Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-28 / 203. szám, péntek

1992. AUGUSZTUS 28. ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP 4 APROPO TÚLZOTT RUGALMASSÁG Igazán semmi kifogásom sincs a rugalmas politikusok, avagy a politikusok rugalmassága ellen. Meg tudom érteni Helmut Kohl kancellárt, hogy öt évvel ezelőtt még szívélyesen gratulált Erich Honeckernek 75. születésnapja alkalmából. Öt év sok idő. Változott a világ, és Honecker a berlini börtöben keseregve emlékszik a régi szép időkre. A túlságosan rugalmas politikusokkal azonban nem tudok mit kezdeni. Vladimír Mečiar, szlovák kormányfő a szlovák parlament előtt mondott beszédében alig egy hónappal ezelőtt jelentette ki, a szövetségi alkotmány elveszti hatályát, amint jóváhagyják a Szlovák Köztár"saság alkotmányát. A legutóbb viszont, a szerdai Rádióžurnálnak nyilatkozva, már azt fejtegette, hogy „az alkotmánnyal még nem számoljuk fel a föderációt." A szlovák alkotmányra állítólag csak azért van szükség, hogy „megállapítsuk a szlovákiai szervek alkotmányos (rendjét és (mert) számos jogszabályunk ellentétben áll a demokratikus struktúrákkal." A szlovák alkotmány elfogadásának, az újabb magyarázat szerint, úgy tűnik, valamiféle mellékterméke lenne csupán az, ami egy hónappal ezelőtt a legfontosabb eredménye volt - a szövetségi alkotmány hatályon kívül helyezése. Ilyen esetben persze a minősítés a legkevésbé fontos. A tények önmagukért beszélnek. Márpedig ilyen tény, hogy a szlovák alkotmány egyértelműen leszögezi azt az alapelvet, amely a föderációs államjogi elrendezéssel összeegyeztethetetlen; mármint hogy az SZNT törvényei a föderáció törvényei fölött állnak. Nos, nem tudom, de ha már ez sem tekinthető a föderáció felszámolásának, akkor Václav Klaus meg a Szlovák Nemzeti Párt magatartása kifejezetten föderáció-párti... (fekete) MÁR NEM MONOPOLHELYZETBEN FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁSOK SZÉLES SKÁLÁJA (Munkatársunktól) - Csaknem egy esztendeje, 1991 novembere óta részvénytársaságként működik a Szlovák Biztosító Rt. Az egykori Szlovák Állami Biztosítóból létrejött társaság részvényeinek 48 százaléka, amelyet a vagyonjegyes privatizációban kínáltak fel, a második fordulóban el is kelt. Az előző években monopolhelyzetben levő biztosítási intézet a hazai piacon kialakult konkurenciaharcban új helyzet elé került. Ha meg akarja tartani klienseit, az eddiginél színvonalasabb szolgáltatásokat, kedvezőbb biztosítási feltételeket kell kínálnia. Az SZB Rt. által bevezetett és tervezett biztosítási újdonságokról tegnap sajtóértekezleten tájékoztatták az újságírókat. A vagyon- és életbiztosítások mellett - amelyek feltételeit szintén módosították - a felelősségbiztosítások széles skáláját kínálják. Az idén új gépkocsibaleset-biztosítást vezetnek be, melynek révén 500-tól 50 ezer koronáig terjedő kártételt biztosíthatnak a gépkocsitulajdonosok. A drága, a 300 ezer korona értéket meghaladó nyugati gyártmányú gépkocsik esetében a biztonsági berendezések felszerelését is kötelezővé teszik. A Szlovák Biztosító Rt. új telekommunikációs adatátviteli rendszere vélhetően jelentősen meggyorsítja a részlegek munkáját, nyilvánvalóan az ügyfelek javára is. —tszl— FAO-KONFERENCIA PRÁGÁBAN HARC AZ ÉHEZÉS ELLEN Prágában zajlik az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 18. regionális konferenciája. A tanácskozás résztvevői egyebek között a közép- és keleteurópai országok mezőgazdaságában felmerült problémákkal, a kontinens élelmezésügyi és környezetvédelmi helyzetével foglalkoznak. Csehszlovákiának jutott térségünk országai közül elsőként az a megtiszteltetés, hogy a FAO regionális konferenciájának otthont adjon. Az ENSZ-hez kapcsolódó világszervezet jelentőségét és súlyát jelzi, tavaly az Európai Közösségek, mint gazdasági, pénzügyi és politikai szervezet belépett a FAO-ba, melynek immár 162 ország a tagja. Az ENSZ-szel egyidős szervezet székhelye Róma, és célja a tagállamok táplálkozási és életszínvonalának emelése, az élelmiszerek és mezőgazdasági termékek előállításának és elosztásának, valamint a falusi lakosság életfeltételeinek javítása. A FAO tevékenységét két fő ágra bonthatjuk: tájékoztató és operatív munkára. A tájékoztató-tudományos munka a termelésre, a fogyasztásra és a kereskedelemre vonatkozó statisztikai kiadványok, tanulmányok és szakkatalógusok megjelentetését foglalja magába. A szervezet minden évben felmérést végez a mezőgazdasági erőforrásokról és ennek eredményeit közli a tagállamokkal. Ezen kívül a növény- és állatbetegségekről is rendszeres jelzést ad. A tájékoztatás sajátos ága az élelmiszerhiány előrejelzése, amelynek az éhínségtől veszélyeztetett országok számára különösen nagy a jelentősége. A közvetlenül nyújtott élelmiszersegítség legfontosabb forrásai az 1960-ban beindított Éhség Elleni Hadjárat és az 1963-ban az ENSZszel közösen létrehozott Világélelmezési Program. A segélyprogramok közé tartozik még a Különleges Segélyhadmüveletek Hivatala, melyet 1973-ban a száheli (Afrika) szárazság következményeinek enyhítésére hoztak létre; ennek hatáskörét 1975 után kiterjesztették a világ bármely részén keletkező szükséghelyzetekre. Egyébként a FAO által nyújtott technikai segély évi összege 300 millió dollár körül mozog. Mint a felsoroltak is érzékeltették, a szervezet elsősorban a fejlődő országok helyenként tragikus élelmiszergondjaival foglalkozik. Esetleg úgy tűnhet, Csehszlovákia nem érdekelt a FAO munkájában és nem térül meg az évi tagdíj összege (az idén 2,5 millió dollár -,amit eddig még nem fizettünk ki). Korántsincs ez így, ahogyan Szabó Árpád, a FAO csehszlovák képviselője nyilatkozta: „Szerencsére mi nem szorulunk közvetlen élelmiszersegélyre. Viszont annál fontosabb számunkra a műszaki segítségnyújtás, a korszerű és természetbarát mezőgazdasági módszerek továbbadása, a know-how, valamint a management elsajátítása." Hogy ez mit jelent a konkrét programok nyelvére lefordítva? Az idén többek között a FAO szakemberei az alábbi hazai terveken dolgoznak: az édesvízi halak betegségeinek diagnosztikai központján, a mezőgazdasági területek távérzékelésének (műholdas vizsgálatok) gyakorlati megvalósításán, a gyümölcs- és zöldségáru piaci értékesítésén és még sorolhatnánk. A FAO szakembereinek magas szakmai felkészültsége és tapasztalata a biztosíték arra, hogy a világ minden táján - erejükhöz mérten - enyhítsék az élelmiszerhiányt és növeljék a mezőgazdaság hatékonyságát. (só) (Munkatársunktól) - Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO ma véget érő prágai, 18. regionális konferenciájáról az európai régiót képviselő Milan Zjaliő tegnap újságírók előtt elmondta: a konferencia általános vitája igazolja, teljes az egyetértés abban, hogy segíteni kell a piacgazdaságra áttérő európai országokat. A FAO a jövőben elsősorban tanácsadással kíván segíteni ébben a térségben, például földtulajdonjogi kérdésekben, különféle élelmezési és mezőgazdasági intézmények létesítése és irányítása, valamint fejlesztési tervek kidolgozása és a mezőgazdasági kutatás terén. A jövőben a FAO a kelet-európai országokra is ki akarja terjeszteni globális információs rendszerét. John Lupien, a FAO élelmezési szakbizottságának igazgatója többek közt elmondta, a bizottság munkájának előterében az élelmiszeripari kódex kidolgozása áll, s ezen a gazdag tapasztalatokat magába foglaló szabályzaton már három évtizede folyik a munka, örvendetes, hogy a kódex ajánlásait számos ország figyelembe vette törvényeinek kidolgozása során. (sm) KI A JOBBIK DUDÁS ü • • Nem keltett nagy visszhangot az Alexander Dubček által vezetett Szlovákiai Szociáldemokrata Párt és a Demokratikus Baloldal Pártja keddi szerződéskötése, pedig Kelet-Európában gyakorlatilag péj^la nélküli, hogy a szociáldemokraták valamiféle koalíciós, pontosabban együttműködési szerződést kössenek egy kommunista párt utódpártjával. A szociáldemokraták-és a kommunisták, vagy a volt kommunisták között kezdetben nálunk is feszült volt a viszony, ami főként a világháború előtti, illetve utáni eseményekre vezethető vissza. A szociáldemokrata mozgalmat felújító veteránok még 1990-ben is szinte elképzelhetetlennek tartották, hogy a kommunista párt egykori tagjait felvegyék mozgalmukba; sőt hogy azok, vezető posztokat tölthessenek be. Mégpedig teljesen függetlenül attól, hogy úgynevezett 68-asokról, avagy később kilépőkről, kizártakról volt-e szó. Az elmúlt másfél évben azonban nemcsak a szlovákiai szociáldemokraták hozzáállásában tapasztalhattunk változásokat. Alapos átalakuláson ment át Peter Weiss pártja is. Apró, olykor bátortalan, gyakran bizonytalan léptekkel araszolt kitűzött célja, a modern baloldali párttá válás felé. Ezzel együtt fokozatosan megszabadult azoktól a merev, dogmatikus elvtársaktól, akik nem tudták elfelejteni az osztályharc, a munkásmozgalomban betöltött vezető szerep stb. fogalmait. Ezek végül is létrehozták saját mozgalmaikat, pártjaikat (Szlovák Kommunista Párt '91, Munkásfórum, Szlovákiai Kommunisták Szövetsége stb.). Nem lehet csodálkozni azon, hogy a DBP a júniusi parlamenti választásokon az érvényes szavazatok 14,7 százalékát kapta meg, s így a második legerősebb parlamenti párttá vált. A szocdemek ugyanezeken a parlamenti választásokon a szavazatoknak mindössze négy százalékát szerezték meg, és a szövetségi parlamentben is csak csehországi partnereiknek köszönhetően szereztek mandátumot. Az ország folyamatban levő szakadása, illetve az a körülmény, hogy távlatilag nem számolhatnak cseh partnereikkel, nyilván szerepet játszott a DBP-vel kötött szövetségük létrejöttében. Mindemellett, természetesen, mindkét pártnak előnyére szolgálhat a keddi megállapodás. A Szlovákiai Szociáldemokrata Párt ezzel Szlovákiában új, erős szövetségest szerzett, amelynek segítségével a Szlovák Nemzeti Tanácsban is érvényesítheti politikáját, távlatilag pedig nyilván választási koalíciók létrehozásával is számol, ami hozzásegítheti öt saját képviselői helyek megszerzéséhez (az SZSZP-nek jelenleg a szlovák parlamentben nincs saját képviselete). Előnyös azonban a Demokratikus Baloldal Pártja szempontjából is. A szociáldemokratákkal való szoros együttműködés tovább javíthatja az SZLKP utódpártjának profilját - és ami rendkívül fontos - nemcsak idehaza. A Szocialista Internacionáléban, amelybe a DBP is felvételt szeretne nyerni, az ilyen utódpártokat ugyanis nem kezelik túlzott bizalommal. Persze, a szerződés mindkét párt önállóságát tiszteletben tartja. Más kérdés, hogy bizonyos értelemben mindkét fél önállóságát „veszélyeztetheti": az első lépés lehet a két párt összeolvadása felé. A szoros együttműködés hozzájárulhat a DBP-én belül a szocdem irányzat erősödéséhez. Ugyanakkor viszont az SZSZP politikusai háttérbe szorulhatnak a DBP nagyobb politikai tapasztalatokkal, felkészültséggel rendelkező képviselői mellett. Ez a szlovák demokrácia szempontjából elsősorban akkor lenne baj, ha a DBP továbbra is ragaszkodna nemzetieskedő megnyilatkozásaihoz - például a kisebbségi jogokkal kapcsolatban. Mert, mondjuk, ebben a kérdésben eddig inkább közelitettek a Szlovák Nemzeti Párt kisebbségi politikájához, mint a nyugati szocdem pártok eredményeihez. FEKETE MARIAN A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 2925/91 Jablonsky Gejza, 1911. XII. 20., meghalt, Nagykemence (Dombasz) 2966/91 Jánás Béla, 1914. VII. 12., meghalt Deáki, (Dombasz) 3014/91 Jakab Jenő, 1920. III. 26., Szepsi (Gorlovka) 3015/91 Jesztrebszký István, 1905. X. 19., meghalt, Ladmóc (Kaukázus) 3054/91 Jablonsky Štefan, 1909. VIII. 14., meghalt, Újszomolnok (Galon) (folytatjuk) AHOGY ÉN LÁTOM Egy idős német admirális nemrég megírta emlékiratait, és egy fejezetben a tengerészélet vidám epizódjainak is szentelt néhány oldalt. Magyar vonatkozású is volt közöttük. Leírta, milyen jót derült Horthy Miklóson az egyik csatahajó vízrebocsátásánál. A kormányzó felesége volt a hajó keresztanyja, a lovastengerészt pedig felkérték (lévén, hogy egykor ő is aktív hajóskapitány volt), navigálná a birodalmi haditengerészet legújabb büszkeségét, egy félórácskát. Ment minden mint a karikacsapás, majd a flottaszemle befejezése után Hitler gratulált Horthynak, hogy Iám-Iám, idős korára sem felejtette el a tengerészmesterséget. A kormányzó ragyogott a büszkeségtől, az emlékirat szerzője pedig kajánul így emlékezik vissza az epizódra: Horthy csak gondolta, hogy ő navigálja a hajót. A kezében levő kormánykereket „kiiktatták", és a csatahajó irányítása egy másik központból történt. Nekem, a Csehszlovákia megsemmisítésére irányuló ügyeskedéseket szemlélve, mostanában újból és újból ez a történet jut eszembe. Nem hiszem, hogy van olyan nehézfelfogású olvasó, aki még nem vette észre, hogy a bűnös állambomlasztási hercehurca főszereplői közül kit helyettesítek be a „kiiktatott" kormánykeréknél álló politikus szerepébe. Volt egy időszak, 1991 nyara és az 1992-es választásokat követő első miniszterelnöki tanácskozások között, amikor a világ még elhitte, hogy Vladimír Mečiar irányítja az államjogi átrendezés folyamatát. És - mondani sem kell -, hogy ezt az ország lakossága is készpénznek vette. Havel egyre-másra hátrált, Pithart is sorra abszolválta a tiszteletköröket, és ennek csak egyetlen eredménye lehetett: Vladimír Mečiar egyre bátrabb lett. És vele együtt a NEZES közgazdászai is, akik ahelyett, hogy számszerűen kimutatták musainak előrejelzései már most, amikor még ketté sem vált a köztársaság, egymás után megbuknak. Megbukott például az az elmélet, hogy Csehországnak - amelynek gazdaságában túlsúlyban van a késztermékgyártás - majd feltétlenül szüksége lesz a Szlovákiában előállított félkésztermékekre és az alapanyagokra. És hogy a világgazdaságban is jól értékesíthetők leszKI VAN A KORMÁNYKERÉKNÉL? volna a szövetségi ország kettéválásának várható gazdasági következményeit, ők is felcsaptak propagandistának, és bátorítani kezdték a lakosságot. Azt, gondolom, már minden figyelmesebb újságolvasó felfedezte, hogy Klaus - nem Pithart. És hogy mi a különbség Václav Klaus és Vladimír Mečiar között? „Csak" annyi, hogy az előbbi, vérbeli és modern közgazdához illően, előre kiszámítja minden politikai, de még inkább gazdasági lépésének következményeit, míg a szlovák miniszterelnök - hogy úgy mondjam - nem szeret számolni. Ot és udvartartását csak egy valami érdekli: a hatalom. Persze, azért a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom vezérembereibe is szorult annyi matematikusi véna, hogy a választások után egyre gyakrabban rádöbbennek, hogy a „majd csak lesz valahogy" jelszavával csetepatét, esetleg még csatát is nyerhetnek, hadjáratot azonban nem. A gazdaságban pedig semmiképpen nem lehetnek győztesek. A gazdaságban a NEZES ökonónek ezek a szlovák termékek. Hidegzuhanyként hatott, amikor kitört a NEZES által oly nagyra tartott Kelet-szlovákiai Vasmű hengereltáruja körüli válság. Kiderült, hogy a Nyugat-Európába irányuló lemezexport nagyon is sebezhető a szigorú kvóták által. Az is meglehetősen csökkentette a DSZM-stratégák bátorságát, amit Hvezdoň Kočtúch, legjobbnak tartott közgazdászuk Amerikából hazatérve mondott. Klaus számára a piacgazdaság megteremtése: életmű. Úgy általánosságban, baloldaliként, vagy egyszerűen csak szociális érzékű állampolgárként lehet a piacgazdaság koncepciójával egyet nem érteni, a konkrét csehszlovákiai, vagy a posztkommunista közép-kelet-európai helyzetet szemlélve azonban mégis csak a piacgazdaság létrehozására irányuló törekvésekkel lehet azonosulni. Itt, ebben a térségben csak előre lehet menekülni. Minden más megoldás, ami a kérdések állami, központi utasításos megoldására irányul, csak a szegénység konzerválását, a fejlett ipari országoktól való elmaradást eredményezheti. A rendszerező elméjű Klaus számára valószínűleg nehezen rendszerezhető mindaz, ami Szlovákiában történik. Egy valamit azonban feltétlenül felfedezett: a Morva folyótól keletre folyik az állam szerepének növelése, és hogy a gazdaságirányítási törekvések vészesen emlékeztetnek arra, ami itt 40 év alatt csúfosan megbukott. Valószínűleg a cseh miniszterelnök is álmodik néha, és számára minden bizonnyal az a legverejtékeztetőbb rémálom, hogy a lassan már beinduló piacgazdaság eredményei felhígulnak az etatista hajlamú szlovák politikusok által kovácsolt „eredményekben". A folyamatokat, a hangulatot, az ország kettéválasztását a korábbiaktól eltérően most már nem Mečiarék irányítják, hanem Václav Klausék. És úgy tűnik, meglehetősen rafináltan teszik. Az a gyanúm például, hogy a szlovákiai baloldali puccsról a közvéleménybe „dobott" megállapítás is egy jól átgondolt akció volt. A cseheknek már sok volt Weissék előretörése. Fennállt a veszélye annak, hogy a kommunisták esetleg alternatívát kínálnak, és - valahogy egyben marad a piacgazdaságra orientált Csehország és a felvilágosodott szocialista tanokkal kokettáló Szlovákia. Semmitől sem tart annyira a cseh miniszterelnök, mint a szlovákok visszatáncolásától. Lehet, hogy Mečiar fejében már megfordult, hogy vissza kéne táncolni. Lehet, hogy már rájött, „kiiktatták" a kormánykereket, amely mögött áll, és a hajót máshonnan irányítják. TÓTH MIHÁLY