Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-18 / 142. szám, csütörtök

LAPOZGATO «ÚJSZÓÄ ERDEKEINK KÖZÖSEK 1992. JÚNIUS 18. A Mladá fronta Dnes munkatársának nyilatkozott Varga György, a Magyar Köztársaság prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. .• Nagykövet úr, úgy véli, hogy a közép-európai hármak eszméje, . amely Visegrádon alakult ki, s a Wawelben és a prágai várban fejlesztették tovább, Havel, Walesa elnök és Antall kormányfő' tulajdona? A középkorban ilyen kezdeményezések a várban kezdó'dtek és végzó'dtek. A plebejusok a vár alatt kívül rekedtek... — Azt hiszem, hogy a hármak célja nem több és nem kevesebb, mint kifejezni az adott országok állampolgárainak közös érdekeit. Nincs értelme mesterségesen konstruálni valamit, ami nem létezik, de a másik oldalon tudnunk kell összpontosítani arra, mi a közös célunk, megismerni, hogy jelenkori társadalmunk mit érez, mit ismer közösnek, s meghatározni, hova tartunk. Igy gyakorlatilag gyorsan felfedezzük mindazt, arrti minket összeköthet. Ez már nem lesz az a lánc, amely a rabokat kapcsolta össze. Normális emberi, üzleti és kulturális kapcsolatokról van szó. A KGST és a Varsói Szerzó'dés megszűnése után itt nemcsak hatalmi vákuum keletkezett, de lazultak a gazdasági kötelékek is, amelyek bizonyos mértékig működtek, bár gyakran mesterségesen. Az együttműködés normális keretei kialakításának a szükségessége viszont azt jelenti, hogy a visegrádi hármaknak inkább plebejus mint arisztokratikus jellegűnek kellene lenniük. • Ez valószínűleg nem lesz olyan egyszerű, mint idó'nként megrendezni az államférfiak találkozóját valamelyik várban... — Közép-Európának türelemre, és apró, mindennapi munkára van szüksége. Az, hogy most Prágában először megjelentek a magyar vállalkozók, akik itt akarják kiépíteni a képviseletüket, optimizmussal tölt el. Az államelnökök, a kormányok, a nagykövetek feladata, hogy megteremtsék az ilyen jellegű kapcsolatok legiszlatív és politikai feltételeit. • A törvényeken kívül ehhez, ha úgy tetszik, bizonyos légkör, kedv és akarat is szükséges. Csakhogy a csehszlovákiai, a lengyelországi és a magyarországi fejlődés, ha csak az utolsó tíz évet vesszük figyelembe, meglehetősen eltérő volt. Tudjuk, hogy a magyaroknak a csehekkel és a szlovákokkal szemben bizonyos lélektani előnyük van. — Ezért az előnyért mi kompromisszumokkal fizettünk. Egyes ilyen kompromisszumok, persze, nagyon sokba kerültek. De ha valamit elérek, s közben senkit sem árulok el, önmagamat sem, akkor a kompromisszum a politikában bölcs és hasznos cselekedet. S a magyar társadalmat az utóbbi tíz évben a hatalmon lévő elit részéről is a kompromisszumkészség jellemezte, mert nem akarta elveszíteni a hatalmat, ezért tudta, hogy bizonyos teret kell adnia a vállalkozóknak, az íróknak, a filozófusoknak. • Lehet, hogy van az éremnek másik oldala is. Az önök már „beindult" vállalkozóinak itteni partnerei komplexusokkal küzdhetnek. — Úgy hiszem, nem lesz probléma, hogy önöknél is gyorsan kialakuljon, legalább is a gazdasági szférában, egy még sikeresebb vállalkozói réteg. A korábbi nemzedékek tapasztalatainak felszínre kell törniük. Nehezebb lesz ez a kimondottan intellektuális területen, talán a politikai kultúrában is, itt az érés ideje lassúbb. • Az öntudat és a büszkeség bonyolult korszakokban bizonyára hasznos. Olvastam viszont a belga Le Soir kommentátorának véleményét, hogy a Bó's—Nagymaros problémájához való viszonyulásnak a magyar értelmiség számára „szentimentális értéke" van, mivel ez volt a kinyilvánított ellenállás első' nagy gesztusa Kádár János és a kommunista rendszer ellen. — Azt hiszem, hogy az ön belga kollégája nem pontosan megfogalmazott premisszákból indul ki. A magyar értelmiségiek, a korábbi ellenzék, nemcsak érzésekre támaszkodik, hanem az emberek tényleges veszélyeztetettségére, amely ezzel az építkezéssel összefügg. Ezért volt az álláspontjuk annyira szilárd akkor is, amikor hatalomra jutottak. Hasonló egység volt az értelmiségiek között 1956 esetében is. De ez az egység az 1989-90-es változások után maradt meg. Úgyhogy nincs itt semmilyen „nosztalgikus törvényszerűség". Bó's esetében Bősről van szó. • Mivel magyarázza, hogy a franciák és a németek között a hatalmas atomeró'mű építése ugyan a sajtóban és a tévében nagy vihart kavart, de nem vonta maga után a nemzetközi kapcsolatok megromlását? — Ennek több oka is lehet. Ott a problémák tárgyalásakor eró'sebbek a demokratikus reflexek, s nagyobb a gazdasági szférának az államtól való függetlensége. És Csehszlovákia és Magyarország között még nem épültek ki a vitás kérdések megoldásénak belső mechanizmusai, úgy mint az EK két állama között. Bős részben mítosz, amely a szlovákiai emancipációs törekvésekkel függ össze. Ennek ellenére úgy érzem, hogy ez a probléma, bár most megoldásának kritikus fázisában van, nem megoldhatatlan. Jó lenne felhasználni az EK országainak tapasztalatait az ilyen vitás kérdések megoldásánál. • S az említett európai „jó erkölcsöket" miként lehetne átvinni a mi nemzeteink és államaink közötti gyakorlati kapcsolatokba? — Ez nyilván nem megy könnyen és gyorsan. Ezt a választások sem oldják meg. Az elit egy része kicserélődik, talán megváltozik az állam szerkezete is, de a valódi cselekmény főleg a vállalkozói szférában játszódik majd le. Annak teljesen szabadnak kell lennie. S majd ez ad konkrét formát a kapcsolatoknak. Meglehetősen liberálisnak is kell lennie, bár ezt a fogalmat nálunk és önöknél másképp értelmezik. A politikának ezt a tevékenységet csak szolgálnia kell. Mindez nehéz és kockázatos lesz. De a kölcsönös párbeszéd köztünk nem lesz zökkenőmentes, amíg nem tudatosítjuk közös érdekeinket. Meg kell tanulnunk leküzdeni a lehetséges konfliktusokat. Vagy még inkább, csatlakozni olyan rendszerhez, ahol ez már működik. Bizonyára nem kell a térképen megmutatnom, hogy hol van ez. JOSEF VESELÝ Mladá fronta Dnes, 1992. június 4. MILOVAN GYILASZ A JELENKORI NACIONALIZMUSRÓL A Slovenská nedeľa egész oldalon közli a Moszkovszkije novosztyi két munkatársának beszélgetését Milovan Gyilasszal Európa és az új nacionalizmus címmel. A ma 81 éves Gyilasz jogot és irodalmat tanult a belgrádi egyetemen, 1932-ben a kommunista párt tagja lett, részt vett a németek elleni harcban, a felkelésben, majd különböző' párt- és állami tisztségeket töltött be. Egy időben Tito után Jugoszlávia második számú vezetőjének tartották. 1953-ban a párt bürokratikus módszereinek bírálata miatt kizárták a Központi Bizottságból. 1954ben kilépett a pártból. Több mint harminc évig, Tito haláláig ellenzéki volt, több mint kilenc évet töltött börtönben. Könyvei, írásai csak külföldön jelenhettek meg. A kommunista rendszer országaiban, így nálunk is a tiltott könyvek jegyzékén szerepeltek. Legismertebb könyve a Beszélgetések Sztálinnal. Gyilasz jelenleg Belgrádban él. Az említett beszélgetésből a jelenkori nacionalizmusról kifejtett nézeteit ismertetjük. — Adam Michnik a Jugoszláviában, a Szovjetunióban a Kelet-Európa más országaiban megnyilvánuló nacionalizmust „a kommunizmus magasabb stádiumának" nevezte. De ez a betegség, bár mérsékeltebb formában, nemcsak a poszttotalitárius államokban fordultelő, hanem a gazdag Nyugaton is. Elég megemlítenünk a megerősödő szeparatista törekvéseket Skóciában, a nacionalista érzelmek robbanását Kanadában, Belgiumban, Spanyolországban. Nem a nacionalizmus hullámain lépünk át a 21. századba? — Adam Michnik jól fogalmazta meg tézisét. A nacionalizmust illetően hangsúlyoznunk kell, hogy a posztkommunizmus esetében a kommunista ideológia válságával összefonódva került előtérbe. A kommunista pártok, igyekezve átmenteni vagy megmenteni hatalmukat, nacionalistákká válnak. Paradox helyzet, hogy ezzel csak a 19. század második felét jellemző eszméket elevenítik fel, amelyek Keletés Közép-Európában a nemzeti kisebbségek elnyomásával és erőszakos áttelepítésével kapcsolatosak. Ezek az elképzelések nem évültek el. (...) A bolsevik rendszer, amely elfojtott minden kommunista-ellenes megnyilvánulást, képes volt „elintézni" a demokratikus és a liberális hangulatokat, de a nacionalista hangulatokat sohasem. Azért, mert ezek ösztönösen, spontán módon léteznek.(...) A köznapi életben mindenütt találkozunk velük. Amikor a kommunista bilincsek gyorsan és egyszerre eltörtek, a demokratikus intézmények, hagyományok és eszmék csaknem teljes hiánya állapotában egyszerre csak feltűntek a hatalomra vágyó vezérek. Tele ambícióval, nacionalista programokat tűztek ki, amelyekkel megnyerték a választókat. Úgy vélem, hogy a nacionalizmusnak ez a típusa átmeneti. Egyegy országtól függ, hogyan szabadul majd meg tőle. Néhol erre csak rövid időre lesz szükség, néhol ez viszont nagyon nehéz lesz. —A vezetők kérdése az egyik legbonyolultabb a totalitarizmustól a demokráciába vezető átmeneti időszakban. — Minden vezető megőrizte a kommunista módszereket, de más nem is volt várható. A nacionalistákra jellemző, hogy ragaszkodnak a hatalmukhoz s a hozzájuk közel álló mozgalmak hatalmához, s hogy nem fejlesztik a társadalom életének olyan nagyon fontos összetevőit, mint a nyílt gazdaság, vagy a szabad, demokratikus intézmények. Slovenská nedeta 1992. június 11. GBELCE, KÖBÖLKÚT, VAGY MASKEPPEN? VITA AZ Ö-ÉRT Az Érsekújvári járásban lévő Köbölkút lakosai már a múlt év végén népszavazáson nyilvánították ki véleményüket a község történelmi nevének (1233-tól ogészen 1948-ig) visszaállításáért. A község 1200 lakosa közül, akik éltek a népszavazás lehetőségével, 94 százalék óhajtja a változást. Követelésüket jelenleg a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának Terminológiai Szakbizottsága mérlegeli, amely még nem mondta ki az utolsó szót. A köbölkúti helyi önkormányzat olyan értesüléseket szerzett, hogy a kérést visszautasítják, mivel a szlovák ábécé nem tartalmazza az ö betűt. A község polgármestere levelet írt aterminológiai bizottságnak, amelyben hangsúlyozza, hogy „az eredeti történelmi-hagyományos elnevezés visszaállítása nem nyelvtudományi, hanem politikai kérdés". Miért ne viselhetne a község, amelynek a lakossága több mint 80 százalékban magyar nemzetiségű, magyar, s ráadásul történelmi nevet? — elmélkedik a polgármester. „Annál inkább — írja Kovács Ferenc polgármester —, mivel Szlovákiában általában használatosak más idegen nevek is, mint pl. Pittner, Oberhauser, Prokeš, s ez senkinek nem okoz semmilyen problémát." Ezért felkérte aterminológiai bizottság tagjait, hogy alaposan mérlegeljék e dél-szlovákiai község lakosai többségének kérését. Národná obroda, 1992. június 1. A NACIONALIZMUSSAL VALÓ IJESZTGETÉSNEK NINCS HELYE A Národná obroda kommentátora A győzteseknek nem kellene kifulladniuk és túlbecsülni erejüket címmel a két választási győztes, Klaus és Mečiar pártja együttműködésének lehetőségeit latolgatja. A cikkben jelentős teret szentel a nacionalizmus problémájának is. A jövő politikában nem kellene, hogy helye legyen — sem az államon belül, sem körülötte — a nacionalizmussal való ijesztgetésnek. A nacionalizmus ugyan eddig szigorúan célszerű, rejtőzködjön bármilyen ürügy vagy érv mögött. Ha a Közép-Európában élő nemzetek nem tudatosítják, hogy a szellem kiengedésének a palackból katasztrofális végkimenetele lehet, ha többet tekintgetnek a múltba, mint a jelenbe és a jövőbe, akkor saját maguk torlaszolják el az utat. És ebben felelősségteljes magatartásukkal a politikusoknak kell példát mutatniuk. Anélkül, hogy csak a saját szűk vagy szűklátókörű céljaikat próbálják meg érvényesíteni bizonyos rövidtávú nyereségek reményében. Mivel a játékban, ha egyáltalán helyénvaló itt ezt a kifejezést használni, sokkal többről van szó. Ezért mindkét győztesnek nem kellene túlzottan keménykednie, nem kellene túlbecsülnie az erejét, mert erre egyikük sem kapott mandátumot. Az egyetlen megbízatás, amit kaptak, az, hogy létrehozzák az állam működőképes szerveit, amelyek kivezetnék a társadalmat a válságból, egy maximális konszenzus alapján, amely figyelembe venné mind a belpolitikai, mind a külpolitikai körülményeket és szükségleteket. Ma ugyanis senki sem győzhet mindent egyedül. Azok az idők már rég elmúltak. Ha ezt nem tudatosítjuk, súlyosan bűnhődünk majd emiatt. De a javítóvizsgára már késő lesz. Inkább kevesebb nemzeti büszkeséget, s ehelyett több észt! A politikában nem éri meg eljátszani a buta, de ügyes Jano vagy Honza meséjét. Ez hazardírozás, mert végül mindnyájan a becsapottak, félrevezetettek közt találhatjuk magunkat. Ivan Horský, Národná obroda, 1992. június 10. Az oldal anyagát összeállította KULCSÁR TIBOR A KORONA ÉRTÉKE A csehszlovák korona jelentős mértékben „alulértékelt" a magyar forinttal és a lengyel zlotyval való összehasonlításban, valamint vásárlóerejét illetően a nyugati konvertibilis fizetőeszközök vásárlóerejét tekintve. Erre a megállapításra jutottak tanulmányukban a washingtoni PlanEcon, Inc. társaság közgazdászai. Az említett társaság már hosszabb ideje vizsgálja a volt kommunista blokk országainak gazdaságát. A csehszlovák koronának rövid távon a legjobb esélyei vannak értéke emelésére. Az infláció átlagos havi mértéke az országban 1992 márciusáig csak 0,9 százalék volt. Feltételezhető, hogy a következő tizenkét hónapban átlagosan 1,1 százalékos lesz. Ha sikerül hatálytalanítani a lakbér emelésének hatását, amely ez év, júliusában következik be, az év vége felé az infláció a havi 0,5 százalék felé irányul, ami a nyugateurópai átlagot jelenti. A 28-30 koronás kurzussal egy dollárért így a korona nemcsak a dollár vásárlóerejéhez képest alulértékelt (9-10 Kčs egy dollárért), hanem a forinthoz és a zlotyhoz viszonyítva is. Ez az alacsony minimális dollárbérek összehasonlításából következik. Alacsony mértékű adósságával (jóval kevesebb mint 10 millió dollár), tőkefölösiegével (370 millió dollár 1991-ben), s gyorsan növekvő devizatartalékaival (3,1 milliárd dollár, egy év alatt háromszorosára növekedett) Csehszlovákia a korona revalvációja felé halad. A forint csaknem olyan jónak tűnik, mint a korona. Az infláció átlagos havi mértéke Magyarországon az utóbbi évben 1992 áprilisáig 1,7 százalékos volt. A következő tizenkét hónapban várható a csökkenése havi 0,9 százalékra. A forintot erősíti és támogatja a nagyon kedvező külföldi tőkebeáramlás. Magyarország fizetőképességének mérlege az utóbbi két évben nyereséges volt (1991-ben 400 millió dollár). A zloty valószínűleg felülértékelt. Az infláció mértéke Lengyelországban 1990 áprilisa és 1991 márciusa között 3 százalékos volt. A következő évben legalább 2 százalékosra várható. A zloty kurzusának szinten tartása a dollárral a kiskereskedelmi árak 151 százalékos emelkedése ellenére a lengyel monetáris szervek beleegyeztek, hogy a zlotyt 1,36 százalékosra értékeljék. A zloty 1992 februárjában végrehajtott leértékelése csak enyhe korrekciót jelentett. A zloty felülértékelésének következtében Lengyelország 1991-ben 1,7 milliárd dollár adósságot halmozott fel. A kelet-európai államok közül az infláció ellenőrzése terén Csehszlovákia érte el a legjobb eredményeket. Feltételezhető, hogy a választások utáni lakbéremelések által előidézett emelkedés után az év végére az infláció mértéke az évi 5 százalék szintjére csökken, s ezzel a nyugateurópai államok inflációjának mértékéhez lesz hasonlítható. ' Lengyelországtól és Magyarországtól eltérően Csehszlovákiában az utóbbi 28 hónapban nem került sor a korona kurzusának alapvető revalvációjára. A gyakorlatban viszont a korona leértékelésére került sor a forinthoz és még inkább a zloty hoz viszonyítva. S így a dollárra átszámított nominális bér Csehszlovákiában jelentős mértékben a magyar és a lengyel bér szintje alá esett. Ennek ellenére nem vitás: a csehszlovákiai gazdasági fejlődés s az egy főre eső brutto termék magasabb a két említett állam színvonalánál. Úgy véljük, az említett tényekből következően feltételezhető a korona értékének minimális, kb. 5-10 százalékos felértékelése az 1993-as évben. Hospodárske noviny, 1992. június 2.