 6980/91 Lavička Albert, 1913. 1. 23., Szentpéter (Krim) 8166/91 Lehotai Béla, 1917. 5. 14., meghalt Uzapanyit (Sztaríj Voszkov) 8168/91 Lőrincz László, 1921. 3. 26., meghalt Somorja (Sztalinov) 8626/91 Lakatos Antal, 1916. 8. 10., Muzsla meghalt (Szovjetunió) 8833/91 Lukáč Štefan, 1925. 3. 11., Kéménd (llograd) (folytatjuk)