Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-18 / 142. szám, csütörtök

1992. JÚNIUS 18. ERDEKESSEG 6 HASTÁNC Már áz arab olajmágnásoknak sincs igazán sok pénzük, panaszkodik Farida, a párizsi hastáncosnő. A nyolcvanas évek elején csőstül jöttek ide, s elsősorban azért, hogy mulassanak. Ötszáz frank borravalót vetettek oda egy-egy táncosnőnek, vagyis úgy hétezer frankot lehetett akkoriban megkeresni. Manapság, kivált az Öböl-válság óta, párizsi idó'zésük ritkább és rövidebb, szórni való pénzük meg, úgy fest, kevesebb. Farida szerint százezer dollárt is el tudott verni egyetlen estén valamely jólszituált olajmágnás. Most általában ennek huszadát költik, s nem egyetlen estén, hanem egész párizsi időzésük alatt. Amúgy a hastánc honoráriuma ezerötszáz frank. Legalábbis Farida ennyit kér egy félórás föllépésért. A kereslet hullámzó. Akad hónap, amikor húszszor is föllép. Aztán olykor két hónapon át egyszer sem. Hozzáteszi, hogy* ő szigorúan a tánchoz tartja magát. A szakmában sokan félig-meddig prostituáltak lettek, ő viszont érzékinek, de egyszersmind művészetnek tekinti a hastáncot, mihez szigorú életrend és edzés tartozik. Ha közönsége arab, akkor nehezen érteti meg velük, hogy párizsi táncosnővel van dolguk, akit csak nézni lehet, s nem valódi vagy képzelt háremük tagjával, aki előjátékul lejt nekik hastáncot. Efféle félreértés nem támad azokon az esküvőkön, keresztelőkön, hol legszívesebben lép föl Farida. Az Észak-Afrikából származó francia zsidók pedig szívesen hívják meg őt ilyen családi ünnepekre, hastáncos föllépésre. De megesik, hogy vállalati ünnepélyen is szerepel. Különben harminckét éves korában kezdte a pályáját. Akkoriban többféle tanfolyamok indultak, melyekre úgy járt el némely párizsi polgárasszony, mint előzőleg , az aerobicra, modern zenés ugrándozásra. Ilyen hastáncórát Farida nem tartott, s nem látogatott, célja is más. Ragaszkodik elvéhez, miszerint a hastánc nem puszta csábtánc, hanem tiszta művészet. (MN) Egy hastáncosnó' Párizsban — igazi egzotikum. Ami viszont valóban párizsi, az egy ilyen „ó'rült lovacska" a Crazy Horse mulatóból. BUDAPESTI BÚCSÚ A szovjet csapatok kivonulásának második évfordulóját június utolsó hétvégéjén immár másodszor ünnepli sokszínű, szabadtéri zenei programokkal a magyar főváros. Június 28-án este, a Vörösmarty téren a Fesztiválzenekar ad hangversenyt. A Budapesti Búcsú díszvendége Hans-Dietrich Genscher. Budapestre várják Ljubljana, Kassa, Lipótszentmiklós és Pozsony polgármestereit is. V.P.G. A PERMANENS FORRADALMÁR A mai román ellenzéki sajtó a román társadalom (csaknem) hű tükre. S hogy e társadalom viszonyai minden képzeletet felülmúlnak, azť a következő, Expres Magazin című hetilapból kölcsönzött történet is bizonyítja. A Ki ad tanácsokat az elnöknek?című Stefan Pricopírás a '89 Decemberi Harcosok Országos Ligája vezetőjének portréját rajzolja meg. Mint ismeretes, az 1989-es decemberi forradalomnak jóval több, mint 1000 áldozata és számtalan sebesültje volt. A túlélőket tömöríti soraiban a fent említett szervezet. A szerző kíváncsiságát az a különös tény váltotta ki, hogy a szervezet irányítóját, Nicolache Blacioti urat a kormánypárt kettészakadását szentesítő Kongresszus előtt fogadta az ország elnöke, s megbeszéléseik fő témája a kormánypárton, az úgynevezett Nemzeti Megmentési Fronton belüli tisztogatások voltak. Mi köze a kormánypárt által félreérthetetlenül megtagadott forradalom képviselőjének a volt nomenklatúrán belüli marakodásokhoz? A válasz, amilyen elképesztő, éppoly jellemző az Európa Tanács-i felvételre várákozó „demokratikus" Romániára. Az, hogy Blacioti úr egészséges származású proletárkáderként már fiatalon a munkásmozgalom vonzáskörébe került, tisztességes emberekkel is megesett. Az azonban, hogy nevezett úr alig egy hónappal a decemberi forradalom előtt az RKP Központi Kollégiumánakcímzett feljelentését azzal nyomatékosítja, hogy „...én magam gyerekkorom óta dolgozom a mozgalomban, s már tizenöt éves koromban (1949) tagja voltam az Ifjúsági Szervezeteket Egyesítő Constanta Megyei Bizottságnak, mint a Mangaliai járás képviselője", egy „antikommunista" forradalmárra nézve már kissé blamás. Mindez azonban ártatlan szeplőcskévé halványul, miután Blacioti úr belkereskedelmi minisztériumi főinspektorként elkövetett „csínytevéseit" is megismerjük. Permanens forradalmárunk ugyanis munkásmozgalmi tapasztalatait a Ceausescu-féle „fénykorszak" utolsó éveiben, jó érzékkel, az éhínség által fenyegetett Romániát áruval ellátó belkereskedelemben kamatoztatta. Mivel feleségéhez fűződő viszonya feszültté vált, magyarán, a minisztériumi tisztviselővé avanzsált forradalmár kinőtte élettársát, gyerekeit úgy kísérelte meg elválasztani az anyjuktól, hogy a mamát jellemtelenséggel, prostitúcióval, a közvagyon megkárosításával vádolta meg. S mind e bűnöket sikerült is bizonyítania. Hogy miként? Mi sem egyszerűbb: a rendőrségen található magasrangú barátai segítségével. (Akkortájt a rendőrök is jobbára „a piacról éldegéltek", ugyebár.) A rend őrei az előre megírt forgatókönyv szerint megrendezték az asszony bűnbeeséseit, csapdába csalták, egészen pontosan csapdába pofozták, lévén, hogy az asszonyon nem fogott kellőképpen a „kísértés". Bűnei bebizonyosodván, letartóztatták, s ha gyerekei nem mozgósítják érdekében az egyik jónevű írót, akár évekig börtönben is ülhetett volna. Igy azonban Blacioti úr kap pártmegrovást, hisz az ügyet hivatali ellenlábasai az alapszervezet elé viszik. Persze, ő sem marad adós. Egyik legfontosabb ellenfele, Ion Banioa ellen, a központi pártvezetéshez címzett feljelentési kampányt indít. Feljelentéseiben Banicát „notorjus fasiszták leszármazottjának"nevezi, aki „ügyes manőverek révén furakodott be az alapszervezetbe, sőt a minisztérium pártbizottságába is". Az ügyes manőver nem is maradt eredménytelen. Az Ion Banica ellen indított vésztjósló hangulatú „kivizsgálásnak" csak az a „forradalom", vethetett véget, melynek ma Blacioti úr a csúcsképviselője. A történet a maga pitiáner kisszerűségében, mint csepp a tengert, hozza elénk a román történelmi abszurd minden lényeges jellemvonását: néhány ezer ember hulláján egy apró szélhámos ágál illő méltósággal és szerénységgel. Utánozhatatlan, nemde? BÍRÓ BÉLA „SZÉGYENLETES MOCSKOLÓDÁS" ismerte, hogy a királyi család figyelése és titkainak találgatása körülbelül annyira hiteles eredményt produkál,"mint egykor a kremlinológia. A legfrisebb hír egyébként az, hogy II. Erzsébet királynő hosszas megbeszélést tartott Károly fiával a trónörököspár házasságának jövőjéről, miközben Diana iskolába vitte a gyerekeket. Értesülések szerint Károly herceg ellentámadást tervez, eloszlatandó a róla kialakult kedvezőtlen képet. De lehet, hogy ez a hír éppúgy nem igaz — vagy igaz —, mint a többi. Az tény, hogy II. Erzsébet királynő a napokban lovaspólómérkó'zést nézett meg, méghozzá annak a hölgynek a társaságában, akivel Károly állítólag megcsalja Dianát. A hölgy, a 45 éves Camilla Parker Bowles a királyi család régi bizalmasa. Ebből is két következtetés adódik: vagy nem igaz a hír a házasságtörésró'l, vagy II. Erzsébet mindenre kész, csak hogy tisztára mossa a nagyközönség előtt a „nemzeti család" szennyesét. (MTI) PER, PLETYKA, POLITIKA Emanuele Filiberto a szülő óvatosságával megjegyzi, hogy fia éppen az építészeti szak első éves vizsgáira készül, most ott kell helytállnia. A királypártiak, mert azért vannak szép számban, máris azt latolgatják, hogy házasság esetén végképp időszerű lenne módosítani az olasz alkotmányt, amely kitiltotta Itáliából a Savoia-dinasztia tagjait. Üdítőek ezek a társasági pletykahírek. Kis felfrissülés az olasz intézményes, kormányzati válság monotonságában .0. L. GY. A BUCKINGHAM-PALOTA TITKAINAK FÜRKÉSZÉSE A KREMLINOLÓGIA SZINTJÉN MOZOG Andrew Morton, az egyik „jólértesült" Alessandra Mussolini, aki az áprilisi választások óta az olasz parlamenttagja, a római bíróságnál kérelmezte a szigorúan csak 18 éven felülieknek szóló Playmen júniusi számának betiltását. A képeslap nem most közölt első ízben fotókat a lengén öltözött, bájaiba is bepillantást engedő' Duce-unokáról, hiszen a szőke szépség korábban színésznői karrierrel is kacérkodott. Alessandra most nem emiatt emelt kifogást. Ezért korábban sem tiltakozott, ma pedig furcsa lenne, ha csupán azért tenné, mert „honatya" a jobboldali Olasz Szociális Mozgalom (MSI) színeiben. „A közönség megtévesztése, becsapása" volt a lapelkobozási kérelem hivatkozási alapja. Ugyanis á Playmen címlapján „Igézet és parlament: Alessandra és Moana Pozzi egy nagyszerű videoshow-ban" címmel ígért csemegét. Moana Pozzi szintén indult a választásokon a Szerelem Pártja képviselőjelöltjeként. Staller Ilonát, azaz Cicciolinát helyettesítette listavezetőként; bár a „hard-core" nem igazán az ő műfaja, de Moana számít a pornó első számú itáliai sztárjának jelenleg. Moana Pozzi nem jutott be a parlamentbe, a Mussolini-unoka igen, aki a nápolyi választási körzetben 56 ezer személyi jelölést kapott. — A beugratás, a vásárló félrevezetése egyértelműen — állította Alessandra, hiszen ő sohasem szerepelt pornófilmben, ezért sincs rajta a Playmenhez csatolt videokazettán. Végül is a Playmen, a videokazettával együtt, napokon át kapható volt az újságosoknál. Aztán a római bíróság meghozta ítéletét: betiltotta a kiadvány árusítását mindaddig, amíg nem módosítják a félreérthető, „étvágygerjesztő" árukapcsolást a címlapon. Ám nem Alessandra az egyetlen Mussolini-utód, akivel most foglalkoznak az olasz lapok. A napokban Alessandra Mussolini jelentkezett a Barcelonában élő, 69 éves Elena Curti, aDuce lánya. Atörténészek nem is vonják kétségbe a hírt, Elena asszony, kislány korában, az egyik túlélője volt Mussolini utolsó menekülésének. Ott ült a páncélozott kocsiban, amikor a Dúcét végleg elfogták. Anyja, Angela Cucciati, Mussolini egyik fiatalkori szerelme, a későbbiekben is gyakori vendég volt a római Palazzo Veneziában. Elena — s az életrajzírók ezt is tudják — csupán egy, a Duce öt törvényes gyermeke mellett, a házasságon kívül született utódokból. Alessandra most, a Playmennel vitázva, netán vissza akarta hódítani az érdeklődést? A népszerűség ugyanis állandó csatát jelent. A monarchista nosztalgikusok például most vegyes érzelmekkel, ám egyben megújuló reményekkel taglalják az új szenzációt, hogy szerelem szövődik az érzéki erotikus színésznő, Francesca Dellera (legutóbb Tinto Brass rendező filmjének főszereplője) és a trónkövetelő Savoia-ág ifjú hercege, Emanuele Filiberto között. Az atya, Vittorio Emanuele (a királyság restaurálása esetén a jogos trónörökös) a Gente hetilapnak nyilatkozva n<3m emel kifogást a kapcsolat ellen. Ám A szakma és a közvélemény képviselőiből álló brit sajtópanaszok bizottsága nyilatkozatban ítélte el — „utálatos, szégyenletes mocskolódásnak" minősítve — a Károly herceg trónörökös és felesége, Diana hercegnő házasságáról kezdődött legújabb sajtókampányt. George Carey canterbury érsek, az anglikán egyház szellemi vezetője pedig úgy vélte, hogy a sajtó megsértette az „alapvető emberi jó érzést". Aggodalmát fejezte ki, hogy a sajtókampány rossz hatással lesz a trónörököspár gyermekeire. A példátlan híresztelésháború a hónap elején kezdődött, azzal, hogy két most megjelent új könyv állítása szerint Diana a nyolcvanas években legalább hatszor öngyilkosságot kísérelt meg, mert Károly herceg folyamatosan megcsalta, és közben is rossz férj és rossz apa volt. Az egyik könyvből már részleteket közöl a brit bulvársajtó, és a német Bildnek is eladták a közlés jogát. A királyi család és általában a brit hivatalosság működésének komolyabb ismeró'i lehetetlennek tartják, hogy a könyvek valós információkon alapuljanak, függetlenül attól, hogy tartalmuk közel jár-e a valósághoz, vagy teljesen elrugaszkodik tőle. A szerzők azt állítják, hogy most először sikerült olyan leleplező műveket összehozniuk, amelyek forrása, habár közvetve, de Diana hercegnő maga. A Buckingham-palota ezt kategorikusan cáfolja, és mértékadó szakértők szerint a királyi család több évszázados edzésen alapuló fegyelme is kizárja, hogy Diana együttműködött volna. Szakértők szerint a szerzők a hajnövesztó'reklámok trükkjével dolgoznak: mident nagyon határozottan állítanak, de igazából semmiért sem vállalnak felelősséget. A könyvekben megnevezett forrásaik semmi érdekeset nem mondanak, az „érdekes" hálószobatitkokról beszámoló forrásokat viszont nem nevezik meg. A hitelesség mellett az volt az egyik legfőbb érv, hogy az Andrew Morton pletykaújságíró készítette „Diana igaz története" című könyvben például nyolcvan, eddig nem publikált fotó is van a hercegnőről, s ezek állítólag nem jelenhettek volna meg a hozzájárulása nélkül. Hétfőre azonban kiderült, hogy a szerző Diana nemrég elhunyt apjától vásárolta a képek közlési jogát, s nem biztos, hogy megmondta a beteg öregembernek, mire használja majd a fotókat. Andrew Morton egyébként egy korábbi nyilatkozatában maga is elDiana és Károly