Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)
1992-07-04 / 156. szám, szombat
1992. JÚLIUS 4. HAZAI KÖRKÉP VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ A MÁSODIK FORDULÓ ÁRFOLYAMAI A héten tanácskozott a Szövetségi Pénzügyminisztériumnak az a bizottsága, amely az egyes privatizációs fordulókban értékesítésre kerülő részvények árfolyamát hivatott megszabni. Közelebbit Jaroslav Jurečka és Vladimír Rudlováček miniszterhelyettestől tudott meg e kérdésről a Hospodárske noviny munkatársa. A szakemberektől kapott tájékoztatás értelmében az árfolyamokat úgy módosítják, hogy azoknak a vállalatoknak az esetében, amelyek részvényei iránt nem nyilvánult meg túlkereslet, néhány kivételtől eltekintve az árfolyam egységes csökkentésére kerül sor. • Tehát milyen árfolyamok lesznek a második fordulóban? - A legalacsonyabb árfolyam 100 befektetési pontért 10 részvény, a- legmagasabb pedig 1 részvény 400 pontért. Magasabb árfolyam megszabására eddig nem volt szükség. Az elsó forduló eredményei pozitívak, a felkínált részvények 30 százaléka elkelt, a vállalatok egyharmada iránt nyilvánult meg túlkereslet. Ez jó feltételeket teremt ahJioz, hogy a második forduló is hasonló eredménnyel záruljon. • Bekerültek a második fordulóba azok a részvénytársaságok is, amelyeknek már csak kevés részvényük maradt eladásra, mint például • a Slovpapnak? Mint ismeretes, e vállalat 60 000 felkínált részvényéből csak 200 maradt eladatlan. - Minden olyan részvénytársaság, amely az első fordulóban nem került eladásra - egyébként 48-at -adtak el sikeresen az első fordulóban -, bekerült a második fordulóba, legyen szó esetében bármilyen kis mennyiségű eladatlan részvényről. • Jó, hogy azon részvénytársaságok esetében, amelyeknél nem következett be túlkereslet, a ,,túlkeresletesektól" eltérően részvényeik árfolyamát egységesítették a második fordulóra? Hiszen a kereslet nagyon széles skálán -0,5 százaléktól 99,5 százalékig - mozgott, tehát az egységes árfolyam nagyon távol áll a piaci ártól. - A túlkínálat kategóriájába került vállalatoknál abból az alapelvből indultunk ki, hogy a 3 részvény 100 pontért árfolyamot leszállítjuk 7 részvény 100 pontért árfolyamra, a következő kivételektől eltekintve: a) A 0-20 százalékos relatív kereslet esetében nagyobb árfolyamcsökkenést hajtanak végre, maximálisan azonban 10 részvény 100 pontért arányra. b) A 65-100 százalékos relatív. kereslet esetében (vagyis amely részvénytársaságoknak kevesebb részvénye maradt eladatlan), az árfolyamcsökkentés kisebb mértékű, 6 részvény 100 pontért aránytól 1 részvény 200 pontig arányig (ez utóbbi a kínálatnak mindössze a 0,7 százalékát érinti) mozoghat. Tudatosítani kell, hogy olyan értékesítési módszerről van szó, amely az eladást meggyorsítja, és ennek világosan megfogalmazott szabályai vannak. A túlkereslet esetében többnyire a részvények árfolyamának emelését alkalmaztuk. Az első forduló eredményéből még nem vonható le a következtetés, hogy a részvénytársaságok egyértelműen exkluzívakra és olyanokra csoportosíthatók, amelyek iránt végképp nincs érdeklődés. Meg kell találnunk az optimumot a vagyonjegyes privatizáció gyorsaságát, anyagi költségeit stb. illetően. Tehát még nem beszélhetünk valódi piacról. KAREL KLEIN OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Megjelent a KUPÓNOVÁ PRIVATIZÁCIA c. folyóirat 7-es száma, amely az új részvényárfolyamokat az első forduló részletes eredményeivel együtt közli. Megvásárolható a postahivatalokban, és megtalálható a regisztrációs helyeken is. MECIAR KONTRA MF DNES TÁRGYALÁS A PRÁGAI VÁROSI BÍRÓSÁGON A prágai városi bíróság csütörtökön kezdte tárgyalni a Vladimir Mečiar kontra Mladá Fronta Dnes ügyet. A per tárgyát A nemáovai jogász kapcsolatai című cikk képezi, amely 1992. február 27-én jelent meg a lapban. Ebben Ján Mano, a Nemzetbiztonsági Testület volt trencséni nyomozója beszélt a lap két munkatársának Vladimir Mečiar állítólagos ŠtB-s múltjáról. Vladimír Mečiar szlovák miniszterelnök összesen 1 millió 950 ezer korona kártérítést követel. Ennyiben állapította meg a cikk által neki okozott károkat, mivel szerinte az interjú többek között megsértette és veszélyeztette „erkölcsi és fizikai integritását". A perről részletesen beszámol a csehországi sajtó. A tudósítók szerint az ismert prágai napilap jogi képviselője javasolta, vessék el a vádat, mivel a cikk nem sértette meg Vladimír Mečiar jogait, a szerzők szabályszerűen jártak el az interjú elkészítése során. Ezt az indítványt nem fogadták el. - Sohasem voltam lekötelezettje a közbiztonsági szerveknek, sem pedig az ŠtB-nek - jelentette ki Vladimír Mečiar a bíróság előtt. Azt állította, hogy Ján Mano, akivel az interjú készült, nem mondott igazat. 1987 és 1989 között az ŠtB munkatársai háromszor bekísérték ót, állítólag szovjetellenes és szocialistaellenes kiadványok terjesztése miatt. - Később megtudtam az egyik ŠtB-tiszttôl, hogy így ellenőrizték, alkalmas vagyok-e az együttműködésre, de úgy döntöttek, hogy nem - mondta. Abban az időben Mečiar a nemšovái Skloobal jogászaként dolgozott. Libor Ševčík, a lap főszerkesztője elmondta, hogy két szerkesztője a szokásos módon járt el az interjú elkészítésekor. Emlékeztetett, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács honvédelmi és biztonsági bizottságának jelentése részletesen elemezte Vladimír Mečiar tevékenységét. Ján Mano, a másik vádlott kijelentette, hogy a lapnak adott válaszai a valóságot tükrözik, és a szerkesztőség nem ferdítette el gondolatait. Mečiar belügyminiszterként leváltotta öt a nemzetbiztonsági testületben betöltött funkciójából, de végül saját kérésére távozott a testületből. Ennyit a csütörtöki tárgyalásról, amelyet bizonytalan időre elnapoltak. A folytatásról majd tájékoztatjuk olvasóinkat. HELYZETKÉP A MUNKANÉLKÜLIEKRŐL KEVESEBBEN KAPNAK SEGÉLYT Tavalyhoz viszonyítva csökkent azok száma, akik munkanélküli segélyt kapnak. Míg 1991-ben a munkanélküliek 67 százaléka, az idén 47 százaléka kapott segélyt. Ez derült ki abból a közvéleménykutatásból, amelyet a Munkaügyi Kutatóintézet, a Közvéleménykutató Intézet és a Társadalmi Elemzéseket Végző Ügynökség valósított meg. összesen 1500 személyt kérdeztek meg a két köztársaságból. Kiderült, hogy Csehországban rövidebb ideig keresnek új munkahelyeket azok, akik elvesztik munkájukat, mint Szlovákiában. Csehországban átlagban három hónap kell ehhez, Szlovákiában három hónaptól egy év. Azonos viszont azoknak az aránya, akik már több mint egy éve nincsenek munkaviszonyban, mind a két köztársaságban tizenöt százalék az arányuk. Érdekes megállapítás, hogy a munkanélküliek a tavalyinál többet tettek az új munkahely keresésében, csökkent azok aránya, akik csak a munkaügyi hivatalokra bízzák sorsukat. Többen adnak fel apróhirdetéseket, keresnek munkát külföldön, fordulnak a magán munkaközvetítőkhöz. Míg az elmúlt évben csak 40 százalékuk érdeklődött aziránt, hogy teljesen új szakképzettséget szerezzen, az idén már 62 százalékuk. A kutatás eredményei is megerősítették azt a tapasztalatot, hogy a vállalatok nem hajlandók foglalkoztatni azokat, akik nyugdíj előtt állnak, továbbá a kisgyermekes anyákat és a romákat. A megkérdezettek többsége, mintegy 70 százaléka azt vallotta, hogy családjának életszínvonala csökkent. MÁSOK ÍRTÁK A KÁDÁRIZMUS VISSZATÉRÉSE A szlovák politikai vezetők egyre világosabban kifejtik, hogy komolyan gondolják a gazdasági stratégia megváltoztatását. Bármilyen „körmönfont" is lesz az új szövetségi kormány programnyilatkozata, a közös állam esetleges fennmaradása szempontjából végül az lesz a legfontosabb, hogy milyen gyakorlati lépéseket tesznek a nemzeti kormányok, és a gazdaságpolitika területén megszületik-e az alapvető egyezség. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, amely már több ízben tanúsította a durva hatalmi eszközök iránti vonzalmát (lásd a szövetségi televízióra, az újságírókra vagy az államigazgatás munkatársaira gyakorolt nyomást, most a gazdaságban is érvényesíteni akarja az ilyen módszereket, amelyek többé-kevésbé a múltra emlékeztetnek. Meg kell említeni, hogy a gazdasági (Ľudovít Čermák) és a pénzügyi (Július Tóth) tárcák élére tipikus technokraták és nem közgazdászok kerültek, akiknek nincsenek gyakorlati és elméleti tapasztalataik a makroökonómia terén, viszont közvetlen kapcsolatban állnak az ipari lobbival (Szlovák Ipari Szövetség, Kelet-szlovákiai Vasmű vagy a garamszentkereszti Alumíniumkohó, amelyben eddig működtek). Ugyanilyen sokatmondó, hogy Anton Vavro lemondott a Csehszlovák Állami Bank szlovákiai alelnökének funkciójáról és a banktanácsban betöltött tisztségéről is. Ennek drámaibb a háttere annál, mint ahogyan azt eddig a bankokhoz közel álló körök állították. Fontos jelzés az a találkozó, amelyet a DSZM gazdasági stratégái a múlt hét végén szerveztek: Vavrót megkerülve, meghívták a szlovák kereskedelmi bankok igazgatóit, és világosan megmagyarázták nekik, hogy mit várnak el tőlük a jövőben. Elsősorban a központi utasítások szigorú betartását. Arról, hogy ki kap hitelt, a kormányszervek döntenek majd, a bankok döntéshozatali jogköre jelentős mértékben csökken. A központi irányítás alapját ugyan nem az anyagi mérlegek képezik, de bevezetik a pénzáramlás központi irányítását. Míg a reális szocialista tervjátékok a központ-vállalatok vonalon folytak, most hasonló játék várható a pénz kapcsán. A nyolcvanas években pontosan ilyen gazdaságpolitikát próbáltak megvalósítani a reformkommunista rendszerek Jugoszláviában, Lengyelországban és Magyarországon. Akkoriban Nyugaton bizonyos rokonszenvet, Keleten pedig reményt keltettek ezek a lépések. A 90-es évek Szlovákiájának megkésett kádárizálása csupán egyvalamit hozhat: a végleges szakítást a csehekkel és a nemzetközi elszigeteltséget. (Lidové noviny) ÚJ MINISZTER, RÉGI GONDOK PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ... (Munkatársunktól) - Dr. Viliam Soboňa egészségügyi miniszter röviddel hivatalba lépése után, a meghirdetett sajtótájékoztató előtt, előbb a kormánylapnak számító Koridor, majd a kiválasztott négy szlovák napilap (Národná obroda, Smena, Pravda, Práca) munkatársának nyilatkozott az egészségügyi tárca legsürgősebb teendőiről, a valamennyiünket érintő beteges egészségügy ..gyógyításának" mikéntjéről. Az említett szlovák lapok keddi kiadásaiból megtudhattuk, hogy az új miniszter folytatni kívánja az elődje által elindított egészségügyi reformot, habár mind a koncepcióról, mind az egyes lépések valóra váltásáról sajátos elképzelései vannak. Kitért az egészségügyben évek óta jelentkező pénzhiányra. Szerinte a megoldást az új társadalombiztosítási törvény hozza majd meg, amely nemcsak az állam, hanem a munkáltató kötelességeit is rögzíti majd. A leglényegesebb az anyagi elosztás teljes decentralizációja, a pénz felhasználásáról a régiók (járások) döntenek majd. A központi biztosítónak az új miniszter koordináló és ellenőrző szerepet szán. csupán. A kollégák nem hagyták ki a lehetőséget, s megkérdezték, mi a miniszter véleménye a múltban nagy port kavart ún. abortusztörvény módosítását szorgalmazó javaslatról. Dr. Viliam Soboňa szerint értelmetlen szorgalmazni olyasmit, amiből hiányzik a belső logika. A tiltás nem segítség; elsősorban lehetőséget kell adni arra, hogy mindenki megfelelő módon védekezzen a nem kívánt terhesség ellen. A jövőben - jelenleg a reszort a legfontosabb tennivalókra összpontosít - foglalkozni kívánnak ezzel a kérdéssel, persze más megközelítésből. A közvélemény előtt nem titok az egészségügyi dolgozók bérkövetelése. A miniszter úr kifejtette, a napokban tárgyalóasztalhoz ül érdekvédelmi szervezeteik képviselőivel, hogy megtudja az alkalmazottak elégedetlenségének valós okait. Nem tagadom, a „kiválasztottaknak" adott interjúk elolvasása után semmi kedvem nem volt végigülni a hivatalos sajtótájékoztatót. Úgy véltem, hogy a tárca vezetője semmi újat nem tud hozzáfűzni a két nappal ezelőtt elmondottakhoz. Hogy mégis elmentem, annak két oka volt. Az egyik, gondoltam, hátha mégis olyat tudok meg első kézből, amiről tájékoztathatom lapunk olvasóit. A másik: meg akartam kérdezni, vajon számolnunk kell-e azzal, hogy a jövőben bizonyos „vércsoport" szerint kategorizálja majd a miniszter úr az újságírókat, s így lesznek, akiket a valamennyiünket érintő kérdésekről előbb tájékoztat. Dr. Viliam Soboňa a sajtótitkárára bízta a kérdés megválaszolását, aki az ominózus interjúkat a kollégák türelmetlenségével indokolta. Kifogásomhoz a miniszter úr csak annyit fűzött hozzá, hogy a jövőben nem történnek ilyen baklövések, hiszen egyformán kívánja tájékoztatni a sajtó képviselőit. Hangsúlyozta, a minisztérium nagyon fontosnak tartja, hogy lépéseiről a lakosság azonnal értesüljön, s ehhez - a közös cél érdekében - az újságírók támogatását reméli. (péterfi) ÖSSZEFOGÁS BŐS-ÜGYBEN A DUNA KONFERENCIA KÖZÖS BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE A jelentős nemzetközi visszhangot kiváltott Duna Konferencia (Dunaszerdahely 1992. április 25.) szellemében tovább munkálkodó Közös Bizottság soron következő ülését csütörtökön a magyarországi Ásványrárón tartotta, Böösy Imre polgármester elnökletével. A bizottság további tagjai csallóközi, szigetközi polgármesterek és a polgári kezdeményezések képviselői (EURO-DANUBE, Reflex), Az ülésen a bizottság megállapította, hogy a Duna Konferencia Memorandumára pozitív visszajelzések érkeztek, jelentős a nemzetközi visszhangja is. A konferencián elfogadott célokat támogatja többek közt Habsburg Ottó, az Európa Parlament képviselője, Richard Hartley, az Európa Tanács titkára, Kenn Collins, az Európa Parlament Környezetvédelmi Bizottságának elnöke, Jan Pierre Raffin, az Európa Parlament képviselője, aki interpellált a Duna Konferencián elfogadott állásfoglalás ügyében. A Duna Konferencia fő céljának tekintette, hogy Szigetköz és Csallóköz lakosainak nevében állást foglaljon a „C" variáns munkálatainak azonnali leállítása mellett és szorgalmazza a közös szakmai vizsgálatok megkezdését az, érintett Duna-szakaszon. A jelenlevők felháborodottan állapítják meg, hogy ezek a munkálatok mind a mai napig intenzíven folytatódnak (új gát építése, felvízcsatorna feltöltése, további erdőirtás). A bizottság, amely rendszeresen ülésezik, már a II. Duna Konferenciát készíti elő, és figyelemmel kíséri, hogy mennyire jüt érvényre az érintett térségben élők véleménye az illetékes kormányok és parlamentek szintjén. Ezekről tájékoztatja az európai közvéleményt. A bizottság tagjai a II. Duna Konferenciáig a Memorandum szellemében képviselik a térség véleményét a bősi vízerőművel kapcsolatban. Létrehozzák a regionális együttműködés jogi és szervezeti kereteit, amelynek végső célja a közös szlovák, magyar és osztrák „Euroregio-Pannonium" megalakítása, amely garantálja a térségben élők érdekeinek védelmét. Ján Babej Böösy Imre és Benkovlcs Klára Kvarda József, Euro-Danube az előkészítő kezdeményezés bizottság elnökei A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 3583/91 Csánó István, 1899. 5. 20, meghalt, Bős (Kijev) 8104/91 Czilling Imre, 1910. 9. 19. Szőgyén (Uman tábor) 8451/91 Csányi Gyula, 1913. 2. 21., Érsekújvár (Uralszk) 8565/91 Csáky János, 1913. 8. 26, Kelenye (Don) 8803/91 Csacha Dezső, 1909. 10. 31., meghalt, Vyšné Hágy (Szánok) 8880/91 Cservenka Mihály, 1922. 3. 9. Vŕbová nad Váhom (Csahtin) 8657/91 Csicsó Béla, 1916. 7. 7. meghalt, Madar (Kijev) 8967/91 Csekey Lajos, 1914. 6. 4., meghalt, Felsőszécs (Ogyessza) 8969/91 Csibulya György, 1915, 7. 25., meghalt, Ipolynyék (Szuhumi) 8971/91 Csonger János, 1909. 10. 20., Ipolynyék (Harkov) 9087/91 Cséhfalvay Alajos, 1923. 11. 28., Komárom (Karpinszk) 9368/91 Czető Károly, 1925. 7. 15., Bél (Donbasz) 9414/91 Csáji Bertalan, 1919. 3. 23., Nagyida (Ural) 9473/91 Czibor József, 1906. 8. 6., Marcelháza (Szovjetunió) 9494/91 Cibulka Jozef, 1908. 3. 6., meghalt, Tarkoskedd (Kujbisev) 9585/91 Čabnický František, 1904. 7. 29., meghalt, Šavoľ (Szovjetunió) 9646/91 Csemez Ferdinánd, 1909. 8. 26., Felsőszeli, (Szovjetunió) 10071/91 Csandal István, 1923. 8. 10., Felsőszeli (Kalinyin) 10073/91 Csuport László, 1924. 6. 23., Vŕbová nad Váhom (Leningrád) 10212/91 Csicsola Gábor, 1915. 3. 25., meghalt, Vágsellye (Donyeck) (Folytatjuk) áKÉPEKET, 270-678. MAI ORC 108 x 84668-547, 1600 EG 32 ország temény í vagy valu kező číri 4100, Csf (R0040) VIDEÓK/ családi ol< Gyarmati, ELADNÁA os, kifogá' gyűjteméi leghíreset Stones st 350 Ft/ S352549Í ségbe. HASIZOr\ eladó. Tel PANZIÓS LEM! Elac dászkép ( gású kere EXjP S3 5 kesztőség OLCSÓ t pen. B, (M06181 KANÁRI-Í gán négy egyhetes I éven beli 785-794, (S5301121 t/) ľD <N Cl OI 52 ÉVES, f lakással é; ne hozzá i val házass szereti. „K re a szerk< BÉCSBEN mondott, . val megisr dohányzó, Megbízh; a szerkesz