Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-07 / 158. szám, kedd

1992. JÚLIUS 9. ÚJ SZÓ* HAZAI KÖRKÉP 4 KIVONAT AZ EGYÜTTÉLÉS ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK HATÁROZATÁBÓL KÖZÖSEN AZ EMBERI JOGOKÉRT, DEMOKRÁCIÁÉRT, JOGÁLLAMÉRT A parlamenti választások és a köztársasági elnöki választások két fordulójának tapasztalatai alapján a kialakult helyzetben fontosnak tartjuk újból megerősíteni politizálásunk eddig is hirdetett és gyakorolt alapelveit: - a plurális parlamentáris demokráciát; » - az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartását a nemzetközi szerződések szerint az európai pozitív példák alapján; - az állampolgárok szabadságának, egyenlőségének, önazonosságához és önigazgatásához való jogát; - környezetkímélő, szociális és piacgazdaságot. Tudatában vagyunk annak, hogy az SZNT-ben a KDM-en kívül mi vagyunk az egyedüli politikai tömörülés, mely ezen elveket nemcsak hirdeti, hanem gyakorlati politizálásában érvényesíteni igyekszik. Ez alapján kinyilatkoztatjuk együttműködési szándékunkat minden olyan politikai kezdeményezéssel, politikai erővel, melyek sajátjuknak vallják a felsorolt alapelveket. Várjuk ezen kezdeményezések, politikai erők javaslatait, személyes jelentkezésüket, támogatásukat. A jelenlegi helyzetben különösen fontosnak tartjuk a demokratikus parlamenti és parlamenten kívüli politikai erők, polgári kezdeményezések együttműködését a demokratikus jogállam intézményeinek megóvása és továbbépítése érdekében. Ennek értelmében a parlamentén belül szószólói kívánunk lenni az olyan törekvéseknek, melyek ezen célok megvalósítását viszik előre. Az Együttélés Országos Tanácsa 1. Tudomásul vette Duray Miklós elnöki beszámolóját az 1992-es parlamenti választásokról és az utána kialakult politikai helyzetről, valamint Stanislaw Gawlik beszámolóját a Cseh Köztársaságban végbement parlamenti választásokról; tudomásul vette továbbá a járási titkárok beszámolóját a parlamenti választásokról. 2. Új szövetségi politikát kezdeményez az 1992-es parlamenti választások eredményeinek előzetes értékelése alapján, melynek célja a falvaink és városaink politikai szétforgácsolásának csökkenése, a helyi önkormányzatok támogatása és politikai hátterének megerősítése, közös felkészülés az esetleges előrehozandó helyhatósági választásokra, valamint a társadalmi és politikai béke megteremtése. 3. Az OT megbízza az Intéző Bizottságot, hogy 1992. július 31-ig alakítsa ki nemzeti kisebbségeink kulturális és politikai képviselete bevonásával elsősorban a kulturális és oktatásügyi autonómiára vonatkozó elképzeléseiket egyeztető bizottságot. Az OT megbízza az Intéző Bizottságot, hogy kezdeményezze 1992. július 31-ig a koalíciós partnerekkel közösen, független szakértők bevonásával kulturális és oktatásügyi, gazdasági, szociális, környezetvédelmi, önkormányzati, jogi és külügyi szakértői csoportok létrehozását. 4. Az Együttélés OT javasolja a mozgalom koalíciós partnereinek, hogy közösen hozzanak létre egy pénzügyi alapot. A politikai munka szakmai támogatására, valamint olyan szakmai tevékenység megteremtésére, mely a koalíciós szerződés politikai alapelvei között szereplő kulturális önigazgatási és önkormányzati törekvések, ill. a készülő alkotmányba benyújtandó javaslatok szakmai megalapozottságát biztosítaná. 5. Az, OT tudomásul vette Kvarda József, az Önkormányzati Tanács titkárának beszámolóját. Az eddigi tapasztalatok tükrében és a tevékenység szélesítése érdekében az Országos Tanács javasolja és kezdeményezi: 5.1. az Önkormányzati Tanács kibővítését olymódon, hogy megalakulhasson az Együttélés és az MKDM közös Önkormányzati Tanácsa; 5.2. továbbá javasolja a regionális önkormányzati tevékenység támogatása érdekében a lehetőség szerint fokozatosan megteremteni az Önkormányzati Tanácsba való csatlakozás lehetőségét a velük érdekazonos pártok számára is; 5.3. az önkormányzatok regionális szerveződése érdekében javasolja, hogy az Együttélés az MKDM-el, esetleg más pártokkal együtt alakítson ki egy közös Régió Szervezési Alapot és teremtse meg az igényeknek megfelelően a régiók szervezésének személyi feltételeit valamint működésüknek jogi feltételeit. 11. Az OT elfogadta az Együttélés következő dokumentumait: 1. Az ország helyzetéről 2. Közösen az emberi jogokért, demokráciáért, jogállamért! Az OT felkéri a parlamenti képviselőit, hogy a parlamenti munkájuk során politikai alapdokumentumként tekintsenek az elfogadott dokumentumokra. Az OT továbbá személyi kérdésekben is döntött. Komáromfüss, 1992. július 4. AZ ORSZÁG HELYZETÉRŐL AZ EGYÜTTÉLÉS ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK POLITIKAI NYILATKOZATA A júniusi parlamenti választások a korábbihoz képest megváltoztatták Csehszlovákia politikai életét. A választópolgárok nem várt nagy arányban járultak az urnákhoz és szavazataikkal egyértelműen kifejezték, hogy mely politikai pártok milyen politikai elképzeléseket támogatnak. Választóinknak köszönhetően egyedül koalíciónk képviselői jogosultak arra, hogy legitim módon képviseljék a nemzeti kisebbségek sajátos érdekeit. Senki más nem kapott erre megbízatást a választóktól. A koalíciónk jelöltjeire szavazó 230 ezer választópolgár nem csupán a választási programunkat támogatta szavazatával, hanem mozgalmunk célkitűzéseit és eddigi tevékenységét is. Ennek alapján kaptuk tőlük azt a megbízatást, hogy mind az Együttélés napi politikájában, mind a parlamenti politikában továbbra is támogassuk a jogállam kialakítását, a politikai pluralizmust, a parlamenti demokrácia működését, a piacgazdaság kibontakozását és a polgári társadalom kiépítését. Mozgalmunk támogatói és választópolgáraink hónapok óta bizonytalanságban élnek. Három, csaknem azonos jelentőségű kérdés foglalkoztat mindannyiunkat: - Csehszlovákia jövője; - az ország várható szétszakadásának gazdasági, emberi jogi és nemzetközi következményei, melyek behatárolják helyzetünk alakulását; - a nemzeti kisebbségek jogállásának rendezése a nemzetközileg elfogadott önkormányzati elvek értelmében. Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy Csehszlovákia hetvennégy éves fennállása alatt nem rendezte megnyugtatóan a nemzeti kisebbségek jogállását. Az elmúlt több mint hetven év alatt a kisebbségek helyzetének romlása tapasztalható. A demokrácia és az emberi jogok ,mindig háttérbe szorultak a politikai és a nemzetállam érdekei előtt. Az első világháború utáni KözépEurópát a nemzeti eszme sajátos értelmezésének nyomása alatt darabolták fel. A Versailles-ben szentesített Közép-Európa most a nemzeti eszme arroganciája nyomán hullik darabjaira. Tapasztalatból tudjuk, hogy a radikális változások és az államok szétesése, valamint új államok keletkezése tragikus következményekkel jár. Ezt bizonyítja főleg a magyar és a német kisebbségek múltja, valamint napjainkban a szétesőben lévő Jugoszlávia és a volt Szovjetunió területén tapasztalható vérontás. Közép-Európa politikai átrendeződése nem kerülhető el, azonban feladatunk és óhajunk a tragédiák és a feszültség növekédésének elkerülése. A nemzetközi stabilitás és a demokrácia megtartása szempontjából úgy tekintünk Csehszlovákia nemzetközi jogalanyiságának megőrzésére, mint a közép-európai béke és stabilitás valamint az európai integráció lehetőségének egyik alapelemére. Ezzel egyidejűleg azonban az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása is az egyik alapvető célunk. Teljes mértékben elismerjük a népek önrendelkezési jogát. Azt az elvet valljuk, hogy joguk van az azonos történelmi és társadalmi tapasztalatokkal bíró valamint az azonos identitású egyének csoportjainak az önrendelkezésre. A csehszlovák állam szétesése egyre kézzelfoghatóbbá és elkerülhetetlenebbé válik. Nincs választott köztársasági elnöke az országnak. Szlovákiában a parlamenti demokrácia működőképességének a csökkenése fenyeget. A csehszlovák föderáció egyenjogú tagjának - Szlovákiának - a szuverenitási törekvése a nyugat-európai integrációs folyamattal ellentétes irányú. Hiszen épp nemrég a hollandiai Maastricht-ban egyeztek meg az Európai Közösség államai, hogy együttműködésük elmélyítése érdekében le' mondanak állami szuverenitásuk egy részéről. Ez az ellentét arra utal, hogy a közép-európai térség remélt gyors felzárkózása Nyugat-Európához a vártnál sokkal több akadályba ütközhet. Csehszlovákia szétesése a térségünkben meglévő feszültség további eszkalációjához vezethet. Elsősorban azért, mert a Szlovákia elszakadását szervező politika olyan érzelmekkel terhelt, sikerorientált politika, mely a buktatók miatt bekövetkezendő kudarcok ellensúlyozására idegengyűlölettel válaszolhat. Az ilyen politika a történelemben másra nem volt képes. De a helyzet meg nem értése is u ilyen kényszerpályára terelheti a mai szlo' vák politikát. Fenntartásaink ellenére úgy tekintünk a szlovák nemzet mostani törekvésére, hogy az történelmileg megalapozott, politikailag érthető és a nemzeti önrendelkezés elve alapján jogos törekvés. Ennek az igénynek a fel nem ismerése és elutasítása kényszerpályára terelheti a szlovák politikát, Nyugat-Európától kelet felé fordíthatja. Eltávolíthat mindannyiunkat az európai fejlődéstől és a civil társadalom megteremtésétől. Ezért nem csak elvi, de pragmatikus szempontból is érthető a szlovák nép önrendelkezésre irányuló törekvése. Számunkra ez a törekvés csak akkor válik elfogadhatóvá, ha a választott megoldások biztosítani fogják az állampolgári biztonságot, az emberi és szabadságjogokat, a nemzetközi jog normáit és a nemzetközi dokumentumokban, elsősorban a helsinki folyamatban leszögezett elveket, és az Európa Tanács által elfogadott ajánlásokat. Ezek az emberi jogok, alapvető szabadságjogok és a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkoztatva jogminimumnak tekintendők. Mindezzel összefüggésben és mozgalmunk programjával valamint választóinktól kapott megbízással összhangban törekedni fogunk a nemzeti kisebbségek önrendelkezésének megvalósítására, az adekvát jogérvényesítés elve szerint. Csak ezen szempontok és célok függvényében foglalhatunk állást Csehszlovákia államjogi átalakulásának kérdésében. HATÉKONY (?) KÖZIGAZGATÁS Az elmúlt héten tanúi lehettünk annak, hogy Vladimír Mečiar választási ígéreteinek egyikét nagyon komolyan veszi: jóformán egyik napról a másikra beindította az államigazgatási szervek rekonstrukcióját. Erre a lépésre nemcsak azért számíthattunk, mert a pártprogram része volt, maga a kormány-alakítás is sok mindent elárult. Nem volt elég, hogy a szövetségi kormány a lehető legkisebbre apadt - s ezzel a Váelav Klaus vezette cseh tárgyalópartner is egyetértett -, a szlovák kormány is kisebb létszámmal alakult. Négy kormányalelnökből kettő maradt s mindkettőnek tárcája is van, a miniszterek majd kétharmada két szakterületet felügyel. A bizonyára népszerű létszámcsökkentés azonban arra is következtetni engedett, hogy az ígért szakemberkormányból nem lesz semmi. Nem lehet ugyanis szakemberek vezette kabinetről beszélni akkor, amikor egy miniszter két, egymástól eltérő tárcát igazgat és a szakvezetéssel megbízott miniszterhelyettes is politikai funkcióként lépett hivatalába. (Persze megfelelő kvalifikáció nélkül - lásd az oktatásügyet felügyelő Ivan Mjartan miniszterhelyettest Dušan Slobodník tárcájában). Belenyugodhatunk hát, hogy kormányunk politikai kormány lesz. A másik érdekesség, hogy Jozef Tuchyňa altábornagy, belügyminiszter első televíziós nyilatkozatában elmondotta: csak a belügyhöz tartozó fegyveres erőket és katonai szervezettségű részlegeket óhajtja megtartani, így a polgári közigazgatás területe (ahogy nálunk hívják: általános államigazgatás) a kormányhivatal hatáskörébe kerül. Bárhogy is nézem, a kormány, mint végrehajtó szerv komoly hatalmi koncentrációnak fogott neki. Ehhez társul a központi államigazgatási szervek teljes átalakítása - legalábbis annak első lépése: a kormányhivatal dolgozói megtudták, egyik napról a másikra munka nélkül maradnak. Újfent népszerű lépés a DSZM-kormány részéről, amihez a kabinet első ülése után a következő - ugyancsak népszerű - bejelentés társult: a kormánytagok az emelt fizetésük egy részét jótékony célokra szánják. Mi ez, ha nem populizmus a javából? Az állampolgár, anélkül, hogy megtudná milyen veszélyeket rejteget a hatalom koncentrációja, inkább örül, hiszen úgy gondolja, ez a kormány mindent úgy csinál, ahogy az neki jó. Épül az erős és hatékony közigazgatás, amely ugyancsak az állampolgár érdekeit tartja szem előtt. Itt állnék meg egy pillanatra. Hogy a közigazgatás készülő (pontosabban sejthető) modellje valóban az erős államigazgatást tartja szem előtt, nem kétlem. Kétlem viszont, hogy a közigazgatás ilyen formában hatékony lesz-e? Azon ugyanis, hogy a közigazgatás hatékony, két egymástól eltérő dolgot érthetünk. Bibó István szerint érthetjük egyrészt azt, hogy ,,egy bizonyos társadalmi, hatalmi szervezet a hatalmi eszközök olyan koncentrációját mutatja fel, amely lehetővé teszi számára, hogy a hatalmi körébe kerülő személyeket kibúvás lehetősége nélkül uralma alatt tudja tartani s ellenállásukat meg tudja törni. Másrészt érthetjük ezalatt azt is, hogy egy bizonyos hatalmi szervezet, amely meghatározott célokat hivatott s akar elérni, e célok megfogalmazását, központi beindítását és a végrehajtó közegekig való közvetítését képes olyan módon megszervezni, hogy kitűzött céljait egészen a legkonkrétabb részletekig magas hatásfokban viszi keresztül és valósítja meg." Az első esetben semmilyen kételyeim nincsenek. Vladimír Mečiar tapasztalt belügyminiszter és az előző kormánynak ő volt hét hónapig az elnöke. Az ellenzéki politizálás ideje alatt pedig bőven maradt energiája a felkészülésre. Ismerte a hatalmi struktúrát és pontosan tudta, hol és hogyan kell hozzányúlni, hogy az a kormányzat érdekeit szolgálja. Nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban sem, hogy Mečiar csak bosszúból kezdett volna a rekonstrukcióhoz, elvégre pontosan meghatározható azon személyek köre, akik konkrétan ,.ártottak" neki visszahívása idején. Sokkal többről van szó - itt egy rendszerváltás zajlik, amit Mečiar megígért és még mindig nem tudjuk, milyen mértékig valósít meg. » Ami az erős és hatékony államigazgatás másik megfogalmazását illeti, újabb komoly kétségeim támadnak. A közeljövőben beiktatandó közigazgatási alkalmazottak ugyanis a redukált létszám ellenére is képesek lehetnek megfogalmazni céljaikat, de hogy a részletekig való megvalósítás reális lehet egy kezdő, tapasztalatlan és emellett kis létszámú apparátussal, azt már nem hiszem el. Persze, hozzáállásom azon.is múlik, milyenek a célok. Ha a célok nekem, mint állampolgárnak megfelelnek, akkor a hatékony államigazgatás híve vagyok, ha viszont azok rosszak számomra, a hatékonyság hiánya csak nekem felel meg. Ha tehát lesz egy rossz nyelvtörvény, csak örülni fogok annak, hogy a közigazgatás képtelen betartatni az állam polgáraival, ha azonban a szociális szférában születő kiváló rendelkezés nem valósulhat meg a közigazgatás tehetetlensége miatt, akkor legalábbis káromkodni fogok. A célokról is hosszasan lehetne Írni. Elég csak a kormányfő legutóbbi - állami ünnep alkalmából elmondott - beszédére utalnom, ahol újra szóba került a nemzeti érdek, az összefogás igénye és megfogalmazódott egy pontos definíciót nélkülöző ,, felsőbb elv", amelynek megvalósításáért ,,/e kell mondani szűk párt- és regionális érdekekről." Ki határozza meg, mi az a ,,szűk párt- és regionális érdek"? Ki határozza meg, mi az a ,,társadalmi érdek"? Csak nem az a parlament, ahol két szavazat hiányzik az egy párt többségéhez? Csak nem az a politikai kormány, amelynek a szakemberkormányhoz semmi köze? Vagy éppen az a közigazgatási hálózat, amelyben erős hatalmi koncentráció keveredhet az amatőrizmussal - méghozzá a közeljövőben? Ha csak ezekre a kérdésekre választ kapnék, megfogalmazhatnám, jó-e az országnak a közigazgatás beindított - és egyelőre nem definiált - formája. így csak azt látom, hogy az államigazgatási szervek átalakítását jogszabályok útján senki nem szorgalmazza. Megteszik a lépéseket, a jogi normatívák majd később születnek meg. Egyelőre tehát gesztusjellegű reform tanúi lehetünk s nem tudjuk, hogy szeressük, vagy inkább tartsunk tőle. Én inkább tartok tőle... LOVÁSZ ATTILA A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 10886/91 Dojčan Štefan, 1908. 6. 17., meghalt,Nagykér (Ivanov) 11248/91 Drotár Imrich 1904. 9. 3., meghalt, Trstené pri Hornáde (Ivanov) 11508/91 Dukonyi Ferenc, 1907. 6. 14., Szőgyén, meghalt (Charkov) 11550/91 Duboczi András, 1895. 3. 22., Somodi, meghalt (Nuzal) 11590/91 Demčák Alexander, 1906. 12. 8., meghalt, Királyhelmec (Zambor) 11591/91 Die Ján, 1904. 12. 25., meghalt, Görgő (Novoszibirszk) 11691/91 Danyi István, 1922. 8. 21., Fülek (Szesztroj) 11815/91 Domonkos Károly, 1910. 5. 27., Lakszakállas (Charkov) 11899/91 Demeter Andrej, 1920. 11. 20., meghalt, Brehov (Foksany) 11911/91 Darocz Lajos, 1903. 7. 22., Farkasd, meghalt (Sztálingrád) 11913/91 Dvorčák Štefan, 1926. 12. 20., Kechnec (Dombasz) 11914/91 Doháň Ľudovít, 1909. 7. 3., meghalt, Érsekújvár (Tbiliszi) 11900/91 Dóka János, 1927. 2. 11., Réte (Kujbisev) (folytatjuk)