Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-01 / 232. szám, csütörtök

GAZDASÁG ,ÚJ SZÓM 1992. OKTÓBER 1. mm ÁLDOZATOK, ÉLETSZÍNVONAL-CSÖKKENÉS it a gondolat, mi isélye van Szlomegközelító'leg ulásáért felelős emmiféle elemdtűnó' bizonytai parlamentben :s, hogy rózsaegkértük Harna len" ráadásul a tezze az önálló izont akadályozchnológiák és a A szlovák korán reménykedik, ike segítségével :ont tartok tőle, onytalanság köä felvevőpiac miükséges mértéksgfeljebb hosszú a szétválás után ákat viszont rőloldani. Az életssel járó szociáeredő politikai őrése folytán azhelyett akár egy sr is alakulhat. áttekintve kulcsgvetés helyzete", albizottság elnöőadója volt a taköltségvetésnek etben a kilátása»lyi költségvetés is rámutattam, nlítettsége egyizmuson alapul, ént az idei költisa során is. Az anis arra számított, hogy a nyár folyamán a gazdasági visszaesés eléri a mélypontot és megkezdődik a fellendülés. Én ezt már akkor sem tartottam több oknál fogva sem reálisnak. Gazdasági szempontból például akkor indult meg a nagyprivatizáció és az elengedhetetlenül szükséges szerkezetváltás sem mehetett végbe néhány hónap alatt. Ebből következik, hogy az ofítimista költségvetést elsősorban a választások miatt állították össze. Az 1991-es költségvetéssel kapcsolatban tavaly októberben a parlament előtt 510 milliárdos deficitet jósoltam, és végül 10,2 milliárd lett belőle. Az ideivel kapcsolatban is már háromszor felszólaltam, hogy a költségvetés nagyon rosszul áll, A széksorokban viszont már szinte hagyományosan kevés közgazdász ül és ráadásul ellenzéki képviselőként beszéltem, ezért mondanivalómnak nem szenteltek nagy figyelmet. Az idei deficittel kapcsolatban májusban a tavalyi mérleg tárgyalásakor 5-10 milliárdot jósoltam, és a kormány által a közelmúltban a parlamenti bizottságok elé beterjesztett anyag az első félév eredményei alapján ezt 10-12 milliárd koronára becsüli. • Hogyan lehetséges egy ilyen hiány kezelése, illetve felszámolása? — Ez csak további eladósodás útján lehetséges, de még így sem lesz egyszerű. Belső forrásokra támaszkodva államkötvényeket bocsáthatunk ki, amelyeken keresztül az államkasszának a lakosok vagy a pénzintézetek hiteleznek. Jelenleg azonban a lakosság egyáltalán nincs erre alkalmas gazdasági helyzetben, és az újonnan kialakult vállalkozói réteg is inkább beruházásokba fekteti pénzét. A bankok pedig már most is csak nehezen tudnak ilyen célra hitelezni. Köztudott, hogy már a kiegyenlítettre tervezett idei költségvetéssel kapcsolatban is két nagy tételt — a komplex lakásépítés befejezéséhez szükséges 2,4 milliárd koronát és a bősi vízi erőműre szánt 4 milliárd koronát— államkötvényből tervezték finanszírozni. Ehhez járul még a tavalyi deficit, amelyből eredetileg 6 milliárdot szintén ily módon szerettek volna „elintézni". Azóta ez az összeg a szövetségikormánytólelmaradóöszszeg miatt 8,2 milliárdra emelkedett. Az államkötvények kibocsátásakor figyelembe kell viszont venni, hogy megvásárlásukkal csökken a bankok hitelezőképessége, és ezzel ők maguk is nehéz helyzetbe kerülhetnek. Ha ezt végiggondoljuk, akkor könnyen egyetlen lehetőség maradhat: a bankóprés beindítása. • Hogyan nyilvánulna ez meg a mindennapi életben? — A bankóprés beindításával fedezetlen pénz kerülne a forgalomba, de mivel az árualap változatlan maradna, megugranának az árak, tehát felszökne az infláció. • A jelenlegi szlovák kormány viszont a szétválás után is fenn szeretné tartani a közös pénznemet. — Erre én semmi esélyt sem látok. Szerintem a cseh kormánykörök már rég eldöntötték, hogy mindenképpen különválnak, és ezért elkezdték rózsaszínűre festeni a helyzetet. Ennek keretében azért ígérgetik az együttműködést, nehogy egy esetleges szlovákiai polgári elégedetlenség akadályozza a szétválási folyamat gyors befejezését. Szerintem Klausék pontosan tudják, mi várható itt január elseje után, csak éppen nem érdekük, hogy erről beszéljenek. Úgy érzem a szálakat mozgató szlovák közgazdászok értelmesebb része is felfogta a probléma lényegét, náluk viszont ez a felismerés ütközik a lehetőséggel kapcsolatos érzelmi töltettel és a nehézségeket az önállóság áraként tekintik. Visszatérve a közös pénznemre, ezt már csak a két gazdaság közti színvonalkülönbség miatt sem lehet megtartani. Ennek megítélése, persze, eléggé szubjektív dolog. Szerintem a termelékenység Szlovákiában legalább harminc százalékkal alacsonyabb, de vannak, akik ennél is nagyobbnak ítélik a különbséget. Ezt még hatványozza az előnytelen szlovákiai gazdasági szerkezet. Ilyen alapon azután valóban kijön a cseh és a szlovák pénz 1:3 váltási arányát illető prognózis. • A visszafordíthatatlan lépés közeledtével egyre többen ébredtek rá a lehetséges veszélyekre, és a köznapi ember ilyenkor elkezd aggódni a nehezen összespórolt pénze miatt. Mit lehet ön szerint ilyenkor tenni? — Szerintem egy piacgazdasághoz szokott lakosság már régen sokkal érzékenyebben reagált volna a helyzetre. Nálunk viszont még mindig sokan azt hiszik, ha bankban tartják a pénzüket, azzal semmi nem történik. Márpedig ha beindul az infláció, az egyaránt fogja érinteni a bankszámlán és az otthon tartott őszszeget. Ami a megoldást illeti, vészterhes időkben a pénzüket féltő emberek mindig is az olyan tartós értékek felé fordultak, mint a nemesfémek, ingatlanok vagy a valuta, mások pedig olyan tartós fogyasztási cikkeket vásároltak meg, amelyeket különben is tervbe vettek. Egy biztos, a polgároknak fel kell ismerniük, hogy a piacgazdaság körülményei közt ők is sokat tehetnek nehezen megspórolt pénzük értékének megőrzéséért. TUBA LAJOS uttatása a többi íthat egy bizoülést. Terméezetése tisztágy a jelenlegi gazdasági válléka is el tudná de az eddigi tatják, hogy ha séget, alig 10 es afennrriarailsejétó'l életbe rvény bizonyáképtelen vállajalizálja, a kér>atár a csó'del>an. Erre ma jontos választ, szte szerint a olidált viszoaság élénkítélondolkodtató, nem 90 százaoldásra. Közüszelektálásra itában van a nak, ennek elsgyoldalú közokat szorgallűleg a pénze >r Baco szerint kínálkozik a Elsősorban a és áttekinthetni. A költségről már sz6lbelül kőltségisek, valamint lációs törvény cihasználatlan 5se is hozhat A vállalaton írvezési újítáijárulhatnak a nális esetben, lképzeléseket ül megvalósínéhány évig pített állatál>gy a szlovák on a szinten slyiken az ag5 iď izakban m is az a cél. -tsz)ABLAK- ÉS AJTÓNYITÁS A VILÁG FELE BONTOGATJA SZÁRNYAIT A BÓCSÁRDI VÁMSZABADTERÜLET Érdekes, illetve elsősorban másoknak is igen hasznosnak ígérkező vállalkozásba kezdett a Kelet-szlovákiai Vasmű Rt, nemzetközi kereskedelemre szakosodott I T C üzeme. A gazdaságilag teljesen önálló International Trade Center a Vasmű szomszédságában — a bócsárdi ipartelepen, illetve az ipartelep és a kohászati műveket az ukrajnai vasércbányákkal összekötő széles nyomtávú vasút szlovákiai végállomása közötti területen vámszabadterület létrehozásán fáradozik. Az egy éve alakult cég e tavaszon megvette az acélszerkezeteket gyártó zsolnai vállalat áruértékesítési gondok következtében felszámolódott 8,5 hektáros bócsárdi üzemét — az ottani 3700, valamint 2500 négyzetméter alapterületű, 5-8 tonnás portáldarukkal felszerelt csarnoképületekkel együtt —, jelenleg pedig a vasműnek csőgyártásra már elavult 6-6 ezer négyzetmér területű hangárjaival gyarapítja birtokát. Egyik objektum sem rozoga, kevés beruházással is korszerűvé tehető s nagy eló'nyük, hogy a vasút iparvágánya mindegyiket útba ejti. A cég rendelkezésére áll egy 120 hektáros, ma még a mezőgazdaságot szolgáló földterület is. A helyiek állítólag ezt ajánlják majd fel a már alakulófélben levő vámszabadterületen helyet igénylő külföldi, illetve külföldi-hazai vegyes vállalatoknak, részvénytársaságoknak. Ladislav Smarzík mérnök, az I T C igazgatója rendkívül nagy lehetőségeket lát a vámszabadterületben. Nagy lehetőségeket minden bekapcsolódó fél, s elsősorban Kassa, valamint a tágabb régió — így Kelet-Szlovákia, Észak-Magyarország és Kárpátalja — számára. Filozófiája egyszerű: ha a külföldi, nemzetközi termelő és kereskedelmi cégeknek ez az övezet a vámilletékek csökkentésével kedvezó'bbé teszi az üzletet, akkor az nekünk is csak hasznos lehet. Az ide vonatkozó törvény szerint a külföldről idehozott, de nem itteni értékesítésre szánt, hanem egy további országba szállítandó, s csak egy átmeneti időre itt raktározott áruért, nem kell behozatali vámilletéket fizetni, sem az úgynevezett vámbiztonsági letétet, • Van-e szolgáltatásuk iránt érdeklődés? — Néhányan, többnyire lengyelek már rendszeresen igénybe veszik raktárainkat, s jelenleg is több millió korona értékű árut raktározunk. • Például? — Egy lengyel kereskedő Hollandiában vásárolt whisky-szállítmányt helyezett el nálunk egy átmeneti időre... Természetesen ez csupán csepp a tengerben, s korántsem az ilyen tevékenységben látjuk, illetve látják külföldi partnereink a nagy lehetőségeket. • Hanem? — Mondjuk az itt létesíthető közös vállalatokban. Rengeteg a lehetőség. Ha például ma valaki külföldi televíziókészülék árusításával akar nálunk foglalkozni, akkor vámként és behozatali adóként közel 27 százalékot kénytelen ráfizetni az árura, illetve annyival emelkedik a készülék ára. Viszont ha a televíziót alkatrészekben hozza be, s itt szereli, szerelteti össze azokat, akkor mentesül a vámilletéktó'l. Nos, ez mindkét félnek előnyös, s főleg akkor az, ha ezt az üzletet nemzetközi közös céggé alakulva végzik. Óriási jelentó'ségű lehet ránk nézve is a fejlett nyugati országokkal a knowhow alapon történő' gazdasági együttműködés, azaz az olyan megoldás, hogy a beruházó a közös gazdasági termeléshez felajánlja a műszaki berendezéseket és a szakirányítást, míg a többit, mint például a munkaerőt és a termeléshez szükséges alapanyagokat helyben kell biztosítani. A közelmúltban a nyugati világ számos vámszabadterületében megfordultam, s azt tapasztaltam, hogy azok mindegyike igen életképes, s mindegyikük szabadot kap az államvezetéstől. Ezek az övezetek lényegében egyfajta világra nyíló ablakjai a helyi iparfejlesztési programoknak. Barcelonában például így eresztettek gyökeret maguknak a Nyugat-Európát is egyre nagyobb mértékben ellátó japán gépkocsigyárak. Persze, a fejlett országokkal való ilyen jellegű együttműködésnek nemcsak a spanyolok őrülhetnek, hanem mindenki, aki kitárja ablakait és kapuit a japán, a német, az USA-beli tőkebefektetés, illetve csúcstechnológia eló'tt. Tulajdonképpen az elektronikában és a háztartási iparcikkek területén ennek a lehetőségnek a kihasználása emelte Tajvant, Dél-Koreát, Szingapúrt a világ élvonalába, s az elsősorban idegenforgalomból élő' Thaiföld is a külföldi tőkebeáramlásnak, beruházásoknak köszönheti, hogy mostanában évi termelésnövekedése eléri a 30 százalékot. Persze, a tőkebeáramlásnak is meg kell teremteni a helyi feltételeit, például a fogadó ország adópolitikájával. Köztudott, hogy számos délkelet-ázsiai oszágban néhány évig nem kell nyereségadót fizetniük a külföldi tőkerészesedéssel létrejött cégeknek. Vagy vegyük Írországot. Ott a 21. századra való felkészülés iparosítási tervében meghatározták a legnagyobb fejlesztést igénylő öt termelési ágazatot, s a kormány úgy döntött, hogy azokba az ágazatokba tartozó cégek csak 10 százalékos nyereségadót fizetnek az államkasszába. • ... míg nálunk a nyereségadó, ugye, 55 százalékos, s januártól sem lesz sokkal kevesebb... — Szerintem mi is elsősorban jobb adópolitikával csalogathatjuk be a külföldi tőkét, no meg a beruházók szabta termelési fegyelemmel. • Visszatérve a kassai, jobban modva bócsárdi vámszabadterülethez: milyen iránta, illetve az ottani székhelyű közös vállalatok létrehozása iránti külföldi érdeklődés? — Akadnak komoly érdeklődők. Sőt, néhány külföldi céggel már a lépésegyeztetésnél tartunk. Egy német vállalat például a helyi vasmű fémlemezeiből szeretne itt falborító lapokat gyártani kelet- és nyugat-európai építkezésekhez. A szintén német Kleusberg cég könnyűvázas, összkomfortos lakókonténerek sorozatgyártását tervezi. Az előzetes tárgyalások szerint a hozzá szükséges alapanyagok, nyersanyagok, félkészáruk mintegy 70 százalékát az itteni cégektől szereznénk be, s a közös üzemben többségében helyi embereket foglalkoztatnánk. Tehát több szempontból is előnyös lenne ez számunkra. • Lenne piaca a konténerházaknak, konténerirodáknak? — A nyugati vállalkozók előbb mindent alaposan fontolóra vesznek, s csak akkor kezdik a gyártást, amikor a piac is biztos. Nos, úgy tudom, ezeknek a gyorsan összerakható házaknak a többségét Ukrajnába és Oroszországba szánják, főleg az ottani iparvidékekre. • Pénzért, vagy...? — Ha nem pénzért, akkor valamilyen áruért. Mondjuk szénért... • Úgy tudom, az I T C a közelmúltban néhány nyugati céggel már „házasságot" kötött... — Igen. A luxemburgi kritérium lízinggel, a Bosch cég bécsi leányvállalataként működő Telenormá-val, a svájci Wüst céggel és a német Durbach céggel létrehoztunk egy társulatot, amely know-how mintára korszerű technológiai berendezéseket akar üzembe helyezni vámszabadterületünkön és másutt is Kelet-Európában. • Elképzelhető tehát, hogy a Kelet-Szlovákiai Vasmű, illetve Kassa szomszédságában rövidesen „felnő" egy jelentős nemzetközi termelési-kereskedelmi központ? — Gondolom, annak irányában jó úton haladunk. S az ügy érdekében nemcsak Nyugat-Európában kopogtatunk, hanem helyben is, akárcsak a szomszéd országokban. Kétségtelen, hogy például az észak-magyarországi ipari létesítményekkel való együttműködés bővítése mindkettőnknek előnyös lenne és nagyban hozzájárulna a félig-meddig közös régiónk gazdasági felemelkedéséhez. GAZDAG JÓZSEF AHOGY A VÁLLALKOZÓ LÁTJA Bár kommersz elektronikai cikkek árusításával, kereskedésével sokan foglalkoznak, mégis oly kevés az igazi szaküzlet, ahol nemcsak egyegy berendezés árát és kezelési utasítását ismerik, hanem minőségi öszszehasonlítást is tudnak tenni egyes cégek sőt márkák között. Kevés az olyan üzlet, amelyben egy-egy termékcsalád műszaki paramétereinek ismertetésén túl összehasonlítást tudnak tenni a hazai, hasonló kategóriájú gyártmányokkal, esetleg a várható fejleményekről, a fejlesztés alatt álló termékekről is tájékoztatni tudnak. Túlzás nélkül mondhatom, ilyen üzlet Rimaszombatban a Tóbia magáncégé is. Bő árukínálatukban a külföldi berendezéseken kívül ugyan hazaiak is találhatóak, de javarészt (kb. 70 százalékban) jól ismert, világhírű márkaneveket olvashat le itt a látogató a berendezések, készülékek, műszerek kártyájáról. Azt már a tulajdonostól tudtam meg, hogy az itt található audio- ós videotechnika javarészt csehországi kereskedőktől, forgalmazóktól és gyártóktól származik. De vajon milyen sors vár egy elektronikával foglalkozó, kereskedő magáncégre január elsejétől, ha a szállítók nagy része, az áruforrások helye egy más országban, egy más — Szlovákiától éppen elváló — területen lesz majd. Tóbiás István mérnök, az üzlettulajdonos — bár nem jövőbelátó — hároméves „vállalkozói taposómalomban" fogant gyakorlati tapasztalata birtokában igyekezett választ adni. — Ha a szétválás felé tartó ország felelős miniszterei, gazdasági szakemberei és vógsősoron kormányai nem tudnak megegyezni egy előnyös, közös vámunió létrehozásában és egy közös pénznemben, akkor ennek súlyos következményei lehetnek. A kaptafánál, vagyis az elektronikánál maradva a vámterhek 10 vagy akár 25 százalékot is jelenthetnének, nem is beszélve a szlovák korona esetleges romlásából eredő további hátrányokról. Ez automatikusan magával vonná az árdrágulást. Az igaz, hogy az elektronika nem élelmiszer — ott szerintem még kedvezőtlenebb lesz a helyzet—, de mindennapi használati cikk, léptennyomon találkozunk vele, és életünket szinte már el sem tudjuk képzelni nélküle. Ha a csehországi szállítók nem szállíthatnának ide vámmentesen és bekövetkezne, amit feltételezek, akkor mindenképpen más forrásokat, más szállítókat esetleg gyártókat kellene találnunk szűkebb pátriánkban, vagyis Szlovákiában. Az itteni lehetőségek viszont eléggé behatároltak, kevés a végtermékeket gyártó cég, közeli szomszédaink kevés kivételtől eltekintve nem tudnak megfelelő és minőségű árut szállítani, barter üzletkötésről talán Magyarország esetében lehetne szó. Ami a váláson kívül még tovább súlyosbítja a helyzetet és minket esetleg népszerűtlen intézkedésekre, áremelésekre kényszerít, az a január elsejétől érvénybe lépő hozzáadott érték-adó. Ez is lecsapódik majd az árakban és szerintem főleg itt, Szlovákiában érezzük meg ennek negatív hatását. Nem vagyok pesszimista, de a kereskedelemben is vannak bizonyos törvények, melyeket kérlelhetetlenül meg kell tartanunk. Kérdés viszont, hogy a ránk köszöntő gazdasági recesszióban, netán 14 százalékos munkanélküliség mellett mindez lehetséges-e, és ha igen, milyen hatásfokkal. POLGÁRI LÁSZLÓ