Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-04 / 156. szám, szombat

I : A jú;kal és <al véidalom. '89-ben épének s ezért im Haiztársan emlé. válaszolt szábelpolitiató volt. Jomásul, lesz az )P): Nem natizálni. a tisztséili legális HIREK-VELEMENYEK «ÚJ SZÓ, 1992. JÚLIUSA R T igi Gyűlés g, fokozott t ott szerejetek haza. tből kilépő ibbi időben BB Z ányra az elis." Egy bia közeljövőlercehurcára lapesti tudótek a hírügyései. Az AP ;bb keleti ortartották igéik Havel jelöDvákia ismét került a kettéik, Havel elukájával szemSzlovákiában, nyfö azzal váPrága politikai ^kényszeríteni hírügynökség t szlovák képsküjüket, hogy italából. Ez viág a kettészaleuter a továbIráský szöveti „tragédiáról" apította, hogy ; megpecsételrÁLÁS t indítványozta, itot Jugoszlávia ;iben jövö héten Ikozó számára. )rb-montenegrói nincs helye lésen. sgáció vezetője, szeretné elérni, gyei kapcsolatos ima szerepeljen yűlés záródokulácskozással párnyi János külügyi tette: biztos tudo3gy a szerb hatóVornik és Kozeluk mintegy 3 ezer zabatkai gyűjtőtáagyarországra dei reggel ismét 260 inai kért ideigleigyar határőröktől. özgyűlés ma folyV. PAIZS GÁBOR KINEK MIÉRT NEM KELL HAVEL? Az első fordulóban nem választották meg Václav Havelt. Ez önmagában még nem lenne helyrehozhatatlan tragédia. Az elnökre és az ellene leadott szavazatok összetételét tanulmányozva szíven ütött egy szám: a Nemzetek Kamarájának 75 szlovákiai képviselője közül mindössze 22 törvényhozó voksolt Havel megválasztására. A háromötödös többséghez 23, az egyszerű többséghez pedig 16 szavazat hiányzott. Ez nem sok jót ígért azoknak, akik lélekben a gyengéd forradalomnak eme élő jelképét támogatták, illetve akik a hívei közül képviselőként tartózkodtak a parlament épületében. Számolgatás közben az elnök egy mondata jutott az eszembe. Nemrég arra a kérdésre válaszolva, hogy szerinte van-e még rajta kívül is alkalmas személyiség az elnöki tisztség betöltésére, így válaszolt: „Magam is tudok legalább tízről. De hadd legyek őszinte és annyira szerénytelen, hogy megmondjam: ezeknek az embereknek a csoportja nem azonos az embereknek azzal a csoportjával, amely azokból áll, akikel a politikai pártok állítanak ki elnökjelöltként". Hát ez a lényeg! Ugyanis 1918 óta tudjuk, hogy milyen az az elnök, akire fel lehet tekinteni, akinek a neve fogalommá válik, akit még ellenségei is kénytelenek tisztelni. De azt is tudjuk, hogy milyen tulajdonságokkal voltak felruházva azok az államfőink, akiknek elnöksége idején elveszítette jó hírnevét, akiknek nevéhez törvénytelenségek fűződnek, akik oly görcsösen ragaszkodtak a hatalomhoz. A második fordulóban sem választották elnökké Václav Havelt, így a legközelebbi években nyilván valaki más lesz Csehszlovákia elnöke; feltéve, hogy lesz még Csehszlovákia. Vajon miből táplálkozik az az ótestamentumi gyűlölet, amit a nemzetire és álbaloldalira hangolt három szlovákiai párt Václav Havel iránt táplál? Kétségtelen, hogy mindháromban szerepet játszik a kisebbrendűségi érzés, a sértődöttség és a félelem. Az első fordulóban a Nemzetek Kamarája szlovák részében még 22 képviselő szavazott Václav Havelra, a másodikban már csak 18. A két forduló között az egyes pártok képvíselőklubjai tanácskozásra ültek össze. Merem állítani, hogy az ország lakosságának többsége azt remélte, akad a Demokratikus Baloldal Pártjában egy képviselő, akiben lesz elég bátorság ahhoz, hogy kimondja: számunkra csak egy út lehetséges, ha olyan párttá akarunk átalakulni, amelyet elfogad a világ demokratikus része. Úgy tűnik, nem volt ilyen ember közöttük. Aki számára érték a demokrácia, abban reménykedtek a két szavazási forduló között, hogy talán a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomban is lesznek néhányan, akik szervezetlenül ugyan, de Václav Havelra adják szavazatukat. Egy sem volt ilyen közöttük. Legalábbis ezt mutatja a szavazatok számának alakulása. Vajon kit választanak elnökké két héten belül? Pontosabban: kit jelölnek a pártok? A tábornokot, aki Moszkvában tanulta a mesterségét? Az alkotmányjogászt, aki még csak pisszenni sem mert a kommunizmus 40 éve alatt, aki buzgó konszolidátor volt? Vagy az őrült cenzort, aki még csak nem is palástolja, hogy fasiszta eszméket vall? Vagy a három szlovákiai párt már teljesen leírta Csehszlovákiát? Valószínűleg az áll legközelebb az igazsághoz, aki azzal magyarázza az elnökválasztás első két fordulójának az eredményét, hogy a kommunisták így állnak bosszút 1989. november 17-ért. TÓTH MIHÁLY HÁBORÚS VETERAN ALGÉRIA ÉLÉN Algéria Legfelső Állami Tanácsa egyik tagját, Ali Kafit, a függetlenségi háború veteránját választotta meg egyhangúlag az ország elnökévé. Kafi már akkor is tagja volt az öttagú tanácsnak, amikor az januárban kollektív államfői testületként átvette a hatalmat Sadli Bendzsedid elnök lemondása után. Az APS hírügynökség közleménye szerint a meggyilkolt Mohamed Budiaf helyére a tanácsban kinevezték Rida Malikot, aki miniszter volt egykor, még Hoari Bumedien államfő idejében. Ali Kafi, az új elnök 64 éves, a függetlenségi háborúban ezredesi rangot szerzett, később jelentős befolyáshoz jutott, mint a háborús veteránok szövetségének képviselője. Az államtanácsban őt tartották a második legerősebb embernek Khaled Nazzar védelmi miniszter után. Mint arról tegnap már beszámoltunk, az elhárítás tisztje követte él a merényletet Budiaf ellen. Megfigyelők szerint azonban nem magányos gyilkos volt, több személy is részese volt a merényletnek. Az államtanács által kinevezett különbizottság ma kezdi meg a vizsgálatot, és 20 napon belül kell előterjesztenie első jelentését. A JELCIN-SNEGUR TALÁLKOZÓ EREDMÉNYE: DNYESZTER MENTI TÜZSZÜNET Borisz Jelcin orosz elnök és Mircea Snegur, Moldova államfője Moszkvában a Kremlben tegnap tüzszüneti megállapodást írt alá, amely a Dnyeszter bal partjára vonatkozik. A két elnök a tárgyalások után elmondta, a megállapodás értelmében semleges övezetet hoznak létre az ellenséges fegyveres csoportok között. Megegyeztek abban is, hogy az orosz 14. hadsereg kivonul a Dnyeszter bal partjáról, amint a moldován parlament meghozza döntését az oroszok lakta terület státusáról. A kisinyovi parlament már csütörtökön tanácskozott a bal part különleges jogi helyzetéről, de eredmény nélkül. Mivel a Dnyeszter menti képviselők nem vettek részt az ülésen, a kérdés megvitatását keddre napolták el. Az előterjesztett törvényjavaslat szerint a bal part közigazgatási központja, Tiraszpol köztársasági alárendeltségű város státusát kapná, a többi város, mint például Dubosszari vagy Ribnica kerületi város lenne, tehát gyakorlatilag önállóan dönthetne saját gazdasági problémáiról. Az orosz televízió tudni véli, hogy ezek az új javaslatok, melyekkel Snegur érkezett Moszkvába, számolnak azzal is, hogy népszavazást tartanának a bal parton abban az esetben, ha Moldova a jövőben „megváltoztatná politikai státusát." Ez a megfogalmazás nem zárja ki, hogy Moldova esetleg egyesül Romániával. Közben az ukrán és az orosz külügyminiszter tegnapi találkozóján megállapodott abban, hogy vállalják a védnökséget a Dnyeszter menti politikai rendezés felett. Egyébként Moszkvában tegnap négyoldalú külügyminiszteri tárgyalások is voltak, melyeken az ukrán és az orosz külügyminiszter mellett Moldova és Románia diplomáciai vezetője szintén részt vett. A még Isztambulban kötött megállapodások megvalósításának módját vitatták meg. A diplomáciai erőfeszítések ellenére tegnapra virradó éjszaka a Dnyeszter mentén folytatódtak a harcok, hét Dnyeszter menti gárdista vesztette életét és további 19 személy megsebesült-jelentette az ITAR-TASZSZ hírügynökség. A másik tábor szerint 12 gárdista halt meg. Helsinkiben csütörtökön az EBEÉ-tagországok megbízottjainak testülete úgy döntött, hogy bekapcsolódnak a moldovai nemzetiségi konfliktus megoldásába, s megfigyelői missziót küldenek a harcok térségébe. SZERB OFFENZÍVA ÉSZAK-BOSZNIÁBAN (Folytatás az 1. oldalról) nyák külügyminiszter úton Szaúd-Arábiába Londonban nyilatkozott a Reuter hírügynökségnek és azt mondta, a szerb fegyveresek és a jugoszláv hadsereg katonái nagy offenzívát indítottak BoszniaHercegovina északi részén azután, hogy a világ figyelme a szarajevói repülőtérre, a humanitárius légihíd megnyitására összpontosult. A miniszter szerint az offenzíva már öt nappal ezelőtt megkezdődött, amikor a szerbek megpróbálták elvágni a Bosznián keresztül a belgrádi erők által megszállt horvát térségekbe vezető humanitárius folyosót. A szerb erők megtámadtak legkevesebb öt olyan bosnyák várost, melyek lakosainak többsége muzulmán és horvát. A külügyminiszter szerint a szarajevói repülőtér megnyitásán kívül semmi sem változott, s az agresszor visszaélt ezzel a helyzettel. A francia védelmi minisztérium bejelentette, hogy további 580 katonát küld Szarajevóba, s ezzel 700-ra emelkedik a francia kontingens tagjainak száma. Az akciót az ENSZ kérésére szervezik és július 23-án fejeződik be. Ezzel szemben a Pentagon bejelentette; kivonták az amerikai hadihajókat az Adriai-tengerről. A Pentagon szóvivője azonban nem zárta ki, hogy a hajók visszatérnek a térségbe július 4-e, az USA állami ünnepe után. Belgrádban az eredeti tervekkel ellentétben csütörtökön nem fejeződött be az ellenzéki tüntetés, sőt az akció még tömegesebbé vált. Csütörtökön a késő esti órákig több mint százezren követelték Milosevics szerb elnök lemondását és úgy döntöttek, akciójukat egészen vasárnapig folytatják. A tüntetők a rádió és a televízió elnökének a lemondását is követelik, s ennek jeleként a két média székháza elé vonultak. A felvonulás nyugodtan zajlott, incidensek nélkül. A székházat egyébként közel ezer állig felfegyverzett rendőr őrizte, készen az esetleges összecsapásra a tüntetőkkel. Mint azt már közöltük, Dobrica Csoszics, kis Jugoszlávia elnöke szerdán a kettős állampolgárságú, eddig az Egyesült Államokban, Kaliforniában élő szerb származású üzletembert, Milan Panicot nevezte ki az új jugoszláv kormány elnökévé. Az új kormányfő hazatérése azonban komoly akadályokba ütközött. A Biztonsági Tanács szankcióbizottsága végül is hozzájárult, hogy a JAT, a jugoszláv légitársaság gépén utazzon Belgrádba. Kis Jugoszláviával szemben ugyanis az ENSZ szigorú szankciókat rendelt el, ezek magukban foglalják a légiközlekedés embargóját is. Panic egy meg nem nevezett kelet-európai városból utazik a JAT gépén Belgrádba. MENNYIT ER A FORRADALMISAG? Bush elnök egy-egy nyilatkozat, kijelentés erejéig frissen tartja a kubai témát, jelezve, nem feledkezett meg Fidel Castróról. Olykor csípős megjegyzéseivel bosszantja a tőszomszédságában befészkelődött „kebelbarátot", olykor hivatalos felszólításaival igyekszik, jobb útra terelni a szocializmus járhatatlan és egyre szűkülő ösvényéhez ragaszkodó bigott forradalmárt. A Fehér Ház főnöke a minap jóslatokba bocsátkozott, mondván, Castro „saját terhe alatt fog összerogyni", s a kubai gazdaság ennek következtében majd gyorsan fellendül. Persze, Bush nem csapott a hasára; van alapja állításának, melyet a CBS televíziós társaságnak adott interjújában meg is indokolt. Szerinte a „kubaiak energikus, dolgos emberek, akiket csupán a kommunizmus fékez". Ezenkívül a Egyesült Államokban élő kubaiak többsége szeretne beruházni régi hazájában, s csak a Castro-rezsim bukására várnak. Csakúgy, mint Washington, amely ebben az esetben azonnal változtatna a karibi szigetországgal szembeni politikáján. Ez a jövö zenéje. Havannában azonban az állóképesnek bizonyuló Castro és csapata - tetszik, nem tetszik - még mindig a régi indulót fújja. Egyengeti a virágzó forradalmiságot, miközben a porba tiporja az emberek jogait és romba dönti a gazdaságot. Manapság ugyan nem lehet teljesen hű képet festeni a kubai gazdaságról, mert a havannai vezetés egy ideje titokban tartja a „stratégiai fontosságú információkat az ország helyzetéről". Ám a tudósítók révén mégis kiderül egy és más, no, meg a forradalmiságtól túlfűtött helyi vezető politikusok, akiknek mégiscsak dicsekedniük kell a cserbenhagyott ország „gazdasági sikereivel", olykor szintén kikotyogják a titkokat, igy tett Carlos Lage, az államtanács gazdasági ügyekkel megbízott alelnöke, aki elárulta, hogy Kuba idén már több mint egymillió tonna cukrot gyártott, s az év végéig kb. ötmillió tonnával számolnak. De mit ér a sok cukor, ha nagy részét még a világpiaci árakon sem lesz hol értékesíteni. Pedig Kuba számára ez a ritka lehetőség arra, hogy az eladásból származó összegekért kőolajat és más nyersanyagot, pótalkatrészeket és élelmiszert vásároljon. Még úgy-ahogy működik az üzlet a volt szovjet utódállamokkal, de a Kuba-ellenes amerikai kampány és nyomás hatására szép sorjában elmaradoznak a jelentkezők. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy hátat fordítottak szabadságországnak az el nem kötelezett partnerek, köztük India, a hajdani barát is, amely visszamondta a 20 ezer tonna rizs szállítását, miután az USA határozottan kifejezte nemtetszését. Ha nem működik a kereskedelem, hát nem működik - más megoldást kell találni. A szigorú takarékossági intézkedések mellett először is fegyelemre kell tanítani a lakosságot: fel kell számolni a feketepiacozást, állami ellenőrzés alá vonni az élelmiszerelosztást, be kell tiltani, hogy a parasztok közvetlenül a szűkölködő polgároknak adják el termékeiket, mert mindez - legalábbis Castro szerint - törvénytelen, forradalomellenes cselekedet. Mert a teli has összeegyeztethetetlen a forradalmi erkölccsel? Havannában igen. A jegyrendszer korlátai közé szorított polgárnak, ha a legális forradalmi utat akarja járni, nem marad más hátra, minthogy koplaljon, tűrjön és bízzon a szebb jövőben. Közben a tántoríthatatlan pártideológusok paradox módon épp a gyűlölt kapitalistáktól, a tőkeerős külföldi beruházóktól várják a segítséget. Ejnye, ejnye, hát ennyit ér a forradalmiság? Avagy az a bizonyos erkölcs csak a polgárokat kötelezi? Castro kormánya egyedülálló lehetőségeket, rendkívül kedvező feltételeket teremtett a külföldi magánvállalkozók számára, s bizony akadtak szép számban latin-amerikai és spanyol társaságok, amelyek az elmúlt év folyamán kubai vállalatokba, szállodákba, ingatlanokba fektették pénzüket. Nem biztos, hogy jól tették. Ugyanisaszáműzetésben élő és lázasan tevékenykedő kubai ellenzéki csoportok a nyár eleji egyeztető tárgyalások után végre egységes álláspontra helyezkedtek. Határozott döntést hoztak: Kuba újjáépítése során nem ismerik majd el a mostani külföldi beruházásokat, ezeket a Castro-rezsimmel együtt eltemetik. Megtorpantak a beruházók, s Havanna ismét hoppon maradt. Érdekesek lehetnek a további „stratégiai fontosságú információk"... URBÁN GABRIELLA NÉHÁNY SORBAN T

egnap az azerbajdzsán erök behatoltak Mardakertbe, a Hegyi Karabah északi részén fekvő örmény központba - tájékoztatta az AFP hírügynökséget Azerbajdzsán moszkvai képviseleti hivatala. A Túrán azeri hírügynökség szerint ez a hadmüvelet válaszlépés volt az azeri falvak ellen végrehajtott csütörtöki örmény támadásra. Karabahi források tegnap délutánig nem erősítették meg ezeket az információkat. Az akciót megelőzően, csütörtökön Butrosz Ghali ENSZ-főtitkár úgy döntött, hogy szakértői missziót küld Örményországba és Azerbajdzsánba Ennek a csoportnak az lesz a fe|adata, hogy kivizsgálja a vegyi fegyverek bevetéséről szóló híreket. Az öttagú csoport ma utazik el Genfből, mondotta a főtitkár szóvivője. M

oszkvában tegnap összeültek a Független Államok Közösségének külügy- és védelmi miniszterei, hogy előkészítsék a FÁK hétfőre tervezett csúcstalálkozóját - tájékoztatott a RIA hírügynökség. A minisztereknek meg kell egyezniük a csúcs végső programjában, melynek keretében a legfelsőbb képviselők gazdasági és katonai kérdésekről tárgyalnak majd. A tegnapi ülés előtt különtalálkozót tartott Oroszország és Ukrajna külügyminisztere, s áttekintették a Dnyeszter mentén kialakult jelenlegi helyzetet. W

aldemar Pawlak lengyel kormányfő a tegnapra virradó éjszaka ismét tárgyalásokat folytatott a reformokat támogató három párt koalíciójával, ám ezek a megbeszélések is eredménytelenül végződtek. Wieslaw Chrzanowski, a szejm elnöke szerint Pawlak továbbra is kitart lemondási szándéka mellett. A Gazeta Wyborcza tegnap azt állította, Walesa elnök állítólag ajánlotta Pawlaknak, hogy fogadja el a reformpárti koalíció összes feltételét. Mint ismeretes, a három párt azt követeli, hogy beleszólhasson a jövendőbeli kormány gazdaságpolitikájába. T

egnapra virradó éjszaka Washingtonban az amerikai szenátus jóváhagyta az Oroszországnak és a többi szovjet utódállamnak szánt 4,5 milliárd dolláros gazdasági támogatást. A döntéssel azonban még egyet kell értenie a képviselőháznak. Az összegből három milliárd dollárt fordítanának az orosz rubel stabilizálására létrehozott alapba. Az amerikai szenátorok ahhoz a feltételhez kötötték a támogatást, hogy Oroszország kivonja" a balti köztársaságokból az összes katonáját és törekedni fog a moldovai konfliktus gyors, békés megoldására. M

argaret Thatcher volt brit kor-" mányfő arra használta ki a Lordok Házában mondott első beszédét, hogy ismét támadja a maastrichti szerződést. Egyben felszólította a kormányt, hogy írjon ki népszavazást a dokumentum ratifikálásáról. Amennyiben az európai tizenketteknek nem sikerül biztosítaniuk, hogy a szerződést az összes tagállam aláírja, mindegyik ország sérthető lesz, mondotta lady Thatcher. E

nrique Silva Cimma chilei külügyminiszter még csütörtökön cáfolta, hogy Erich Honecker, a volt NDK legfelsőbb vezetője hajlandó elhagyni országa moszkvai nagykövetségét, mint ahogy arról a Komszomolszkaja Pravda tájékoztatott az orosz külügyminisztériumra és James Holgerre, a chilei különmegbízottra hivatkozva. Mint ismeretes, Holger ugyancsak csütörtökön kezdett Moszkvában tárgyalásokat arról, hogy mikor és milyen feltételek mellett kellene Honeckernek elhagynia a nagykövetség épületét. B

orisz Jelcin orosz elnök tegnap korrupció miatt felmentette tisztségéből Alekszandr Hlisztovot, az orosz kereskedelmi bizottság elnökét és több munkatársát. Az ITAR-TASZSZ hírügynökség szerint Jelcin hivatalosan azzal indokolta döntését, hogy az említett személyek nem teljesítették a konkurenciáról szóló törvényt és az orosz elnök rendeletét a korrupció elleni harcról. A jelentésből azonban nem derül ki, hogy Hlisztovot és társait felelősségre vonják-e.