Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-05 / 210. szám, szombat

1992. SZEPTEMBER 5. . ÜJSZÓM HAZAI KÖRKÉP A KORMÁNYZO AJÁNDÉKA (Munkatársunktól) - A ružinovi kórház kiváló szolgáltatásait, a beteg érdekeit szem előtt tartó ellátást nem csüpán Pozsony, hanem Nyugat-Szlovákia lakosai, betegei is „élvezhetik". Jó ideje tapasztalhatjuk, hogy dr. Pálházy Béla igazgató megragad minden alkalmat arra, hogy a kórházat minél gyorsabban, minél jobban - a kor követelményeinek megfelelően

1 - felszerelje. Úgy látszik, az igyekezetéről szóló hír eljutott a tengerentúlra is, aminek bizonyítéka, hogy tegnap a kórházba látogatott William Weld, Massachusetts állam kormányzója. S nem jött üres kézzel. Öt darab Micro Pulz Oximetert adott át az igazgatónak. Rövid beszédében hangsúlyozta a műszer előnyiet, s rámutatott arra, a német precizitás és az amerikai csúcstechnológia találkozásának eredménye ez a korszerű gyógyászati eszköz. S hogy megállapítsa dr. Pálházy Béla igazgató vérének oxigénellátását, az ujjára kapcsolta a digitális kijelzőrendszerrel ellátott gépet. Mint ilyenkor szokás, az igazgató is szólt néhány szót. Nemcsak megköszönte az ajándékot, hanem beszélt arról (is), hogy az USA példakép sokak számára. - Jó lenne ellesni, miként lehet a gyakorlatban is tiszteletben tartani a demokráciát, jó lenne elérni, hogy a hazai betegellátásban is olyan csúcsminőségű műszerek segítsék az orvosok munkáját, mint az USA-ban. Tavaly a kórházunkban 12 ezer beteget műtöttünk meg (az idén, az első félévben már 6705-öt), s az intenzív osztályon 1086 sérültet kezeltünk. Nagyon nagy segítséget jelent az öt műszer, ennél hasznosabbat nem is ajándékozhattak volna a kórháznak. A kis házi ünnepségen az Új Szó kérdésére, mi célból érkezett hazánkba az amerikai küldöttség, a kormányzó úr kifejtette, hogy munkatársaival együtt feltérképezték az együttműködés lehetőségeit. Nem tagadta, mivel a német Siemens leányvállalata a Siemens Medical Elektronics a Massachusetts állambeli Danvers városban korszerű orvosi műszereket gyárt, a kiváló termékeknek hazánkban piacot keres, s az együttműködési tervekben közös vállalatok létrehozása is szerepel. (péterfi) „KORMÁNYVÁLSÁG" KASSÁN? (Munkatársunktól) - ...Felhívjuk a városi képviselőtestületet, hogy hozzon végre határozatot az új főpolgármester-választásról. A város és lakossága ugyanis a jelenleginél jobb főpolgármestert érdemel - ált a kassai helyi esti újságban közzétett nyílt levélben, amelyet a PDU-képviselök klubjának vezetősége és a nyugati városkerület PDU-klubja tet közzé. Nem ez az első kísérlet a volt Nyilvánosság az Erőszak Ellen Mozgalom jelöltjeként megválasztott Ján Kopnický visszahívására. Többen rukkoltak elő ezzel a javaslattal az elmúlt két esztendőben, egyebek között azzal érvelve, hogy nem eléggé rugalmas, nem eléggé aktív. Volt mozgalom hivatalosan most kéri először a visszahívását. Szemére veti például, hogy többet törődik a saját és egyes közvetlen munkatársai személyes ügyeivel, mint a városéval. Intézkedéseivel megpróbál kibújni a demokratikusan választott önkormányzat ellenőrzése alól. A levél szerint mindezt a főpolgármester mostani kanadai útja tetőzte be, annak ellenére, hogy a vele tartó munkatársainak útiköltségét részben a vendéglátók fedezik. Egyes képviselők kifogásolják, hogy elutazása előtt Ján Kopnický felfüggesztette a magisztrátus választott igazgatójának döntési jogát, s azt két munkatársára ruházta át. Ezért a képviselők egy csoportja most azt kezdeményezi, hogy a városi képviselő-testület mielőbb ülésezzen, s cselekedjen. (gazdag) ANGYALOK NYELVÉN MÓSER ZOLTÁN FOTÓKIÁLLÍTÁSA POZSONYBAN ÉS KOMÁROMBAN Augusztus 20-án, államalapító István király napján nyilt Angyalok nyelvén címmel Móser Zoltán fotóművész képeiből kiállítás a Pozsonyi Magyar Kulturális Központban. A kiállítás fekete-fehér fotóanyaga Árpád-kori híres templomokat, a Szent István-bazilikát és kisebb templomokat mutat be az objektívon keresztül néző művész szemével, a kiállításcímmel élve az angyalok nyelvén. Az angyalokén - mert Móser Zoltán felvételein nemcsak a középkori templomfalakat, román kori építészeti csodákat láthatjuk, hanem a hit századokon átsegítő erejét is átérezhetjük. De nemcsak az angyalok nyelvén szólnak ezek a fotók - a hitről és a szeretetről. A falak történelemről is beszélnek. Kétfajta, természetesen egységbe ötvöződő művészet nyújt esztétikai élményt Móser Zoltán fotóin. Egyrészt a régi századok egyházi építészeti kultúrája, másrészt e kultúrának mai szemmel megcsodált, a fotóművészet új perspektívákat teremtő lehetőségeivel elénk tárt, fénnyel és árnyékkal (át)festett képe. - Augusztus 20-a, István király napja kitűnő alkalom arra, hogy egy kiállítással megemlékezzünk a keresztény kultúráról - mondta Szabó András, a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ kulturális titkára. - Úgy véltük, véljük, legméltóbb megünneplése, ha valamilyen formában visszatérünk István királyunkhoz. Mert hisz a kereszténység felvétele, ami tudvalevő az ő nevéhez fűződik, a megmaradásunkat jelentette. A templomok ilyeténképpen a megmaradás szimbólumai. Móser Zoltán több fotóján láthatjuk híres román kori templomaink részleteit, de képeivel megörökítette a magyar múlt kisebb templomait is, amelyek ugyanúgy a keresztény kultúra őrzői. A kő ugyanis, akárcsak az emberi arc, megélt sorsot takar. Ennek a Móser Zoltán által tett zarándokúinak, amely egyszerre történik térben és a távoli időben, maga a kőbe merevült történelem a főszereplője. Az István király portréját megrajzoló, alakját közel hozó felvételek között van egy értékes felvétel, mégpedig Szent Istvánnak az a portréja, amely a legenda szerint Gizella királynő udvarhölgyei által szőtt paláston látható. Móser Zoltán eme fotókiállításának a pozsonyi bemutatót (szeptember 11 -éig tart) követően egy újabb állomása is lesz hazánkban. Farkas Veronika művészettörténész jóvoltából Komáromba is elkerül. - Amikor Móser Zoltánnak ezt az összeállítását Pozsonyban megnéztem - mondta Farkas Veronika -, úgy gondoltam, a fotóanyagnak másutt is helyet kellene adnunk. Komáromba vagy máshova, de mindenképpen szerettem volna elvinni olyan helyre, ahol gyerekek láthatják. Azért mindenekelőtt gyerekek számára akartam hozzáférhetővé tenni, mert szeretném, ha ennek a, témáját tekintve középkori,anyagnak a segítségével ismerkedhetnének a szép, klasszikus, tiszta építészettel. S ehhez Móser Zoltán képeivel nagyszerű lehetőséget teremt, minthogy anyaga jól láttat. A Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnáziumban hoztunk létre egy galériát, azzal a céllal, hogy a diákokat mindennapjaikban élő művészet vegye körül. Szeptember 15-étől itt, a Gimi Galériában újítjuk fel a kiállítást. (tallósi) NEMZETKÖZI ORGONAFESZTIVAL (Munkatársunktól) - Július Klein, a Kassai Állami Filharmónia igazgatója tegnap sajtóértekezleten jelentette be, hogy szeptember 8-a és 17-e között immár 22. alkalommal rendezik meg a Hernád-parti városban a jó hírnévnek örvendő nemzetközi orgonafesztivált, melyen a neves olasz orgonaművész, Rino Rizzato, a svájci Hans Eugen Frischknecht és a dán Jens E. Christensen is közönség elé lép. Az olaszországi és a svájci vendégművész csehszlovák szerzők műveit is műsorra tűzi. Megszólaltatják továbbá Bossi és Rovanello ismeretlenebb alkotásait. A fesztiválon a cseh Jaroslav Tuma, a szlovák Emília Dzemjanová és az orgonaművészek nesztora, Ivan Sokol is ad hangversenyt. A fesztiválon elhangzó hat koncert közül kettőt (szeptember 10-én, illetve szeptember 16-án a Szent Erzsébet-székesegyházban rendeznek, a többit pedig a Művészetek Házában. Az orgonamuzsika kedvelői természetesen Bach, Vivaldi és Liszt legkedveltebb műveit is meghallgathatják. (-szák) BARÁTUNK - A KÖLTŐ ctibo'r štítni c ký hetven éves Az ízes gömöri magyar szót szülővárosában, Csetneken szokta meg, ahol a bányavidék háromnyelvűsége kézenfekvő volt, ahol az evangélikus templomban egyik vasárnap szlovákul, vagyishogy a bibliai cseh nyelven, másik vasárnapon pedig magyarul szólt az ige. Szép szlovák beszédét akkor ismerték meg sokan, , amikor a besztercebányai felkelés rádiójának adásait vezette. Az örökifjú ünnepelt - még egészen fiatalon Kivételes nyelvi gazdagságát nem csupán saját verseiben ragyogtatta meg, a fél évszázada megkezdett műfordítói pálya több mint harminc kötetében magyar írók és költök átköltésével röpíti az olvasót a nyelv bűvöletének magasabb szféráiba. Gondoljunk csak Illyés Gyula nagyszerű költeményére - milyen nehéz feladat lehetett a tolmácsolása - a Szekszárd felé címűre, amelyet nem sokkal az eredeti megjelenése után közreadott szlovákul. Az akkori Kultúrny život

ban, amelynek főszerkesztője is volt néhány esztendeig. És fontosnak tartotta, hogy tájékoztassa szlovák kortársait a legújabb József /4fr/7a-értelmezésekről, például úgy, hogy a sok vitát kiváltott Juhász Ferenc-ve rset, a József Attila sírjáról-X, ismertette első kézből. Ugyanúgy magától értetődő cselekedetek voltak ezek korábban, mint most az, hogy Monoszlóy Dezső verseit fordította a mai Kultúrny život számára. Méltatlan dolog volna azonban Štítnickýt csupáncsak a híd - a szlovákok és a magyarok közötti híd - építöjeként jellemezni. Több volt ő annál, mint Ady prózájának, Madách drámáinak, Radnóti költeményeinek, Forbáth Imre verseinek tolmácsolója. Ennél sokkal többet tett: személyes varázsával, á magyar szellemiséggel való testközeli ismeretségével a két nép között volt szellemi nagykövet, aki számos szlovák kortársát, sok magyar barátját igazította el irodalmaink, nemzeteink bonyolult kölcsönhatásaiban. Optimizmusa, amellyel a több mint két évtizedes félreállítottságát viselte, példaadó lehetett mindenki számára. Ugyan ki tudna bocsánatot kérni és feloldozást kapni tőle azért, hogy egyik fontos műfordítói tetté, Illyés Petőfidének szlovák kézirata húsz esztendeig feküdt - a kor kínálta változatos, de mindig nyomós okkal indokolva - szerkesztőségi fiókokban. Egy emberöltővel ezelőtt jelent meg könyve' Magyarországról, Maďarské rapsódie (Magyar rapszódiák) címen. Ez a lírai riport- és vallomáskötet az akkori idők hű tükre. Fölmerül bennünk a torokszorító kérdés, vajon ma ki tudna, ki akarna jelenünk, a magyar jelen elé tükröt tartani? Itt és most? Štítnický, az akkor harmincnégy éves fiatalember megtette. A kor - akárcsak most - akkor sem volt gyöngyharmatos. Ma hetven esztendős. Tisztelettel köszöntjük születésnapján azért is, mert a háború utáni szlovák szellemi élet nehezen képzelhető el nélküle; azért is, mert hűségesen képviselte a magyaroknál a szlovákokat, a szlovákoknál a magyarokat, és azért különösképpen, mert egyetlen pillanatra sem feledkezett el rólunk, szlovákiai magyarokról. Szenvedélyesen érdekelte, mit teszünk, hogyan élünk, hogyan illeszkedünk kettős kötődésünkkel a szlovákiai kultúrához. Nekünk ma is szükségünk van az ő munkájára. Nem veheti rossz néven tőlünk, ha születésnapi jókívánságaink mellé azt az óhajunkat is tolmácsoljuk neki, kedves Ctibor, törődjön velünk továbbra is. Nincs joga nyugdíjba vonulni! Dolgozzon tovább, velünk, értünk, mindannyiunkért! BROGYÁNYI JUDIT AHOGY ÉN LÁTOM MITŐL MINŐSÍTENEK PATRIÓTÁNAK? Általában zokon vette a szlovákul írott sajtó, hogy a magyarok távol maradtak mind az alkotmányról való szavazástól, mind az alaptörvény aláírásának szertartásától. A várbeli és a főtéri lelkesedést közvetítő tévériporterek sorra meg is kérdezték a Szlovák Nemzeti Párt, a Demokratikus Baloldal Pártja és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom vezető politikusait, hogyan minősítik a magyar honatyák különvéleményét. Egyetlen meglepő válasz sem hangzott el a kérdésre, legfeljebb Vladimír Miškovský SZNP-s törvényhozó mondott olyat, ami eltér a panelkinyilatkoztatások sokaságától: „Ha a magyarok szlovák patriótáknak bizonyulnak, akár több jogot is kaphatnak, mint amennyit eddig élveztek". Lám-lám, olyan helyzetbe kerültünk, hogy a minden eredetiséget nélkülöző, számunkra nem sok jót ígérő megnyilatkozások között felfigyelünk az egyetlenre, amely mégis más, mint a többi. * Persze, ha közelebbről szemügyre vesszük a mondatot, könnyen felfedezhetjük, hogy ebben az ígéretben sincs sok köszönet. A pártállam 1989 végén formálisan azzal szűnt meg létezni, hogy a parlament az alkotmányból kiiktatta a hírhedt 4. cikkelyt, amely a kommunista párt vezető szerepét szentesítette, és az ország törvényeiből kikerültek az ún. „gumirendelkezések is, amelyek lehetetlenné tették a jogok egyértelmű érvényesítését. Mert mindenütt, ahol kellett, ott állt biztositékként a félmondat: „ . . .amennyiben nem sérti a szocializmus érdekeit". A szlovák nemzet számára ma mindez már a múlté. Mi, magyarok ezt még nem mondhatjuk el, mert Szlovákia Alkotmányának 34. cikkelyében amely a kisebbségek jogait szabályozza, ez olvasható a 3., utolsó pontban: „A nemzeti kisebbségekhez és az etnikai csoportokhoz tartozó állampolgárok ebben az alkotmányban szavatolt jogainak gyakorlása nem vezethet a Szlovák Köztársaság szuverenitásának és területi sérthetetlenségének veszélyeztetéséhez, az egyéb lakosság hátrányos megkülönböztetéséhez." Hogyan is hangzott a szocialista törvényeknek az a hírhedt félmondata? így: amennyiben nem sérti a szocializmus érdekeit". Már ne is haragudjanak a szlovák alkotmányjogászok, de az új alkotmány 34. cikkelyének 3. pontját én e szocialista félmondat parafrázisánaktekintem. „Gumirendelkezésnek" tartom. Olyan nemzeti biztosítószelepnek, amely akkor léptethető működésbe a kisebbségekkel és az etnikai csoportokkal szemben, amikor jólesik. Vladimír Miškovský ígérgetését is e cikkely „fényében" tanulmányozom, és még éberebb a résenlétem, valahányszor egy-egy szlovák politikus jogainkat sokallva nyilatkozik. A szocializmusban egy falusi suszter műhelynyitási kérelmét a járási illetékes bármikor és alkotmányosan elutasíthatta ezzel a formulával: Ez nincs összhangban a szocializmus érdekeivel. Volt úgy, hogy még ennyit sem mondtak, írtak, hanem egyszerűen elutasították. A rendszer érdekeire hivatkozva vették el a-falusi emberek utolsó fél hektárnyi földjét is, és a városokban is így érvelve semmisítettek meg sok ezer kisegzisztenciát. Egyszer elnézőbbek, másszor szigorúbbak voltak az ítélkezők. A lényeget az jelentette, hogy nem volt jogbiztonság, hogy a törvényeket minden apparatcsik önkényesen értelmezhette. Hadd tegyem fel a kérdést: vajon ki minősíti az éh patriótaságomat? Olyan többségi-nemzeti, akinek az én hazafiságom pozitív megítéléséhez elegendő lesz annyi, hogy a törvényeket megtartom, illetve hogy lojális vagyok az államhoz. Vagy olyan valaki osztályozza majd patriótaságomat, aki ezen kívül többletlihegést is igényel? Aki azt akarja; hogy ne csak úgy általánosságban, a társadalomhoz legyek lojális, hanem minden egyes szlovák nemzetiségű polgártársamhoz külön-külön is? Esetleg előfordulhat, hogy rossz pontként könyveli majd el valamelyik vizsgáztató, hogy magyar iskolába adom a gyermekemet? Vagy még az is nyom a latban, hogy kormánypárti újságot olvasok-e vagy ellenzékit? A kérdéseket a 34. cikkely 3. pontján meditálva még hosszan sorolhatnám. De nem sorolom, hanem kijelentem, hogy a 34. cikkelynek ez a pontja melléfogása volt az alkotmányozásnak, és csak arra jó, hogy minket, magyarokat kételyek között tartsanak, elvegyék a biztonságérzetünket, illetve hogy a fejlettebb demokráciák gyanakodva szemléljék mindazt, ami Szlovákiában történik. A 34. cikkely 3. pontját én csak úgy tudom értelmezni, hogy arra figyelmezteti a szlovák nemzetet: Jó lesz a magyarokra vigyázni, valahányszor élni akarnak kisebbségi jogaikkal. Nem elegendő az, hogy az Alkotmány 3. cikkelyének 1. pontja kimondja: „A Szlovák Köztársaság területe sérthetetlen és oszthatatlan". A ránk vonatkozó rendelkezés még „rátesz egy lapáttal", és külön figyelmeztet: Szlovákia területi sérthetetlenségét és oszthatatlanságát még a magyarokkal szemben is tanácsos lesz megvédeni. Egyebek között ezért fogadtam gyanakvással az új Alkotmányt. TÓTH MIHÁLY