Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-24 / 252. szám, szombat

1992. OKTÓBER 24. XÚJSZÓM HAZAI KÖRKÉP VÁLASZ OLVASÓINKNAK ALLAMPOLGARSAG S. Gy.: A föderációs állam meg­szűnései után - a csehszlovák állampolgárságom elvesztését követően - nem akarok szlovák állampolgárrá válni. Mit tehetek annak érdekében, hogy ezt mega­kadályozzam? Megakadályozni nem tudja, hi­szen - ha csehszlovák állampolgár­sággal rendelkezik, akkor - már ma is a Szlovák Köztársaság állampol­gára. A 206/1968. Tt. számú törvény alapján ugyanis 1969. január elsejé­től az addig Szlovákiában élő állam­polgárok többsége megszerezte a Szlovák Szocialista Köztársaság állampolgárságát. Az említett tör­vény alapján csehszlovák és egyben szlovák állampolgárságot szerzett a később született személy is, ha Szlovákiai területén született, és szüleinek legalább egyike szlovák állampolgársággal rendelkezett. " A szlovák állampolgár kérheti az állami kötelékből való elbocsátását. A figyelmét viszont arra is fel kell hívnunk, hogy égy ilyen lépés jogi következményei önre nézve feltehe­tőleg számos hátránnyal járnának. Adózási kötelességét ez ugyanis nem érintené, mivel ez gyakorlatilag állampolgárságtól független köteles­ség. Elveszítené azonban politikai jogait (gondolunk itt főként a válasz­tójogra), illetve állampolgári jogainak jelentős részét (említhetnénk itt az ingyenes egészségügyi ellátáshoz való jogot is). Egyéb jogai pedig alapos mértékben gyöngülnének (mint például a munkához való jog, mivel a foglalkoztatási törvény sze­rint a csehszlovák, azaz 1993. janu­ár elseje után nyilván csak a szlovák • állampolgársággal rendelkező sze­mélyek előnyt élveznek a munkahe­lyek betöltése során). (m-n.) MÁR KAPHATÓ: TESTK0NTR0LL, AGYKONTROLL Vitray Tamás néhány héttel eze­lőtti tévéműsorát követően több ol­vasónk kérdezte telefonon és levél­ben, hogy hol vásárolhatók meg a Testkontroll és az Agykontroll című könyvek, amelyek az egészsé­ges életmód, a korszerű táplálkozás, a fizikai és lelki kondíció megszerzé­sének kérdéskörével, továbbá más közérdekű problémával foglalkoz­nak. A kiadványokat a Médiaprint -KAPA dunaszerdahelyi, érsekúj­vári, komáromi, szenei és környék­beli újságosbódéiban, a Czvedler lapterjesztő csallóközi árusítóhelye­in, továbbá magánkönyvterjesztők­nél vásárolhatják meg. KIK NYERTEK? A Csehszlovák Állami Sorsjáték leg­utóbbi húzásán a következő számok tulajdonosaira mosolygott a sze­rencse: Az 1 000 000 000 koronás fődíjat a H - 028 387-es számú sorsjegy tulajdo­nosa nyerte. A két 100 000 koronás nyeremény az A - 070 409-es és a H - 097 476-os számú sorsjegy tulajdonosát illeti. 50 000 koronát nyertek a következő számú sorsjegyek tulajdonosai: D - 050 612, D - 088 804, L - 039 600 és L - 041 533. 10 000 koronát nyert valamennyi so­rozatban a 051 193-as szám. 5000 koronát nyert valamennyi soro­zatban a 050 426 és a 060 414-es szám. 1000 koronát nyert valamennyi soro­zatban a 7045-re végződő sorsjegy. 100 koronát nyertek valamennyi so­rozatban a 420-ra, 663-re, 797-re és 854­re végződő sorsjegyek. 50 koronát nyertek valamennyi soro­zatban a 97-re végződő sorsjegyek. 20 koronát nyertek valamennyi soro­zatban a 11-re, 71-re, 89-re és 93-ra végződő sorsjegyek. 10 koronát nyertek ugyancsak vala­mennyi sorozatban a 2-re és 6-ra végző­dő sorsjegyek. A következő sorsolás: november 19­én. (A számok helyességéért a szerkesztő­ség nem vállal felelősséget.) MÁSOK ÍRTÁK NEMZET ÉS NEMZETISÉG A Mi történt a héten című tévémű­sorban a legutóbb keresztény politi­kusok is találkoztak. A szlovák (a KDU-ból vagyis a korábbi SZKDM-ből) meg akarta győzni a magyart (az MKDM-ből): csupán a szlovák nyelv tökéletlen ismerete miatt nem tudja megérteni, mi a kü­lönbség azon polgárok között, akik nemzetet és azok között, akik csu­pán nemzetiséget alkotnak. Lénye­gében arról volt szó, hogy Szlováki­ában a magyarok nemzeti vagy nemzetiségi kisebbséget képez­nek-e. Ha csupán a szlovák nyelv sajá­tosságáról lenne szó, szót se érde­melne az egész. A valóságban azonban ez politikai probléma, amely a cseh nyelvet is érinti. A nemzetiség fogalmat mindkét nyelvben két értelemben is használ­ják. Először egy tulajdonság megje­lölésére, másodszor pedig egy bizo­nyos embercsoport jelölésére. A nemzetiség mint tulajdonság egy nemzethez való tartozást felté­telez, eszerint az embert e nemzet tagjaként identifikálják és azt jelenti, maga is azonosul vele. Különböző személyekről elmondjuk, hogy bizo­nyos nemzetiségűek, s ez alatt azt értjük, hogy egy bizonyos nemzet­hez jelentkeznek. A nemzetiség másik értelmezése összefügg a nemzet szóval: ugyan­csak egy bizonyos embercsoport megjelölésére használjuk, de pejo­ratív értelemben. Valamilyen, hitvá­nyabb nemzetet értünk alatta - ke­vésbé fejlettet, kicsit, nem államal­kotót, stb. Az ún. szocialista nemze­tiségi politika időszakában nálunk ez a másik értelmezés honosodott meg, akkoriban az volt a szokás, hogy nálunk élő „nemzetekről és nemzetiségi kisebbségekről" írjunk és beszéljünk. Nem véletlen, hogy Václav Havel újévi beszédében már nemzeti kisebbségekről szólt. A nemzetiségi jelző teljes mértékben bizonyítja: a második értelmezés abszurd, igazságtalan és apolitikus. De csupán addig, amíg a szocia­lista szófejtók követői nem vonnak le politikai következtetéseket a nemze­tiség és nemzetiségi szavakból. A tévévita szlovák résztvevője vilá­gosan kimondta: a nemzetek állam­alkotóak, míg a nemzetiségek nem. Más szavakkal: a polgárok nem egyenlőek, mivel egyesek a nemzethez tartoznak (vagyis ál­lamalkotóak), míg a többiek a nem­zetiségi kisebbségek tagjaiként nem tagjai a nemzetnek és így nem ál­lamalkotóak. Végiggondolva: az a magyar, aki néhány kilométerre délebbre költözködik egy nemzet tagja, míg a Szlovákiában élő nem­zetiségi. Valóban kiváló módja ez annak, hogy a szlovákiai magyaro­kat lojalitásra buzdítsák a szlovák állam iránt! Mi lenne azonban, ha ezek a magyarok azt mondanák, hogy nekik is joguk van az önrendel­kezésre, ők is az államalkotó nem­zethez akarnak tartozni, és ameny­nyiben ezeket a jogokat nem kapják meg Szlovákiában, azzal a területtel együtt, amelyen élnek Magyaror­szághoz csatlakoznak? Mindenki saját belátása szerint tartozik valamelyik nemzethez. Eb­ből a szempontból másodrendű, hány polgár tartja magát valamelyik nemzet tagjának. Amennyiben töb­ben vannak, nemzeti többséget al­kotnak, a többiek pedig nemzeti ki­sebbséget, s számuknak, koncent­ráltságuknak megfelelően néhány különleges jogot élveznek. PETR PAVLOVSKÝ Metropolitní telegraf EMLÉKEZÉSEK, ÉRTÉKELÉSEK, ÁTÉRTÉKELÉSEK (Folytatás az 1. oldalról) kötelességének eleget téve megké­sett főhajtással emlékezett meg Rá-; kosi Ernő festőművészről, aki vég­rendeletileg a Csemadokra hagyta minden ingó és ingatlan vagyonát. Mint ismeretes, a Csemadok a mes­ter eperjesi házát és ingóságait eladta, és ebből a pénzből Kassán vett magának egy épületet. Tegnap este itt, a Csemadok kassai székhá­zában avatták fel a Rákosi Ernőnek emléket állító domborművet, melyet a nagykaposi fiatal művész, Fe­rencz György készített. A XXII. Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok ma és holnap to­vábbi előadásokkal folytatódnak. A rendezvény résztvevői ma délután Stószra is ellátogatnak, ahol 15 óra­kor megkoszorúzzák az író szülőhá­zán elhelyezett domborművet és a sírját. (-szák) RÉMHÍRTERJESZTŐK Rémhírterjesztéssel vádolják Duray Miklóst Genfben tett kijelentései miatt. Igaz ugyan, hogy senki sem tudja pontosan, mit is mondott Duray a genfi sajtóértekezleten. Másodkézből származó információk alapján nyilatkozgat­nak a szlovákiai politikusok. Milan Kňažko szlovák külügyminiszter is beismeri, nem rendelkezik megbízható információkkal - ez azonban egyálta­lán nem akadályozza őt abban, hogy az állítólagos kijelentésekkel kapcsola­tos véleményét kifejtse. Nálánál komolyabb hangnemet ütött meg Štefan Nižňanský, a Demokratikus Baloldal Pártjának képviselője is, amikor Pásztor István komáromi polgármestert a svéd televíziónak adott interjúja kapcsán rémhírterjesztéssel vádolta. Nižňanský úr ugyanis a svéd televízióban legalább látta Pásztor Istvánt, bár kijelentéseinek svéd fordítását bizonyítha­tóan nem értette meg. A szlovákiai lapok egyre-másra közlik Duray állítólagos kijelentésének elemzéseit, az ilyen és olyan véleményeket, illetve reagálásokat. Ez az egész sajtókampány kísértetiesen emlékeztet 1977-re, amikor mindenki elítélte a Chartát, holott senki sem tudta, valójában miről is szól. Emlékeztet a „Néhány szó"-val, a Dubček-interjúval kapcsolatos pártállami sajtókampá­nyokra is. Mindebből egy józan ember csak azt a következtetést vonhatja le, hogy Nižňanský képviselő úr egyszerűen nem tudta feladni állampártjának régi, jól bevált módszereit, Milan Kňažko pedig bölcs tanítványa az említett állam pártnak. Nyilatkozott a szlovákiai legfőbb ügyész helyettese is. Nézete szerint ha a Duray-féle kijelentésekről szóló hírek beigazolódnak (azaz ha a rendőrség beszerzi a genfi sajtóértekezlet hanganyagát), Duray Miklós ellen rémhírter­jesztés vádjával bűnvádi eljárást indítanak. Bizonyítandó ezzel, hogy a magyar nemzeti kisebbséget Szlovákiában hátrányos módon nem diszkri­minálják, és a megfélemlítésre sem törekednek. A legfőbb ügyész helyettese viszont megfeledkezett arról, hogy a büntető­jognak alapvetően csak területi hatálya van. Bármit is mondott Duray Miklós Genfben, nem követhetett el olyan büntettet, amely a csehszlovák büntetőjog hatálya alá esne. Bizonyítható kijelentéseivel összefüggésben politikai és morális felelőssége viszont megkérdőjelezhetetlen. A rémhírterjesztés csak belföldön követhető el. Duray Miklós mondhatott Svájcban bármit is, ha a svájci büntetőjog ezért nem sújtja öt, a csehszlovák büntetőjog alapján nem indítható ellene eljárás. Nehéz elképzelni, hogy a svájci újságírók Duray Miklós bármiféle kijelentését rémhírnek tekintették volna, következésképpen pedig a svájci hatóságok eljárást indítanának a Együttélés elnöke ellen. A rémhírterjesztés bűntettének csehszlovákiai törvényi tényállását inkább csak az a szlovákiai személy követte el, aki a Genfben elhangzottakat a szlovákiai lakosság között feltehetőleg fölöttébb torzító módon terjeszteni kezdte. A Büntető Törvénykönyv a rémhírterjesztésről szóló rendelkezéséhez ­fűzött pártállami kommentár kerek perec leszögezi, hogy ezt a bűntettet csak belföldön lehet elkövetni, ha pedig „csehszlovák állampolgár külföldön terjeszt valótlan állítást, a köztársaság külföldi érdekei sérelmének bűntettét követi el". (Lásd a Btk. 112. §-át.) A Btk. 112. paragrafusát 1990. május 2-án törölték. Duray Miklós számára ez különleges elégtételt jelenthetett, hiszen tíz éwel ezelőtt feltehetőleg éppen ennek a paragrafusnak alapján fogták perbe, vették előzetes letartóz­tatásba. A szlovákiai legfőbb ügyész helyettesének állítása, vádaskodása teljesen alaptalan. Duray Miklóst vagy Pásztor Istvánt csak a hatályos törvények megszegése útján tudnák perbe fogni, vád alá helyezni. Ugyanakkor viszont naponta tanúi lehetünk a törvény egyéb rendelkezé­sei megszegésének. Nap mint nap megjelennek egyes szlovák lapokban a Btk kisebbségellenes izgatásról szóló rendelkezéseit sértő újságcikkek. Az ügyészség teljes mértékben figyelmen kívül hagyta annak a rémhírnek pozsonyi újságírók közötti terjesztését is, hogy a szlovák-magyar határon magyar páncélosok, tankok sorakoztak fel. Figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy több újságíró hivatkozott ezzel kapcsolatban a szlovák belügyminisztériumi hírforrásokra. Persze ez a nyilvánvaló célzatú és valót­lan rémhír az illetékesek megítélése szerint feltehetőleg nem volt alkalmas arra, hogy „a lakosság súlyos nyugtalanságának veszélyét előidézze"... FEKETE MARIAN AHOGY ÉN LÁTOM M0RIC ÉS PROKEŠ KÖZÖTT A Szlovák Nemzeti Párt elérkezett bársonyos forradalom utáni nem egészen három esztendei történetének harmadik szakaszába. A három szakaszt három pártelnök neve fémjelzi: Vífazos­lav Móricé, Jozef Prokešé és Ľudovít Černáké, akit csak néhány napja választottak meg a párt élére. Kezdetben vala Vít'azoslav Móric. Általában még a leghazafiasabb szlovákok is lebecsülik. Viselt dolgai, elsősorban - hogy finoman fejez­zem ki magam - kevésbé diplomatikus módsze­rei és kiszólásai miatt viszonylag rövid idő alatt kényelmetlenné vált pártja számára. Azonban akármilyen politikus is volt, bármennyire is lesaj­nálóan beszélnek róla, azt senki sem tudja tőle elvitatni, hogy volt egy felismerése, ami az egész 1989. november 17-ike utáni szlovák politikát meghatározóan befolyásolta. Az összes pártve­zető közül ő ismerte fel először, hogy a naciona­lizmus ebben az országban az a mozgató erő, amelynek igénybe vételével százezrek nyerhetők meg. Emlékezzünk csak vissza 1989 végére, 1990 elejére. Ugye ott volt a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, ami nem párt volt, hanem széles skálájú mozgalom. Nem nemzeti alapon szerve­ződött, sőt... Szétbomlásához, a nemzeti szárny kialakulásához, bármilyen hihetetlen is, a morici példa adta meg a lökést. Ez, persze, nem úgy történt, hogy a szakadásra Tiajlamos politikai vezetők Móric nevét hímezték zászlajukra, ha­nem oly módon, hogy kissé kulturáltabban, jobb szervezőkészséggel, de nemzeti igét hirdetve megkezdték azok „elszippantását", akik egyéb­ként a Szlovák Nemzeti Pártra voksoltak volna. E folyamat a lelkekben végül is 1991 tavaszán, a mečiaristáknak, a NYEE-ből való kivonulása táján tetőzött. Mečiar voltaképpen „elcsente" Móric módszerét. Nagyjából a kommunista párt színe változásá­ra is ugyanígy gyakorolt hatást a Szlovák Nemze­ti Párt. A rendszer összeomlása utáni zűrzavar­ban, amjkor a kommunisták még abban sem voltak biztosak, hogy pártjukat rövidesen nem nyilvánítják-e bűnöző szervezetté, az értelme­sebb vezetők talán még komolyan is gondolták, hogy viszonylag rövid idő alatt szociáldemokrata típusú párttá alakulnak át hagyományos szociál­demokrata értékeket hangsúlyozva. Tehát nacio­nalizmus nélkül. A morici példa nyomán azonban csakhamar irányt változtattak. Rájöttek, hogy ha bekövetkezne a szocdem eszmékhez való visz­szatérés, ezzel rengeteget veszítenének, és úgyszólván semmit nem nyernének a választáso­kon. Elveszítenék a volt bolsevik párt kemény magvát, de nem lennének képesek zászlajuk alá csalogatni a szlovák társadalom szolid, a nacio­nalizmust elutasító rétegeit. A programjukat ezért módosították, a vörös zászló helyett két szem cseresznye lett a jelképük. 1990 júniusában a kommunistákra szavazók zöme úgy vonult az urnákhoz, hogy gallérján a kokárda is ott volt. És még dicsekedtek is megújhodási készségükkel. A nemzeti alapokon való szerveződés, termé­szetesen, a Kereszténydemokrata Mozgalmat sem kerülte ki. Ján Čarnogurský tisztában volt vele, hogy a nemzeti program hangsúlyozása nélkül már 1990-ben a politikai élet peremére kerülnek. így kitalálta a szlovákok 10 év múlva bekövetkező önállósulásának elméletét, amiben rengeteg ráció van. Hogy milyen ésszerű ez az elmélet, azt ma már Vladimír Mečiar is látja, csak nem meri bevallani. De írásom tárgya szempont­jából nem ez a lényeg, hanem az, hogy a nacio­nalista métely a szlovák politikai struktúrának legalább kétharmadát hatása alá kerítette. Viszonylag rövid idő múlva kidobták Moricot a fedélzetről. Szalonképtelennek bizonyult, és Jozef Prokeš lépett a helyébe, aki tulajdonkép­pen ugyanazt folytatta, amit elődje megkezdett, csak kulturáltabbá és kiszámíthatóbbá vált a párt működése. De volt még egy nagy különbség kettejük között: Móric komolyan vette a Szlovák Nemzeti Párt önállóságát, Prokeš pedig a De­mokratikus Szlovákiáért Mozgalom segédcsapa­tává „fejlesztette". Mielőtt megkezdődött volna a Szlovák Nemzeti Párt történelmének harmadik szakasza, tulajdon­képpen megvalósult a párt programjának fő szán­déka. Önállóvá vált Szlovákia. Van már szuvere­nitási nyilatkozat, van már alkotmány, van (ideig­lenes) köztársasági elnök. így elérkezett az ideje, hogy módosítsák programjukat. Egy rövid időre itt kapott szerepet Vladimír Miškovský, aki - úgy tűnik megnyilvánulásaiból -, hogy hajlamos lett volna kitörni a régi, szélsőségesen nacionalista béklyókból. Látszólag még Prokeš is megértéssel viseltetett iránta. Már olyan, korábban elképzel­hetetlen kijelentések is elhangzottak a párt háza­táján, hogy „rendezni kellene a magyarokhoz fűződő kapcsolatokat". Vagy: „korszerű jobbol­dali párttá kellene válni". Úgy látszik, Mečiarnak nagy szüksége van egy „tűzön-vízen keresztül" - szövetségesre. Miš­kovský ezt esetleg veszélyeztette volna, és talán még Prokeš is. így a legutóbbi országos értekez­leten új elnököt választottak, Ľudovít Černák mi­nisztert, ezt az íztelen-szagtalan menedzsert. És Miškovský is eltűnt a süllyesztőben. Az imént azt írtam: Prokeš elnöksége idején a Szlovák Nemzeti Párt a Demokratikus Szlová­kiáért Mozgalom segédcsapata volt. Meg merem kockáztatni a jóslatot: Černák vezetésével Nem­zeti Front-típusú párttá válik a Szlovák Nemzeti Párt. Megérdemli! JÓT H MIHÁLY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom