Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)
1992-08-28 / 203. szám, péntek
1992. AUGUSZTUS 28. FILMJEGYZET KULTÚRA TÚJSZÓI EURÓPAI EGYSÉG A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN MUSICAL LENNONRÓL Történet John Lennonról címmel a múlt hónap végén bemutató volt Liverpoolban, a négy gombafejű szü. lővárosában. A musicalt a Playhouse színházban vitték színre, amely a Cavern klub közvetlen közelében van. Az akkor még ismeretlen együttes 1961 és 1963 között 275 éjszakán át zenélt itt. John Lennon szerepét a 31 éves Mark McGannre bízták, aki nem láthatta ugyan élőben a Beatlest, de megérti az együttes sikerének lényegét. „Ugyanazon az utcákon nőttem fei mint Lennon, aki anyja halálától fogva árvaként nevelkedett, hiszen édesapja sohasem volt a közelében. Egy nagyon különös, liverpooli önvédelmi mechanizmust épített ki magá ban" — mondja McGann. A musical az All you need is love című dallal kezdődik, amelyet pisztolylövés követ, ezzel emlékeztetve az énekes 1980. december 8-án bekövetkezett halálára.musical olyan ellentmondásos témákat is érint, mint Lennon heroinélvezése, az az állítás, hogy Yoko Ono bomlasztotta föl az együttest, és hogy egyesek örültek halálá nak háborúellenes magatartása miatt, de mi nem mondunk ezekről ítélete ľ — magyarázza Keith Strachan rendező. Negyvenhat ismert Beatles-dal és néhány későbbi Lennon-szám csendült fel. Paul McCartneyA Kari Lomie, George Harrisont Peter Feris, Ringó Stan pedig Paul Case személyíti meg. „,Lennon titokzatos és lenyűgöző egyéniség. Róla mindig jelennek majd meg könyvek, és felteszik majd a kérdést; mit tehetett volna még, ha él? Ez Lennon tragédiája,; megbirkózott minden útjába került akadállyal, mindig jobb személyiségként és zenészként került ki a megpróbáltatásokból, egy ragyogó jövő küszöbén állt — és akkor megölték" — mondja Kellgren. A musical bemutatója egyebeesett az egykor legnépszerűbb együttes megmaradt három tagja iránt támadt új érdeklődéssel. (tú) Mickey Rourke, a film főszereplője fogástalanul elegáns, sötét öltözékével, copfba fogott, koromfekete hajával, abnormálisan hosszú körmeivel és „ördögi" nyugalmával megmagyarázhatatlan, szorongató nyugtalanságot áraszt. Harry nem túl nagy lelkesedéssel lát neki a feladatnak: meg kell találnia egy jó pár éve eltűnt személyt, bizonyos Johnny Favorite-et. Johnny a háború előtt ismert, sikeres énekes volt, mígnem egy napon hirtelen nyoma veszett, kiegyenlítetlen számlát és felrúgott egyezséget hagyva maga után, s ez Luis urat meglehetősen érzékenyen érintette. Nem könnyű megtalálni egy embert, akiről azt sem lehet tudni, él-e még vagy már meghalt, és látszólag minden hidat felégetett maga mögött. Luis Cyphre azonban hajthatatlan. Harry végül fokozatosan rábukkan azokra az emberekre, akiknek valamiféle közük van Johnny Favoritehez. Az eszközökben nem válogatva próbál használható információkhoz jutni. A nyomozás pedig egyre inkább nyomasztóvá válik. A férfiak és a nők, akik hozzásegíthetnék a megoldáshoz, egytől egyig bestiális gyilkosság áldozatául esnek, miközben Harryt furcsa, kínzó víziók gyötrik. S talán halványan már sejti is, hogy a rejtélyes ügy megdöbbentő felismerést tartogat számára. Kriminek sem utolsó az Angyalszív. Jól felépített történet, megfelelően adagolt feszültség ós izgalom, s hozzá olyan színészek mint Mickey Rourke és Robert de Niro. Tulajdonképpen akkor sem lenne okunk panaszra, ha csak ennyit kapnánk. Szerencsénkre Alan Parker nem elégedett meg ennyivel. A krimi csak remek apropóként szolgált arra, hogy elmesélhesse nekünk egy örökzöld téma legújabb, huszadik századi, amerikai variációját. Profi módon. Hát persze hogy nem véletlenül vezetik a nyomok a beszédes nevű Harry Angel—Angyalt Föntről, északról Le, a forró délre. Egy olyan világba „száll alá", amelynek fojtogató atmoszféráját, megkövesedett, ellentmondásos társadalmi viszonyait és megnyomorított, deformált emberi kapcsolatait már nem egy kitűnő író örökítette meg az amerikai irodalomban. Megfelelő környezet egy „bukott angyal" számára. Főként, ha tudjuk, hogy a kilátástalan élethelyzetek mellett a voodoo, a fekete mágia világa is ez a vidék. Véráldozatokkal, éjféli szertartásokkal, szigorú törvényekkel. Pokoli díszlet. Valaki ismét áruba bocsátotta a lelkét. Már csak az ördög hiányzik. Luis Cyphre, azaz Lucifer nemsokára fel is bukkan. Harryről kiderül, hogy azonos Johnny val. A modern Faust-történet hőse a sikerért, a népszerűségért áldoz fel mindent. S amikor rájön, mekkora árat kell fizetnie érte, kétségbeesetten menekül. Hiába. Vannak dolgok, amelyek minden időben érvényesek. Rajtunk áll, hogy mit választunk, mi az, amit életünkben fontosnak tartunk. De ingyen ma sem kaphatunk meg semmit. A számlát kérlelhetetlenül ki kell egyenlíteni. MISLAY EDIT Európa 24 címmel holnap Cat. herine Lalumtere, az Európa Tanács főtitkára védnökségével nemzetközi képzőművészeti kiállítás nyílik a Szombathelyi Képtárban. A tárlattal az Európa 24 Nemzetközi Képzőművészcsoport huszonnégy művésze mutatkozik be a nyilvánosság előtt. E csoportban hazánkat Nagy János szobrászművész képviseli. Nála érdeklődtünk a rendezvénnyel kapcsolatban. — Kérem, szóljon röviden a kiállításról, megrendezésének körülményeiről, céljáról! —A Pannon Ősz kulturális rendezvénysorozat részeként nyílik a kiállítás. Az Európa 24 Nemzetközi Képzőművészcsoport tagjainak munkáibői első alkalommal rendeznek tárlatot. S mivel a csoport megalakításának ötlete Dohnál Tibor grafikusművésztől származik, ezért lett Magyarország az első bemutató színhelye. A Szombathelyi Képtár Magyarország legreprezentatívabb bemutatóterme, ezért döntöttek úgy a szervezők, hogy itt kapjon átmeneti otthont ez az exkluzív kollekció, amelybe festészeti, grafikai és szobrászi alkotásokat soroltak be. Ahogy a cím is utal rá, huszonnégy európai országból egy-egy képzőművész, tehát huszonnégy alkotó vesz részt a tárlaton, köztük a csoport tiszteletbeli tagjaként a Magyarországról elszármazott világhírű mester, Victor Vasarely. A kiállítás céljának meghatározásakor az egyséL assan vége a nyárnak, de Salzburg utcáin még mindig dallamfoszlányok hallatszanak. Wolfgang Ama deus Mozart szülővárosában zenei fesztivál van ezekben a napokban. Az itt sétáló turisták közül persze, nem mindenki fesztiválra jött ide, sokakat inkább a hely történelmi szelleme, építészeti emlékei, vagyis maga a látvány vonzott. bevezetett már —, a világhír útján nem egy fiatal művész (az idén Maxim Bergerov és Viliam Ftachlirí) mégis itt indul el, ebben a városban. Tény és való: öt hét leforgása alatt annyi nagy névvel, mint itt, aratott kimagasló sikert. Janáčektól egyébként egy másik művet is hallhatott a közönség: a Glagolita misét Peter Mikuláš, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház operaénekesének közreműködésével. Bizonyára a véletlen műve volt, SALZBURG,KÁNIKULÁBAN ges Európa fogalmából kell kiindulnunk. A nemzetközi csoport e kiállítással azt szeretné demonstrálni, hogy ezt az eszmét nemcsak a politikusok, közgazdászok képviselik, hanem kulturális vonalon például a képzőművészek. A kiállítás nyitó rendezvénye egy hétig tart. Ezalatt különféle szakmai előadások, kirándulások, városnézések lesznek, remélhetőleg nemcsak a képzőművészek jelenlétével, részvételével, hiszen minden kiállító művész három, a képzőművészettel ilyenolyan formában kapcsolatban álló vendéget hívhatott meg. Ez az együttlét bizonyára aktívan segíti majd a tárlat alapgondolatán ak, az európai művészeti egység eszméjének hatékony elmélyítését. Egyébként az előzetes program szerint a megnyitón ezt az eszmét hirdetve, népsze- Nagy János: Kôv6nuaz rűsítve az Európa (Méry Gábor felvétele) — Lesz folytatás? — Igen, úgy tudom, egyrészt azzal, hogy ennek a kiállításnak Szombathely csak az első állomása lenne, s ha megoldható, az itt bemutatott anyag vándortárlatként átmeneti otthont kaphat az egyes kiállító művészek hazájában. Másrészt a csoport minden évben új bemutatóval jelentkezne. Nem feltétlen szabály azonban, hogy minden évben ugyanazok a művészek állítsanak ki. Az idén kiállítók most, az egy hét alatt titkos választással arról is döntenek majd, mely művészek szerepeljenek a következő tárlaton, tehát kik állítsanak ki jövőre. — Végül két, személyére szóló kérdés. Milyen anyagot visz ön, és milyen érzéssel megy e kiállításra? — A Három generáció és a Napvirág című szoborkompozícióimat, nem saját választás alapján, ezt kérték tőlem a szervezők. Hogy milyen érzéssel indultam? Én idehaza az elmúlt időszakban nem voltam kiemelt művész, általában megfeledkeztek rólam, nem nagyon hívtak reprezentatív csoportos tárlatokra. Ez a kiállítás számomra lehetőség a megmérettetésre. Engem is, mint minden művészt, munkámmal kapcsolatban az foglalkoztat a leginkább, hogy hol tartok voltaképpen. Az ember szereti felmérni, hol a helye. Ez egy kitűnő alkalom arra, hogy tudjam, miként értékelik azt, amit eddig csináltam. i> (tallósi) hogy a Salzach folyó két partján két nyolcvanéves „örök fiatal" karmester lépett közönség elé (Solti György és Végh Sándor), de temperamentumuk, s kimagasló szakmai tudásuk itt is, ott is valósággal elkápráztatta a közönséget. Mindkét dirigens elmaradhatatlan vendége már a fesztiválnak, s aki egyenes adásban hallgatta a koncertek valamelyikét, maga is meggyőződhetett róla, hogy Mozart, Haydn és Schubert műveinek legavatottabb tolmácsolói ők ketten. Perényi Miklós hegedűművész mellett Schiff András zongoraművész is vendége volt az említett hangversenynek, aki, ha minden igaz, jövőre is fellép Salzburgban. Pár héttel korábban Schiff András a Feldkirchben megrendezett Schubertiádán vett részt, ahol a szerző tizennyolc zongoraszonátáját adta elő nagy-nagy sikerrel. Tudomásom szerint ČD-n is megjelenik majd az anyag. De térjünk most vissza Salzburgba: még véget sem ért az idei fesztivál, de már a kezembe is adták a következő év műsortervét. Kurtág György és Ligeti András, századunk két jeles magyar zeneszerzője négy hangversenyt kapott a szervezők jóvoltából. Ezeken a koncerteken lép majd közönség elé Eötvös Péter, Kocsis Zoítán és Perényi Miklós, úgy hogy már most ki merem mondani: lesz minek örülni. N.L. ANGYALSZÍV Brooklyn, 1955: reménytelenül sivár és lepusztult vidék, romos, szürke házak elhanyagolt, néptelen utcák, rengeteg szemét és kóbor állatok eltakarítatlan tetemei. Az amerikai film rendezője, Alan Parker már az első képsorokkal mesterien teremti meg azt a sejtelmesen baljós hangulatot, amely az egész történetet belengi. Ezen a csöppet sem barátságos környéken találkozunk először Harry Angellel, aki hosszú ballonkabátjában, borostásan, kócosan rója az utcákat. „Angyal" Harry harmincas éveinek elején járó, középszerű kis ügyvéd, aki csip-csup perekkel igyekszik összekaparni a megélhetésre valót. Egy nap azonban különös megbízatást kap egy titokzatos idegentől. Luis Cyphre úr, a megbízó kiA salzburgi fesztivál nyolcadik évtizedébe lépett az idén. A hagyományok szerint azonban nemcsak hangversenyeket és operaelőadásokat kapnak az érdeklődők, hanem magas művészi fokon színpadra állított prózai előadásokat is. Ám ha azt halljuk, hogy Salzburg, elsőként zenei alkotások jutnak eszünkbe. Salzburgba nem szórakozni, társalogni, pihenni, hanem fellépni, énekelni járnak a művészek. Több mint egy hónapon át neves előadók találkozóhelye a város. Világpremierek ugyan nincsenek itt — bár Gérard Mortier, az ünnepségsorozat főintendánsa nem egy változást Végh Sándor és Schiff András sehol sem találkozhat az ember. Érdekes azonban, hogy egyetlen előadó sem a magas fellépti díj miatt vágyik Salzburgba (bár az itteni gázsijuk csupán a hatvan százaléka annak, amit például Bécsben kapnak), hanem inkább a fesztivál légköre vonzza őket. Az idén, a Figaro házasságában Lucia Popp és Ferrucio Furlanetto lépett közönség elé, de nagy tapsot kapott Marton Éva és az amerikai Meryl Studer is, valamint Solti György karmester, akit már csak Sir Georg Solti néven emleget a világ. A Bécsi Filharmonikusok „mennyei kara" Janáček A holtak házából című operájával Tanács részéről, annak egyik képviselője tolmácsolásában hangzik el beszámoló, illetve a Páneurópai Unió részéről, annak elnöke, dr. Habsburg Ottó köszinti majd az egybegyűlteket.
