Új Szó, 1992. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-01 / 232. szám, csütörtök

—Ó75ZÓ..I — .ilium A BUKARESTI ADATOK SZERINT AZ RMDSZ A VÁRTNÁL JOBBAN SZEREPELT A VILÁGSAJTÓBÓL Alighogy sikerült nehézségek árán megkötni és a politika napi­rendjéről levenni a német-csehszlo­vák szerződést, Csehszlovákiában ismét a figyelem központjába került az említett dokumentum - írta teg­napi számában a DER TAGESSPIEGEL című berlini napi­lap. Ennek az az oka, hogy Vladimír Mečiar szlovák kormányfő javasol­ta: a föderáció szétesése után Bon­nal tárgyalni kellene egy új szerző­désről. A lap megállapítása szerint Me­čiar valójában Szlovákia „külpoliti­kai felszabadítására" törekszik. Po­zsony és Budapest között még a szlovák függetlenség kihirdetése előtt éles szóváltásra került sor, így Mečiar valószínűleg arra a követ­keztetésre jutott: eljött a kellő pilla­nat a Prága-Budapest tengely ellen­súlyának létrehozására. Mečiar még arra is hajlandóságot mutatott, hogy kártérítést fizessen a kitelepített kár­páti németeknek, s ezzel erkölcsileg megleckéztette a cseheket. Pedig jól tudja, hogy jelentéktelen összegek­ről van szó ahhoz a kártérítéshez képest, amelyet a cseheknek kelle­ne fizetniük a kitelepített németek­nek. Ám tapintatosan hallgatott ar­ról, hogy Pozsony hajlandó lenne-e kártérítést fizetni a kitoloncolt ma­gyarok sokkal népesebb táborának - írta befejezésül a Der Tagesspie­gel. Romániában tegnap közzétették a vasárnapi parlamenti és elnökvá­lasztások végleges, de egyelőre még nem hivatalos eredményeit. Az államfői posztért folyó küzde­lemben a baloldal jelöltje, Ion Ilies­cu mintegy 48 százalékot, a centris­ta Demokratikus Konvent kandidátu­sa, Emil Constantinescu 31 száza­léknyi szavazatot kapott. A választások előzetes eredmé­nye alapján nyolc párt, illetve koalí­ció került be az új román törvényho­zásba. Az Iliescu-féle Demokratikus Nemzeti Megmentési Front a szava­zatok mintegy 28, míg a Demokrati­kus Konvent a szavazatok 20 száza­lékát szerezte meg. A Petre Ro­man-féle Nemzeti Megmentési Front lett a harmadik, 10 százalék feletti eredménnyel. Negyedik a Ro­mán Nemzeti Egységpárt, mig az ötödik a Romániai Magyar Demok­rata Szövetség. Mindkettő a voksok valamivel több, mint 8 százalékát kapta. Az RMDSZ számára ez nagy siker, hiszen kb. egy százalékkal kapott többet, mint az 1990-es vá­lasztásokon, illetve amekkora a ma­gyarok részaránya Románia lakos­ságában. Bejutott még a parlament­be a szélsőségesen soviniszta Nagy-Románia Párt, a neokommu­nista Román Szocialista Munkapárt és a Demokratikus Agrárpárt, me­lyeknek alig sikerült átlépniük a be­jutáshoz szükséges 3 százalékos küszöböt. Bukaresti politikai körökben idő­közben már megkezdődött a tapo­gatózás, a nagy politikai sakkjátsz­ma az új kormány megalakítása kö­rül. Iliescuék, úgy látszik, realista módon mérték fel a helyzetet és látják, hogy nehéz lesz a dolguk. Adrian Nastase, a DNMF elnökhe­lyettese, a jelenlegi külügyminiszter, aki megfigyelők véleménye szerint valószínűleg megbízatást kap majd az új kormány összeállítására, fővá­rosi sajtóértekezletén egy „nemzeti egységkormányt" javasolt. Ebben helye lenne az Iliescu-párt mellett a Demokratikus Konvent, az NMF és az RMDSZ képviselőinek is. Hasonló szellemben nyilatkozott Ion Iliescu is a nyugatnémet Frank­furter Allgemeine Zeitungnak. Hang­súlyozta, hogy a kormányalakítás­ban az RMDSZ együttműködésével is számol. Ugyanakkor pártja eddigi irányvonalától kissé eltérően, tartóz­kodóbban szólt a nacionalista erők­kel való együttműködésről. Mindez jelzi, hogy Iliescuék megpróbálnak olyan kormányt alakítani, amely a külföld szemében is szalonképes lehetne. Az ellenzék azonban egyelőre nem kér ebből, képviselői kijelentet­ték: Iliescuék próbálják meg egyedül megvalósítani realitást nélkülöző ígéreteiket, melyeket a választásolt előtt tettek a lakosságnak. KOKES JÁNOS 1992. OKTÓBER 1. FORDULT A KOCKA Valóságos népünnepély volt teg­napra virradó éjszaka Braziliában azt követően, hogy a képviselőház szavazattöbbséggel döntött Collor de Mello államfő menesztése mel­lett. A kormányválságot előidéző, korrupciós botrány főszereplője fe­letti végleges ítéletet a szenátus mondja ki, ám a hírforrások szerint senki sem kételkedik abban, hogy a parlamenti határozat nyomán el­nöki tisztségéből ideiglenesen - egyelőre 180 napra - felfüggesz­tett Collor valaha visszatér hivatalá­ba. Oda majd, nyilván, Itamar Fran­co, az alelnök költözhet be - leg­alábbis a törvények így rendelkez­nek az utódlásról. Brazíliában a korrupció a hétköz­napok velejárója, a kisebbfajta ma­chinációk, a politikai berkekben vég­bemenő csereberék megszokottak és általában megbocsáthatók, de csak addig, amig, úgymond, apró­pénz a tét. Collor azonban nagy tételekben játszott cinkosaival; két és fél év alatt kb. hat milliót harácsolt össze. Most fordult a kocka: neki kell fizetnie... (ug) NÉHÁNY SORBAN S trasbourgban tegnap kezdődött meg az Európa Tanács parla­menti közgyűlésének őszi üléssza­ka, amelyen elsősorban a volt Ju­goszláviában kialakult válságról lesz szó. Ezenkívül a résztvevőknek vé­leményt kellene nyilvánítaniuk az emberi jogok és az alapvető sza­badságjogok védelmére létrehozott ellenőrző mechanizmus „radikális reformjára" tett javaslatról. A szom­bati vitában részt vesz lord Owen, a genfi Jugoszláviai-konferencia társelnöke is. B onni jelentések szerint a Né­metország keleti részében állo­másozó volt szovjet egységeknek immár több mint a felét kivonták az ország területéről. A többi - mintegy 250 ezer katona, polgári alkalmazott és családtag - 1994 végéig távozik Németországból. Hartmut Foertsch tábornok, a Bundeswehr képviselője Berlinben tájékoztatott róla, hogy két évvel ezelőtt, amikor megkezdődött a szovjet csapatkivonás, mintegy 550 ezer katona és polgári személy, 112 ezer különböző fegyver és 2,5 millió tonna hadianyag volt Német­országban. Foertsch azt is közölte, hogy eddig 250 katona kért politikai menedékjogot Németországban. J ohn Major brit kormányfő tegnap délután Párizsba utazott, hogy Francois Mitterrand államfővel tár­gyalásokat folytasson a maastrichti szerződésről és az Európai Valuta­rendszerről, melynek Nagy-Britan­nia már csak formálisan tagja, mivel nem volt hajlandó az említett rend­szerben érvényes átváltási mecha­nizmus (ERM) szabályai szerint el­járni. Major arról akarja meggyőzni Franciaországot és az EK többi tag­államát, hogy meg kell változtatni a mechanizmust, melyből két héttel ezelőtt kilépett a brit font. A BBC kommentátora szerint nem valószí­nű, hogy Mitterrand elnök egyetért majd a változtatásokkal. Z viad Gamszahurdia, a megbuk­tatott grúz elnök hívei tegnap reggel támadást hajtottak végre egy nyugat-grúziai rendőrállomás ellen. Erről az AP hírügynökség tájékozta­tott Vlagyimir Gogalsvilire, a grúz belügyminisztérium szóvivőjére hi­vatkozva. A tűzharc során tiz táma­dó megsebesült és négy rendőr éle­tét vesztette - tájékoztatott a szó­vivő. V alerij Zorkin, az orosz alkot­mánybíróság elnöke kedden azzal vádolta meg Mihail Gorbacsov volt szovjet elnököt, hogy megsér­tette az ország legfelsőbb bírói szer­vét. Gorbacsov ugyanis hétfőn kö­zölte, hogy nem jelenik meg a bíró­ság előtt, amely az SZKP tevékeny­ségének betiltásáról szóló elnöki rendelet törvényességét vizsgálja. Az ITAR-TASZSZ hírügynökség szerint Gorbacsov ugyan megállapí­totta: tiszteli az alkotmánybíróságot, ám véleménye szerint visszaélhet­nének jelenlétével a bírósági tárgya­láson. HIREK - VELEMENYEK AZ ELSÓ HIVATALOS MEGHÍVÁS . SZLOVÁKIAI MAGYAR KÉPVISELŐK BUDAPESTEN A Magyar Demokrata Fórum or­szággyűlési képviselőcsoportjának meghívására háromnapos budapes­ti látogatáson tartózkodott a cseh­szlovák. Szövetségi Gyűlés Coexis­tentia parlamenti klubjának és a Szlovák Nemzeti Tanács Együtt­élés-Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti klubjának kül­döttsége. A küldöttséget Duray Mik­lós vezette. További tagjai: Bábi Péter, Stanislav Gawlik, Pázmány Péter Szövetségi Gyűlés-beli képvi­selők, Bauer Edit, Csáky Pál, Duka Zólyomi Árpád és Komlósy Zsolt, a Szlovák Nemzeti Tanács képvi­selői. A három nap gazdag programjá­nak keretén belül beszélgetésre ke­rült sor Szabad Györggyel, a ma­gyar Országgyűlés elnökével, vala­mint Antall József kormányfővel. A küldöttség eszmecserét folyta­tott továbbá Kádár Bélával, a nem­zetközi gazdasági kapcsolatok mi­niszterével, Entz Géza címzetes ál­lamtitkárral, a Határontúli Magyarok Hivatalának elnökével és Wolfart Jánossal, a. Nemzeti és Etnikai Ki­sebbségi Hivatal elnökével. Találko­zott Kónya Imrével, az MDFfrakció­vezetöjével, Csóti Györggyel, ä külügyi bizottság alelnökével, a külügyi, a környezetvédelmi, a z emberjogi bizottság több tagjával és rövid látogatást tett az MDF frakció­ülésén. A küldöttség tagjai részt vettek a parlament plenáris ülésén a nem­zeti és etnikai kisebbségekről szóló törvénytervezet előterjesztése alkal­mából, és meghallgatták a parla­menti frakciók szónokainak véle­ménynyilvánítását a törvényterve­zetről. Programon kívül rövid eszmecse­rét folytattak a Szabad Demokraták Szövetsége frakcióvezetőjével, Tar­dos Mártonnal és néhány további SZDSZ parlamenti képviselővel, el­sősorban a csehszlovákiai belpoliti­kai helyzetről és a magyarországi kisebbségi törvénytervezetről. Szakmai beszélgetést folytattak az oktatási törvénytervezet előké­szítőivel a Művelődési és Közoktatá­si Minisztériumban, és a két ország gazdasági kapcsolatainak fejleszté­séről a Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok Minisztériumában. A látogatás politikai súlyát az ad­ja, hogy a magyar politikai vezetés először hívta meg hivatalosan a két csehszlovákiai magyar politikai mozgalmat. Az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Keresztény­demokrata Mozgalom a rendszer­váltás óta jelen van Csehszlovákia politikai életében. A meghívás az 1992 júniusában megválasztott új kisebbségi politikai reprezentáció­nak szólt. A látogatásra abban az időben került sor, amikor Csehszlovákia a kettéválás előtt áll és az ország államjogi elrendezésének kérdése nyitott. A szlovák-magyar viszonyt több megoldatlan probléma terheli. A tárgyalások legfőbb témája a nemzeti kisebbségek jogi helyze­tének várható változásai a Szlovák Köztársaság Alkotmányának elfoga­dása után, a bősi vízi erőmű kérdé­sének megítélése a közvetlenül érintett lakosság körében. A tárgyalások során hangsúlyt kaptak az önállósuló Szlovákia eu­rópai integrálódásának feltételei. A delegáció tagjai nagyon fontosnak tartják, hogy az önálló Szlovákia majdan ne szigetelődjön el, hanem bekapcsolódjon az európai államok közösségébe. Feladatuknak tartják hozzájárulni ahhoz, hogy Szlovákia nyitott ország legyen, jogrendje azo­nosítható legyen az európai államok jogrendjével, érvényesüljön az ön­kormányzati és önigazgatási elv, az emberi és kisebbségi jogok betartá­sa és erősödjön a piacorientált gaz­daság. A csehszlovákiai magyar politiku­sok példaértékűnek tartják azt az elvet, amelyet a magyar kormány­nak a Magyarok III. Világtalálko­zója kapcsán közzétett nyilatkozáta szögez le, miszerint a magyar kor­mány a kisebbségben élő magyarok helyzetének javítására csak azokat a megoldási formákat fogja támo­gatni, amelyeket az érintett kisebb­ségek legitim képviselői fogalmaz­nak meg. A magyarországi kapcso­latok építésében és ápolásában ezt az elvet tartják mértékadónak. Budapest, 1992 szeptember 30. A csehszlovákiai magyar parlamenti klubok küldöttsége SUBIC BAY MÁR MANILÁÉ Az USA tegnap ünnepélyes ceremónia keretében formálisan is átadta a Fülöp-szigetieknek a Subic Bay haditengerészeti támaszpontot. Ezzel az aktussal véget ért Washington csaknem százéves katonai jelenléte az egykori amerikai gyarmaton. A manilai kormány azzal számol, hogy gazda­ságilag is tudja hasznosítani a támaszpontot, méghozzá elsőrendű kikötő­ként. A támaszpont hozzávetőleg 1300 amerikai katonája azonban még a Fülöp-szigeteken marad, a Cubi légi megfigyelőállomásra irányítják őket, azt ugyanis csak november 24-én kell az amerikaiaknak elhagyniuk. A Fülöp-szigeteken az USA-nak több kicsi mellett két óriási hadibázisa volt, a Subic Bay és a Clark Field légitámaszpont. Ez utóbbit a múlt év júniusában a Pinatubo tűzhányó kitörése teljesen megsemmisítette. A többi bázist pedig azért kell bezárni, mert a manilai szenátus tavaly nem hagyta jóvá az új katonai szerződést az Egyesült Államokkal. Alistál község jubilieumi ünnepsége alkalmából népművészeti kirakodóvásárt rendez 1992. október 11 -én, vasárnap a község önkormányzata. Felhívjuk az ilyen jellegű tevékenységet végzők figyelmét, hogy részvételi szándékukat jelezzék a községi hivatalban 1992. október 3-ig. Telefonszámok: 902 33, Bartalos Erzsébet v 901 01, Fiala Lajos mérnök UP-1711 N emcsak a Jelcin-féle vezetés, de Tokio sem akarja igazából, hogy olyan rossz legyen az orosz-japán viszony, mint amilyet szakértők jósoltak két héttel ezelőtt, Jelcin látoga­tásának lemondásakor. Az orosz elnök ugyanis kényszerpályára került, a látogatást le kellett mondania, bár tisztában volt vele, hogy ezáltal az ország számára a Kuril-szigetnél is fontosabb gazdasági támogatástól eshet el. Ezért volt meg­lepő a keddi japán hangnemváltás, amely egyálta­lán nem illett a korábbi kemény tokiói figyelmez­tetések sorába, miszerint a négy sziget vissza­adása - vagy legalábbis a szándék kinyilvánítása - nélkül Japán nem ad hiteleket. Hata Cotumu, a tokiói kormány pénzügymi­nisztere most felszólította a fejlett országokat, hogy segítsenek Oroszországnak a piacgazda­ságra való átállásban. Maga Japán az idei év végéig másfél milliárd dollárt ad Moszkvának. Ez az összeg része annak a 2,65 milliárdnak, ame­lyet Tokióban már korábban jóváhagytak. Ezen kívül ugyancsak kedden írták alá Moszkvában azt a megállapodást, amely szerint további 100 millió dolláros hitelt nyújtanak az oroszoknak élelmiszer-vásárlásra. Tokio tehát nem zárta el a hitelcsapot, és ez jó, mivel tanúsítja: a nemzeti büszkeség helyett a józan mérlegelés dönt. Tokióban értik Jelcin gondjait. Lényegében egy évig tartott az orosz elnök útjának előkészítése, s különösen a nyári hónapokban vált világossá: mind a moszkvai parlament, mind a radikális erők (jobbról is, balról is) támadják a külügyminiszté­rium irányvonalát. Sokan azt mondták, ez is Gorbacsov átkos öröksége, ő tett legutóbbi tokiói látogatása során felelőtlen ígéreteket a japánok­nak. A parlamenti vita lényege egy mondatba sűrítve az volt, hogy egy talpalatnyi földet sem szabad Tokiónak visszaadni, mert ez precedenst TOKIÓ REALIZMUSA teremthetne, nagyon sokan jelentkezhetnének, akiknek területi követeléseik vannak Oroszor­szággal szemben. De az igazi ok inkább lélekta­ni. Az oroszok presztízskérdést csinálnak a do­logból, megalázónak tartanák, ha eleget kellene tenniük a háborús vesztes fél évszázados köve­teléseinek. Mert a Szovjetunió szétesése után is működ­nek még - és milyen erősen! - a birodalmi reflexek azon az alapon, hogy ha már semmink sincs és olyan szegények is vagyunk, mint a templom egere, legalább a büszkeségünk ma­radjon meg és valami a régi dicsőségből. Ezért sok honatya még fejeket is követelt, elsősorban Kozirev külügyminiszterét, mondván, hogy e tár­ca tevékenysége sérti az orosz érdekeket. Egy ideig úgy tűnt, a Kuril-szigetek miatt, pontosab­ban a Jelcin-út lemondása miatt Japánban is fejek fognak hullani, mert túl merev, kemény volt a Japán álláspont, nélkülözte a megegyezéshez szükséges hajlékonyságot. Még az útelőkészítés stádiumában mondta Jelcin, hogy a Kuril-probléma rendezésének 14 féle változatát akarja Tokióban előterjeszteni, s ezért szinte biztos, hogy lesz megoldás. Nos, nem lehetett, mert a 15. lehetőséget kellett vá­lasztania. Közben a vitatott területen is betartot­tak Jelcinéknek, ami bizonyítja, hogy az orosz a szovjet Moszkváé volt. Valentyin Fjodorov, Szahalin terület kormányzója, aki alá a négy sziget is tartozik,Jelcin háta mögött szerződést írt alá egy hongkongi céggel, és Sikotan szigeten egy 300 hektáros területet adott neki bérbe ötven évre, a természeti kincsek kiaknázására. Ezen Tokióban nagyon felháborodtak, s Jelcin ajkáról is lefagyott a mosoly. A botrányt csak fokozta, amikor kiderült, hogy a kontraktust megkötő Carl­son and Kaplan cégnek nyoma veszett, eltűnt. A sajtó valami óriási disznóságot szimatolt az ügy mögött. Japán tehát túltette magát a Jelcin-út meghiú­sulása miatti csalódottságon, hiszen látja, hogy az orosz elnök és a reformszárny otthoni helyzete ismét mennyire ingatag lett. Tudja, ha a Gajdar­kabinet gazdaságpolitikája kudarcot vall és ezért mennie kell, akkor csak egy nacionalistább garni­túra jöhet, s ezzel szertefoszlanak Japán Kuril­reményei is. Ezért inkább megsegíti Jelcinéket - persze, nem fenntartások nélkül. MALINÁK ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom