Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-22 / 171. szám, szerda

5 MOZAIK ÚJ szól 1992. JÚLIUS 21. Kl VOLT MILENA JESENSKÁ? „Milena a legfontosabb nö Kafka életében, vele az élet nyújtotta kezét; az egyetlen, aki méltó szellemi társ is..." Pók Lajos, Franz Kafka egyik magyar monográfusa jellemzi így Milena Jesenskát, azt a prágai cseh asszonyt, akinek különös és kalandos élete ugyancsak megérdemli, hogy ne feledkezzünk meg róla. Rrága és Bécs világában Négy esztendő híján száz éve született és 1944-ben halt meg, a nácik foglyaként, a ravensbrücki internálótáborban. Édesapja híres cseh orvosprofesszor volt, bohém és lelkes cseh, aki családjával édeskeveset törődött. Nem csoda, ha a fiatal Milena hamar külön világot keresett magának, s kivált édesanyja halála után (16 évesen) igyekezett •függetleníteni magát családjától. Hamar megismerkedett a prágai kávéházak világával, egyszersmind a redakciókkal, ahol szívesen fogadták tárcáit, fordításait, „összeülni, a beszélgetésekhez valami semleges helyet keresni oly régi emberi igény, mint a világ maga" - írja egyik tárcájában, amelynek címe Kávéház. Ez az örök nyugtalanság egész további életében elkíséri őt. Nem szerette a megállapodottságot, az áporodott nyugalmat. Időnként egy-egy szerelem, házasság, netán közös háztartás révébe menekül - ezek azonban csak ideig-óráig tartó megnyugvások. Hamarosan visszatér Prága és Bécs kávéházaiba, az írók, az újságírók izgalmas, érdekes világába. Nem szabad letagadni, hogy Milena nyugtalansága már-már beteges tüneteket mutatott. Például egyszer Bécsben valami zavaros lopási ügybe is belekeveredett, első házassága sem mondható szerencsésnek. Állandóan keresett valami biztos támaszt, ám nem találta. 1920-ban ismerkedett meg Franz Kafkával, akiről tudta, hogy író, sőt azt is, amit akkortájt még csak nagyon kevesen sejtettek, hogy nagyon nagy művész. Néhány írását lefordította cseh nyelvre is. Levelezésük a világirodalom egyik fontos EGY P R AGAI ASSZONY, AKI SZEMELYESEN ISMERTE A VILÁGIRODALMAT része. „Frank nem tud élni..." - Milena Franknak nevezte Kafkát, s egy barátjának címzett levélben oly pontosan jellemzi az író egyéniségét, amely az ő tehetségét és művészi érzékenységét is bizonyítja - „Frank sosem lesz egészséges. Frank hamarosan meg fog halni... Ô sosem keresett védelmet adó menedéket. Abszolút módon képtelen hazudni, mint ahogy képtelen berúgni is. Az ő számára nincs menedék, nincs fedél a feje fölött. Ezért érheti mindenféle baj, amitől mi védve vagyunk. Olyan, mint a meztelen a felöltözöttek közt. .. A könyvei bámulatosak. Ő maga sokkal bámulatraméltóbb." Aztán véget ér a regény Kafkával, s Kafka hamarosan meg is hal. Milena Jesenská azonban ekkor kezdi csak el igazán önálló életét. Két Nobel-díjas és a többiek A legszínvonalasabb prágai lapok munkatársa. Néhány évig tagja a kommunista pártnak is. Akkori férje, Jaromir Krejcar, rendkívül tehetséges építész, a híres avantgárd csoport, a Devétsil egyik oszlopa. Nezval és Jaroslav Seifert, a későbbi Nobel-díjas, Roman Jakobson, az orosz származású világhírű nyelvész tartozik szűkebb baráti körükhöz. Gyönyörű modern lakásuk van - a férj tervezte - a prágai Vinohradyn, a Francouzska 4 szám alatt, szemben azzal a színházzal, amelynek dramaturgja Karel Capek, akit különben szintén jól ismer Milena. Lakásuk olyannyira a tisztes polgári lét szimbóluma, hogy amikor Klement Gottwald ellen a rendőrség elfogatóparancsot ad ki, egy ideig ők nyújtanak számára biztos menedéket. (Ezt Gottwald azzal „hálálja meg" 1948 után, hogy Jesenská nevét sem lehet leírni az akkori cseh sajtóban. Milena következő élettársát, Evžen Klingert, az egykori davistát pedig ítélet nélkül hosszú időre börtönbe záratta, mint trockistát.) Bécsben ismerkedett meg a bulgáriai származású, s aztán ugyancsak a Nobel-díj magasságáig emelkedett német íróval, Elias Canettivel is. De szükségtelen volt Bécsig utazni, hiszen a húszas-harmincas évek Prágája nagyon is benne élt a világ kultúrájának fő áramában. Gyakran járt ide Hja Ehrenburg, aki folytonosan cigarettázott, noha a zsebeiben három pipa is rejtőzött. Milena találkozott Majakovszkijjal, sőt amikor Nyikolaj Buharin Prágában járt, a szovjet követség fogadásán vele is kezet szoríthatott. Közelről ismerte a prágai német irodalom nagyságait, Franz Werfelt, A Musza Dag negyven napja íróját, s természetesen Max Brodot, aki Kafka közeli barátja és életművének gondozója volt. Talán Buharinnal való ismerettsége is hozzájárult ahhoz, hogy a harmincas évek koholt moszkvai pereiben nem hitt (ezeknek egyik vádlottja, áldozata éppen Buharin volt), s ezért szakított a kommunista párttal. Ugyanezt tette élettársa, Klinger, noha ez a szakítás egzisztenciálisan is nehéz helyzetbe sodorta őket, bár Milena Írásait a polgári lapok szívesen közölték. A náci megszállás idején talál újra az ellenállásban a baloldallal közösséget. Egyebek között Julius Fučík emlegeti őt naplójában, mint olyan embert, akihez az üldözöttek bátran fordulhattak. Evžek Klingert is emigrációba segítette. Új élettársa, Lumír Čirvný, a nálánál 16 évvel ifatalabb költő, ugyancsak a baloldali ellenállás egyik résztvevője, s amikor Milenát egy SS-orvos halálba operálja a koncentrációs táborban, Čirvný a prágai felkelés szervezői közé tartozik már. Ilyen kavargó, viharos és színes élete volt Milena Jesenskának. Személyesen ismerte szinte a teljes kortárs európai irodalmat. És a magyarok... Természetesen mi, magyarok sem maradhattunk ki Milena érdeklődési köréből. Még bécsi tartózkodása idején ismerkedett össze Rényi Edittel, aki majd a harmincas években József Attila kezelőorvosa lesz, s a háború elől Londonba menekült, ahol több könyvet jelentetett meg. Evžen Klinger szlovák újságíró és kommunista pártfunkcionárius révén pedig a magyar irodalommal is közelebbi ismerettségbe jutott. Klinger Clementis és Novomeský köréhez tartozott és sok érdekes cikket tett közzé a DAV hasábjain. A harmincas években azonban szembekerült a gottwaldi pártvezetéssel és ezért a kenyérkereset kényszere arra késztette, hogy magyar nyelvtudását felhasználva néhány fordítást adjon közre a magyar irodalomból. A nyersfordításokat Klinger készítette és Milena Jesenská csiszolta véglegessé a cseh szöveget. Irodalmi értéket csak Balázs Béla egyik könyve képvisel közülük, Földes Jolán Mária jól érett című regénye, noha Mikszáth-díjjal jutalmazták, inkább a bestsellerek közé tartozik (csehül a Zkouška dospelosti címet kapta), a harmadik könyv pedig egy bizonyos Kardos József regénye volt, amelyet mára már mindenki elfelejtett. Kis adalék ez Milena Jesenská életének krónikájához, de nekünk ez is fontos. BROGYÁNYI JUDIT Valahol Dél-Csehországban (Nagy László felvétele) r

t MOLDOVA GYÖRGY félelem kapuja / (T © Átment a fürdőszobába, megeresztette a vizet, aztán halk és tompa puffogás hallatszott, Borsosnak úgy tűnt, mintha a nö egy lyukas gumilabdát nyomogatna. Zsóka csak hosszú percek múlva tért vissza, megfésülködött, arcáról is eltűntette a könnyek nyomait, de erős kölnijén is átérződött valamilyen orvosság kesernyés szaga. - Menj, és zuhanyozz le te is! Imádom a higiéniát a szerelemben is. Borsosban továbbra sem oldódott fel a várakozó feszültség, hogy Keresztes mégis megérkezik - az asszony egy-egy oldalra vetett ideges pillantásából megérezte: ő sem tartja kizártnak ezt a lehetőséget. Nem akart félelmet mutatni, ő is kiment a fürdőszobába. A zuhany alatt elengedte magát, sokáig verette bőrét a forró sugarakkal. Arra rezzent fel, hogy az asszony rákopog: - Készen vagy? Főztem neked egy capuccinót. - Rögtön jövök - nem tudta, hogy visszategezheti-e Zsókát, ezért inkább a semleges megszólítási formát választotta -, megkaphatnám a ruhámat? - Nem kell felöltöznöd, vedd fel a kék köntöst, ott lóg a fogason. Mikor Borsos visszatért, az asszony csodálkozva jegyezte meg: - Olyan sokáig fürödtél, hogy már azt hittem, rosszul lettél. Mindig ilyen tiszta vagy? Borsos száján majdnem kicsúszott a valódi indok: félelem attól, hogy a környezete büdösnek érezheti, de visszafogta magát, nem akarta feltárni titkait Zsóka előtt. Egy közömbös kézmozdulatot tett: - Megnyugtat a viz. - Miért kell megnyugodnod? Csak az öregedő nőknek van szükségük erre. A kávé mellé Zsóka egy-egy kupica rumot is készített az asztalra: - Igyuk meg a pertut, látom, nem tudsz hogy szólítani. Koccintottak és ittak, a szokásos csóknál az asszony becsúsztatta a nyelvét a fiú szájába, de az ölelés elől visszahúzódott. - Előbb igyuk meg a kávét. Nem veszel észre semmit? - Nem, mi történt? - Ugyanabból a csészéből iszol, mint mikor először jártál itt. Elraktam neked, senki más nem használhatja. - Hogy jutott az eszedbe? -Láttam egyszer egy színdarabban - újra koccintásra emelte a poharát. - Boldog karácsonyt! - Neked is. - Mi a helyzet veled? Itt maradhatsz. - Engem senki sem vár, ráérek. És te? Mikor jön meg a férjed? Zsóka elfordult: - Nem tudom, lehet, hogy soha többé. - Mi történt? - Nem akarlak a családi ügyeimmel untatni. - De komolyan érdekel. - Biztosan észrevetted, hogy nem mennek nálunk simán a dolgok. - Régóta éltek együtt? - Csak nyolc éve. Az én első férjem meghalt, és én is a második felesége vagyok Viktornak. Ő fiatalabb nálam, ha nem is annyival, mint te. - Hol jöttetek össze? - Mikor megismerkedtünk, Viktor a rendőrségnél szolgált mint százados, én a Megyei Bíróságon vezettem az irattárat, sokszor átjött hozzánk hivatalos ügyekben. Kért tőlem egy kávét és leült panaszkodni, hogy az élete csődbe jutott: húszéves korában megnősült, a felesége gyorsan szült neki két gyereket, és ő azóta mozdulni sem tud. Vigasztaltam, hogy még nincs veszve semmi, előtte áll az élet. Ezt ő úgy értette, mint a férfiak általában szokták, le akart rohanni, de nem hagytam. Zsóka újra rumot töltött magának, a pohár remegett a kezében. Borsos úgy gondolta, hogy ilyen rövid idővel a műtét után nem volna szabad ennyit innia, először szólni akart, de aztán elfordult és belekortyolt a kávéjába: - Ő nem szállt le rólad? - Nem. Az életéért harcolt, mindenképpen szabadulni akart hazulról, és én jelentettem neki a nagy esélyt. Megérezte, hogy nekem van szabad vegyértékem azokhoz a férfiakhoz, akik akarnak valamit. Már megszerezte a jogi doktorátust, persze úgy, ahogy a rendőrök szokták, ha ki tudta nyitni a száját, már a kezébe nyomták a diplomát - annyit is ért, legföljebb arra volt jó, hogy pár száz forinttal több fizetést kapjon. Én biztattam, hogy tanuljon tovább, tegye le az ügyvédi szakvizsgát, utána hagyja ott a rendőrséget. Félt kijönni az eresz alól, úgy érezte, nincs benne elég erő, hogy végigcsinálja - letérdelt elém, úgy könyörgött, hogy fogadjam magamhoz. Akkor már hittem benne, és megengedtem, hogy hozzám költözzön. Egy olyan bőrönddel jött, amely spárgával volt átkötözve szíj helyett. A felesége bosszút esküdött, feljelentette a parancsnokainál, hogy otthagyta öt két gyerekkel. Akkor még komolyan vették a szocialista erkölcsöt, Viktort ki akarták rúgni a cégtől, szerencsére én ismertem a megyei főkapitányt, ő elsimította az ügyet. Aztán hozzám jött be az asszony - mindenki előtt lekurvázott. A régi sértéstől most is végigvonaglott egy fintor Zsóka arcán, ivott egy kortyot, maga alá húzta a lábát, és fejét hátratámasztotta a bőrkanapén. (folytatjuk) JÓ REGGELT, FÖLDTULAJDONOSOK! (Folytatás az 1. oldalról) ha kérik, kataszterükre elkészítik az összes birtoklapot. A járásban 64 kataszter van, ötben a telekkönyvek hiányoznak, tizenöt kataszter kivonatait pedig elkészítették. A többi mezőgazdasági szövetkezet nem élt a lehetőséggel (hogy miért nem, azt nem nehéz kitalálni), de a tizenöt kataszter is segített. A telekkönyvi hivatal megegyezett az érdekelt mezőgazdasági szövetkezetekkel, hogy a birtokukban lévő kivonatokról készült fénymásolatot lepecsételik, vagyis hitelesítik. Tizenöt kataszter (falu) földtulajdonosai tehát már nem szaporították a sort. Sokat segített, hogy márciustól a meglévő két munkaerő mellé két állandó és négy kisegítő munkaerőt kapott a hivatal, de az igazi előrelépést a birtoklapok fénymásolásával érték el. Ez megoldotta az ügyfelek helyzetét, de elszomorította a mezőgazdasági üzemeket, és a (nemakarás) problémákat is okoz. Azért mert a fénymásolat birtoklappal a mezőgazdasági üzemben összetettebb a munka. Ezen ugyanis az elhunyt örökhagyók és az időközben eladott tulajdonok is szerepelnek. Megkülönböztethető és félreérthetetlen jelzéssel, amelyek olvasására és felismerésére a mezőgazdasági üzemek földügyekkel foglalkozó előadóit a telekkönyv illetékesei megtanították. Feltéve, hogy a földtulajdonosok érdekében egyáltalán akartak tanulni. Mert akadtak, akik inkább „analfabéták" maradtak, csakhogy a fénymásolt birtoklapokat ne kelljen megérteniük. Mert ha nem nem akarásról van szó, akkor mivel magyarázható, hogy vannak mezőgazdasági üzemek, amelyekben egyetlen mérnök sem tudja a fénymásolt birtoklapon szereplő kataszteri holdat és négyszögölt átszámítani négyzetméterre és hektárra. így esetenként a földtulajdonost visszaküldik a telekkönyvbe, hogy számítássá át a területet. Nehéz esetek a soron Nincs értelme elhallgatni, hogy az Érsekújvári járásban is vannak, akiknek telekkönyvi ügye önhibájukon kívül rendezetlen. Külön gondot és problémát jelent az az öt falu (kataszter), amelynek a telekkönyvi betétei, térképei, névmutatói és parcellaregiszterei is megsemmisültek a háborúban. Ez a probléma csakis az érdekelt mezőgazdasági szövetkezetek, községi hivatalok és földhivatal összefogásával oldható meg. A telekkönyvben azokat a nehéz eseteket veszik sorra, amikor az ügyfél (a földtulajdonos) csak örökhagyójának nevére emlékezik, de egy szál okirat nem sok, annyi sincs a birtokában. Bonyolult esetek ezek, az érsekújvári telekkönyvben mégsem küldik el az ügyfelet. Ha a kérelmező csak a névre emlékezik, a halotti levelek alapján elindulnak viszszafelé a családfán. Egészen addig az ősig (örökhagyóig), akinek neve szerepel a tulajdonosok jegyzékében, vagyis a községi névmutatóban. Sziszifuszi munka ez a javából, mert olyan a névmutató, amilyen a községi hivatalnok volt. Vannak faluk, ahol a tulajdonosok névsora abc szerint rendezett, de van olyan is, hogy művészet benne egy nevet megtalálni. Különösen, ha a fél falu ugyanarra a vezetéknévre hallgat. Név nélkül még nehezebb a helyzet, de nem reménytelen. Ha él még a faluban a múltra emlékező személy, aki a határi utak, kanálisok stb. szerint esetenként felismeri, hogy a kérdéses örökhagyó a telekkönyvi térképen feltüntetett parcellák közül melyiket használta, akkor a parcellaregiszter segítségével már megtalálható az a betét, amelyen tulajdonosként a megjelölt örökhagyó szerepel. Ezt a többletmunkát is vállalják az érsekújvári telekkönyben dolgozók, hogy a földtulajdonosok valóban visszakaphassák azt, ami őket a törvény szerint megilleti. Egyedül az örökösön múlik, hogy veszni hagyja-e tulajdonát, vagy elmegy a telekkönyvbe, ahol ügyét úgyszólván sorban állás nélkül intézik. Remélhetőleg már nemcsak Érsekújváron, hanem másutt is. EGRI FERENC