Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-07 / 185. szám, péntek

1992. AUGUSZTUS 7. MÚJSZÓm HAZAI KÖRKÉP SZEMÉLYI SZÁMOK TÖBB EZER TÉVES ADAT A vagyonjegyes privatizáció résztvevőinek számítógépes nyilvántartása leleplezte, hogy a polgárok személyi számai (rodné číslo) sok esetben pontatlanok. Martin Šantruček, a prágai Központi Számítóközpont munkatársa szerint a nyolc és fél millió vagyonjegytulajdonos köjül több mint ötvenezernek valakivel azonos a születési száma. Ennek csak elenyésző részét képezik azok, akik többször regisztráltatták magukat. Ebből az okból kétezer szabálytalan vagyonjegykönyvet szűrtek ki. Az említett szám nem foglalja magába azokat az eseteket sem, amikor az állampolgárok tévesen tüntették fel adataikat. Ez azt jelenti, hogy mintegy 50 ezer szám hibás, vagyis 25 ezer állampolgárnak a személyi igazolványában vagy a születési anyakönyvi kivonatában hibás szám szerepel. Az 1954. január elseje után születettek személyi száma tíz számjegyből áll, ők könnyen leellenőrizhetik az adat helyességét. A kettős számjegyek összesített összegének maradék nélkül oszthatónak kell lennie tizeneggyel. (Például: 92 + 54 + 13 + 59 + 57 = 275 : 11 = 25.) Ez a módszer nem alkalmazható az idősebb állampolgárok kilenc számjegyes személyi számai esetében. Többek között a személyi szám helyessége feltételezi a nyugdíj odaítélését. - A nyugdíjkéreimek intézése során a számítógép leleplezi a hibákat és a téves számot kijavítjuk - mondta Vera Beranková, a Cseh Társadalombiztosítási Igazgatóság munkatársa. - Számítógép-rendszerünk olyan, hogy nem fizethetünk nyugdíjat azoknak, akiknek bárkivel is azonos személyi számuk van. Ezért valószínűleg az országban egyedül nálunk van meg a szövetség összes azon állampolgárának személyi száma aki 1968 előtt született, és ezek mind helyesek. 1969-től a személyi számokat a Cseh és a Szlovák Statisztikai Hivatal határozza meg. Egy bizonyos ideje a szakemberek már megpróbálták kiszűrni a lakosság központi nyilvántartásából a dupla számokat. Ez a nyilvántartás a Szövetségi Belügyminisztérium hatáskörébe tartozott. Ott mintegy 70 ezer ilyen dupla számot tartanak nyilván. - Egyelőre műszakilag nem tudjuk a kérdést megoldani. A mi számítógépeinkbe csak azon személyek adatait tápláltuk be, akik már nyugdíjat kapnak. A többiek adatai kis lapokon vannak feltüntetve, ezekből annyi van, hogy egy helyiséget megtöltenek, és manuálisan kellene ezeket osztályozni. Pénzhiány miatt a közeljövőben nem tudjuk ezeket a gépekbe betáplálni - magyarázta Vera Beranková. Jaroslav Hejný, a Szövetségi Belügyminisztérium országos nyilvántartási osztálya igazgatójának szavai szerint nemcsak a polgárok személyi számai, hanem többi adatai is sok esetben hibásak. - Már folyik Csehországban és Szlovákiában is a járási rendőrparancsnokságok regisztereinek elkészítése. Az orszá-' gos nyilvántartásból kapják az adatokat, amelyeket ellenőriznek. Ennek az év végéig kellene befejeződnie és akkor már nem fordulhatnának elő hibák. Ez fontos amiatt is, hogy új információs rendszer kialakítását tervezzük. Egyelőre azonban nem tudjuk rákényszeríteni azt az állampolgárt, akinek hibás a száma, hogy készítessen új iratokat. Megoldásként új törvény készül, amely szerint a Belügyminisztérium hatáskörébe kerülnek a számok, melyeket a lakhely-nyilvántartás számítógéprendszere rögzít majd. Egyelőre azonban minden az állampolgárok megértésétől függ. Azok az állampolgárok, akik 1954 előtt születtek, és hibás a személyi számuk, orvoslásért a lakhelyük szerint illetékes járási társadalombiztosítási igazgatósághoz fordulhatnak. A fiatalabbaknak fel kell keresniük születési helyükön az anyakönyvi hivatalt. (Mladá fronta Dnes) Ez itt a Nagy-Duna. De hol áll a kis lak?... (Kovács Gábor felvétele) FÉLRE A TORZSALKODÁSSAL A KALANDOR POLITIKA VESZÉLYEI Nem azért mondom, s nem túl büszkén, de két évvel ezelőtt az Új Szóban írtam a kommunista visszarendeződésről, s már akkor is, mint tényről. Most, hogy itt van és beindult a konszolidációs folyamat, a bársonyos forradalmároknak alkalmuk lesz tapasztalatokat szerezni, megfigyelni - akár szabadlábon, akár politikai áldozatként hogy a forradalmat követő diktatúra miként bánik el azokkal, akik másként gondolkodnak, másként cselekszenek, más a politikai felfogásuk, magatartásuk, emberségük, mint a hatalmat éppen gyakorló uraságoké. A választások eredménye alapján végbement és most is tartó.rendszerváltás Szlovákiában (a nép nevében) megszünteti a parlamentális demokráciát. A parlament legitim, legitimitását törvényes választásokban szerezte meg. A törvényhozásban szerintem két párt működik, egy szlovák (DSZM, SZNP, DBP,. KDM) és a magyar MKDM-Együttélés), arculatuk szinte azonos, nemzeti mozaikokból összeálló, azonos célt követő, még ha ellentétes előjellel is. Szlovákia önállósulása, és ezen belül a magyar területi autonómia mindkét részről átgondolatlan, megalapozatlan, a választópolgár véleményét és akaratát figyelmen kívül hagyó, a politikai kalandorság határain messze túlmenő blöff, populista jelszó, melynek végkifejlete bármelyik pillanatban konfrontációhoz vezethet. A területi és minden egyéb autonómia a nemzeti kisebbségek igénye alapján, minden demokratikus jogállamban reális lehetőség, amennyiben az illető ország megállapodott, működő gazdasággal bír, biztosítottak a termelés, a kereskedés, a pénzforgalom alapvető feltételei, a nemzeti kisebbségek jogai. Pillanatnyilag a Szlovák Köztársaság területén az élet minden szférájában a káosz az uralkodó elem; s populista politikusok, politikai kseftelők halászgatnak a zavarosban, kis és nagy hazugságokkal kufárkodnak, mintegy előrevetítve s előkészítve a konfliktuslehetőséget. Ilyen körülmények között, amikor az országban a termelés - akár ipari, akár mezőgazdasági - a mélyponton van, a napi politika esetleges, kényszerpályán mozog, nemzeti kisebbségünket egy kétes kimenetelű folyamatba belevinni nem több és nem kevesebb, mint politikai szélhámosság, hazárdjáték. Ezt a hazárdjátékot az Együttélés PM elnöke az idén már egyszer véghezvitte, amikor megakadályozta a hármas koalíció létrejöttét. Sikerrel, kalapot le előtte. Most azonban a játék sokkal veszélyesebb, vérre megy a szó pejoratív és valós értelmében is. Az Együttélés PM Országos Tanácsának Politikai Nyilatkozatában olvasható az alábbi kitétel: (Új Szó, 1992. július 7.) „Választóinknak köszönhetően egyedül koalíciónk képviselői jogosultak arra, hogy legitim módon képviseljék a nemzeti kisebbségek sajátos érdekeit. Senki más nem kapott erre megbízatást a választóitól." Mindenki számára érthető, pontosan megfogalmazott állásfoglalás, félreérthetetlen. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, megkérdezem a magyar képviselőktől, mozgalmi elnököktől, ügyvezető alelnököktől: 1/ El tudják-e fogadni azon kérelmemet, hogy, mint az Együttélés-MKDM image-étől hajszálnyit eltérő szellemiségű, parányit másként gondolkodó, más magatartású, más emberségű, magát eléggé el nem ítélhető módon továbbra is magyarnak tartó polgár létemre továbbra is csehszlovákiai magyar maradhassak, a csehszlovákiai magyarság érdekében erömhöz, adottságomhoz, tehetségemhez mérten, természetesen az önök szíves hozzájárulásával valamit tegyek, vagy ezt a jogot is kizárólagosan önmaguknak tartják fenn? 2/ A területi autonómia-igény bejelentése óta eltelt heteket elegendő időnek tekintem arra, hogy a csehszlovákiai magyarság legitim képviselői nyilvánosságra hozzák a területi autonómiát előkészítő törvénytervezetet, hogy azt nyilvános vita után, a választópolgárok egyetértésével a parlament elé terjeszthessék. Amennyiben viszont nincs konkrét tervezet, legalább titokban nyugtassanak meg bennünket, hogy blöfföltünk gyerekek, nem komoly az ügy, ugyanis, ha a bejelentés kapcsán Mečiarék szíve a nadrágjukba szaladt, mi, tudatlan magyar emberek is meghökkentünk egy hangyányit, s kicsi szívünk félelmében összeszorult, mert, az ilyen bejelentésre senki, senkitől nem kapott felhatalmazást. Aggasztóan dilettáns megnyilvánulás, későbbi magyarázása magyarázkodás. Másrészt viszont előfordulhat - miért ne, a világ felé gyönyörű mefisztós gesztus -, hogy Mečiarék az autonómiai törvénytervezetet - ha van - rövid megfontolás után elfogadják. Felkészültünk-e arra, hogy e döntés után két szlovákiai magyar kisebbség jön létre, egy az autonómián belül, egy pedig a csíkon kívül? S végül, nem ártana tudni, hogy a választók akarják-e a területi autonómiát, esetleg elmondani, hogy mi is az, mert hátha akarnák, ha tudnák, hogy mit akarjanak. A Csáky Pál által felvázolt (Kisebbségi autonómia, kisebbségi önigazgatás, Új Szó, 1992. július 11, 13) alternatíva egy egészen más értelmű, más távlatú, elfogadható lehetőség minden jogállamban. Ha Szlovákia az, akkor itt is. 3/ Úgy vélem, hogy a választások után elkezdődött visszarendeződés kapcsán a csehszlovákiai magyarság válsághelyzetbe került, alkotmányos jogaink veszélyben, a magyarság parlamenti képviselői, különösen az SZNT-ben a homokzsák szerepét töltik be. Ők azok, akiknek a javaslatait, tervezeteit boldogan bunkózza le a képviselők szlovák része akkor is, ha az egész országot érintő, jobbító észrevételekről lenne szó. Ez a török nem enged bennünket, bármilyen erősen fogjuk is őt, mert úgy döntött, hogy a kisebbségi zár kulcsa Magyarországon legyen, s ez a kulcs az ottani kisebbségi törvény, melynek elve a reciprocitáson alapul, egyébként a szlovákság számára nem elfogadható. Ennek tudatában talán félre lehetne tenni a pártok és mozgalmak közötti torzsalkodást, mert nem csupán a választópolgárok egy részét érintő kérdésről van szó, hanem olyanról, amely minden választót, s azok gyerekeit is érinti. A választások előtt nem sikerült megegyezésre jutnunk. Sorskérdésekben sincs erre lehetőség? SOÓKY LÁSZLÓ SVÁJCI GYÓGYSZER A FIGARÓNAK Nem volt szerencséje a pozsonyi Figaro édesipari gyárnak a külföldi partnerválasztással. Igaz, a frigy eléggé vitatható körülmények közt születeti meg. Az 1991 végén kiírt pályázatra ugyanis mindössze ketten jelentkeztek, és közülük az egyikkel máig is gyanús sietséggel köz'ölték, hogy még háromhetes halasztást sem adnak a részletes ajánlat kidolgozására. így azután csak egy legény maradt a gáton, a bécsi Hofbauer cég, amely, persze, meg is kapta az üzletet. A megkötött szerződésben egyrészt vállalta, hogy 54,7 millió koronáért megvásárolja a Figaro részvényeinek 10 százalékát, majd a későbbiekben a tulajdonrészét fokozatosan 55 százalékra emeli. Emellett további fejlesztésekről is szó esett. A döntés megszületése után viszont az együttműködés akadozni kezdett. A bécsi üzletemberek az eredeti 10 százaléknyi részvényért ugyan hajlandók lettek volna megfizetni a hivatalos értékelésben szereplő piaci árat, de a jelenleg szabad következő 22 százaléknyi tételért már csak a számviteli értékeket ajánlották. Ez viszont nemcsak azért volt elfogadhatatlan követelés, mert ily módon gyakorlatilag , csak a fele árat fizették volna, de azért is, mert ez precedenst teremtett volna a többi külföldi beruházó számára. Ráadásul időközben kiderült, hogy a megígért fejlesztés keretében csak minimális készpénzt hoznának be, az összeg többi részét az egyéb üzemeikből leszerelt gépek ideszállításával óhajtanák fedezni. Ez a vita odáig fajult, hogy az ismételt felhívás ellenére több mint fél évig semmit sem fizettek ki a vételárból. Mindennek következtében még az előző kormányban felvetődött a.nemtúl sikeres döntés megváltoztatása. A Figaro szabad részvényeit újra felajánlották a valamikori másik érdeklődőnek, aki nem volt más, mint a híres svájci Jacobs Suchard. A választások előtti időszakban azután erre az ügyre végül nem került sor, így a döntés az új szlovák kormányra maradt. A svájci ajánlat előnyei egyébként első látásra nyilvánvalóak. Ök első lépésben megveszik a jelenleg szabad mind a 32 százalék részvényt (175 millió koronáért). A későbbiekben részarányukat 212 millió korona lefizetésével 51 százalékra emelik. A végcél pedig a 70 százalékos arány elérése. Emellett vállalják, hogy a Figaro termékeit árusítani fogják a kialakítandó hazai, illetve már létező külföldi kereskedelmi hálózatukban. Ez idáig rendben is lenne, a dolog pikantériája mindössze az, hogy az új kormány az ilyen döntéseket korábban kemény kritikával illette. Ezt, a kormányhatározaton alapuló privatizációs döntést Ľubomír Dolgos privatizációs miniszter a keddi kormányülés után végül is az idö rövidségével indokolta meg. Hozzátette viszont, hogy a programnyilatkozatoknak megfelelően a jövőben lehetőleg elkerülik ezt a stílust. A jövő hétig eldöntik azt is, mi legyen a sorsa a többi, már teljesen előkészített közvetlen eladásnak is. -tlSZERINTEM A HELYSÉGNEVEKRŐL Próbáljunk meg egy másodpercig a realitás talaján maradni az egész helységnév-visszaállítással kapcsolatban. Mélységesen megértem az érintett polgárok óhaját, de legyünk őszinték és. valljuk be: legszebb álmainkban sem hittük, hogy hivatalosan elismerik a Köbölkút nevet! Őszintén sajnálom Ersekkéty korábbi torz fordításának még torzabbá tételét. Pedig ez már eredménynek számít! Nem vagyok igazán szomorú, hogy a mi községünk nem lehet hivatalosan Veľký (Ulved vagy Olvedovce, hogy „kénytelenek" vagyunk egymás között továbbra is Nagyölvedként emlegetni. Úgy érzem, ezután is mindannyian Köbölkútra megyünk, Gutáról vesszük a Babettát, Kétyre megyünk halászni és Párkányba a komphoz. Tőlünk nem tudják elvenni községeink és városaink régi nevét, még akkor sem, ha az útkarbantartó vállalat és közlekedésbiztonsági osztály illetékesei kajánul az arcunkba vigyorognak, amikor visszakérjük a saját pénzünkön vett, ellopott helységnévtábláinkat! (Tehát: még a tulajdonjog sincs tiszteletben tartva!) Igen, emeljük fel a hangunkat, de azokért a dolgokért, amelyek a világ legtermészetesebb dolgát jelentik minden jogállamban, minden demokráciában egy nemzetrész számára - a kétnyelvűségért! Keményen, határozottan és konkrét (félre' magyarázhatatlan) törvényeket követelve! Addig is éljünk azon lehetőségeinkkel, amelyeket a törvények is garantálnak - használjuk végre és mindenekelőtt a saját nevünket hivatalosan is az anyanyelvünkön! VAVRECZKY JÓZSEF A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 3686/91 Fodor Jolán, 1927. 9. 30., Nagybalog (Dombasz) 3687/91 Fodor István, 1924. 10. 9., Nagybalog (Dombasz) 4029/91 Fabrík Illés, 1900. 5. 15., meghalt, Marcelháza (Szovjetunió) 4030/91 Fabrík Illés, 1925. 8. 9., meghalt, Marcelháza (Szovjetunió) 4031/91 Farkas István, 1921. 9. 30., Sid (Kotiva, Telkov) 4032/91 Fajd Alexander 1923. 9. 7., Ragyolc (Szovjetunió) 4033/91 Fazekas József, 1921. 7. 27., Korlát (Szovjetunió) 1564/91 Farkas Michal, 1912. 12. 19., meghalt, Novosady (Szovjetunió) 1584/91 Fiezu Károly, 1926. 5. 5., meghalt, Bese (Szambor) 1618/91 Fodor András, 1897. 3. 25. meghalt, Rimaszombat (Dombasz) 2371/91 Farkas Nagy István, 1906. 1. 19., Dubna (Szovjetunió) 2534/91 Filip Štefan, 1918. 8. 1., Matyóc, meghalt (Becsenszk) 2537/91 Faragó Kálmán, 1907. 4. 4., meghalt, Páld (Nyikolovka) 2640/91 Fekete Koloman, 1913. 4. 8., Kismánya (Arhangelszk) 3402/91 Fábián József, 1899. 5. 1., Nádasd, meghalt (Szovjetunió) 4685/91 Florek József, 1900. 3. 15., meghalt, Kassa (Dombasz) 4912/91 Freundorfer Viktor, 1921. 5. 27., Ľubica (Dombasz) 5670/91 Fúry András, 1916. 4. 14., meghalt, Gece (Dombasz) 6902/91 Forgat Mátyás, 1901. 2. 24., Kassa, meghalt (Szovjetunió) 7075/91 Ferencz János, 1914. 8. 13., meghalt, Trávnik (Szaratov) 7167/91 Fekete Ignác, 1916. 2. 17., meghalt, Szögyén (Szovjetunió) 7187/91 Fodor Ľudovít, 1919. 5. 30., Szilice (Rubezsna) 7190/91 Füri Sándor, 1921. 10. 10., Szentgyörgy (Szubrex) 7351/91 Figei Ladislav, 1918. 5. 25., meghalt, Sútor (Baku) 7508/91 Fabo Ján, 1921. 9. 24., Veľká Lomnica (Kisinyev) , 7509/91 Fábrik Miklós, 1922. 4. 18., Madar (Rosztov) 7514/91 Fazekaš Ján, 1913. 5. 12., meghalt, Krasnahorská Lúka (Sztálingrád) 7515/91 Flachbart Michal, 1901. 8. 25., meghalt, Mecenzéf (Jenakijev) 7517/91 Fiala Štefan, 1925. 8. 26., Szelőce (Zelenij Dolszk) _ , (Folytatjuk)