Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-24 / 252. szám, szombat

1992. OKTÓBER 24. ÚJ SZÓ, GAZDASÁG 6 • Jíth íTTT-1 jc- piacképek A KÉSZPÉNZ NÉLKÜLI TÁRSADALOM VÁMSZEDŐI Az újságcikkek legtöbbször csak a hitelkártyák előnyeiről emlékeznek meg, de nem ejtenek szót arról, hogy a bankok és a hitelkártyavállalatok milyen tetemes hasznot húznak belőlük. Az új valuta immár a német pénztárcákat is meQhódítja: csupán az Eurocard, a Visa, az American Express és a Diners Club hatmillió hitelkártyát adott el Németországban. S ehhez még hozzá kell számítani 30 millió Eurocsekk-kártyát, amelyet az áruházak, szállodaláncok, légitársaságok és autókat bérbe adó társaságok bocsátottak ki. Ha minden a pénzügyi körök számítása szerint történik, legkésőbb öttíz év múlva már a metrójegytől kezdve egészen a vidéki büfékben kapható szendvicsekig csakis műanyagpénzzel fizetnek majd Németországban. A bankok és a takarékpénztárak lelkesednek a kis műanyagkártyákért: míg a már-már elavultnak tekin. tett eurocsekknél alig évi 10 márka jut nekik, s egy-egy művelet után mindössze 30-60 pfenniget számíthatnak fel, a hitelkártyáknál kaszálhatnak. Az évi illeték itt 30 márka . (Visa) és 800 márka (American Express, Platinum-Card) között mozog. Minden művelet után a kibocsátók átlagosan 3 százalékot számítanak fel, egyes kétes vállalatok pedig akár 10 százalékot is, s ehhez jön • még a jutalék. Ha pedig az ügyfél külföldön vagy pénzautomatából kíván pénzhez jutni, számláját a kifizetett összeg 2-4 százalékával is megterhelik. A készpénzfelvételt illetően ezért aztán meglehetősen nagyvonalúak a kártyakibocsátók: igazolvány és hitelkártya felmutatása ellenében 500-10 000 márkát vehetnek fel a bankkasszánál vagy az automatából. Az ügyfélvadászat Németországban alig néhány éve kezdődött, amikor az addig mostohagyerek szerepét játszó Visa a tömeges eladást tűzte ki célul. A cégnek sikerült számos licencvásárlóval, úgynevezett ,,Co-branding"-partnerokkal megegyeznie, s ezek a saját vevő- és tagkártyáikat a Visa emblémájával „előkelőbbé tették". Ma már léteznek Visa-kártyák ínyenceknek, focidrukkereknek, kerékpározóknak, golfozóknak és autóvezetőknek. Az eredmény: két-háromszámjegyes növekedési ütem. A hitelkártyák ma még, persze, az újdonság varázsával hatnak, sok ügyfél csak kínnal-keserwel szoktatja magát használatukra. Amerikában másként van ez: számtalan háztartás valóságos hitelkártya-csomagokkal egyensülyoz a létminimum szélén. Sokan több kártyakibocsátónál egyidejűleg „sárosak", közel 25 százalékos kamatot kell fizetniük. A német pénzintézetek is kezdenek azonban aggodalmaskodni. A Visa már kezdettől fogva a jövedelemhez szabja a hitelkeretet, a Commerzbank-Eurocard ügyfeleinek pedig szintén tudomásul kell venniük, hogy a kiadásoknak határt szabnak. A bankok természetesen azt állítják, hogy ez kizárólag az ügyfelek javát szolgálja. A kritikus szellemű kártyatulajdonosok, persze, másként látják a dolgot: míg az eurocsekk-kártyánál komoly veszteségeket szenvedhet a kibocsátó, ha a műanyagkártyák vagy előre nyomtatott csekkek elvesznek, a hitelkártya-kibocsátók csak a kárbejentés idejéig vállalják a felelősséget, s ezt is csak napi 100 márka összegig. A lopott kártyák így könnyebben felismerhetők és kivonhatók a forgalomból, s ezáltal a kibocsátó kára csekély. Az oldalt összeállította: SZÉNÄSI GYÖRGY AMERIKAI DIVATITAL ALKOHOLMENTES SÖR Gyorsan kezdi behozni hátrányát az amerikai söripar a korábban Nyugat-Európában népszerűvé vált alkoholmentes sörök gyártásában. Három éve még szinte kizárólag Európából származtak az USA-ban kapható alkoholmentes sörök, de a Heileman, a Millert és az Anheuser-Busch ilyen típusú termékeinek megjelenése óta az amerikai cégek kezdik uralni hazai piacukat. Ma már minden nagyobb amerikai sörgyártó forgalmaz alkoholmentes „komlószörpöt". Az alkoholmentes és kalóriaszegény sörkészítmény igen kelendő az egyébként stagnáló piacon, s a következő években szinte kizárólag e termékek felfutását várják a megfigyelők. A Coors sörgyár például jövőre 40 százalékkal kívánja növelni ezen készítmények termelését. Habár ez még mindig csak csepp a tengerben - az alkoholmentes sörök aránya csupán 1 százaléka a teljes forgalomnak - mindenesetre a józan autóvezetés és az egészséges életKevesebb mint fél százalék alkoholt tartalmaz mód fontosságát sugalló világkampány elegendő hajtóerőt ad az ilyen típusú italok forgalmának gyors fellendítéséhez. Ráadásul a sör az egyetlen olyan italfajta, amelynek íze az alkohol kivonása után sem változik lényegesen - állítja egy chicagói szakértő. (A borból alkohol nélkül szőlőlé, a pálinkából pedig víz maradna.) A gyártóknak a legnagyobb kihívást most az alkoholmentes sörök ízének tökéletesítése jelenti, hiszen sokak számára a szeszmentes sörök túlzottan édeskések, „leforrázott ízűek". Éppen ezért próbálják a szokványos desztillációs szesztelenítési módszereket újabbakkal, például centrifugálással felváltani. RONCSTELEP Romániában 1989 decembere után mindenki egyszerre nyugati kocsi után kezdett vágyakozni; még akkor is, ha azt már csak roncsállapotban tudta megfizetni. így a Daciagyár 1992 első felében csupán 5 ezer gépkocsit gyártott, s ebből 1800-at értékesítettek belföldön, a többit Kína és Latin-Amerika vásárolta meg. A gyár a tavaszi bukaresti vásáron - az érdeklődés felcsigázására - húsz változattal jelentkezett: ma már tartály- és hőtűkocsi-változatban is gyártják a hagyományos Daciákat. Hiába: mivel a kocsi ára két év alatt a tízszeresére emelkedett az eladatlan készletből kiárusítást kellett rendezni, a szerény mértékű megrendelések pedig a csőd szélére taszítják a Dacia-alkatrészekre szakosodott vállalatokat. Constantin Stroe vezérigazgató szerint „csoda, hogy még létezünk". A pitesti üzem most főleg karosszériagyártással foglalkozik. Legfeljebb a hegesztőknek jut egy kis többletmunka. A vezetőség ugyanis, mivel képtelen megfékezni az alkatrészlopást, a motorgyártó részleg ablakait behegesztette, úgy, hogy most csak vasajtón, egy rendőr árgus szeme előtt lehet közlekedni. A Dacia 1310 TL típus pillanatnyilag 900 ezer lejbe került, s a készletet legfeljebb csak egy szeptemberi áremelés híre apasztotta lejjebb. Az Oltcit még ennél is rosszabb helyzetbe került. Az év elején volt olyan hónap, hogy csupán egyetlen kocsit értékesítettek. A craiovai gyár a nyilvánosság kizárásával tárgyalásokat kezdett a Renault-val. Úgy hírlik annak a gyártósornak a megvételéről van szó, amely az Európában kifutott Renault 5-ösöket gyártaná. A gond csak az, hogy a szerelőüzem iránt, a franciák szerint, Törökország és Bulgária is vehemensen érdeklődik, s kérdés, hogy az így felvert áron kit választanak majd a franciák. KÖZELEDIK A KONJUNKTÚRA % 432 10 1991 1993 1992 -1 Nyugat-Európa, az USA és Japán nemzeti össztermékének valós (1991) és várható (1992, 1993) növekedése az elozo évi érték százalékában Grafika: Digital Systems A kiéli Világgazdasági Kutatóintézet (IfW) nem tartja eléggé dinamikusnak a Nyugat-európai gazdaságot Japán és az USA gazdasága mellett. Az intézet szakemberei a gazdasági fejlődés tempójának felgyorsulását jósolják annak alapján, hogy Amerikában például javul a hitelkínálat, felszabadultabb a pénzügyi politika és konszolidálódnak a bankok. Ez mindig az eljövendő befektetési aktivitást sejteti. A jelek arra mutatnak, hogy néhány hónap után Japánban is elül a most tapasztalható pénzügyi nyugtalanság és a gazdaságon lendítenek az előkészületben lévő közmunkák is. A japánok arra is számítanak, hogy az amerikai konjunktúra növelheti exportjukat. Csupán Nyugat-Európában tompul el egy kicsit a fellendülés éle, mégpedig a szigorúan spórolós pénzügyi politika miatt. Persze, a nemrégiben tapasztalt nemzetközi devizapiaci földrengés is hozzájárulhatott ehhez. CSEH MEZOGAZDASAG MINTHA CSAK A SZLOVÁKIAIT LÁTNÁNK Dupla nelson satuja fojtogatja a mezőgazdasági termelöket. Egyfelől a hús-, tej-, vegy- és egyéb ipar monopóliuma vonja el tőle az éltető oxigénnek megfelelő pénzt, másfelől pedig a ködös jövö veszi el a kedvét a parasztnak. Az állami gazdaságokat például már az első hullámban privatizálni kellett volna, de a kormányok késlekedtek a dologgal. Most a második hullám bizonytalan jövője teszi még bizonytalanabbá a helyzetet. Eléggé nagy lutri a szövetkezetek transzformációja is, ami sok esetben éppen azt fékezte meg, ami miatt kitalálták: a vállalkozószellemet. Ugyanakkor szinte senki sem vonja kétségbe a vagyoni viszonyok tisztázásának szükségességét. A jelenlegi törvények azonban hézagosak, kétértelműek és csapdákat sejtetnek. Nem meglepő tehát, hogyha ez az időszak a spekulációnak kedvez, amelyben bőghet a tehén az éhségtől, tépheti a haját a magángazda, mit etessen vele (mivelhogy aláírt szerződése van ugyan, de azt nem etetheti meg vele, takarmányt pedig akkor sem kap). Ilyen dolgok ma gyakran történnek, és többről van szó, mint a pereskedés áráról, az ágazat dotációs politikájának koncepciótlanságáról, vagy a kiábrándultságról, miután a család egész évi robotolásának eredménye nem olyan, amit vártak. A tény pedig, hogy a korábban veszteséges élelmiszeripari üzemek most minden nagyobb átalakulás nélkül is nyereséget tudnak felmutatni, jelez valamit. A zsíros húsárak, vagy a tejtermékek égig srófolt árai nem hatnak éppen bizonyítékként akkor, amikor a paraszt azt bizonygatja, hogy a padlóra került. Az első félévben a szövetkezetek és állami gazdaságok vesztesége Csehországban elérte a 9 és fél milliárd koronát, az élelmiszeripar ezzel szemben mintegy 4 milliárdos nyereséget könyvelhetett, míg a termékfelvásárló és ellátó komplexum 164,3 milliárdot kasszírozott. Arról, hogy ki profitál ma, nem érdemes hosszú tanulmányokat írni, figyelemre méltó azonban az eredmény: csökken a szarvasmarha-állomány és a terméseredmények jelzik, hogy ez a folyamat nem áll még meg. Persze, lehet, hogy néhol erre is szükség van, de nemcsak a tejről, húsról van szó, hanem a rétek, legelők kihasználásáról, a szociális biztonságról is. A kvóták bevezetésének eretnek gondolatát nem kellene azonnal kiverni a fejekből. Ausztriában, Németországban, Hollandiában, Angliában és máshol is bevált már. Nálunk netán a kormány és az ágazati minisztérium fél tőle? (Profit) TERMENYTOZSDE Cukor Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának előrejelzése szerint az 1992/93-as szezonban a világ cukortermelése 1115,8 millió tonna lesz; ez a becslés 2,4 millió tonnával nagyobb, mint májusban volt. Az 1991/92-es termés 115,3 millió tonnát tett ki. Az előrejelzés szerint 39,9 millió tonnát cukorrépából, 75,9 millió tonnát cukornádból nyernek. Az EK termelése 17 millió tonna, Kínáé 8,5 millió tonna, a valamikori Szovjetunió 7,5 millió tonna lesz 1992/93-ban. Valamivel kisebb európai termelési eredményekre számít a francia cukoripari intervenciós tanács (FIRS) prognózisa. Eszerint az EK cukortermelése 8 százalékkal növekszik az előző szezonhoz képest, és 15,665 millió tonna lesz. A korábbi előrejelzésekkel szemben a mostani prognózis már a betakarítás megkezdése után született. A várakozások szerint a gyakorlatig változatlan, mindössze 0,1 százalékkal lecsökkent 1974 millió hektáros vetésterületen hektáronként 7,49 tonnára lehet számítani; a tavalyi számok: 1975 hektár, 7,35 tonna/hektár. (Mindkét adatállomány tartalmazza a volt NDK eredményét is.) Gabona A megosztott Európa nem képes hatékonyan versenyezni az agrészszív amerikai exportpolitikával. A dollár erősödése kétségtelenül kedvez az európai gabonaeladásoknak, de ez meglehetősen bizonytalan, és alighanem időleges hatás csupán. Amennyiben ehhez hozzátesszük a kedvező terméskilátásokat és a nagy importőrök kialakulatlan igényeit is, érthetővé válik, hogy a piaci kilátásokat meglehetősen borúlátóan elemzik az európai exportőrök szakértőit. A „halottnak" nyilvánított piacon - rövid távon - az egyedüli mozgatóerő a devizaárfolyamnak változása lehet. Az orosz gabonatermelés nagyobb lesz a tavalyinál, de nem lesz annyi, amennyit nemrégiben Borisz Jelcin jósolt. Mohammed Tahir Abdulbaszirov mezőgazdasági miniszter-helyettes szerint a betakarított mennyiség 30 (!) százalékkal vész el a nem megfelelő szálítás, feldolgozás és tárolás következtében. Várakozásai szerint a betakarítás várható eredménye 94-95 millió tonna; ez több, mint a tavalyi 88 millió tonnás eredmény, de lényegesen elmarad a Jelcin által korábban emlegetett 110 millió tonnától. Jelcin azt állította, hogy 80 millió tonna gabonát már be is takarítottak; a hatalmas termés pedig lehetővé teszi az orosz gabonaimport 60 százalékos csökkentését. Tavaly ez az import 25 millió tonna volt; Jelcin szerint az idén 7-10 millió tonna is elegendő lenne. A mostani kiigazítás megkérdőjelezi ezt. GAZDAGÉK ÖNGÓLT LŐTTEK, DE NYERTEK „Az USA gazdasága 1977-től 1989-ig olyan ütemben növekedett, hogy minden ember reáljövedelme 10 százalékkal emelkedhetett volna, ha ez a növekedés egyenletesen oszlott volna el. Ehelyett azonban a családok legmagasabb jövedelmű 1 százaléka (a ,,csúcs"-családok) - ez 1989-ben mintegy 1 millió családot jelentett - átlagjövedelme 80 százalékkal szökött fel, miközben az amerikaiak zömének életszínvonala vagy stagnált, vagy éppen zuhant." A fölső 1 százalék e gigászi, 200 milliárd dolláros jövedelemnövekedésből 95 milliárd volt kamat- és tőkejövedelem, míg 105 milliárd volt bér, vagy kapcsolódott más módon közvetlen tevékenységhez. Az USA gazdaságának máig tartó recessziós szakasza előtt és alatt, 1977-1989 között tehát keletkezett mintegy 200 milliárd kiosztható jövedelemnövekmény. És ezt, a lakosság széles tömegeinek hátrányára, mind elvitte a „top" 1 százalék. Szép teljesítmény! Mindezt ugye Carter, Reagan és Bush alatt. De nem a politikai felelősség most a kérdés. Sem az, hogy mindennek Amerika népe mennyire van tudatában, s befolyásolja-e ez most, a választás előtt Bush népszerűségének zuhanását. Nézzük inkább ennek az elosztásnak vélhető kihatását a gazdaságra. Gyakran vitatják, mi a hasznosabb a társadalomnak - a megtermelt jövedelem fölhalmozódó és /vagy elfogyasztott részének milyen aránya, hányadosa. Nos, gyanítható, hogy - főként a vizsgált idő, 1977-1989 utolsó, recessziós szakaszában - Amerika sokkal jobban profitált volna abból, ha ez a 200 milliárd dolláros jövedelemnövekmény nem a fölső 1 százalékhoz kerül - talán luxusfogyasztásra is, de főként fölhalmozásra - hanem a lakosság tömege tudta volna elkölteni. A képlet, mi tagadás, a marxisták örömére méltó. De ettől még lehet hiteles. Az amerikai „top", amely pedig teli aggállyal és panasszal az USA gazdasági gondjai okán, voltaképpen a maga mohóságának az áldozata. Túlságosan kiugró jövedelemhányadával - igen! - „levágta az aranytojást tojó tyúkot"...