Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-09 / 160. szám, csütörtök

KIVÁNDORLUNK A XXI. SZÁZADBA Németek és magyarok e századi tragédiája mégis közös lett végül, de egyben - némi szófacsarással - kölcsönös. Azaz: helyzetüket súlyosbította, hogy egyáltalán nem figyeltek egymásra... (5. oldal) FELFÜGGESZTETTÉK JUGOSZLÁVIA TAGSÁGÁT Tegnap, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet helsinki csúcsértekezletének előestéjén az EBEÉ úgy döntött, hogy ideiglenesen kizárja Jugoszláviát soraiból. Martin Vukovich osztrák diplomata - Ausztria volt az egyik kezdeményezője e lépésnek - elmondta, hogy a határozat tegnap máris életbe lépett, s október 14-ig tart. Azt követően az EBEÉ 51 tagállamának egyöntetű ha­tározatot kell hoznia arról, hogy a kizárást meghosszabbítják-e vagy sem. Ez az intézkedés azért is nagyon lé­nyeges, mert a holnap kezdődő EBEÉ­csúcs fö témája nyilvánvalóan a volt Ju­goszláviában uralkodó helyzet lesz. OLVASÓINK FIGYELMÉBE! MOST MÁR JÓ LESZ BESZÁLLNI A vagyonjegyes privatizáció második fordulójának indulásáról szóló írás a 4. oldalon olvasható. További szereplők: álmos Eu­rópa, bamba diplomaták és a le­föl hajókázó VI. flotta. kezdjük el most történe­UG tünket, amelynek részle­tei nagyjából ismertek, a vége azon­ban még nem. Tehát: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Szerbia. Ennek a Szerbiának létezett egy kényszerképzete, hogy ő alkotta meg Jugoszláviát. S volt egy álma: a Nagy-Szerbia. Történt egyszer, évekkel ezelőtt, hogy Belgrádban összejöttek a nagytudású és jóérzé­sű szerb akadémikusok, megtár­gyalni a honi dolgokat. Annál is in­kább, mert azok egyszerűen ag­gasztóan alakultak: Tito már rég ha­lott, s az ország még mindig egyben, Ante Markovics kormánya látványo­san megfékezte a vágtázó inflációt, a pultok roskadoztak a külföldi árutól (rendkívül egészségtelen konkuren­ciát teremtve a hazai termékeknek), Csütörtök, 1992. július 9 - Mi az, ami idehozza az embereket? - kérdezem Reiter György mérnöktől, aki családjával együtt kezdettől fogva minden nyáron itt van. - Számomra azért fontos ez a művelő­dési tábor, mert úgy érzem, hogy identi­tástudatom megerősítéséhez is hozzájá­rul. Én Kassán lakom, ahol a népszámlá­lási adatok szerint a lakosságnak csak az öt százaléka magyar, tehát szlovák kör­nyezetben kell élnem. Úgy vettem észre, az ide járó embereknek is egyre fonto­sabb, hogy évente legalább egyszer talál­kozzunk, és elbeszélgessünk közös dol­gainkról. -Az idei műsorból mi érintett meg leginkább? -A rendezők a körülményekhez ké­pest most is jó előadókat hívtak meg. Az eddig elhangzott elődások közül legin­kább dr. Páricsi K/Woradjunktus előadása a polgárok megannyi devizával ren­delkeztek s oda utaztak a nagyvilág­ban, ahová akartak. S mit ad Isten, még a privatizáció is beindult. Mind­ezt a bölcsek nem nézhették tovább tétlenül, s az esetleges további ka­tasztrófát megakadályozandó úgy döntöttek, elérkezett a nemzeti iden­titás órája. S kimondták a jelszót: ,,Minden szerb egy hazában!" Mivel az akadémikusok errefelé írástudók, elképzelésüket meg is fogalmazták. A mű elkészült, már csak a elme hiányzott. Odabiggyesztették hát fö­lülre: Memorandum. Éppen ez idő tájt vált egyre nép­szerűbbé Szlobodan Milosevics, Szerbia Kommunista Szövetségé­nek elnöke. - Tetszik nekem ez a Memorandum - mondta halkan, de erélyt növelő meggyőződéssel Milosevics. - Te is tetszel nekünk - mondták még halkabban, szinte a háttérből, szerényen mosolyogva az akadémikusok. A demokráciára Ára 2,80 korona fogott meg: azokat a megoldási lehetősé­geket vázolta fel, amelyek megvalósítá­sával a közép-kelet-európai térségben rendezni lehetne a nemzeti kisebbségek helyzetét. Sok rációt látok ebben, amit a kettős állampolgárságról mint lehető­ségről kifejtett. Úgy vélem, valóban érde­mes elgondolkodni azon, hogy számunk­ra, szlovákiai magyaroknak, ugyanakkor a magyarországi szlovákoknak is nem a kettős állampolgárság bevezetése len­ne-e jobb, mint a területi vagy a közigaz­gatási autonómia. - Van-e valamilyen kritikus észrevéte­led a táborral, a láborozókkal kapcsola­tosan? - Érezhető különbség van a tíz évvel ezelőtti és a mai táborozók között. Akkor valahogy nagyobb volt az összetartás, jobb volt a közösségi szellem - és nem mutatkoztak generációs különbségek. igencsak hajlamos nép pedig már igencsak nehezen tűrte vezér nélkül, Milosevicstól sem állt távol a teljha­talom, így az ábra gyorsan össze­állt. A vezér határozottan egészsé­ges és jó étvágyú volt. Először le­nyelte Koszovót, az egyik tarto­mányt, aztán meg a Vajdaságot. Mélységesen elítélendő, hogy erre sokan kezdtek másként gondolkod­ni. Az étvágy és a demokratikus centralizmus azonban nem tűri meg ezeket az egészségtelen mellékíze­ket az étlapon. A központi étterem­ben csak egyféleképpen fűszerezik az ételeket. Akinek más a szájíze, innen ki van rúgva, s egyen ott, ahol tud. Hatalmas tisztulási hullám árasztotta el Szerbiát: hosszas, de legalább kellemes és szeplőtelenül elvszerű pártülésektói volt hangos az egész köztársaság, s a hajnalig tartó disputák nyomán százával-ez­rével zárták ki a kellemetlenkedő gyomrúakat. Az ország (úgy hívták: XLV. évfolyam, 160. szám Most sajnos a fiatalok eléggé félrevonul­nak, még az előadásokat sem hallgatják meg. Vajon mi lehet az oka ennek a „félre­vonulásnak", mit mondanak erre a fiata­lok? Schuszter Viktorral, Lukács Zsolttal, Síllíng Istvánnal a tábor bejárata előtt, egy büfé melletti asztalnál beszélgetek. Lukács Zsolt: - Én ott voltam az előadáson. Hallgat­tam vagy egy félóráig, de aztán felálltam, eljöttem, mert nem kötött le. Én a bodrog­közi borkóstolóra sem mentem el, és az erdélyi paródia sem érdekel. -Pedig tavaly még rendezőként is bekapcsolódtál a tábor műsorának szer­vezésébe... - Igen, megcsináltuk azt, ami nekünk tetszik. Tavaly Gál Attila, azelőtt Schusz­ter Viki képzőművészeti munkáiból csinál­tunk kiállítást meg hasonlókat. Az idén befizettem, itt vagyok, nem szervez­kedem. - Most mintha kevesebb fiatal jött vol­na el Somodiba; szerintetek mi lehet en­nék az oka? - Az, hogy ez egy családi tábor, nem pedig ifjúsági. A fiatalok oda mennek, (Folytatás a 2. oldalon) Jugoszlávia) többi része megszep­penve figyelte a történéseket, s mindmáig elítélendő módon nem rokonszenveztek az itt zajló demok­ratikus folyamatokkal. Nosza, azon­mód szabadcsapatok szerveződtek, hogy elvigyék az igazságot Horvát­országba és Szlovéniába, ám e két köztársaság keményen elutasította a hittérítés eme módját. Ekkor került veszélybe a minden szerb egy hazá­ban zengzetes elve. És szinte ma­gától adódott az egyetlen logikus és becsületes megoldás: ha a jószán­dékú hittérítők nem jutottak el Zág­rábba és Ljubljanába, majd eljutnak a katonák. E bben is csak a nagylelkűség kitapintható jelét láthatjuk, az igazság és a demokrácia nem rekedhet meg Szerbia határainál, részesülniük kell azokból másoknak is. Szlovéniában azonban a hadi­szerencse meglehetősen elpártolt a Jugoszláv Néphadseregnek neve­zett katonai társulattól. Hát menje­nek a szlovének isten hírével, mond­ták erre nagyvonalúan, ám a horvá­tokat nem lehet csak úgy egyszerű­en meglátogatni, az jóval nagyobb falat, s a tankokkal való szomszédo­lást nem árt ideológiailag is megala­pozni. „Az ország más részeiben veszélyben a szerbség " - hangzott az új jelmondat, melynek látnokisá­(Foíytatás a 3. oldalon) ALACSONYABB ÁRAK, NAGYOBB KAPACITÁS A gabonatermelök azonban, úgy tűnik, bíznak a felvásárló adott szavában. Erre a tavalyi év tapasztalatai is egyértelműen utalnak. (6-7. oldal) M0RAVČÍK MAGABIZTOS (Munkatársunktól) - „A magyar­kérdésnek különösen nagy jelentő­séget fogunk tulajdonítani, mivel - a szomszédos országokkal való jó viszony kialakítására irányuló folya­mat keretében - külpolitikánk egyik kulcskérdéséről van szó" - jelentet­te ki tegnap Prágában egy, Vladimír Mečiar néhány nappal ezelőtt el­hangzott, magyar vonatkozású megjegyzésével kapcsolatos véle­ményét firtató kérdésre adott vála­sza bevezetőjeképpen Jozef Mo­ravčík (DSZM) szövetségi külügy­miniszter. A kérdés Vladimír Mečiar a párizsi Le Monde-ban megjelent interjújának azon részére vonatko­zott, melyben a szlovák kormányfő azt állítja, hogy Magyarországnak forgatókönyve van a határain túl élö magyar kisebbségek által lakott te­rületek annektálására. A külügyminiszter a továbbiakban elmondta, hogy az ún. magyarkér­dés Szlovákiában sajátos jelentősé­gű, éspedig elsősorban a kisebbségi jogokkal kapcsolatban, melyek vé­delme Szlovákiában szerinte eny­hén meghaladja az európai normát. ,,Ami a Szlovákiában élö nemzeti (Folytatás a 2. oldalon) APROPÓ AZ ÚJ VEZÉNYSZÓ: HASRÁÁÁ...ESS?! Mit ád Isten, a képviselő is ember. Megéhezik, megszomja­zik és ilyenkor (a sokkal rosz­szabbul fizetett) újságíróhoz ha­sonlóan, betér egy szolid, csen­des helyre, hogy megvacsoráz­zon. A szövetségi kormány alel­nöke és a szlovák parlament elsó embere is igy cselekedett a minap, amikor meglátogatta a pozsonyi Bajkál vendéglőt. És láss csodát: a vendéglő tulajdo­nosa nem esett hasra! Nem hoz­ta ki a kocsma tiszteletbeli króni­káját, nem hívta ki a pozsonyi pletykalapok riportereit, sőt: nem eléggé elítélhető módon közölte a becses vendégekkel, hogy a záróra rájuk is vonatkozik; este nyolckor rendezniük kell a számlát... Eddig rendben is lenne min­den, ha a Koridor című kormány­lap - Ladislav Gross úr glosszá­jával - kedden nem tért volna vissza az esetre, és a személy­zet viselkedését megalázóan tiszteletlennek tartva föltette a költői kérdést: vajon a pincérek így viselkedtek volna-e Ignác Ja­nákkal vagy Vasil Bil'akkal is? Nos, glosszán kívül, szabadjon megválaszolnom e költői kér­dést. Valóban nem így viselked­tek volna. Helyüket, munkájukat és nyugalmukat féltve röpködtek volna a kommunista nagyfőnö­kök igényeit kielégítendő. Milan Čič és Ivan Gašparovič urak vi­szont demokratáknak mondják magukat, így nem hiszem, hogy ők is elvárták a győzelmi indulót, a vörös futószőnyeget és a több nyelven beszélő társasági höl­gyeket. Ha a tollforgató kolléga hiányolja e módszereket, java­solom: nyisson kocsmát és ott a pártállamból átmentett szoká­sokkal azt ugrálja körül, akit csak akar. Szülővárosomban ezt úgy mondják: Újra itt a hasraesés ideje. BUMM! -lovász­JÖVŐ HÉTEN A SZLOVÁK NEMZETI TANÁCSBAN: KEDDEN KORMÁNYPROGRAM-TERVEZET, PÉNTEKEN SZUVERENITÁSI NYILATKOZAT . Tegnap összeült a Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége, és jóvá­hagyta a jövő kedden kezdődő plenáris ülés napirendjét, melynek legfontosabb programpontja a szlovák kormány programnyilatkozata lesz. Az elnökség javaslatot tett a CSSZSZK kormánya elnökének mint az Államvédelmi Tanács elnökének, hogy az SZK Államvédelmi Taná­csa élére Vladimír Mečiar szlovák kormányfőt nevezze ki. A testület továbbá úgy döntött, hogy a parlament harmadik ülését július 17-ére hívja össze. Programján szerepel majd Szlovákia szuverenitásának deklarációja. A tervezetet addig a bizottságokban vitatják meg. Tegnap néhány SZNT-bizottság is ülésezett, amelyekről munkatársa­ink az alábbiakban számolnak be. ELVETETTÉK AZ ÖNIGAZGATÁS GONDOLATÁT A SZNT államigazgatási, helyi latkozatának javaslatáról tárgyalt, önkormányzati és nemzetiségi bi- Tanácskozásán a kormányprogram zottsága is a kormány programnyi- (Folytatás a 2. oldalon) Borisz Jelcin orosz elnök és Helmut Kohl német kancellár a hét legfejlettebb Ipari ország tegnap befejeződött csúcstalálkozóján. Híranyagunk a 2. oldalon. Telefoto: ČSTK/AP ÜLNEK, GONDOLKODNAK, VARNAK VALAMIRE PILLANATKÉPEK EGY NVÁRI TÁBORBÓL SAKKJÁTSZMA JUGOSZLÁ VIÁBAN VEZÉRCSEL. TÖRTÉNET A KOMMUNISTA VEZÉRRŐL, AZ IDŐSÖDŐ ELNÖKRŐL, AZ AMERIKAI NAGYBÁCSIRÓL, VALAMINT A BESZOLGÁLTATÁSRA KÉSZÜLŐ ÁLDOTT NÉPRŐL Az égiek eddig valahogy kegyeikbe tartották a somodi művelő­dési tábort, mert tizenegy éven át július első tíz napja mindig napfényes volt, de az idén megváltozott a helyzet - éppen a táborépítés idején eredt el az eső, és vált borongóssá sokak hangulata is. Szerencsére a rövid záporok azért a somodi erdei rét szerelmeseinek kedvét nem tudták elvenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom