Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-28 / 203. szám, péntek

5 MOZAIK 1992. AUGUSZTUS 28. (Folytatás az 1. oldalról) évig nemigen siettek (a cétényiek óhaja ellenére) felújítani. Most végre, vasárnap hídavatást tarthatnak a cétényiek. xxx Kósa Jánost, a falu polgármesterét munkaruhában találjuk: a községi hivatal udvarán festik a korlátul szolgáló dróthálót. Alig tudjuk elszaA KOLDOKZSINOR Hisz látja, csupa vasszerkezet az egész. A terheket nem csak mi álltuk, Berencs és Nagykér is besegített, rajtuk kívül a Tranzit Gázvezeték Vállalat is, a helyi szövetkezet is szolja az utat. Kerékpárt tol maga előtt, a kormányra akasztott táskából sarló nyele kandikál. Azt mondja, fűért megy. Azelőtt nem járhatott, pedig a határ egy része cétényi a folyón túl is. Tudják, hogy ez már az ötödik híd? - kérdezi, majd hozzáteszi: Ezt már aligha sodorja el a víz. Nagycétényt egyébként Tökmagország fővárosának is becézik tréfásan. Ezt már György Ferenc katoli- A hídavatásba, természetesen, mi is beszállunk. A gyerekek szabadtéri misztériumjátékkal készülnek, Szűzmária mennybe fölvételével. Délután háromkor körmenetet tartunk, amelynek végcélja a hídnál lesz, ott találkozunk a „világi" csoporttal, a rezesbandával. - A szomszéd községek képviseltetik magukat? - Ez világi ünnep, esemény lesz, így én csak tanácsolhattam: hívják meg a kéri és a berencsi lelkiatyákat is. Remélem, ott lesznek, s eljönnek a lakosok is. xxx György Ferenc: „ Világi ünnep, esemény lesz". (Méry Gábor felvételei) kítani a munkától. Sürget az idő, mondja, már csak hat nap az átadásig, s még az utat is meg kell csinálni egy darabon. Végül csak kötélnek áll, s kijön velünk a folyóhoz, megmutatni a hidat. - Régi vágyunk teljesül vasárnap - mondja. - Berencsre, Nagykérre jókora kerülővel jutott el csak az ember. Az előző fahidat az áradások és a nehéz gépek tették tönkre, míg végül használhatatlanná vált. Hiába kértük, csináljanak helyette másikat, süket fülekre találtunk. - Januárbn még hírét sem hallottuk, hogy híd épül. Hogyan tudták ezt ilyen gyorsan megcsinálni? •- Tavaly a fülembe jutott, hogy a katonaság ezt-azt kiselejtez, eladogat. Akkor jött az ötlet, s némi hivatalos intézgetés után meg is vettük ezt a lényegében katonai hidat. adott gépeket. Tulajdonképpen az egész falu megmozdult, ha kellett a munkáskéz, ki sem kellett hirdetnem a hangosanbeszélőben, jöttek az emberek maguktól. Hisz tudták, mennyire hiányzik már ez nekünk. - Sok a rokon a szomszéd falvakban? - Csak Berencsen 42 családot számoltunk meg, apai, anyai, testvéri, tehát a legszorosabb rokonságot. Tudja, annak idején, amikor a szövetkezeteket egyesítették, mi velük szerettünk volna összeállni. Még azt sem lehetett, külön járásban lakunk, jött az indoklás. No de, reméljük, ennek vége, ezentúl könnyebb lesz a szomszédolás. Igaz, a túloldalon egyelőre csak mezei út van, de arra is sor kerül hamarosan. Öreg bácsi araszol el a szerelőkocsi mellett, amely szinte eltorlakus lelkésztől tudjuk meg, miután megkérdezzük, mi az a hatalmas tökhalom a parókia udvarán. S nemcsak ott, köröskörül a határban sárguló labdahegyek. Híres a cétényi tökmag, teszi hozzá a tiszteletes, aki egyébként nincs híjával a humornak. Jóízűt beszélgetünk, belekóstolunk a cétényi borba is. György Ferenc két éve lelkipásztora a községnek, amely zömében katolikus, hívő falu. Most is 26 első áldozója volt, mondja, s az iskolában példás hitoktatás folyik. Minden elsős nebuló jár hittanra. Azt már nem teszi hozzá, hogy végre, hiszen tudnivaló, hogy a cétényiek hitével sosem volt igazán baj, s a magyarságukat sem adják fel könnyen. Nem pompázatos, de hasznos Piszkos, zavaros víz csordogál az aszálytól megcsappant Nyitra medrében. Nem csoda, a város ipara a múltban nem a természetvédelem égisze alatt épült. A hídon ácsorogva nézzük a halak mozgását, s az embernek önkéntelenül eszébe jut az ünneprontó gondolat: erre kellett tizenöt évet várni? Egy egyszerű hídra, amely nem pompázatos, nem az „építőmunka dicsőségét" hirdeti, hanem egyszerűen arra szolgál, hogy emberi láb taposson rajta, s az egy nyelven beszélők, a közös hitet vallók ne kényszerüljenek egymás kerülgetésére, s amelyen az idegen is besétálhat, ha arra szottyan kedve. KÖVESDI KÁROLY ff MOLDOVA GYÖRGY félelem kapuba Martinné egy fürkésző pillantást vetett Borsosra: - Maguk égy hajóban eveznek, így nyíltan beszélhetek, az én lakásom egyelőre tabu a rendőrök előtt, legalábbis nem kapnak engedélyt rá, hogy átléphessék a küszöbömet, és házkutatást tartsanak. És ebből sok dolog következik. Borsos korábban nem értette, hogy Martin miért az anyja címét adta meg a nyugati rádióban elhangzott felhívásban, most fogta fel, hogy anyja tekintélyét próbálta felhasználni fedezékül akciójához. Gyáva és aljas dolognak tartotta, de most is vigyázott az arcára, az órájára nézett: - Már fél kilenc, indulnom kell. - Nem várhatna még egy pár percet? . - Ki kell érnem Újpestre, reggel hatkor kezdődik a munka. - Nagyon sajnálom, hogy elkerülték egymást Gyurival. Üzen neki valamit? Borsos nem akarta közölni jövetele valódi okát, hogy szekrényéből ellopták a régi kéziratait tartalmazó sporttáskát, és ezzel kapcsolatban beidézték a rendőrségre, úgy találta, ez nem tartozik az öregasszonyra. - Személyes ügyben szerettem volna beszélni vele. - Miben maradjunk: ő jelentkezik magánál, vagy maga nála? - Jobb volna, ha ő hívna fel a szálláson, esténként mindig otthon vagyok. Köszönöm a teát. Borsos biccentett, és felállt a helyéről, ahogy kilépett, hallotta, hogy beakasztják mögötte az ajtóbiztosító láncot. Kint a ház előtt körülnézett, de hiába kereste Martin sárga, japán kocsiját. A végállomáson már kifelé villogott a bus2 irányjelzője, fájós lábát húzva futásnak eredt, és sikerült felkapaszkodnia. Lihegve behúzott a vezető mögötti ülésre; és, amint egy idő óta szokásává lett, megpróbálta levonni az éppen lefolytatott beszélgetés tanulságait. Nem akarta megengedni magának, hogy Martinné nyájas modora és panaszkodása meglágyítsa a szívét, az öregasszony visszavonultan is ahhoz a rendszerhez tartozik, mely, ha a helyzet úgy alakulna, irgalmatlanul elbánna vele. Azt is felfogta, hogy ha a következő nemzedékre, Martin Györgyre és társaira szállna át a hatalom, tulajdonképpen változatlanul folytatódna minden, az ő helyzete semmit sem javulna. Gondolatai elkalandoztak, az jutott eszébe, hogy Martinné legalább tizenöt évvel idősebb, mint az ő anyja volt, és most is él, méghozzá olyan gazdag és nyugodt környzetben, mely az ő anyjának sohasem jutott ki. Ezt olyan igazságtalannak érezte, hogy összeharapta a fogait. Az idézés szerdán tíz órára szólt a kerületi rendőrkapitányságra. Borsos szabadnapot vett ki a munkahelyén. A kapuban álló rendőr először egy számozott fémkorongot nyújtott át neki, majd újra megnézve az idézést, egy belépési engedélyt is kitöltött, és a bal oldali folyosó felé irányította. Borsos leült a papíron feltüntetett szoba előtt, a kényelmetlenül kemény műanyag széken is elálmosodott, most jött ki rajta az elmúlt hetek fáradtsága, összerezzent, mikor szólították. Bent az irodában, egy kopaszodó, szemüveges, bajuszos, civil ruhát viselő férfi fogadta, bemutatkozott, de Borsos nem értette a nevét, csak az utána említett századosi rendfokozatot. A fiút meglepte, hogy az iroda falait egy diákszálló szobájához hasonlóan, színes fotókkal, rajzokkal, tréfás feliratokkal aggatták tele, és a rendőrtiszt is inkább egy nevelőtanárra emlékeztetett nyugodt, visszafogott hanghordozásával: - Látom álmos, igyunk egy kávét? Borsos határozatlanul bólintott, a rendőr felvette a telefont, és két kávét rendelt, aztán az írógép mögé ült: - Addig eslünk túl a hivatalos részen. Közlöm önnel, hogy sértettként hallgatom ki, kérdéseimre köteles az igazat válaszolni, a hamis vallomást a törvény szigorúan bünteti. Két ujjal, de gyakorlott mozdulatokkal gépelve felvette Borsos személyi adatait, közben behozták a kávét, a százados hátradőlt a székén, és nyújtózkodott: - Kér cukrot vagy tejet? - Nem, keserűen szeretem. - Pedig azt mondják, hogy a koffein hamarabb felszívódik a cukorral. - Borsosra nézett, aki feszült arccal figyelte a szavait, elmosolyodott. - Ebben a kávében nincs drog vagy idegméreg, i nyugodtan megihatja. Mikor a fiú letette a i üres csészét, a százados újra az írógép fölé hajolt: - Akkor folytassuk. Mit tud elmondani a betöréssel kapcsolatban? Mit tartott a szekrényben, és mit vittek el belőle? Borsos megismételte azt, amit a helyszínelő rendőröknek már elmondott, a százados belebelenézett az asztalán fekvő jegyzőkönyvbe, minden tételnél helyeslően bólintott: - Szóval semmi sem hiányzik? - Semmi. - Akkor mit gondol, miért törték fel a szekrényét? Borsos vállat vont: - Talán pénzt kerestek. - És nem találtak? - Nem, a brifkómat mindig magammal hordom. - A ruháiból sem loptak el semmit? Úgy látom, divatos holmikat hord, felkelthették a figyelmet. - Mindenem megvan. - Akkor mielőtt leírnám, még egyszer megkérdezem: nem vittek el semmit magától? - Már mondtam, hogy nem. - Ne idegeskedjen, sajnos ez egy ilyen munka. Akkor ezt most lekopogjuk - mikor befejezte, felemelte a fejét. - A szobatársait is kihallgattuk, szerintük magának volt egy kék színű, fehér csíkos, Adidas márkájú sporttáskája, ez ruegvan? - Nincs. - Mi történt vele: eldobta, elvesztette, elajándékozta? (folytatjuk) DIENSTBIER SZERINT NEM LESZ EGYSZERŰ (Munkatársunktól) - A Polgári Mozgalom szerint mindent meg kellene tenni Csehszlovákia valamilyen formában való átalakításáért. Az eddigi folyamat már érezteti hatását, például abban, hogy az Európai Közösség csökkentette az acélkiviteli kvótát. Az EK nemigen tette volna meg ezt a lépést, ha fontosnak tartotta volna támogatni azt a közép-európai országot, amely a nemzetek és nemzetiségek közti kapcsolatok mintaszerű rendezésére lenne képes - jelentette ki szerdán újságírók előtt Jirí Dienstbier, a PM elnöke. E negatív jelek közé tartozik az is, hogy Ausztrália takarékossági okokra hivatkozva éppen prágai, nem pedig például budapesti, bécsi vagy varsói nagykövetsége megszüntetését latolgatja. Ezek a jelenségek jelzik, miként változik a világban a Csehszlovákiáról alkotott kép. Dienstbier az államjogi elrendezés körüli elhúzódó tárgyalásokra utalva kifejtette: véleménye szerint nálunk az ún. bársonyos vagy gyengéd kettéválás nem lesz annyira egyszerű, különösen akkor, ha a tárgyalófelek egyikének meggondolatlan kijelentéseire a másik fél hasonlóan reagál. A volt külügyminiszter úgy véli: ha ezek a viták annyira elmérgesednének, hogy a kettéválás botrányos körülmények között történne meg, annak ma még beláthatatlan következményei lennének. A Polgári Mozgalmat nagy aggodalommal tölti el Mečiar szlovák kormányfő javaslata, hogy az SZNT képviselőinek az új szlovák alkotmányra kelljen felesküdniük, s ha ezt megtagadnák, elvesztik mandátumukat. Dienstbier ezzel kapcsolatban kijelentette: ha ez bekövetkezne, s azok a képviselők, akik az új alkotmány ellen szavaznak, megtagadják az eskü letételét, ez az ellenzéknek a szlovák parlamentből való kizárását jelentené. (sm) ÁRUMINTAVÁSÁR KASSÁN FOGKEFÉTŐL A TETŐTÉRABLAKIG Hagyományos fogkefét 68 korona 50 fillérért kínál a kassai Sportcsarnokban szerdán nyílt és szombatig rartó árumintavásáron a helyi KEPAX cég. Gondolom nem kimondottan csak az „arra érdemes" hordószónokoknak, hanem a tisztaságszerető egyszerű halandóknak is. Aki azt akarja, hogy a műanyagrámás ablakán át (több kiállító cégnél megrendelhető) a szomszéd ne lássa, hogy mos-e fogat vagy sem, leengedi, elfordítja az alumíniumlamellás reluxa redőnyt (szintén nagy a választék), vagyazérsekújvári Elektrosvit által gyártott energiatakarékos villanyégőt kikapcsolja, esetleg gyengébb teljesítményre fogja. Ha mégis megveszi a fogkefét és elégedett vele, vagy ha nincs, beülhet egy krómozott vázas, bőr forgószékbe, előszedheti az írógépet, és megírja az árucikkről a véleményét. Közben olyan csészéből kortyolgatja a kávét vagy az üdítőt, amilyenből csak akarja. Mindehhez az említett kellékeket akár helyben is megveheti, megnézheti... (gazdag)