Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-17 / 141. szám, szerda

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJ SZÓi 1992. JÚNIUS 17. A bosnyák területvédelmi erők tagjai harc után. És harc előtt? BOSZNIA-HERCEGOVINA KÉRÉSE AZ ENSZ INDÍTSON ÖSSZEHANGOLT KATONAI AKCIÓT SZERBIA ELLEN ÖRMÉNY AJÁNLAT AZ AZERIKNEK TÍZÓRÁS FEGYVERNYUGVÁS A HOLTAK ÉS SEBESÜLTEK ELSZÁLLÍTÁSÁRA NÉHÁNY SORBAN Bosznia-Hercegovina fővárosában tegnap reggel és délelőtt viszonylagos nyugalom volt. De azt a tűzszünetet, amely hétfőn reggel hat órakor lépett életbe, a nap folyamán és a tegnapra virradó éjszaka is több Ízben megsértették. Állítólag mind a bosnyák, mind a szerb fél azt tartja, hogy a tűzszünetet általuk nem ellenőrzött fegyveres csoportok és egyének sértik meg. Tegnap délelőtt Bosznia-Hercegovina egyéb térségeiből sem jelentettek komolyabb incidenseket. Az Európai Közösségek külügyminiszterei hétfőn este Luxemburgban arra szólítottak fel, hogy Szarajevóban, beleértve a repülőteret is, egy biztonsági zónát kell kialakítani. Szerintük ez lehetne annak a folyamatnak a kezdete, amely elvezetne az egész köztársaságban a békéhez. A luxemburgi nyilatkozatban a tizenkettek- támogatták a Biztonsági Tanácsnak az új Jugoszlávia elleni szankcióit, hangsúlyozva, hogy azok nem a szerb és a Crna Gora-i nép ellen irányulnak, egyedüli céljuk a jugoszláv válság igazságos megoldása. Aggodalmuknak adtak hangot a Szerbiához tartozó, albánok iakta Koszovóban kialakult helyzet miatt. Mint ismeretes, a koszovói albánok önállóságot követelnek. Az EK vezető diplomatái pedig felszólították a belgrádi szerveket, hogy tartózkodjanak a további megtorlásoktól. Haris Siladzic, Bosznia-Hercegovina külügyminisztere a BT soros elnökéhez, Paul Noterdaenhez intézett levelében felszólította a világszervezetet, hogy indítson összehangolt, légi, szárazföldi és tengeri katonai akciót Szerbia ellen. Ugy vélte, a köztársasága elleni agreszszió befejezésének már nincs egyéb módja a katonai beavatkozásnál, hiszen minden lehetséges eszközt kimerítettek. Siladzic konkrétan a szerb tüzérség és rakétabázisok megsemmisítését, továbbá a bosnyák légtér lezárását és a Szerbiából Boszniába vezető utak, utánpótlási útvonalak blokádját követelte, továbbá azt, hogy az ENSZ biztosítson katonai kíséretet a Boszniába irányuló segélyszállítmányokhoz. Siladzic attól tart, hogy a Balkánon nagy katonai konfliktus fenyeget, s ha a nemzetközi közösség nem avatkozik be, akkor ebbe a háborúba beránthatják a NATO két tagállamát is. Mint ismeretes, a bosnyák külügyminiszter korábban Washingtonban próbálta megnyerni a Fehér Házat egy közvetlen katonai intervenciónak, de Bush elnök ebbe nem volt hajlandó belemenni. George Bush amerikai elnök hétfőn találkozott a Fehér Házban Sali Berisha albán államfővel, aki azt kérte vendéglátójától, tegyen meg mindent azért, hogy a jugoszláv fegyveres konfliktus ne terjedjen át Koszovóra. Berisha Szlobodan Milosevics szerb elnököt diktátornak nevezte, s megelégedéssel nyugtázta, hogy Washington keményebb álláspontra helyezkedett Szerbiával szemben. Bush gazdasági segítséget ígért Albániának, miután Berisha tájékoztattá őt Tirana demokratizálási törekvéseiről és a gazdaság liberalizálásának folyamatáról. Az Azerbajdzsánban lévő legnagyobb örmény enklávé, Karabah parlamentje úgy döntött, az örmény -azeri konfliktus kiéleződésére való tekintettel a karabahi delegáció nem vesz részt az EBEÉ római értekezletén. Erről tegnap a Nyega független orosz hírügynökség számolt be, mintegy megerősítve az olasz diplomaták hétfői értesüléseit. Georgij Petroszjan, a karabahi parlament elnöke azt nyilatkozta, hogy a jelenlegi helyzetben a veze; tés nem hagyhatja el Karabahot. A parlament elnöksége pedig mozgósítást rendelt el. Ott lesz viszont a Karabahról szóló nemzetközi értekezleten az örmény parlament küldöttsége. Ennek tagjai azt hangsúlyozták, az az offenzíva, amelyet Azerbajdzsán pénteken indított Karabah ellen, nyilvánvaló kísérlet arra, hogy megtorpedózzák a nemzetközi közösség békeerőfeszítéseit. A római fórumon 11 ország képviselői vesznek részt, beleértve Csehszlovákiát is. Fő feladata annak a nemzetközi Karabah-konferenciának az előkészítése, amelyet június 23-án kellene Minszkben megnyitni. Nem hivatalos források szerint a múlt hét végén kiújult összecsapásoknak eddig 500 -halálos áldozata van. Állítólag a tegnapra virradó éjszaka életét vesztette az azeri televízió tudósítója is, s Baku szerint ő volt a hetedik újságíró, aki ebben a konfliktusban elpusztult. Más források szerint az elmúlt két nap folyamán Karabahban 50 örmény harcos vesztette életét. A helyszíni tájékoztatások szerint az örmény önvédelmi alakulatoknak sikerült a Mardakerti járás falvaiból kiszorítani az azerieket, és súlyos harcok folynak az Aszkerani járás azeriek által elfoglalt falvaiért. Levon Melik-Sahnazarjan, a karabahi parlament külügyi bizottságának elnöke tegnap tájékoztatta az ITAR-TASZSZ hírügynökséget, hogy az örmények tízórás fegyvernyugvást javasoltak az azerbajdzsánoknak Karabahban. A fegyvernyugvás helyi idő szerint ma 10 órakor lépne érvénybe, hogy mindkét félnek módja legyen a holtak és a sebesültek elszállítására. Szintén az ITAR-TASZSZ számolt be hivatalos forrásokra hivatkozva arról, hogy Karabahban, a Mardakerti járásban az örmény egységek megállították az azeriek offenzíváját. A Saumjani járás azonban, az enklávé északkeleti része, továbbra is azeri ellenőrzés alatt áll. Az örmények itt partizánmódszerekkel harcolnak az azeriek ellen. H

étfőn „felelős-képviselőknek" adták át a Libanonban fogva tartott két német túszt, akik tehát már nincsenek az emberrablók kezében. Erről az ÍRNA iráni hírügynökség tájékoztatott megbízható forrásokra hivatkozva. Thomas Kemptnert és Heinrich Strübiget 1127 nap után engedték szabadon. Ók voltak az utolsó nyugati túszok Libanonban. L

eonyid Kravcsuk ukrán elnök tegnap kezdte meg kétnapos hivatalos párizsi látogatását. Francia partnerével, Francois Mitterrand-nal és Pierre Bérégovoy kormányfővel a leszerelésről és az Ukrajnának nyújtandó francia gazdasági támogatásról tárgyalt. Kravcsuk két jelentós dokumentumot ír alá Párizsban: a Párizsi Chartát, vagyis az EBEÉ 1990 novemberében megtartott csúcsértekezletén elfogadott zárónyilatkozatot, valamint a francia-ukrán szerződést a kölcsönös megértésről és együttműködésről. A

lfredo Cristiani salvadori elnök hétfőn tájékoztatott a partizánokkal kötött új szerződésről, amely módosítja az idén januárban aláírt eredeti békemegállapodást. 'A módosított dokumentum szerint a partizánok egységeit még a hónap vége előtt leszerelik. Cristiani San Salvador-i sajtóértekezletén elmondta továbbá, a megállapodás szerint a kormány és a Farabundo Marti Nemzeti Felszabaditási Front megállapodott abban, hogy október 31-ig teljesítik a januári békeszerződés összes pontját. I

rak tegnap közölte, meghatározatlan időre megszünteti az összes helyi légijáratot, mert az ENSZ-szankciók következtében nincsenek pótalkatrészek a repülőgépekhez. Erről az INA hírügynökség tájékoztatott Nuraddin Safira, az Iraqui Airways légitársaság vezérigazgatójára hivatkozva. Safi elmondta, a légitársaságot több mint 200 millió dolláros kár érte

: a szankciók miatt, és mintegy 4000 alkalmazottja maradt munka nélkül. A szankciók értelmében a nemzetközi járatok előtt lezárták az iraki légteret és csupán napi két járatot engedélyeztek Bagdad és Baszra között. M

agyarországon az amerikaiak többet ruháznak be, mint a németek. A magyar nagykövetség adatai szerint idén tavasszal az amerikai beruházások elérték az 1,8 milliárd dollárt, a német beruházások 800 millió dollárt tettek ki. Becslések szerint az év végéig Magyarországon a külföldi beruházások elérik a 3,1 milliárd dollárt. Vladimír Dlouhý csehszlovák gazdasági miniszter szerint hazánkban minden 100 dollárnyi külföldi beruházásból kevesebb mint 5 dollárt tesz ki az Egyesült Államok részesedése, míg 30-30 dollárt Németországé és Ausztriáé. N

émetország nyugati részében tavaly mintegy 410 ezer olyan személy szerzett legális szezonmunkát, akik naponta lépték át a határt. Az ingázók közül kb. 130 ezren kelet-európaiak voltak, a többiek az új szövetségi tartományokból utaztak naponta munkába a nyugati országrészbe. A frankfurti munkaközvetítő központ azonban úgy véli, hogy további 300 ezer ember engedély nélkül dolgozott Nyugat-Németországban. Idén csak Észak-Bajorországban már több mint 21 ezer munkaengedélyt állítottak ki az ingázók számára, míg tavaly ez a szám 15 ezer volt. FELTÁRULNAK A TITKOK Borisz Jelcin orosz elnök az NBC televíziós állomásnak hétfői interjújában beismerte, hogy az orosz levéltárak szerint a vietnami háborúban fogságba esett amerikai katonák közül többet átszállítottak a Szovjetunióban levő táborokba. Jelcin lehetségesnek tartja, hogy néhányan még életben vannak. A The Washington Post című napilap ezzel összefüggésben megjegyezte: Jelcin hétfői nyilatkozata nem egyezik meg a múlt héten tett kijelentésével. Akkor ugyanis az amerikai Kongresszus szenátoraihoz intézett levelében azt állította, hogy a moszkvai levéltárakban nincsenek adatok az amerikaiak sorsáról. .Ezzel a jelentéssel egyidőben egy további hírt is közzétettek. Észerint egy amerikai katona, aki a koreai háború idején esett fogságba, egy ideig szintén a Szovjetunióban volt. Erről Dmitrij Volkonovov, Jelcin elnök tanácsadója tett említést hétfőn Washingtonban. Hozzáfűzte azonban, ez egyelőre egy nyitott kérdés, amelyre valószínűleg a hónap végén tud végső választ adni. TOŠOVSKÝ A KÉTFELE PÉNZRŐL LEHETSÉGES A KOMPROMISSZUM Mindaddig, amíg tart a Csehszlovákia jövője körüli bizonytalanság, károkat szenvedhet az ország gazdasága. Ezt Josef Tošovský, a Csehszlovák Állami Bank kormányzója mondotta Baselben. A Reuter hírügynökségnek adott interjújában azt állította, a választások után kialakult helyzetnek Csehszlovákiában eddig nem volt negatív gazdasági következménye, de szerinte fennáll az a veszély, hogy a külföldi vállalatok elhalasztják beruházásaikat. Ami Csehszlovákiában a kétféle pénznem bevezetését illeti, Tošovskýnak meggyőződése, olyan kompromisszum születik, amelynek eredményeképp Csehszlovákia megőrzi az egy pénznemet, megmarad az egy jegybank és közös lesz a pénzügyi politika. MOZGOSÍTÁS ABHÁZIÁBAN A Grúziához tartozó Abházia, tartva a grúz nemzeti gárda támadásaitól, mozgósítást rendelt el. Az ANI orosz hírügynökség tegnapi jelentése szerint ezt az abház parlament képviselői közölték. A tbiliszi kormányküldöttség, melynek Tengiz Kitovani védelmi miniszter és Roman Gvencadze belügyminiszter is tagja, hétfőn az abház fővárosban, Szuhumiban kezdett tárgyalásokat a függetlenségre törekvő köztársaság vezetőségével-. A megbeszéléseken a grúz kormány és az abház parlament közötti jogkörök elosztásáról szóló ideiglenes megállapodást készítik elő. Az abház küldöttség követeli, hogy a grúz fegyveres egységek vonuljanak ki az autonóm köztársaság területéről. A parlament már többször azzal vádolta a tbiliszi vezetést, hogy erővel próbálja elnyomni az, abház függetlenségi törekvéseket. Tamaz Nadarejsvili, a szuhumi törvényhozás grúz nemzetiségű alelnöke viszont június eleji moszkvai sajtóértekezletén azzal vádolta az autonóm köztársaság vezetőségét, hogy diszkriminálja a grúz lakosságot. Követelte a parlament azonnali feloszlatását és közölte, hogy a grúz képviselők bojkottálni fogják a törvényhozó testület munkáját. E

duard Sevardnadze döntése, hogy mégis visszatér a polgárháború küszöbére sodródott Grúziába, bizonyos vonatkozásban nagyon szimpatikus volt, másrészt teljes őrültségnek tünt. Bár Brezsnyev idején rebellis vezetőnek számított, azért mégiscsak pártvezér volt, amit sokak számára későbbi nemzetközi érdemei sem tudtak feledtetni. Tény viszont, hogy miután Moszkvában éppen leáldozott a napja, nem tört a csúcsra Grúziában, csak akkor tért vissza, amikor hívták. S bár minden jól indult, mára egyértelmű: kígyóverembe került, minden oldalról nyomásnak és támadásoknak van kitéve, nem nagyon sikerül megvalósítani célját, hogy összebékítse a haragosokat, feloldja az ellentéteket. Pedig igazán jó megoldásnak tűnt, hogy a vad nacionalizmusban, szeparatizmusban és diktatórikus hajlamokban bővelkedő Zviad Gamszahurdiát az elnöki székbe juttató, majd megbuktató, egymással is hadilábon álló erőket éppen Sevardnadze csillapítsa le. Az az ember, akinek ugyan nagyon sok köze van Grúhiához, jó és rosszabb vonatkozásban egyaránt, de teljes mértékben kimaradt az utóbbi kéthárom év politikai csatározásaiból. Ami jó megoldásnak tűnt - és bizonyult - Grúzia szempontjából, minden jel szerint nem sok jót igér Sevardnadze számára. Vita nélkül államfővé választották őt a Gamszahurdiát kiebrudaló erők, készek is voltak együttműködni vele - egy ideig. Amint azonban olyan intézkedéseket hozott az államtanács elnöke, amelyek korlátozták valamely csoportosulás érdekeit és mozgásterét, azok nyomban fellázadtak. Nem véletlen, hogy Sevardnadze két legnagyobb ellenfele Tengiz Kitovani védelmi miniszter, a nemzeti gárda parancsnoka és Dzsaba Joszeliani. az államtanács elsó alelnöke, a Lovasok nevű félkatonai egységek vezére lett. Mindketten - maguk mögött tudva fegyvereseik nem elhanyagolható erejét - képtelenek lenyelni Sevardnadze politikáját. Márpedig az államfő le sem tudná tagadni, hogy a Gorbacsov-féíe iskolában volt eminens diák, s minden katonai erőnél többre tartja az ésszerű kompromisszumokat, a viták tárgyalásos megoldását. Vonatkozik ez az oszét kérdésre is, amelyet KÍGYÓVEREM nagy erőbevetéssel, Moszkvát sem kizárva próbált dűlőre vinni, de a legnagyobb elutasításra éppen tbiliszi környezetében talált. Ráadásul az oszétok sem siettetik a megegyezést, őket is megfertőzte a mindenáron való önállósulás e tájakon is áldozatait szedő vírusa. Emellett vannak olyan harcias kaukázusiak, mint a grúzok, az ő szívükhöz - és kezükhöz - is közelebb áll a fegyver, mint a tárgyalóasztal. A Grúziához tartozó dél-oszétok népszavazáson döntötték el, hogy csatlakozni akarnak az északi, Oroszországhoz tartozó területekhez, de azt már nem tisztázták magával a vlagyikavkazi oszét vezetéssel sem, maradnak-e az Orosz Föderáció kötelékében. Tbiliszivel pedig eszük ágában sem volt tárgyalni az önállósulás feltételeiről, pedig a kérdéses területen nem csak oszétek élnek. Hadakoztak már Gamszahurdiával is, az utána hatalomra került kollektív vezetéssel, s most a Sevardnadze-féle kormánnyal. Tárgyalni viszont csak ez utóbbival tárgyaltak, s talán lett is volna eredmény, ha Sevardnadzet támogatja a környezete. De a Joszeliani- és Kitovani-típusú harcias vezérek, akik az erő és hatalmas Grúziáról szőnek ködös álmokat, egyfajta árulásnak tekintik Sevardnadze próbálkozásait. Maguk az oszétok sem nagyon tudják, hogyan is akarják elérni, amit akarnak. A grúz nemzeti gárda sorozatos támadásaival szemben az orosz katonáktól kértek segítséget, védelmet. De mivel nem kapták meg azonnal - az ismert okok miatt Moszkva óvatossága nagyon is érthető -, ők támadták meg az orosz laktanyákat, hogy fegyverekhez és lőszerhez jussanak. Most már két ellenségük is van, szövetségesük pedig az északi oszétek között is alig, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy szombaton fegyveres lázításért Vlagyikavkazban letartóztatták a dél-oszét kormányfőt és a déli parlament alelnökét... F

ele ennyi is elég lenne, hogy Sevardnadze kígyóveremnek érezze Tbiliszit, de ez még nem minden. Gamszahurdia ugyanis még nem tett le visszatérési szándékáról, hívei a banditizmusra adták fejüket, mert minden más eszközt eredménytelennek találtak. Ez sem segített rajtuk, de bajt már okozott bőven. Mindenekelőtt a kölcsönös vádaskodások táptalaja, mivel Gamszahurdia támogatói nagy előszeretettel a nemzeti gárda egyenruháiban hajtják végre gaztetteiket, s ha valami gyanús ügyet mégis a gárdisták követnek el, akkor azt simán rákenhetik a banditákra. Amiben körülbelül annyi logika van, mint Joszeliani Lovasainak vádjában, hogy a vezérük elleni merénylet mögött Sevardnadze áll, hiszen közvetlenül a támadás előtt vele tárgyalt Joszeliani. Arra persze nem tudtak válaszolni, hogyan lehet pár perc alatt megszervezni egy terrortámadást, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy Grúzia ismét közelebb áll a polgárháborúhoz, mint a megbékéléshez. GÖRFÖL ZSUZSA