Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-21 / 170. szám, kedd

tÚJSZÓä BŰNÜGY AZ AUTOTOLVAJOK ALKONYA? POZSONY ŐR-ANGYALA 1992. JÚLIUS 21. A gyilkos köztünk jár, velünk utazik a villamoson, mellettünk ül a moziban, a szomszédos asztalnál sörözik... Még rágondolni is rossz. Arra, hogy őrült. Ilyesmi ugyanis — hangoztatják sokari — épelméjű embertől nem telik ki. Az egyik újság szalagcímben úgy számolt be az esetről, mint a csehszlovák kriminalisztika történetének legbestiálisabb gyilkosságáról. Az ismeretlen tettes(ek) az áldozatot, a 21 "esztendős Dita H. prágai lakost a szó legszorosabb A GYILKOS SZABADLÁBON értelmében kibelezte, pontosabban felvágta a hasát, és valamennyi belső szervét szakszerű*en kiszedte. A bűnügyi szakemberek egyelőre csak a feltételezéseknél tartanak. A tettes lehet, hogy szadista, de nem kizárt, hogy a lány szerveit üzleti szándékkal, transzplantációs célokra használta fel. Ez a verzió az első napokban eléggé elfogadható- nak tűnt, ám a szakemberek a korbonctani vizsgálat után elvetették, ós kizártnak tartják, hogy az elkövető külföldre juttathatta a szükséges szerveket. Egy másik változat, hogy a lány rituális gyilkosság áldozata lett. A külföldről beáramló szektamánia hazánkat sem kerülte el. Ezért a bűnügyi szakemberek felvetették annak a lehetőségét is, hogy esetleg valamelyik fanatikus csoport „áldo" zati bárányként" végzett a lánynyal. A tragikus sorsú Dita szülei ós barátai ezt a lehetőséget nem tartják valószínűnek. Az áldozat szerintük soha semmilyen kapcsolatot sem tartott hasonló csoportosulásokkal. Azt sem lehet kizárni, hogy a lány a véletlen folytán olyasvalaminek volt szemtanúja, amit senkinek sem lett volna szabad látnia, s ezért valaki meg akart szabadulni a kellemetlen tanútól. Viszont az illető miért választotta volna a már említett brutális módszert? Hogy félrevezesse a nyomozókat? Ez nem túl valószínű. A szexuális indíttatást — csinos fiatal lány volt — főleg a megcsonkított test miatt nem lehetett teljes bizonyossággal kimutatni. A nyomozók már részben rekonstruálták a lány utolsó óráit. Egy nappal a halála előtt megismerkedett egy fiatalemberrel, akivel a tragédia napjára megbeszélt egy randevút. Lakóhelyéről a IV. prágai kerületből a X.-be tartott, ahol valószínűleg találkozott a fiúval. Persze ez nem jelenti azt, hogy az említett férfi a tettes. A 171 cm magas Dita elég attraktív volt, könnyen lehet, hogy gyilkosa már korábban kiszemelte magának. Észrevétlenül követte, s az első ad'ódó alkalomkor lecsapott rá. Azóta ugyanis, hogy elindult a találkára, már senki sem látta. A prúhonicei park, ahol június 9-én a bokrok közt véletlenül rátaláltak a megcsonkított testre, nem a gyilkosság helyszíne. Ebből ítélve a tettes aligha lehetett nő. A tetemet ugyanis egy mezei útról gépkocsival hozták a parkhoz, ahonnan a gyilkosnak terhével gyalogszerrel még legalább 50 métert kellett megtennie, ráadásul egy romos falmaradványon is át kellett mennie. A meggyilkolt lány munkatársai egy jelentősebb összeget ígértek a nyomravezetőnek. A pénz mindeddig letétben van. Az ismeretlen hasfelmetsző kilétét továbbra is homály fedi. Az oldalt írta és összeállította: ORDÓDY VILMOS Angyal Imre az amerikai rendőrtanfolyamon szerzett oklevelével A szlovák főváros új, csak néhány hete kinevezett rendőrparancsnoka, Angyal Imre alezredes a közelmúltban kéthetes amerikai tanulmányúton volt Louisianában, a Baton Rougei rendőrakadémián. • Mit hasznosíthat idehaza a tengerentúli tapasztalataiból? — A videofelvételekkel tarkított előadások nagy része a terrorakcióknál kialakult veszélyhelyzetek elhárításának módjairól szólt. Nagyon érdekés volt látni, hogyan kell egy-egy kritikus szituációban kommunikálni a mindenre elszánt gonosztevőkkel. Szerencsére nálunk a terrorizmus még csak „gyermekcipőben jár", de azért nem árt felkészülni az ilyesfajta bűncselekményekre is. Hiszen bár ritkán, de nálunk is előfordulnak. Legutóbb májusban ismeretlen tettesek elrabolták egy bécsi üzletember fiát, s az apától válságdíjat követeltek. Amint megtudtuk, a szenvedő fél gyakran feketézett a pozsonyi alvilág néhány tagjával. ígért nekik egy gépkocsit, melyre felvett 200 ezer korona előleget. Mikor az autót nem szállította, és a pénzt sem adta vissza, „üzlettársai" elkapták, ismeretlen helyre hurcolták és azt üzenték apjának, hogy addig nem látja viszont a fiát, míg ki nem fizeti a válságdíjat. Az apa szerencsére értesített bennünket a történtekről, s mi már tudtuk mi a teendő. A fiát egy lakótelepi ház vécéjében találtuk megkötözve és alaposan összeverve. Az amerikai tapasztalatokról talán még annyit, hogy ott a rendőrség kapcsolata az állampolgárokkal és a hírközlő eszközök képviselőivel nagyon jó és rendkívül korrekt. Ez többek közt a rendőrség nyíltságából és információkészségéből is adódik. Ott nem szokás a titkolódzás, ködösítés. Az újságírókat forró drót köti öszsze a rendőri szóvivőkkel, akiktől minden szükséges információt megkapnak. Mi, okulva az ilyen kapcsolatok kölcsönös hasznosságából, szintén bevezettünk az újságíróknak egy huszonnégy órán át működő információs szolgálatot. • Ha jól tudom, a nagyközönség számára is létesítettek egy új telefonvonalat. — Igen, a már jól ismert 158-as vonalon kívül — ezt a számot mint ismeretes, sürgős esetekben kell(ene) tárcsázni — üzembe helyeztük az ún. bizalom vonalát is, mely ugyancsak nonsztop hívható. A 208 2158-as számon a polgárok azokkal' a panaszaikkal, észrevételeikkel, bíráló meglátásaikkal fordulnak hozzánk, melyek nem igényelnek azonnali beavatkozást. • Három éven belül már ötödik belügyminisztere van Szlovákiának. (Lázár, Mečiar, Andráš, Pittner és Tuchyňa). Gondolom mindegyikük más módszerekkel dolgozott, irányított, mások voltak az elvárásai, elképzelései. A gyakori személycsere nem befolyásolta kedvezőtlenül a rendőrség munkáját? — A gyorsan zajló politikai életben olykor elkerülhetetlenek az ilyen változások. Meggyőződésem, hogy az említett személycserék nem hatottak kedvezőtlenül munkánkra. Úgy vélem, számunkra mindig az a legfontosabb, hogy megfelelő műszaki, anyagi és perszonális feltételek közt dolgozhassunk. Én, mikor 1990ben visszakerültem a rendőrséghez, a miniszter konzultánsa lettem. Előbb Mečiaré, aztán Andrásé majd Pittneré. Munkamódszereik valóban eltértek, de ez mit sem változtatott a lényegen: a rendőrség elsőrendű feladata a lakosság biztonságának a garantálása. • Jó pár éve ismerjük egymást, ezért meglepett feleletének az a része, hogy 1990-ben visszakerült a rendőrséghez. Ezek szerint Angyal Imrét, aki ott régi „bútordarabnak" számított, elbocsátották? — Igen. Az történt, hogy emigrált a nővérem, s nekem mennem kellett. • Közép-Európa négy városának (Budapest, Bécs, Prága, Pozsony) rendőrparancsnokai a múlt évben Ausztriában találkoztak. Ezt a munkaértekezletet nemrég — ezúttal a szlovák fővárosban, megismételték. HAPPY END NÉLKÜL Günther Bögl bécsi rendőrfőnök főleg a szervezett bűnözésről, a gyorsan terjeszkedő orosz maffiáról, magyar kollégája, Bodrácska János ugyancsak az orosz és legújabban már a kínai bűnözők terjeszkedéséről és a terrorizmus elleni harcban szerzett tapasztalatairól beszélt. Vajon mi az, ami a létszámban ugyan jóval kisebb, de a bűnözés terén gyorsan felzárkózó szlovák főváros rendőrparancsnokát leginkább aggasztja, foglalkoztatja? — A bűnözés gyors arányú növekedése. Hiszen míg városunkban 1989-ben 6292 bűneset történt, egy év múltán már 11 155, tavaly pedig 16 150, és az idei év első öt hónapjában 7571. A múlt évben Pozsonyban 24 embert öltek meg. Nagy sikerként könyveltük el, hogy hoszszas nyomozás után sikerült elkapnunk a magányos, földszinten lakó nők kegyetlen gyilkosát, aki külföldön is megölt három nőt. Az idei öt gyilkosság valamennyi tettese ismert, és már rács mögött van. Az erőszakos bűncselekményeken kívül a gépkocsifeltörések és autólopások okozzák a legtöbb gondot. Naponta átlagban 18 ilyen esetet regisztrálunk. A károk sok millióra rúgnak. Az autók nagy része sohasem kerül elő. A tolvajok Lengyelországban, Görögországban és különböző ázsiai és afrikai országokban adnak túl rajtuk. • A riasztóberendezések nem elég hatékonyak. Az autótolvajok gyorsan megtalálják semlegesítésük módját. Kevés a garázs — egyébként a gépkocsik ott sincsenek teljes biztonságban, — és a százezreket, olykor milliókat érő acélparipák mindegyike mellé nem lehet őrt állítani. Van egyáltalán valami megoldás? — Örömmel mondhatom, hogy igen. A Belügyminisztérium illetékesei májusban szerződést kötöttek a SECAR cég itteni képviselőjével, az amerikai Lojal biztonsági szerkezet szerelésére. A tengeren túlon ez a módszer nagyon bevált, és 96 százalékos biztonsággal működik. Röviden a lényeget: Az autóba beszerelnek egy apró alkatrészt — még a tulajdonos sem tudja pontosan hova —, mely a kocsi eltulajdonítása esetén rádiójeleket bocsát ki. Ezek alapján a rendőrök meg tudják állapítani a gépkocsi márkáját, színét, rendszámát, helyét, menetirányát. A műszer az autó akujára van kap— Mi hiába mondtuk; verboten (tilos), a vendégek megragadták a fejünket, nem ellenkezhettünk. — Milyen körülmények közt dolgoztak? — A szobák egy pincehelyiségből nyíltak. A berendezés ágyból és egy piros lámpából állt. — A pénzt kézhez kapták? — Igen, de mindjárt el kellett vele számolni. — Mennyi volt hivatalosan a bérük? — Én nem kaptam semmit, s úgy ludom, a barátnőm sem. — De valamit azért ígértek? — Igen, azt mondták, minden 70 márkából 30 minket illet. — Mire gondolt, munkaideje letelte után? — Mire gondolhattam volna húsz pasas után? Arra, hogy az ördög vigye el őket. — A lányok kívánságát a vendégek nem veszik tekintetbe? — Nem. őket csak egyetlen dolog érdekli. — Létezik valamiféle előjáték? Nem szokás a lányokat például egy pohár italra invitálni? — A PUF-ban nincs italkimérés. A lányok a székeken ülnek, jön a vendég, körülnéz, és kiválaszt valakit: menni kell. Azlán újból, és megint. Senki sem kérdezi bírod-e még? Amíg van vendég, dolgozni kell. — Kimenőre volt joguk? — Igen, fegyveres díszkísérettel. — Hányan dolgoztak az említett helyen? — Tízen. — Hány hónapig tartott ez az élet? — Tizennyolc hétig. * * * Az ember elszörnyed a vallomás hallatán, és közben arra gondol; hál'istennek, hogy már vége, hogy Mónika négyhónapos kínlócsolva, de annak kiszerelése esetén önálló áramforrás segítségévei még egy hétig jelez. A szerkezet ára 12-20 ezer korona, de a biztonságérzet szerintem megér ennyi pénzt, nem beszélve arról, hogy egy félmilliós kocsinál ez az összeg elhanyagolható. • Beszéltünk a legsúlyosabb bűncselekményekről is. Az emberek egy része, a különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok esetében a halálbüntetés visszaállítása mellett kardoskodik. Ön, aki ráadásul olykor még szemtanúja is egy-egy áldozat szörnyű állapotának, miként vélekedik az említett kérdésről? — Ez elsősorban jogi és etikai kérdés. Olykor valóban járok olyan helyszínen, ahol az embert a rosszullét kerülgeti, mégsem vagyok a legsúlyosabb büntetés visszaállításának híve. Ez ugyanis szerintem nem csökkentené a bűnözést, a gyilkosságok számát. Azért sem vagyok a halálbüntetés híve, mert soha sem lehet kizárni, hogy később kiderül — más a gyilkos. • A pozsonyi utcák már nappal sem biztonságosak. A főleg romákból álló zsebeseken kívül olykor, a tanúk szeme láttára letépik az emberek válláról a táskát, vagy a nyakáról az aranyláncot. Nemcsak a polgár fél, előfordulnak esetek, hogy a rendőröket is sakkban tartják, zsarolják. Egy fiatal kezdő rendőr például bevallotta, hogy mikor másodszor volt szolgálatban, körülvette néhány kreolbőrű férfi, diszkréten megmutatták késeiket, majd figyelmeztették; tudják hol lakik, ismerik feleségét és gyermekét. Azóta bizonyos dolgokat nem lát és inkább semmire sem emlékszik... — Nem kétlem, hogy előfordul ilyesmi, bár én nem hallottam hasonló esetről. Mindig is azt vallottam, aki rendőri egyenruhát ölt, annak számítania keil a veszélyhelyzetekkel is. Akinek tiszta a lelkiismerete, azt nem lehet zsarolni. Hasonló fenyegetések nem szabad hogy befolyásolják embereink kötelességtudatát • Váltsunk témát. Ön Gútáról került a fővárosba. Milyen a kötődése szülőfalujához, a hajdani fészekhez? Nem szakadtak meg ezek a szálak? — Nem, szerencsére nem. Feleségem is gútai, s amint tehetjük, hazalátogatunk. Számomra a legjobb kikapcsolódás apám kertjében, bíbelődni. Ez nem Mónika — illusztráció! dás után szerencsésen haza került, hogy családi környezetben kipiheni és idővel talán elfelejti a megpróbáltatásokat. Férfi ismerősét, aki Németországba csábította, (és ki tudja még hány lányt) már letartóztatták, s hamarosan bíróság elé kerül. Úgy tűnik, ez a szomorú történet végül is heppyenddel végződött. Tévedés! Néhány napja kiderült, hogy Mónika tulajdonképpen nem áldozat. Vallomása, szörnyű élményeinek ecsetelése alaposan eltúlozott. Esetleg mazochista hajlamú, akinek jót tesz a szenvedés. Ám legvalószínűbbnek az látszik, hogy a 22 éves leánynak tetszik és megfelel ez az életmód. Mónika ugyanis, szülei legnagyobb megrökönyödésére nemrégiben csapol-papol itthagyott és önszántából visszautazott oda, ahonnan apja a rendőrség segítségével hazahozatta. Jelenleg ott folytatja, ahol néhány hete abbahagyta... ÁLDOZAT-E AZ ÁLDOZAT? Legutóbbi bűnügyi rovatunkban „Segítsenek, elrabolják a lányomat..." című írásunkat így fejeztük be: A drámai fejlemények végül is jól végződtek. Monika és barátnője már itthon vannak. Keserű tapasztalataikról legközelebb számolunk be. Az előzményekről emlékeztetőül csak annyit; az említett lány egy berlini bárban dolgozott. Egy nap kétségbeesetten felhívta apját és arra kérte, azonnal vigye haza, mert megtudta, hogy néhány órán belül egy kurdokból álló csoport ismeretlen helyre akarja őt szállítani. Az apa azonnal a rendőrségre rohant, de ott nem sokat törődtek a külföldön zajló eseményekkel. A férfi végső kétségbeesésében az osztrák rendőrségtől kért és kapott segítséget. CSAK RÁNK MUTATTAK ÉS Ml MENTÜNK Mónika idegesen dohányzott és látszott, nem szívesen beszél az átéltekről. Lábain kék foltok éktelenkedtek. „Megvertek, és nem is egyszer. Náluk ez természetes. Ha nincs velem két bolgár lány és néhány haver, talán soha se szabadulok. Erőszakkal tartottak otl, fegyverrel kényszerítettek engedelmességre. Ennek ellenére háromszor sikerült meglógnunk. Hozzájutottunk útleveleinkhez és egy szál ruhában, pénz nélkül menekültünk, de elkaptak, és visszavittek a PUF-nak nevezett lokálba. Egyszer a rendőrök — mivel nem volt munkavállalási engedélyünk — kitoloncoltak^ bennünket az országból és egész a határig kísértek. Alig hogy kiszálltunk a vonalból, ott termettek a kurdok, autóba tuszkoltak és visszaszállítottak valamennyiünket. Amikor sikerült leihívnom az aput, barátom német ismerősénél bujkáltam, de a kurdok ott is megtaláltak. Kijelentették, ha nem térek vissza a PUFba, pardon nélkül végeznek barátnőmmel, aki ugyancsak megszökött, de közben őt is elkapták. Mi mást tehettem, engedelmeskedtem. — Amikor először jött haza Berlinből, otthon azt mondta, pincérnőként keresi kenyerét, és elégedetten nyilatkozott külföldi munkájáról. — Igen, az úgy is voll. Az a srác, aki az állást szerezte nekünk, eleinte lűt-íát ígért. Amikor láttuk, hogy a bár, ahol dolgozni lógunk, a török negyedben van, már nem lelkesedtünk annyira, de végül is egész jól megvoltunk. Aztán a PUF-ba szállítottak bennünket. A főnök megfenyegetett, ha nem engedelmeskedem, megölnek és az útlevelemet elégetik. Egy auslandert — hangsúlyozta —, a kutya sem log keresni. — Milyen volt az említett helyen a munkaidő? — Délutántól hajnalig. — Ez hány kuncsaftot jelentett? — Volt hogy húszat is. Persze nem minden lány dolgozott ilyen sokat. A kevésbé szépek iránt kisebb voll az érdeklődés. Otl az a szokás, hogy bejön a vendég, rámutal valamelyikünkre, és akár tetszik, akár nem mennünk kell. — Mennyiért? — Hetven márkáért. — Óvszert használtak? — Mi igen. A bolgár lányok viszont anélkül dolgoztak. — Létezett valamiféle egészségügyi ellátás? — Jártunk orvosi ellenőrzésekre. A vendégeket viszont akkor is fogadnunk kellett, ha rosszul éreztük magunkat. Barátnőm egyszer három hétig vérzett. Pihenni akart, de veréssel kényszerítették, hogy dolgozzon. — Gyakran folyamodtak fogvatartóik ilyen eszközökhöz? — Főleg akkor, ha úgy látták, túl válogatósak vagyunk és nem akarunk lefeküdni minden undorító pasassal. — Olyanok is jártak oda? — Mi az hogy! Fiatalok és öregek is. Perverz szadisták. — A csókolódzás engedélyezett?