Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-01 / 232. szám, csütörtök
—Ó75ZÓ..I — .ilium A BUKARESTI ADATOK SZERINT AZ RMDSZ A VÁRTNÁL JOBBAN SZEREPELT A VILÁGSAJTÓBÓL Alighogy sikerült nehézségek árán megkötni és a politika napirendjéről levenni a német-csehszlovák szerződést, Csehszlovákiában ismét a figyelem központjába került az említett dokumentum - írta tegnapi számában a DER TAGESSPIEGEL című berlini napilap. Ennek az az oka, hogy Vladimír Mečiar szlovák kormányfő javasolta: a föderáció szétesése után Bonnal tárgyalni kellene egy új szerződésről. A lap megállapítása szerint Mečiar valójában Szlovákia „külpolitikai felszabadítására" törekszik. Pozsony és Budapest között még a szlovák függetlenség kihirdetése előtt éles szóváltásra került sor, így Mečiar valószínűleg arra a következtetésre jutott: eljött a kellő pillanat a Prága-Budapest tengely ellensúlyának létrehozására. Mečiar még arra is hajlandóságot mutatott, hogy kártérítést fizessen a kitelepített kárpáti németeknek, s ezzel erkölcsileg megleckéztette a cseheket. Pedig jól tudja, hogy jelentéktelen összegekről van szó ahhoz a kártérítéshez képest, amelyet a cseheknek kellene fizetniük a kitelepített németeknek. Ám tapintatosan hallgatott arról, hogy Pozsony hajlandó lenne-e kártérítést fizetni a kitoloncolt magyarok sokkal népesebb táborának - írta befejezésül a Der Tagesspiegel. Romániában tegnap közzétették a vasárnapi parlamenti és elnökválasztások végleges, de egyelőre még nem hivatalos eredményeit. Az államfői posztért folyó küzdelemben a baloldal jelöltje, Ion Iliescu mintegy 48 százalékot, a centrista Demokratikus Konvent kandidátusa, Emil Constantinescu 31 százaléknyi szavazatot kapott. A választások előzetes eredménye alapján nyolc párt, illetve koalíció került be az új román törvényhozásba. Az Iliescu-féle Demokratikus Nemzeti Megmentési Front a szavazatok mintegy 28, míg a Demokratikus Konvent a szavazatok 20 százalékát szerezte meg. A Petre Roman-féle Nemzeti Megmentési Front lett a harmadik, 10 százalék feletti eredménnyel. Negyedik a Román Nemzeti Egységpárt, mig az ötödik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Mindkettő a voksok valamivel több, mint 8 százalékát kapta. Az RMDSZ számára ez nagy siker, hiszen kb. egy százalékkal kapott többet, mint az 1990-es választásokon, illetve amekkora a magyarok részaránya Románia lakosságában. Bejutott még a parlamentbe a szélsőségesen soviniszta Nagy-Románia Párt, a neokommunista Román Szocialista Munkapárt és a Demokratikus Agrárpárt, melyeknek alig sikerült átlépniük a bejutáshoz szükséges 3 százalékos küszöböt. Bukaresti politikai körökben időközben már megkezdődött a tapogatózás, a nagy politikai sakkjátszma az új kormány megalakítása körül. Iliescuék, úgy látszik, realista módon mérték fel a helyzetet és látják, hogy nehéz lesz a dolguk. Adrian Nastase, a DNMF elnökhelyettese, a jelenlegi külügyminiszter, aki megfigyelők véleménye szerint valószínűleg megbízatást kap majd az új kormány összeállítására, fővárosi sajtóértekezletén egy „nemzeti egységkormányt" javasolt. Ebben helye lenne az Iliescu-párt mellett a Demokratikus Konvent, az NMF és az RMDSZ képviselőinek is. Hasonló szellemben nyilatkozott Ion Iliescu is a nyugatnémet Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. Hangsúlyozta, hogy a kormányalakításban az RMDSZ együttműködésével is számol. Ugyanakkor pártja eddigi irányvonalától kissé eltérően, tartózkodóbban szólt a nacionalista erőkkel való együttműködésről. Mindez jelzi, hogy Iliescuék megpróbálnak olyan kormányt alakítani, amely a külföld szemében is szalonképes lehetne. Az ellenzék azonban egyelőre nem kér ebből, képviselői kijelentették: Iliescuék próbálják meg egyedül megvalósítani realitást nélkülöző ígéreteiket, melyeket a választásolt előtt tettek a lakosságnak. KOKES JÁNOS 1992. OKTÓBER 1. FORDULT A KOCKA Valóságos népünnepély volt tegnapra virradó éjszaka Braziliában azt követően, hogy a képviselőház szavazattöbbséggel döntött Collor de Mello államfő menesztése mellett. A kormányválságot előidéző, korrupciós botrány főszereplője feletti végleges ítéletet a szenátus mondja ki, ám a hírforrások szerint senki sem kételkedik abban, hogy a parlamenti határozat nyomán elnöki tisztségéből ideiglenesen - egyelőre 180 napra - felfüggesztett Collor valaha visszatér hivatalába. Oda majd, nyilván, Itamar Franco, az alelnök költözhet be - legalábbis a törvények így rendelkeznek az utódlásról. Brazíliában a korrupció a hétköznapok velejárója, a kisebbfajta machinációk, a politikai berkekben végbemenő csereberék megszokottak és általában megbocsáthatók, de csak addig, amig, úgymond, aprópénz a tét. Collor azonban nagy tételekben játszott cinkosaival; két és fél év alatt kb. hat milliót harácsolt össze. Most fordult a kocka: neki kell fizetnie... (ug) NÉHÁNY SORBAN S trasbourgban tegnap kezdődött meg az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének őszi ülésszaka, amelyen elsősorban a volt Jugoszláviában kialakult válságról lesz szó. Ezenkívül a résztvevőknek véleményt kellene nyilvánítaniuk az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelmére létrehozott ellenőrző mechanizmus „radikális reformjára" tett javaslatról. A szombati vitában részt vesz lord Owen, a genfi Jugoszláviai-konferencia társelnöke is. B onni jelentések szerint a Németország keleti részében állomásozó volt szovjet egységeknek immár több mint a felét kivonták az ország területéről. A többi - mintegy 250 ezer katona, polgári alkalmazott és családtag - 1994 végéig távozik Németországból. Hartmut Foertsch tábornok, a Bundeswehr képviselője Berlinben tájékoztatott róla, hogy két évvel ezelőtt, amikor megkezdődött a szovjet csapatkivonás, mintegy 550 ezer katona és polgári személy, 112 ezer különböző fegyver és 2,5 millió tonna hadianyag volt Németországban. Foertsch azt is közölte, hogy eddig 250 katona kért politikai menedékjogot Németországban. J ohn Major brit kormányfő tegnap délután Párizsba utazott, hogy Francois Mitterrand államfővel tárgyalásokat folytasson a maastrichti szerződésről és az Európai Valutarendszerről, melynek Nagy-Britannia már csak formálisan tagja, mivel nem volt hajlandó az említett rendszerben érvényes átváltási mechanizmus (ERM) szabályai szerint eljárni. Major arról akarja meggyőzni Franciaországot és az EK többi tagállamát, hogy meg kell változtatni a mechanizmust, melyből két héttel ezelőtt kilépett a brit font. A BBC kommentátora szerint nem valószínű, hogy Mitterrand elnök egyetért majd a változtatásokkal. Z viad Gamszahurdia, a megbuktatott grúz elnök hívei tegnap reggel támadást hajtottak végre egy nyugat-grúziai rendőrállomás ellen. Erről az AP hírügynökség tájékoztatott Vlagyimir Gogalsvilire, a grúz belügyminisztérium szóvivőjére hivatkozva. A tűzharc során tiz támadó megsebesült és négy rendőr életét vesztette - tájékoztatott a szóvivő. V alerij Zorkin, az orosz alkotmánybíróság elnöke kedden azzal vádolta meg Mihail Gorbacsov volt szovjet elnököt, hogy megsértette az ország legfelsőbb bírói szervét. Gorbacsov ugyanis hétfőn közölte, hogy nem jelenik meg a bíróság előtt, amely az SZKP tevékenységének betiltásáról szóló elnöki rendelet törvényességét vizsgálja. Az ITAR-TASZSZ hírügynökség szerint Gorbacsov ugyan megállapította: tiszteli az alkotmánybíróságot, ám véleménye szerint visszaélhetnének jelenlétével a bírósági tárgyaláson. HIREK - VELEMENYEK AZ ELSÓ HIVATALOS MEGHÍVÁS . SZLOVÁKIAI MAGYAR KÉPVISELŐK BUDAPESTEN A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportjának meghívására háromnapos budapesti látogatáson tartózkodott a csehszlovák. Szövetségi Gyűlés Coexistentia parlamenti klubjának és a Szlovák Nemzeti Tanács Együttélés-Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti klubjának küldöttsége. A küldöttséget Duray Miklós vezette. További tagjai: Bábi Péter, Stanislav Gawlik, Pázmány Péter Szövetségi Gyűlés-beli képviselők, Bauer Edit, Csáky Pál, Duka Zólyomi Árpád és Komlósy Zsolt, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői. A három nap gazdag programjának keretén belül beszélgetésre került sor Szabad Györggyel, a magyar Országgyűlés elnökével, valamint Antall József kormányfővel. A küldöttség eszmecserét folytatott továbbá Kádár Bélával, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterével, Entz Géza címzetes államtitkárral, a Határontúli Magyarok Hivatalának elnökével és Wolfart Jánossal, a. Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnökével. Találkozott Kónya Imrével, az MDFfrakcióvezetöjével, Csóti Györggyel, ä külügyi bizottság alelnökével, a külügyi, a környezetvédelmi, a z emberjogi bizottság több tagjával és rövid látogatást tett az MDF frakcióülésén. A küldöttség tagjai részt vettek a parlament plenáris ülésén a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvénytervezet előterjesztése alkalmából, és meghallgatták a parlamenti frakciók szónokainak véleménynyilvánítását a törvénytervezetről. Programon kívül rövid eszmecserét folytattak a Szabad Demokraták Szövetsége frakcióvezetőjével, Tardos Mártonnal és néhány további SZDSZ parlamenti képviselővel, elsősorban a csehszlovákiai belpolitikai helyzetről és a magyarországi kisebbségi törvénytervezetről. Szakmai beszélgetést folytattak az oktatási törvénytervezet előkészítőivel a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban, és a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséről a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában. A látogatás politikai súlyát az adja, hogy a magyar politikai vezetés először hívta meg hivatalosan a két csehszlovákiai magyar politikai mozgalmat. Az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom a rendszerváltás óta jelen van Csehszlovákia politikai életében. A meghívás az 1992 júniusában megválasztott új kisebbségi politikai reprezentációnak szólt. A látogatásra abban az időben került sor, amikor Csehszlovákia a kettéválás előtt áll és az ország államjogi elrendezésének kérdése nyitott. A szlovák-magyar viszonyt több megoldatlan probléma terheli. A tárgyalások legfőbb témája a nemzeti kisebbségek jogi helyzetének várható változásai a Szlovák Köztársaság Alkotmányának elfogadása után, a bősi vízi erőmű kérdésének megítélése a közvetlenül érintett lakosság körében. A tárgyalások során hangsúlyt kaptak az önállósuló Szlovákia európai integrálódásának feltételei. A delegáció tagjai nagyon fontosnak tartják, hogy az önálló Szlovákia majdan ne szigetelődjön el, hanem bekapcsolódjon az európai államok közösségébe. Feladatuknak tartják hozzájárulni ahhoz, hogy Szlovákia nyitott ország legyen, jogrendje azonosítható legyen az európai államok jogrendjével, érvényesüljön az önkormányzati és önigazgatási elv, az emberi és kisebbségi jogok betartása és erősödjön a piacorientált gazdaság. A csehszlovákiai magyar politikusok példaértékűnek tartják azt az elvet, amelyet a magyar kormánynak a Magyarok III. Világtalálkozója kapcsán közzétett nyilatkozáta szögez le, miszerint a magyar kormány a kisebbségben élő magyarok helyzetének javítására csak azokat a megoldási formákat fogja támogatni, amelyeket az érintett kisebbségek legitim képviselői fogalmaznak meg. A magyarországi kapcsolatok építésében és ápolásában ezt az elvet tartják mértékadónak. Budapest, 1992 szeptember 30. A csehszlovákiai magyar parlamenti klubok küldöttsége SUBIC BAY MÁR MANILÁÉ Az USA tegnap ünnepélyes ceremónia keretében formálisan is átadta a Fülöp-szigetieknek a Subic Bay haditengerészeti támaszpontot. Ezzel az aktussal véget ért Washington csaknem százéves katonai jelenléte az egykori amerikai gyarmaton. A manilai kormány azzal számol, hogy gazdaságilag is tudja hasznosítani a támaszpontot, méghozzá elsőrendű kikötőként. A támaszpont hozzávetőleg 1300 amerikai katonája azonban még a Fülöp-szigeteken marad, a Cubi légi megfigyelőállomásra irányítják őket, azt ugyanis csak november 24-én kell az amerikaiaknak elhagyniuk. A Fülöp-szigeteken az USA-nak több kicsi mellett két óriási hadibázisa volt, a Subic Bay és a Clark Field légitámaszpont. Ez utóbbit a múlt év júniusában a Pinatubo tűzhányó kitörése teljesen megsemmisítette. A többi bázist pedig azért kell bezárni, mert a manilai szenátus tavaly nem hagyta jóvá az új katonai szerződést az Egyesült Államokkal. Alistál község jubilieumi ünnepsége alkalmából népművészeti kirakodóvásárt rendez 1992. október 11 -én, vasárnap a község önkormányzata. Felhívjuk az ilyen jellegű tevékenységet végzők figyelmét, hogy részvételi szándékukat jelezzék a községi hivatalban 1992. október 3-ig. Telefonszámok: 902 33, Bartalos Erzsébet v 901 01, Fiala Lajos mérnök UP-1711 N emcsak a Jelcin-féle vezetés, de Tokio sem akarja igazából, hogy olyan rossz legyen az orosz-japán viszony, mint amilyet szakértők jósoltak két héttel ezelőtt, Jelcin látogatásának lemondásakor. Az orosz elnök ugyanis kényszerpályára került, a látogatást le kellett mondania, bár tisztában volt vele, hogy ezáltal az ország számára a Kuril-szigetnél is fontosabb gazdasági támogatástól eshet el. Ezért volt meglepő a keddi japán hangnemváltás, amely egyáltalán nem illett a korábbi kemény tokiói figyelmeztetések sorába, miszerint a négy sziget visszaadása - vagy legalábbis a szándék kinyilvánítása - nélkül Japán nem ad hiteleket. Hata Cotumu, a tokiói kormány pénzügyminisztere most felszólította a fejlett országokat, hogy segítsenek Oroszországnak a piacgazdaságra való átállásban. Maga Japán az idei év végéig másfél milliárd dollárt ad Moszkvának. Ez az összeg része annak a 2,65 milliárdnak, amelyet Tokióban már korábban jóváhagytak. Ezen kívül ugyancsak kedden írták alá Moszkvában azt a megállapodást, amely szerint további 100 millió dolláros hitelt nyújtanak az oroszoknak élelmiszer-vásárlásra. Tokio tehát nem zárta el a hitelcsapot, és ez jó, mivel tanúsítja: a nemzeti büszkeség helyett a józan mérlegelés dönt. Tokióban értik Jelcin gondjait. Lényegében egy évig tartott az orosz elnök útjának előkészítése, s különösen a nyári hónapokban vált világossá: mind a moszkvai parlament, mind a radikális erők (jobbról is, balról is) támadják a külügyminisztérium irányvonalát. Sokan azt mondták, ez is Gorbacsov átkos öröksége, ő tett legutóbbi tokiói látogatása során felelőtlen ígéreteket a japánoknak. A parlamenti vita lényege egy mondatba sűrítve az volt, hogy egy talpalatnyi földet sem szabad Tokiónak visszaadni, mert ez precedenst TOKIÓ REALIZMUSA teremthetne, nagyon sokan jelentkezhetnének, akiknek területi követeléseik vannak Oroszországgal szemben. De az igazi ok inkább lélektani. Az oroszok presztízskérdést csinálnak a dologból, megalázónak tartanák, ha eleget kellene tenniük a háborús vesztes fél évszázados követeléseinek. Mert a Szovjetunió szétesése után is működnek még - és milyen erősen! - a birodalmi reflexek azon az alapon, hogy ha már semmink sincs és olyan szegények is vagyunk, mint a templom egere, legalább a büszkeségünk maradjon meg és valami a régi dicsőségből. Ezért sok honatya még fejeket is követelt, elsősorban Kozirev külügyminiszterét, mondván, hogy e tárca tevékenysége sérti az orosz érdekeket. Egy ideig úgy tűnt, a Kuril-szigetek miatt, pontosabban a Jelcin-út lemondása miatt Japánban is fejek fognak hullani, mert túl merev, kemény volt a Japán álláspont, nélkülözte a megegyezéshez szükséges hajlékonyságot. Még az útelőkészítés stádiumában mondta Jelcin, hogy a Kuril-probléma rendezésének 14 féle változatát akarja Tokióban előterjeszteni, s ezért szinte biztos, hogy lesz megoldás. Nos, nem lehetett, mert a 15. lehetőséget kellett választania. Közben a vitatott területen is betartottak Jelcinéknek, ami bizonyítja, hogy az orosz a szovjet Moszkváé volt. Valentyin Fjodorov, Szahalin terület kormányzója, aki alá a négy sziget is tartozik,Jelcin háta mögött szerződést írt alá egy hongkongi céggel, és Sikotan szigeten egy 300 hektáros területet adott neki bérbe ötven évre, a természeti kincsek kiaknázására. Ezen Tokióban nagyon felháborodtak, s Jelcin ajkáról is lefagyott a mosoly. A botrányt csak fokozta, amikor kiderült, hogy a kontraktust megkötő Carlson and Kaplan cégnek nyoma veszett, eltűnt. A sajtó valami óriási disznóságot szimatolt az ügy mögött. Japán tehát túltette magát a Jelcin-út meghiúsulása miatti csalódottságon, hiszen látja, hogy az orosz elnök és a reformszárny otthoni helyzete ismét mennyire ingatag lett. Tudja, ha a Gajdarkabinet gazdaságpolitikája kudarcot vall és ezért mennie kell, akkor csak egy nacionalistább garnitúra jöhet, s ezzel szertefoszlanak Japán Kurilreményei is. Ezért inkább megsegíti Jelcinéket - persze, nem fenntartások nélkül. MALINÁK ISTVÁN