Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-25 / 227. szám, péntek

MOZAIK KI MIT TUD? '93 IÚJSZÓi 1992. SZEPTEMBER 23. Kedves Barátaink! Bizonyára örömükre szolgál, hogy a Magyarországon nagy hagyományokkal rendelkező Ki mit tud? tehetség­kutató televíziós versenysorozat 1993-ra meghirdetendő újabb ciklusát szeretnénk megnyitni valamennyi magyar fiatal előtt, határainkon belül és kívül, tengeren innen és túl egyaránt. A Vetélkedőt a Magyar Televízió, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Budapest Főváros önkor­mányzata, Gödöllő Város önkormányzata és a Közép­Európai Nemzetközi Bank Rt., a Honvédelmi Minisztéri­umnak, a Belügyminisztériumnak, a Magyarok Világszö­vetségének és a Határon Túli Magyarok Hivatalának egyetértő Jámogatásával hirdeti meg. Úgy gondoljuk, hogy a Ki mit tud?, amely nem csupán a fiatal előadóművészek felfedezését és bemutatását szolgálja, hanem egy nemzet önmegbecsülésének és önértékelésének erősítését is hivatott elősegíteni, akkor teljesítheti leghívebben rendeltetését, ha igyekszik minél átfogóbb képet adni szellemi értékeinkről, erkölcsi támo­gatását nyújtva a határainkon kívüli magyarság kulturá­lis-művészeti kezdeményezéseinek is. Hazai viszonyok között a képernyőn való bemutatko­zást megelőző tehetségkutató munka oroszlánrésze a helyi önkormányzatokra hárul, területi, városi, megyei vetélkedők megszervezésével, megrendezésével. Nyil­vánvaló, hogy az országhatáron kívül más, a helyi MAGYAR TELEVÍZIÓ Budapest, V., Szabadság tér 17. Telefon: 533-200 Budapest 5. 1810 körülményeknek és adottságoknak megfelelő megoldást kell kidolgozni, hogy 1993 májusáig rátalálhassunk min­den olyan tehetségre, akik majd a júliustól kezdődő vetélkedősorozatban a képernyőn, vagy akár egyéb rendezvényeken, gálaműsorokon bemutatkozhatnak. Amennyiben szándékainkkal egyetért, s tehetségfel­karoló vállalkozásunknak részese kíván lenni, kérjük szíveskedjék felvenni a kapcsolatot a Ki mit tud? szer­kesztőségével, hogy a továbbiakban közösen kialakít­hassuk az együttműködés lehetőségeit, a nemzeti kultú­ránk védelmét és ápolását szolgáíó tehetséggondozás feladatait illetően. Budapest, 1992. Levélcím: A meghirdetők nevében Ki mit tud? szerkesztőség üdvözlettel 1051 Budapest V., Gál Mihály Nádor utca 36. II. 201. főmunkatárs Telefon: 131-2131 a Ki mit tud? szerkesztőség Telefax: 132-7760 vezetője FELHÍVÁS AZ 1993. ÉVI KI MIT TUD? VETÉLKEDŐRE (RÉSZLET) A versenyre jelentkezhet minden olyan magyar állampol­gárságú, vagy külföldön élő magyar fiatal, aki 1992. december 31-ig betöltötte 14. és nem töltötte be 26. életévét. Jelent­kezhetnek szólisták, duók, triók, csoportok, együttesek. Cso­portok, együttesek esetében az átlagéletkor a mérvadó. Nem vehetnek részt a vetélkedőn hivatásos művészek. A művészeti főiskolák hallgatói nem saját művészeti águkban szerepelhetnek. Nem tekintjük főiskolai hallgatónak azokat a fiatalokat, akik az 1993-94-es tanévben kezdik meg tanul­mányaikat. Az országos válogató: 1993. május 10. és 30. között lesz. A televízió nyilvánossága előtt kb. 120 produkció verse­nyezhet 1993. júliusától. Jelentkezési határidő: 1992. december 1. TÁVOLI ÉS KÖZELI MUNKATÁRSAINKNAK Tisztelt Pedagógusok, Népműve­lők és valamennyi Munkatársunk, akik a kultúra, a művelődés bármi­lyen területén részt vállalnak a Ki mit tud?-ra jelentkezők útnakindításá­ban, esetleg felkészítésében! Engedjék meg, hogy elsősorban az önök figyelmébe ajánljuk a Ki mit tud?-nak ázt a szerepét, amelyet egy ilyen akció a televíziótól függet­lenül is betölthet. Az természetes, hogy a közvetlenül érintettek, a ver­senyzők elsősorban a tévés sikerek­ről álmodoznak, számukra ez a hú­zóerő, de nekünk tudnunk kell: más­ról is, többről is szó van itt. A mi szemünkben annak, hogy megmozdul az ország apraja-nagyja (főként apraja), hogy a tehetség, a művészet, a műérték legalább egy időre köztéma lesz, van akkora je­lentőségű,, mint az, hogy mindezt lefölözve jó műsort csinálhatunk. Ez a megmozdulás nem csupán a képernyő varázsának köszönhető. Nemrégiben hallhattuk Ruszt József rendezőtől egy szakmai jellegű elő­adáson, hogy ha már egyszer az ember filmen látta a csúcsokat, ak­kor papírforma szerint csak Lau­rence Olivier, Ingrid Bergman vagy Woody Allen játékában lelhetné örö­mét, ő pedig boldog, hogy van egy csapata, olyan, amilyen, mert a saját színházukban létrehozhatnak vala­mit, ami az övék, s így semmi más­sal nem helyettesíthető. Semmi mással nem helyettesít­hető az az élmény, amit helyben, a kisebb-nagyobb községekben, pátriának ad a tehetség felfedezése, mert ez a tehetség az övék. Támo­gatásuk hasznára válik a fiatalnak, akár kiröppen a későbbiekben, akár nem, és hasznára válik a közösség­nek, mert gazdagabb lesz általa. Ezért mindenekelőtt azt szeret­nénk kérni önöktől, hogy ne csak a hírnevet hozó siker reményében lássák érdemesnek megtenni támo­gató lépéseiket. Próbálják előcsalo­gatni az egyéni értékeket ott is, ahol kevés esélyt látnak a továbbjutásra. Tudjanak hinni abban, hogy az ilyen esetekben azzal történt valami nagyszerű dolog, hogy egyáltalán történt valami. Tudjanak hinni ab­ban, hogy igenis értük is érdemes megszervezni egy helyi fordulót. Előfordulhat, hogy valamely ki­sebb településen ilyen szemlélettel sem találnak kellő számú szereplő­jelöltet egy Ki mit tud? rendezvény megszervezéséhez. Elvileg semmi akadálya annak, hogy két-három község összefogjon. Ha elfogadnak egy gyakorlati ta­nácsot: sohase bízzanak abban, hogy az élet elrendezi a dolgokat. Sok mindent elrendez, ezt nem. Itt szervezni kell, mégpedig keményen. A zsűri szervezése során a szakte­kintély, a szakértelem szempontjain túl, olyan emberi adottságokkal megáldott személyiségeket próbál­janak megnyerni erre- a feladatra, akiknél nem fordulhat elő, hogy az ízlésük szerint való jót előnyben ré­szesítik az ízlésükkel ellenkező ki­válóval szemben. Kérjük, gondoljanak arra, hogy nagyon sokan lehetnek, akiknek egy-egy biztató szó nélkül nincsen elég bátorságuk, önbizalmuk meg­tenni az első lépéseket. Ha van a propaganda szónak pozitív jelen­tése, akkor ebben az esetben erről van szó: az önök propagandatevé­kenységén is sok múlhat, hogy el­jut-e egy istenáldotta tehetség az őt megillető közönség elé. Ne fosszuk meg ettől a lehetőségtől se őt, se közönségét. Javasoljuk: próbálják elérni, hogy minden szintű fordulón a legjobbak kaphassanak valami csekély emlé­ket, tárgyjutalmat, oklevelet a kéz­szorításon kívül. Kell, hogy legyen valami, amit évek múltán is előve­hetnek, ami segíti őket dédelgetni az emlékeket. (Rövidített szöveg.) RÁTÁI JÁNOS Hogy a csehszlovákiai magyar fiatalok a fenti címen kívül hol és mikor jelentkezhetnek a vetélkedőre itthon, és milyen módon zajlik a vá­logatás, arról hamarosan tájékoztat­juk olvasóinkat. (A szerk.) ff MOLDOYA GYÖRGY félelem. k aP<# a« - Mennyit tud ez a nő rólad? -Azokról az időkről, amiket együtt töltöttünk, elég sokat. Azt hiszem, naplót is vezetett. - És feltételezem, volt mit jegyezgetnie, az ember az ágyban adja ki magát leginkább. Vala­hogy el kell ütni az időt két numera között. Azzal együtt nem hiszem, hogy az elhárítás túl sokat kezoiietne ezzel a nővel. Egy demokratikus or­szágban veszélyes volna, ott le lehet járatni valakit erkölcsi rágalmakkal, de egy diktatúrában inkább rokonszenvet kelt, ha megtámadnak. Szóval, ezért ne izgasd magad. Mi az a másik dolog, amire gondolsz? - Valamilyen kiszámíthatatlan, őrült akcióba kezd. Úgy érzem, mintha egy időzített bomba ketyegne a közelemben. Vojtekovszky kezét megnyugtatólag Martin vállára tette: - Nem akarlak vigasztalni, de amíg telefonálá­sokban éli ki magát, addig ettől nem kell tartanod. Próbálj megnyugodni. Martin megdörzsölte az arcát. - Igazad van, beszéljünk másról. Még nem is mondtad, hogy miért jöttél, mi történt? - Lehet, hogy jövőre borosgazda leszek. Meg­halt a nagybátyám, az öreg lengyel, és rám hagyta a másfél hold családi szőlőt. - Hol van ez a szőlő? - Fenn a Hegyalján, Olaszkúton. Gyerekko­romban sokszór jártam ott. Egy présház is áll rajta, az ügyvéd ideadta a kulcsot. - Vojte­kovszky egy tenyérnyi kulcsot vett elő a táskájá­ból. - Nézd meg: nem óriási? Olyan, mintha maga Szent Péter használta volna. - Csakugyan érdekel az a szőlő? Komolyan akarsz foglalkozni vele? - Nem tudom, azért annyira nem emlékszem rá. Fogalmam sincs, hogy milyen állapotban lehet. Le kellene mennem körülnézni, de nincs kocsim. Nem akarsz levinni valamelyik nap? Nincs túl messze, ha korán elindulunk, estig megjárjuk. Martin megnézte a naptárát: - Jövő szerdán szabad vagyok, jó lesz? - Nekem minden nap jó. Lejönne velünk Mag­da is, ha befér a kocsiba. Martin bólintott, már ismerte a költő legújabb szerelmét; Magda az egyik közös barátuk váló­félben levő felesége volt, néhány évvel idősebb Vojtekovszkynál. Tudta, hogy a költő szeret be­szélni kapcsolatairól, udvariasságból rákérdezett: - Magda mit szól hozzá, hogy birtokos leszel? - Roppant izgatott lett. Tudod, hogy ő paraszt­lány volt, és ezt nem lehet kinőni, messziről is megérzi a földszagot - eltűnődött de mióta megláttam ezt a kulcsot, azóta engem is érdekel az ügy. A megbeszélt szerdai napon Martin az óra csörgésére ébredt, néhány pillanatig még fekve maradt, bámulta a tetőablak fölött elvonuló sötét, havat ígérő felhőket. Húzta volna vissza az ágy, de erőt vett magán, és rosszkedvűen feltápász­kodott. Nem szívesen vezetett csúszós utakon, megfordult a fejében, hogy lemondja a kirándu­lást, aztán felsóhajtott és készülődni kezdett. Indulás előtt benézett a gyerekszobába, fia még aludt, a zöld rugdalódzó megfeszült rajta, a kisméretű ágyban különösen jól fejlettnek és erősnek látszott. - Majd kell venni egy nagyobb ágyat - gondol­ta, és behúzta az ajtót. Apró, de sűrű szemekben megeredt a hó, zizzenve koppantak a szélvédő üvegén, Martin útközben többször is megállt, és a jégvakaróval lehúzta az ablakra fagyott csapadékot. A kolosy téri piacnál vette fel Vojtekovszkyt és Magdát. Az asszony vastag irhabundájában és fejére kötött fekete nagykendőjében a szokásosnál is lassab­ban és méltóságteljesen mozgott. Vojtekovszky megveregette a farát: - Egy igazi „Földanya", nem? Bent a kocsiban Magda kibontott egy asztal­kendőt, és pogácsát kínált, Martin ebben a korai időben nem kívánt enni, a forma kedvéért elfoga­dott egyet, és letette maga elé. Indított, mereven figyelte az úttesten fel-felbukkanó jégtócsákat. Amennyire lehetett, a külső sávban tartotta a ko­csit, hogy ha megcsúszna, az útszegély meg­fogja. Kiérve az autópályára, váratlanul kisütött felet­tük a nap, a frissen lesózott út nedvesen fénylett. A zöldellő földeken csak egy-egy eldobott fehér papírra emlékeztető hófolt látszott. Martin elen­gedte magát, hátradőlt az ülésen: - A birtokszemlén kívül akarsz még valamit csinálni? - Majd körülnézünk a faluban is, de ez ráér visszafelé. Legyünk túl előbb a hegyi úton. Amíg újra le nem fagy, addig fel tudunk menni egészen a telek széléig. Mezőzombor után letértek balra, egy széles földútra. Martin óvatosan kerülgette a talajból kiálló köveket, egy bukkanó után feltűnt Olaszkút. A présház, melyet Vojtekovszky örökölt, a falu szélén feküdt, a szőlőt fölötte egy meredek domb­oldalra telepitették, a tőkesorok egészen a tető­ig nyomultak. Míg Vojtekovszky a kulcsokat keresgélte, Mar­tin félreállt a kocsival, és kiszállt; az éles, tiszta levegő köhögésre késztette, hunyorogva nézett körül a napfényben. Egy, földhöz simuló, roska­tag épületre számított, meglepődve látta, hogy a présház, széles homlokzatával, középpontjából kiemelkedő négyszögletes tornyával egy kisebb udvarházra hasonlít. A háromszögletű oromfalra V. K. betűjelet, az építtető Vojtekovszky Kázmér monogramját festették, alá pedig az építés évét, 1901-et. A hámló vakolat alól kilátszó csupasz téglák, a sarkaiban meglazult zsalugáterek lelógó szárnyai, az alapoknál körben feltörő vadrózsa­bokrok és a romlás egyéb jelei mutatták, hogy az utóbbi években kevés figyelmet fordítottak a présházra, de az, a napsütésben villogó sárga falával mégis örök életűnek látszott, mintha csak a mögötte álló dombbal együtt pusztulhatna el. (folytatjuk) KI MIT TUD? kategóriák, 1993. 1. Vokáiis zene (ének) a) népdal, műdal, folk, opera b) pop, rock, dzsessz c) sanzon, táncdal Részt vehetnek: szólisták, duók, triók, kisegyüttesek Maximális létszám: 6 fő Tévéműsoridő: maximum 5 perc 2. Hangszeres zene a) klasszikus és kortárs zene b) népzene, folkmuzsika, históriás dallamok c) dzsessz d) tánc, pop, rockzene Részt vehetnek: hangszeres szólis­ták, kisegyüttesek Maximális létszám: 6 fő Tévéműsoridő: maximum 5 perc 3. Vers-, próza-, mesemondás, szónoki beszéd Részt vehetnek: egyéni előadók Tévéműsoridő: maximum 4 perc 4. Néptánc Részt vehetnek: szólisták, duók, triók, együttesek Maximális létszám: 24 fő Tévéműsoridő: maximum 4 perc, együtteseknél 6 perc 5. Klasszikus és modern színpadi tánc Balett, dzsesszbalett, step, akrobati­kus tánc, diszkó-, break-, és rap­tánc, electric boogie, formációs tánc stb. Részt vehetnek: szólisták, duók, triók, kisegyüttesek Maximális létszám: 12 fő Tévéműsoridő: maximum 5 perc 6. Színpadi játék Mozgásszínház, táncszínház, pan­tomim, utcaszínház, bábjáték stb. Részt vehetnek: szólisták, kisegyüt­tesek Maximális létszám: 6 fő Tévéműsoridő: maximum 6 perc 7. Egyéb a) cirkuszi és varietészámok b) paródiák Részt vehetnek: szólisták, duók, triók, kisegyüttesek Maximális létszám: 6 fő Tévéműsoridő: maximum 5 perc Szkukálek Lajos rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom