Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-07 / 185. szám, péntek

1992. AUGUSZTUS 7. MÚJSZÓm HAZAI KÖRKÉP SZEMÉLYI SZÁMOK TÖBB EZER TÉVES ADAT A vagyonjegyes privatizáció résztvevőinek számítógépes nyil­vántartása leleplezte, hogy a polgá­rok személyi számai (rodné číslo) sok esetben pontatlanok. Martin Šantruček, a prágai Központi Szá­mítóközpont munkatársa szerint a nyolc és fél millió vagyonjegy­tulajdonos köjül több mint ötven­ezernek valakivel azonos a születési száma. Ennek csak elenyésző ré­szét képezik azok, akik többször regisztráltatták magukat. Ebből az okból kétezer szabálytalan vagyon­jegykönyvet szűrtek ki. Az említett szám nem foglalja magába azokat az eseteket sem, amikor az állam­polgárok tévesen tüntették fel adata­ikat. Ez azt jelenti, hogy mintegy 50 ezer szám hibás, vagyis 25 ezer állampolgárnak a személyi igazolvá­nyában vagy a születési anyakönyvi kivonatában hibás szám szerepel. Az 1954. január elseje után szüle­tettek személyi száma tíz számjegy­ből áll, ők könnyen leellenőrizhetik az adat helyességét. A kettős szám­jegyek összesített összegének ma­radék nélkül oszthatónak kell lennie tizeneggyel. (Például: 92 + 54 + 13 + 59 + 57 = 275 : 11 = 25.) Ez a módszer nem alkalmazható az idősebb állampolgárok kilenc szám­jegyes személyi számai esetében. Többek között a személyi szám helyessége feltételezi a nyugdíj oda­ítélését. - A nyugdíjkéreimek intézé­se során a számítógép leleplezi a hi­bákat és a téves számot kijavítjuk - mondta Vera Beranková, a Cseh Társadalombiztosítási Igazgatóság munkatársa. - Számítógép-rend­szerünk olyan, hogy nem fizethetünk nyugdíjat azoknak, akiknek bárkivel is azonos személyi számuk van. Ezért valószínűleg az országban egyedül nálunk van meg a szövet­ség összes azon állampolgárának személyi száma aki 1968 előtt szü­letett, és ezek mind helyesek. 1969-től a személyi számokat a Cseh és a Szlovák Statisztikai Hivatal határozza meg. Egy bizo­nyos ideje a szakemberek már meg­próbálták kiszűrni a lakosság köz­ponti nyilvántartásából a dupla szá­mokat. Ez a nyilvántartás a Szövet­ségi Belügyminisztérium hatásköré­be tartozott. Ott mintegy 70 ezer ilyen dupla számot tartanak nyilván. - Egyelőre műszakilag nem tudjuk a kérdést megoldani. A mi számító­gépeinkbe csak azon személyek adatait tápláltuk be, akik már nyug­díjat kapnak. A többiek adatai kis lapokon vannak feltüntetve, ezekből annyi van, hogy egy helyiséget meg­töltenek, és manuálisan kellene eze­ket osztályozni. Pénzhiány miatt a közeljövőben nem tudjuk ezeket a gépekbe betáplálni - magyarázta Vera Beranková. Jaroslav Hejný, a Szövetségi Bel­ügyminisztérium országos nyilván­tartási osztálya igazgatójának sza­vai szerint nemcsak a polgárok sze­mélyi számai, hanem többi adatai is sok esetben hibásak. - Már folyik Csehországban és Szlovákiában is a járási rendőrparancsnokságok re­gisztereinek elkészítése. Az orszá-' gos nyilvántartásból kapják az ada­tokat, amelyeket ellenőriznek. En­nek az év végéig kellene befejeződ­nie és akkor már nem fordulhatná­nak elő hibák. Ez fontos amiatt is, hogy új információs rendszer kiala­kítását tervezzük. Egyelőre azonban nem tudjuk rákényszeríteni azt az állampolgárt, akinek hibás a száma, hogy készítessen új iratokat. Megol­dásként új törvény készül, amely szerint a Belügyminisztérium hatás­körébe kerülnek a számok, melyeket a lakhely-nyilvántartás számítógép­rendszere rögzít majd. Egyelőre azonban minden az állampolgárok megértésétől függ. Azok az állampolgárok, akik 1954 előtt születtek, és hibás a személyi számuk, orvoslásért a lakhelyük szerint illetékes járási társadalom­biztosítási igazgatósághoz fordul­hatnak. A fiatalabbaknak fel kell ke­resniük születési helyükön az anya­könyvi hivatalt. (Mladá fronta Dnes) Ez itt a Nagy-Duna. De hol áll a kis lak?... (Kovács Gábor felvétele) FÉLRE A TORZSALKODÁSSAL A KALANDOR POLITIKA VESZÉLYEI Nem azért mondom, s nem túl büszkén, de két évvel ezelőtt az Új Szóban írtam a kommunista vissza­rendeződésről, s már akkor is, mint tényről. Most, hogy itt van és bein­dult a konszolidációs folyamat, a bársonyos forradalmároknak al­kalmuk lesz tapasztalatokat szerez­ni, megfigyelni - akár szabadlábon, akár politikai áldozatként hogy a forradalmat követő diktatúra mi­ként bánik el azokkal, akik másként gondolkodnak, másként cseleksze­nek, más a politikai felfogásuk, ma­gatartásuk, emberségük, mint a ha­talmat éppen gyakorló uraságoké. A választások eredménye alapján végbement és most is tartó.rend­szerváltás Szlovákiában (a nép ne­vében) megszünteti a parlamentális demokráciát. A parlament legitim, legitimitását törvényes választások­ban szerezte meg. A törvényhozásban szerintem két párt működik, egy szlovák (DSZM, SZNP, DBP,. KDM) és a magyar MKDM-Együttélés), arculatuk szinte azonos, nemzeti mozaikokból összeálló, azonos célt követő, még ha ellentétes előjellel is. Szlovákia önállósulása, és ezen belül a magyar területi autonómia mindkét részről átgondolatlan, meg­alapozatlan, a választópolgár véle­ményét és akaratát figyelmen kívül hagyó, a politikai kalandorság hatá­rain messze túlmenő blöff, populista jelszó, melynek végkifejlete bárme­lyik pillanatban konfrontációhoz ve­zethet. A területi és minden egyéb auto­nómia a nemzeti kisebbségek igé­nye alapján, minden demokratikus jogállamban reális lehetőség, amennyiben az illető ország megál­lapodott, működő gazdasággal bír, biztosítottak a termelés, a kereske­dés, a pénzforgalom alapvető felté­telei, a nemzeti kisebbségek jogai. Pillanatnyilag a Szlovák Köztársa­ság területén az élet minden szférá­jában a káosz az uralkodó elem; s populista politikusok, politikai ksef­telők halászgatnak a zavarosban, kis és nagy hazugságokkal kufár­kodnak, mintegy előrevetítve s elő­készítve a konfliktuslehetőséget. Ilyen körülmények között, amikor az országban a termelés - akár ipari, akár mezőgazdasági - a mély­ponton van, a napi politika esetle­ges, kényszerpályán mozog, nem­zeti kisebbségünket egy kétes kime­netelű folyamatba belevinni nem több és nem kevesebb, mint politikai szélhámosság, hazárdjáték. Ezt a hazárdjátékot az Együttélés PM elnöke az idén már egyszer véghez­vitte, amikor megakadályozta a hár­mas koalíció létrejöttét. Sikerrel, ka­lapot le előtte. Most azonban a játék sokkal veszélyesebb, vérre megy a szó pejoratív és valós értelmében is. Az Együttélés PM Országos Ta­nácsának Politikai Nyilatkozatában olvasható az alábbi kitétel: (Új Szó, 1992. július 7.) „Választóinknak kö­szönhetően egyedül koalíciónk kép­viselői jogosultak arra, hogy legitim módon képviseljék a nemzeti ki­sebbségek sajátos érdekeit. Senki más nem kapott erre megbízatást a választóitól." Mindenki számára érthető, pontosan megfogalmazott állásfoglalás, félreérthetetlen. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, megkérdezem a magyar képviselők­től, mozgalmi elnököktől, ügyvezető alelnököktől: 1/ El tudják-e fogadni azon kérel­memet, hogy, mint az Együtté­lés-MKDM image-étől hajszálnyit eltérő szellemiségű, parányit más­ként gondolkodó, más magatartású, más emberségű, magát eléggé el nem ítélhető módon továbbra is ma­gyarnak tartó polgár létemre tovább­ra is csehszlovákiai magyar marad­hassak, a csehszlovákiai magyar­ság érdekében erömhöz, adottsá­gomhoz, tehetségemhez mérten, természetesen az önök szíves hoz­zájárulásával valamit tegyek, vagy ezt a jogot is kizárólagosan önma­guknak tartják fenn? 2/ A területi autonómia-igény be­jelentése óta eltelt heteket elegendő időnek tekintem arra, hogy a cseh­szlovákiai magyarság legitim képvi­selői nyilvánosságra hozzák a terü­leti autonómiát előkészítő törvény­tervezetet, hogy azt nyilvános vita után, a választópolgárok egyetérté­sével a parlament elé terjeszthes­sék. Amennyiben viszont nincs konkrét tervezet, legalább titokban nyugtassanak meg bennünket, hogy blöfföltünk gyerekek, nem komoly az ügy, ugyanis, ha a bejelentés kap­csán Mečiarék szíve a nadrágjukba szaladt, mi, tudatlan magyar embe­rek is meghökkentünk egy hangyá­nyit, s kicsi szívünk félelmében összeszorult, mert, az ilyen bejelen­tésre senki, senkitől nem kapott fel­hatalmazást. Aggasztóan dilettáns megnyilvánulás, későbbi magyará­zása magyarázkodás. Másrészt vi­szont előfordulhat - miért ne, a világ felé gyönyörű mefisztós gesztus -, hogy Mečiarék az autonómiai tör­vénytervezetet - ha van - rövid megfontolás után elfogadják. Felké­szültünk-e arra, hogy e döntés után két szlovákiai magyar kisebbség jön létre, egy az autonómián belül, egy pedig a csíkon kívül? S végül, nem ártana tudni, hogy a választók akar­ják-e a területi autonómiát, esetleg elmondani, hogy mi is az, mert hátha akarnák, ha tudnák, hogy mit akarja­nak. A Csáky Pál által felvázolt (Ki­sebbségi autonómia, kisebbségi önigazgatás, Új Szó, 1992. július 11, 13) alternatíva egy egészen más értelmű, más távlatú, elfogadható lehetőség minden jogállamban. Ha Szlovákia az, akkor itt is. 3/ Úgy vélem, hogy a választások után elkezdődött visszarendeződés kapcsán a csehszlovákiai magyar­ság válsághelyzetbe került, alkot­mányos jogaink veszélyben, a ma­gyarság parlamenti képviselői, külö­nösen az SZNT-ben a homokzsák szerepét töltik be. Ők azok, akiknek a javaslatait, tervezeteit boldogan bunkózza le a képviselők szlovák része akkor is, ha az egész országot érintő, jobbító észrevételekről lenne szó. Ez a török nem enged bennün­ket, bármilyen erősen fogjuk is őt, mert úgy döntött, hogy a kisebbségi zár kulcsa Magyarországon legyen, s ez a kulcs az ottani kisebbségi törvény, melynek elve a reciprocitá­son alapul, egyébként a szlovákság számára nem elfogadható. Ennek tudatában talán félre lehetne tenni a pártok és mozgalmak közötti tor­zsalkodást, mert nem csupán a vá­lasztópolgárok egy részét érintő kér­désről van szó, hanem olyanról, amely minden választót, s azok gye­rekeit is érinti. A választások előtt nem sikerült megegyezésre jutnunk. Sorskérdésekben sincs erre lehe­tőség? SOÓKY LÁSZLÓ SVÁJCI GYÓGYSZER A FIGARÓNAK Nem volt szerencséje a pozsonyi Figaro édesipari gyárnak a külföldi partnerválasztással. Igaz, a frigy eléggé vitatható körülmények közt születeti meg. Az 1991 végén kiírt pályázatra ugyanis mindössze ketten jelentkeztek, és közülük az egyikkel máig is gyanús sietséggel köz'ölték, hogy még háromhetes halasztást sem adnak a részletes ajánlat kidolgozására. így azután csak egy legény maradt a gáton, a bécsi Hofbauer cég, amely, persze, meg is kapta az üzletet. A megkötött szerződésben egyrészt vállalta, hogy 54,7 millió koronáért megvásárolja a Figaro részvényeinek 10 százalé­kát, majd a későbbiekben a tulajdonrészét fokozatosan 55 százalékra emeli. Emellett további fejlesztésekről is szó esett. A döntés megszületése után viszont az együttműködés akadozni kezdett. A bécsi üzletemberek az eredeti 10 százaléknyi részvényért ugyan hajlandók lettek volna megfizetni a hivata­los értékelésben szereplő piaci árat, de a jelenleg szabad következő 22 százaléknyi tételért már csak a számviteli értékeket ajánlották. Ez viszont nemcsak azért volt elfogadhatatlan követelés, mert ily módon gyakorlatilag , csak a fele árat fizették volna, de azért is, mert ez precedenst teremtett volna a többi külföldi beruházó számára. Ráadásul időközben kiderült, hogy a megígért fejlesztés keretében csak minimális készpénzt hoznának be, az összeg többi részét az egyéb üzemeikből leszerelt gépek ideszállításával óhajtanák fedezni. Ez a vita odáig fajult, hogy az ismételt felhívás ellenére több mint fél évig semmit sem fizettek ki a vételárból. Mindennek következtében még az előző kormányban felvetődött a.nemtúl sikeres döntés megváltoztatása. A Figaro szabad részvényeit újra felajánlot­ták a valamikori másik érdeklődőnek, aki nem volt más, mint a híres svájci Jacobs Suchard. A választások előtti időszakban azután erre az ügyre végül nem került sor, így a döntés az új szlovák kormányra maradt. A svájci ajánlat előnyei egyébként első látásra nyilvánvalóak. Ök első lépésben megveszik a jelenleg szabad mind a 32 százalék részvényt (175 millió koronáért). A későbbiekben részarányukat 212 millió korona lefizetésé­vel 51 százalékra emelik. A végcél pedig a 70 százalékos arány elérése. Emellett vállalják, hogy a Figaro termékeit árusítani fogják a kialakítandó hazai, illetve már létező külföldi kereskedelmi hálózatukban. Ez idáig rendben is lenne, a dolog pikantériája mindössze az, hogy az új kormány az ilyen döntéseket korábban kemény kritikával illette. Ezt, a kor­mányhatározaton alapuló privatizációs döntést Ľubomír Dolgos privatizációs miniszter a keddi kormányülés után végül is az idö rövidségével indokolta meg. Hozzátette viszont, hogy a programnyilatkozatoknak megfelelően a jövőben lehetőleg elkerülik ezt a stílust. A jövő hétig eldöntik azt is, mi legyen a sorsa a többi, már teljesen előkészített közvetlen eladásnak is. -tl­SZERINTEM A HELYSÉGNEVEKRŐL Próbáljunk meg egy másodpercig a realitás talaján maradni az egész helységnév-visszaállítással kapcso­latban. Mélységesen megértem az érintett polgárok óhaját, de legyünk őszinték és. valljuk be: legszebb ál­mainkban sem hittük, hogy hivatalo­san elismerik a Köbölkút nevet! Őszintén sajnálom Ersekkéty ko­rábbi torz fordításának még torzab­bá tételét. Pedig ez már eredmény­nek számít! Nem vagyok igazán szomorú, hogy a mi községünk nem lehet hivatalosan Veľký (Ulved vagy Olve­dovce, hogy „kénytelenek" vagyunk egymás között továbbra is Nagyöl­vedként emlegetni. Úgy érzem, ezu­tán is mindannyian Köbölkútra me­gyünk, Gutáról vesszük a Babettát, Kétyre megyünk halászni és Pár­kányba a komphoz. Tőlünk nem tudják elvenni köz­ségeink és városaink régi nevét, még akkor sem, ha az útkarbantartó vállalat és közlekedésbiztonsági osztály illetékesei kajánul az arcunk­ba vigyorognak, amikor visszakérjük a saját pénzünkön vett, ellopott hely­ségnévtábláinkat! (Tehát: még a tu­lajdonjog sincs tiszteletben tartva!) Igen, emeljük fel a hangunkat, de azokért a dolgokért, amelyek a világ legtermészetesebb dolgát jelentik minden jogállamban, minden de­mokráciában egy nemzetrész szá­mára - a kétnyelvűségért! Kemé­nyen, határozottan és konkrét (félre­' magyarázhatatlan) törvényeket kö­vetelve! Addig is éljünk azon lehető­ségeinkkel, amelyeket a törvények is garantálnak - használjuk végre és mindenekelőtt a saját nevünket hi­vatalosan is az anyanyelvünkön! VAVRECZKY JÓZSEF A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 3686/91 Fodor Jolán, 1927. 9. 30., Nagybalog (Dombasz) 3687/91 Fodor István, 1924. 10. 9., Nagybalog (Dombasz) 4029/91 Fabrík Illés, 1900. 5. 15., meghalt, Marcelháza (Szovjetunió) 4030/91 Fabrík Illés, 1925. 8. 9., meghalt, Marcelháza (Szovjetunió) 4031/91 Farkas István, 1921. 9. 30., Sid (Kotiva, Telkov) 4032/91 Fajd Alexander 1923. 9. 7., Ragyolc (Szovjetunió) 4033/91 Fazekas József, 1921. 7. 27., Korlát (Szovjetunió) 1564/91 Farkas Michal, 1912. 12. 19., meghalt, Novosady (Szovjetunió) 1584/91 Fiezu Károly, 1926. 5. 5., meghalt, Bese (Szambor) 1618/91 Fodor András, 1897. 3. 25. meghalt, Rimaszombat (Dombasz) 2371/91 Farkas Nagy István, 1906. 1. 19., Dubna (Szovjetunió) 2534/91 Filip Štefan, 1918. 8. 1., Matyóc, meghalt (Becsenszk) 2537/91 Faragó Kálmán, 1907. 4. 4., meghalt, Páld (Nyikolovka) 2640/91 Fekete Koloman, 1913. 4. 8., Kismánya (Arhangelszk) 3402/91 Fábián József, 1899. 5. 1., Nádasd, meghalt (Szovjetunió) 4685/91 Florek József, 1900. 3. 15., meghalt, Kassa (Dombasz) 4912/91 Freundorfer Viktor, 1921. 5. 27., Ľubica (Dombasz) 5670/91 Fúry András, 1916. 4. 14., meghalt, Gece (Dombasz) 6902/91 Forgat Mátyás, 1901. 2. 24., Kassa, meghalt (Szovjetunió) 7075/91 Ferencz János, 1914. 8. 13., meghalt, Trávnik (Szaratov) 7167/91 Fekete Ignác, 1916. 2. 17., meghalt, Szögyén (Szovjetunió) 7187/91 Fodor Ľudovít, 1919. 5. 30., Szilice (Rubezsna) 7190/91 Füri Sándor, 1921. 10. 10., Szentgyörgy (Szubrex) 7351/91 Figei Ladislav, 1918. 5. 25., meghalt, Sútor (Baku) 7508/91 Fabo Ján, 1921. 9. 24., Veľká Lomnica (Kisinyev) , 7509/91 Fábrik Miklós, 1922. 4. 18., Madar (Rosztov) 7514/91 Fazekaš Ján, 1913. 5. 12., meghalt, Krasnahorská Lúka (Sztá­lingrád) 7515/91 Flachbart Michal, 1901. 8. 25., meghalt, Mecenzéf (Jenakijev) 7517/91 Fiala Štefan, 1925. 8. 26., Szelőce (Zelenij Dolszk) _ , (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom