Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-07 / 185. szám, péntek

MOZAIK 1992. AUGUSZTUS 7. AKIT SOKAN SZERETTEK MARILVN MONROE ÉS A MÍTOSZTEREMTÉS Még csak harminchat éves volt Marilyn Monroe, amikor éle­te - három évtizeddel ezelőtt - lezárult. Pedig a róla szóló könyveket, tanulmányokat, cik­keket olvasva, filmszerepeit feli­dézve úgy tűnik, hosszú, viharos élete volt, túl sok mindent meg­élt, A halál, ahogy mondani szo­szokás, végül is mindent a he­lyére rak. Számára a vég mintha azt jelentette volna, hogy elho­mályosítja őt, élő voltát és a róla elnevezett mítoszt. A minden férfi vágyában élő amerikai nő képe, a szépség mértéke és a szexappeal felülmúlhatatlan­sága egyaránt jelen volt ebben a személyes sikereit gerjesztő mítoszban. Szőkesége, eszmé­nyi mellbősége és a naiv isko­láslányra emlékeztető mosolya szinte együttesen sugallta meg­ejti csodálkozását: ,,Mit bá­multok így rám, hisz én nem tehetek róla." Marilyn stár-lényének hódítá­sához a Playboyban megjelent fényképei, kártyalapokra nyo­mott aktjai is jócskán hozzájárul­tak. Mindez tetszett a közönség­nek, mely sok mindent hajlandó volt megbocsátani neki. Arthur Millerrel kötött rövid életű házas­sága és Yves Montand-hoz fű­ződő viharos viszonya csak nö­velte népszerűségét. A magán-. életbe nyíló betekintésnek meg­volt a pikantériája. Halála villámcsapásként ha­tott. Különféle találgatások kap­tak szárnyra. Egyesek az alko­holizmusban és a kábítószer­élvezetben látták halála okát, mások viszont egy imidzs­kényszer és manipulációs ki­szolgáltatottság elleni egyfajta lázadásra gyanakodtak; a szó­rakoztatásra szánt játékbaba egyszer csak felmondja a szol­gálatod. Megint mások azt állí­tották, hogy gyilkosság áldozata lett, mert veszélyeztette a Ken­nedy-fivérek (John és Robert) karrrierjét. Tény, hogy harminchatéve­sen az alkohol és a kábítószer­élvezet rabja volt, s ma ugyan­csak nehéz lenne azt mondani, különböztetni csillagzatának szép és árnyoldalát; fáradt volt, s nem akart áruvá válni. További csalódása a fér­fiakkal kapcsolatos. Jól ismert a tőle származó kijelentés: hogy sikerült volna önerőből megszabadulnia eme önpusztí­tó szorításból. Halála után egy héttel (1962. augusztus 13-án) az amerikai Life „Marilyn meg­szólal" címmel közölte a szí­nésznő három héttel halála előtt magnetofonba mondott mono­lógját. Ebből kiderült, hogy egy értelmes és érzékeny női lélek lakozott benne, mely világosan fel tudta ismerni és meg tudta „Mindnyájan egyformák! Előbb kihasználnak, aztán eldobnak, mint a használt zoknit." A Ken­nedy-fivéreknek is köszönhető, hogy ez a fajta kiábrándultság úrrá lett rajta. Jópár évvel John Kennedy halála után elterjedt, hogy az elnök régóta figyelem­mel kisérte Marilyn karrierjének alakulását. Az ötvenes évek vé­gén kerültek egymással köze­lebbi kapcsolatba, amely Ken­nedy elnöksége idején is folyta­tódott. Viszonyuk akkor szakadt meg, amikor a közvélemény tu­domást szerzett róla, és John öccsét, Robertet - aki különben igazságügy-miniszter volt - küldte hozzá vígasztalóként. Nyomban újabb viszony szüle­tett. Marilyn egy nappal halála előtt éles vitába keveredett Ró­berttel, azzal fenyegetőzött, hogy sajtóértekezleten kürtöli vi­lággá, amit a Kennedy-fivérek­kel megélt. Innen, ered a feltéte­lezés, hogy MM nem természe­tes halállal halt meg. Ez valószí­nűleg örök rejtély marad. A két Kennedy-fivér halála a színész­nő távozása mögött is behúzta a függönyt. Daryl Jates rendőrhivatalnok - aki 1962. augusztus 5-én Ma­rilyn szobájában halottszemlét tartott - azt írja visszaemlékezé­sében, hogy Marilyn legalább ötvenévesnek tűnt, visszataszí­tó volt látni duzzadt arcát, rette­netes állapotban levő hajzatát és foltos bőrét. Az alkohol és a kábítószer-élvezet megtette a magáét és szerinte kizártnak tekinthető a hivatalos magyará­zaton kívüli - öngyilkosság - bárminemű állítás. Bárhogy is volt - MM sztár volt. Sikerei túlszárnyalták Ame­rikát, egyes filmjei nem veszíte­nek vonzerejükből. Derülve él­vezzük végig, újfent és újfent a Valaki forrón szereti komiku­mát, mely egy jóadag öniróniá­val tükrözi Marilyn színművé­szetének egész - a naiv, kissé csalódott, csábos, szolid férjet kereső énekesnő szerepében végigjátszott - skáláját. Hagyjuk az MM-ről kialakult mítoszt úgy, ahogy van - sze­mélyében marad az a nő, akit sokan szérettek. OLEG SZEMAK MOLDOVA GYÖRGY JILE.LE.TN KAPUFA Borsos nem ismerte a környéket, csak arra emlékezett, hogy a szentehegyi rész Mezöszeg legdivatosabb üdülőkörzetének számít. Az ostor­lámpák fényében modern villákat látott - változa­tos stílusuk jelezte az építés idejét némelyik­ben világítottak a ablakok, gazdáik már állandó lakásnak használták. Zsóka megállt egy magas, kovácsoltvas kerítés előtt: - Ez a miénk. Nem hajtott be a kertbe, hanem egy félhomá­lyos szakaszon parkolt le a kocsival. -Maradj bent, amíg szólok. Az asszony kinyitotta a kaput, a teraszon benyomta a villanyóra gombjait, bent felgyújtotta a lámpát és leeresztette a redőnyöket, csak aztán intett vissza: - Gyere! Mikor a fiú belépett, sietve bezárta ütána az ajtót. A nappaliban a világos bútorhuzatok és iilópárnák azt a benyomást keltették, mintha nyári nap sütne „az ablakon túl. A kanapén néhány színes magazin hevert, Zsóka félredobta iket: -Üljünk le ide. Hosszan csókolództak, Borsos bedugta arcát az asszony váilgödrébe és és olyan erővel szorí­totta magához, mintha Zsóka teste elfeledtetné vele az elmúlt napokat, de a nő elhárította: -Várj egy kicsit. Bekapcsolom a fűtést és a bojlert, de még kell egy pár perc, amig meleg lesz. Igyunk addig valamit - válogatott a bárszek­rényben. - Szereted a Maraschinót? - Még sohasem ittam. Mi az? - Mandulaízü likőr. Próbáld ki. - Csak egy kortyot kérek. Gyakran eljössz ide? - Ha már nem bírom ki. otthon, mindig elszö­köm. Dobd le a cipődet és feküdj le. Mesélj. Borsos el-elakadó hangon számolt be a teme­tésről, egy mondat közepén hirtelen elhallgatott. Zsóka fölébe hajolt és betakarta a testével: - Majd én helyette is vigyázok rád. Akarod? Kint hirtelen lefékezett egy autó, az asszony kibontakozott az ölelésből és megigazította a ru­háját: - Ki lehet az? - kérdezte a fiú. - Nem tudom. Sietős léptek közeledtek a kert felől, kopogtak az ajtón: - Nyisd ki, Zsóka, én vagyok — szóltak be, Borsos felismerte Keresztes hangját. - Menj el innen! - Nem megyek. Akarod, hogy belökjem az ajtót, vagy kihívjam a rendőrséget, hogy betörés történt?! Az asszony elfordította a kulcsot, Keresztes belesett a nappaliba: - Bocsánat, hogy zavarok. Azt hittem, hogy valami bajod történt, azért jöttem ki. Nem képzel­tem, hogy ide hordot a fiúdat. Borsos nem tudta, mit kell tennie, mikor Ke­resztes elindult feléjük, fel akart ugrani, hogy verekedés esetén állva fogadja, de Zsóka vissza­fogta. Az asszony arca megkeményedett. - Ez az én házam, azt csinálok benne, amit akarok. Takarodj innen. - Nem megyek. - Az apám emlékére esküszöm, hogy börtön­be juttatlak. Tudok annyit rólad, hogy ott fogsz megrohadni. Bár alig emelte fel a hangját, Keresztes meg­torpant, farkasszemet nézett Zsókával, aztán hirtelen sarkon fordult és kisietett a házból. Bor­sos szinte bénultan ült a kanapén, nyomasztotta a tudat, hogy ő erőszakolta ki a ma esti találkozót, félt, hogy az asszony öt okolja majd a botrányért, de Zsóka nyugodt arccal tért vissza hozzá: - Biztos, hogy valamelyik kint lakó szomszéd hívta fel, meglátták a fényt az ablakunkban. - Ne haragudj, nagyon sajnálom. - Ennek meg kellett történnie egyszer, és talán jobb is, hogy így alakult. Sajnos, még most sem fog kiköltözni a házból - megsimogatta a fiú arcát. - Ha van valaki, akinek baja lehet ebből, az te vagy. Hozzám nem mer nyúlni, ezért rajtad fog bosszút állni. Borsos elsápadt: - Mit csináljak? - Itt Mezőszegen mindenhová elér a keze, emlékezz rá: egy szavába került, hogy te ott maradhass az iskolában. Még azt is el tudja intézni, hogy a nyakadba varrjon valamilyen bűn­cselekményt, ha nem talál semmit, majd kiprovo­kálja. A rendőrség mindig örül, ha egy ügyet készen kap, egy éved is rámehet, amíg tisztázni / tudod magad, ha egyáltalán sikerül. Köt valami téged Mezőszeghez? s -Te. - Édes vagy. És rajtam kívül? - Semmi. - Meg tudnál élni máshol? - Mondtam neked, hogy fel akarok menni Pestre, már kaptam is levelet állásügyben. - Menj el, ha lehet, még ezen a héten. Pesten már nem tehet veled semmit. Kell pénz vagy valami más segítség? - Nem, nincs szükségem rá. Borsos fel akart kelni, de Zsóka visszafogta: - Most már maradj nyugodtan. Ittak egy kortyot és átölelte a fiút: - Ó, ha úgy szerethettelek volna, ahogy csak én tudok szeretni. - És miért nem szerettél úgy? - Én nem hagyhatom el magam, nevetséges volna. De ugye „imádsz"?! Éjfél után surrantak ki a házból. Zsóka áten­gedte a volánt, fejét a fiú vállának támasztotta. - Hívj fel, mikor utazol, megpróbálok lejönni hozzád. (folytatjuk) MIÉRT ,jÚJ" A NŐ A Nő korábban nemcsak a hazai lányok és asszonyok kedvelt hetilap­ja völt, de sok férfi is a legolvasha­tóbb hazai magyar lapnak tartotta. A rendszerváltás után azonban ha­marosan anyagi nehézségekkel kel­lett szembenézniük és a Živena kia­dó szinte azonnali megszüntetése mellett döntött. Több mint egyéves szünet után, 1991 október végén a DH-Press kiadó ugyan újraindítot­ta, de a megjelenés rendszertelen­ségét nehezen szokták njeg az olva­sók. Idén június vége óta azután Új Nő néven jelenik meg. Miért ez a változás, és mit várhatunk tőle a jövőben - kérdeztük Kocsis Aran­kától, a lap főszerkesztőjétől. - A váltásra a körülmények kényszerítettek bennünket. Sajnos, a DH-Press kiadóval való együttmű­ködésünknek mindjárt az első hó­napjában kiderült, hogy munkatár­saik sem szakmailag, sem erkölcsi­leg nem állnak feladatuk magasla­tán. Ezen azt értem, hogy egyikük sem rendelkezett ilyen irányú szak­tudással és talán fiatal koruk miatt a felelősségtudatuk sem alakult még ki teljes mértékben. Úgy tűnt szá­munkra, hogy nem fogták fel telje­sen, mit is jelent nemzetiségi viszo­nyok közt lapot kiadni. • Az viszont tény, hogy a Heti Ifit sikeresen gondozzák. -A Heti Ifit készen vették át, és nem kellett újra megszervezni a szerkesztőséget, a nyomást és a terjesztést. Például amikor a Žive­na kiadó 1990 áprilisában bejelen­tette, hogy a Nő decembertől meg­szűnik, a szerkesztőség csak félgőz­zel működött, a lap mégis megjelent, és az olvasó ebből semmit sem vett észre. A lapkészítés során ugyanis mindig az indulás a nehéz. 1991 végén a nulláról kellett indulnunk, ez pedig a mai helyzetben, amikor az olvasó egyszerre több női lap közt is válogathat, nagyon kemény munkát jelent. Számunkra az idén januárban nyilvánvalóvá vált, ha nem akarjuk, hogy a kiadó gondatlansága miatt újra megszűnjön a lap, saját ke­zünkbe kell vennünk a dolgokat. • Az Új Nő-t jelenleg a Magyar Asszonyok Ligája adja ki. Erről a szervezetről ezidáig nem nagyon hallottunk. -A szerkesztőség két hónapig keresett a lap számára új, komo­lyabb felkészültségű gazdát. Sajnos, a megkeresett magyar kiadók közül senkinek sem kellettünk, így végül magunk vettük kézbe az ügyet és létrehoztuk a Ligát, amely társadal­mi szervezetként vállalhatja a lap kiadását. Ezt a lépést, persze, sokan úgy jellemezték, hogy volt egy gpm­bunk és varrtunk hozzá egy kabátot. Én viszont nagyon remélem, hogy sok hazai asszony lát majd ebbén a kezdeményezésben fantáziát és a Ligából ennél sokkal több is lehet. • A lapszerkesztésen kívül tehát új gondok szakadtak a nyakukba. Tapasztalataik szerint érdeklődnek az olvasók a lap iránt? - Faluhelyen igen. A kiadó után, úgy tűnik, rendeződnek a nyomással kapcsolatos gondok is. Az utóbbi időben energiánk nagy részét ezért a terjesztés szervezésére fordítjuk. Járjuk az országot. Pozsonyban kezdtük és már Párkányon túl já­runk. Tapasztalataink szerint első­sorban a falvakban várnak bennün­ket. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy korábban az Uj Szó után a Nő és a Barátnő volt a legolvasottabb hazai magyar lap. • • A Szerkesztőségi gárda bizto­sítókot jelent arra, hogy építeni fog­nak a Nő hagyományaira. Mennyi­ben képesek azonban felvenni a versenyt a magyarországi nőla­pokkal? - Ez a versenyhelyzet már koráb­ban is létezett. Mi egyrészt bízunk abban, hogy a hazai olvasót nem kizárólag az igénytelen olvasnivaló • érdekli, másrészt lapunkban a hazai, tehát őket is közvetlenül érintő prob : lémákról olvashatnak. Mi az itteni kulturális eseményekkel foglalko­zunk és bemutatjuk a hazai közélet személyiségeit. Emellett természe­tesen igyekszünk kitekinteni, első­sorban a bennünket leginkább ér­deklő Budapest-Bécs-Prága há­romszögön belül. TUBA LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom