Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-03 / 155. szám, péntek

5 MOZAIK ÚJ szól 1992. JÚLIUS 3. EGY ÉVE TÖRTÉNT . Egy éwel ezelőtt az Eurolánc Polgári Kezdeményezés és a Szlovákiai Természet- és Tájvédőknek vagy egy tucat aktivistája Somorja mellett szimbolikusan elfoglalta az egykori Kormorán vendéglő helyén létesített szivattyúállomást. Ezzel egyet a bősi vízlépcső befejezésére kifejtett igyekezetekkel. A néhány napra tervezett akció végül is a legnagyobb Bős elleni tiltakozássá nőtte ki magát, amelyen a több száz helybeli lakost sok-sok szlovákiai, csehországi és külföldi környezetvézetes kommandóakció lezárta ugyan a több mint egy hónapos tiltakozó akciót, ez viszont nem jelenti, hogy a Csallóköz jövője miatt aggódó emberek elcsüggedtek volna. Az idén ugyan nem adják meg az illetékeseknek a lehetőséget, hogy az árvízvédelem terén elkövetett mulasztásaikat az ő nyakukba varrják, és a feszült politikai helyzet sem alkalmas tüntetések szervezésére, ezért elsősorban szakmai szinten tevékenykednek. Igyekszenek összefogni azokat a hazai és külföldi tudósokat, akik továbbra is kitartanak a bősi vízlépcső veszélyeit illető véleményük mellett. Ily módon került sor a közelmúltban Pozsonyban a Helsinki Polgári Mozgalom ülésére, amelynek részvevői megállapították, hogy a hivatalostól eltérő véleményt képviselők még mindig nem kaphatnak elég teret a tömegtájékoztatási eszközökben. Végül is ezt fényesen bizonyítja Benkovics Klára letiltott interjúja a Szlovák Televízióban. Egy másik szakmai konferencia a C-változat nemzetközi-jogi összefüggéseivel foglalkozott. Nem szabad elfelejtkezni a dunaszerdahelyi Duna-konferenciáról sem, amelyen az ökológiai érvek összefoglalásán kívül megkezdődött egy, a Duna menti településeket tömörítő Eurorégió szervezése. A következő szakmai konferenciára augusztus végén kerül sor, ezen magyarországi, csehszlovákiai és osztrák szakemberek egyeztetik kutatási eredményeiket. -tlFogas Ferenc felvételei dő is segítette. A sajtó által pedig az egész világ tudomást szerezhetett róla, mi is folyik a Duna Pozsony alatti szárazföldi deltájában. • Az augusztusi árvíz és az emlékenemcsak a felvízcsatorna feltöltésének megkezdését szerették volna megakadályozni, hanem így adták a világ tudtára, hogy a helyi lakosok és a környezetvédők nem értenek Méry Gábor felvétele CSTK-felv. J* MOLDOVA ^ML GYÖRGY félelem k

aP

uj

a

0 Martin összeharapott szájjal próbálta visszafogni magát, mégis kicsúszott a száján: - Ez nem ládagyár! Az én munkámat nem lehet olyan alapon értékelni, hogy hány órát ülök itt. Bartók a mellére tette a kezét: - Miklós éppen annyiban különbözik az ortodox kommunista vezetőktől, hogy ezt ö is érti. Igazán nem formális alapállású, hanem minőségcentrikus. - Azért az ortodox kommunistáknak is van előnyük vele szemben. - Mi volna az? - Ők legalább az ortodox kommunistáktól nem félnek. Bartók megdöbbent, ajka sokáig hangtalanul mozgott. - Martinnak úgy tűnt, mintha emlékezetébe szeretné vésni az elhangzott szavakat -, aztán hirtelen elmosolyodott: - Ez nagyon szellemes volt, még akkor is, ha meg vagyok győződve, hogy te sem így gondolod. Nem is zavarlak tovább, szervusz. Bartók biccentett és kilépett a folyosóra, Martin merev pillantással nézett utána: - Már nem tarthat soká, nem létezik, hogy ez a rendszer soká tartson, össze kell omlania. Mégis megbánta, hogy kitört magából, úgy érezte, egyelőre még nem engedhetett volna meg magának hasonló megjegyzéseket, mert a rendszer még összeomolva is maga alá temetheti őt. Lelkiismeret-furdalását elfojtotta, de tudta, hogy éjszaka fel fog ébredni rá és szemrehányásokat tesz majd magának. Egy ideig türelmetlenül lapozgatott az előtte fekvő kéziratban, figyelmét csak nehezen tudta a gépelt szövegre kényszeríteni. öt óra után hajtotta be az utolsó lapot, jegyzeteit a dossziéra csúsztatta, és a csomagot bezárta a fiókjába. Újra felhívta a Vörösmarty antikváriumot, ezúttal Vojtekovszky vette fel a kagylót: - Mi legyen? Megvársz bent? - kérdezte Martin. - Rögtön zárunk, inkább találkozzunk valahoL A Deák téri metróállomásnál jó lesz? - Jó, indulok. Martin bezárta a szobáját, leadta a kulcsot, és elhagyta a kiadó épületét. A munka utáni csúcsforgalomban csak a harmadik metrószerelvényre tudott feljutni. A Kossuth téri megállónál szállt le - ha telefonon beszéltek Vojtekovszkyvai, a lehallgatástól tartva, sohasem a találkozásuk valódi színhelyét mondták be, hanem az eggyel korábbi állomás nevét. Néha mosolyogtak ezen a trükkön, de egyetlen más konspirációs rendszabály sem ígért többet. A tér közelében beült a megszokott eszpresszóba, egy konyakot rendelt, rögtön ki is fizette a számlát. Vojtekovszky szemüveges, telt arca csak egy pillanatra tűnt fel az eszpresszó utcai bejáratánál, körülnézett, és mintha nem találná azt, akit keres, vissza is húzódott. Martin várt két-három percet, aztán felemelkedett a helyéről. Közben kint Vojtekovszky egy kört írt le a háztömb körül, így csak néhány lépéssel járt a kilépő Martin előtt, s hóna alatt egy vastag könyvet hozott. Befordult a sötét Nagy Ignác utcába, Martin a börtönépület előtt parkoló rabszállító autók takarásában lépett oda mellé: - Hová megyünk? - Annához. Hozd te tovább ezt a könyvet. - Valami baj van? - Semmi, csak nekem már elzsibbadt a karom. Martin újra lemaradt, míg Vojtekovszky egyenesen folytatta az útját, ő a sarkon balra fordult - a megjelölt házba két utca felől is be lehetett jutni. A belső udvaros épület lipótvárosi viszonylatban szokatlanul leromlottnak tűnt. A kerületi tanács feltehetőleg közeli szanálását tervezte, fokozatosan telepítette ki a régi lakókat, helyükre a munkálatok megkezdéséig hajléktalanokat utalt be - többnyire cigány családokat. Az enyhe időben nyitva hagyták az ablakokat, a televíziókészülékek hangja visszhangzott a szűk udvar falain. Anna, Vojtekovszky jelenlegi szeretője az egyik sarokban lakott; az udvarra nyíló üveges ajtót sűrű függöny takarta le, de mögötte égett a lámpa, Martin kopogtatás nélkül benyitott. Vojtekovszky a belső szobában ült, és lábát az asztalra téve olvasott, cipője mellett egy üveg bor állt. Martin most is megdöbbent azon a képességén, hogy milyen természetesen illeszkedik bele bármilyen környezetbe - éppolyan otthonosan viselkedett a Szent István parki luxuslakásokban, mint ebben a szobakonyhában, melyet szeretője a nagyanyjától örökölt, és ahol változatlanul maradt a szegényes, lekopott berendezés is. Martin vonakodva ült le egy kiálló rugójú fotelbe, töltött magának egy pohár bort, és sietve felhajtotta, hogy ne érezze az átható naftalinszagot. Vojtekovszky egy, gemkapcsokkal összefogott, félíves sokszorosított nyomtatványt nyújtott felé: - Itt van. A füzet a „jelzőtűz" nevű illegális folyóirat második száma volt. Martin belelapozott; az első két oldalt Vojtekovszky versciklusa foglalta el, szemével fel-felcsippentett egy sort, újra megérezte, hogy Vojtekovszkyt esze és megvesztegethetetlen elszántsága minden kortársa fölé emeli. Beljebb megtalálta a maga cikkeit, mindegyiket a nevével vagy kezdőbetűivel jelezte. - Hogy tetszik? - kérdezte Vojtekovszky. - Neked hogy tetszik? - A papír gyenge minőségű, három-négyféle stencilre gépelték és különféle festékkel nyomták. A gépen is látni, hogy hátizsákban hozták be Nyugatról, nem való folyóiratokra, inkább egy-két lapos anyagokat lehet készíteni vele. Annának így is kiújult az asztmája a belélegzett lakkfestéktöl. Ahhoz képest elég jól sikerült. - Klassz - mondta Martin letéve a lapot. - Nem is tudod, hogy' milyen klassz. Mindig a második láncszem a legfontosabb, az egész ettől válik lánccá, egy szem önmagában inkább csak gyűrű. (folytatjuk) MEGKÉRDEZTÜK Palencsár Juditot, a Csemadok Kassa Város Területi Választmányának titkárát: milyen meglepetést tartogat, s milyen az érdeklődés a XII. Somodi Művelődési Tábor iránt? - A műsor koncepciója tulajdonképpen hasonlít az előző évihez. Ami új, bővítettük a mesterségek bemutatóját. Köztudott, hogy táborunk családcentrikus, a felnőtteknek szóló előadások, műsorok mellett gondoskodtunk a gyerekek egész napos programjáról is. Érdekességként kiemelném a Történelmünk évszázadai és az Elgondolások a kisebbségi helyzet rendezéséről Közép-Kelet-Európában történelmi előadásokat. Meglepetésünk Téglalap alakú puliszka címmel Székely Szabó Zoltán előadói estje, politikai szatírája. Méltóképpen emlékezünk meg Sütő András születésének 65. évfordulójáról. Hagyományosan rendezünk gyalog- és autós-túrát Gömör csodálatos tájaira. Lesz még kabaré, táncház, térzene, video és vetélkedő. Az utolsó pillanatig úgy tűnt anyagi nehézségek miatt, nem szervezhetjük meg a tábort, de szerencsére nagyon sok lelkes, adakozó támogatónk jelentkezett a régióból, s az Illyés Alapítványtól. A Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítványtól is jelentős összeget kaptunk. Táborunk nagyon kedveit, eddig már foglalt a 300 ágyas szálloda, s több száz sátorozó is jelezte érkezését. Tavaly 600 állandó táborlakónk volt, bízunk abban, hogy az idén sem csökken rendezvényünk iránt az érdeklődés. Egy-egy érdekes műsorra remélhetőleg a vidék lakossága is eljön. TÓTH ÁGNES FÖLDÜGYREN PÁDÁR jeligére • Olvasónk kérdései: - Megkaphatja az örökös a beadott ingóságok értékét? - Az ingóságok után kiszámítják a jogosult személy vagyoni részesedését a szövetkezet tiszta vagyonából, és amennyiben ezeket nem kéri ki, értéküket hozzáadják a vagyonrészesedéshez? - A transzormációban melyik földterület vesz részt, és hogyan lehet kérni az úrbérességi legelőkre a vagyonrészesedést, ha a hagyatéki végzés ezt nem tartalmazza? - A kormányrendeletben meghatározott hektárnormatíva kötelező valamennyi mezőgazdasági szövetkezetre? - Válaszaink: Az érvényben lévő jogszabály úgy rendelkezik, hogy a beadott ingóságok értékét az örökös csak akkor kaphatja meg, ha mezőgazdasági vállalkozásba kezd. Az ingóságok után a szövetkezeti transzformációs törvény értelmében kiszámítják a vagyoni részt, mégpedig a szövetkezet elosztásra kerülő tiszta vagyonának 30 százalékából, és ez is a vagyoni betét része lesz. A transzformációban minden mezőgazdasági földterület részt vesz, ha a tulajdonos bizonyítja tulajdonjogát a földterületre, továbbá azt, hogy a kérdéses mezőgazdasági földterületet a mezőgazdasági szövetkezet átvette, használja, vagy használta a 162/1990-es törvény hatályba lépésének napján. Az az úrbérességi közbirtokossági legelőket illeti, a 81/1949-es törvény értelmében átkerültek szövetkezeti tulajdonba, s ezért mint jogosult személyek a társaság újjáalakulása után kérhetik a 229/1991-es számú törvény (a földtörvény) 6-os paragrafusának d) pontja alapján a közbirtokosság kiadását, a tulajdonjog visszaállítását. A szlovák kormány ez év január 21-én elfogadott rendelete értelmében az élő és holt leltár értékét hektárnormatíva alapján állapítják meg abban az esetben, ha a bevitt és elvett élő és holt leltár nagyságát, értékét nem lehet bizonyítani. A hektárnormatíva Szlovákia területén valamennyi mezőgazdasági szövetkezetre kötelező. Dr. PONGRÁCZ LÁSZLÓ