Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-09 / 213. szám, szerda

5 MOZAIK lÚJSXÔi 1992. SZEPTEMBER 8. - TRANSZFORMÁCIÓS TERVEK NASZVADON LESZ MIRE TÁMASZKODNI Közismert, hogy Naszvad a dél­szlovákiai zöldségtermesztés egyik fel­legvára. Nem titok, hogy lakosai bi­zony gyakran emberfeletti pluszmun­ka árán teremtették meg azt a vi­szonylagos jólétet, amely bizonyítja, hogy szorgalom és tehetség tekinteté­ben nem kell a szomszédba menniük tanácsért! Mindezek ismeretében szinte hihetetlennek tűnik az a nega­tív előjelű gazdasági zuhanórepülés, amelyet az utóbbi 5-6 évben a falu egykoron szebb napokat is megért szövetkezete produkált. Jellemzőként csak néhány adat: a több mint 3 ezer hektáron gazdálkodó mezőgazdasági szövetkezet 1985-ben még 15 millió koronás nyereséggel zárta az évet, tavaly azonban már 12 milliós veszte­séget kellett elkönyvelniük. A restriktív gazdaságpolitika követ­kezményeként jelentkező pénzügyi nehézségek komoly feladatok elé ál­lítják a szövetkezet gazdasági vezeté­sét. Az értékesítési válsággal sújtott ágazat problémáira úgy kell megol­dást találniuk, hogy a közös gazdál­kodás alapelveit továbbra is fenn tud­ják tartani, miközben a szövetkezet vagyonának nevesítését is el kell vé­gezniük. Nincs tehát irigylésre méltó helyzetben Ďuríček László, a szövet­kezet elnöke, akinek vállára a gazdál­kodás mindennapos gondjai mellett a transzformáció feladatai is nehezed­nek. A vagyonnevesítési lépések tör­vény szerinti kidolgozása nem tűnik sétagaloppnak, akárcsak szerte az or­szágban nem az. Bizonyos fokig ért­hető az elnök pesszimizmusa a gaz­dasági folyamatok és a vagyonneve­sítés várható eredményeiről: — A transzformáció által végrehaj­tott vagyonnevesítés révén végre eb­ben az ágazatban is tisztázódnak a tulajdonviszonyok, ami a gazdálkodá­sunkra is kihat majd. Ennek ellenére nincsenek illúzióim. A jelenlegi gazda­sági feltételek között bárki lesz majd a nevesített vagyon gazdája, bárki ke­zében lesz a szövetkezet vezetésé­nek kormányrúdja, az értékesítési ne­hézségek miatt nagyon nehéz lesz kedvező fordulatot elérni a gazdálko­dásban. A szövetkezeti vagyon nevesítésére már megtették a törvény által előírt szükséges lépéseket. Lezajlott a jogo­sult személyek első közgyűlése, amelyre 1350 személyt hívtak meg. Akárcsak országszerte, itt is rendkívül komoly gondokat oköz a föld tulajdon­jogának igazolása. Ráadásul naszvadi specialitás, hogy a falu határában levő parcelák általában 1-5 hektárosak, a legnagyobbak alig érik el a 20 hektárt, miközben jelentős a 20 áras földtulaj­donosok száma is. A 3200 hektárra 7 ezer betétet tartanak nyilván. Az első közgyűlésig a jogosult sze­mélyeknek mintegy 80 százaléka már igazolta a tulajdonjogát. Akiknek ezt különböző okok miatt nem sikerült hi­telt érdemlően dokumentálniuk, azok a transzformációs tanácstól augusztus végéig kaptak haladékot. Mégis úgy tűnikj még így is sokan lesznek, akik ezután sem tudják majd hivatalosan bizonyítani a tulajdonjogukat. — Az említett sokakat érintő prob­léma azáltal áthidalható lehetne, hogy a nevesítésre szánt tiszta vagyont nem csupán a dokumentumokkal iga­zolt földtulajdonokra, hanem a szövet­kezet használatában levő összes föld­területre osztanák szét — vélekedett az elnök. — Ezzel a megoldással azok számára is lehetővé válna, hogy hozzájussanak jussukhoz, akik eddig valamilyen oknál fogva nem tudták bizonyítani tulajdonjogukat, (gy aki pár év múltán jelentkezne a dokumentumokkal, annak is ki tud­nánk utalni a letétben levő vagyonré­szét. (A szövetségi parlamentben ilyen javaslatot már benyújtottak a képviselők a transzformációs törvény módosítására — kérdés, vajon a plé­num elé kerül-e a megvitatása — a szerk. megjegyzése). Az osztható tiszta vagyont már fel­mérték. Naszvadon ez nem okozott különösebb gondot, mivel a szövetke­zetesítés „hőskorából" részletes és pontos nyilvántartás maradt fenn a közösbe bevitt vagyonról. A jogosult személyek által bejelenteti igényeket így már csak össze kellett hasonlítani a belső nyilvántartással. A transzformációs törvény rendel­kezése értelmében a jogosult szemé­lyek egy-egy vagyonrészt meg is vá­sárolhatnak. Naszvadon ennek érté­ke 17 ezer korona. Szomorú tapasz­talat, s egyben az ágazat iránti bizal­mat is jellemzi, hogy a megvételre felkínált vagyonrészeknek nem akadt gazdájuk, nem volt irántuk érdeklődő. A jogosult személyek első közgyű­lésén mé'ghallgatták a szövetkezet további sorsát érintő nézeteket. Nem hatott meglepetésként, hogy a meg­kérdezettek 90 százaléka továbbra is a szövetkezet fennmaradása mellett döntött. Mindez a visszaigényelt föld­tulajdon nagyságában is megmutat­kozott. Alig 180 hektárt kellett kimérni a jogos igénylőknek. Ennek tudatá­ban a szövetkezet vezetése már me­galapozott elképzelésekkel vághat neki a gazdaság jövőjét illető kon­cepció kidolgozásának. Ďuríček László úgy látja, a szükséges szer­kezetváltás mellett elengedhetetlen követelmény, hogy az egyes részle­gek önállóan gazdálkodó egységekké váljanak. A már beindított szerkezet­váltási programban komoly gondokat okoz az állattenyésztés visszafej­lesztése. Az állomány átalakítása akár 4-5 évig is eltarthat. A növény­termesztésben eddig biztos pontnak számító speciális növénytermesztés sorsa a kibontakozó államjogi viták következtében vált bizonytalanná. A naszvadi zöldség 80 százaléka eddig ugyanis csehországi piacokon talált gazdára, így az ország kettéválása esetén beszűkül számukra a piac. A kedvezőtlen előjelek ellenére sem várnak ölbe tett kézzel. A jelen­legi helyzet rákényszeríti őket, hogy szinte valamennyi terméküket feldol­gozzák és saját értékesítési hálóza­tukon keresztül is eljuttassák a fo­gyasztókhoz. 1991-ben beindították sáját vágóhídjukat, a faluban húsbol­tot- és élelmiszerüzletet, valamint vendéglőt üzemeltetnek. Ez óv máju­sától működik már a pékség, amely­hez rövidesen a dán malom nyújtotta szolgáltatások is hozzátartoznak. Úgy tűnik, Naszvadon a szövetkezeti vagyon transzformációja után is lesz­nek megfelelő kiindulópontok a gaz­dasági folyamatok folytonosságának fenntartásához. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ ÉRTHETŐ RAGASZKODÁS $ háromszáz millió korona értéket meghaladó szövetkezeti vagyont kell szétosztani csaknem 2500 jogosult személy között ahhoz, hogy a több mint öt és fél ezer hektáron gazdálko­dó Udvardi Mezőgazdasági Szövetke­zet a vagyonnevesítés által valódi tu­lajdonosok szövetkezetévé alakuljon. Az ágazatban tapasztalható gondok és nehézségek ellenére Stanislav Be­cík, a szövetkezet elnöke a folyamat lezajlását illetően mégis derűlátó. A jogosult személyek fele szövetkezeti tag, s jómagam a transzformációs ta­nács elnökeként, egyben földtulajdo­nosként is érdekelt a vagyonnevesítés pontos és zökkenőmentes lebonyolí­tásában. Udvardon azért is tűnik köny­nyebbnek a helyzet, mivel a helyi szö­vetkezet rácáfolva a nagyüzemi me­zőgazdaság gazdaságtalan voltáról terjesztett nézetekre, ezekben a vál­ságos időkben is talpon tudott marad­ni. Sőt, azon kevesek közé tartozik, amelyek az ágazatot sújtó értékesítési gondok és fizetésképtelenség ellené­re is képesek voltak nyereséget pro­dukálni. Kétségtelen, hogy ezeket az eredményeket már jóval nagyobb erő­feszítések árán érték el, s eközben je­lentősen megcsappantak az előző években felhalmozott tartalékok. Az állattenyésztést például csaknem a fe­lére kénytelenek visszafejleszteni, amely még így is több mint 4 millió koronás veszteséget mutat. Ennek el­lenére továbbra is csaknem 10 millió korona értékű beruházással, gépek és technológia vásárlásával próbálják meg fenntartani a gazdasági folyama­tok folytonosságát, hogy az új alapo­kon létrejövő szövetkezetnek ne kellr jen a nulláról indulnia. A szövetkezeti vagyon nevesítésé­ben jogosult személyek döntő több­ségben a szövetkezet fennmaradását támogatják. Igy a 23 tagú transzfor­mációs tanács, amelynek 12 tagja nincs tagviszonyban a szövetkezettel, immár intenzíven dolgozhat egy olyan transzformációs tervezeten, amely a jelenlegi szövetkezeti tagoknak és a földtulajdonosoknak egyaránt szava­tolja az igazságos besorolást. Termé­szetesen a törvény által megszabott keretek között, miközben megpróbál­ják úgy végrehajtani a vagyon nevesí­tését, hogy az a lehető legcsekélyebb mértékben akadályozza a gazdálko­dást. Érdekesség, hogy az elnök, bár elsősorban földtulajdonosként érde­kelt a vagyon felosztásában, kevés­nek tartja a törvény által megszabott 20 százalékos részesedést a szövet­kezetben ledolgozott évekért a földtu­lajdon nélküli tagoknak. Udvardon egy vagyonrész 29 ezer koronát ér. Ez az érték is bizonyítja, hogy a gazdaság szilárd lábakon áll, nem csoda tehát, hogy az érintettek zöme a fennmaradás mellett voksolt. A szövetkezetben már most 1200 ko­rona bérleti díjat fizetnek hektáron­ként azoknak, akik szerződéssel bíz­zák a szövetkezet gondozására va­gyonuk kezelését. A transzformációs tervezetben a szerkezetváltásra és hatékonyság fo­kozására helyezik a súlyt. A vagyon­nevesítés megvalósításával párhuza­mosan, egyúttal várhatóan jóval hosz­szabb ideig eltart majd az emberi gondolkodás transzformációja. A tulaj­donosi szemléletből fakadó cselekvési formák összehangolása komoly fela­datok elé állítja a majdani gazdasági vezetést, állítja Stanislav Becík. Eh­hez a kapcsolatteremtés új formáit is ki kell használni, többek között szá­molni kell a külkereskedelmi tevé­kenység kiépítésével. A szövetkezet mostani vezetése alapelvként abból az elgondolásból szervezi a tevékenységet, hogy a ta­gok közül lehetőleg mindenkinek le­gyen munkája. Eddig sikerült igazod­niuk ehhez az alapelvhez, a termé­szetes lemorzsolódáson kívül nem kellett embert elbocsátaniuk. Legaláb­bis az elnök azt állította, aki náluk becsületesen dolgozik, annak nem kell félnie, hogy az utcára kerül. Ezért igyekeznek úgy kialakítani a termelési szerkezetet, hogy a jövő­ben se legyen szükség elbocsátá­sokra. Ennek az ellenkezője ugyanis az egyik legkönnyebb megoldás, egyben a vezetés bizonyos fokú te­hetetlenségére is utal, állította Sta­nislav Becík. -tszl­Annak ellenére, hogy rendkívül munkaigényes, a speciális növénytermesz­tés még mindig jól hoz a konyhára. (Illusztrációs felvétel) ff MOLDOYA GYÖRGY félelem kapufa & — Nem félek tőle. — Mégis, ha muszáj valamit mondani: kenjél rám mindent. — Ez mit old meg? Sokáig nem tudsz bujkálni előle, előbb-utóbb megkeres. — Nincsenek kapaszkodói; a lakáscímemet sem ismeri, és ha valahonnan megtudja, akkor sem fogom beereszteni. — Az üzletben megtalál. — Ott állandóan járnak emberek; vevők, ela­dók, előttük nem mer kezdeni semmit. Különben sem maradok már sokáig a könyveseknél, fel­kértek, hogy legyek sajtóreferens az egyik kö­vetségen. — Melyiken? — Nem akarom elkiabálni, mert még vannak tisztázatlan pontok. Ha a dolog véglegessé válik, majd megmondom. Legyen elég annyi, hogy nem a szovjet követségen. — Ežt magamtól is kitaláltam. — Most egy a lényeges: hidegre tudod-e tenni Borsost? — Nincs gyakorlatom az ilyen kétszínű játékok­ban, de már nehezebb feladatokat is megoldottam. — Megszólalt a telefon, Martin intett: — Máradj, majd én felveszem. Tessék, Mar­tin lakás. Ágota szólt bele a telefonba, visszafogott, de feszült hangon: — Édesem, hallom, hogy folyton keresel. Ne jár­jál utánam, mert szarok a fejedre! — és a vonal megszakadt. Marlinné felnézett: — Ágota volt? — Igen. Honnan tudod? — Minden héten legalább kétszer-háromszor keres. — Miért nem mondtad? — Nem akartalak idegesíteni vele. — Komplett őrült, fortyog magában és én vagyok az egyetlen, akire kiöntheti. Martin kibámult az utcára, az asszony letette a csészét: — Azt hiszem, eljött az ideje, hogy őszintén be­széljünk. Valami nem tetszik nekem a te egész alap­állásodban: állandóan lefelé menekülsz. Lehet, sőt biztos, hogy az én nevelésem csődje, de mindig is bizonytalan voltál, kerested a helyedet a világban, és máig sem találtad meg. — Ez Ágotáról jutott az eszedbe? Egy rossz há­zasságba mindenki beleeshet. — Nem csak róla van szó. Te folyton lefelé me­nekültél, messze a szellemi színvonalad alá. Emlé­kezz rá, hogy kik csapódtak hozzátok annak idején, mikor belekeveredtetek abba a szektás összeeskü­vésbe: színvonal alatti, züllött egzisztenciák, akik már rég eljátszották a maguk játékait. Milyen büsz­kék voltatok, hogy az a sok senki, börtöntöltelék szóba állt veletek. Ti összetévesztettétek a primitív szólamokat, a rend tagadását az igazi erővel, a né­pi akarattal, ők pedig a markukba röhögtek, hogy sikerült berángatni titeket, és maguk elé tolni fede­zékként. De azt még megértettem, sőt kicsit büszke is voltam rád, mert őszintén hittél valamiben, akkor is, ha a kitűzött cél méltatlan volt hozzád. Folytat­hatom? — Tessék. — Visszatérve az első házasságodra, nem mondhatod, hogy bármibe is beleszóltam. Ha Ágota az utolsó kombinémat kérte volna, én ki­vettem volna a szekrényemből és odaadom ne­ki. De a három év alatt nem volf egy perc sem, mikor ne fájt volna a szívem, hogy hová süllyed­tél. Nem akarok a fejedre olvasni semmit, de úgy látom, továbbra sem tanultál. — Ezt mire érted? — Megint a söpredékkel keresitek a szövetséget. Én beleolvastam ennek a Borsosnak a verseibe, végig úgy éreztem, hogy nyílt fasiszta. — Ugyan, hagyd már az örökös rémületeidet. Ti­zenöt éwel a fasizmus bukása után született, ő már „a mi rendszerünk neveltje"! — Valahol azt olvastam, hogy akármilyen nö­vényvédő szereket is alkalmaznak, a gaz egyetlen fajtája sem pusztul ki, a magvai milliószámra lap­panganak, a földben, ha kell évtizedekig is, de ab­ban a pillanatban, mikor gyengül a védekezés elle­nük, feltámadnak és újra elborítják a földet. — Ez hogy jutott az eszedbe? Hiszen épp most szakítottunk Borsossal, hozzád is azért jöttem, hogy megbeszéljük a teendőket. — Sajnos, ez csak véletlen, ti hajlandók volnátok minden hozzá hasonló figurával szövetséget kötni. — Hidd el; tudjuk, mit csinálunk. — Nem hiszem. Ti felidézitek a kísérteteket, és nekem még a síromból is fel kell majd kelnem, hogy harcoljak ellenük. Martin nem akart tovább vitatkozni, elővett né­hány fényképet és az asztalra tette: — Nem vagy kíváncsi az unokádra? Az asszony meghatottan nyúlt a szemüvege után. TIZENHATODIK FEJEZET Másnap Borsos végigjárta a Martintól kapott cí­meket, de mindegyik szobát kiadták már. Szorult helyzetét látva, egyik Buda környéki brigádtársa fel­ajánlotta, hogy ideiglenesen beköltözhet az udvaru­kon álló sufniba, este együtt utaztak ki a faluba. Borsos megnézte a helyiséget; bár az ajtó és ablakszárnyak elvetemedtek és centis résekkel haj­lottak el a kerettől, arcát mégis áporodott, dohos szag csapta meg. Lent, a téglapadló réseiben zöl­dellő iszap jelezte, hogy a hegyoldalból lezúduló eső keresztülfolyik a helyiségen, a víz térdmagas­ságig felkúszott a falakban. Mivel a munkásszállót haladék nélküliéi kellett hagynia, kénytelen volt el­fogadni az ajánlatot. Fehérneműjét és ruháit, szek­rény híján, a falba vert szögekre akasztotta, az ágy fölé kiragasztotta a félmeztelen Arnold Schwarze­neggert ábrázoló plakátot. (folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom