Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-14 / 164. szám, kedd

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJ szól 1992. JÚLIUS 14. II. JÁNOS PÁL KÓRHÁZBAN MAGVAR HADERŐ: A HETVENES ÉVEK SZÍNVONALÁN Rómában a Gemelli-klinika orvo­sai megkezdték a vizsgálatokat an­nak érdekében, hogy megállapítsák, II. János Pál pápa bélpanaszainak okait. A pápát vasárnap este szállí­tották a klinikára, pontosan a sebé­szeti osztályra, úgyhogy az olasz sajtó a műtéti beavatkozás lehető­ségét sem zárja ki. Az osztály veze­tője, Francesco Crucitti sebész­professzor, aki 1981 -ben márkétszer operálta a pápát. Először az ellene elkövetett május 13-i merénylet után, amikor a revolvergolyók a ha­sán és a kezén találták el II. János Pált. A műtétek jól sikerültek és 21 A közmondás azt tartja, rablóból lesz a legjobb pandúr. Nos, ez időn­ként fordítva is érvényes: a pandúr olykor rablóvá vedlik. A legfrissebb bizonyíték. A múlt héten a pozsonyi Fórum-szállóban letartóztatták Wolfgang Schmuscht, német playboyt, feke­te serifeink egykori nagyfőnökét, a CBS, azaz a Civil Biztonsági Szolgálat részvény­társaság csehszlová­kiai vezérigazgatóját. A fekete ruhás, jól felszerelt és felfegy­verzett, elegáns bőr­dzsekikben járó és Mercedeseken szá­guldó magánrendőrök tevékenységéről an­nakidején az Új Szó is közölt riportot. Az el­múlt hónapokban ki­derült, hogy - most ismét közmondással élek - nem minden arany, ami fénylik, és a Nyugaton jól bevált magánrendőrök itthoni változata va­lahogy nem az igazi. Volt egy-két botrányszagú akciójuk. Némelyikü­ket korrupcióval, hatalommal való visszaéléssel vádolták. Később köz­vetlen főnöküket, Tibor Redekyt, aki kezdett belátni a kulisszák mögé, elég furcsa körülmények közt me­nesztették. A civil biztonsági szolgálat mün­cheni központjának dolgozói sem estek fejük lágyára és hamar észre­vették, hogy Schmusch úr - annak­idején ő proponálta, hogy hazánk­ban is helye van a fekete serifeknek, - szénája nincs teljesen rendben. A németek 1990-ben eladták a CBS licencét Csehszlovákiának és a maszek rendőrség megszervezé­sével a kezdeményező Schmusch urat bízták meg. Ő csak erre várt. Igazán „nagyvonalúan" kezelte a gondjaira bízott márkát. Az előze­tes kimutatások mintegy három mii­nap után elhagyhatta a klinikát, de június 20-án ismét be kellett szállíta­ni, mert valószínűleg a vérátömlesz­tés során mérgezést kapott. Ekkor 55 napot töltött a Gemelli-klinikén. Római jelenlések szerint nem való­színű, hogy az elkövetkező 48 órá­ban jelentést adnának ki a pápa egészségi állapotáról. Joaquin Na­varro Valis, a pápa szóvivője azt mondta, nem zárható ki, hogy a je­lenlegi komplikációk a 11 esztendő­vel ezelőtti sebesüléssel függnek össze. Bejelentette, II. János Pál tervezett találkozóit nem törölték el, hanem csak elhalasztották. lió márka sikkasztásról tanús­kodnak. Az ellenőrzések során fény derült arra, hogy a bérelt gépkocsik költsé­geit a „boss" egyszerűen elfelejtette törleszteni. A lakbért sem fizette. Az újoncok kiképzésére szánt összeg nagy részének is nyoma veszett, ráadásul a drága egyenruháknak csaknem a fele eltűnt. Schmusch úr állítólag nemcsak a bőrdzsekikkel üzletelt, hanem a szolgálati gépko­csikkal is. A 15 Mercedesből hétnek lába kelt. A buliba a főnök néhány munkatársát is bevonta. A 45 éves playboy letartóztatásá­ban volt egy kis pikantéria is. Amikor a bűnügyi rendőrség bekopogott kedvenc szállodája, a Fórum egyik elegáns lakosztályába, félreérthetet­len helyzetben találták 18 éves po­zsonyi barátnőjével, így a rendőrfő­nök a legkisebb ellenállásra sem volt képes. (A jól informáltak állítólag azt is tudják, hogy Schmusch úr pozso­nyi szeretője többszörös milliomos.) A volt igazgatónál két pisztolyt talál­tak, egyik nem volt nyilvántartva. Wolfgang Schmusch a németor­szági bíróság előtt felel majd tettei­ért. (ov) Hűvös mértéktartással tudósított a magyar sajtó Vladimír Mečiar múlt heti nyilatkozatáról. A híren túl jobbára a prágai lapok kommentár­jait vette át. A nyilatkozat katonai vonatkozásait a honvédelmi minisz­térium sem véleményezte. A lapok emlékeztettek rá, nemrégiben Für Lajos honvédelmi miniszter miskolci beszédét egy lényeges félmondat nélkül ismertették a határokon túl. Egy magát megnevezni nem aka­ró vezető tisztviselő elmondta, a haderőcsökkentési tárgyalásokon úgy állapították meg a hadsereg fegyverzetére vonatkozó kvótákat, hogy azokkal képtelenné tegyék a csapatok támadó hadműveleteit. Magyarország - ellentétben szom­szédaival - már a rendszerváltás előtt e kvótákra csökkentette hade­rejét. Honvédelmének költségvetése 1988-tól az inflációt sem követi. Az utolsó jelentősebb technikai korszerűsítés hét éve történt, 122 és 152 mm-es önjáró lövegek rend­szerbeállításával. A szárazföldi csa­patoknak mindössze két igazán kö­zép-európai színvonalú dandárja van; a BMP-1 -es páncélosokkal fel­szerelt szombathelyi Savaria és a T-72-es típusú harckocsikat had­rendben tartó tatai Klapka György. A magyar honvédség volt az, amely a térség országai közül első­ként és mindmáig egyedüliként sze­relte le a legnagyobb tűzerejű ha­gyományos támadófegyvereit. A 90 A VILÁGSAJTÓBÓL Európában a békét és biztonságot most nem a kommunizmus, hanem annak az öröksége fenyegeti - írta tegnapi szá­mában a THE TIMES című brit napilap. Egész Kelet-Európában és a volt Szovjet­unióban terjed a nacionalista fanatizmus, a xenofóbia és a gyűlölködés. Az embe­rek gondolkodásában felelevenednek a régi konfliktusok, sérelmek, igazságta­lanságok és jogtalanságok. A biztonság most már nem a Kelet és a Nyugat közötti hatalmi egyensúly kérdése, hanem attól függ, van-e kollektív eltökéltség az etnikai gyűlölködés démonainak ártalmatlanná tételére. E téren az EBEÉ csak keveset tehet, ez egy nehézkes szervezet, amely 52 országot tömörít és csak a konszenzus alapján képes cselekedni. A The Times szerint ezzel szemben az EBEÉ-nek olyan regionális fórumként kellene fellép­nie, amely tárgyal a békét fenyegető min­kilométer hatótávolságú FROG és a 300 km-es Scud rakétákat szét­szerelték. A 3 ezredből álló légierő Mig 21, Mig 23 elfogó vádászait és a kevés számú Szuhoj felderítő va­dászbombázót csak úgy tudják még 1995-ben is üzemben tartani, ha a pilóták nem repülnek heti két órá­nál többet. Egy NATO pilóta persze kétszer-háromszor ennyi időt tölt a levegőben. A honvédség szeretett volna vá­sárolni a volt NDK néphadseregé­nek készleteiből. Minőségi fejlesz­tést ezek a fegyverek sem hoztak volna, inkább a meglévők hadrafog­hatóságát akarták velük biztosítani. Országgyűlési képviselők is láthat­ták a múlt év, novemberében Sikló­son: a határőrség segítségére Rét­ságról leküldött hét páncélozott szál­lító harcjárműből négy egyhetes jár­őrszolgálatot sem bírt ki. Ismeretes, a német kormány nem járult hozzá a hetvenes évek technikai színvona­lát képviselő eszközök eladásához. Megjelent a magyar lapokban: a volt varsói szerződésbeli fegyver­társak közül éppen a cseh és a szlo­vák hadiipar mérnökeivel marad meg a legjobb fejlesztői együttmű­ködés. Egy teherautóról indítható, kooperációban kikísérletezett felde­rítő robotrepülőgépet pár hónapja Tökölön próbáltak ki - eredmény­nyel ... V. PAIZS GÁBOR, Budapest den veszélyről és eldönti, hogy mely szerv - a NATO, az ENSZ, Nyugat­európai Unió vagy az Európai Közössé­gek - a legmegfelelőbb fórum, amelynek reagálnia kell az eseményekre. A lap egyébként úgy véli, hogy 1975 óta a mos­tani helsinki EBEÉ-csúcs volt a legsikere­sebb. Külön idézte Václav Havelt, aki olyan diplomáciai eljárást sürgetett, amely lehetővé tenné a konfliktusok megelőzé­sét, s mint mondotta, meg kell teremteni a megállapodások elfogulatlan és külső ellenőrzését abban az esetben, ha az érintett felek nem bíznak meg egy­másban. A The Times véleménye szerint Bosz­nia-Hercegovina esetében minderre már' későn van. Ugyanakkor Jugoszlávia azon területeit illetően, ahol még nincs háború, így például Koszovo és Macedónia eseté­ben Európa kollektív módon léphetne fel. Angazsálhatná magát Csehszlovákia ket­téválásában is, valamint az orosz katonák Baltikumból történő kivonása terén. Úgy­szintén foglalkozhatna annak a 25 millió orosznak a sorsával, akik az Oroszorszá­gi Föderáció területén kívülre kerültek. ÉDES ÉLET 3 MILLIÓ MÁRKÁBÓL RABRUHA VÁR A SERIFEK NAGYFŐNÖKÉRE? Prikler László illusztrációs felvétele L ord Carrington több mint nyolc hónapja közvetít a jugoszláv válságban, s egyes hírek szerint már ö is fel szeretné adni. Az Európai Közösségek megbízásából először Horvátországot és Szerbiát békít­gette, s kétségkívül nagy érdemeket szerzett abban, hogy Horvátországba küldték a kéksisakosokat. Car­ringtonnak, aki tegnap cáfolta, hogy lemond közvetítői szerepköréről, most az lenne a feladata, hogy Bosznia­Hercegovinában próbálja tartósabb tűzszünetre rábírni a leieket. Én mégsem csodálkoznék azon, ha a neves brit diplomata komolyan foglalkozott volna a távozás gondolatával. Neki, aki tisztában van a kulisszatitkokkal, igazán nincs oka a túlzott derűlátásra. Mert mit tehet egy diplomata, akinek csak diplomáciai eszközök állnak a rendelkezésére, ha a világ hatalmas­ságai, akiknek összehasonlíthatatlanul nagyobb lehető­ségeik vannak, szintén nem tudnak vagy éppen nem akarnak tenni. Ezzel lényegében sommáztam vélemé­nyemet az utóbbi két hét három kiemelkedő jelentőségű eseményéről. A délszláv háború kirobbanását meg lehe­tett volna akadályozni, de a Nyugat aludt, elszalasztotta a lehetőséget, tévesen értékelte a Balkánon zajló folya­matokat. Washington nagyon sokáig mosta kezeit, s szüntelenül azzal érvelt, hogy az európaiaknak ma­guknak kell megoldaniuk a gondjaikat. De az EK Car­rington minden részleges eredménye ellenére is csúfos kudarcot vallott. Ezt a június végi lisszaboni EK-csúcs is bizonyította. Aprócska előrelépés volt, hogy ott mondták ki először: katonai erővel is biztosítani kell a humanitári­us segélyek eljuttatását Szarajevóba. Viszont a nyugat­európaiak korábban elhatározott közös külpolitikájának a csődje volt, hogy Mitterrand Lisszabonból váratlanul Szarajevóba utazott. Sokan agyondicsérték a francia elnököt személyes bátorságáért, de minek? Mire volt ez jó? Propaganda volt Mitterrand-nak a szeptemberi nép­szavazás előtt. Hiszen még a francia állami televízió kommentátora is azt mondotta, az elnök útja nem jelenti azt, hogy Párizs felmondaná a Franciaország és Szerbia közötti hagyományos barátságot, pedig a korábbiaktól eltérően akkor már Mitterrand is Szerbiát nevezte a há­ború fő felelősének. Az oly sokat emlegetett katonai beavatkozás kapcsán pedig Helsinkiben Mitterrand még egyértelműbbé tette a dolgot, amikor azt mondta, nem áll szándékában csapatokat küldeni Jugoszláviába. Lisszabon után következett a múlt hét elején a há­romnapos müncheni G 7-csúcs. Igaz, nem Jugoszlávia volt az elsődleges téma, de foglalkoztak vele is. Termé­SOK HŰHÓ SEMMIÉRT? szetesen keményen elítélték Belgrádot, kimondták azt is, hogy nem tekintik Jugoszlávia jogörökösének és emberbarát módon sajnálták a menekülteket is, meg a szerbek által körülzárt bosnyák főváros lakosságát is. A hetek nyilatkozata semmivel sem mondott többet a lisszaboninál, csupán - egy nyugati szakértő szerint - „határozottabban fogalmazott". Bush elnök München­ben (két nap múlva pedig Helsinkiben) egyértelműen értésre adta: szó sem lehet arról, hogy csapatokat küldjön Boszniába. Amit az amerikai delegáció egyik névtelenségbe burkolózó tagja úgy fogalmazott meg, hogy az USA érdekei a Balkánon nem olyanok, mint az öbölben voltak. Ez világos beszéd. Több német, brit és francia lap is feltette a kérdést, szükség van-e egyáltalán a G 7-re, hiszen lényegi kérdésekben nem döntöttek, amit pedig kimondták, ahhoz egyáltalán nem volt szük­ség ekkora cirkuszra. A The Independent szerint a hetek konkrét eredményt utoljára 1979-ben tudtak felmutatni, amikor az olajválság enyhítésére tettek közös lépéseket. A Le Quotidien de Paris szerint München lényege a sok húhó semmiért. Igaz, hogy a lap a világgazdasági problémákra és Oroszország megsegítésére gondolt, de ugyanez érvényes a balkáni válság kezelésére is. Nem hiszem, hogy a világ hatalmasságai ne látnák: a boszniai háború annyira embertelen, kegyetlen, hiszen fö célja a polgári lakosság kiirtása a területszerzési ambíciók miatt, hogy ezt csak katonai úton lehet megállí­tani. Aki ez esetben a katonai megoldást elveti, az nem ad esélyt a békének, nem ad esélyt a polgári lakosság­nak a túlélésre. Ezért egy nemzetközi fórum sikerének - meggyőződésem szerint - egyetlen alapvető kritériu­ma van: képes-e a háborúnak véget vetni. Münchenből az urak - a japán kormányfő kivételével - Helsinkibe utaztak, az EBEÉ-csúcsra. Itt több mint ötven állam és kormányfő gyűlt össze, de nem kétséges: a müncheni hatalmasoké volt a döntő szó. A délszláv válság bizonyítja a legjobban, hogy az EBEÉ eddigi biztonsági struktúrái kudarcot vallottak, ezért Helsinki fő feladata a válságok megelőzését és kezelését szolgáló új mechanizmusok létrehozása volt. Az optimisták sze­rint az elfogadott határozatok, az új intézmények a jövő­ben talán meg tudják akadályozni az új háborúk kirobba­nását. Legyen nekik igazuk. De olyan döntés itt sem született, amellyel a már most is folyó háborúnak véget lehetne vetni. Ezt az alapvető kritériumot Helsinki sem tudta teljesíteni. F élreértés ne essék, nem vitatom el az EBEÉ­csúcs jelentőségét. Nagyon fontos előre gon­dolkodni, előre tervezni, azok, akiknek van okúk tartani a jövőtől, tudják, mennyire fontos például az, hogy a nemzeti kisebbségek ügyét most már a biztonságpoli­tikai tényezők közé sorolták és az EBEÉ-nek lesz kisebbségi kérdésekkel foglalkozó főbiztosa. Mégis hiányérzete van az embernek. Szarajevóban még min­dig lőnek. Európa még mindig nem tudja megoldani a konfliktusait, Amerika pedig még mindig nem akarja. És az sem biztos, hogy az elkövetkező hónapokban a kelet-európai folyamatok az optimisták elvárásai sze­rint fognak zajlani. MALINAK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN V alószínűleg szeptember elejére írja ki a libanoni kormány a Szí­ria segítségével és egyetértésével megrendezendő általános választá­sokat. Ezt az Al-Hajat című kairói napilap közölte meg nem nevezett libanoni kormányforrásokra hivat­kozva. Ezek szerint a választások gyakorlati kérdéseiről és az időpont­ról is a jövő héten kezdődnek a tár­gyalások. U sztad Farid új afgán kormányfő első hivatalos beszédében az egységre szólította fel az egymássá! szemben álló frakciókat. Mint mon­dotta, a béke alkothatná az alapot az igazságos iszlám kormány számára. Hozzáfűzte: a kabinet elsődleges feladata, hogy megoldja a vallási, nyelvi és regionális problémákat, amelyek veszélyeztetik az afgán tár­sadalmat. J asszer Arafat, a Palesztinai Fel­szabadítási Szervezet (PFSZ) elnöke állítólag 500 milliótól 1 milli­árd dollárig terjedő kölcsönt adott Szaddam Husszeinnek - tájékozta­tott tegnap az Al-Ahram című napi­lap palesztin forrásokra hivatkozva. Az említett források szerint Irak ez­zel a kölcsönnel próbálja áthidalni az ENSZ-szankciók okozta nehézsé­geket. Arafat azután döntött, hogy megkapta Husszein elnök levelét, amelyben felvázolta az Irakban ki­alakult nehéz helyzetet. B ili Clinton, az amerikai Demok­rata Párt elnökjelöltje egyre népszerűbb - derült ki a legújabb közvélemény-kutatás eredményei­ből, melyeket a demokraták New York-i jelölőkongresszusának előes­téjén tettek közzé. A megkérdezet­tek többsége ugyan George Bush jelenlegi elnököt támogatta (36 szá­zalék) ám Clinton lett a második (32 százalék), s Ross Perot csak a har­madik helyen végzett (26 százalék). Három héttel ezelőtt még Clinton volt a harmadik. T egnapra virradó éjszaka három bomba robbant az észak-íror­szági Belfastot az írországi Dublin­nal összekötő vasúti csomóponton. A rendőrség szerint a robbanás nem követelt áldozatokat és személyi sé­rülés sem történt, ugyanis a függet­lenségért harcoló fr Köztársasági Hadsereg telefonon figyelmeztetett a merényletre. B ordeaux-ban vasárnap fejező­dött be a kormányzó Francia Szocialista Párt kongresszusa. A háromnapos tanácskozás konkrét eredményei: az új alapszabály jóvá­hagyása, a jövő évi parlamenti vá­lasztások keretprogramjának kidol­gozása. A résztvevők egyben felhí­vásban fordultak a franciákhoz, hogy az őszi népszavazáson mond­janak igent az európai politikai, gaz­dasági és pénzügyi unióról szóló maastrichti szerződésre. A kong­resszus sikert hozott Michel Rocard volt kormányfőnek, őt nevezték ki a szocialisták és az egész baloldal „természetes" elnökjelöltjének. L ibanonnak nem kell tárgyalnia Izraellel, mert a két ország kö­zötti vitát már megoldotta az ENSZ 425. számú határozata, amely fel­szólítja a zsidó államot, hogy feltéte­lek nélkül vonja ki csapatait az or­szág déli részéről. Ezt Uszam Baz, a Palesztinai Felszabadítási Szerve­zet vezetőjének politikai tanácsadó­ja jelentette ki Hoszni Mubarak egyiptomi elnök, Faruk Sara szíriai külügyminiszter és Jasszer Arafat hétvégi konzultációi után. Mint mon­dotta, Izraelnek ki kell vonulnia Dél­Libanonból, tekintet nélkül a szíriai katonai jelenlétre Libanonban. A lekszandr Ganyicsot, Oroszor­szág delhi nagykövetségének első titkárát, aki a múlt héten rejté­lyes módon eltűnt az indiai Himalá­jában, visszaküldték hazájába és a jövőben valószínűleg már nem tartanak majd igényt diplomáciai szolgálataira - közölte az orosz nagykövetség munkatársa. Ganyi­csot az indiai rendőrség háromna­pos nyomozása után Manali turiszti­kai központ közélében találták meg, azóta ott bujkált, hogy magyarázat nélkül elhagyta a képviseleti hivatalt. Ganyics elmondta, azért ment a he­gyekbe, hogy pihenjen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom