Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-24 / 147. szám, szerda

1992. JUNIUS 24. IÚJSZÓ Ä HAZAI KÖRKÉP 4 DIPLOMATA A KORMÁNYFŐNÉL Ján Čarnogurský, a szlovák kormány elnöke tegnap Pozsonyban fogadta Shir­ley Temple-Black asszonyt, az USA csehszl'ovákiai nagykövetét, diplomáciai megbízatásának lejárta alkalmából. A szlovák miniszterelnök tájékoztatta az amerikai nagykövetet a szlovákiai belpoli­tikai fejleményekről, az új kormány hiva­talbalépésének és Csehszlovákia szét­szazakadásának lehetőségeiről. A VÉGÁLLOMÁSON TALÁLKOZNUNK (Munkatársunktól) - Kollégáihoz hasonlóan Vladimír Pavle, a Szlo­vák Köztársaság közlekedési és táv­közlési minisztere is meghívta az újságírókat a búcsú, illetve az elmúlt időszakot elemző sajtóértekezle­tére. ' - Amikor e hivatal élére kinevez­tek, amolyan katonák nélküli hadve­zérnek éreztem magam - mondotta. - A későbbiekben 110 munkatár­sammal együtt azon igyekeztünk, hogy a lakosságnak és a vállalkozói szférának egyaránt a lehető legjobb szállítási feltételeket teremtsünk. -Szerintem a koncepciónk helyesnek bizonyult, más kérdés viszont, hogy az elvégzett munkánkat elégséges­nek értékeljük-e. Részletesen szólt a vasúti közle­kedés gondjairól. A reszort tervei közül az osztrák és a magyar part­nerekkel folytatott megbeszélések alapján az ivánkai repülőteret, Bécs­csel összekötő vasútvonalat emelte ki. Ha sikerülne a beruházás Po­zsonyból 45-50 perc alatt elérhető volna Bécs. A leköszönő miniszter szerint 1992 végéig elkészül a kas­sai repülőtér kifutópályája. A közu­tak állapotával kapcsolatban megje­gyezte: a karbantartás színvonala nagyban függ az egyes járási igaz­gatóságok hozzáállásától, ponto­sabban rajtuk múlik, hogyan hasz­nálják fel a" rendelkezésükre álló összeget. -A távközlés helyzetével nem vagyok elégedett - jelentette ki. - A hatáskörök körüli tisztázatlan kérdések és a privatizáció üteme egyaránt elégedetlenségre ad okot. Ezért viszont a köztársasági és az illetékes szövetségi tárca egyaránt felelős. Felmerült, hogy a két köztársa­ságban eltérő a buszok viteldíja. A miniszter szerint a Cseh Köztársa­ságban magasabbak lehetnek a tari­fák, de az „átjáró" járatok viteldíjá­ban bizonyára megegyeznek, mert egyébként a különbség a cseh válla­latokat térdre kényszerítené. A sajtóértekezleten az újságírók nem szalasztották el annak lehető­ségét, hogy megtudják: vajon mit fog csinálni a miniszter úr, ha már nem ül a bársonyszékben? Vladimír Pav­le igen szellemesen válaszolt: elő­ször is szabadságra megy, utána pedig felkészül a gázkazánok keze­léséhez szükséges vizságkra, de nagyon vonzza a vasút is, s talán a kedvezmények miatt oda tér visz­sza. Azzal vált el a sajtó képviselői­től: reméli, egyszer majd a ligetfalusi metró végállomásán találkozunk, mert az lesz az Európába vezető út kiinduló állomása. D. T. A TÉESZ-ELNÖKÖKET VÍZBE DOBNÁM - A téesz-elnököket vízbe dobnám, hogy végre tanuljanak meg úszni, s ne arra várjanak, hogy a minisztérium húzza ki őket a kátyúból, mondotta tegnapi saj­tótájékoztatóján Jozef Kršek mezőgazda­sági és élelmezési miniszter, aki a mező­gazdasági szövetkezetek elnökeit „noto­rikus beszélgetőknek" nevezte, ahelyett, hogy kiutat kerestek volna az állami támo­gatás csökkenéséből. A szlovák miniszter a transzformációs törvényt jellemezve ki­fogásolta annak 1948 előttre történő kito­lását, amely, szavai szerint duplicítást okoz. Jozef Kršek kimelte, hogy soha nem állt szándékában szétverni a mező­gazdasági szövetkezeteket, ám a volt -tulajdonosokat kártalanítani kell, s új tulaj­donosi viszonyokat kell kialakítani. A DBP SZERINT: INKÁBB LAZA SZÖVETSEG (Munkatársunktól) - Az önálló szlo­vák állam létrejöttével kapcsolatos súlyos gazdasági és politikai következmények lehetőségére figyelmeztetett Borza Er­zsébet, a Demokratikus Baloldal Pártja alelnöke egy tegnapi pozsonyi sajtótájé­koztatón. Rámutatott annak veszélyére, hogy az elhamarkodott önállósulás meg­szakíthatja Szlovákia kooperációs kötő­déseit, lelassíthatja a gazdaság szerke­zetváltását és negatívan befolyásolhatja a szlovák vállalatok versenyképességét. Visszavetheti a külföldi tőke beruházási igyekezetét, s a pénz értékének romlásá­hoz vezethet. Ezért a DBP kitart a lazább szövetségi állami berendezkedés mellett. Annál is inkább, mert a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom nem győzte meg Szlovákia közvéleményét, hogy átgondolt gazdasági és külpolitikai programmal ren­delkezik. Az is kétséges, vannak-e külföl­di kapcsolatai, és fel tud-e sorakoztatni kellő számú szakembert, akik garantálni fogják, hogy Szlovákia ne sodródjon a jó­vátehetetlen katasztrófa felé. Az ország polgárait minden jelentős belpolitikai lé­pésről alaposan tájékoztatni kell, hogy az összefüggések ismeretében tudjanak - ha népszavazásra kerül sor - felelős­ségteljesen dönteni, fejtette ki Borza Er­zsébet. Václav Havel ismételt jelölésével kap­csolatban Dušan Dorotin alelnök hang­súlyozta: Nem ismertek még a hivatalos köztársasági elnökjelöltek, ezért a párt­nak a hét végén ülésezett választmánya a Végrehajtó Bizottságra és a képviselői klubra ruházta át a döntést, kit fognak a DBP honatyái támogatni a júliusi elnök­választáson. Tény, hogy a választmány ülésén senki sem javasolta Václav Havel támogatását. A párt értékeli Havel pozití­vumait, jelentős nemzetközi tekintélyét, de rámutat hibáira is. Egyebek között Václav Havel szemére veti, hogy az or­szágban - a Spanyolországban olyan sikeres - a nemzeti megbékélést a konf­rontációs elemektől hemzsegő politika váltotta fel. -zsár TÖRTENELMI KIRÁNDULÁSOK HOGYAN TOVÁBB A RÁKÓCZI-ÖRÖKSÉG ÁPOLÁSÁBAN? Megtartotta elsó közgyűlését az egy éve alakult, s jelenleg 109 tagú, borsi székhelyű II. Rákóczi Ferenc Emléktársa­ság. A helyi, a bodrogközi, az Ung-vidéki, a kassai, pozsonyi, prágai, budapesti, a kárpátaljai, az erdélyi és az amerikai Rákóczi-tisztelőket tömörítő szervezet munkájáról és terveiről Hajdú Jenő elnök tájékoztatott. -A közgyűlés megállapította, hogy eddigi tevékenységünkért nem kell szé­gyenkeznünk, hiszen a tőlünk telhető mó­don igyekszünk ápolni a nagyságos feje­delem szellemi és anyagi örökségét. Egyebek között fontos feladatunknak te­kintjük szülőházának, a nagyon elhanya­golt borsi kastélynak a rendbetételét. E célból tavaly alapítványt hoztunk létre, melynek számláján eddig mintegy 70 ezer korona gyúlt össze, örömmel nyugtáztuk, hogy a Szlovák Kulturális Minisztérium a napokban ugyanerre a célra 500 ezer koronát folyósított a helyi önkormány­zatnak. - S ami a szellemi örökséget, illetve annak ápolását illeti? -A május végén rendezett Rákóczi Ifjúsági nap a maga nemében jó kezde­ményezés volt, s úttörő lett a határainkon túli kapcsolataink bővítésében. - Terveikről, röviden... - A várkastély tatarozását továbbra is szívügyünknek tartjuk. Jövőre ismét meg­rendezzük az ifjúsági találkozót, egy nem­zetközi zenei fesztivál keretében. Tervez­zük a Borsit 1947-48-ban elhagyni kény­szerült lakosok találkozójának megszer­vezését. Erre idén novemberben kerülne sor. A Rákóczi nyomában címen meghir­detett történelmi kirándulássorozatunkat augusztus 8-án Ungvár, Munkács, Bereg­szász és a Vereckei-hágó megtekintésé­vel kezdjük. A közgyűlésünkön többen is hiányolták, hogy még mindig nincs nálunk magyar nyelvű oktatás, bár a helyi alapis­kolával egyre jobb a kapcsolatunk. Az emléktársaság ennek a kérdésnek a megoldásához erkölcsi és anyagi támo­gatással kíván hozzájárulni. (gazdag) SZENT IVÁN-NAP TITOKZATOS ÉJSZAKÁJA Szent Iván napja - június 24-e az a nap, amikor leghosszabb a nappal s legrövidebb az éjszaka; ez a nyári napforduló, amely ősidők óta a nap, a tűz ünnepe volt. A kereszténység az V. szá­zadtól kezdve erre a napra helyezte Ke­resztelő Szent János ünnepét, a közép­európai népi kultúrákban azonban mind­máig olyan rítusok maradtak fenn, ame­lyek az ősi nap-, illetve tűzimádásra utal­nak. A leglényegesebb a Szent Iván-napi tűzgyújtás, amely még a közelmúltban is élő hagyomány volt. ,. Tüzet megrakotjuk, Négyszögre rákötjük: Egyik szögén ülnek szép öregemberek, Másik szögén ülnek szép öregasszonyok, Harmadikán ülnek szép ifjú legények. Negyedikén ülnek szép hajadon lányok" - így szól a lassú, régi ének, miközben a tüzet gyújtják, s körülötte elhelyezkednek. A tüzet azu­tán a leányok átugrálják; az átugrálás célja részben a megtisztulás, részben az a hit, hogy aki sikeresen ugrik, az férjhez megy a jövő farsangkor. Sőt, az erről szóló dalban „összeénekelték" a jövendő párokat is: „Mely magas rutafa ága elágazott, a tengeren által hajlongott. Egyik ága hajlott Balkó Pista udvarába Másik ága hajlott Császár Borcsa udvarába." (A rutafa erős illatú, sárgavirágú fél­cserje, ezen az éjszakán ezt szokták a tűzbe vetni.) Szent Iván-nap éjszakáján más csodá­latos dolgok is megtörténtek. Volt ahol úgy vélik, hogy a Szent Iván éji tűz füstje szebbé teszi a lányokat, erősebbé a legényeket. Általános hiedelem volt, hogy ilyenkor a kutak és a források körül füstös tüzet kell rakni, amely majd elűzi a sárkányok és kígyók mérgét - a tüzes üszköket meg kivitték a kertbe, hogy a káposztát a her­nyók ne egyék meg. Volt, ahol almát vetettek a tűzbe, s azt a gyermekeknek adták, hogy egészségesek maradjanak. Viszont olyan anyának', akinek meghalt a gyermeke, Szent Iván napja előtt nem volt szabad semmilyen gyümölcsöt enni. Más vidékeken az ünnep estéjén koszorút fontak, amelynek különleges varázserőt tulajdonítottak; a ház elejére akasztották, hogy megvédje tűzvész ellen. (N) FARAGJÁK MÁR A VÁDLOTTAK PADJÁT? A kollektív bűnösség elutasítása nem jelent kollektív bűntelenséget, fogalmazta me a legfrissebb szlovákiai jogi alaptételt Vladimír Mečiar a választások utáni első sajtóértekezletén, amikor megkérdeztük tőle, követelni fogja-e a földtörvény olyan módosítását, amely kizárja a konfiskált vagyonok visszaadását. ízelítőt kaptunk tehát abból, miként képzeli el doktor Mečiar a jogállamiságot - legalábbis velünk szemben -, mennyire gondolja komolyan a jogaink megtartásá­ra tett ígéretét. Ez a salamoni válasz, amely fából vaskarika, mért gyakorlatilag fenntartja, sőt tovább élteti a kollektív bűnösség vádját - nem több demagóg szójátéknál. A kollektív bűnösség elve ugyanis a jogtörténet során sohasem je­lentette azt, hogy az egész kollektíva követte el a bűnt, „mindössze" annyit, hogy a kollektíva (mondjuk egy falu kö­zössége) egyes tagjainak bűneiért az egész közösséget büntették. Így volt ez az ókori Egyiptomban, ahol a falu határá­ban talált meggyilkoltért az egész falu felelt, és így volt ez a szlovák államban, ahol Šaňo Mach a zsidóellenes intézke­déseket, és a majd százezer zsidó kon­centrációs táborba való deportálását mind­egyre azzal indokolta, hogy szülőfalujá­ban öt kocsmáros „rabszolgaságban tar­totta" italkimérés révén a szlovákokat. Azaz, még a legvadabb szlovák antisze­mita Mach sem állította, hogy minden egyes zsidó vétkezett volna a szlovák nemzet ellen! Ez a kollektív bűnösség logikája! Öt, bíróság elé sem állított, soha el nem ítélt bűnös miatt minden alapvető jogától, sőt életétől megfosztani sok tízezer embert. Arról pedig az elmondottak után kár is lenne beszélni, hogy az emberi jogi alap­okmányok, illetve a hatályos alkot­mánytörvények értelmében mindenkit ár­tatlannak kell tekinteni, amíg bíróság meg nem állapítja bűnösségét. Ha ez vonatko­zik az egyénre, vonatkoznia kell a kollektí­vára, népcsoportra is. Különben ugyanis megállapíthatjuk, hogy a szlovák nemzet nem tekinthető bűntelennek gyilkosság­ban, rablásban, nemi erőszaktételben, fajtalankodásban, hazaárulásban, sik­kasztásban, kiskorú gyermekek kínzásá­ban, hiszen a szlovák nemzet tagjai ilyen bűncselekményeket is elkövettek. És per­sze, a szlovákiai magyarok között is akadt, aki a helyzettel visszaélve bűncse­lekményt követett el - akár a nyilaspárt tagjaként. Apropó: egyáltalán ki tudja, minek kap­csán sütötték rá kisebbségünkre a kollek­tív (háborús) bűnösség bélyegét? Hisz nem a magyarok voltak azok, akik a szlo­vák állam idején zsidóellenes jogszabá­lyokat fogadtak el! Sőt, ezek az intézke­dések - legalábbis kezdetben - á „nem szlovák nemzet" elleni intézkedésekként indultak, és ilyen minőségben a magyaro­kat is sújtották. Nem a magyarok voltak azok, akik a zsidókat „Ohoí ho!" üvöltés­sel az utcán összefogdosták, majd lebo­rotválták! Mi több, éppen ilyen sors érte az anyanyelvükön megszólaló magyaro­kat a szovjet csapatok bejövetele után, 1945-ben. Nem a magyarok voltak azok, akik megszavazták, hogy a zsidó nemze­tiségű szlovák állampolgárokat meg kell fosztani állampolgárságuktól, hogy OŠ­wiecin-be deportálhassák őket, sőt, a szlovák parlament egyetlen magyar képviselője volt az egyetlen, aki e törvény ellen szavazott! És éppen a magyarokat fosztották meg állampolgárságuktól 1945 után, ugyanúgy, ahogy azt a zsidókkal tették. Nem a magyarok ültek be 1939­ben és az azt követő években a szlovákiai zsidó birtokokba! Sőt, éppen a magyarok konfiskált birtokaiba ültek bele 1945-ben és az azt követő években a telepesek, és az, 50 koronáért vásárolt partizánigazol­vánnyal rendelkező egykori Hlinka-gar­distákl Milyen kollektív bűnről beszéltek (be­szélnek) itt, amikor az 1944-ben Moszk­vába küldött jelentés szerint: „Egészében elmondható, hogy a németeken kívül va­lamennyi" nemzetiségi kisebbség a (Tiso-) rendszer ellen van". Gustáv Husák , a je­lentés megfogalmazója akkor még tudta, a fasiszta ideológiával szemben éppen a szlovenszkói magyarok maradtak im­múnisak. Arra is emlékezett, hogy a fasiz­mus ellen éppen a szlovenszkói magyar­ság lépett fel a legerőteljesebben, sőt, az sem volt számára ismeretlen tény, hogy a Hlinka Gárda és a Gestapo tagjai ugyanúgy internálták a Magyar Párt tag­jait, mint a Szlovákiai Kommunista Párt­hoz tartozókat. A szlovákiai magyar történetírás nyo­masztó fehér foltja, hogy nem tárta fel, mi történt a magyarokkal 1938-tól 1945-ig, illetve 1945 után. A szlovák történészek, újságírók többsége azt sem tudja, hogy a forradalmi Szlovák Nemzeti Tanács el­ső intézkedései közé tartozott a magyar iskolák bezáratása és a magyar istentisz­teletek betiltása (1944 szeptember 6-án), majd ezt követte a magyar nemzetiségű közalkalmazottak azonnali elbocsájtása. Fittyet hánynak G. Husák olyan kijelenté­seire is, miszerint „ha a magyarok tiszto­gatásokat szerveznek saját területükön", új alapokra helyezhető a magyar kisebb­ség és a szlovák többség közötti viszony. Sőt, azt az eljárást, amelyet a szlovák hivatalos személyek előbb a zsidókkal, 1945 után pedig a magyarokkal szemben alkalmaztak, maga Husák is elítélte, mondván: „Szlovák részről soviniszta el­járást tapasztalunk, számos szervünk egészen úgy viselkedik, mintha megszál­lók lennének, terrorizálják az embereket, csak az anyanyelvük okán." Ugyanabban az időben ült össze a magyarlakta járások kommunistáinak konferenciája, amelynek állásfoglalása szerint „ugyanäkkor, ami­kor a legborzasztóbb soviniszta beavat­kozások történnek, amelyek a magyar lakosság demokratikus rétegeit sújtják, a fasiszták még mindig szabadon járnak­kelnek". Mindezek ellenére mégis a kommunis­ta párt ültette ál a magyarok kollektív bűnösségének elvét. A kommunista párt által okozott sérelmeket pedig szinte kivé­tel nélkül kárpótolják. Doktor Mečiar ma mégis minket iparkodik bűnössé tenni azért, mert 1938 után átkeresztelték az utcákat, tereket (mondjuk Masaryk térről Hlinka térre); azért, mert 1938-ban Masa­ryk-szobrokat döntögettek, mert, Esterhá­zy János a zsidók deportálása ellen sza­vazott (aki ellen a legfőbb vád az volt, hogy hozzájárult Csehszlovákia szétveré­séhez). Ez utóbbi vádat a zsidókra is rásütötték a deportálások szervezésének idején. A zsidók azzal járultak hozzá az ország szétveréséhez, hogy magyarnak vallották magukat. Ez volt Esterházyék bűne is. Magyaroknak vallották magukat. Jogokat köveleltek. Ha viszont Mečiar a kollektív bűnösség, elvét vallja továbbra is, pusztán azért, mert a magyarok magyaroknak vallották magukat, sőt, ha ennek indokán háborús bűnösökként szól rólunk, vajon mekkora háborús bűnt vállal saját magára az el­múlt két hét alatt folytatott tevékenységé­ért? Azért, hogy az 1938-as unitárius csehszlovák államról tárgyalni nem haj­landó, de még a föderációról sem. Miért vagyunk éppen mi, a háborús bűnösök, amikor sem 1938-ban, sem 1992-ben nem támogattuk az állam szét­verését? Miért nem háborús bűnös Me­čiar, ha komolyan gondolja, amit nyilatko­zik és amit tesz? Vagy talán ismét beve­zeti a vélemények megkülönböztetését? Amit a magyar mond, az eleve államelle­nes, amit a szlovák mond, az „emancipá­lódási törekvés". Én állampolgárként sze­retnék emancipálódni, mégpedig teljesen függetlenül attól, hogy a nemzetiség ro­vatba a következő népszámláláskor azt írom-e be, hogy „görög", „zsidó", eset­leg „magyar". Az eredeti kérdésre (konfiskált vagyo­nok) visszatérve azonban mindenképpen szükséges idézni az egyik pártfunkcioná­rius Fábrynak írt levelét miszerint; „a konfiskálások indokai egyedül a gazdasá­gi viszonyokban rejlenek. A szlovák ál­lamban viszonylag magas volt az , élet­színvonal (elsősorban azért, mert a zsi­dóktól eltulajdonították összes vagyonu­kat.) A népi demokratikus Szlovákia vi­szont nem tudta saját erejéből tovább emelni a dolgozók életszínvonalát, ezért tette rá kezét a magyar birtokokra", és ezért ragaszkodik Mečiar ma ahhoz, hogy a magyar vagyonok továbbra is állami kezelésben, illetve a szlovákok számára feloszthatóak maradjanak. Erre a koncep­cióra bizonyítékaink vannak! A cél tehát - ugyanúgy mint 1938-ban - ma is az, hogy megteremtsék a szlovák burzsoá­ziát, mégpedig a kisebbség kisajátítása, az alepvető emberi jogok felrúgása révén. FEKETE MARIÁN mimiiiimimmimmiimiiiimiimiiiiiim

Next

/
Oldalképek
Tartalom