Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-28 / 203. szám, péntek

1992. AUGUSZTUS 8. HIREK - VELEMÉNYEK ,ÚJ SZÓM RIPORT MÁSOK ÍRTÁK Érdekes s különösen a csehszlovákiai magyar törekvések szempontjából figyelemre méltó beszélgetést közöl a prágai Svobodné slovo augusztus 21-i száma. A FINNORSZÁGI PÉLDA A lap nevében Jifí Danők faggatta Kari Senius finn műfordítót, a Finn—Csehszlovák Társaság elnökét, Csehszlovákia tamperei tiszteletbeli konzulját. Az Interjú egy része a finnországi svéd kisebbség (az ottani lakosság 6—7 százaléka) és a finn többség közti viszonyt is érinti. Kari Senius szerint a szlovákiai magyar kisebbség helyzete hasonló a finnországi ún. svéd kisebbség helyzetéhez. A Svobodné slovo szerkesztője utalva első finnországi látogatása során szerzett tapasztalataira, hogy sok helyen, a fővárosban is kétnyelvű feliratokat látott, megkérdezte, okoz-e ez valamiféle feszültséget? A következő választ kapta: — Mindenekelőtt: nálunk a világnyelveken kívül az iskolákban a finn gyermekek svédül, a svéd anyanyelvűek pedig finnül is tanulnak, anélkül, hogy a két nyelvet idegen nyelvnek tekintenék. Mi a svéd nyelvet „másik hazai nyelvnek" tekintjük. A finn alkotmány szerint ugyanis nálunk két hivatalos államnyelv van. Azok a községek, amelyekben a kisebbség arányszáma — legyen az a svéd vagy finn kisebbség — meghaladja a 10 százalékot, kétnyelvű községnek tekintendők. Ha például a községben svéd többség él, ott az első hivatalos nyelv a svéd, a második a finn. Ez az elv természetesen fordítva is érvényes. A gyermekeket az első osztálytól kezdve anyanyelvükön tanítják, s ez nagyon is rendjén van. Ugyanis a nyelv a nemzet kultúrájának ós történelmének alapja, még ha kisebbségi nemzetről van is szó. S ennek a korlátozását az emberi jogok megsértésének tekintenénk. A gyermekeknek, akik nyelvüket édesanyjuktól tanulták meg, joguk van e nyelv használatára nemcsak az iskolában, hanem egész életükben. Jirí Danék erre megkérdezte: — Egész életében? Úgy gondolja, hogy a svéd nyelvhez szorosabban kötődő embernek nem csökken az érvényesülési lehetősége? — Jóllehet, teljes biztonsággal ezt nem mondhatom, de úgy gondolom, érvényesülési lehetősége nem csökken. — A kisebbség ilyen jogai a többségi nemzetnél nem váltanak-e ki valamiféle lélektani, tudat alatti ejlenérzést? — Úgy hiszém, nem. Én tulajdonképpen a kérdését sem értettem meg. Egyáltalán nem értem, miért kellene e jogoknak ilyen érzéseket kiváltaniuk. Jifí Danék közbevetése: — Én sem értem ugyan, de szembesülve a mi valóságunkkal tettem fel ezt a kérdést. — Nálunk is voltak ilyen problémák. De ésszerű kómpromiszszumra jutottunk: a kisebbség megértette, hogy van annyi joga, amennyire szüksége van, a többség pedig azt, hogy jogait senki sem csorbítja. (sm) CSAK MEGRENDELI ÉS A POSTA HOZZA A CSOMAGKÜLDŐ SZOLGÁLAT ELŐNYEI • ÁRUBEMUTATÓ A KISTELEPÜLÉSEKEN • AZ ÖTLET SEM HIÁNYCIKK Szlovákiában első — már ez is indíték arra, hogy alaposabban utána járjunk, miért hozták létre, hogyan működik. A világban nem ismeretlen ez a szolgáltatás ,— Csehországban is hagyományai vannak —•, a pozsonyi székhelyű vállalkozás viszont csak két évvel ezelőtt kezdett működni. Hogy miről is van szó? A csomagküldő szolgálatról, amelynek klnálatá val olvasóink — Két évvel ezelőtt megrendelés alapján könyveket kezdtem árusítani — kezdte a bemutatkozást Hradecký Tibor. — Azért is választottam a LIBREX nevet és bár azóta a kínálatunkban nem a könyveké a főszerepet, az elnevezést nem változtattam meg. A vállalkozás beindításakor tápasztalható könyvéhség viszonylag gyorsan enyhült, ma már a legérdekesebb, legnagyszerűbb irodalmi művek sem tartoznak a menő, a keresett áruk közé. Mihelyt ezt felismerte, más termékcsoportra szállt át. — Elsősorban háztartási kellékeket, elektromos fogyasztókat forgalmazok. A skála igen bő és változatos. Úgy is mondhatnám, mindennel kereskedni szeretnék, ami iránt a vevő érdeklődik és amit be lehet csomagolni, hogy postai küldeményként szállítható legyen. Hradecký Tibor célja ugyanis az, hogy a vidéki lakosság számára is elérhetővé tegye a nagyvárosok áruházai, az ismert cégek kínálatát. — Tudom, nem egyszerű a több száz, némely esetben több ezer koronás cikket egy újsághirdetés alapján megrendelni — magyarázta a cégvezető. — Úgy tervezem, októbertől mozgó mintaboltokkal járjuk majd a kisebb-nagyobb településeket. Bizonyára valamennyi községben találunk művelődési házat vagy legalább egy helyiséget, ahol termékbemutatót tarthatunk. Az érdeklődők részben a helyszínen megvásárolhatják majd a kiválasztott árut, nagyobb kereslet esetén pedig összegyűjtjük a megrendeléseket és postán elküldjük a cikkeket. Arra gondolt, hogy még ez a kínálat sem elérhető mindenki számára. Karácsony táján majd videokázettákra rögzített „katalógust" készít, s a kazettákat előleg lefizetése után szintén postán kölcsönözhetik a jövendő vásárlók. S ha már a katalógus került szóba: kéthetente megjelenteti a Kurier 16 oldalas ajánlóújságot, amelynek egyik előnye, hogy az előfizető évi 72 koronáért a Librex teljes kínálatát megkapja — tehát a folytatásokból összeáll az egész esztendő kínálata. A német Severin cég — villamos háztartási cikkeket gyárt — termékeinek prospektusát, valamint a megrendelhető fototapéták ajánlatát is elküldi mutatóba. Szinte kérdésemre sem várva sorolta, milyen elképzelései vannak, hogyan lehetne az utolsó Isten háta mögötti faluba is eljuttatni a városokban könnyen beszerezhető dolgokat. Sőt, már a szolgáltatások nyújtásának gondolata is foglalkoztatja. — Hiába a sok vállalkozó, az emberek a saját bőrükön tapasztalhatják, hogy éppen az a szolgáltatás hiányzik, amire a legnagyobb szükségük volna. A kis településeken pedig, annak ellenére, hogy egyre több a maszek, nem fog mindenütt működni cipőjavító, filmeket sem fognak előhívni, sőt még a kiszakadt ruha anyagát sem szövik össze szakszerűen. A posta viszont — remélhetőleg — a jövőben is működik, tehát miért ne lehetne az ilyen megrendeléseknek is a posta közreműködésével eleget tenni. Az már csak szervezés kérdése, hogy megfelelő hálózatot építsek ki a szolgáltató szakemberekből. Remélem, idővel ez sem okoz gondot. Meglepő, de nagyon is logikus mondataihoz még magyarázatot is fűz: — Az emberek nálunk igen lassan jönnek rá, hogy az idő pénz. Azt már tapasztalhatják, hogy ez utóbbit egyre ésszerűbben kell beosztani. Ha faluról bármely apróságért a já rási székhelyre kell utazni, sok-sok időt veszítenek, és az utazás költségei is egyre magasabbak. Tehát, ha alaposan mérlegelik a kiadásokat, hamar rájönnek, megéri az árut, a szolgáltatást postán megrendelni. Tervek, nagy tervek. Ahány elképzelés, megannyi érv, hogy ezt is meg lehet csinálni, esetleg ebbe is érdemes belevágni. Vajon honnan ered ez a kereskedelmi szellem? — Kalocsán születtem. Anyám magyar, apám szlovák. Az ötvenes évek második felében kerültünk Szlovákiába. Kisgyerekként egy pozsonyi könyvesboltban segítkeztem apámnak, s hozzátehetem, nagy élvezettel. Később házaló ügynök voltam: Szlovákia-szerte szentképeket kínáltam, árusítottam. Az ebben az időben szerzett tapasztalataimat, ismereteimet most igyekszem kamatoztatni. Hozzáfűzhetjük: elérhető, korszerű módszerekkel. A vevők megrendeléseit számítógép tartja nyilván, a cégvezető az adattárból könnyen tájékozódhat, mely termék iránt, milyen a kereslet. — Sajnos, a megrendelői—szállítói kapcsolatok még koránt sincsenek a kívánt szinten — mondotta. — Érthetetlen, sőt bosszantó, hogy sok gyárban, üzemben milyen tehetetlenül várják a vezetők, mi lesz a sorsuk. Ez elsősorban a szlovákiai gyártókra vonatkozik. Azt tapasztalom, hogy Csehországban gyorsabban, rugalmasabban lépnek. Viszont az is igaz: amit Nyuga ton érté kesíteni tudnak, abból mi csak ritkán kapunk. Pedig Hradecký Tibor elsősorban a hazai termékeket szeretné forgalmazni, csak ezek híján nyúlt a Severin, illetve a Casio kínálatához. Ezeknek a cégeknek viszont a hazaiakhoz viszonyítva teljesen ellentétes kereskedelmi stratégiájuk van. A lényeg viszont az, hogy a Librex szolgáltatásait, áruit egyre többen keresik, rendelik. Mintegy 300 ezren mondhatják el a céggel kapcsolatos tapasztalataikat. Hradecký úr alkalmazottjainak igyekezetéhez viszont a postai szolgáltatásoknak is jobban hozzá kellene járulniuk. A csomagküldés ugyanis gyakran több gondot, mint örömet okoz. — Naponta mintegy 500 csomagot adunk fel a postán, s reméljük, ennyi elégedett megrendelővel bővül a hozzánk fordulók sora. Gondjaimat nem szívesen részletezem, ezekkel nekem kell megbirkóznom. Az árubeszerzés körülményessége, a megfelelő alkalmazottak kiválasztása, a csomagok küldése, mindmind számtalan nehézséggel jár. Gyakran türelmetlenek a megrendelők: azt hiszik, másnap megkapják a telefonon kért cikket. Az ilyen mennyiség forgalmazása esetén ez lehetetlen. De előfordul az is, hogy egy más cég hirdette árut kérik tőlem és bosszankodnak, ha nem érkezik meg. A legjobb viszont az, amikor a megrendelő csak a saját címéről feledkezik meg, egyébként minden kívánságát pontosan leírja. Új, szokatlan vállalkozás a Librex. Idő, tapasztalat kell ahhoz, hogy a lehető legsimább legyen a küldő—vevő közti kapcsolat. Hradecký Tibor igyekezetben, ötletekben nem fukarkodik. De szívesen venné, ha a megrendelői arról is írnának neki melyik termékcsoportot hiányolják leginkább környékükön. Tehát, ha legközelebb a Librex címére írnak — a lapunkban megjelenő hirdetés alapján —, használják ki ezt a lehetőséget is. A kölcsönös segítség bizonyára gyümölcsöző lesz. DEÁK TERÉZ PARKOLÓKÁRTYA POZSONY BELVÁROSÁBAN BÉCS PÉLDÁJÁT KÖVETVE A nagyvárosok parkolási gondjait valamennyi autós ismeri. Néha kolométereket kell keringeni, míg sikerül valahova a kocsival „befurakodni". Nem csoda, hogy az utcákon, járdákon, füves területeken, sőt a „Tilos megállni" jelzésű táblák alatt sorakozó gépkocsik rengeteg fejtörést okoznak a városatyáknak és a közlekedésrendészet dolgozóinak (nem beszélve magukról az autósokról). Vannak városok, ahol a jól bevált parkolóórákon kívül nagykapacitású föld alatti garázsok, esetleg toronyház magasságú parkolóházak építésével próbálják megoldani az említett problémát. Pozsonyban az SZNF tér egyirányítása után újabb radikális lépésre szánták el magukat a közlekedésért felelős szakemberek. Kétéves töprengés után úgy döntöttek, hogy a szomszédos Bécs példáját követve az egész óvárost fizetett parkolóvá nyilvánítják. Az elhatározást tett követte. Igaz, a döntés életbeléptetésére a tervezett időpontnál másfél hónappal később került sor. Nemcsak azért, mert műszakilag még nem volt minden előkészítve, de azért is, mert a terv alkotói úgy ítélték meg, nem árt egy kis időt adni az autósoknak, hogy megemészthessék, jobban felfoghassák a gyökeres változások lényegét. Az új rendszer augusztus 3-án lépett érvénybe. Akinek ezentúl a belvárosban akad dolga, legyen az „bennszülött", más városbeli, vagy külföldi autós, csak parkolókártyával a szélvédője mögött állíthatja le a gépkocsiját. Az ötkoronás papírlapocska két órai ügyintézést engedélyez. Ha valaki tovább kíván parkolni, két, esetleg több kártyát kénytelen lyukasztani. (A kártyákon nemcsak a dátum, de az óra is fel van tüntetve.) Ahogy ez várható volt, a korábban megjelent információs jellegű újságcikkek és az újonnan felállított KRESZ-táblák ellenére a parkolás körül még elég nagy a káosz. Végigjártuk a központ néhány autókkal zsúfolt utcácskáját, de csak elvétve láttunk üveg mögé dugott parkolókártyákat. Találkoztunk viszont sárga egyenruhás hölgyekkel, akinek a parkolókártyák árusításán kívül a vétkesek rendszámának a feljegyzése is feladata. „Most még csak figyelmeztetjük a potyázőkat — mondották a hölgyek —, de a türelmi idő elteltével «kerékbilinccsel» büntetik majd őket. Elsősorban azokat, akik a sétálóutcákba ézemtelenkednek. Mivel többfajta parkolókártya van forgalomban és nem mindegyikkel lehet bárhol leállni, felkerestük a parkolószolgálat vezetőjét, Peter Poloma mérnököt, hogy tiszta képet kapjunk arról, hol és milyen körülmények között állfthatjuk le az autónkat a Május 1 tér, az SZNF hídfő és a Šafárik tér közti Duna-szakasz által határolt, táblákkal kijelölt területeken. — A leglényegesebb tudnivaló: a parkolókártyákra munkanapokon 7-től 17 óráig van szükségük. Az egyszeri, ötkoronás kártya 120 percnyi állást biztosít. Az egy évre szóló és másra is átruházható bérlet 4 ezer koronába, a nem átruházható parkolójegy a felébe kerül. Az óvárosban lakó autósok évi bérleti díja 300 korona. Ha viszont valaki kijelölt parkolóhelyre vágyik, ami csak az övé, évi 20 ezer koronát fizet. Elméletileg arra a helyre más nem állhat be. Ha ez mégis megtörténik, a tulajdonosnak joga van elhúzatni a „betolakodót". Hány gépkocsi fér el az óváros utcáin? Milyenek az eddigi tapasztalataik a parkolókártyával? — Egyszerre megközelítőleg 3 ezer kocsi parkolhat a kijelölt utcákon. Számításaink szerint ennek többszörösére lenne igény. Azért is választottuk ezt a nem túl népszerű megoldást, mert így gyakorlatilag Kétóránként 3 ezer hely szabadul fel. 120 perc alatt az ember megnézhet egy filmet, elintézheti a hivatalban ügyes-bajos dolgait, bevásárolhat. Eddigi tapasztalataink felemásak. Még beletelik egy időbe, míg mindenki megérti, megszokja az új szabályokat. Például, hogy kártyával sem lehet bárhol parkolni. Egy érsekújvári autós pl. 5 kártya birtokában beállt a sétálóutcába és sehogyan sem akarta megérteni, hogy szabálysértést követett el. Nem lett volna egyszerűbb a parkolóórák bevezetése? — De igen, csakhogy arra nincs — Erről még korai lenne beszélni. Az első hetek bevétele 3 millió korona volt. Meglepően sok 20 ezer koronás parkolójegy is elkelt. " Milyen összeggel büntetik a „bliccelőket"? — Az első napokban ellenőreink inkább jó szóval próbáltak hatni a szabálysértőkre. A büntetés kiszabásánál nincs előre megszabott összeg, az a körülményektől függő. A bírság egyébként elérheti az ezer koronát is. Ha jogi személyről Van szó, a büntetés akár 200 ezer is lehet. Az úgynevezett kerékbilincseket főleg a sétálóutcákban parkoló kocsikra szerelik fel. Végül egy utolsó, de lényeges kérdés: Hol lehet parkolókártyákat venni és honnan szereznek tudomást erről a „forradalmi újításról" a külföldi autósok? — A bérleteket parkolószolgálatunk Medená utcai (volt Fučík utca) fedezet. Egy ilyen műszer 10 ezer nyugatnémet márkába kerül. Nem nehéz kiszámítani, hogy hány darabra lenne szükségünk. Döntésünk meghozatalakor abból indultunk ki, hogy Bécs központjában szintén ilyen rendszerrel parkolnak a gépkocsik és ott ez a gyakorlat bevált. Ami az anyagiakat illeti, megtalálták számításaikat? irodájában, az ötkoronás kártyákat az újságos standokon és néhány postán lehet megvásárolni. Eredetileg az volt a szándékunk, hogy a határátkelőkön is lehessen parkolókártyát venni, ám ebbe a vámosok nem egyeztek bele, ám több nyelvű tájékoztató röplapokat osztogatnak, hogy a külföldi gépkocsivezetők tudják, mi a teendőjük. ORDÓDY VILMOS