Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-04 / 182. szám, kedd

1992. AUGUSZTUS 4. HAZAI KÖRKÉP EGY FLEKK AZ ELMÚLT HÉTRŐL Az ' olimpiával telt, Darnyiékkal. Frőccsel, sörrel is közben, persze. Volt bizonyára, aki pezsgői bontott. Ne restelljük bevallani, sírtunk is. Oly ritkák életünkben a felemelő pillanatok. Egyszerre töröltünk könnyet és verejtéket. Merthogy hőség ugyancsak volt, kalapált szívünk, máskor meg mintha meg akart volna állni. Egészségügyi szempontból is jól jöttek tahát az aranyak, érmek, pontok mint szívritmusszabályozók. Azt hiszem. Hajtós Bertalan veresége azért megkínzott kicsit. Elszántságával, küzdelmével a gyözniakarás jelképévé emelkedett ott a tatamin. Második lett, de ugyanúgy lehetett volna első. Ahogy a másik magyar cselgáncsozó, Kovács Antal. Hogy is nyilatkozott másnap, a győzelem után, immár megborotválkozva, ez a szerény, szimpatikus fiú? Nem a bajnoki cimre gondolt ö, amikor csatázott, hanem arra, hogy ott áll előtte az ellenfél, akit le kell győznie. Aztán ha sikerül, akkor a másodikat, a harmadikat. Ez a feladata. Feladatok sorozata. Az más kérdés - ha valamennyit megoldja -, mivel jutalmazzák teljesítményét, aranyéremmel vagy babérkoszorúval. Azaz, a Kovács Antaloktól, az Egerszegi Krisztináktól meg kellene tanulnunk: kevesebbet beszélni, többel cselekedni. Mondhatnám: keményen dolgozni. Szavakra legfeljebb ideig-óráig figyel a világ. Magyarok. A Magyarok III. Világkongresszusa előtt, például. Erről is szólt nekem az elmúlt hét. (bodnár) Kl KAPJA A FEKETE PÉTERT? (Folytatás az 1. oldalról) - Feltéve, hogy erre hajlandóak lesznek, vagyis belátják, hogy a nekik nyújtott segítséggel lényegében a felvásárló vállalathoz került a Fekete Péter. A tartozó mezőgazdasági üzemek adósságának ellensúlyozására 15 százalékos kamattal hatvanmillió korona kölcsönt vettünk fel. Most pedig 85 millió korona hitelt írtak a számlánkra, amit a termelők kapnak meg. Ezt a pénzt csak akkor tudjuk visszafizetni, ha a 2700 koronás búzát legalább ennyiért eladjuk. A malmok viszont a búza tonnájáért csak 2650 koronát hajlandók fizetni. A földművesek után tehát most a mi fejünk és egyben a keveréktakarmányok gyártása felett lóg a pallos. Ugyanis ha nem lesz pénzünk és nem fizetünk, komponensek sem lesznek. • A többi gabonával mi a helyzet? - Sörárpát már nem vásárolunk fel. Megrendelésre utókezeljük a termést, és amennyiben a gabona tulajdonosa kéri, terményét annak értékesítéséig tároljuk. A takarmánygabona tonnájáért 2100 koronát fizetünk. Ha a termelő kéri, kölcsönös megegyezés alapján adósságát terménnyel is ellensúlyozhatja. Számunkra az is elfogadható megoldás, hogy a termelő az általa vásárolt keveréktakarmány részét képező gabonájáért nem számít fel árat. Ezt a gabonát, mint komponenst, mi sem számítjuk bele a keveréktakarmány árába. (gy teljes a kép, vagyis az a helyzet, ami a búza felvásárlására adott állami hitel nyomán kialakult. A segítést indokolja, hogy a termelők a túléléshez szükséges pénzhez jutottak. A felvásárlók remélik, hogy a mezőgazdasági üzemek többletbevételükből adósságaik törlesztéséről sem feledkeznek meg. És miben reménykedjünk mi, fogyasztók? Álmodjunk arról, hogy a malmok a búza 2650 korona tonnánkénti árából levezetett termékárakat nem igazítják hozzá az új gabonaárakhoz. Mert ha igen, akkor a gabonalicit vesztese ismét a sor végén álló fogyasztó lesz. EGRI FERENC A napok múlásával sem tudom feledni a királyhelmeci városi önkormányzat ülését. Mindaddik, míg a napirendi pontok megvitatása során az egyebekhez nem értek, lényegében minden a megszokott rendben zajlott. Ekkor azonban a tanácsteremben hirtelen megfagyott a levegő, majd felforrósodott. A képviselők lélegzete elállt, amikor a Szövetségi Védelmi Minisztérium megbízásából jelen levő katonai köldöttség vezetője, Pekár ezredes azzal vádolta a polgármestert, hogy félretájékoztatja a lakosságot, környezetvédelmi területté kiáltja ki azt, ami nem is az, és ezzel gátolja a védelmi elképzelések megvalósítását. HIDEG ZUHANY ÉS FORRÓ LÉGKÖR CIVILEK KONTRA KATONÁK A téma olvasóink előtt sem ismeretlen. Lapunkban beszámoltunk, hogy a védelmi minisztérium immár több, mint egy fél éve katonai objektumot kíván létesíteni a Királyhelmec közvetlen közelében levő Nagyhegyen, de a város önkormányzata nem adta ehhez beleegyezését. A Nagyhegyen ennek ellenére megjelent a katonaság és munkához látott. Ez természetesen felháborította a város lakosságát. Az önkormányzati ülésen is akkor forrósodott fel a levegő, amikor a tüntető tömeg benyomult a tanácsterembe. Először Bogoly János, a petíciós bizottság tagja kért és kapott szót. Egyebek között ezt mondta: - Tisztelt tiszt urak, ma nem fogtam önökkel kezet, mint a múltkor. Azért nem, mert nagyon csalódtam magukban. A legutóbbi tárgyalásunkkor azt hittem, hogy ígérgetéseik hitelesek, de a katonák és a technika jelenléte a Nagyhegyen sajnos másról tanúskodik. Mint a petíciós bizottság tagja és a Szlovákiai Környezetvédők Szövetsége Tőketerebesi Járási Bizottságnak elnöke annyit mondhatok: a Nagyhegy környezetvédelmi területté nyilvánítását Királyhelmec nem most találta ki, s nem is a mai polgármester kezdeményezte. /I javaslattervezetet a pozsonyi környezetvédelmi központ szakemberei terjesztették elő, s a Tőketerebesi Jnb tanácsa 1975ben hagyta jóvá. Önök azt is elhallgatták, hogy terveikkel kapcsolatosan az állami környezetvédelmi intézet az idén elutasító álláspontra helyezkedett. Ki vezeti akkor félre az embereket? Jana Palágyiová, Kassa önkormányzatának képviselője, a környezetvédelmi bizottság elnöknője véletlenül került a gyűlésre. Ő így vélekedett: - Magánlátogatásaim alkalmával módomban volt megismerni a királyhelmeci Nagyhegyet, tudom milyen értékes, ritka növények vannak ott és azt is tudom, hogy a bodrogközieknek, a síkságon élő embereknek ez az egyetlen kis hegy mit jelent. Nem csodálkozom, hogy féltik. Én arra szeretném kérni a tiszt urakat ne beszéljenek lekezelő módon ezekkel az emberekkel. A város polgárainak jogukban áll beleszólni abba, ami a területükön történik. A helmecieknek tudniuk kell, hogy mit terveznek itt, és igenis van beleszólási joguk. Horský ezredes: - Itt születtem a szomszéd faluban, Perbenyiken. Tizennyolc évig éltem itt, ebben a városban jártam gimnáziumba. Higgyék el, hogy nem akarok rosszat a földíeimnek. Nekünk csak egy kis területre van szükségünk a Nagyhegyen, és nem igaz, hogy még a szőlőket is tönkreteszszük. Sőt, ha akarják, még a vizet is odavezetjük, öntözhetnek is belőle. Utakat is építünk. Mi kompromisszumot akarunk kötni. A katonák itt fognak élni, a város javát fogják szolgálni, de hogyan, ha önök ellenségesen néznek rájuk? És még valami: ha igaz lenne, amit állítanak, vagyis az, hogy egész Helmec és környéke a Nagyhegyre jár pihenni, kikapcsolódni, akkor ott ma már egy növény se nőne. Nézzék meg ezeket a fényképeket, hogy milyen objektumok építését tévézzük. Ilyenek másutt már vannak és nem károsítják sem a környezetet, sem az embereket. Dr. Gyimesi György, a petíciós bizottság elnöke: - Ne bolondítsák el a városunk lakosait. Önök az egyik oldalon nyíl? vánosan sírnak, hogy milyen szegény a hadsereg, hogy a Szövetségi Gyűlés 4,5 milliárd koronával csökkentette a katonaság költségvetését, és éppen önöknek lesz pénzük a mi városunk fejlesztésére? Hangsúlyozottan követeljük a környezetvédelmi területté nyilvánított Nagyhegy elfoglalásának azonnali felfüggesztését, mert az ellentétben áll a környezetvédelmi határozatokkal, ignorálja az önkormányzat döntéseit, károsítja a város és polgáraiMÁSOK ÍRTÁK SZÉTESÉS ELŐTT A NEMZETISZOCIALISTA BLOKK MERRE HALAD WEISS ÉS PROKEŠ? Szlovákiában a politikai pártok, még mielőtt a nemzet ezt megtette volna, megvalósították az önrendelkezési jogot. Kezdettől - tisztelet a kivételnek - kizárólag a deklarációk módszerével fejezték ki önazonosságukat és helyüket a politikai életben. Főleg a választások előtt a sajtót és az étert elözönlötték a jobboldal, baloldal, jobbközép, balközép fogalmak. Többnyire megfelelő tartalom nélkül. AZ ÖNÁLLÓSÁG ALÁÁSSA MEGTEREMTŐIT A három szlovák választási győztest - a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat, ,a Demokratikus Baloldal Pártját és a Szlovák Nemzeti Pártot - már több mint egy éve egyszerűen nemzetiszocialista blokknak tekintjük. Nem érdektelen, mit hirdetnek önmagukról, hogyan határozzák meg magukat. Az élet, de mindenekelőtt a parlamenti gyakorlat sohasem vonta kétségbe az ilyen értelmezést, még akkor sem, ha főleg a választások előtt megszaporodott a különböző differenciálódási manőverek száma. Weiss kitartóan középnek tekintette a DSZMet, a Szlovák Nemzeti Pártot pedig a játéktér jobboldalára állította. Mečiar viszont, ahányszor csak Weiss kezébe adta a mikrofont, elhatárolta magát tőle. Ez a politikai cselezés mindig egy célt követett, és célját teljesítette is. Az a cél, amelynek nevében a DSZM, a DBP és az SZNP először ellenzékben, majd csendes koalícióban egyesült, lassan, de visszavonhatatlanul megvalósul. A szlovák állam megalakulása törést jelent majd a politikai színtéren is. A gazdasági, szociális, társadalmi és nemzetiségi megrázkódtatások rövid időn belül felbomlasztják az önállóság építőinek egységét és gyors kristallizációhoz vezetnek.. Rövid eufória után az emancipációs törekvések kicsúcsosodása törvényszerűen a „nemzeti elem" háttérbe szorításához vezet, amelynek nem marad más lehetősége, minthogy a magyar objektumon vezesse le reakcióját. Mindennek elő kellene segítenie, hogy politikai színterünk európai formát öltsön. A középtől jobbra és balra teljesen eltérő folyamatok mennek azonban végbe. A dolgok logikájából következik, hogy a veszteséget szenvedett jobboldalnak egyesülnie kell. Mečiar egyesülési felhívásai ellenére a nemzetiszocialista blokknak, amely felbomlasztotta a köztársaságot, éppen ezért szét kell esnie. MERRE TART MEČIAR? Külön fejezetet jelent a DSZM-en belüli helyzet. Ma már nyilvánvaló, hogy a választási győzelemmel egyesített mozgalom azonnali széteséséhez fűződő remények na'v illúziót jelentettek. A hatalom gyakorlásának folyamatában azonban a választások előtti Ígéretek nagyon gyorsan megvalósíthatatlanságukkal szembesülnek. A lehetséges robbanás gócpontja kétségtelenül a kormány lesz, az egyes tárcák szétesésének veszélyével párhuzamosan egzisztenciális küzdelem alakul ki az egyes minisztériumok, valamint a miniszterek és a miniszterelnök között. További konfliktusforrást jelentenek majd Mečiar diktatórikus módszerei, és a szövetség megszűnése után az is, hogy a Prágából visszatérő vezető személyiségek személyi változásokat sürgetnek majd a kormányban. Nem az a kérdés, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom szétesik-e, hanem az, hogy mikor, hány részre, és vajon az egyik áramlat el tudja-e foglalni pozícióját a ma teljesen szabad középen. A DSZM-ben végbemenő nagy változások után a politikai színtér alakulása attól is függ, hogy merre fordul maga Mečiar. Nem tudni, hogy eddigi balos irányvonala csak kiindulópont volt-e a szövetség- és a csehellenes támadásokhoz, vagy pedig kifejezte a volt ifjúsági funkcionárius bolsevik gondolkodásmódját. Ha a helyzet megköveteli, nem zárható |$i az sem, hogy élesen jobbra fordul*'A DSZM tagságának és választóinak kötődése Mečiar személyéhez annyira nyilvánvaló, hogy amennyiben nem járatja le valamilyen módon önmagát, szinte biztosra vehető, hogy a szétesés után is a legerősebb irányzat élén marad. A NEMZETI ERŐKNEK JOBBRA KELL FORDULNIUK Az SZNP és a DBP támogatta a kormány programnyilatkozatát, de nem akar felelősséget vállalni teljesítéséért. Sőt éppen ellenkezőleg, politikai tőkét akarnak kovácsolni a nemzeti katasztrófából. Az elmúlt választási időszak bevált receptje szerint bírálni fognak mindent, még azt is, amiért nem a DSZM a felelős. Bírálni lehet, de csak akkor, ha más pozícióban van, mint a bírált. Az államjogi rendezés megváltozása ezért előrevetíti, hogy ez a két párt az ellenkező pólus felé közeledik. Nehéz ezt elkerülni, hiszen a DSZM szárnyai befedik az SZNP nacionalizmusát (Húska, Kňažko) és a DBP szocializmusát is (Húska, Kočtúch, Klinko). Csupán látszatellentmondás az, hogy a szövetség megszűnése az SZNP megszűnésének veszélyével jár. Fennáll az a veszély, hogy elveszti identitását, további létének értelmét, hiszen figyelme csak egy pontra irányul. Egyelőre semmi sem utal arra, hogy a gyenge intellektuális erővel rendelkező párt ezt tudatosítaná. A kihívást elsőként Vladimír Miškovský tudatosította a kormányprogram vitája keretében. Többek között azt mondta, az idő nem alkalmas a szociális utópisztikus kísérletekhez. És visszautasította a piacgazdaságnak a szociális jelzővel való címkézését. Nem csupán ideológiai fenntartásai voltak, több tárgyszerű kifogást is felsorolt. Miškovský sokkoló felszólalási j után Marian Andel nyomban megnyugtatta a jelenlévőket, hogy az SZNT támogatni fogja a programot. ,j Ez így is történt, és nem is történhe- J tett másképp. Vladimír Miškovský j kissé elhamarkodott beszédével j azonban rámutatott a párt túlélésé- 1 nek egyedüli módjára: Ha az SZNP j nem foglalja el belátható idón beM a Polgári Demokrata Unió liberálisai 1 által felszabadított teret, nem marad 1 más lehetősége, mint vadászni 1 a magyarokra. Ez pedig nem tenne I elegendő, különösen akkor nem, ha ] Vladimír Mečiar is a dél felé próbálja I levezetni a lakosság elégedetlen- 9 ségét. : ROMÁN ÖSZTÖNZÉS ] j Peter Weiss törekvése, hogy sa- 1 kítson a kommunista múlttal, az 1 önálló államban csaknem megvaié- 1 síthatatlan lesz. A DSZM-tä nem 1 szökhet jobbra. Egy kis lépésre bal- 1 ra pedig ott állnak a volt elvtársak, a Szlovákia Kommunista Pártja Iliből és aztán már csak Fidel Castro következik. Weiss helyzete nem issz olyan egyszerű, mint ahogy azl egyesek vélik, amikor öt a következí választások győztesének tekint. Ha nem tér vissza oda, ahonnan jJtj nem lesz honnan Mečiarra lövöldöznie. Csak reménykedni lehet abban. hogy a nagy kormányos a bal partlS messzebbre irányítja majd a hajít A DBP-nek az lesz az alapvší problémája, hogy az államjogi (ele- lőssége után hogyan határolhatja magát legalább a DSZM gazdasájl j gaztetteitől. Természetesen nem biztos, Ik® i a DBP-nek és a többieknek egyátaj Ián lesznek-e problémáik, A jöverv J döbeli szlovák állam politikai szinte- J rének változásairól csak akkor be- j szélhetünk, ha tényleg létezik már. j Az is lehetséges, hogy visszaléM a nemzeti front hagyományához, BS nem is a november előtti loM1 hoz. Ösztönző ezen a téren a rofftfa 1 Nemzeti Megmentési Front. Abban ] sincs azonban olyan sok volt ésMH kommunista, mint a DSZM-beíl a DBP-ben és az SZNP-ben össa- I sen. PETER SCHlltZl (Rešpekt) XXX Az emlékezetes önkormányzati ülés óta már eltelt egy bizonyos idő. Pásztor István, Királyhelmec polgármestere elmondta, hogy a katonák elmentek a Nagyhegyról és azóta ebben az ügyben csend van, Sem levelet, sem személyes látogatást nem kapott. Álláspontjuk természetesen változatlan, a Nagyhegyet a mai formában kívánják megtartani. SZASZÁK GYÖRGY nak tulajdonát, nem utolsó sorban gátolja a polgárok szabad mozgáséi az adott területen. Felhívjuk a védelmi minisztérium illetékeseit, hogy vegyék figyelembe a királyhelmeci városi önkormányzat határozatait, a polgárok akaratát és bírálják felül döntésüket. Nem áll módunkban, hogy minden felszólalást ismertessünk, amely ezen az emlékezetes önkormányzati ülésen alhangzott. El kell mondanunk, hogy a királyhelmeci polgárok véleménynyilvánítását a félelem motiválta. Félelem attól, ha a Nagyhegyen katonai objektumot létesítenek, akkor egy esetleges katonai konfliktus alkalmával Királyhelmec minden bizonnyal potencionális célponttá válna - és az emberek ezl nem akarják. A forró légkörű gyűlésről távozó katonai küldöttség vezetője, Pekár ezredes ezt nyilatkozta lapunknak: - Mi az építésügyi és a környezetvédelmi bizottsággal folytatott korábbi megbeszélések értelmében jöttünk Királyhelmecre megtárgyalni tervünket, hogy az önkormányzat módjáben legyen ezt megismerni és megítélni. Meglepődtünk azon, ami itt történt. Természetesen megismertetjük a védelmi minisztériumi az itt kialakult állásponttal. Megkell, hogy mondjam: itt minden az eretleli tervünkkel ellentétben történt, és ez alapvető változás.