Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-03 / 155. szám, péntek

1992. JÚLIUS 3. ÚJ szói PUBLICISZTIKA 6 akikám, ez a Vlado >7 mégiscsak klassz , J J V»/fc» ember. Úgy megti­zedelte azt a léhűtő hivatalnokgár­dát, mint annak a rendje. Két nap . alatt csomagolhattak, aztán agyő. Néni ám végkielégítés meg ilyen­olyan kedvezmények. Letelt uraim, nincs mese, az embereknek elegük van belőletek. Ötvenhárom magas beosztású kormány-tisztségviselő vehette ka­lapját. Tizedelés ez, nem játszunk uraim! Nagy Jizetésekért iszogatták MOST MAJD LESZ LÓVÉ a kávét, festették a körmüket, jó kocsikkal utaztak, állampénzen tele­fonálgattak, hát ennek most vége. És sokkal kevesebben lesznek. Nem fizetünk ingyenélőket! Meg az­tán a fizetés. Lám, a volt kormány nyakra-főre emelgette a jövedelmét, mit számított nekik, hogy a rakás munkanélküli a létminimum alatt él! Csak nekik legyen! Képviselői fize­tés, miniszteri fizetés, ilyen járadék, olyan pénz, vasalt ing, drága vacso­rák mindenféle léhűtő politikusokkal. Jött ám az új rendszer és nemcsak a régieket dobálta ki. A saját fizeté­sük emelt részét fölkínálták jótékony célokra. Kórházakra, betegekre, öregekre, nyugdíjasokra. Még meg sem alakult a kormány, már megmu­tatták, hol kell kezdeni. Könnyű an­nak papolni a gazdasági reform eredményeiről, akinek húszezres jö­vedelme van. Hm! Éljenek, de any­nyiból mint mi. A fene nagy demok­rácia csak nekik volt demokrácia. Látod, ezt értették meg idejében az újak. Két hét, szaki, és elindult a söprés. És képzeld, egyesek még morogtak is. Hogy ugye, ki az a sző­ke nő, aki mindezt bejelentette, meg van Munka, Törvénykönyv kéthóna­pos felmondási idővel, meg ilyenek. Most már hivatkozgatnak a törvény­re, de eddig miért csináltak olyan törvényeket, amik csak nekik voltak jók? Hát nem. Igaza van a nagyfő­nöknek, nem lehet itt senkivel ga­tyázni. Látod, már a kampányba is csak a pénzük felét ölték, a többi ment a beteg gyerekek számlájára. És az elődök? Elverték a kampány­pénzt, most meg ott vannak a parla­menten kívül és morognak, meg új választásokat emlegetnek meg nép­szavazást. Csinálták volna meg a népszavazást ők. De mit tudtak, ehelyett? Hova lett az a 14 milliárd, ami hiányzik az államkasszából? El­verték cefetül, most meg demokrá­ciáról pofáznak és jó, hogy nem jelentik ki, hogy a választások csak nagy humbug volt. Meg azt kiabál­ják, hogy a nagyfőnök a saját embe­reit rakja mindenhova. Az ám, de kevesebbet, és ők csak ne beszélje­nek, mert ők is csak a saját emberei­ket rakták jól fizetett állásokba. A kormányok kisebbek, a hivatalno­kok száma is kisebb lesz. Marad majd lóvé másra. Mit jösz nekem azzal, hogy az államigazgatási modellt a nagyfőnök dolgozta ki. Ugyan, milyen model­lekről pofázol! Az egyszerű ember­nek tessék egyszerűen elmondani, mit akartok. Mindenféle restruktura­lizálás meg koncepció, meg prog­ram meg ilyen marhaságok. Melózni kell, öreg, nern pofázni és most majd igy lesz. Nem lehet büntetlenül na­pot lopni meg pénzt elsinkófálni. Ne félj, szaki, most majd lesz lóvé min­denre, a nyugdíjak sem lesznek olyan kicsik, a melóst végre újra megfizetik és a hivatalnokok csak menjenek a fenébe. Aki győzött, az uralkodjon és ne feleselj már velem, az anyád szakramentomát, mert hozzád vágom a söröspoharat! Méghogy totalitás! Teljesen elment az eszed, mert te is csak firkálni tudsz!" Hm, de meddig... -lovász­KOMÁRQMI BÁSTYA SZÍNHÁZ: A KASSAI POLGÁROK ELŐSZÖR KASSÁN Nagy várakozás, valamint óri­ási szellemi és fizikai munka előzte meg tavaly nyáron a Bás­tya Színház beindulását és első bemutatóját a komáromi VI. bástyában. A Jókai Alapítvány által működtetett nyári játékok­kal hagyományt akartak terem­teni, azzal a céllal, hogy nyaran­ta egy-egy produkcióval megör­vendeztessék Komárom és kör­nyéke, valamint más, amfiteát­rummal rendelkező magyarlakta városok lakosságát. Az erős pil­lérekre alapozott szándék idén folytatódik és hagyománnyá erősödik: néhány nap múlva sor kerül a Bástya Színház második bemutatójára. A 20. századi magyar iroda­lom egyik legkiválóbb írójának, Márai Sándornak A kassai pol­gárok című drámáját viszik szín­re. A várakozás most még felfo­kozottabb, mint egy évvel ez­előtt volt, hiszen a bemutatót igazi ünnepi eseménnyé avatja, hogy a kassai születésű író Ka­land című drámájának sikeres komáromi bemutatója után vég­képp hazatalált. A darabot a nyári játékok „szülőatyja", Márai drámáinak hazai „felkaco­lója", Beke Sándor rendezi. -Ebben a közismerten szű­kös anyagi helyzetben hogyan sikerült tető alá hozni a bemu­tatót? - Szponzori támogatással. Érthető módon, elsősorban a legérdekeltebb hazai félhez, a Márai Sándor Alapítványhoz fordultunk segítségért, de saj­nos, csaknem üres a zsebe. így egyelőre csupán támogatási Ígéretüket bírjuk. Nagyobb ru­galmasságot tanúsított a többi megszólított: az Illyés és a Laki­telek Alapítvány, Észak- és Dél­Komárom Polgármesteri Hivata­la, a Jókai Alapítvány. Nagy se­gítséget kaptunk még a Győri Nemzeti Színháztól, és várjuk az Eötvös Alapítvány támogatá­sát is. Márai Sándor (Kopócs Tibor rajza) - A tavalyi nyitó darab, Ko­csis István Árpád-házi Szent Margit cimű tragédiája után egy újabb történelmi ihletésű, a ,, ko­moly műfajt" képviselő mű kerül színre. - Úgy érzem, a VI. bástya gyönyörű környezete ezt igényli. Olyan darabot kerestünk, amely méltóságot kölcsönöz a törté­nelmi levegőjű bástyaudvarnak. De hadd mondjam el azt is, hogy a jövő évi nyári szabadtéri játé­kok kapcsán a napokban pályá­zatot írunk ki egy, Klapka Györgyről szóló drámai mű megírására. Ugyanakkor tervez­zük a Képzelt riport egy pop­fesztiválról bemutatását is a po­zsonyi színiakadémia növendé­keinek közreműködésével. -Miért döntöttek A kassai polgárok bemutatása mellett? - Számomra külön öröm Má­rai újabb bemutatkozása a hazai magyar közönség előtt. Mind­nyájan büszkék lehetünk arra, hogy ez a táj ilyen nagy szelle­met bocsátott útjára. Aki ismeri regényeit, esszéit, verseit, no­velláit, az tudja, milyen nagy értéket képviselnek. A kassai polgárok nagyszerűen alakítha­tó darabja, amely méltó a Bás­tya Színházhoz. - Mit árulhat el a rendező a darabról? -Talán annyit, hogy rólunk, polgárokról szól. Története a kö­zépkorba, az 1300-as évek ele­jére nyúlik vissza, de problémái, kérdésfelvetései maiak. Az első demokráciát, a szabadszelle­műséget, a liberális gondolko­dást, a kassai polgárságot ve­szélyeztető Omodé ellen fellá­zadt városi kézműves polgárok­nak állít emléket. Főhőse egy művész, János mester, aki a köz­életben kényszerűségből vesz részt. Öt Áts Gyula, a Győri Nemzeti Színház művésze ala­kítja. - Kik játszanak még? - A darabnak nagyon sok szereplője van. Játszik benne csaknem valamennyi férfi színé­sze: Boráros Imre, Bajcsi Lajos, Lengyel Ferenc, Dudás Péter, Bugár Gáspár, Dráfi Mátyás, Ropog József, Érsek György, Holocsy István, Tóth László, Skronka Tibor, Bocsárszky Atti­la, Bugár Béla, Várady Béla, D. Németh István, Pólós Árpád, Csontos Róbert. Továbbá Pet­récs Anna, Lőrincz Margit és két főiskolásunk: Petrik Szilárd és Stubendek Katalin. Munkatársa­im még: Zsákovics László (zenei szerkesztő), Deák László (dra­maturg), Szegő György (díszlet­tervező), Gombár Judit (jelmez­tervező) és Horváth Lajos (társ­rendező). - A produkció bekerül-e ősz­szel a kőszínházba? - Sajnos nem, mert technikai nehézségekbe ütközik. A fősze­replő, Áts Gyula művész úr ugyanis átszerződött az egri Gárdonyi Géza Színházhoz, és így az ő, illetve a kassai színé­szek „egyeztetése" majdnem fi­zikai képtelenség. - Mikor és hol lesz a darab premierje? -Július 10-én előbemutatót tartunk Rimaszombatban. Az ünnepi bemutató - a jogutód kívánsága alapján - Kassán az Állami Színházban (a Szakszer­vezetek Házának épületében) lesz július 11-én. A komáromi Bástya Színházban július 17-én, 18-án, 19-én és 20-án játsszuk, a kezdés időpontja 20 óra 30 perc. De a nyáron akár szabad­téri, akár kőszínházi előadás­ként szívesen elvisszük bárho­vá. SZÉNÁSSY EDIT TÖRTÉNELMI LECKE (ROSSZ) FIÚKNAK Az ókori világ hét csodát is­mert, melyek közül az egyik, Artemisz istennő temploma Ephesos városában állott, egé­szen i. e. 356-ig. Ekkor azonban szörnyű dolog történt. A fensé­ges épületet valaki felgyújtotta és a gyönyörű templom teljes egészében a tűz martalékává vált. Hérosztratoszt, a gyújtoga­tót, nem kellett sokáig keresni, mert szinte kérkedett gaztetté­vel. Amikor végül bírái elé állítot­ták, így szólt: Mások az erény útján keresik a halhatatlanságot, én a bűn elkövetésével örökítem meg nevemet. Mindenki emlé­kezni fog Hérosztratoszra, aki az ephesosi Artemisz-templo­mot felgyújtotta! A történetnek még nincs vége. Ám érdemes egy kis kitérőt tenni és ugorni egyet az időben a hu­szadik század Európájába. A közelmúltban Európa keleti felében sorra dőltek meg a kom­munista diktatúrák és ezeknek romjain fejlődésnek indulhattak volna az új demokratikus állam­alakulatok. De a kezdeti eufóri­kus hangulat hamar lelohadt és átadta helyét a nemzetiségi in­dulatoknak. A Balkánon jelenleg is balkáni, a volt Szovjetunió egyes területein polgárháborús helyzet uralkodik és szedi áldo­zatait. Romániában mintaszerű hatalomátmentés történt, a többi ország fuldoklik a nehéz gazda­sági örökségben, a nyugati világ pedig felhördül, ha egy-egy ENSZ-megfigyelőt lelőnek Kis­Jugoszláviában illetve Nagy­Szerbiában. Nem történt más, csupán csillagok hullása és hul­lák csillogása. A vörös színtől úgy látszik nehéz szabadulni. Tehát itt volt a nagy lehető­ség, az alkalom. Ami annyi min­den más mellett a politikust is szüli. És ez nem maradt kihasz­nálatlanul. Mint a tizenöt éves kamasz arcán a pattanások, úgy szaporodnak a ,,modern" Hé­rosztrafoszok, akik mindenáron be akarják írni nevüket a törté­nelembe, vagy csak egyszerűen a hatalom megszállottjai. Nem hinném, hogy ezek a ,,politiku­sok" a bevezetőben említett tör­téneten nevelkedtek volna, vagy egyáltalán ismernék azt, példa­képül mégis ennek ,, hősét" vá­lasztották. Nálunk még nincs polgárhá­borús helyzet (csak a polgár helyzete borús kissé), a politiku­sokkal viszont már Dunát lehet­ne rekeszteni. A Duna-rekesz­tés helyett azonban ildomosabb lenne a duma-rekesztés, bár er­re a közeljövőben nincs sok esély. Igaz ugyan, hogy a most hatalomra került Mečiar nem a szavak embere - hiszen (bok­szolói, komszomolista, stb. múlt­ja mellett) mindenre nem jutha­tott ideje - de rámenőségével, energikus fellépésével sikerült elhitetnie a választók nagy ré­szével, hogy ő az a karizmatikus politikus, ő Vladimír Messiás, az egyedüli, aki meg tudja váltani az országot. Kár, hogy törékeny demokráciánk nem állta ki a vá­lasztási próbát. Kár, hogy a de­magógia győzött „Európa" fe­lett, de ha már így történt, csak egy dologban reménykedhe­tünk: a lecke olyan kemény lesz, hogy mindenkinek felnyitja a szemét. Először azonban le­esik az állunk. Mert Mečiarban is ott bújkál (sőt, már munkál) Hé­rosztratosz, és ha csak egy évig lesz is, .first man", legalább hár­mat veszítünk az Európába ve­zető úton való álldogálással. Te­hát korántsem OK, hanem - hogy stílusos legyen - K. O.! Már csak a történet csattanó­jával maradtam adós. No, nem a jelenlegiével, mert azt nem tudhatom - de csattanni ez is fog - hanem Hérosztratoszéval. ,,Hősünkét" természetesen ha­lálra ítélték, de úgy, hogy az ítélet nem tartalmazta a nevét és halállal sújtottak mindenkit, aki azt ki merészelte ejteni. Az egész csak véletlenül maradt fenn és talán csak azért, hogy én most példálózhassak vele. HOLOP ZSOLT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom