Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-25 / 200. szám, kedd

1992. AUGUSZTUS 25. MOZAIK .á/szá. NEM POLITIKAI TISZTOGAT AS... (Folytatás az 1. oldalról) - Nem arról van szó, hogy ez Besztercebánya vagy általában perszonális politika. Én a Szlovák Köztársaság egészségügyi minisztere vagyok. Nem vagyok hajlandó csoport-érdekeket szolgálni. A dolgokat, a helyzetet Szlovákia szükségleteinek szemszögéből látom. Számomra Besztercebánya nem nagyobb gond mint Pöstyén, Kassa. Ne húzzunk elő egyes eseteket. Majd idővel adok alapanyagokat, melyeket „öröm" lesz közölni. Habár, gondolom, az anyagi visszaélésekről irni nem nagy öröm. Hiszen az adófizetők zsebéből ment minden, az enyémből, az önéből. • Váltsunk témát. Az egészségügyi minisztériumból a miniszterhelyetteseken és vezető dolgozókon kívül közel 80 alkalmazottnak mondott fel. A volt egészségügyi miniszter hallatta szavát, s kifejtette, politikai tisztogatásról van szó. Egyetért ezzel? - A dolgozók aláírták a munkaviszony felbontásáról szóló megegyezést. Ha bárki megnézi az elbocsátottak névsorát, láthatja, az összetétel „tarka". Nem csak a KDM, illetve más pártok és mozgalmak szimpatizánsaitól búcsúztunk el... A felesleges emberektől csupán... Ezért politikai tisztogatásról beszélni nevetséges. Ha az előző miniszter létrehozta a majdani biztosítót előkészítő Intézetet (de egyebeket is), átruházta a kompetenciákat. Ezzel megszüntette a minisztériumi dolgozók munkakörét. Ám ők állományban maradtak annak ellenére, hogy semminemű dolguk nem volt. A létszámcsökkentést tehát a volt miniszternek kellett volna elvégeznie. Hogy magyaráznám meg nemzetemnek, hogy itt van egy csomó ember, akik bért kapnak, de senki nem követel tőlük munkát? Ezek elvi, nem politikai kérdések. A DSZM egészségügyi klubja egyetlen kritériumhoz igazodott: nem kell hogy tag, szimpatizáns legyen az új ember, az alapelv; segíteni akar-e Szlovákiának, vagy sem. • Értsem úgy, hogy a feleslegessé vált dolgozók helyébe nem lépnek újak? - Pontosan. Ez nem tisztogatás, hanem létszámcsökkentés. Nem is biztos, hogy ennek már vége. Persze, felejtsük el az irányszámokat. Ha valaki azzal jön, meg kell erősíteni a szakosztályt, s szüksége van 10 alkalmazottra, megkapja. Feltéve, ha lesz munkatöltetük. Végre gondolkodjunk jó gazda módjára, használjuk az eszünket, hiszen Szlovákiáról van szó. De mondok egy példát. Itt az Egészségnevelési Intézet esete. Nincsenek eredményei. Amikor a múltkor ott jártam, alig akartak beengedni, az 58 alkalmazottból vagy öten lézengtek munkahelyükön. Filmstúdiójuk van, nyomdájuk... De propagálják pl. a biztosítót? A minisztérium a népszerűsítő anyagokat drága pénzért másutt nyomatja. A jövőben a biztosító mellett - szakosztályként - működnek majd, s el kell búcsúzni néhány dolgozótól. • A biztosító élére unokatestvérét nevezte ki igazgatónak, aki csupán másodállásban foglalkozik a nevezett területtel. így van? - Igaz, hogy dr. Ďuriš az unokatestvérem, de nem azért neveztem ki mert rokon, hanem azért, mert legalább három éve foglalkozunk a leendő bizosítási rendszer bevezetésével. Az, hogy rokon, csak gondot jelent. Ami a másodállást illeti, jelenleg még így van. Tudni kell, hogy a kórházak szakember gondokkal küszködnek. Dr. Ďuriš kérését teljesítettem, amikor megengedtem, hogy míg megoldja a betegellátást Érsekújvárott, addig „két" széken ül. Ez már nem tart sokáig. • A Telegraf júliusi számában (1992. VII. 14) a biztosító új igazgatója, dr. Tibor Ďuriš kifejti - ellentétben Önnel - hogy az intézet elméleti előkészítésének szintje nagyon magas. Ha az igazgató így értékeli elődje munkáját, miért került sor a leváltására? - Ez az igazgató véleménye, én másképp értékelem a helyzetet. De mondhatok egy mazsolát, hiszen az újságírók szeretik. A legiszlatív osztály dolgozójától - nevezésemet kővetően - megkérdeztem, hogy áll a biztosító előkészítése. Dr. Šimuničová azt válaszolta, hogy utána néz! Ki készíti elő a témával kapcsolatos törvényeket? - puhatolóztam tovább. Megtudtam, hogy a biztosítóban van egy nyugdíjas jogásznő, aki gyakran vesz ki szabadságot, mert gondozza unokáit. Munkája abból állt, hogy lefordította a cseh törvénytervezeteket szlovákra. Ez nem az ő bűne volt... Szerintem, nem voltak előkészítve a helyiségek, a munkatársak... Persze, a pénz az ment. Nyitra, (a majdani biztosító) például 49 millió koronát kért, de nem nyújtott be olyan tervezetet, amely indokolttá tette volna ezt az összeget. Mire kellett hát? Gyakran detektívnek képzelem magam, keresem, hol vannak pl. a számítógépek, amelyekért a minisztérium 30 milliót fizetett? Két hónapig tartott, amíg megtaláltam a szállítmányt. • Beszéljünk a Kardiológiai Intézet további sorsáról. Elkezdődhettek volna az építési munkálatok, ám jött az új kormány, s kétessé vált minden. Épül, vagy nem az Intézet? - Szlovákiának szüksége van a szívsebészetre. Sajnos, az előkészítéssel kapcsolatban felmerültek bizonyos megalapozott aggályok. A kormány jóváhagyta a kardiológia építését, s ezen nem változtathatok én sem. Persze, ha megtehettem volna, a helyszín kiválasztásával nem értettem volna egyet. Az onkológiai intézet helyén épülő szívsebészet nem a legszerencsésebb választás. De ha már ennél tartunk, nem tartom szerencsésnek azt sem, hogy a volt állami szanatórium onkológia lett. Sokkal rosszabb körülmények között kénytelenek dolgozni, s világszínvonalon műteni, például az ortopédián. De nincs jobb helyzetben az urológia sem. Pozsonyban általában nem rózsás a helyzet, hiszen a kórházak 70 százaléka elöregedett épületekben kénytelen üzemelni. Szerintem a baj az volt, hogy a vezető dolgozók nem jöttek alternatív megoldásokkal. Mert fel lehetett volna - az eredeti helyszínen - építeni a szívsebészetet, az onkológiát is. Most meg mindenki fél a változásoktól, mindenki ideges s attól tart, netán valamit sejtek a dolgok mögött. Miért nem tiltakozott senki egy sor (300) egészségügyi intézet építésének befagyasztása ellen? Nemcsak anyagi, hanem főleg a humánus oldalát véve alapul. Mert nem a szakemberek döntötték el mire van szükség, hanem az orvosok. Ki foglalkozott azzal, hogy pl. Udvardon a rendelőintézet építésének befagyasztása havi 90 ezerbe kerül? • Még a választások előtt az egészségügyi dolgozók bérezésükkel kapcsolatban elégedetlenségüket fejezték ki. Sztrájkot helyeztek kilátásba. A határidő, szeptember 15-e hamarosan lejár... - Hálás vagyok a előző rendszernek, mert „megnevelte" az orvosokat, az egészségügyi személyzetet. Csak reményt kell adni nekik, és dolgoznak, hiszen a munkájuk a hivatásuk. De mindenkit biztosíthatok arról, hogy a Biztosító gyógyírt jelent majd. S ők is tudják mindezt. Bíznak a biztosító rendszerben, tudják, bérük teljesítményorientált lesz. A jó orvos elégedett lesz, a gyengébb majd tiltakozni fog. • Végezetül, miniszter úr, engedje meg, hogy megkérdezzem, honnan veszi majd a minisztérium azt a rengeteg pénzt, hogy a kormány célkitűzéseit valóraválthassa? - Hány forrást említsek? Vannak lehetőségek. Mi nem ígérünk semmit, abból mindenkinek elege van. Azt vallom, hajó, hasznos tevékenységre kérnek pénzt az orvosok (vezetőik), megkapják. Akár úgy, hogy a minisztérium bankhitelt vesz fel. Ismét egy példát mondok. Itt járt a pozsonyi kramárei kórház három neves szakembere, hogy halaszthatatlan a dializáló hálózat kiépítésének kérdése, s 10,6 millió koronát kértek. Átnyújtottak egy alaposan kidolgozott tervezetet, s látva azt, csak igent mondhattam. Ha eltűnnek Szlovákia térképéről a hiányzó dializálási központokat jelző fehér foltok, bekapcsolódhatunk az európai transzplantációs programba is. Csak a jól felszerelt kórházak lesznek versenyképesek, csak akkor térülnek meg a befektetések, ha élnek a lehetőségekkel. S fogadnak, gyógyítanak külföldi betegeket is. Minduntalan azt hangoztatom, használjuk ki az anyagi forrásokat arra, hogy végre jót hozzanak az emberiségnek. A pénzt használjuk fel humánus célokra. PÉTERFI SZONYA ÚJABB „NÉPAUTÓ" A LÁTHATÁRON? Ha igaz, amit a libereci Auto Delta részvénytársaság képviselői „elejtettek", rövidesen valóban befellegzik a Favoritok egyeduralmának a hazai piacon. Az amerikai tőkeérdekeltségű részvénytársaság ugyanis - személygépkocsik behozatalát tervezi, amelyeket 99 000 koronáért kívánnak árusítani. Közelebbi információval egyelőre nem szolgáltak, mindössze annyit mondtak, hogy tengerentúli - ám nem amerikai gyártmányú - autóról van szó, négy férőhelyes, háromosztatú karosszériával (motorház-utasfülke-poggyásztér). Motorja 1000 köbcentiméter körüli lesz, katalizátorral felszerelve. Az első behozatal, illetve az árusítás megkezdésének várható időpontjáról nem esett szó. A szakemberek nem tartják kizártnak, hogy az új autót Brazíliából, esetleg egy másik dél-amerikai országból kapjuk majd, de pl. Mexikó is számbajöhet. Mindenesetre kíváncsian várjuk az Auto Delta újabb információit, amelyeket természetesen mi is azonnal közreadunk. KITARTÓAN DRÁGULNAK A FAVORITOK A Mladá Boleslav-i gyár egyelőre úgy látszik, nemigen törődik várható konkurenciával. Szóvivői még július közepén is megtagadták a nyilatkozatot az újabb tervezett áremelést illetően, ám ennek ellenére augusztus elején megtették, átlagosan 3,6 százalékos mértékben. A Favoritok jelenlegi hivatalos árai tehát a következők: 135 L 143 500; 135 LS 156 850; 135 L Formán 173 550; 135 LS Formán 198 350; 135 L Formán VAN (Praktik) 172 600; 135 L Pick-Up 166 500; 135 LS Marathon 225 000. (vas) HIÁNYCIKKLESZ A TÉLIKABÁT? Divatos ruhák, kiegészítők, cipők, egyszóval minden a legújabb módi szerint. S hogy hol? Trencsénben, a Csák Máté vára alatti kiállítási területen. Nemcsak a hazaiak foglalták el a 4500 négyzetméternyi területet, hanem magyar, lengyel, német, olasz és amerikai vállalkozók is eljöttek, hogy felkínálják termékeiket. A kereskedőket és a vásárlókat egyaránt várják. Igaz az idelátogatókat egyre inkább a kivételesnek remélt választék vonzza, ellentétben a korábbi évekkel, amikor a vásáron főleg pult alatti áruhoz lehetett hozzájutni. Most már nem tátongnak üresen üzleteink polcai, de mégsem érezzük, hogy értünk, fogyasztókért, azokért, akik divatosan szeretnének öltözködni, mindent megtesznek a gyártók, a kereskedők. S ennek az az oka, hogy köztük nincs meg az összhang, nem tudják megtalálni a „közös nevezőt". Éppen ebben próbál a nemzetközi vásárrá felnövekedett, negyedszázados múltú rendezvény segítséget nyújtani. Mert meghökkentő azt hallani a konfekciót gyártó cég felelős munkatársától: „a hazai kereskedők nem rendelnek, az összes termékünket külföldön értékesítjük, s ezért ne csodálkozzanak a vásárolni szándékozók, ha a boltokbán hiánycikk lesz a télikabát. Mi szívesen kiszolgáljuk a kiskereskedőket, de az a néhány tucat Írig, amit ők elvisznek tőlünk, számunkra nem érdekes. Hiányzik a nagykereskedés" - teszi hozzá kollégája. Divat ide, divat oda, sajnos még túlságosan ,,divatban vannak" a megoldatlan gondok, amelyekre mindeddig nem sikerült gyógyírt találni. D. T. MOLDOVA ^MJb GYÖRGY félelem kapvga Elmosogatta a tányérokat, és rendet rakott a nappaliban, gyomra egyhén kavargott a nehéz vacsorától, töltött magának egy pohár whiskyt. A bőr karosszékbe húzódva olvasni kezdett, de a könyv ki-kicsúszott a kezéből. Végiggondolta az estét, megbánta, hogy Petrát beavatta titkos félelmeibe - nemcsak az asszony idegeire hárított ezzel felesleges terheket, de a saját hangulatát is elrontotta vele, elvesztek a megszokott, nyugodt esti órák. Letette a könyvét, és hátradőlt a székben. Álmában, sötét éjszakai égbolt alatt, ismeretlen tájon járt. Nyugtalansággal töltötte el az a tudat, hogy már órák óta meg kellett volna virradni, és még mindig nem látszottak a hajnalt jelző fények. Egy elemlámpát tartott a kezében, bekapcsolta és felfelé fordította a sugarát. A sötét lepel, mintha csak egy takarásul kifeszített papírlepedő lett volna, hirtelen darabokra szakadt, és mögötte teljes ragyogásban feltűnt a nap, hunyorogva nézett vele szembe. - Gyuri! Martin vonakodva nyitotta fel a szemét; égett a nagy mennyezeti csillár, Petra ott állt a bőrszék előtt, már felvette a kabátját, kezében egy kis bőröndöt tartott, mosolyogva közelebb hajolt a férfihoz: - Elment a víz. Martin nem értette, hogy mire mondja, azt hitte, az autónak történt valami baja: - Miért nyúltál hozzá? Vigyázni kellett volna egy új kocsira. - Nem arról van szó, a fejvíz ment el, szülni fogok. A férfi fogai összekoccantak az idegességtől, felugrott a karoszékből és magára kapta a kabátját. Átfogta a felesége vállát: - Hogy érzed magad? Kihívjam a mentőket? - Nem kell, jobb, ha te viszel be a kórházba. De most telefonálnunk kell az orvosnak. Felkeltették a földszinten lakó rokonukat, és felhívták a Stefánia Kórház szülész főorvosát, akihez Petra terhessége kezdete óta járt. Az orvost otthon találták, megígérte, hogy azonnal elindul. Lementek az utcán parkoló kocsihoz, Martin hiába próbált parancsolni remegő kezének, csak sokára talált bele a zárba az indítókulcscsal. Bekapcsolta a fűtést, de az áthűlt utastér csak nehezen melegedett fel. Már éjfél körül járt, csak egy-két hazafelé tartó kocsi suhant át az ostorlámpák fénykörén. Martin érezte, hogy az este elfogyasztott whisky még dolgozik benne, el akarta kerülni a kockázatos helyzeteket, ezért szinte lépésben haladt. Kihúzódott jobbra - egészen a járdaszegélyig, a hídon átkelve pedig többször is megállt. Megkönynyebbült, mikor végre feltűnt a Stefánia Kórház épülete. Az éjszakai portás nyitotta ki a kaput, már várta érkezésüket. - A főorvos úr már bejött. Átvágtak a három utcára nyíló, hatalmas kórház hátsó udvarán, menet közben Petra felkapta a fejét: - Mi ez a szörnyű édeskés szag? Martin a szag forrását keresve körülnézett, tekintete megakadt egy közeli, különálló pavilonon, melynek szürkére festett, kétszárnyú vasajtaja fölött egy görbe nyakú lámpa égett, nyilvánvalóan a hullaház helyezkedett el benne. Ahogy a közelébe értek, a bűz felerősödött. Martin nem gondolhatott másra, mint hogy a pavilonban elromlott a hűtőberendezés, és a holttestek oszlásnak indultak. Magához szorította Petrát, és sietősebbre vették lépteiket. Megdöbbenve látták, hogy a kórház belsejében is mindent elborít a szenny. A túltömött ' hulladékgyűjtő ládákból a padlóra folytak le a különféle használt pólyák, tapaszok és papírdara-' bok, feltehetőleg a nappali műszakban dolgozó takarítónőkre várt a feladat, hogy kiürítsék a ládákat. Martin fertőzéstől tartott, elhatározta, hogy a szülés után a lehető leghamarabb kihozza majd a feleségét és a gyereket. Jelentkeztek az osztályon, a főorvos kisvártatva kijött elébük a folyosóra. Martint megnyugtatta, hogy az öltözete makulátlan, és a tisztaság szaga árad belőle. A szülész Petrát beljebb hívta, a férfit leültette a folyosón. Martin megtörölte izzadó kezét, és hátradőlt a padon. Kinyitotta Petra bőröndjét, olvasnivalót keresett benne, egy regényt talált, de nem tudta a betűkre kényszeríteni a figyelmét. Az orvos egy fél óra múlva jött ki hozzá, Martin felugrott a helyéről. - Hogy van a feleségem? - Minden a legnagyobb mértékben oké, szerkesztő úr, de még órákig eltarthat, jobb volna, ha most hazamenne. Majd felhívjuk otthon. - Inkább itt maradnék, még nincs telefon a lakásunkban. - Nem kíván beülni addig a szobámba? - Köszönöm, jó lesz itt. - Ahogy gondolja. Adja ide a felesége holmiját. Martin átadta a kis bőröndöt, aztán sétára indult a folyosó hosszában. Úgy képzelte, mintha a megszülető gyerek már a város fölött lebegne, mint egy távolból közeledő repülőgép, és összeszoruló szívvel kívánta, hogy baj nélkül sikerüljön leszállnia. Szívesen tett volna valamilyen fogadalmat: egy évig lemond a cigarettáról vagy az italról, vért ad a Vöröskeresztnek - önérzete is elfogadta volna ezeket a babonás felajánlásokat, de belátta, hogy nem segít velük. Óráját befelé fordította a csuklóján, hogy ne tekinthessen rá percenként, így nem tudta, menynyi lehet az idő, mikor kinyílt a műtő ajtaja. A főorvos lépett kí, a folyosó hűvösében bepárásodott szemüvegét törölgette. - Gratulálok, Martin úr, kisfia van. - Bemehetek a feleségemhez? - Majd reggel nyolc óra után. Most pihenjen maga is, úgy látom, ráfér magára. (folytatjuk)