Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-06 / 184. szám, csütörtök

1992. AUGUSZTUS 6. ÚJ SZÓ* SPORT 10 V A MAI MŰSOR Kézilabda (n) - 14.00 és 16.00 elődöntők. Férfiak - 19.00 és 21.00 elődöntők. Röplabda (n) - 10.30 az 5. helyért; 19.00 és 21.30 elődöntők. Asztalitenisz (f) -11.00 egyéni, dön­tő. Tenisz (f, n) - 11.00 és 14.00 páros, elődöntők. Vízilabda - 9.30 Ausztrália-Csehszlovákia; 10.45 Magyarország-Hollandia; 12.00 USA-Németország; 17.30 Olaszor­szág-Görögország; 18.45 FÁK­Franciaország; 20.00 Spanyolor­szág-Kuba. Műúszás (n) - 15.00 egyéni, döntő. Kosárlabda (f) - 9.00 a 11. helyért; 11.00 a 9. helyért; 16.30 és 22.30 elődöntők. Kajak-kenu (f, n) - 9.00 középfutamok. Atlétika - 18.25 200 m (n); 18.40 200 m (f); 18.50 távolugrás (n); 19.00 400 m gát (f); 20.15 100 m gát (n). Gyeplabda (n) - 9.30 a 11. helyért; 18.15 a 9. helyért. Nők - 17.00 az 5. helyéri;' 18.15 a 7. helyért. Birkózás (sza­badfogás) - 17.00 52, 68, 100 kg, döntők. Baseball -16.00 a 3. helyért. 21.00 döntők. Labdarúgás - 19.00 és 21.30 elődöntők. Vívás - 20.00 tőrcsapat, döntő (f). Lovaglás - 9.00 díjlovaglás. KNEZY TOPFORMÁBAN A magyar televíziózás kezdeti idősza­kában előfordult, hogy a labdarúgó-mér­kőzéseket nem tévériporter közvetítette, hanem átvették a rádió riporterének hang­ját, legtöbbször Szepesi Györgyét. Mind­járt élet költözött a leglagymatagabb já­tékba is. Lélek. Mondjon bárki bármit, Szepesit élmény volt hallgatni, pergő rit­mus, szellemes fordulatok, mindig ugyan­az a láz, hév, ugyanaz a hangulatteremtő stilus. Benne volt, bent volt a játékban. Soha nem azon kívül. Még keseregni is lelkesen tudott. Ezért aztán később is azt csináltuk, hogy „levettük" a tévériporter hangját és bekapcsoltuk a rádiót. Tudom, persze, a képhez nem kell annyi szöveg, látja az ,ember, mi történik, hogy történik a pályán, a páston, a me­dencében. De: kevesebb szóban is lehet élet. Lélek. A magyar tévériporterek zö­me, a maiakról beszélek, mintha kívül lenne a játékon. Mintha azt hinnék, így modernek. És ha már ők kívül vannak, miért legyen bent a néző? Nehogy lelke­sedni merjen áz ember fia, nehogy a vesztésre álló csata bámulása közben reménykedni merészeljen egy esetleges győztes fordulatban. Az egyik ironizál, másik úgy közvetítette a minap aranyé­remre esélyes magyar fiú döntő mérkőzé­sét, aki végül olimpiai bajnok lett, hogy közben majd' elaludtak a szavak a szájá­ban. A harmadik nagyon szakmai akar lenni. Csak. És így tovább. Knézy Jenő más. Erő, életöröm, opti­mizmus. Játsszon bárki. Káprázatos, fan­tasztikus, elképesztő, csodálatos. Knézy Jenő mindenkor csúcsformában van. Akarom mondani: topformában. Igen: top­formában. Tőle hallottam ezt a kifejezést is a Puerto Rico-Egyesüll Államok kosár­labdameccs közvetítése közben, nem is egyszer. Meglepett, nem mondom. A top­lista, a poptop meg a mit tudom én még milyen top mellett - most már topformánk is .van. Gazdagodik édes anyanyelvünk. Azért lepett meg, mert riporterünk amúgy igyekszik szépen, tisztán beszélni magya­rul, ha emlékezetem nem csal, még sport­nyelvművelő cikket is kanyarított valami­kor, magyarítója a jégkorongban használt idegen kifejezéseknek. Most meg mit ád isten! Topformát. Csúcs ez a forma! (bodnár) „LEAKASZTOTTAK A SZÖGRŐL!" „Éremért megyünk Barceloná­ba!" - mondogatták diadalittasan a Csehszovák ökölvívó Szövetség vezetői az ötkarikás játékok előtt. Azok, akik valamicskét konyítanak a sportághoz, csak. mosolyogtak ezen. Az erőviszonyokat figyelembe véve ugyanis vajmi kevés esélye volt a dobogós hely elérésére a csehszlovák kvartettnek. Az illeté­kesek abban a Michal Franekban bíztak, akit a tavalyi, melbourne-i világbajnokságra el sem vittek! Most már szánják-bánják a furcsa dönté­süket. A turócszentmártoni öklöző igencsak pesszimista hangú nyilat­kozatot adott az olimpia előtt: „Májusban, egy évvel ezelőtt ezüstérmes lettem az Európa-baj­nokságon, úgy, hogy négy hó­nappal korábban súlyos autóbal­esetet szenvedtem. Nyoma sem volt a hosszú kényszerpihenőnek, nagy elszántsággal készültem a világversenyre. Aztán meg­feledkeztek rólam, más uta­zott Ausztráliába. Az égvilágon semmi bajom sem volt! Egyszerű­en mellőztek. Mind a mai napig nem tudom, miért. Ezek után fü­tyültem az egészre, hiszen a ligá­ban edzés nélkül is bárkit legyő­zök. Olimpia? Leakasztottak a szögről, meg voltam győződve, hogy ismét kihagynak a keretből! Nem tudtam behozni a lemara­dást. Biztos vagyok abban: én is hibáztam..." Nos, Franek „labdába se rúgott" a katalán fővárosban, csupán egy­szer lépett ringbe. Talán jobb lett volna, ha otthonmarad. Társai szin­tén leszerepeltek! Az újonc varannói Vagaský megszeppenve bokszolt, úgy tűnt, idő előtt véget ér az összecsapás, örülhet, hogy nem szenvedett kiütéses veresé­get! V. Rück­schloss, valamint Hrivnák ugyan túljutott a 2. fordulón (az első felvonásban erőnyerők voltak), ám ellenfelük még a hazai második vo­nalban sem nyerne meccset. A ne­gyeddöntőben egyikük sem volt egyenrangú ellenfél. Elenko Szavov edző alaposan kipakolt; „Rendet kellene tenni a portánk előtt! A tévedésekért nagy árat kell fizetnünk. Már évek óta nincs egység a szövetségben, mindenki mást akar. Egyesek azt hitték, Franek göteborgi ezüstér­me mindent megold. Amíg nem lesz magasabb színvonalú az él­vonalbeli csapatbajnokság, addig nem várható a javulás." (zsi) A VARÁZSLÓ AJÁNDÉKA. Amióta megérkeztek az amerikai kosárlabda­válogatottat képviselve az NBA sztár­jai, minden a kétméteres labdazsong­lőrök körül mozog. A népszerűség továbbéléséről a napokban a minden idők legjobb kosárlabdacsapatának egyik legjobb játékosa, Earvin Magic Johnson gondoskodott. A „Mágus" 5000 dollár értékű játékcsomagot aján­dékozott Badalona városának. A pol­gármester megígérte, hogy a spanyol csemeték karácsonyi ajándékként kap­ják meg a „varázsló" figyelmességét. MILLIÓ, MILLIÓ, MILLIÓ RÓZSA­SZÁL. Spanyolhon nemcsak a szép höl­gyek paradicsoma, a katalán fővárosban is teljes fényükben pompáznak a szebb­nél szebb virágok. Amerre csak szem ellát, illatozó szirmok borítják be a város utcáit. A szervezők eme „körítése" nem kevesebb, mint 4,5 millió márkába került. HENRY, A HÚSHEGY. Az amerikaiak ólomsúlyú súlyemelője Mark Henry ugyan lemaradt a dobogóról, ám ennek ellenére minden néző megjegyezte a nem mindennapi látványt nyújtó izomkolosszust. A 25 esztendős texasi sportember ugyanis 166,25 kilogram­mot nyom, s így nem lehet őt nem észrevenni. A statisztikák alapján Henry minden idők legnehezebb olim­piai résztvevője. LEWIS, LÁBHOZ! Mike Conley, a hár­masugrás újdonsült olimpiai bajnoka szenvedélyes kutyatenyésztő. A Rottwei­ler ebek között található néhány világ­sztár. Legalábbis a csahosok nevei alap­ján. Mike-ot nem hiába kedvelik verseny­társai, s ő a közkedveltséget viszonozva kedvenceit versenytársairól keresztelte el. Saját bevallása szerint az abszolút kedvenc a Hriszto Marko és a Carl Lewis névre hallgat... FOLYTATÁS A PARLAMENTBEN. Egyiptom képviselői eddig nem sokat hallattak magukról, mindössze egy ér­met szereztek, s ez a 3. helyezés sem számíthat valódi olimpiai sikernek, hi­szen a Barcelonában csak bemutatko­zó taekwondóban szerezte Abdel Mo­neim. Faihti Surur, a kairói parlament szóvivője bejelentette, hogy ennek a gyenge szereplésnek meglesz még a böjtje: folytatás a szeptemberi parla­menti ülésen, amikoris az egész sport­minisztériumot leváltják! TOLLAS NÁSZÚT. Indonézia a tollas­labdában egyeduralkodónak bizonyult. Féfri és női egyes győztesük Alan Bundi Kusuma és Susi Suisanti immáron öt esztendeje jegyben járnak, s az indonéz tollas szövetség reméli, hogy a hosszúra nyúlt „mézesheteket" követően az „ara­nyos pár" nemcsak az oltár elé vonul majd, s így az egzotikus ország a vegyes­párosban is verhetetlen lesz. KASZPAROV KÜLÖNOLIMPIÁJA. Bár a sakk nem szerepel az ötkarikás játékok programjában, a világbajnok Gari Kaszparov jeientkezett Barcelo­nában, pontosabban 25 önkéntes je­lentkezőt (a sakktudás minősége nem számít) kihívott szimultánjátszmára a Pebellon de la Mar Bella csarnokba. Szervezői részről egyelőre nem bojkot­tálják a vállalkozást, kérdés azonban, mennyien lesznek kíváncsiak erre, a nem éppen látványos viadalra. SZABÓ ATTILA: „AKI GYORSAN KEZD, ELVESZETT..." - Ha az olimpia műsorán szerepelne a kajak 10 000 méter, minden másképp lenne - sóhajtozott Szabó Attila. Nem véletlenül, hiszen a hosszú távokon képes jó eredményekre. Csakhogy Barcelonában - mint ahogy a korábbi játékokon - csak 500 és 1000 méter szerepel. így Attilának nem maradt más hátra, mint szerencsét próbálni 500 méteren. 1987-ben a duisburgi világbajnokságon harmadik lett, de azóta csak 10 000 méteren szerzett érmeket. Az is igaz, hogy három esztendővel ezelőtt Plovdivban és tavalyelőtt Poznanban hajszállal csúszott le a dobogóról. Nem fogadta kegyeibe a szerencse a tavalyi párizsi vb-n sem; máig rejtélyes betegség akadályozta meg a versenyzésben. • Megtudta már milyen betegséc, kerítette hatalmába Franciaor­szágban? - Képzelje el, nem. Pozsonyban és Prágában több kórházban is jártam, és minden orvosnak más volt a véleménye. Az egyik azt mondta, vírusos megbetege­désről van szó, a másik idegi eredetű kórról beszélt. Egyáltalán nem kezeltet­tem magam, és azóta tulajdonképpen nincsenek semmilyen gondjaim. •k Olyan véleményt is hallottunk, hogy egészségi gondjai összefüggtek a tenisszel... -Egy orvos csakugyan ezt állította. Nehéz azonban egyértelműen ítélkezni, ezért inkább egész esztendőben nem teniszeztem. Az egészben az a különös, hogy egy alkalommal feleségemnek nem volt kivel bemelegítenie a San Marinó-i tenisztornán, így hát mintegy fél óráig egymás ellen játszottunk. Kevéssel utána rosszullét fogott el és hányingerem volt. Ugyanúgy éreztem magam, mint a párizsi világbajnokságon. • Inkább beszéljünk a barcelonai olimpiáról. Az 500 méter előfutamában a cél előtt lazított, s hirtelen azt hittük, valami baj történt... - Nem, nem, egyszerűen kiengedtem az utolsó métereket. Természetesen sze­rettem volna egyenesen bejutni a közép­döntőbe, azt mondtam magamban, meg­próbálok a táv első felében megfelelő előnyt szerezni, s azt tartani a célig. Túl gyorsan kezdtem, aztán elmerevedtem. Az ellenfelek a hajrában rákapcsoltak, és én egyszerűen már nem bírtam. •k A reményfutammal elégedett le­hetett... - Itt már sokkal jobban lapátoltam. Győzni akartam, hogy a középdöntőben kedvezőbb legyen a sorsolásom. Lazáb­ban kezdtem, a hajrában gyorsítottam, de a kubai megelőzött, bár csak 12 század­másodperccel. • Milyen helyezésre számít Barce­lonában? -Az idei seregszemlék eredményei alapján azt hittem, nagyon jól áll úgymond a szénám, Barcelonában azonban egy kicsit módosítanom kellett véleménye­men. Nem kis megdöbbenéssel tapasz­taltam, hogy az 1:44 perces kitűnő időre mintegy 15-16 kajakos képes. Ilyesmi soha nem fordult elő... * Közvetlenül a verseny előtt érke­zett az olimpia városába. Miért? - Nem is annyira a meleg, hanem inkább a levegő páratartalma miatt. Az erőlködés során légzési gondjaim van­nak, de valószínűleg ezzel nem állok egyedül. Mindenesetre ma már tudom, Barcelonában teljesen más taktikával kell versenyezni, mint bárhol másutt. Aki gyorsan kezd, elveszett. Erről sokat tudna mesélni például a plovdivi világbajnok, az ausztrál Hunter. Már kiesett... •k Csúcsteljesítményhez optimális pszichikai kényelemre és megfelelő ét­kezésre van szükség. Ilyen értelemben elégedett? - Valahol azt olvastam, hogy a sporto­lók 30 fajta ételből válogathatnak. A való­ság azonban egy kicsit más. Három olyan ételt számoltam meg, amelyben bízom, a többit meg sem kóstolnám. Valahogy kibírom. Enni azonban kell, hiszen az 500 méteren kívül a kajak négyesben is hajó­ba ülök. Ha hat között végzünk, elégedett leszek. • Utólag érkezett a hír: sajnos, az 500 méteren nem sikerült a döntőbe jutás, (c) Alekszandr Kurlovics (FÁK) a szupernehézsúlyban megvédte elsőségét, 25 kilóval teljesített többet, mint a második helyezett Taranyenko (FÁK). DOPPINGBOTRÁNYOK ÉS MEGLEPETÉSEK NÉLKÜL Nem születtek kölönösebb szenzációk az erös emberek csatájában. A várakozásnak megfelelően a volt Szovjetunió súlyemelői szerepeltek a legered­ményesebben: 5 arany- és négy ezüstérmet szerez­tek. További négy nemzet versenyzői egy-egy első­séget értek el. A bolgárok kissé csalódottak, hiszen mindössze Ivanov állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Ami a csehszlovákok teljesítményét illeti, egyedül a szupernehézsúlyú Jiŕí Zubrický került az első hat közé. A magyaroknak még ez sem sikerült: Lénárt Ferenc és a Romániából áttelepült Czanka Attila 7. helye messze elmaradt a várakozástól. Szanyi Andor éremesélyesként érkezett Barceloná­ba, de miután nem bírt a kezdősúilyal, kiesett. A katalán főváros központjában a 2600 nézőt befoga­dó létesítményben rendezték a viadalt, amelyen 51 ország 221 sportolója állt rajthoz. Sokan emlékeznek még, hogy Szöulban 1988-ban 2-2 bolgár és magyar (Csengeri, Szanyi) sportolót doppinghasználat miatt kizártak. Akkor olyan hangok hallatszottak, hogy száműzik az erős emberek versenyeit az ötkarikás játékokról. Szerencsére erről már nincs szó. A Nemzet­közi Súlyemelő Szövetség (IWF) vezetősége hadjáratot indított a „kokszolás" ellen. Az elmúlt négy évben 84 800 vizsgálatot végeztek, ezek közül 805 hozott pozitív eredményt. Barcelonában minden súlyemelő át­esett a vizsgálaton, a verseny előtt vagy utána. Nem csoda, hogy ilyen szigorú tesztek után a súlyemelők teljesítménye alaposan visszaesett... Ketten ismétel­ték meg négy évvel ezelőtti sikerüket: a török színekben induló Nairn Süleymanoglu és a szupernehézsúlyú Alekszandr Kurlovics, az előbi 22,5, az utóbbi 12,5 kilóval marad el szöuli eredményétől... Igazat mondott Aján Tamás, az IWF főtitkára, amikor arról beszélt, hogy nyugodtan alszik, mert azt biz­tosra veszi, magyar súlyemelő nem bukik le a doppingvizsgálaton. „A mieink együtt készültek a bolgárok­kal és Tatán hetente ellenőriztük őket, a vizsgálat sohasem hozott pozitív eredményt." Azt azonban nem gondolhatta az elismert szakember, hogy még a legcse­kélyebb elvárásokat is „alulmúlja" a gárda. Hanzlik János szövetségi kapitány a játékok előtt úgy nyilatko­zott: „Jól sikerült a felkészülés, s remélem a fiúk bizonyítanak majd." Azonban csak egyet bizonyítottak: már csak a középmezőnyben foglalnak helyet... Kár volt a bolgár mágus Abadzsijevet száműzni a válogatott éléről. Abadzsijev többször is hangsúlyozta, a magyar versenyzőknek nincs ínyükre a kemény edzésmunka, pedig e nélkül nem lehet kiváló eredménye­ket elérni. A szövetség vezetői sajnos hallgattak a fanyal­gó sportolókra, és felmondtak a világhírű szakveze­tőnek. Az olimpiai leszereplés Abadzsijev szavait erősíti meg. Öt csehszlovák súlyemelő kapott lehetőséget. A me­zőny egyik legsúlyosabb tagja (156,5 kg), Jiŕí Zubrický végzett a 6. helyen, - több mint 52,5 kilóval elmaradva a győztestől. A többiek csak statisztáltak. Mert nem lehet másképpen értékelni Durbák - kiesett, Krol 12., Jokel 14., Ciernik 16. helyezését. Karel Duspiva szakvezető az olimpia előtt azt mondta, nem várhatunk csodákat. Igaza lett! Külön fejezetet érdemel a verhetetlen Nairn Süley­manoglu, aki hosszú évek óta előbb bolgár mezben (Salamonov, Szulejmanov néven), majd a török nemzeti színekben akkor kezdi meg gyakorlatait, amikor már a többiek befejezték. Ezúttal is 15 kilót veri rá a 2. helyezett Pesalovra. Olyan könnyedén emeli maga fölé a mázsás súlyokat, hogy a látottak alapján még jó ideig nem talál majd legyőzőre. Kevesen számítottak á német Weller sikerével a ne­hézsúlyúak között. Ellenfele az orosz Akojev lelkileg nem bírta az esélyesség terhét és 2,5 kilogrammal kevesebbet teljesített. Nagyon elégedetten mosolygott Vaszilij Alekszejev, a FAK csapatának szakvezetője, hiszen 9 éremmel a tarsolyukban térhetnek haza. Főleg a nehezebb súlycsoportokban voltak ellenállhatatlanok. (szabó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom