Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-13 / 163. szám, hétfő

1992. JULIUS 13. IÚJSZÓM MOZAIK EGY FEDÉL ALATT MEGALAKULT • A VAJDASÁGI MAGYAR MŰVELŐDÉSI SZÖVETSÉG 1'948-ban a jugoszláviai Vajdaságban az akkori Magyar Kultúrszövetség 65 magyar művelődési egyesületről, 56 népitánc-csoportról, 66 színjátszó csoportról, 27 énekkarról és 75 könyvtárról gondoskodott. Ekkor azonban a szövetséget feloszlatták, vegyes (süerb-magyar) összetételű intézményeket és egyesületeket hoztak létre. Mindennek nyomán az eltelt néhány évtized alatt a magyar egyesületek és csoportok száma közel az egynegyedére csökkent, s nem létezett egyetlenegy olyan szerv sem, amely a tevékenységüket koordinálta volna. így ma jószerével azt sem tudjuk pontosan, hány magyar művelődési egyesület létezik e tájékon, továbbá hány vegyes egyesületnek vannak magyar csoportjai, szakosztályai, s hol működnek nem egyesületi keretek között magyar művelődési szervezetek. E hiányt pótolandó jöttek össze Szenttamáson, e közép-bácskai'kisvárosban 67 vajdasági magyar művelődési egyesület küldöttei, hogy megalakítsák a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséget. Az erre vonatkozó javaslat ez év májusában született meg, s az előkészítő munkálatokkal megbízott bizottság néhány ülése után szombaton már megtarthatta ülését az alakuló közgyűlés, amelyen elfogadták a meg. alakulásról szóló határozatokat, az alapszabályt, a munkaprogram irányelveit, valamint megválasztották a VMMSZ szerveit és tisztségviselőit. Alkalmatlan, vészterhes időkben is cselekedni kell, mondták a felszólalók, mert nemzetünk történelmét, hagyományait, szokásait csak így őrizhetjük meg és ápolhatjuk, s mi más igazolhatná létezésünket. A vajdasági magyarságnak tehát végre ismét van egy olyan szervezete, amely képes egybefogni minden egyesületet, s az itteni magyar kultúra minden cselekvő személyét. Lehetőség nyílik a tényleges állapotok számbavételére, a periodikusan ismétlődő rendezvények (szemlék, vetélkedők, találkozók, táborok) átgondolt rendszerének kialakítására, és a hagyományőrzés rendszeresítésére, mindehhez azonban mindent megelőzően ki kell dolgozni a Szövetség finanszírozásának működőképes modelljét. Az alakuló közgyűlésen megjelentek a belgrádi magyar nagykövetség, valamint a Határon túli magyarok hivatalának képviselői is. SINKOVITS PÉTER, Újvidék ALAIRAS A DEMOKRÁCIÁÉRT Már több mint 10 ezren aláírták a Slovenský východ című kassai lap által kezdeményezett felhívást, amely - egyebek között - a törvényesség és az alkotmányosság megtartására hív fel, a sajtó- éš szólásszabadság védelmezését célozza. Egyértelmű, hogy az aláírásgyűjtés kezdeményezőinek célja: Csehszlovákia egységének megtartása. Nem mindenki ért egyet a kezdeményezéssel. Egyebek között a Matica slovenská kassai csoportja sem. Nyilatkozatában arra hivatkozik, hogy a szlovák nemzet a demokratikus választások eredményeként kézbe vette sorsának irányítását, és a parlamentáris demokrácia útján kíván tovább haladni. Ez ellen most a pragocentristák próbálják szavukat felemelni. OSAKV PAL: KISEBBSÉGI AUT0N0MIA, KISEBBSÉGI ÖNIGAZGATÁS (2.) ÖNIGAZGATÁSI FORMÁK A közelmúltban több elméleti elemző írásban már foglalkoztunk az önigazgatási formák kérdéskörével, itt elég annyit megismételni, hogy számos önigazgatási forma létezik, ezek típusai is eltérőek, attól függően, hogy milyen szemszögből közelítjük meg a kérdést. Egyéni és csoport-autonómiákról beszélhetünk tehát csakúgy, mint kulturális, oktatásügyi, regionális, közigazgatási stb. önigazgatási megvalósulási formákról. Ezzel kapcsolatban két fontos dolgot kell leszögezni. Először: mérvadó politikusok is gyakorta emlegetik, hogy jogainkat a kodifikált nemzetközi szinten akarják biztosítani. Ezzel a kijelentéssel csak annyi a bajom, hogy ilyen kodifikált nemzetközi szint, sajnos, nem létezik. Többéves igyekezet van mind az EBEÉ, mind az ENSZ szintjén egy hasonló normarendszer kidolgozására, ez eddig nem talált különösebb meghallgatásra. Ami létezik, az a kodifikált nemzetközi minimum, amely természetszerűleg nem ugyanaz; ezt a konszenzus elve alapján fogadták el, úgy hogy aláírta Románia, Franciaország és egyéb hasonló, „kisebbségbarát" államok is. Nemzetközi téren az egyes országokban megvalósított pozitív példákról tudnánk beszélni. Ezek számos helyen jól működnek, mindenütt mások és mások, az adott helyzetnek megfelelően, s általában az egyes autonómiaformák kombinációját jelentik. A másik megjegyzésemmel a félelmeket szeretném eloszlatni. Számos helyen, ahol erős kisebbségben él a magyarság, megfogalmazták aggályaikat, hogy szerintük, ha bármilyen területi autonómia létrejönne a magyar többség által lakott területeken, az ezen kívül maradók, helyzetük rosszabbodásával számolhatnának. Azt hiszem, ez így félreértés: ki kell mondanunk, hogy bármiféle területi autonómia a Csehszlovákiában élö magyarság számára önmagában nem megoldás, számunkra az autonómiaformák kombinációja lehet a megoldás. Ennek a rendszernek viszont egyik alapismérve kell legyen, hogy egyetlen állampolgár sem szenvedhet hátrányt a bevezetése által; sem a szórványban élő magyar, sem a magyar többségű területen szórványban élö szlovák. Az ő jogaikat külön és hathatósan kell védeni a helyi többséggel szémben. POLITIKAI ESÉLYEK Egy újabb kérdés, amelyet többen felvetnek: miért kell ilyenekkel egyáltalán előhozakodni, hiszen az állami politika éppen nem arrafelé tart, hogy elképzeléseink iránt megértést tanúsítson. Azt hiszem, ebben a nézetben két dolog keveredik. Az egyik elképzeléseink megfogalmazásának szükségessége (a kül- és belpolitika történéseire való tekintettel is), a másik a politikai esélyek kérdésköre (amelyek napjainkban egyébként hetente változhatnak). Ez utóbbi tudatosítása kétségkívül a politikai mozgalmak feladata, ám az első lépés megtétele nélkül a második megvalósíthatatlan. A másik, eléggé fejreállított logika, amely a témával kapcsolatban gyakorta felmerül: azzal, hogy az önigazgatás témáját felhozzuk, hozzájárulunk a szlovák-magyar feszültségek - pontosabban a hatalom és a kisebbség közötti feszültségek - fokozásához. Magam nem tudok egyetérteni ezzel a nézettel, végig kell gondolnunk ezt a témát is. Természetesen távol áll tőlünk bármiféle feszültségszitó igyekezet; kisebbségünknek bármiféle konfliktus csak kárára válhat. Népcsoportunk békében akar boldogulni itt, szülőföldjén, anyagilag-szellemileg gyarapodni. Azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk. Nézzünk azonban körül, mi történik körülöttünk: mi vagyunk azok, akik a mások jogaira támadnak? Mi gondolkodunk avult nemzetállameszmékben? Melyik politikai mozgalmunk vagy pártunk programja negativista? Mi akarjuk szétverni Csehszlovákiát? Hogy viselkedtek politikai mozgalmaink és parlamenti képviselőink az elmúlt két év parlamentjeiben? (A szlovák parlament stabilitása nélkülünk elképzelhetetlen lett volna.) Melyik képviselőnk ellenezte Csehszlovákia jogfolytonosságának megtartását, melyikünk szavazott Havel elnökké választása ellen (annak ellenére, hogy lett volna okunk rá)? Melyik politikai pártunk kezdeményezett diszkriminatív törvényeket (nyelvtörvény stb.), És egyáltalán: hol vagyunk már azoktól az eszméktől, amelyektől vezérelve '89-ben itt állítólag valamiféle forradalmat csináltak? Azt hiszem, nagyon sokáig folytathatnám még ezeket a kérdéseket. Mondjuk ki egyértelműen és világosan: egy önálló Szlovákia megalakulása esetén veszélyeztetettnek érezzük magunkat. Ezt határozottan prezentálni kell kül- és belföldön egyaránt. S a jövőt illetően - akár marad a közös állam, akár szétszakad - biztosítékokat kérünk. Amennyiben tehát a hatalom tisztességesen gondolja a velünk való jövőbeni együttélést, szerintem' a mi elképzeléseinkre nem ingerülten, hanem a párbeszédre való készségét kinyilvánítva kellene ragálnia. Errefelé haladunk? Normális dolog az, hogy a választásokon győztes párt máig (július 7-ig) nem ült le egy asztalhoz a magyar pártokkal? Talán nem ártana, ha a hatalom által sugallt csúsztatások és rémhírek magyar szajkózói a fenti összefüggésekre is vetnének egy fél pillantást. S talán az a gondolatmenet sem teljesen elvetendő, amely szerint egy esetleg önállósuló Szlovákiát előbb vagy utóbb kül- és belpolitikailag stabilizálni kell. S legkésőbb akkor ott kell lenni az asztalon a mi elképzeléseinknek is. MIBEN GONDOLKODUNK? Elsősorban oktatásügyünk és a kulturális szféra önigazgatásában. Ez annyit jelentene, hogy a döntéseket ezekben a kérdésekben a közülünk való legitim képviselők - vagy az általuk kinevezett hivatalnokok - hoznák meg. E döntéshozatal fórumává perspektivikusan a Kisebbségi Tanácsadó Testület, majd a Csehszlovákiai Magyar Regionális Parlament válhatna. Végrehajtó szervként létre kellene hozni egy minisztériumot, amely a problémakör központi államigazgatási szerve lenne. A két szakminisztériumban - az oktatásiban és a kulturálisban - önálló jogkörökkel felruházott miniszterhelyettesek (akik kinevezésében a Parlamentnek vétójoga lenne) biztosítanák az állam iskolarendszeréhez való szakmai kapcsolódást és felügyeletet. Mind a kisebbségügyi miniszter, mind az említett miniszterhelyettesek szakemberek lennének; politikailag függetlenekként ágyazódhatnának be a mindenkori kormányokba. A végrehajtást terészetesen helyi szintekig biztosítani kellene; ennek részletezésére itt nincs mód, ezt a kisebbségi törvény szabályozhatná. Az egész rendszer autonóm módon és maximálisan demokratikusan működne; a decentralizáció széles körű megvalósítása szükséges hatékony működtetéséhez, helyi szintekig. Ehhez a rendszerhez kapcsolódhatna egy nyugati mintájú, területi elven működő közigazgatás, amelynek legfőbb ismérve az lenne, hogy a régiót érintő döntéseket az ott megválasztott legitim testület és az általa kinevezett hivatalnokok hoznák meg. Ennek működtetéséhez két alapvető feltétel szükségeltetik: az önkormányzatok és a regionális szerveződések jogkörének felerősítése és elismerése, az államigazgatás területén pedig egy erős decentralizáció végrehajtása. Emez elv megvalósításával Szlovákia bizonyos fokig autonóm területek szövetségévé, régiók természetes csoportosulásává válhatna. Ez némiképp a svájci kantonális rendszer felé vezető fejlődést feltételez. Eme rendszer kialakulásában nagy szerepet játszana az alulról jövő kezdeményezés. Etnikai szempontból két eltérő területrész jönne létre: az, ahol a kisebbség erős túlsúlyban él - ez lényegében viszonylag kompakt területi egységeket jelent - és a többi, ahol a kisebbség szórványban él. Az első területen teljés, a másikon részleges kétnyelvűség érvényesülhetne. A nemzetiségi többségű területen élő szlovákok és a szórványban élő nemzetiségek személyes és kulturális jogait széles körű személyikulturális autonómia védené; ennek egyik eleme az lenne, hogy a helyi önkormányzatok mellett kisebbségi önkormányzatok alakulnának, amelyeknek véleményező és tanácsadó jogkörei mellett a kultúra és az oktatásügy területén a törvény által meghatározott helyzetekben vétójoguk is lehetne. Természetes, hogy a fentebb vázolt modell az ország demokratikus fejlődését, a toleranciakészség és a decentralizáció előrehaladását feltételezi. Sokan talán kételkedve csóválják most a fejüket, én viszont azt mondom: ha nem vagyunk képesek - akár alternatívákban is - megfogalmazni, hogyan szeretnénk elképzelni a jövőnket, nem vagyunk méltóak arra, hogy bárki is érdemben szóba álljon velünk; AHOGY ÉN LÁTOM A KÉNYELMES TÖBBSÉG IDEGESSÉGE Már sokan leírták és kimondták, hogy van a politikai ábécének néhány alaptétele, és ezek között is a legfontosabbak egyike, hogy: ésszerűtlenül cselekszik az a kormány, amely nem tesz , meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy mérséklődjék az ország népében, vagy a lakosság egy bizonyos csoportjában felhalmozódott feszültség. Nos, ha ebből az alaptételből indulunk ki, aligha mondhatjuk el, hogy az új szlovák kormánynak a dél-szlovákiai magyarokkal kapcsolatos megnyilvánulásai, gesztusai az ésszerű politikai tettek remekei lennének. Ezúttal hadd ne arra fordítsam elsősorban a figyelmet, vajon a szlovák nemzetiségűek körében idegesség, feszültség uralkodik-e vagy sem. Tudjuk, hogy idegesség és feszültség uralkodik. Még a jelenségeket kívülről szemlélő is el tudja képzelni, milyen lehet a közhangulat egy állam kettészakadásának előestéjén. Márpedig mi nem vagyunk külső szemlélők. Nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy az önállósulás kudarca esetén könnyen megeshet, hogy majd megint rajtunk csattan az ostor, és mindenért bennünket tesznek felelőssé. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy nem a villámhárító szerepét szánják-e nekünk. Ahhoz képest, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elsöprő győzelmet aratott a választásokon, illetve hogy nyílt szövetségese, a Szlovák Nemzeti Párt és csendestársa, a Demokratikus Baloldal Pártja segítségével minden, túlzás nélkül kényelmes többségű nyugodt erőnek mondhatná magát, az új hatalom reprezentánsai egyáltalán nem viselkednek nyugodt, magabiztos erőként. Tudjuk, mi mindennel függ ez össze. Egyebeken kívül azzal a tudathasadással, ami egész Szlovákia lakossága körében tapasztalható. Ennek lényege az, hogy a választók többsége híve a föderációnak, ugyanakkor a nemzeti szirénmuzsikát is szívesen hallgatja. Továbbá: ha máshogy nem, tudat- alatt úgyszólván mindenki tisztában van vele, hogy a bolsevizmusnak világszerte befellegzett, mindazonáltal az emberek a korábbi 40 esztendőnek a szegénységbeni egyenlőségét és biztonságát vetik össze az átmenet elkerülhetetlen szociális bizonytalanságával. Ilyen helyzetben nem is csoda, hogy voksaikat olyan politikusokra adták, akik egyszerű és fájdalommentes megoldásokat ígértek. Az új hatalom tisztában van vele, hogy a két köztársaság különválása esetén most már a bizonyításnak, az eredmények bemutatásának kellene következnie. Tisztában van azzal is, hogy milyen mély szakadék tátong az ígéretek, az igények és a lehetőségek között. Véleményem szerint ezzel magyarázható, hogy oly arrogánciával láttak neki a kormányban a korábbi garnitúra teljes szétszórásához, vezetőinek diszkreditálásához, és az is ezzel magyarázható, hogy az elsöprő győzelmet nem követték magabiztos, erőt sugárzó, nagylelkűséget tükröző megnyilvánulások. Mintha nem lennének biztosak a dolgukban, i És nem is biztosak benne. Előbb-utóbb kiderül, hogy - elszakadás esetén — gazdaságilag mire képes Szlovákia. A magyar választási koalíció vezetői arra panaszkodnak, hogy hiába kértek bebocsátást Vladimír Mečiarhoz. A győztes mozgalom elnöke - úgy látszik - nem méltányolja azokat a korábbi nyilatkozatokat, amelyeket a választásokat megelőző fél évben a magyar pártvezérek és alvezéreik tettek, kisebb-nagyobb (de inkább nagyobb) mértékben hitet téve a nemzeti szlovákok különválási törekvései mellett. Mečiar - úgy tűnik - gyanakszik, vajon milyen hátsó gondolatoktól vezérelve fogalmazódtak meg ezek a nyilatkozatok. Ráadásul szerencsétlenül egybeesett több félremagyarázható, a nemzeti szlovákoknak kapóra jött budapesti nyilatkozat és az autonómiaügy is. (gy még a sértődöttség megideologizálására is lehetőség nyílt. Hiába kopognak a magyarok Mečiar ajtaján, nem kapnak meghallgatást. Ez azonban minden bizonnyal csak látszólagosan oka a kisebbségi politikusok megtíallgatásátói való elzárkózásának. Az igazi ok inkább hangulatkeltési szándékokra vezethető vissza. Várható, hogy a két köztársaság különválása esetén nagyon súlyos gazdasági, majd még súlyosabb társadalmi válság lesz Szlovákiában. Az ilyen válságokra a nacionalistáknak Belgrádtól Bukarestig és Karabahtól Pozsonyig mindenüti azonos receptje van: a figyelem elterelése. így félő, hogy ha Szlovákiában nagyon rosszra fordul a helyzet, majd mindenért bennünket okolnak. Mit vári el a szlovákiai magyarság minimális gesztusként a miniszterelnöki bársonyszékel elfoglaló Vladimír Mečiartól? Azt, hogy kijelenti: senki sem nyirbálja meg a magyarok eddig meglevő jogait. Ehelyett az történt, hogy mindjárt az első napon, de már előtte is törvénymódosításokat ígért, egyebek között a nyelvtörvény módosítását is. Ez - akárhogy is nézzük - nincs összhangban a politikai ábécének már említett tételével. A jogainkat megerősítő nyilatkozat elmaradása csak növeli a feszültséget. TÓTH M|HAL

y Ha a falak bť megromlott éle szen nemcsak gést, a WC-le hanem egyene a családi perps - Beköltözés szaka először I lakók ordítozás lyát, az ütéseivirrasztottam. \ de hogy jövök i Másnapra el zaspár karöltve Nem akartam e az éjszakai mű ők voltak. Ével Az asszony a a rövidebbet, f Megszoktam, n is. A házban m normálisan él. leszámítva. Úg jó. A férfi tulajd egy falat kenye egy vadállat. Le rúg be. Egy per nal, aki megütr csallóközi kisvi noknő, majd I a rossz házass tői való félelme hogy férjhez n származom, ol ezelőtt tragédia ső, nem az utol Az alkoholb számtalan variž dul, hogy embe nem feltétlenül, lennek és a sz hető, hogy a há kig „ölik egym a valódi gyilko a faluban, ahc laknak, s borz< történik már va ban a csatádba vált az ital rabja ták, hogy az as; re több bort, p Martin csodáik - Azt hittem, h - Sajnos, az i nyesebb termész Domány egy szedett elő mell szorította - ezt í felhagyott a doh; a rágyújtás inge pillanatnyi feszüli - Szeretném, I mint mindig, rrn a tehetséged fe viszont nem taga körömben állam kötelmeket be ke Martin tudta, I - Domány indula mondataiban idegesen remegc Az igazgató mint zást, közelebb hí - Tegnap bere tén mondom nel milyen célból. Eli mondjam, kiáltvá erőkkel való szoli szegények, a saj hosszan sorolha jegyében íródtak egy közös sajátja az aláírók között, „szerkesztőikén