Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-24 / 252. szám, szombat

KULTURA FÚJSZÓI 1992. OKTÓBER 24. CENZÚRA HELYETT GAZDASAGIFENYEGETES TANÁCSKOZOTT A PARLAMENT KULTURÁLIS ÉS OKTATÁSI BIZOTTSÁGA A szlovák kormány költségvetési hiánya különféle gazdasági-pénzügyi szankciókat von maga után. Közéjük tartozik az a kormányrendelet is, amellyel az oktatási tárca gazdálkodásából az idei utolsó negyedévre visszafog 551 millió koronát. Az amúgy sem gondok nélkül működő minisztériumot a parlament kulturális és oktatásügyi bizottsága felügyeli. A héten kétnapos ülésen tárgyalták meg a két tárca fontosabb kérdéseit. A bizottság munkájáról kérdeztük Bauer Edit Együttélés-képviselőt. - Hadd kezdjem egy érdekes témával." Tárgyaltunk ugyanis a Matica slovenská vagyonának visszaadásáról szóló törvényről, ami azért különös, mert túlmegy a jelenleg érvényes törvényes kereteken. A restitúcióról szóló törvény nem engedi meg, hogy jogi személy is visszakapja a vagyonát. Ezen az alapon szövetkezetek, biztosítótársaságok és egyéb társulások, például a magyar SZEMKE is visszaigényelhetné a vagyonát. E törvény alól csak az egyház és a Vöröskereszt kivétel, most pedig a Matica kéri vissza három ingatlanját, egyelőre. Ha a nemzeti tanács elfogadja ezt a törvényt, annak ellenére, hogy a kormány álláspontja is elutasítja a javaslatot, akkor egy különleges jogi helyzet, egy exlex állapot fog előállni. Hasonlóképpen érdeklődésre tart számot az a javaslata a kormánynak, melyben kéri a bizottságot, vonassa vissza a plénummal azt az előterjesztést, mely a kormányt megbízza, hogy alakítson meg egy tárcák fölötti állami hivatalt vagy bizottságot a tudomány irányítására. Sajnálatos lénne, ha nem egy független szerv igazgatná ezt a területet, hiszen csak így lehetne ésszerűen koordinálni az egyetemek, az akadémia és a különféle tárcák közt megosztott tudományos kutatást. - Visszatértek az előző bizottsági ülés határozataihoz is? - Kértük az oktatási és a kulturális tárcát, terjesszenek be részletes elemzést a kormányprogram teljesítéséről. Most a napirenden ez nem szerepelt, noha a bizottság dolga alapvetően ezt ellenőrizni. A téma végül az egyéb pontba szorult. A kulturális tárca beterjesztette elképzeléseit a felügyelt területek további fejlesztéséről, az oktatási minisztérium pedig törvényjavaslatok szövegét mellékelte. A bizottság végül visszautasította, hogy ilyen hiányos anyag alapján tárgyalja az oktatási tárca stratégiáját. A törvényalkotói anyag egyébként két vonatkozásban érint minket, magyarokat. Javasolja november és december folyamán értékelni a nemzetiségileg vegyes lakosságú területeken alapítható új osztályokra vonatkozó irányelvek működését, jövőre pedig elemezni kívánja a magyar iskolák szlovák nyelvoktatásában elért színvonalemelés eredményességét. Tervezik a főiskolákról és egyetemekről szóló törvény módosítását, a tanügyi igazgatóságok alighanem új területrendezési elv alapján történő átszervezését. - Szóba került-e az oktatási minisztérium költségvetésének megkurtítása? - A dolog előzménye az, hogy a nemzetgazdasági és költségvetési bizottság fölkérte az egyes tárcákat felügyelő bizottságokat, készüljenek föl a tárcák költségvetésének megtárgyalására. Az oktatási minisztérium komoly gondokkal küzd, személyesen több iskoláról tudok, amelyekben gyűlik a sok fedezetlen számla, ahol nem tudnak villanyt, fűtést fizetni. Küszöbön áll a jövő évi költségvetés is. Ehhez képviselői felmérések szükségesek. A tárcák költségvetési javaslatait október végéig kell a pénzügyminiszter asztalára helyezni, a kormány pedig november 15-ig megtárgyalja a jövő évi költségvetést. Ezzel kapcsolatban föltettem egy kérdést. Tudvalevő ugyanis, hogy a szövetségi költségvetésből átáramoltattak kisebbségi szükségletek céljából másfél milliárd koronát az iskolaügybe. Erről már akkor gyanítani lehetett, hogy - nem tudok rá enyhébb szót - ez csalás, hiszen a szövetségi miniszter is tudhatta, az iskolaügyi költségvetés tíz százalékát kitevő összeg a mostani közös igazgatású iskolastruktúra miatt és más szerkezeti okokból nem tud a címzetthez eljutni. A tisztázó válasz elmaradt. - Sikerült-e állást foglalni a nagyszombati egyetem ügyében, hiszen a kérdés alighanem kiemelt napirendi pontja volt a bizottság tanácskozásának? - Hosszan vitáztunk a nagyszombati egyetemről, végül a bizottság csupán tudomásul vette az intézmény működése körüli hiányosságokat. Két megoldás kínálkozik: menet közben megoldani a problémákat, vagy fél éwel elhalasztani a megalakulás dátumát. A tárcavezető az utóbbi felé hajlik, érzésem szerint. - Lehet-e tudni, hogyan áll a kisebbségi kultúra támogatásának ügye? - A minisztérium részéről deklaráció szintjén megvan a szándék a fejlesztés támogatására. Persze a tárca gondokkal küzd, 1995-re be kell fejezni a Nemzeti Színházat. Ennek ellenére idén - úgy tűnik - minden megígért segítséget megkapunk. A miniszter szerint európai módon dotálják a nemzetiségi kulturális szervezeteket: például 36 magyar nyelvű sajtóterméket támogatnak. A tárcavezető viszont hangsúlyozta, hogy a támogatott folyóiratok bírálhatják a kormányt, a minisztereket, a miniszterelnököt, de - és erre nagyon odafigyelnek -, ha ezek a lapok olyan hírt fognak közölni, hogy a szlovák kormány a Duna túloldalára akarja telepíteni a magyar lakosságot, akkor ennek komoly gazdasági következményei lesznek. Hamarosan részletes beszélgetésre ülünk össze a tárca vezetőjével, hogy feloldjuk a nagyon is hiányzó dialógus feszültségeit, s elmagyarázzuk, a szlovák közvélemény akar minket a túlsó partra telepíteni. Emlékezzünk a másfél éwel ezelőtti közvéleménykutatás eredményeire. Sok a téves információ rólunk a köztudatban. Erről is szeretnénk vele tárgyalni. (brogyányi) Búg, tompán zakatol, sejtelmesen és altatón surrog. Nem hallatszik éles zörgés, a sikolyok is csak kartoncsusszanásnyiak. Ki mondja meg ebben a kábító zajban, mikor kerülnek forgó kései alá azok, akik a „rangnélküli kisembereket" kényszerítik az egyre nagyobb kartonvágók elkészítésére és működtetésére? Mikor teljesedik be az Örkény István Tóték című tragikomédiájában Cipriani professzor szájából felhangzó jóslat a felakasztott Őrnagyokról, a felakasztott parancsnokokról, s azok felakasztott parancsnokairól? Mikor lesz majd szabad „aludni, ásítani, még nyújtózkodni is", ahogyan azt Tót szeretné? A Trnavské divadlo (Nagyszombati Színház) Tóték előadásában semmi sem abszurd. Minden történés és figura civil természetességű abban a falusi millióban, amit Jaroslav Filip rendező Ján Zavarský díszlettervező és Mona Hafsahl jelmeztervező közreműködésével a színpadra állított. Kezdeti civilségük azonban nem jelenti azt, hogy a játék az expozícióból eredően ne fordulna át fokozatosan és alig észrevétlenül a groteszkbe. Ebben az értelmezésben Filip az Örkény-darabra ragadt értelemzési sablonokat igyekszik elvetni. Vladimír Jedľovský megformálásában Tót fiatalabb, mint azt az eredeti szövegből kideríthetőnek vélnénk. Mariska, a felesége Táňa Kulišková játéka nyomán szikár, állandó feszültségben élő idegbeteg asszony. Az Őrnagy Henrich Platek megszemélyesítésében nem démoni, nem elmebeteg, de még csak nem is diktátori jellem, hanem infantilis. Ágika, Tóték lánya szerepében Dagmar Sanitrová majdnem az Őrnaggyal egykorú, s inkább sóvárgó vénlány, mintsem tüzes bakfis. Az előadás mintha egy szelíden lankás hegylábon kezdődVILAGNAGY SZECSKAVÁGÓ ÖRKÉNY TÓTÉKJÁNAK BEMUTATÓJA NAGYSZOMBATBAN ne, hogy aztán fokozatosan fölfelé haladva két hiperbolikus ív meredek szárán megállva egyensúlyozzon, majd zuhanjon a mélybe. Ennek a meredekre hágásnak a kicsúcsosodását a falu társadalmát adó figurák - a Postás, Gizi Gézáné, a Plébános és Cipriani professzor - egyetlen színésszel - Sava Popoviőcsel - való eljátszatása jelenti. Ebben a megközelítésben semmi és senki sem azonos önmagával, akárcsak a bűzlő és legyektől hemzsegő budi, ami kezdetben az álmos Tót, majd vele együtt az egyre hangosabban csendet követelő Őrnagy pihenőhelye lesz. Bár megjelennek az Örkény-dráma szövegébe szőtt bohózati elemek is, mindezek azonban a civil lét természetességének egyre gyorsuló tempóban történő elcsavarodását jellemzik. Olyannyira, hogy mire Tót felnégyeli az Őrnagyot, szinte a megnyugvás uralkodik el rajtunk: újra önmagunk lehetünk, élvezve féltett kényelmünket, megszoA Tóték a Trnavské divadlo-ban: Táňa Kulišková (Mariska), Vladimír Jedľovský (Tót), Dagmar Sanitrová (Ágika) és Henrich Platek (Őrnagy). (A színház archívumából) kásainkat, rögeszméinket. Jaroslav Filip számomra a Tóték értelmezésének egy új lehetőségét találta meg. Eszerint minden figura egyenlő mértékben része és részese annak az őrületnek, amely infantilis őrnagyok játékszerévé változtatja a világot. Tót a maga családjában egyáltalán nem kevésbé gyermekdeden diktatórikus, mint az őrnagy a mindenkori környezetében. Korántsem hibátlan előadás ez, hiszen a megjelenítés eredeti módszerével együtt kiemeli a máshol tudatosan követett civilségből a már említett négy figurát (Postás, Gizi Gézáné, Plébános, Cipriani), akik szinte elszakadnak a Tót-portán történtek infantilizálódó világától. így Sava Popovič jelenései olyanok, mintha egy börleszk bravúros magánszámaiként lennének átültetve a játék egészébe. Sejtésem szerint van az előadás megszületésének egy kuriózuma. Az Őrnagy szerepét játszó Henrich Platek a fotókon egy a valamikor fasiszta Szlovák Állam hadseregének tiszti egyenruháját idéző stilizált jelmezben látható. Az október 7-ei előadásban azonban egy SS-egyenruhában szerepelt. Hadd ne értelmezzem ezt a „technikai" változást, mint ahogy az egész előadás sem szorul értelmezésre, hiszen a szelíden infantilis őrnagyi diktatúrákhoz kellenek az egyetértően korrupt Tóték is, akik lázadni is csak a magánnyugalmuk és magánkényelmük visszaszerzéséért tudnak. Hogy mindez hátborzongatóan ismerős? Még szerencse, hogy most is készülnek a szecskavágókból a világnagy margóvágók. így az Őrnagyokkal könnyen elbánunk. De mit kezdünk Tóték rokonaival, akik bármikor korrumpálnak népeket, nemzeteket, hogy a fiukat magukhoz vegyék a mindénkori őrnagyok? DUSZA ISTVÁN AVAR KUTATÁSOK AWAREN FORSCHUNGEN A közelmúltban jelent meg Bécsben az avar nép régészeti hagyatékát bemutató sorozat (Studien zur Archäologie der Awaren) 4. kötete, az avar kutatás kiváló szakemberének, Faiko Daimnak a szerkesztésében. A Komárom-hajógyári avar temető griff-fejével díszített, rendkívül szép kiállítású kétkötetes munka különböző tematikus egységekkel foglalkozik, többek között az avarság és a Kelet, az avar birodalom és a szlávság kérdésköreivel, valamint a korszak égető és sok esetben máig megoldatlan kronológiai problémáival stb. Elmondhatjuk, hogy a legutóbbi évtizedekben kiemelkedő régészeti érdeklődés nyilvánult meg az avar nép története iránt, így ez a korszak az egyik legjobban kutatott területek közé tartozik. Ma - főként a magyarországi, szlovákiai, ausztriai és jugoszláviai szakembereknek köszönhetően - mind többet tudunk e belső- és közép-ázsiai eredetű nép történetéről, anyagi és szellemi kultúrájáról. Az avarság 568-ban jelenik meg a Kárpát-medence történelmének színpadán, s a közel 250 éven át tartó uralmukat a karoling uralkodó, Nagy Károly dönti meg a 8. század legvégén. Ma az avar kutatás három korszakot különít el egymástól, kora-, közép- és későavar korról beszélünk. Az egyes korszakok anyagi kultúrája több vonatkozásban különbözik egymástól. A legnagyobb eltérést az jelenti, hogy a korai időszakban a bronz övés lószerszámdíszek döntő többsége préseléssel készült, viszont a kései időszakban, a 7. sz. legvégén és a 8. századtól kezdődően a bronzöntés válik uralkodóvá. Természetesen, a mintakincsben és a temetkezési szokásokban is gyökeres változások következnek be. A 8. század végi frank avarirtó hadjáratokkal - 791-ben és 796-ban - pontosan az az avar nemesi középréteg semmisül meg (ök a lovaikkal eltemetett gazdag harcosok), amely az avar társadalom pillérét alkotta. Az avar nép egésze, persze, nem pusztult el e háborúk következtében, kisebbnagyobb csoportokban tovább éltek a Kárpát-medence egyes területein, így például a Dunántúl északnyugati részén. Egyes töredékeik nyilván megérték a honfoglalást és váltak a magyarság egyik nem elhanyagolható népelemévé. A kötetben olvasható tanulmányok a legkiválóbb szakemberek tollából születtek. A teljesség igénye nélkül most csak néhány nevet közlünk e szerzői gárdából: Walter Pohl, Garam Éva, Bálint Csanád, Dafydd Kidd, Nad'a Profantová, Erik Szamett, Szőke Béla és Tomka Péter. E sokszínű és szerteágazó kötetből számunkra az egyik legérdekesebb tanulmány Nad'a Profantováé. A Prágai Régészeti Intézet munkatársa ugyanis közli az avar szállásterülettől északra előkerült avar régészeti leleteket (Szlovákia északi része, Morva- és Csehország, Lengyelország). Ebből megtudhatjuk, hogy sok későavar öv- és lószerszámdísz található az egykori Nagymorva Birodalom kiemelkedő lelőhelyein, így például Mikulčicében, sőt nyilván kereskedelmi úton még Prágába és Lengyelországba is kerültek az avar kultúrkörhöz tartozó leletek. Ezek a Nagymorva Birodalom korát „megelőző rétegből" származnak, tehát 8. századiak. Nagyrészük telapanyagként került elő. Pontos párhuzamaik többek között megtalálhatók a legjelentősebb 8. századi szlovákiai avar temetőkben is (Dévényújfalu, Zsitvatő, Komárom-Hajógyár). A leletanyag morvaföldi jelenléte tehát jelzi e térség kiemelkedő későavar kapcsolatait, így új történeti megvilágításba helyezheti ennek a régészeti szempontból rendkívül jól kutatott területnek a 8. századi történelmét is. Dr. TRUGLY SÁNDOR