Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-03 / 155. szám, péntek

ÚJ szó* HAZAI KÖRKÉP LEAKASZTOTT MILLIÓK CSAK A GALÉRIÁRÓL VAN SZÓ? 1992. JÚLIUS 3. TERMÉKKVÓTÁK ÉS MINIMÁLIS ÁRAK MA TARTJA ALAKULÓ ÜLÉSÉT GALÁNTÁN A REGIONÁLIS MEZŐGAZDASÁGI KAMARA A mezőgazdasági élelmiszeripari kamarákról szóló 30/92-es számú törvény alapján az egyes járásokban alulról jövő kezdeményezés nyomán megkezdődött a regionális mezőgazdasági és élelmiszeripari kamarák szerveződése. A törvény által megszabott feltételek szerint az alakuló üléseket előkészítő bizottság hívja össze. Galántán ma zajlik a kamara alakuló közgyűlése. Előtte a Regionális Földügyi Információs Szolgálat vezetőjétől, Martin Žilinčíktól kértünk tájékoztatást arról, milyen előkészítő munka előzte meg az oly sokat hiányolt érdekvédelmi szervezet létrehozását. Galántán más járások tapasztalataiból okulva komoly figyelmet fordítottak a kamara alakuló ülésének részletes előkészítésére. Az előkészítő bizottság három alkalommal találkozott, hogy a tanácskozás legfontosabb pontjait részletesen kidolgozva tárja a közgyűlés elé. Fontos szempont volt, hogy a vállalati és vállalkozói szféra egyaránt képviselve legyen, mind az előkészítő bizottságban, mind pedig a kamara javasolt elnökségében. A törvény által megszabott feltételek alapján a vállalati jegyzékbe bejegyzett jogi személyként mintegy száz érdekeltet várnak a pénteki alakulóülésen, ahol az alapszabályon és tárgyalási rendtartáson kívül a kamara ez évi költségvetését is jóvá kell hagyják. A regionális mezőgazdasági és élelmiszeripari kamarának megalakulása után ugyanis hatékony érdekvédelmi tevékenységet kell majd kifejtenie, ehhez pedig fizetett apparátus is szükségeltetik. A kamara szakembergárdájának elsősorban az ágazatban legidőszerűbb kérdések, többek között a szerkezetváltás koncepciójának kidolgozása során kell megfontolt és szakmailag megalapozott véleményt kialakítania az állami szervek által képviselt nézetek támogatására vagy pedig ellensúlyozására. Regionális szempontból a Galántai járásban elsősorban a tejtermelés és a szarvasmarha-tenyésztés koncepciójának kidolgozása, a döntéshez szükséges alapvető ismeretek, például a fogyasztás szintjének meghatározása is komoly feladat lesz. A kamara várhatóan részletes és naprakész információkat szolgáltat majd tagjainak a piaci helyzetről, s ennek ismeretében egyik leghatékonyabb előterjesztője lehet a belső piacot védő intézkedéseknek. A későbbiek során a ka-, mara kereskedelmi és vállalkozói tevékenységet is folytat. Ezen kívül a magángazdálkodás támogatásában jelentős szerepe lehet az új tudományos és műszaki ismeretek terjesztésében is. A legfontosabb tennivaló azonban jelenleg a mezőgazdasági termelók érdekében a termékkvóták és a minimális árak meghatározása lesz. A szervezők bíznak abban, hogy az érdekeltek nem veszik félvállról az alakuló közgyűlést, hiszen ez valójában az ő érdekükben történik. Egy olyan rendszer alapjainak lerakása kezdődik meg ebben a régióban is, amely függetlenül az állami szervektől hatékony érdekvédelmi képviseletet és gazdasági információs szolgálatot biztosít a termelőknek. -tszlr ÉVFORDULÓ KI VOLT HAJNAL ISTVÁN? Könnyű lenne Hajnal István életművét most, a tudós történész születésének 100. évfordulóján a mai korszellem divatos fordulataival illetni. Összeurópai folyamat, európai felzárkózás - olyan kifejezések, amelyek immár afféle varázsigeként uralják tájainkon a sajtót. Hajnal István munkássága ugyanis mintha csak művelődéstörténeti fogódzókkal szolgálná létjogosultságukat. Hisz írástörténeti felfedezéseivel az európai történelem nemzeti kereteken felülemelkedő tényezőit kereste. Vizsgálódásaiban a középkori párizsi egyetemet az íráskultúra olyan kiröppentő fészkeként értelmezte, melyből az írásgyakorlat kelet felé nem fokozatosan, tehát késéssel terjedt, hanem egyidejű kisugárzással egységes európai írásbeliséget teremtett. Talán tudománytörténeti ínyencség: Hajnal István, barátainak tanúsága szerint oly nagy jelentőséget tulajdonított felfedezésének (nyilván nem önteltségből, hanem tudományos elhivatottságtól ösztökélve), hogy afelől érdeklődött, kaphat-e történész Nobel-díjat. Persze, írástörténeti felfogása ma is vita tárgya. Ime, európaiság és nemzeti érdekkötődés - s vajon csak a történettudományban? Mindenesetre Hajnal István nevét nemzetközi történettudományi paraméterek is jelzik. így még inkább jelentkezik a nyugtalanító kérdés: vajon mit mond e név a mi kisebbségi közegünkben, illetve a hagyományápolás szűkebb értelmiségi berkeiben? Erős a gyanú: egyéni kivételektől eltekintve, legfeljebb történelemszakos diákok találkoznak vele. S annyit tudhatnak róla, mint ami a Bevezetés a történettudományba című rövidlélegzetű kötelező stúdium folyamán elhangzik. Persze, még itt is szerepet játszhat jó néhány korlátozó mozzanat. Sok minden függ attól, hogy milyen a pozsonyi Komenský Egyetem történelem tanszékén oktató tanárnak úgymond az arányérzéke: a fiatal szlovák történettudomány fejlődésrajza mellett milyen hangsúlyt helyez a közös történeti Magyarország historiográfiájára. Mindazonáltal az egyetemi hallgató legjobb esetben is annyit jegyezhet meg,, hogy Hajnal István oklevéltani és írástörténeti munkásságával komoly szerepet játszott a magyarországi történeti segédtudományok fellendítésében. Hiába keresne az érdeklődő Hajnal István személyével foglalkozó cikkeket. Érdemben alighanem csak Glatz Ferencnek az a tanulmánya nyújt átfogó képet és eligazítást, mely a Nemzeti Kultúra - kultúrált nemzet című, 1989-ben megjelent könyvében szerepel. Az eredetileg előadásként, a Magyar Történelmi Társulat felolvasó estjén, 1987-ben elhangzott szöveg mélyenszántó elemzést ad arról a huszadik századi magyar történészegyéniségről, aki a forráskritikai szakszerűséget párosítani tudta a nagyívű összefüggések feltárásával, miközben munkássága tág időkereteket fogott át. Pályája a Hóman-Szekfű-i szellemtörténet jegyében bontakozott ki, de Hajnal István ettől az irányzattól elfordulva, végül is úttörő szerepet vállalt a modern társadalomtörténet megalapozásában. Kiderült, hogy nemzetközi szakfolyóiratokban - a Revue Historique-én kívül - nem található hasonló írás, mint Hainal Istvánnak a Századok 1938-as évfolyamában megjelent, a történelem és szociológia viszonyát feszegető elméleti igényű tanulmánya. Szemlélete a társadalmi viszonyok alakulásában valamennyi tényező, így a szellem és a gazdaság összhatását vallotta. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) Hajnal Istvánt nem volt hajlandó befogadni az 1948 után kiépülő hatalom. A szakmában a vészharangot Andics Erzsébet kongatta meg. Az igazi kiátkozás azonban azután következett be, hogy az Illyés Gyula és Németh László nevével fémjelzett Válaszban megjelent - az államosítások idején - az ember és a gép szerepéről szóló írása. A nehézipar lerombolásának vádjával találta magát szemben, miközben a Választ a Szabad Nép Weöres Sándor miatt a pornográfia táborába is besorolta. Hajnal Istvánt megfosztották akadémiai tisztségétől. Kényszernyugdíjaztatást „élvezve" fejezte be nagyszabású, franciául megjelent írástörténeti művét. 1956 nyarán halt meg. Egy, a hatvanas években megjelent egyetemi jegyzet szerzője cinikus nyersességgel állapította meg, hogy Hajnal Istvánt nem a személyiségét ért méltatlanságok juttatták úgymond zsákutcába: saját elméletéhez mereven ragaszkodva zárta el maga előtt a marxizmus felé vezető utat. Igen, a marxizmusról kimondta, hogy zavarja őt az „egy tényezős történetszemlélet". Alighanem most jött el az ideje annak, hogy a maga teljében kibontakozzék Hajnal István életművének ösztönző ereje. Éppen ezért nem lehet közömbös a kisebbségi korlátok közé szorult befogadóképesség. Felvetődik a kérdés: most, amikor - bevallva, bevallatlanul - tanúi lehetünk a szlovákiai magyar felsőfokú képzéssel kapcsolatos elképzelések zátonyra futásának, nem kellene-e kézenfekvőbb megoldásokat keresni. Vajon a szlovákiai hivatalos történészképzésből kirekedő'oktatási anyagot nem lehetne-e - a magyar történelemszakos hallgatók számára - kiegészítő szeminárium beiktatásával pótolni? Lehet, hogy mindez kicsiségnek hat. Egy dolog azonban bizonyos. A nemzeti önismeret hézagai az oktatás és az ismeretszerzés szintjén felülről lefelé haladva tágulnak olyannyira, hogy végül is öncsonkítást idézhetnek elő. Lehet, hogy erre figyelmeztet Hajnal István centenáriuma? KISS JÓZSEF Bizonyára kínosan érinti a Szlovák Nemzeti Galéria vezetőségét az a rendkívüli érdeklődés, amely ezúttal nem a tárlataira, kiállításaira irányul, hanem arra a tizennyolc millió koronás hiányra, amelyről a minap tett említést maga Mečiar kormányfő. A leleplezés nyomán azonnal találgatások indultak meg arról, mi lehet az igazság a galéria igazgatójának, Zuzana Bartošovanak a nyilatkozata mögött, aki elmondta, hogy az elmúlt évben összesen kilenc kép tünt el a gyűjteményből, s ezek után a rendőrség azonnal megkezdte a nyomozást. Vizsgálat folyik a képtár egyik munkatársa ellen, aki föltehetően gyanúsítható a képek eltulajdonításával. Az illető előzőleg bevallotta tettét, amikor azonban bíróság elé került, visszautasította a vádat. Minthogy az ügy nincs még lezárva, a hivatalos nyilatkozat többet nem kíván a nyilvánosság tudomására hozni. Ha hinni lehet az egyszerű számoknak, arról van tehát szó, hogy nagyjából kilenc darab, egyenként kétmillió korona értékű képnek kelt lába. De hogy ne csak az egyszerű számításnál maradjunk, az is elképzelhető, hogy két ötmilliós és hét egymilliós kép tűnt el, s még mindig marad egymillió a talonban. Kár a számok bűvöletében pancsolni, viszont tény - a hiány, a tizennyolc millió korona bizonyított, legalábbis így nyilatkozta Ivan Mjartan kulturális miniszterhelyettes. A tárca ellenőrző bizottsága még tavaly végzett leltározást, de az eredményt nem hozták nyilvánosságra. Nehéz helyzetben van a galéria igazgatója. A néhány év, mely alatt sok érdekes kiállítás színhelye volt a pozsonyi központi képtár, esetleg kevésnek bizonyult arra, hogy ren(Munkatársunktól) - Az International Trade Centre részvénytársaság igazgatója, Ladislav Smaržík a Kelet-szlovákiai Vasmű szomszédságában levő Bocsárdon tegnap ünnepélyes keretek között átadta az első szabad kereskedelmi övezetet, amelyet Kelet-Szlovákiában létesítettek. Ebben a részvénytársaság révén bárkinek jó lehetőségeket tudnak teremteni mind a Kelet, mind a Nyugat felé irányuló kereskedelemhez, ugyanis innen a széles nyomtávú det teremtsen egy olyan intézmény alapgyűjteményében, amely negyvenhat ezer darabból áll, s a korábbi rendszer kezében volt, amit szó szerint úgy is lehet értelmezni, hogy a hatalom akkor igényelhetett ki belőle „díszletet", amikor kedve szotytyant. Való igaz, korábban kikölcsönzött képeket nem töröltek a regiszterből, hiszen várható volt, hogy a műtárgy visszakerül. Néhány intézmény fizetett a kölcsönzésért, némely beszüntette ezt az ellenszolgáltatást. A galéria ezért tavaly úgynevezett inventarizációs bizottságot hozott létre, amelynek az a feladata, hogy rendet teremtsen az ügyben. Néhány műalkotásról már megállapították: még ma is ott díszelegnek némely egykori pártintézmény falán. Időbe telik, amíg elrendeződik az állomány pontos "számbavétele, és nemcsak a galéria és nemcsak műtárgyak esetében. Korai lenne már most és a mostaniak között bűnbakokat keresni olyan vétségekért, netán lazaságokért, amelyek korábbi vezetők idején történhettek meg. Csakhát hajlamosak vagyunk azt hinni, mindig a legfrissebben kinevezett rendrakónak van igaza. Remélhetőleg fény derül majd arra is, mennyi felelősség terheli a galéria munkatársát az eltűnt milliós képek ügyében, s fokozatosan tisztázódik a gyűjtemény hiányzó darabjainak holléte is. Mint cseppben a tenger, úgy tükröződik az országban honoló zűrzavar a galéria körül feltámadt - vélhetően rosszhiszemű - lopáshistóriában. S ha meggondoljuk, a zavaros vizek ideje még messze nem múlt el, sőt mintha úgy látszana, a víztükör egyre inkább elhomályosodni készül. Alighanem még több milliós botrányra lehet majd számítani. A halászok száma pedig gyarapodni fog. (bit) vágányon a Szovjetunió utódállamaiba is szállítani tudnak. Az International Trade Centre kiváló raktározási lehetőségekkel rendelkezik itt, és az áru célba juttatását is vállalja. Az International Trade Centre a Kassa melletti szabad kereskedelmi övezetben közös vállalatok létrehozását is tervezi. Termelőcsarnokokat már most bérbe adnak. Az új lehetőségekről bővebb felvilágosítást a részvénytársaság kassai irodájában, a Krivá utca 15 szám alatt nyújtanak. -szák AHOGY ÉN LÁTOM HAVEL: SZMOKINGBAN VAGY FARMERBAN? Interjút készítettek nemrég az államfőnkkel, és az utolsó kérdés így hangzott: „Václav Havel elnök szmokingban és a Hradzsinban... Vagy Václav Havel polgártárs Hrádeček lakójaként, ön számára melyik változat kellemesebb?" A zsurnalizmustól sem mentes kérdésre úgy válaszolt a köztársasági elnök, ahogy minden államférfi válaszolt volna: Nem a ruha szabásától függ az ember közérzete. Persze, ezúttal sem tagadta meg drámaírói mivoltát, és példával is „megfejelte" a választ: „Néha börtöni tréningruhában is remek volt a közérzetem, és előfordult, hogy királyi udvarban csapnivaló hangulatom volt, pedig szmoking volt rajtam". A prágai törvényhozásban a képviselők ma döntik el, a Hradzsin lakója marad-e Václav Havel, vagy a kommunizmus elleni disszidensek egyik volt gyülekezőhelyére, Hrádečekbe, hétvégi házába vonul vissza drámát és filozófiai értekezést írni. Legyünk őszinték és mondjuk ki, hogy ma döl el, vajon a szovjet szuronyok segítségével hatalomra juttatott bűnözök elleni küzdelem utolsó kiemelkedő reprezentánsa is kikerül-e az ország vezetéséből, vagy sem. Hogy így állnak a dolgok, az sok mindent elárul társadalmunk állapotáról, de arról is, hogy 1989 ősze után milyen hibákat követtek el azok, akik számára nem elvont fogalom a demokrácia, a többpártrendszer vagy a polgárosodás. Szlovákiában még ígyebbül állnak a dolgok, mert itt nem úgy tesszük fel a kérdést, hogy a politikai struktúra egyensúlyvesztését mikor követi az egyensúly visszaállása, a Kis-Kárpátoktól keletre nem az a kérdés, hogy szélsőbal (a kommunisták) és a szélsőjobb (Sládek) a demokratikus fejlődés eredményeként mikorra válik elhanyagolható eróvé. Szlovákiában a demokratikus erők számára az a kérdések kérdése, hogy sikerül-e elkerülniük a teljes ellehetetlenülést, a társadalmi folyamatok befolyásolásából való teljes kiszorulást. Voltaképpen a szlovákiai képviselőkön múlik, hogy az elnökválasztás első fordulójában személyiség kerül-e az államfői székbe, vagy további fordulók következnek, és a T. G. Masaryk által megalapozott hagyományok folytatása helyett alpári pártharcok színterévé válik az államelnöki tisztség. Soha még annyi sunyi támadás nem ért köztiszteletben álló embert, mint amennyit az utóbbi két esztendő folyamán Václav Havelnak el kellett szenvednie. A lejáratására irányuló hírverés szervezői között ugyanúgy jeleskedtek a kommunisták mint a vörös-barna lobogó alatt handabandázó nemzetiek. Többnyire olyan érveket sorakoztattak fel, amilyenekre egy magára csak valamit is adó értelmiségi nem válaszol. A szociáldemagógiának legsötétebb bugyraiból származtak a híresztelések. A vörös káderezők „felfedezték", hogy azért nem tud Havel együttérezni a szegény emberrel, mert burzsoá családból származik. Zsdanovon nevelkedett esztéták megállapították, hogy „nem is olyan zseniálisak a drámaíró Havel művei, ahogy azt az udvari kritikusok állítják". Rágalmazói szerint volt már Havel kábítószerező entellektüel, és minősítették már öt műkedvelő politikusnak is. Volt cionista ügynök és szabadkőműves, de cseh nacionalista vezér is, aki éjjel-nappal csak a szlovák nemzet nyomorba döntésén mesterkedik. Nincs még egy jelzőrendszer, amely oly pontosan mutatná a szlovákiai társadalmi és tömeglélektani állapotok nyomorúságát, mint a Václav Havelhez és a hozzá közelálló személyiségekhez fűződő viszony alakulása. De vajon csodálkozhatunk azon, hogy a talajvesztett kommunistáknak, vagy a Tiso-állam igézetében élő hejszlováknak nem kell sem Havel, sem Kusý, sem Porubjak. Azon viszont már minden okunk van csodálkozni, hogy sok esetben azoknak sem kellenek, akiket egyszerű munkásként, tanítóként, hivatalnokként, mérnökként megnyomorított a rendszer, amelyről azt hittük, hogy 1989 novembere után legyőzetett. A prágai törvényhozásban ma voltaképpen a szlovákiai törvényhozók döntik el, méltó személyiség kerül-e Masaryk székébe. Titkos választás lesz. Igy voltaképpen még azok a képviselők is felszabadulnak a pártfegyelem alól, akiknek pártjában mindenekfölötti érték a pártfegyelem. Tehát az alatt a néhány másodperc alatt, amíg az urnába helyezik szavazócédulájukat, valamennyien szuverén személyiségek lehetnek, akik szabadon tehetnek különbséget a jó és a rossz között. A nemzeti szlovákoknak is módjuk nyílik arra, hogy elgondolkozzanak arról, mit adott Szlovákiának az 1918 óta eltelt 74 esztendő, és hogy eltűnődjenek afölött, Csehország fejlődött-e nagyobbat az első világháború óta, vagy Szlovákia. És végül a magyar nemzetiségű honatyáknak is érdemes lesz némely dolgokról elgondolkodni. Még azoknak is, akik területi autonómiáról álmodnak, vagy éppen azoknak, akik Trianont ragozzák minden lehetséges és lehetetlen alkalomkor. Próbálják meg magukat túltenni a sérelmeken, és próbáljanak meg különbséget tenni a demokrácia és a leselkedő diktatúra értéke és veszélye között, De Gaulle tábornok elsó távozása után más ember, többé-kevésbé az országmentő politikai ellenfele került az államelnöki tisztségbe. Emlékirataiban a következőket vallja: Amikor nagyon komoly kérdésekben kellett döntést hoznom, mindig így tettem lel a kérdést: „Hogyan döntene most Charles de Gaulle?" Aki - ne adj isten -'Václav Havel után kerül az államelnöki tisztségbe, félő, hogy nem azt vizsgálja majd, hogy Havel miként válaszolná meg a súlyos kérdéseket. Viszont jó tudni, hogy bárhogy alakuljon is ma az elnökválasztás eredménye, Havelnek és társainak vigyázó tekintete ott lesz az országon. TÓTH MIHÁLY SZABAD KERESKEDELMI ÖVEZET