Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-14 / 164. szám, kedd

I ÚJszó, MOZAIK SZÍNHÁZI ESEMENY! A KASSAI POLGÁROK BEMUTATÓJA UTÁN MÉG EGYSZER AZ IPOLYSÁGI CSONTVÁZAKRÓL „LEGKEVESEBB 50 ÉV" 1992. JÚLIUS 14. KITSZOLGÁL AZ ELLENSÉGKÉP? Az új szlovák parlamentnek is ki kell lábalnia gyermekbetegségeiből. El kell telnie egy időnek, amíg az újdonsült honatyák (remélhetőleg) elsajátítják a kulturált politizálás alapelveit. Ilyen következtetésre jutottam az SZNT államigazgatási, helyi önkormányzati és nemzetiségi bizottságának szerdai tanácskozása után. Több honatya buzgólkodó megnyilvánulási igyekezete, sajátos érvelési módja a törvényhozó szerv kiskgrúsításának tűnt. Ahogy például Igor Chamula, a Szlovák Nemzeti Párt újdonsült képviselője érvelt - lélegzetelállító és szomorú volt. Chamula úr ugyanis olyan demagóg hangot ütött meg mindjárt első szereplésekor, amelyről a két év parlamenti munkája még a legnemzetibb, legszélsőségesebb képviselőket is leszoktatta. Drámai példákkal ecsetelte, hogy több magyarlakta területen a szlovákok nemzetiségük miatt nem kaphatták vissza földjeiket. Nyomást gyakorolnak rájuk, hogy költözzenek el a déli területekről. Abban reménykedtem, hogy valaki figyelmezteti: rágalmazó, hangulatkeltő példálódzás esetén illik konkrétumokkal szolgálni. De tévedtem. Jómagam természetesnek tartottam, hogy az első adandó alkalommal megkérdezem a honatyát, melyik községben történtek ezek az elrettentő esetek. Nagy meglepetésemre, amikor megtudta, hogy az Új Szó szerkesztője vagyok, mindennemű választ elutasított: „Az Új Szót én nem olvasom, nem nyilatkozom". Csodálkozásomra a képviselő csak azt válaszolta: - Nézzen körül a Rimaszombati járásban és meggyőződhet róla. Sokatmondó és figyelmeztető az eset. Egy politikus eleve ellenségképpel kezdi parlamenti pályafutását. Elvből gyűlöletet táplál egy napilappal szemben, csak azért, mert az magyar. A képviselővel folytatott társalgásom meggyőzött: nemzetiségem miatt nem tart másokkal egyenrangúnak, hátrányosan megkülönböztet. Hátborzongató volt mindezt tudatosítani. S az ellenszenvet egy képviselő táplálja, akinek döntéseitől végeredményben az ország sorsa függ. A parlamenti bizottság ülése arról is meggyőzött, hogy magyar nemzetiségű képviselőinknek pokolian nehéz dolguk lesz. Komoly megmérettetés vár rájuk, sokszor a gyűlölet és ellenszenv megnyilvánulásaival kell majd szembenézniük. Duka Zólyomi Árpádot már ezen az ülésen, amikor a kormány programnyilatkozat-javaslatáról elmondta kritikus véleményét, Ivan Hudec képviselő kollégája megvádolta: „konfrontációs hangnemet ütött meg". Pedig a parlamenti csatározás csak most kezdődik. (mázsár) A BÉLYEGEKEN: SZLOVÁK POSTA OKTÓBER ELSEJÉTŐL SZÁZ SZÁZALÉKKAL DRÁGÁBBAN Az állam esetleges kettészakadása nem hagyná érintetlenül a postát és a távközlést sem. Bár a szlovák kormány programnyilatkozata a Szövetségi Távközlési Minisztérium megszüntetésével számol, az egyelőre létezik. Megszűnése után a bélyegeket is Csehszlovákia és Cseh vagy Szlovák Posta felirattal nyomják majd, bár érvényesek lesznek az egész ország területén. Vladimír Rymarevič-Altmanskij, a Szlovák Posta- és Távközlési Igazgatóság szóvivője szerint amíg a közös állam létezik, Csehországban és Szlovákiában a postai és távközlési díjak azonosak lesznek. Október elsejétől azonban várható a postai szolgáltatások árának legalább százszázalékos emelése. Erről egyelőre nem a szlovákiai szervek, hanem a szövetségi kormány és a szövetségi pénzügyminisztérium dönthet. Tekintettel arra, hogy a távközlés gazdasági helyzete a postától való elválásával jelentősen javult, s telefondijak emelésével nem számolnak a helyi telefonbeszélgetések kivételével, amelyeknél minden hat percért egy koronát fogunk fizetni. (ML) Márai Sándor szülővárosában, Kassán a múlt szombaton először mutatták be az író A kassai polgárok című drámáját, mely 1311-ben játszódik, amikor az országnak Károly Róbert az uralkodója, de a valóságos hatalomért a kiskirályok versengenek egymással. A komáromi Bástya Színház produkciójaként létrejött előadás kétségtelenül sikert aratott,nagy sikert. Esemény volt a javából. Az Állami Színház csaknem zsúfolásig megtelt, noha tudjuk, hogy éppen a nyári szabadságok időszaka van most. Pozsonyból, Léváról, Galántáról, Rimaszombatból, Rozsnyóról, Királyhelmecről és más városokból és falvakból is sokan eljöttek Kassára. Az előadás után néhány néző véleményét igyekeztem csokorba gyűjteni. Havasi Péter:- Tősgyökeres kassai vagyok, ezért számomra ez a mai este igen emlékezetes marad. Nagy élmény volt, kassai szerzőtől látni egy olyan darabot, amelynek története ebben a városban játszódik, a kassaiakról szól, de nemcsak a kassaiaknak. Beke Sándor kiváló rendező, jól vitte színre a darabot. Biztos vagyok benne, még jobb lett volna az egész, ha történetesen maga a rendező is kassai, mert a mai Kassa aktualitásait még jobban belevihette volna a darabba. Mondom, ha ő kassai lenne, alighanem olyan csúcsrendezést látunk, melyet lexikonokban kellene jegyezni. Számomra, persze, így is nagy élmény volt ez az este. János mester a darab elején azzal bocsátja útra a fiát, hogy: ,,Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél." Vajon el lehet-e felejteni, hogy honnan indultunk? - kérdezem Krivánszky Miklóstól, aki 1968 óta Belgiumban él. A Márai-bemutatóra hazajött, Kassára. - Nagyon érdekes jelenséget figyeltem meg az emigrációban, történetesen azt, hogy a Magyarországról érkezők sokkal jobban és hamarabb beilleszkednek a befogadó országba és hamarabb is asszimilálódnak, mint azok a magyarok, akik Erdélyből, a Felvidékről, a Vajdaságból, tehát kisebbségi sorból jönnek. Bennünk kialakult és óhatatlanul meg is marad egy belső késztetés, hogy figyeljük, mi történik otthon, mert az a mi sorsunk is. - Megítélésed szerint, ez a Márai-mú itt és most mit adott a nézőknek? - Azt, hogy a rosszal szembe kell nézni. Ez adja erkölcsi magatartásunk alapját. Tudatosítanunk kell, hogy a rossz alku nem csak erkölcstelen, hanem ránk nézve veszélyes, sőt megsemmisítő is lehet. Nekünk tehát inkább bizonyos veszteségeket is el kell szenvednünk, ha ez a záloga a megmaradásunknak. (Munkatársunktól) - Ha végre itt a nyár... és az ember teheti, akkor évi szabadságának legalább egy részét kirándulássál, üdüléssel tölti. Ki a lakhelyéhez közeli vízparton, vagy erdőszélen ver sátrat, ki pedig világ körüli utazásra indul. Nem mindig az egyén érdeklődése a meghatározó tényező, általában az anyagi háttér a döntő. Mondom, általában, mert kétségtelen, hogy egyesek félig üres zsebbel is bebarangolják a földtekét, és olyanok is akadnak, akik megengedhetnék maguknak a drága kirándulásokat, a fényűzést, mégsem ruccannak ki otthonról. Persze, nálunk nem az utóbbiak vannak túlsúlyban, de azért az emberek többsége, ha szerényen is, kirándulgat, üdülget, igyekszik kellő szellemi és fizikai erőt gyűjteni a dolgos hétköznapokhoz. Bár tájainkon a gazdasági átrendeződés némi szociális feszültséget is szül, akadnak pozitív jelenségek is e téren. A minap egyik olvasónk például arról tett említést lapunkban, hogy munkaadója, a Tranzit Gázvezeték állami vállalat minden alkalmazottjának hozzájárul a szabadság költségeinek fedezéséhez. Az említett cég nem az egyedüli az Már a sajtóban is bírálat tárgya volt, hogy a csehszlovákiai magyar értelmiség java része elszokott a színháztól, még az írók sem mennek el a bemutatókra. Ez a megállapítás lényegében a politikusainkra is vonatkoztatható, hiszen politikai mozgalmaink vezéregyéniségei közül a kassai Márai-premierre egyedül A. Nagy László, a Magyar Polgári Párt elnöke jött el. -Tény, hogy az utóbbi három évben én is kevesebbet jártam színházba, mint korábban - mondja önkritikusan, majd így folytatja: - Hál' Istennek, most ismét van időm színházba járni, s nagyon örülök, hogy eljöttem Kassára és itt néztem meg A kassai polgárokat. Teljes meggyőződéssel mondom: Márainak ezt a remekművét mindenkinek meg kellene néznie, vagy legalább elolvasnia, ugyanis az író - és a rendező is - A kassai polgárokban nemcsak a kassai polgároknak, hanem valamennyi csehszlovákiai magyarnak föladja a leckét. Nem másról, mint arról van szó, hogy ha valaki szabad polgár akar lenni, azért tenni is kell valamit, és ha ezt a szabadságot veszély fenyegeti, tudni kell megvédeni. Úgy vélem, hogy ez a darab üzenete és ennek el kell jutnia minden csehszlovákiai magyarhoz, minden szabad polgárhoz. Márai Sándor jogutódja, a Budapesten élő dr. Jáky János is jelen volt a kassai bemutatón. - Hogy érezte ma este magát Kassán? - kérdezem tőle. - Nagyon jó érzés itt lenni, örülök a sikernek. -Az ön számára mi volt a legemlékezetesebb mozzanat? - Az előadás közben felcsattanó tapsok. Amikor Kassa neve a jó értelemben vett európai függetlenséggel és szabadsággal került összefüggésbe, mindig felcsattant a taps - ezt jó volt hallani. Csak az elismerés hangján tudok szólni a komáromi és a kassai társulatról, melynek vezetői és tagjai a mostani bonyolult helyzetben, a nehéz anyagi körülmények között is képesek voltak egy ilyen produkcióra. Úgy vélem, ez a magyarországi bemutatóknál is sikeresebb volt, s ez a jó színészi alakítások mellett elsősorban a rendező érdeme. -Hallottam, hogy szóba került A kassai polgárok szlovák bemutatója ... - A kassai Állami Színház igazgatójával egy év alatt többször tárgyaltam ebben az ügyben, és az én részemről minden segítséget megadok nekik. Mi eredetileg úgy terveztük, hogy a szlovák és a magyar előadás párhuzamosan menne Kassán. Sajnos, erre egyelőre nem került sor. Legjobb tudomásom szerint, az Állami Színház őszre tervezi a bemutatót. gZASZÁK GYÖRGY országban, amely úgy véli, hogy a szociális gondoskodást egy rendkívüli, nyári fizetéssel is érdemes kibővíteni. Ugyanígy tesz a Kelet-szlovákiai Vasmű részvénytársaság is. A Vasműben a szakszervezetek előbb azt javasolták, hogy a dolgozók évi szabadságát hosszabbítsák meg egy héttel. A kerekasztalnál számos én/ és ellenérv hangzott el. Többsége legfeljebb egy-két hétig üdül. Ezt is figyelembe véve úgy döntött a vezetés, hogy az üzemben ledolgozott évek és a munkateljesítmény arányában hozzájárul a dolgozók üdülési költségeinek fedezéséhez. Tavaly vezették be azt az újítást, s akkor a dolgozóknak az ezen a címen kifizetett összeg átlaga 1300 korona volt. Most 3-6 ezer korona között mozog a rendkívüli nyári fizetés. Aki akar, ezért az összegért részt vehet a vasmű utazási irodája által szervezett - általában kedvezményes - hazai vagy külföldi üdülésen, aki pedig másképpen dönt, az készpénzben kapja meg a neki járó összeget. Az eddigi tapasztalatok szerint mindkét félnek hasznos ez a megoldás. (gazdag) Lapunk idei június 5-ei számában „Csontvázak a pincében" címmel riport jelent meg az Ipolyságon talált emberi testmaradványokkal kapcsolatban, amelyekre egy épület pincéjének mélyítése során bukkantak. Az ügyben megszólaltattuk a leletet elsőként megvizsgált orvost, a nyomozás vezetésével megbízott rendőrtisztet, valamint a szomszédos ház egyik lakóját. Az orvos és a rendőrtiszt nyilatkozata egyrészt a közvetlen személyes tapasztalatokra épült, másrészt a hivatalos nyomozati jegyzőkönyvben szereplő néhány megállapítást tartalmazta. Harmadik riportalanyunk lényegében a saját feltételezésein alapuló magánvéleményét mondta el az ügyről, amelyet - tekintettel arra, hogy hiteles cáfolatnak tekinthető hivatalos ellenvélemény akkor még nem állt a rendelkezésünkre - MAGÁNVÉLEMÉNYKÉNT, a riportalany által használt feltételes mód meghagyásával szintén közöltünk a riportban. Minthogy azonban ez a vélemény óhatatlanul súlyos gyanú árnyékát vetette bizonyos személyekre - mindenekelőtt a szóban forgó épület háború utáni tulajdonosára -, kötelességünknek érezzük, hogy beszámoljunk az ügy újabb fejleményeiről, amelyek egyrészt annak végleges lezárását is jelentik, másrészt pedig teljes mértékben felmentik a volt tulajdonost mindenféle gyanú alól. A csontleletböl küldött mintát ugyanis időközben megvizsgálták a pozsonyi Törvényszéki Orvosi Intézet laboratóriumaiban; a vizsgálatot személyesen dr. Mirko Mego, az intézet vezetője irányította. Az elemzés eredményeit rögzítő jegyzőkönyvből kiderül, hogy a minták 2-4 személy földi maradványaiból származnak. A jelentés tartalmazza továbbá, - idézzük -: „A beküldött csontok egyikén sem találtunk olyan nyomot, amelyből a halál okára lehetett volna következtetni, főleg nem más személy mechanikus eszközzel végrehajtott támadásának jeleit." Ez esetünkben leglényegesebb kitétel azonban - ismét pontos tartalmi fordításban - a következőképpen hangzik: „A dekompozíció (a csontok természetes pusztulása - a szerk. megj.) előrehaladottsága alapján úgy becsüljük, hogy azon személyek halála óta, akik testi maradványaiból a minták származnak, LEGKEVESEBB ÖTVEN, DE VALÓSZÍNŰLEG TÖBB ÉV TELT EL." Ha mindezt összevetjük a riportunkban annakidején megszólaltatott orvos véleményével, néhány lényeges megállapításra juthatunk. Mindenekelőtt: a helyszíni szemle során mindennemű műszaki felszereltség nélkül is, úgymond „első látásra" meglepő pontosságai állapította meg a tetemek elhantolásának feltételezhető időpontját. Szakmai szempontból ez kétségtelenül bravúros teljesítmény volt, ám sajnálatos tény, hogy az általa feltüntetett időintervallum (40-50 év) akaratlanul is táptalajul szolgálhatott a már említett gyanúsítások számára. A riportban megemlített volt tulajdonos ugyanis 1948-ban vásárolta meg a házat, tehát ha a becslés közelebbi szélső értékét tekintjük, akár köze is lehetett a kiásott személyek eltűnéséhez. A jelenlegi - laboratóriumi vizsgálatokon alapuló - ismeretek birtokában azonban mindez teljes mértékben kizárható. Röviden ezek tehát a rejtélyes ipolysági lelet körüli legújabb fejlemények, amelyek - ismételjük - egyben az ügy végleges lezárását is jelenti. Szerkesztőségünk, illetve személy szerint e sorok írója - egyben a vitás cikk szerzője - részéről még annyit: őszintén sajnáljuk, hogy akaratlanul is hozzájárultunk egy megalapozatlannak bizonyult gyanú kipattanásához és terjedéséhez. írásunkkal bevallottan egyrészt e gyanú végleges eloszlatása, másrészt az érintett személyeknek szolgáltatandó erkölcsi elégtétel a célunk. VAS GYULA Két hét kényszerszünet után újra itt a Keresse az újságárusoknál és a magánterjesztőknél ÚP-1345 A KELET-SZLOVÁKIAI VASMŰBEN ÜDÜLÉSRE IS TELIK