Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-01 / 232. szám, csütörtök

. ÚJ szó, HAZAI KÖRKÉP HARCKOCSIK HELYÉN-VÁSÁRCSARNOK A LEHETŐSÉGEK ÁTGONDOLT KIHASZNÁLÁSA Duka Zólyomi Árpád: A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉSRŐL 1992. OKTÓBER 1. FÖLDÜGYBEN ÖRÖKRÉSZEK KIEGYENLÍTÉSE A TURPISSÁGOK KIDERÜLNEK A választásokat megelőző csin­nadratta közepette fogadta el az SZNT az ingatlanokhoz fűződő egyes tulajdonjogi viszonyok szabá­lyozásáról szóló, 293/92-es számú törvényt. Ennek negyedik része (a 13-17-es paragrafusok) az örökré­. szek kiegyenlítését szabályozza azokban az esetekben, amikor a földtulajdont az akkor érvényes törvény értelmében a hagyatéki tár­gyaláson egy örökös nevére írták. A 330/91 -es törvény 40-es paragra­fusa már kimondta, hogy ilyen ese­tekben - amennyiben 1992. február 19-éig a jogosult személyek közül legalább egy kérte - a hagyatékot újra kell tárgyalni, és az abban sze­replő földtulajdont az örökösök (jo­, gosult személyek) között egyenlő és igazságos arányban elosztják. A 293/92-es törvény a 330/91-es 40-es paragrafusát hatályon kívül helyezte, és ez több vonatkozásban kedvez a földtulajdonosoknak. Nagy pozitívum, hogy a 293/92­es törvény 13-as paragrafusa a ja­vaslat benyújtásának határidejét 1993. június 30-ig meghosszabbí­totta. Tehát azok is kérhetik a föld­hagyaték újraelosztását, akik ezt 1992. február 19-ig nem tették meg. Azoknak, akik február 19-éig bead­ták az indítványt, nem kell újat bead­niuk, s amennyiben az örökrészeket (földet, erdőt), már egyenlő arány­ban elosztották, a jogerőre emelke­dett határozat is érvényben marad. Miért kellett a földhagyaték egyenlő arányában való elosztásá­nak módját újra fogalmazni? Többek között azért, mert a korábbi jogsza­bály a vitás esetek megoldására nem adott lehetőséget. Most, amennyiben a köteles személy (aki annak idején egyedül kapott földet) örökrészét nem hajlandó egyenlő arányban elosztani a jogosult sze­mélyek között (akik nem kapták meg örökrészüket), akkor az utóbbiak (azok gyerekei, unokái) pert indítvá­nyozhatnak a köteles személy ellen (16-os paragrafus). Azokra az esetekre, amikor a kö­teles személy a jogosult személyek javára hajlandó lemondani a föld­erdő arányos részéről, a 15-ös pa­ragrafus vonatkozik. Ennek (1) be­kezdése szerint az érdekelt felek megállapodnak az örökrészek ki­egyenlítésében. A megállapodás alapján a közjegyző a 2-es paragra­fus (1) bekezdése szerint kiadja a bi­zonylatot, amely alapul szolgál az új földtulajdonosok ingatlannyilvántar­tásba (jelenlegi geodézia) való be­jegyzéséhez. Arra vonatkozóan, hogy a 15-ös paragrafus miként érvényesül a gya­korlatban, nincs pontos utasítás. Az illetékes minisztérium azonban kia­dott egy javaslatot, s így a járási közjegyzőségnek megközelítően Szlovákia-szerte ugyanazt az eljá­rást fogják alkalmazni. Azok, akik február 19-éig kérték, vagy 1993. június 30-ig kérik a földhagyaték újraelosztását, a járási közjegyző­ségtől formanyomtatványt kapnak. Ennek alapján a köteles és a jogo­sult személyek (házilag) elkészítik a megállapodást. A két-három (10-20-30) személy megállapodá­sát az érintettek (anyakönyvben­-matrika) hietelesített aláírásával egy személy beviszi a közjegyző­ségre. Itt kell elmondani, hogy az a földrész, amelyről a jogosult sze­mélyek közül valaki lemond, a köte­les személy tulajdonában marad. Végül egy jótanács. A megállapo­dás házi elkészítésekor az érdekel­tek még arról se feledkezzenek meg, akire nagyon haragszanak. A közjegyzőségen ugyanis minden esetben előszedik az eredeti hagya­téki végzést, kiderül a turpisság, az amúgy sem gyors ügyintézés pedig elhúzódik. Járásonként ugyanis a néhány szál közjegyzőre ezrekre menő újraelosztási eset vár, és leg­alább ugyanennyi a teljesen más kategóriába tartozó póthagyaték. (egri) Azokban a városokban szerte az országban, ahol nem kevesebb, mint két évtizedig állomásoztak szovjet katonai alakulatok, komoly fejtörést okoz a városatyáknak, ho­gyan lehetne a legmegfelelőbben hasznosítani a nemrég még katonai célokat szolgáló objektumokat. Ér­sekújvárott úgy hozta a sors, hogy 1990 októberében a szovjet ezredtől a volt járási nemzeti bizottság alel­nökeként Csanda Endre, a város jelenlegi polgármestere vette át a kaszárnya épületeit, létesítménye­it. Már akkor, amikor a lánctalpak dübörgése helyett csönd telepedett a benzinszagú helyiségekre, az üre­sen tátongó, korábban tankokat, harckocsikat rejtő csarnokokra - megszületett az első ötlet: hogyan lehetne minél gyorsabban hasznosí­tani a visszakapott objektumot. A gondolatot tettek követték. - Az alapelképzelést szakem­berek csoportja gondolta tovább - mondja a polgármester. Megtu­dom, hogy a város képviselő-testü­lete 1991 februárjában hagyta jóvá a kaszárnya átalakításának részle­tesebb tervezetét, amelynek lénye­ge egy vásárcsarnok és üzletköz­pont létrehozása volt. Szerencsére a képviselők és a városért tenni akaró polgárok között akadtak építé­szek, tervezők, Érsekújvár történel­mi múltját ismerő-tisztelő emberek. Segítségükkel Istenes József és Szegheő Zsigmond építészmérnö­kök a tervrajzokat is elkészítették. Céljuk a volt kaszárnya több mint négy hektárnyi területének, épületei­nek hasznosítása úgy, hogy a kör­nyező lakónegyed egyhangúságát megváltoztatva, megmaradjon ere­deti intimitása. - ökológiai szempontból miként értékelhető a szovjet alakulat hátra­hagyott öröksége? - kérdezem a polgármestert. - Vegyi szennyezést nem észlel­tünk, tűzszerészeknek sem kellett beavatkozniuk. Az üzemanyag okozta szennyeződés viszont jelen­tős, a kaszárnya környéki talajvíz nagy mértékben fertőzött. Szeren­csénkre ivóvizünket más forrásokból merítjük, így a várost közvetlen ve­szély nem fenyegeti. Több mint 800 köbméter szennyezett földet távolí­tottunk el 300 négyzetméter terület­ről; helyenként 7 méter mélyről kel­(Munkatársunktól) A sajtó gyakran félreértelmezi a szlovák kor­mány új privatizá­ciós stratégiáját - ennek a véle­ményének adott tegnap hangot Ladislav Holomány szlovák privati­zációs miniszterhelyettes a minisz­térium tegnapi sajtótájékoztatóján. Szerinte egyáltalán nem olyan nagy változás, hogy ezentúl a hagyomá­nyos módszereket helyezik előtérbe. Újra igyekezett megnyugtatni a ke­délyeket, hogy a vagyonjegyes pri­vatizációnak is lesz második hullá­ma, csak éppen még nem tudják, mikor kezdődik (valószínűnek tartja, hogy a jövő év folyamán), és mekko­ra vagyon kerül elosztásra. AHOGY ÉN LÁTOM Szinte hihetetlen, de még egy újságíró életében is vannak nagy pillanatok. Például ha kiderül, hogy valaki még másfél év távlatából is visszaemlékezik valamely írására, vagy legalább egy félmondatára. Tegnap levelet kaptam egyik olva­sónktól. Hadd idézzem a végét: „Új­ságíró úr, maga azt írta 1990 őszén egy cikkében, hogy főképp azok sor­sa foglalkoztatja, akik a jövedelmi statisztika alsó harmadába tartoz­nak. Hát én most még ennek az alsó harmadnak is a legaljára kerültem. Nyugdíjba tettek. Csókoltatja özvegy Kisné". Meglódította a levél nem éppen lett az olajjal szennyezett földet ki­szedni. Idén, július elsején fogtunk hozzá teljes erővel az építkezésnek. Létre­hoztunk egy kisüzemet, amely az átalakítást végzi, és megbíztuk Hor­váth Károly mérnököt a munkák irányításával - mondja a polgármes­ter az úgynevezett kis kaszárnya felújított részében, a kisüzem veze­tőjének irodájában. -Eddig 12 millió koronát költöt­tünk a beruházásra - tájékoztat Hor­váth Károly, s szemügyre vesszük a helyiség falain függő tervrajzokat. A kaszárnya átgondolt, teljes ki­használásának terve ez - állapítom meg, s miután a két házigazdával körbejárjuk az építkezést, mégin­kább meggyőződöm arról, hogy az érsekújváriak ötlete a város jövőjét szolgálja. - Bizonyos értelemben előny számunkra, hogy a kaszárnya két évtizeden át „kiragadta" ezt a terü­letet a városfejlesztési tervekből, (gy most Érsekújvár szívében olyan te­rülethez jutottunk, amellyel építé­szetileg is változatossá tehetjük a városrészt,"- magyarázta a pol­gármester a már megnyitott tágas vásárcsarnokban, amely minden igényt kielégítő, s évtizedeken ke­resztül szolgálja majd a várost. Az útra néző, egyelőre nyitott részén, üvegajtók lesznek, hogy fűthessék a csarnokot, és télidőben is használ­hatóvá tegyék. A piaccsarnokkal szembeni épületek felújítása is gyors ütemben folyik. Itt nyílik majd az üzletsor, amelyet úgy alakítanak, hogy minden egyes bolt önálló egy­séget alkothasson, s megfeleljen a legszigorúbb környezetvédelmi előirásoknak. Egyéb csarnokokat - a haditech­nika egykori helyét - zárt parkoló­ként tervezik bérbe adni a város lakóinak. A kaszárnya felhasználha­tatlan részét lebontják, és az ott levő parkban sportpályákat létesítenek a városrész lakói számára. - Amivel készen vagyunk, az a teljes átalakításnak megközelítő­leg egyharmada csupán - mondja búcsúzóul a polgármester, majd hozzáteszi: - Szeretnénk a munká­latok hátralevő részét legalább ilyen ütemben, sőt, ha lehet, még gyor­sabban befejezni. MÁZSÁR LÁSZLÓ A Nemzeti Vagyonalap vezetője, Krajčovič úr elmondta, a nagypriva­tizáció keretében eddig 11,5 milliárd koronára tettek szert, de mivel a szerződések általában ötéves részletfizetésre szólnak, az összeg teljes egészében csak 1997-ben fog a rendelkezésükre állni. A kormány ráadásul a jövőben a hazai vállalko­zói réteg támogatása érdekében még kedvezőbb feltételekkel szeret­né áruba bocsátani az üzemeket, ezért a vagyonalapnak igyekeznie kell, hogy megőrizze fizetőképessé­gét. Újdonság az is, hogy mivel a vállalatok ezentúl főként verseny­pályázatok útján kelnek el, ezek megszervezésének joga is pályázat útján nyerhető el. Összesen 52 ha­zai és 66 külföldi érdeklődő akadt, köztük több világhírű cég is. -tl­buja fantáziámat, és elkezdtem tű­nődni: Vajon mi célból írta özvegy Kisné a levelet? Aligha azért, mert abban reménykedik, hogy magva­san és tanácsokat osztogatva majd megválaszolom az opuszt. Ha ezért írta volna, odaírja teljes nevét és lakcímét. Jó csehszlovákiai magyar szokáshoz híven elfelejtette odaírní. Valamikor régen ismertem egy irodalmi rovatvezetőt, akire rábízták az ifjú és kevésbé ifjú költőpalánták gondozását. Meghirdették az „l'rj te is verset!" mozgalmat, és mázsa­számra öntötték minden héten kollé­gám asztalára a verset. Kétségbe­esett, de végül is talált megoldást. Minden nemzet történelmében vannak olyan események, amelyek megalapozzák létjogosultságát, és amelyek lépésről lépésre építik identitástudatának stabilitását. Ezek a történelmi események ritkán nyúl­nak az állam határain kívülre úgy, hogy a nemzetközi vagy európai történésekben beleessenek. Ha azonban ez megtörténik, az ilyen események jelentősége és értéke annál nagyobb. Ilyen esemény volt a szlovák nemzeti felkelés is, a szlovák törté­nelem első és valóban szuverén történése. Annak ellenére, hogy a felkelésről számtalan tudományos munkát, publikációt és újságcikket írtak, en­nek az antifasiszta ellenállásnak re­ális és objektív képe mindmáig nem volt a nyilvánosság elé terjesztve. Keveset tudunk azokról a kato­nákról, akik elszánták magukat arra, hogy antifasisztaként az életüket is feláldozzák; azokról az egyszerű emberekről, akik hősökké váltak; azokról, akiket később üldöztek vagy kivégeztek, mert a kommunis­ták hamisításai ellen felemelték hangjukat. Megfeledkeztünk azok­ról, akik a felkelést szervezték, hogy Szlovákiát a szégyentől és a fasiz­mushoz hű szlovák politikusoktól megmentsék. Csak arról hallhattunk, miként tüntették ki magukat a felkelés ide­jén azok a későbbi kommunista funkcionáriusok, akiknek részvétele a felkelésben többnyire csak kitalált volt. Igen, tudjuk, hogy minden egyes felkelés vagy forradalom so­rán előfordulnak elítélendő cselek­mények, embertelenség, igazságta­lanság. A fennkölt gondolatok és eszmék árnyékában általában olyan emberek is meghúzódnak, akiknek szándékai önzők és tisztátalanok. Ez azonban mit sem változtat a lé­nyegen: a felkelés az antifasiszta ellenállás fényes akcióinak egyike volt, s célja a fasiszta hatalom buká­sának siettetése volt. A történészek feladada, hogy az igazságot megál­lapítsák. A felkelést nem a kommunisták, demokraták, keresztények vagy zsi­dók szervezték. A felkelés abból (Munkatársunktól) - Az önállóso­dás útjára lépett (kényszerített?) szlovák pénzügyi politika előtt rend­kívül igényes feladatok állnak, jelen­tette be tegnapi sajtóértekezletén Július Tóth szlovák pénzügymi­niszter. Többek között el kell készí­teni az első önálló szlovák költség­vetéstervezet 4—5 változatát (jelen­leg a másodiknál tartanak), ki kell dolgozni az új adórendszer követel­ményeihez illő adókezelési szabá­lyokat, s egyúttal a Szlovák Nemzeti Bank alapjait is le kell rakni. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy az új bankrendszer január 1 -tői mű­ködhessen, állította a miniszter. A hazai gazdasági élet rákfenéje, a vállalatok fizetésképtelensége kér­désében a szlovák pénzügyminisz­ter egyetértett a cseh tárca vezeté­sével abban, hogy a csődeljárás megindításának időpontját fél évre elhalasszák. A szlovák pénzügymi­Valamennyi versfaragónak adott - mégpedig sokszorosított nyomtat­ványon - egy jótanácsot: „Olvas­son, kedves kultúrtárs, több Petőfi-, Ady-, illetve József Attila verset". Ha valóban nem venném még ma is komolyan azt a mondatomat, amely szerint főképp azok sorsa foglalkoztat, akik a jövedelmi statisz­tika ama alsó harmadában foglalnak helyet, E. V., az irodalmár után sza­badon, kissé hozzáigazítva monda­nivalómat a kommunizmus utáni re­alitásokhoz és kölcsönvéve Václav Klaus alaptételeinek egyikét, ezt ír­nám valamennyi özvegy Kisnének: „Alapítsa meg, tisztelt asszonyom, a meggyozodesbol indult ki, hogy az őrült likvidáció elől az emberiesség­nek legalább a maradványait meg­mentsék. A felkelés nemzeti volt, de nem csak nemzeti - a felkelés nem­zetközi volt. A felkelésben franciák, magyarok, lengyelek, oroszok, zsi­dók és más nemzetek tagjai harcol­tak. Mindenki önmagáért, a nemze­téért és más nemzetekért harcolt. Az a második világháború, amely ellen a szlovák nemzeti felkelés irá­nyult, szisztematikusan gyilkolta mindazokat, akik szembeszálltak a fasizmussal. Ebben a borzasztó háborúban mindenkinek volt veszte­nivalója, de főként hosszú évekre elvesztettük benne emberi arcunkat. A felkelésben is volt vesztenivaló­ja minden egyes résztvevőnek - az élete, lakása és családja. Megszüle­tett azonban a remény a szabadság, a haza, az emberi méltóság és a fa­sizmus által megsemmisített embe­riesség visszanyerésére. Választani lehetett azonban a háború, a felke­lés és a távolságtartó szemlélődés között. Csak a zsidó nemzetnek nem volt választási lehetősége: vagy mindent elveszít, likvidálja őt a nácizmus, és mindannyian életüket vesztik, vagy megmenekülnek azok, akiknek sike­rült elkerülniük a koncentrációs tá­borokat. A felkelés során ezért azok­nak az embereknek a megmentésé­ért is harc folyt, akik eleve likvidálás­ra voltak ítélve. A felkelés árnyékában meghú­zódtak viszont a fasizmus eszméi­nek folytatói is, akik megfogalmaz­ták terveiket, miként lehet ismét megkülönböztetni és elválasztani. A felkelés árnyékában születtek meg a fasizmushoz hasonló tervek a németek és a magyarok elűzésé­ről, kitelepítéséről és likvidálásáról. Ezeknek az elképzeléseknek azonban semmi közük sem volt a felkelés szelleméhez, amely anti­fasiszta, illetve náciellenes, s így totalitarizmus-ellenes. Éppen ezért az Együttélés és az MKDM képviselői támogatják, hogy a felkelés kitörésének napját, au­gusztus 29-ét a Szlovák Köztársa­ság állami ünnepének nyilvánítsák. (Elhangzott az SZNT keddi ülésén) niszter szerint a bankok záros határ­időn belül kidolgozzák azt a követel­ményrendszert, amelynek alapján a csődbe jutott vállalatok ellen az alapító megindíthatná a csődeljá­rást. Július Tóthnak nincs tudomása arról, hogy már nyomtatnák az új szlovák bankjegyeket, viszont meg­erősítette, hogy a devizapolitikában továbbra is az eddig érvényes sza­bályokhoz igazodnak, tehát az egy lakosra jutó 7500 koronás devizake­retet is fenn szeretnék tartani. A lét­rejövő szlovák bankrendszer a devi­zabetéteket egyébként is a svájci bankok mintájára szeretné olyan mértékben titokban tartani, hogy a lakosoknak ne kelljen külföldön elhelyezniük a devizájukat. A pénz­ügyminiszter hangsúlyozta, nincs ok a pánikra a csehszlovák korona szlovák koronává való átváltása esetén sem, mivel ezt 1:1 arányban hajtják végre. -tszl­a Vállalkozz Te Is Mozgalmat." De nem teszem. Azért nem te­szem, mert tudom, hogyan ment tönkre ismerősöm, aki negyedmillió korona összekuporgatott pénzével vágott neki ötvenévesen a műanyag fröccsöntésnek. Nem teszem, mert láttam a dunaszerdahelyi hentesnél, ahogy egy özvegykisné húsz dekára nyesette le a harminc dekára sikere­dett hússzeletet. Nem is biztos, hogy özvegykisné­nek van negyedmillió koronája... Igy nem marad más hátra, mint hogy özvegy Kisnét személyesen, és az ország valamennyi özvegykis­néjét nemkülönben, továbbra is biz­tosítsam együttérzésemről. Én to­vábbra is annak az alsó harmadnak szorítok, különös tekintettel a har­mad legalsó tartományaira. TÓTH MIHÁLY ELŐTÉRBEN A VERSENYPÁLYÁZATOK ÖZVEGY KISNÉ A STATISZTIKA ALSÓ HARMADÁBÓL VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ SZLOVÁK NEMZETI BANK ALAKUL

Next

/
Oldalképek
Tartalom