Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-22 / 171. szám, szerda

1992. JULIUS 22. iÚJSZÓM KALEIDOSZKÓP OLASZORSZÁGBAN A HOLEŠOVI GÉPPISZTOLYOK? Az olasz rendőrség az elmúlt na­pokban lezártnak nyilvánította azt az akcióját, amely egy fegyver- és ká­bítószercsempész-banda felgön­gyölítésére irányult. A 11 letartózta­tott között három csehszlovák állam­polgár - Stanislav B. (38), Miro­slav S. (28) és Kamil S. (41) is volt. A rendőrség szóvivője elmondta, hogy a csoportból hét embert - köz­tük a három csehszlovák állampol­gárt is - még fébruárban tartóztatták le, de ezt nem közölték a nyilvános­sággal, nehogy a többiek gyanút fogjanak. A héttagú társaságra egyébként éppen akkor csaptak le, amikor arról tárgyaltak, hogy Cseh­szlovákiából nagyobb fegyverszállít­mány várható. Úgyszólván biztosra vehető, hogy a holešovi rendőrisko­lából tavaly ellopott 70 darab SA-161 (Skorpió) géppisztolyról, il­letve tizenkét pisztolyról volt szó. • Az,azóta elfogott négy embernél - akiknek Olaszország legkülönbö­zőbb vidékein bukkantak a nyomuk­ra - találtak is két Skorpiót, néhány ČZ jelzésű pisztolyt és nagy mennyi­ségű lőszert. A csoport tévékenysé­ge egyébként kábítószer csempé­szésére, régészeti leletekkel való kereskedelemre és pénzhamisításra * is kiterjedt. Az esettel kapcsolatban Josef Jelinek, a Központi Bűnügyi Rend­őrség igazgatója elmondotta, hogy az olasz kollégák februárban felkér­' ték ugyan őket az együttműködésre, de nem tettek említést arról, hogy az ügy kapcsolatban állhat a holešovi fegyverlopással. „Tény, hogy kábí­tószerekről és fegyverekről volt szó -'nyilatkozta -, ám a mi információ­-ink szerint az egésznek semmi köze Holešovhoz." Hm... Jelinek úr talán abból indul ki, hogy ha már az olaszok nyomoz­ták ki, mi legjobb, ha letagad­iuk...? (vas) SZATELLITVAROSKA LOSONCON IS A társadalomban nehezen beil­leszkedők lakásgondjainak megol­dása céljából még a nemrég lekö­szönt szlovák kormány dolgozta ki azt a programot, melynek értelmé­ben Szlovákia-szerte ún. szatellitvá­roskák épülnének a nagyobb váro­sok perifériáján főleg roma családok befogadására. Szlovákia területén négy ilyen városka épül majd. Az építkezések finanszírozásához már csak a programtervezet kormány­szintű jóváhagyása szükséges, de ez ismert okoknál fogva jelenleg csúszásban van. Losoncon nem örülnek a késés­nek, ahogy azt Vladimír Ragan.avá­ros alpolgármestere elmondotta, mi­vel a szóban forgó lakásokra égető szüksége lenne a városnak. Az elő­zetes tervek szerint itt kb. hatvan ház építését kellene elkezdeni még ebben az évben. A lakóházakat ter­mészetesen a romák mentalitásá­nak, életvitelének és a népes csalá­dok életszükségleteinek figyelembe vételével tervezték. Előregyártott fa­lazóelemekböl és félig-meddig ön­erőből épülnének. A városi hivatal a roma kezdeményezések - főleg az itt aránylag aktívan működő Romák Demokratikus Uniója - képviselőivel is kapcsolatba lépett ez ügyben, s ők is támogatásukról, segítségükről biztosították a város képviselőit. A szatellitvároskák építésének gondolata egyébként nem újkeletű: Rimaszombatban már 1975-től léte­zik egy ilyen különálló lakótelep, me­lyet Dúsa úti lakótelepnek vagy egy­szerűbb megfogalmazásban csak fekete városnak hívnak. És hogy milyenek a tapasztalatok? Honatyák is, miniszterek is több ízben jártak már ott, a város illetékeseivel közö­sen tanulmányozták a helyzetet, és úgy is mondhatnám, felemásak vol­tak a vélemények. A helybéliek, mi tagadás, nem tapsolnak a lakótelep létrehozóinak. Ha viszont a felelős kormány szakemberei így látják jó­nak, szükségesnek - ám legyen. (polgári) PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI A KÉRDÉSEK MEGVÁLASZOLATLANOK MARADTAK... (Munkatársainktól) - Örvende­tes, hogy a Magyar Keresztényde­mokrata Mozgalom vezetése rend­szeresíteni kivánja az újságírókkal való találkozást, s ezentúl minden héten sajtótájékoztatót tart. Azon­ban tegnap a felkészültséget illetően maradt némi hiányérzetem. Az volt a benyomásom, a mozgalom képvi­selői nem igazából tudták, mit akar­nak az újságírókkal közölni. Pedig ez alkalommal sok tollforgató jött el a megadott időben a mozgalom köz­ponti irodájába. A sajtótájékoztatón ismét szó volt a kulturális, oktatásügyi és területi önigazgatásról. Nem kaptunk vi­szont választ arra, hogy az MKDM képviselői a szlovák parlamentben miért (csak) tartózkodtak a deklará­cióról való szavazáskor s miért nem szavaztak ellene, (hiszen az MKDM és az Együttélés közös szövegmó­„MÉG SENKI SEM BÍZOTT MEG A HADSEREG KETTÉOSZTÁSÁVAL" IMRICH ANDREJČÁK SZÖVETSÉGI NEMZETVÉDELMI MINISZTER ELKÉPZELÉSEIRŐL, FELADATAIRÓL DBP: NEM SZABAD VÉTENI AZ ALKOTMÁNYOSSÁG ELLEN Az államjogi elrendezés válsága már a süllyedő hajóra emlékeztet, amelyről mindenki menekülni igyek­szik. Azok a cseh politikusok, akik néhány hónappal ezelőtt még a szlovák önrendelkezési törekvése­ket nagy hangon nacionalista meg­nyilvánulásoknak bélyegezték, ma lázasan serénykednek az eddig fe­leslegesnek tartott cseh államiság felújításán - mondta a Demokratikus Baloldal Pártja tegnapi pozsonyi saj­tótájékoztatóján Peter Weiss pártel­nök, az SZNT első alelnöke. Kifejtet­te, hogy ha már a két köztársaság különválása - amit a DBP sosem kezdeményezett és szélsőséges megoldásnak tart - elkerülhetetlen, nem szabad, hogy megsértse az alkotmányosság elvét. A végső dön­tés meghozatalánál nem lehet fi­gyelmen kivül hagyni a népszava­zás demokratikus intézményét. S ha ennek eredménye is a különválást szentesítené, akkor demokratikusan és igazságosan kell elosztani a szö­vetségi állami vagyont, s az utódál­lamok kérdését is ugyanazon elv szellemében kell dűlőre vinni. Eze­ket a problémákat megállapodással, konfliktusok nélkül kell megoldani, hogy ne legyenek negatív hatással a két köztársaság további kapcsola­taira. Václav Havelnek az államfői tisztségről való lemondásával kap­csolatban Weiss elmondta, hogy Havelt kiemelkedő, korrekt és ki­egyensúlyozott politikusként ismerte meg. A DBP nemcsak vele párhuza­mosan, de sokszor vele együtt politi­zált. Azt, hogy az SZNT pénteki ülésén a szuverenitási nyilatkozat elfogadásakor a DBP képviselői hár­man tartózkodtak, Weiss a követke­zőképpen magyarázta: - A DBP ja­vasolta, hogy a nyilatkozat szövegét a polgári elv érvényesítésével egé­szítsék ki. Ezt, az SZNT nem fogad­ta el. A két magyar nemzetiségű képviselőnk meg bizonyára amiatt is tartózkodott, hogy nem találták meg­felelőnek a nyilatkozat által a nem­zetiségek számára garantált jogo­kat." -zsár NEGYVENHÉT ÉV UTÁN ISMÉT NÉMET ÚJSÁG Szlovákiában negyvenhét év után ismét német újság jelent meg. Poprá­don a napokban kiadták a Karpatenblatt havilap első számát. A Szlovákiá­ban élő németeknek szánt lapot a kárpátnémet egyesület adja ki. Céljának tartja a német kisebbség azonosságtudatának felújítását, kultúrájának fej­lesztését, valamint tagságának egyesítését. A németek elsősorban a Szepes­ségben, a Bódva völgyében, a közép-szlovákiai bányászvárosokban, vala­mint Pozsonyban és környékén élnek. Az újság az egyesület ausztriai és németországi tagjaihoz is eljut. Imrich Andrejčák altábornagy lett Csehszlovákia nemzetvédelmi minisztere. Két napilap, a Národná obroda és a Mladá fronta DNES is interjút ké­szített vele. Az alábbiakban a mi­niszter legérdekesebb válaszait is­mertetjük. Elmondta, Vladimír Mečiar mi­niszterelnök kérte őt fel a tárca ve­zetésére. Közölte, hogy szakembert kiván a minisztérium élére állítani, aki az állam szétesése esetében szakszerűen és arányosan tudja majd elosztani a szövetségi hadse­reget. Figyelmeztette, nem kívánja, hogy tagja legyen bármelyik párt­nak, így a DSZM-nek sem. A hadsereg szervezési szem­pontból különálló hadműveleti egy­ségekre bomlik, ezek önállóan tud­nak dolgozni - állapította meg. Kö­zösek viszont a normák, a szabályok és a közös védelem elve. Amennyi­ben a köztársaság bizonyos formá­ban ketté válik, de a védelem to­vábbra is közös marad, nincs szük­ség a hadműveleti tervek megvál­toztatására. Új helyzet keletkezne azonban akkor, ha Szlovákia teljes mértékben különválna. Arra a kérdésre válaszolva, mik lennének az első lépéseik az állam szétesése esetében, azt válaszolta, hogy nem szívesen beszél erről. Amennyiben a politikusok meghall­gatják tanácsait, ő elmondja majd, milyen lehetőségek nyílnak a prob­lémák elkerülésére, a veszélyes' helyzet kialakulásának megakadá­lyozására. Mečiarral, Klausszal és Havel köztársasági elnökkel már előzetesen tárgyalt bizonyos kérdé­sekről és szükség esetén tárcája szakmai szempontból előkészíti az egyes lépéseket. Ennek azonban az a feltétele, hogy a politikusok mege­gyezzenek. Mindez nem jelenti azonban, hogy már utasítást kapott volna a hadsereg kettéválasztására, így csupán elméletileg foglalkoznak a kérdéssel. Andrejčák miniszter személyesen meg van győződve arról, ha az állam kettéválása után is szerződéses vagy más alapon egységes marad a hadsereg, erősebb lesz, mint két önálló hadsereg. Többek között rámutatott, hogy 1993-ban 140 ezerre csökken a ka­tonák száma és 2005-ig 60-80 ezerre. Ehhez természetesen az kell, hogy Európában folytatódjon a haderőcsökkentési folyamat. Az új miniszter már kapcsolatba lépett a Nemzetek Kamarája honvédelmi és biztonsági bizottságának elnöké­vel, aki a Szlovák Katonák Asszoci­ációjának tagja. Támogatja az asz­szociáció törekvését, hogy a hadse­regben szigorú ellenőrzést vezesse­nek be. Elmondta róluk, hogy a had­seregen belül egy bizonyos csoport nézeteit fejezik ki, de addig még nem javasoltak konkrét megoldáso­kat a miniszternek. Nem kommen­tálta elődje reagálását bíráló észre­vételeikre, de megelégedéssel nyugtázta, hogy az asszociáció há­rom tagja képviselő lett, így lehető­ségük nyílik törvényjavaslatok be­nyújtására. Új beosztásáról elmondta, hogy kinevezése váratlanul érte. Vélemé­nye szerint előnyt jelent számára, hogy jól ismeri a hadsereget Luboá Dobrovskýhoz viszonyítva viszont kevés a tapasztalata a külföldi part­nerekkel folytatott tárgyalásokban és eddig nemigen volt kapcsolata a parlamenttel és az egyes tárcákkal sem. SZÓRÓLAPOKKAL SEGÍTENEK Pozsony város képviselő-testüle­tének szociális bizottsága hasznos tájékoztatást tartalmazó szórólapot adott ki a közelmúltban és juttatott el a fővárosi lakosok postaládájába. A tájékoztatás eligazítást tartalmaz mindazon, nem is kevés lakos szá­mára, akik a létminimum határán vannak. Megmagyarázza a már ha­tályba lépett létminimumról szóló 463/1991 -es számú új törvény alap­vető tételeit, s idézi a létminimum határértékeit. Példákkal szolgál és konkrétan szemlélteti értékeinek ki­számítását különböző lehetséges család típusok esetében. Minden példánál - ahol a család jövedelme a létminimum alatt van - tanácsot is ad, milyen szociális segélyre jogo­sultak az ilyén családok, hova for­duljanak és hogyan kérvényezzék a szociális támogatást. A szórólap - amely nem felejti el a városkerületi hivatalok pontos cí­mét, sem feltüntetni - sok család számára reménysugár lehet a kilá­tástalan helyzetben. A bizalmat is jelentheti, hogy őszintén tájékoztat­ják az átlagpolgárt, és hogy van hivatal, amely a nehéz helyzetben lévőknek valóban segítőkezet nyújt. A főváros példája útmutató lehet más városok számára is. (mázsár) lok. (Bocsáss meg, hogy merészen e bibliai példabeszédet említem!) SZEMBENÉZÉS NYÍLT LEVÉL CSÁKY PÁLNAK Kedves képviselő úr! Talán már a megszólításból is kisejlik, mennyi­re ambivalens a baráti viszonyunk, amelynek tudatát azok a valamikori beszélgetések erősítet­ték bennem, amelyeket otthonodban és a Jókai Napokon folytattunk volt színházról és a benne látni vélt világmindenségről. Egyszerre szeretlek és tisztellek, ami eléggé ambivalens viszonyulást sejtethet személyed iránt. A szeretet magánügy, ugyanakkor azonos meggyőződésünk és egy tőről fakadó hitünk alfája és ómegája. Viszont a tisztelet mégiscsak földi és gyarló emberi dolgokhoz kapcsolódik. Éppen ezért mielőtt bonyolult erkölcsfilozófiai fejtegetésekbe bonyolódnék, közlöm: bár tiszte­letben tartom véleményedet a Szlovák Nemzeti Tanács Szlovákia szuverenitását deklaráló doku­mentumával és a körülötte lefolytatott vitával kapcsolatban, mégis szeretném mindannyiunk figyelmét felhívni a véleményedben rejlő veszé­lyekre. Tehetem, mert - sajnos - jómagam öt-hat évig hittem abban, hogy ,,perspektivikusan kell gondolkodni, mert a csehszlovákiai magyarság­nak ezen a földön kell megtalálnia a jövőjét". E tőled idézett mondat álerkölcsiségének foglya­ként akartam a kommunista párt belső ellenzéke­ként cselekedni önmagunkért. Bő fél évtizedbe tellett, amíg felismertem: semmit, vagy csak alig értem el célomat, megszolgált kizárásomra sem került sor, mivel a „nagyok" úgy gondolták, a dolog ártana az ó személyes tekintélyüknek. Jól tudják, hogy a legveszélyesebbek a hatalom titkainak birtokába jutott, megvilágosodott: Sau­Kollégámnak nyilatkoztad a július 18-ai (szom­bati) lapszámunkba, hogy ,,ha már gyengék va­gyunk, hogy a politikai eseményeket irányítsuk, lépéseinket olyan átgondoltan kell megtennünk, hogy az elkövetkező rázós utat sérülések nélkül vészeljük át." A történés óta egyáltalán nem tudom mire vélni, hogy a Fogaš képviselő úr feltette kérdésre: - Beleegyezel-e, hogy az álta­lad előterjesztett módosítási javaslatban a ,, ná­rodná menšina" fogalom helyett a ,, národnostná menšina" szerepeljen? - miért az elnökségben ülő Rózsa Ernő képviselő úr adott nemleges választ, helyetted? Egy ennyire kiélezett parlamenti szituációban félreérthető az ilyen dolog. Ha beleegyeztek a változtatásba, elvileg semmilyen kompromisz­szumot nem köttök, csupán egy a politológiában is sokat vitatott fogalom használatát próbáljátok ki. Meg kellett volna ezt tennetek, hiszen úgyis tudjuk: mindaz ami e körül, valamint az „autonó­mia" vagy ,,önigazgatás" fogalmak körül mos­tanság hazugságként felmerül, csupán a lénye­get fedi el. Márpedig a lényeg az, hogy Szlovákiában nemzetállam születik polgári jog­renddel, ami egyben a preferenciánkat is rögzíti. Rózsa Ernő (és nem Csáky Pál) nemleges vála­sza után, akár úgy is felfoghatnánk a dolgot, hogy veletek - velünk - nem lehet egyezkedni. Pedig Te is, én is jól tudjuk, hogy a változtatásaitokat akkor sem fogadták volna el. Sajnos, most már mindez üres spekuláció, amit a magyarázat sem másít meg. Tartok attól, hogy ,,ehhez a kormányhoz egy pici kiskaput" (ezt is te nyilatkoztad így) nem tudtok nyitva hagyni, mert nincs kiskapu. Nagy­kapu van, amelyen át csehek és magyarok ellen uszított tömegek vonulnak az utcákra, terekre, kevesebben éppen hegytetőkre, hogy tüzet gyújt­sanak. örülhetünk, hogy ezek a tüzek még csak a lelkekben égnek. Lenne még egy esélyünk? Valamifajta taktikus kivárás, cselezés, hogy az­tán majd az alkotmány elfogadásakor engedmé­nyeket tegyenek? Biztosíthatlak róla, hogy ez a parlament, ez a kormány és az autokrata államirányítás semmi­lyen engedményt nem fog tenni, hacsak ti, ma­gyar képviselők a szlovák parlamentben nem viselkedtek úgy, mintha a HZDS magyar aktivistái lennétek. Lehet, hogy a demokrácia varázsos lehetőségének simogatása még erősebb érzést szül bennetek, mint bennünk az újságíróként a lapnál máris elszenvedett korbácsütések. Ne keressétek a kiskapukat, mert azok nem lé­teznek! Ráadásul mindannyiunknak egyszerre kellene tudatosítani, hogy a kommunista pártállamon kívül volt már nemzeti pártállam is... Amíg jómagam ilyen véleményeket bűntelenül közreadhatok, amíg képviselőtársaid bátrabbik fele nemet mond a politikai deklarációként jogain­kat megnyirbáló dokumentumra, még nincs külö­nösebb baj. Ha majd netán megfosztják őket mentelmi joguktól és mandátumoktól, ha majd netán fehér foltokkal jelenik meg az Új Szó, akkor már erkölcstelenség lesz kiskapukat keresni. Most még demokrácia van. A parlamenten kívül mindenképpen. Éppen ezért ki kell mondani a nemet. Ellent kell mondani, mert lehet, mert a szabadság kötelez. Amikor meg majd nem lehet az effajta nyílt levelet közreadni, jöjjön az, amire Pál apostol mindannyiunkat tanít:... még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvé­gezhessem az én futásomat örömmel " Szeretettel és tisztelettel DUSZA ISTVÁN dosítását vetette el a többi honatya.) Fóthy János parlamenti képviselő­nek tegnap nem igazán sikerült el­magyaráznia a kérdezőknek azt sem, hogy miért tartottak ki a ma­gyarok a parlamentben a nemzeti kisebbség fogalom mellett, amikor - Lubomir Fogaš szerint - a hatá­lyos alkotmány csak nemzetiségi ki­sebbség kifejezést ismeri. Arra sem kaptunk meggyőző választ, melyek azok a kisebbségi jogok, amelyeket a kommunista rendszerben megad­tak, most viszont kurtítanak. Václav Havel lemondásával kapcsolatban Protič Mária szóvivő elmondta: saj­nálattal vették tudomásul a döntést. Az MKDM Václav Havelt mindig nagyra becsülte és támogatta jelölé­sét. Megtudtuk, találkozóra került sor az MKDM és az MPP között, ám a nézetek egyelőre nem közeled­tek. G. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom