Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-25 / 227. szám, péntek

1992. SZEPTEMBER 25. EGY HÉT A SIKETEKÉRT . ÚJ SZÓM HAZAI KÖRKÉP NAGYOTTHALLOK MINDIG IS LESZNEK! Világszerte első ízben tartják meg szeptember 21-27. között a siketek nemzetközi hetét. Az eseménysorozat célja, hogy a hangoktól megfosztott emberekről minél többet halljon az egészséges társadalom. Amikor a halló ember elmegy színházba, mozibá, eszébe sem jut, milyen kivételes helyzetben van. A siketek, nagyothallók mindettől megfosztatnak... Az információk kilencven százalékát hallásunkkal szerezzük, látásunkkal csak a maradék tízet. - Mindenki azt hiszi, nincs nagyobb csapás a vakságnál. De nézzenek csak körül, hány tudós, orvos ..akad köztük. Á siketek és nagyothallók között viszont lámpással kell keresni ők$t. A tolókocsisok is jobb helyzetben vannak, ők beilleszkednek a társadalomba. Talán még a halálos AIDS-re is találnak gyógyszert, de a siketségre nem! És siketnémák születnek majd a jövőben is! Ezeket a keserű szavakat Monikg Balogová mondta, a Halláskárosultak Szlovákiai Szövetségének elnöke. Ő maga tud beszélni, elég tisztán artikulál. Tizenhét éves korában veszítette el a hallását. Szlovákiában 214 ezer olyan em' bér él, aki kisebb-nagyobb mértékben halláskárosult. Közülük tízezer a siketnéma, és harmincezren szorulnak hallókészülék viselésére. A siketnémaság lehet öröklött; vagy kellő hallóképesség nélkül születik a gyermek, vagy a beszéd kialakulása előtt betegség következtében veszíti el hallása túlnyomó részét. Nem tanul meg beszélni, elmarad a belső beszéd - a gondolkodás - kialakulása terén is. A múlt században kezdték őket tanítani a jelbeszédre, majd a rendesbeszédre, mert igaznak bizonyult a sejtés: a siketnémák egy részének vannak hallásmaradványai, megtaníthatók hallani is. A siket gyermekek mintegy 70 százalékának van annyi hallása, hogy *korszerű hangerősítő készülékkel az első két évben megtanulhatnak hallani is, érteni is. Korszerű orvosi kezeléssel és ellenőrzéssel elsajátítják a beszédet és az elvont gondolkodást. xxx - Iskoláink vannak, de nem felelnek meg a gyerekek lelkivilágának. - Monika Balogová ezt mint halláskárosult állítja. - A siketnéma vagy a nagyothalló gyerekek háromévesek, amikor elszakadnak a szüleiktől és felnőttként térnek haza. Kéthetente vagy még ritkábban ugyan hazalátogatnak, de ez kevés. Megfosztják őket a szülői szeretettől, nem ismerik az otthon melegét. Az intézetben féltve őrzött , növényként ápolják őket, s éppen ez a tragédiájuk. Otthon is mindent megadnak nekik, de a gyerekek nem találják meg az utat a szüleikhez. Minden normális gyerek a szüleivel lakik - és a siketnéma gyerekek is normálisak. Több iskola kellene, hogy ne szakadjanak ki az otthoni környezetből. Olyan esetről is tudunk, amikor az anya nem adta intézetbe a gyerekét, otthagyta az állását (munkásnőként dolgozott), együtt tanult a gyerekével s a fiú kitüntetéssel végezte a nyolcadikot. Megdőlt az az elmélet, hogy csakis speciális intézetekben sajátíthatják el a siketnéma gyerekek a beszédet. A súlyos esetek természetesen intézetbe valók. De már nálunk is vannak jó példák: bizonyos tantárgyak kivételével együtt tanulnak a hallókkal. A speciális iskolák tiltasegítenek (Finnországban 200 van). Amerikában 1986 óta törvény biztosítja a tolmácsot az élet minden területén. Nálunk egyelőre csak a bíróságon kötelező a tolmács. A szakmát végzett fiataloknak az idén csak ötven százaléka tudott elhelyezkedni... A húsznál több embert foglalkoztató vállalkozóknak, vállalatoknak a törvény értelmében ugyan bizonyos számú csökkent munkaképességűt is foglalkoztatnia kellene (4,4 százalékot), de ki ellenőrzi azt?... A szövetség véleménye szerint az állam aránytalanul sokat áldoz más betegek kezelésére... Sokat beszélnek a szociális-rehabilitációs programokról, de a nagyothallók számára ilyesmit megszervezni nehéz... 29 fiatal mégis sikeresen elvégzett egý számítógép-programozói tanfolyamot, de az elhelyezkedésnél nemigen jártak sikerrel. A nagyothallók segédeszközei drágák. A teletexes tévé vásárlásához legfeljebb hatezer koronát kaphatnak, a telefaxhoz tízezerrel járulnák hozzá. A telefonnal is szomorúak a tapasztalataik. A hallókészülékeket pillanatnyilag az egészségügy kölcsönzi, a jövőben a készülék A siket gyermekek 70 százaléka megtanul beszélni (ČSTK-felvétel) koznak ellene - bizonyára a fennmaradásukat látják veszélyben. A pedagógusképzés is komoly gond. Aki nagyothallókkal akar dolgozni, annak tudnia kell velük kommunikálni - tehát ismernie kell a jélbeszédet. Nemcsak a pedagógusok között ismerik ezt kevesen, kevés a jelbeszéd-tolmács is. Nálunk nincs olyan intézmény, amely felkészítené őket. Tíz hivatásos tolmács van Szlovákiában, és húszan időnként árának nyolcvan százalékát fizeti majd a biztosító, húszat a beteg. De ha valaki jobb készüléket akar, a felárat meg kell fizetnie. Felettébb fájdalmasan érinti a nagyothallókat, hogy a társadalom nagy része szellemi fogyatékosnak tartja őket, hogy sokan legyintenek a jelbeszéddel értekezőkre... Pedig ők szellemileg éppen olyanok, mint a többiek. KOPASZ-KIERDROWSKA CSILLA AHOGY ÉN LÁTOM TARTÓZKODÓ MAGYAROK Már sokan és sok fórumon rámutattak, hogy a csehszlovákiai magyar politizálás egyik leggyengébb pontját a parlamentben az jelenti, hogy képviselőink rossz szövetségi politikát folytatnak. Honatyáink e téren nem egészen három esztendő alatt annyi hibát követtek el, hogy az még egy nagyhatalom legerősebb politikai pártja három évtizedes működését is túlontúl megterhelte volna. Ismét csak azt kell mondanom, úgy tesznek, mintha naponta azt akarnák bizonyítani, hogy Csehszlovákiában vagy Szlovákiában nincs és nem is lesz politikai erő, amellyel kisebbségünk érdekében érdemes lenne szövetségre lépni, mindig vagy esetenként együtt szavazni. Még fel sem ocsúdtunk abból a meglepetésből, amelyet a szlovák parlamentben működő két magyar mozgalom azzal okozott, hogy a számunkra megalázó szlovák alkotmány elfogadásakor a „nem" egyértelmű kimondása helyett kivonult a küzdőtérről, már itt is az újabb hidegzuhany: a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájában helyet foglaló 5 magyar képviselő a hírhedt Miroslav Sládek ügyében tartózkodott a szavazástól. Pontosabban: 4 honatya tartózkodott, 1 pedig nem volt jelen. Miről volt szó tulajdonképpen? Arról, hogy a szélsőjobboldali, fasisztoid eszmékkel kacérkodó, sőt, ilyen igéket nyíltan és nagy tömeg előtt hirdető republikánuspárti vezér nyilvánosan kábítószerélvezőnek, alkoholistának és csalónak nevezte Václav Havelt. Az incidensre még Havel elnöksége idején került sor. Most nem arról van szó, hogy valaki szereti-e Václav Havelt. Arról sem, hogy összhangban van-e, kinek-kinek esztétikai normáival mindaz, amit az elnök eddig irt. Hanem arról van szó, hogy a törvény előírja: a köztársaság' elnökét tilos szidalmazni. A Büntető Törvénykönyv határozza meg, hogy e rendelkezés megszegőinek milyen büntetéssel kell számolniuk. A Népi Kamarában a tegnapelőtti szavazással arról döntöttek, hogy megfosztják-e mentelmi jogától a bizonyítottan vétkes Miroslav Sládekot, vagy sem. Tehát hogy szabad folyást engednek-e a törvénynek, vagy pedig a mentelmi jog örvén büntetlenséget biztosítanak számára. Parlamentarizmusunk ,,örök dicsőségére" megmaradt Sládek, a vezér mentelmi joga. És ehhez a jelenlevő 4 magyar képviselő is hozzájárult. Tartózkodtak a szavazástól. E magatartás fényében most már az a szavazási magatartás is jobban érthető, amelynek azt követően lehettünk tanúi, hogy Václav Havel annak idején, egyértelműen Csehszlovákia egységét védelmezendő az 5 alkotmánytörvény-tervezetet előterjesztette. Rendben van, tegyük fel, hogy a magyar képviselők korábbi ,,nem"-jei és tartózkodásai abban gyökeredzettek, hogy olyan valamiről szavaztak, amelynek későbbi hatása erős, szinte előre kiszámithatatlan áttételekkel lett volna a csehszlovákiai magyarok számára érezhető. A Sládek ügy azonban annyira egyértelmű, a republikánus vezér törekvései annyira átlátszóak, hogy itt szó sem lehet beláthatatlan következményekről. Sládekék esetében nem többről és nem kevesebbről van szó mint a demokráciáról. Igy megáll az ember esze, ha arra gondol, hogy az a 4 képviselő mondjuk 150 ezer magyar választó nevében nem merte kimondani a ,,nem"-et. A fasisztoid Sládek: primitív ántikommunista. Primitívsége abban rejlik, hogy mindenkit kommunistának minősít, aki tőle eltérően vélekedik. Szerinte a liberálisok: kommunisták. A szocdemek is komcsik. A kereszténydemokratákat a kommunizmus szálláscsinálóinak minősíti. És így tovább. Az eset külön pikantériája, hogy ketten még a republikánus képviselők közül is pártelnökük kiadatására szavaztak. Tehát megelégelték, hogy lépten-nyomon a demokrácia ellen uszít. Aki alaposan szemügyre veszi a kérdést, látja, hogy ennél a szavazásnál még csak lobbyzásra sem lett volna szükségük a magyar képviselőknek. Falmellékien honatyáskodott 4 törvényhozónk. Egyikük közülük nem vétkezett, mert otthon maradt. Melyikük maradt otthon? Pázmány Péter? Mihályi Molnár László? Netán Bartakovics István? Vagy Andrássy Ferenc? Esetleg Stanislav Gawlik? Ök öten képviselnek bennünket a Népi Kamarában. Már fel sem teszem a kérdést, hogy mit szólnak ehhez a magatartáshoz a demokratikus érzelmű magyar, szlovák és cseh emberek? TÓTH MIHÁLY T

/Ĺ J. mulatna Einstein, ha látná: egy JUL szeptember végi vasárnap éjszakán az egész ország lerúgja

i a takarót, kitápászkodik az ágyból, s vekkert, zsebórát, faliórát, víziórát, digitális mütyürt kézbe kapva visszatekeri az időt, majd üdvözült mosollyal bebújik a takaró alá, s lelke csücskében a boldog tudattal, hogy becsapta magát, vígan horkol tovább. Micsoda ostoba népség, mosolyogna Einstein a bajsza alatt, azt képzeli, átverheti a biológiai órát, sőt, materialista fogalomnak képzelve az időt, ide-oda tologat* ná a múltat és a jövőt. Hja, ez is csak itt, Közép-Európában lehetséges. Ez a népség sosem okul, morogná, kár az időt fecsérelni rá, inkább keressük meg a Stein sörözőt, valahol a Steiner elvtársról elnevezett utcában kell lennie, ha csak át nem helyezték valahová a rendszerváltás után. Einstein, miután megtalálná a Steint, elbeszélgetne néhány tősgyökeres pozsonyival, mi újság errefelé, hogyan halad a rendszerváltás, hisz legutóbb a fordulatot követően járt itt egy turistabusszal. Akkor, ötödik életének első keleti kirándulásán (bár még nerri sejthette, hogy Grendel Lajos alteregója lesz egy regényben) nagyon tetszett neki a dolog, tudniillik, hogy Kelet Nyugat szeretne lenni, s hogy Nyugat is szeretné, ha Kelet Nyugattá lenne, de bizony egy vasat sem ad hozzá, csak ígéreteket küldöz meg tévéseket, miközben titokban dörzsöli a markát, micsoda remek piac várja errefelé - no, persze, azok után, ''hogy jól összeugrasztotta az amúgy is egymás ellen acsarkodó úrhatnám népeket, s miután AZ ELŐREFUTÓ BAKTERHÁZ azok jól összerúgták a patkót, kiherélték, körülmetélték és nyelvtelenítették egymást, kitolták egymás szemét, megjelenik az UNRA kocsikkal és az őket követő pénzes kofferekkel, hogy meghoztuk a demokráciát. Einsteint nyilván az sem billentené ki nyugalmából, ha elmondanák neki, hogy itt már parlamentáris demokrácia van és az emberi jogokat nagykanállal mérik, igaz, csak az első traktusban, mert hátul, az udvaron, valahol a pacsitkerítés mentén egy izgága kisebbség sanyargatja a szuverén nemzetet, elszedi iskoláit, nem hagyja beszélni, és még rókát sem hagy neki tenyészteni, pedig az jól fizet a francia piacon, hogy az őszibarackról ne is beszéljünk, mert az meg az istennek sem akar meghonosodni a Tátrában. Szóval, van baj elég, de demokrácia van. Ugyan, ugyan, legyintene Albert mester, sokan mondták már azt, aztán más lett a nóta vége! Hanem azt szeretném tudni, hogyan működik a gyakorlatban ez a parlamentáris demokrácia? Hát úgy, hangzana a válasz, söröskorsók kocogásától kísérve, hogy a parlament elnöksége dönt, a képviselők meg szavaznak. Olykor gombokat nyomogatva, máskor meg csak úgy, spontánul. Ünnepélyesen egyetértve. Aztán sikerül-e leszavazni olykor-olykor az elnökséget? j\z ki van zárva, mondanák a tősgyökeres pressburgerek, hisz a demokráciában is kell az egység, mert abban az erő meg a szociális biztonság, meg aztán hiába is akarnánk láthatóvá tenni magunkat a világ előtt, ha mindenkit szóhoz engednénk. Micsoda káosz lenne itt, ha mindenki azt fújná, ami neki tetszik, így is elég nagy gond, hogy nem tudunk beleszólni a svéd televízió műsorpólitikájába, vagy a Reuter és a BBC hazugságaiba, hogy a New York Times-t ne is említsük. Itt már Einstein ötödik életet élő porhüvelye is elcsodálkozna. Dehát miféle parlament az, amely pár embernek bólogat? Hiszen az nem demokratikus!? Ugyan, mit értenek ehhez a fizikusok, intenék le a sörhabot a bajszáról egyre izgatottabban nyalogató fizikust. Először is, ez a pár ember a népet képviseli, aki jól megszokta, hogy a közvélemény alakítja a politikát. S egyáltalán, azt képzeli ön, hogy olyan könnyű elsöpörni egy jól kiépült rendszert? Dehát itt a régi elvtársakat hívják vissza mindenütt, kételkedne tovább a tudós, aki már az iskolában is rossz tanuló volt, s csak az isten tudja, hogyan lett belőle zseni. Itt olyan kósza hírek terjednek, hogy az orvosi kamara tudta nélkül váltják le a kórházigazgatókat, az egyetemek földjén a kulturális miniszter betörőként viselkedik, a televízió irányítását az elnökség ragadta magához, a védelmi tanács a miniszterelnöké lett, sőt, a közvélemény kérdezése nélkül bontják ketté az országot... Ugyan, tudóskám, intenék le az aggályoskodó Einsteint. így csinálják ezt a környező országokban is, ahol meg nem, hamarosan így lesz ott is. Tudja, ez a két év arra volt jó, hogy gátlástalanul feljöjjön a szemét, a sok nyüvés disszidens, izgága liberális, szemforgató katolikus, egységbontó nemszlovák, miegymás. De majd elrendezzük őket. Itt rend lesz és fegyelem. Természetesen, demokratikusan. Ezt már hallottam valahol, kötné az ebet tovább a borzas kisöreg. De hiszen a történelem kereke nem fordítható vissza, s még az időutazást sem sikerült megvalósítani... Majd mi megcsináljuk, fizikuskám, mondanák Albert úrnak, egyébként is, mit szőrözik annyit, akinek ilyen gyanús az akcentusa. Mondja, nem külföldi ügynök maga? Biztos a Szabad Európa riportere, az meg nekünk nem kell. Vagy tán a PEN club küldte ide, hogy izgasson? Vagy az Amnesty International? Vagy az az amerikai milliomos, a Sörös, vagy Szőrös, vagy hogy is hívják... már itt Einstein is elunná a dolgot, ÍJ C s a vallató tekintetek kereszttüzéből menekülve, az első vonattal hazautazna. Minden relatív, motyogná, de ennyire? Igaz, a fénytörés bebizonyítására is évtizedekre volt szükség. S mikor a vonat kizötyögne az állomásról, furcsamód hátrafelé haladva, még felvillanna a szeme előtt egy vadonatúj tábla a bakterház oldalán: „Éljen az idő örök és megbonthatatlan visszaforgatása!", s érezné, hogyan kap hátába a szél, s látná a bakterházat eliramodni, valahová a jövő felé... KÖVESDI KÁROLY