Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-04 / 182. szám, kedd

MOZAIK .ÚJ SZÓ* 1992. AUGUSZTUS 4. AZ A JÓ ÜZLET, HA MINDENKI ELÉGEDETT Két olvasói levél ürügyén kerestem fel újra Gerbár Andrást, a sikeres lévai vállalkozót. A Félen lakó Tóth István a múlt év őszén megjelent riportomban azt hiányolta: nem írtam meg, hogy Gerbárék mennyit fizetnek a munkásaiknak. Akkor csupán a tényt közöltem: „A GM vállalatnál az emberek jól keresnek, jóval többet, mint máshol, de azért keményen meg is dolgoznak". E. Mocbeichel sárói olvasónk viszont az után érdeklődött, hogy Gerbár úr mennyi adót fizetett tavaly. - Nincs mit titkolnom, szeretem a nyíltságot — mondja a garamszentgyörgyi születésű Gerbár András. — A kíváncsiskodónak elárulhatom, tavaly hárommillió korona adót fizettünk. Sok alkalmazottunk nem is tudja, hogy keresetük után még mennyit adunk az államnak. Aki nálunk, mondjuk, tízezret keres, a bér után és a szociális biztosításra havonta nyolcezret utalunk át az államkasszába. Az alvállalkozókkal együtt már négyszáz embert alkalmazunk. - Tavaly ősszel még csak kétszázötvennél tartottak — jegyzem meg, - A vállalkozásban nem ismerem a megállást, a megtorpanás a fejlődés kerékkötője lehet. Tudunk munkát adni az embereknek, s napjainkban ez a legfontosabb. - A Gerbár és Mokuš kft., vagyis a Kovostav hogy fizeti a munkásait? — kérdezem, hogy Tóth Istvánnak is választ adhassunk. - Aszerint alakul a fizetésük, ki mennyit dolgozik. Az elvégzett munka értékének hatvan százalékát adjuk nekik. Tisztességes munkával nyolc-, tíz-, tizenötezer koronát is megkeresnek havonta. A szakmunkások nálunk évente százezren felül keresnek, a segédmunkások nem sokkal kevesebbet. A vállalat bővítésével új munkalehetőségeket is teremtenek. Múlt év októbere óta autókölcsönzőt nyitottak, a Favorit árusításával is foglalkoznak, havonta 17-20 kocsit visznek el tőlük, Léván a legkorszerűbb eszközökkel felszerelt „fitness centrumot" is nyitottak. Másfél millióért asztalosműhelyt vásároltak, hogy az ott készülő bútorokkal olcsóbban rendezhessék be új vendéglátó-ipari létesítményeiket. Abban az épületben, ahol az irodájuk is van, az elegáns Black Jack Club három helyiségében már fogadnak vendégeket. A főtér közelében felújították az egyik épületet, ahol pizzavendéglőt nyitnak. Zselizi vendéglőjük már szintén működik. Ipolyságon nagy pinceborozót fognak üzemeltetni. Gerbár András a szülőfalujáról sem feledkezik meg; csupán azért vette át a helyi kocsmát, hogy kellemes éttermet nyithasson, főleg a nyugdíjasok számára, ahol nyugodtan társaloghatnak, mert a faluban nincs hová járniuk. — Többmilliós értékű nagy kotrógépet is vásároltam — újságolja még Gerbár András —, s újabb harminc ember alkalmazásával újraindítottam a termelést az egykori lévai téglagyárban. Igazgatásával egy szentgyörgyi srácot, Szabó Jóskát bíztam meg. A lévai Siklós-hegyen átvettem a kőbányát, s már gyártjuk is az új épületeket szépítő travertínólapokat. És segítünk a trencséni szerszámgépgyáron is, ahol kiváló esztergapadokat készítenek, de nem tudják még magukat menedzselni. Németországba már két számítógépes vezérlésű esztergapadot szállítottunk... — A maguk részvétele is kifizetődik a trencsénieknek? — Mindenki jól jár. Akkor jó az üzlet, ha mindenki elégedett... Az újdonságok felsorolása félbeszakad. Váratlanul felcseng a telefon. Gerbár András a füléhez kapja a kagylót, s elcsodálkozik. — Miamiból hívsz? — szólal meg magyarul. — Olyan jól hallani, mintha a szomszéd szobából telefonálnál... Ott hány óra van?... Még reggel? Itt már két óra... Mondd az üzleteket!... — Gerbár András figyelmesen hallgatja a magyarázatot, aztán megszólal. — Leginkább a búza és a cukor érdekel... Hogy mit adhatok cserébe? Tiszta rezet s mindazt, amit Szibéria adni tud! És küldjetek nekem egy meghívólevelet, magam is szeretnék ott tárgyalni... Ne félj, megértem őket, tolmácsnőt is viszek magammal... Tetszik nekem ez a magabiztosság, a határozott fellépés. Kíváncsiságból megkérdezem: hogy került kapcsolatba a floridai magyarral? Egy zselizi jó ismerőse hosszabb időre rokoni látogatásra utazott az USA-ba, csak szeptemberben jön vissza. Őt kérte meg, hogy szimatoljon üzletek után. — Kezdők vagyunk, próbálkozunk — mondja szerényen Gerbár. — Ha el tudom adni a búzájukat, miért ne keressek én is rajta?! — De hogy tud szibériai rezet adni az amerikaiaknak? „ — Itt, az országban, mindenki csak arról beszél, milyen nagy piaci lehetőség számunkra Oroszország. De csak beszélnek, nem cselekszenek. Én nem várok arra, hogy a sült galamb a számba repüljön. Már kétszer voltam az Urálon túl, Szibériában. Cseljabinszkbe ötórás a repülőút. Már ott is van vállalkozásom, irodát is nyitottam... Gerbár András MEGA-GM elnevezéssel közös vállalatot létesített a cseljabinszki Megapolisszal, amelynek sok leányvállalata van, s tíz banknak is részvényese. Az orosz törvények alapján kötötték meg a szerződést azzal a kitétellel, hogy a tőkeerős Megapolisz Csehszlovákiában cs^k a lévai GM-mel tart fenn kapcsolatot. Három repülőgéppel szállított már árut Cseljabinszkba. De a kamionosok nem mertek útnak indulni, egyes helyeken banditák támadhatnak rájuk. S az Uraihegységen keresztül hosszú az út, a falvak messze esnek egymástól. Gerbár András mégis telerakatta az öt kamiont csokoládéval, más édességekkel s főleg osztrák üdítőitalokkal. — Ha a kamionosok félnek útnak indulni, elhatároztam, az első teherkocsiba váltósofőrként én ülök be. Két filmest is magammal viszek, hogy megörökítsék, hogyan indul az új kereskedelem az új Oroszországgal. A banditákat emlegette. Gerbár nemcsak magabiztos, hanem magas, erős férfi is, nem fél a saját árnyékától. Az elhangzottakhoz még elmosolyodva hozzáteszi: — Szeretem a kalandot is... Be akarom bizonyítani, hogy a kamionosok a teherszállítmányukkal nyugodtan mehetnek Szibériába. Főleg üdítőitalokat forgalmazunk itt, s helyben is. gyártani fogjuk őket. Hogy cserébe ne csak rönköt hozassunk be, a vasútvonal közelében tíz hektárnyi erdőt vásároltunk a tajgában, és fűrésztelepet létesítünk, hogy a drágábban eladható fűrészáruval tömhessük tele a vagonokat. Csehszlovákiából kiviszik a fát, én meg orosz fát hozatok ide. Rájöttem, hogy a hosszú út.js kifizetődik. A késmárki katonai erdőigazgatósággal megállapodtam; átveszik a fát, mert annyiért tudom behozni, amennyibe nekik a kitermelés kerül. Nekem nem kell tovább Nyugatra szállítatnom. A mi erdőink is jól járnak. Ahogy a késmárkiak is mondják, inkább itt csökkentjük a fakitermelést... (gy már megértem azt is, hogy Gerbár András hogyan ígérhet az amerikai búzáért, cukorért tiszta rezet s mindazt, ami Szibériában található. Ha sokan irigykedve tekintenek is a sikeres lévai vállalkozóra, aki a szinte vadonatúj, gyorsan száguldó Hondáját felcserélte egy nagy amerikai luxuskocsira, s a feleségének Favoritot vett: van miből költekeznie. Az üzletkötésekben nem ismer megállást, s ez teszi igazi vállalkozóvá. PETRŐCI BÁLINT f

t MOLDOVA GYÖRGY félelem kapufa Nem tudta, mennyi ideje várakozott már, mikor utasították, hogy lépjen elő. Levették a bilincsét és lenyitották előtte egy iroda ajtaját; bent Osváth ült az asztal mögött: - Üdvözlöm, szakállt növesztett? - Valamivel el kellett tölteni az időt. - Nagyon jól áll. Én is szerettem volna, csak sajnos tiltja a szabályzat — legalábbis egyelőre. Kér egy kávét, vagy inkább teát? - Ha lehetne, egy kávét. Osváth felkelt és átszólt a másik szobába: - Van kávé? -Van. A százados egy csészét tett elé: - Parancsoljon, a minőségért nem felelek. Martin felhajtotta a kávét, ahogy teste fokozatosan átmelegedett, bőre újra viszketni kezdett, idegesen végigdörzsölte magát: - Kiszáradt a bőröm. - Kevesen bírják a börtönéletet. Lehet, hogy valamilyen allergiát is összeszedett. Mariin letette a csészét: - Köszönöm a kávét. Megtudhatnám, hogy tulajdonképpen mi történt velem? - Már a múltkor is mondtam, hogy a maga ügye nem énrám tartozik — az órájára nézett, mintha valamit várna —, akar egy újságot? „Jelzőtűz"-zel, sajnos, nem szolgálhatok. - Szemüveg nélkül nem megy: a befogadásnál elvették tőlem, és még nem adták vissza. Osváth a zsebébe nyúlt. — Itt van a pótszemüvegem, próbálja ki. — Köszönöm. Martin belelapozott a Népszabadságba, önkéntelenül is abban reménykedett, hogy talál benne egy legalább áttételes utalást az ügyükre, de sehol sem tettek említést róla. Úgy tűnt neki, hogy a lap hangneme semmit sem változott az elmúlt napok alatt, minden egyes cikkben belül gondosan kimérték a pozitív és negatív tények, személyes megnyilatkozások megfelelő arányát. Megszólalt a telefon, Osváth felvette a kagylót, morogva hadarta el a nevét és rangját, egy biccentéssel nyugtázta a kapott utasítást. A szomszéd szobába nyíló ajtóra mutatott: — Menjen be! Martin óvatosan nyomta le a kilincset, attól tartott, hogy valamilyen inzultus éri, de csak egy hivatali előszobába jutott, az íróasztalnál ülő egyenruhás titkár tovább küldte. A belső helyiségben Szokolai fogadta: — Üljön le, Martin úr. Remélem, rendesen bántak magával a fogdában, vagy történt valami kellemetlenség? — Nem, nem történt. Leszámítva az egész ügy észbontó törvénytelenségét. Szokolai úgy tett, mintha nem hallotta volna a válasz másik felét, bólintott: — Örülök neki, hogy nem történtek túlkapások, sajnos az a helyzet, hogy a saját embereinket is át kell nevelnünk. Most megkínálták kávéval? — Igen, kaptam. — Gondolkoztam a múltkori beszélgetésünkön, remélem, nem értette félre az utolsó megjegyzésemet a zsidókkal kapcsolatban. Én nem á zsidó vallásra gondoltam, még kevésbé fajra, én csak egy általános magatartási formára céloztam, mely a köztudatban létezik, helytelen általánosítás formájában. Martin élvezte a rendőrtiszt kínos magyarázkodását, egy közbevetett kérdéssel megpróbálta összezavarni: — De mégis használt! Ez azt jelenti, hogy egyetért vele? — Egyáltalán nem, sőt éppen ellenkezőleg. Úgy lehetne mondani, hogy ki akartam figurázni ezt a gondolkozásmódot. Érti, hogy mit akarok mondani! Az ön személyének szóló sértés szándéka pedig fel sem merült bennem, remélem, nem vette a szívére. — Én ezt már rég elintéztem magammal, sőt bizonyos mértékben hálás is vagyok a sorsnak a származásom miatt, mert kulcsot ad minden előítélet felismeréséhez. Gondolom, ismeri azt a Gorkij-mondást, hogy az antiszemitizmus a fasizmus nemzetközi nyelve. — Már hallottam és messzemenően egyetértek vele. Martin megbánta, hogy komolyan vette és megjegyzésével a saját szintjére emelte a rendőrtábornokot, ingerülten várta Szokolai újabb megszólalását. — Térjünk rá a lényegre, Martin úr, módosítanám az ajánlatomat. — Történt valami? Megtudhatnám? — Igen. Tárgyaltam az ügyben illetékes elvtársakkal, magasabb szinten, mint korábban, és ők úgy gondolták, hogy az országnak komoly presztízsveszteséget jelentene, ha ön külföldre távozna. Fel vagyok hatalmazva rá, hogy tisztességes kompromisszumot kössek, most már minden magán múlik. Martin fürkészve nézett vissza a rendőrtábornokra. Biztos volt benne, hogy nem önként változtatott korábbi álláspontján, valószínűnek látszott, hogy az elmúlt napokban országos, esetleg a határokon is túl terjedő tiltakozási kampány indult el az ügyükben, hasonlatosan az 1977. januári, prágai „Charta 77" ügyében kibontakozott nemzetközi szolidaritási mozgalomhoz. Martin megpróbálta felmérni a kínálkozó lehetőség határait: — Addig nincs miről tárgyalnunk, amíg le vagyok tartóztatva. — Ez természetes — Szokolai egy papírlapot nyújtott felé. — Itt a határozat a szabadlábra helyezéséről. — Ez azt jelenti, hogy ebben a pillanatban eltávozhatok? — Igen, de szeretném megkérni, hogy maradjon még egypár percig és folytassuk a beszélgetést. (folytatjuk) TUDOMÁNYON INNEN -HITEN TÚL PROF. DR. MILAN RÝZL: BIBLIAI CSODÁK A parapszichológusok szerint tudományos módszerekkel bizonyítani lehet, hogy létezik a „hatodik érzékszerv". Az az emberi képesség, amely az ismert öt érzékszerv igénybevétele nélkül alkalmas a tapasztalatszerzésre. Ismert volt ez már persze az ősidőktől fogva. Az ezzel bírót látnoknak, sámánnak vagy éppen prófétának nevezték. A szokásos érzékek számára nem hozzáférhető élmények megszerzését pedig telepátiának hívják. Az ismert cseh parapszichológus, Milan fíýzl, negyven évvel ezelőtt szokatlan kutatásba kezdett. Részben a „hatodik érzék" mibenlétére volt kíváncsi, a térben és időben előre s hátra egyaránt működő észlelésre, az extraszenzoriális percepcióra (ESP), másrészt arra, miképpen fejleszthető ez a képesség. Bár könyve nem fikciókon alapul, az ESP okára nem ad választ. Rýzl a többnyire töredékes, félbemaradt kísérleteit nem értelmezi, csupán ismerteti azokat. (A parapszichológia bemutatását és elméleti igényű tájékoztatást a bevezető fejezetben és a függelékben olvashatunk.) Az itt közölt kísérletek érdekességét az adja, hogy a médiumo': információi a Bibliára, Mózesre, Keresztelő Jánosra és Jézusra vonatkoznak. A kísérletekben résztvevők, általában egészen fiatal nők, a hipnózis hatása alatt olyan észlelésekről tudósítanak, melyekről korábban semmiféle tudomásunk nem lehetett. Némely esetben egymást nem ismerők beszámolói kísértetiesen megegyeznek. ,De mit is bizonyítanak ezek a kísérletek? A bibliai események és személyek történetiségét? Vagy azt, hogy sokkal több információ őrződött meg ezekről az emberi tudat mélyén, mint amennyit írásos formában rögzítettek? Vagy azt, hogy minden, ami történt, és mindenki, aki valóságosan létezett, szüntelenül jelenvaló és érzékelhető? A lét nem három vagy négy, hanem egyetlen dimenziójú lenne? A parapszichológia iránt fogékonyaknak nyilván önmagában a kísérletek leírása is érdekes, valódi fejtörést azonban a valláslélektan kedvelőinek okozhat e mű. Rýzl a megközelítésnek, kísérleteinek tudományos igényéről akar meggyőzni, szembeszállva a parapszichológiából divatot s léha üzletet csináló dilettantizmussal, amely merő képzelgéssel elégíti ki az örök emberi hiszékenységet. „Az itt leírt megdöbbentő megállapítások habozás nélkül nem fogadhatók el igazolt tényként"— írja önkritikusan. Tökéletesítésre érdemes módszerét és kísérleteinek ismertetését a jövőbeli kutatás bevezetésének szánja. Rýzl könyvének elolvasását s a felette való töprengést jelentős mértékben dr. Szűcs Rozália kitűnő fordítása teszi lehetővé. (Medicina kiadó) (donáth) Ül UHU 72 Szkukálek Lajos rajza A VÁLLALKOZÁSBAN NINCS MEGÁLLÁS • TELEFONHÍVÁS FLORIDÁBÓL • AZ AMERIKAI BÚZÁÉRT SZIBÉRIAI REZET AD CSERÉBE • A LÉVAI GM KÖZÖS VÁLLALATOT LÉTESÍTETT CSEUABINSZKBAN